Evangélikus Élet, 1998 (63. évfolyam, 1-52. szám)

1998-08-09 / 32. szám

2.oldal 1998. AUGUSZTUS 9. Evangélikus Élet SZENTHÁROMSÁG UTÁNI KILENCEDIK VASÁRNAP TÉGY JÓT MÁSOKKAL, ÉS A BARÁTAID LESZNEK - AVAGY EGY ROSSZ EMBER JÓ PÉLDÁJA - LK 16,1-9 (ÉNEKEK: 474, 455) Jézus példázata e világ fiainak szól. Nem lelki kérdésekről elmélkedik, nem erkölcsi tanítást ad, még csak nem is a hit mélységeibe hatol. Rendkí­vül józan, a hétköznapi élethez közel álló problé­mát vet fel azok előtt az emberek előtt, akik túlsá­gosan megfeledkeztek környezetükről, a fennmara­dásért naponként megküzdő sorstáraikról. Akiket mi e világ fiainak tartunk, azok kívül áll­nak baráti körünkön, hiszen ők csak a maguk hasz­nát keresik önző és kapzsi módon. Ők nem gyűjte­nek barátokat. Számukra csak az fontos, aminek anyagi értéke van. Mi viszont Isten országának polgárai vagyunk. Halljuk Jézus tanítását a szere- tetről, az irgalmasságról és az áldozatkészségről. Ugyanakkor éles helyzetekben, kritikus körülmé­nyek között mi is csak úgy gondolkodunk, mint „e világ fiai”. Nem léphetünk ki abból a történelmi és földrajzi meghatározottságból, amelyben élünk. Mi is e világ fiai vagyunk. Nekünk is szól Jézus példá­zata a hamis sáfárról! Legyünk bölcsek, mint e világ fiai! Sokszor irigy­lésre méltó az a fáradozás, amit a körülöttünk élő emberek áldoznak megélhetésükre, boldogulásuk­ra, hírnevükre és saját dicsőségükre. Idős nénik megrakott kosarakkal bóbiskolva zötyögnek az éj­szakai vonaton a piac felé, hogy időben elfoglal­hassák helyüket, mire jönnek a vásárlók. Éjt nap­pallá téve tanulnak fiatalok, hogy megszerezzék diplomájukat. Artisták és bűvészek évekig készül­nek a világszámra, hogy utána lelkes nézősereg vastapsát hallgathassák. Gyermekek órák hosszú sorát töltik a számítógépek előtt, hogy értelmetlen játékok győztesei lehessenek. Szoktuk is mondani: „Bárcsak annyi időt töltenél tanulással, mint szóra­kozással!” • Egy felmérés szerint az emberek hússzor annyi időt, pénzt és fáradságot fordítanak szórakozásra, hobbira, kertre, sportra, mint a lelkűkre. Pedig ha olyan bölcsek lennénk, mint e világ fiai, egyházunk élete és szolgálata sokkal elevenebb és hatéko­nyabb lenne. Ellenségek helyett barátokat gyűjtsünk! A hamis sáfár észrevette, hogy egyre több az ellensége. Va­laki bevádolta őt a gazdag embernél, akinek a va­gyonát gondozta. Bizonyára nem ő volt az egyet­len, aki ellene fordult tékozlása és az anyagi javak hűtlen kezelése miatt. Végül a gazda is megelégel­te mesterkedését, és el akarta mozdítani sáfárságá- ból. Lépni kellett valamit! Ellenségeit barátaivá Az élet nékem Krisztus (504. ének) tette. Cselekedetei révén mellé álltak mindazok, akik azelőtt rossz szemmel néztek rá. Frappáns öt­lete még a gazdag embernek is megtetszett. Sok sértődés, veszekedés, harag forrása lehet a pénz. Mindaddig, amíg magunknak gyűjtjük, em­bertársaink irigységét gerjesztjük. Egy új ház, új autó, új mountain-bike újabb és újabb ellenségeket szerezhet nekünk. Ha azonban okosan gazdálko­dunk vagyonúnkkal, barátainkká tehetjük őket. Az anyagi javak birtoklása önmagában nem bűn, ha­nem egy nagy felelősséggel járó kincs, amelyet fe­lebarátaink megsegítésére fordíthatunk. A reánk bízott javak kezelése kihat az örökkéva­lóságra. A rabbik így tanítanak: „A gazdagok a szegényeket segítik ebben a világban, a szegények viszont a gazdagokat segítik az eljövendő világ­ban.” Az ember igazi gazdagsága nem abból áll, amit megtart magának, hanem amit odaad a rászo­rulónak. Az ítéletre visszatérő Úr ennek alapján kéri majd számon rajtunk az ajándékul adott java­kat. Hajói gazdálkodunk velük, s általuk barátokat szerzünk itt e földön, mennyei Atyánk is úgy fog cselekedni, mit a példázat gazdag embere, aki „megdicsérte a hamis sáfárt, hogy okosan cseleke­dett”. Ámen Vető István r UJ NAP - UJ KEGYELEM > II» Jöjjetek, járjunk az Úr világossá- VASARNAP gában! Ézs 2,5 (Zsolt 42,1-12; Fii 3,7-11) Az Úr elé kell sietnünk, s közben fel kell töltekez- nünk a vonzerőkkel. A fény erejét kell egybegyűj- tenünk. Felelősségünk e világért csak akkor vált­ható hiteles tettekre, ha vállaljuk elhívatásunk. Is­tennek ki kell hívnia gyermekeit ebből a világból, hogy a rájuk bízott feladatokkal visszaküldhesse őket oda. HÉTFŐ A többi nép is csatlakozik majd az l r- hoz, és az ő népévé lesznek. Zak 2,15 (lKir 3,16-28; Jn 9,24-34) A négy mesterember ott áll készenlétben a szer­számaikkal, hogy megrendítsék az erőt, a pogá- nyok szarvát. Isten azonban kegyelmes, s a pogá- nyoknak is hangzik az örömüzenet. Hiszen Isten szereti a pogányokatís, Isten szeret mindannyiun­kat. Éppen ezért ad lehetőséget a megtérésre, azoknak is, akik eddig nem tartottak vele, akik nem voltak az övéi vagy akik nem egészen voltak KEDD Máéi pedig megsokasodik a gonoszság, a szeretet sokakban meghidegül. De aki mindvégig kitart, az üdvözül. Mt 24,12-13 (Péld Jézus nem ígér a követőink szénycdéstől mentes világot. A szeretet az ő szívükben is meghidegfil- het, éppen ezért vigyázniuk kell nekik is, hogy ki­tartsanak, mert aki mindvégig kitart, csak az üd­vözül. A hit ajándéka az, hogy tud róla: Isten min­denképpen, minden nehézségek között közeledik hozzá. Szabad rá, az Ő megőrző kegyelmére épí­teni. Isten gyülekezete halálon keresztül a halottak feltárna- dósára és Krisztus visszajövetelére tekint. Nem a „ halot­tak” vasárnapja, hanem az „örökkévalóság vasárnap­ja" zárja be minden évben az egyházi esztendőt, amely az egyház vándorútját jelképezi. Az őszi napokban, mi­dőn a természet oly nyilvánvalóan prédikálja a múlan­dóságot, hajlandóbbak vagyunk életünk végső kérdései­nél megállni, mint az év más időszakaiban. Persze a ha­lálra való gondolás sokak számára nyugtalanító. Még súlyos betegekkel is minden egyébről inkább beszélünk, csak halálról nem. Vannak nagy emberek is pl. Goethe akik nem képesek egy temetési menetet követni, vagy egy temetőbe belépni. És mégsem kerülheti el senki a halált. Énekünk, melyet egy ismeretlen szerző, több mint 350 évvel ezelőtt írt, el akarja venni tőlünk a halál borzal­mát. Megtanít arra, hogy az életet és halált Krisztus fe­lől nézzük. Pál apostol írja a fogságból, közeli halálos ítélet árnyékában a filippibeli gyülekezetnek „Nékem az élet Krisztus, a meghalás nyereség" (Fii 1,21) Krisztus­ban egy olyan élet tárul fel előttünk, amelyet semmilyen halál nem tud megsemmisíteni, amelytől sem bűn, sem szenvedés el nem választhat. Mivel azonban az utolsó órák nehezek lehetnek és gyakran hívő keresztyének is nagy kínok között küzdenek a halállal, mindennap imád­koznunk kell azért - a régi egyházi énekek módján - „a boldog halálért ”. Miként a születés órájánál, úgy a ha­lál órájánál is Isten hívása áll előttünk. Senki se hal meg „ korán ” vagy „ későn ", hanem mindenki akkor hal meg, amikorra az Isten akarata és végzése rendelte. Ezért mondhatjuk az ének szövegével: „ Már indulok békében, Vár Krisztus, testvérem, És az Ő közelében Szent célom elérem. ” (2. v.) Gáncs Aladár Igefények a hétköznapokban: Megbecsüljük, vagy semmibe vesszük az áldást!? (I.Móz 32,27) Ebben az iszonyúan elgépiesedett világban saját magunkban is tetten érhetjük ezt: mechanikussá válnak cselekedeteink, viszonyulásaink, még az istentiszteletünk gyakorlásá­ban is. Az ismétlődő dolgok nagy veszélye a sematizálódás. Életünk során - és itt elsősorban a templo­mos hívőkre kell gondolni - hány is­tentiszteleten vettünk részt, amely­nek végén, egyházi liturgiánk sze­rint kaptuk Isten áldását az ároni áldás szavaival: „Áldjon meg téged az Úr, és őriz­zen meg téged! Ragyogtassa rád orcáját az Úr, és könyörüljön rajtad! Fordítsa feléd orcáját az Úr, és adjon neked békességet!” (4Móz 6,24-26) A 27. vers: „így szóljanak nevem­ben, és én megáldom őket. ” Meg- rendültünk-e már egyszer is ennek az áldásnak komolyan vételével? Hittel a magunkévá tettük-e már, vagy elszállnak az isteni áldó sza­vak a fejünk felett, - és a szívünkig nem hatolnak le!? Pedig, az áldás: erőátadás. Isteni erők, ajándékok erővonalában élni, isteni közelség­ben, vezetésben járni. Akit Isten megáld, - és aki ezt komolyan veszi, hittel a magáévá teszi, egész életére kiható többletét tapasztalhatja meg Isten mennyei világának. Az áldás ugyanaz, ámít a tékozló fiú átélt, amikor otthont talált Istennél és át­élte azt, ami számára elképzelhetet­len volt: mindenem a tied! Isten vi­lágában nem sejtett gazdagság nyílt meg előtte. Az Újszövetség kegye­lemnek nevezi, amit az Ószövetség áldásnak mond: Az ember élhet Is­tenből. Isten áldásában nemcsak ígéret van, nemcsak kap valamit az ember, hanem személyében lesz valami je­lentős változás: áldás leszel, - és életed maga lesz ajándék sokak szá­mára. Isten ügyét a világon előbbre viszi, vagyis magának a világnak lesz jótétemény élete és szolgálata. Micsoda távlata van tehát az ál­dásnak, itt látszik! Isten „műve" Abrahámon, Izsá­kon, Jákobon keresztül a történe­lemben jelenik meg. Istennek Abra- hámmal kötött szövetségét Izsák maga is személyesen tapasztalja meg, amikor az Úr ezt mondta: „Én vagyok atyádnak Abrahámnak Iste­ne. Ne félj, mert veled vagyok, meg­áldalak téged... ” (IMóz 26,24-25) - Isten tehát most már az övé is; és bár nagy dolog áldást kapni, - a legnagyobb dolog megismerni azt, akiben az Eletet adta, akiben az Ál­dást nekünk juttatta: Mert az Élet személy, maga Krisztus, (dr. Szathmáry) Az így áldást nyert elődök ellen­példája: Ézsau. Minden az övé volt az elsőszülöttség jogán, ami az Ószövetségben az isteni áldások hordozását jelentette, hatalmas ki­váltságot. Ezt az áldást szerette vol­na Jákob mindenáron, - ezt nem ér­tékelte Ézsau, és egyszerűen eladta egy tál ételért, aminek értéke pénz­ben fel sem fogható. Vagyis: semmi­be vette Isten kimondhatatlan aján­dékát. - Az Ószövetség szerint, aki így viszonyul Istenhez: átkozott. Ez teljesedett be Ézsau életében is. Amit huzamosan semmibe veszünk, azt egyszer csak teljesen elveszítjük! Jákob viszont annyira becsülte és akarta az áldást, hogy hamis utakra is tért miatta, - ezért szenvedett, - de végül is Isten keze alá alázza magát, és ekkor valóban, valóságosan az Istentől kapható áldás átvétele előtt van. Kiderül, hogy Jákob is többet akar, mint csupán az áldást. Istent magát! Jákob küzd és kimondja a nagy szót: „ Nem bocsátlak el, amíg meg nem áldasz engem. ” (IMóz 32,27) Késői utódok, - kezdjük-e megér­teni, hogy Isten minden szükségün­ket teljesen kielégítheti áldásai tel­jességével, és megbecsüljük-e, sze­mélyesen magunkénak valljuk-e, el­fogadva az ajándékot, amit az ároni áldásban minden istentiszteletün­kön nekünk kínál Isten ingyen ke­gyelemből. Egyetlen ember sem él­het abból, amit az előző korszak hit­valló emberei mondtak és átéltek. Személyesen kell átélni és megta­pasztalni, amit Isten ad, - sőt első­sorban azt, Aki az Isten. „Áldásoddal megyünk, megyünk innen el. Néked énekelünk boldog éneket. Maradj mindig velünk, Ha útra kelünk, Őrizd életünk minden nap. ” (Ék 553) Pásztor Jánosné ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1998. augusztus 9. I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) dr Zsigmondy Árpád de. 10. (né­met) Dietrich Tiggemann; de. 11. (úrv.) Hafenscher Károly; du. 6. dr. Zsigmondy Árpád; II., Mo- dori u. 6. de. fél 10. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ör­dögárok u. 9. de. fél 11. Fodor Viktor; Békásmegyer, III., Vízi­orgona u. 1. de. fél 9. Gálos Ildikó; Csillag­hegy III., Mátyás kir. u. 31. de. 10. Donáth László; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Bálintné Varsányi Vilma, Újpest, IV., Leibstiick M. u. 36-38. de. 10. Blázy Lajos, V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Gerőfi Gyuláné; de. 11. (úrv.) dr Hafenscher Károly; du. 6. dr Hafenscher Károly; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán; du. ő.Nagy Zoltán; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlo­vák) Cselovszky Ferenc; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vaj­da P. u. 33. de. fél 10. Fabiny Tamás; IX., Thaly Kálmán u. 28. de. 11. dr. Rédey Pál; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Fabiny Tamás; X., Kerepesi út 69. de. 8 Tamásy Tamásné; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Schulek Mátyás; de. 11. (úrv.) Schulek Mátyás, du. 6. Rőzse István; XI. Németvölgyi út 138. de. 9. Rőzse István; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Hafenscher Károly; Budahegyvidék, XD., Tartsay V. u. 11. de. 9. (úrv.) id. Bencze Imre; de. 11. (úrv.) id. Bencze Imre; du.fél 7. Urbán Eszter; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Marossy Attila; XIII., Frangepán u. 43. de. fél 9. Marossy Attila; XIV, Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamásné; XIV, Gyar­mat u. 14. de. fél 10. (úrv) Tamásy Tamásné Pestújhely, XV, Templom tér de. 10. ; Rá­kospalota, XV, Régi Fóti út. 73. (Nagy­templom) de. 10.Szabó István; Rákosszent­mihály XVI., Hősök tere 11. de. 10. dr. Kamer Ágoston; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyás­föld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér. de. 9. Marschalkó Gyula; Rákoscsaba, XVH., Péceli út 146. de. 9.(úrv) Kosa László; Rá­koskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11 .Marschalkó Gyula; Rákosliget, XVII., Gőzön Gy. u. de. 11 .Kósa László; Pestszent- lőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. háromnegyed 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; Kispest, XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Lehoczky Endre; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 11. Solymár Gábor; Budaörs, (ref. imaház) de. 9. Endrefíy Géza; Istentiszteletek a Balaton partján Badacsony: (prót. ’ imaház) de. 9; Balatonaliga: (Club Aliga területén) du. 6; Balatonalmádi: (Bajcsy Zs. u. 25) du. 4; Balatonfenyves: du. 6; Balatonföldvár: (házasságkötő terem) du. 2; Balatonszár­szó: (ev. üdülő) de. 10; Balatonszárszó: (ev. templom) de. 12 (német), du. 3 (magyar); Balatonszemes: du. 2; Gyenesdiás: (ev. üdü­lő) de. 10; Hévíz: de. 10 (német), du. fél 5 (magyar);); Keszthely: de. 11 óra (magyar) du. 6 óra (német); Kővágóőrs: (evangélikus templom) de. fél 12 óra; Mencshely: de. 11 óra; Nagyvázsony: du. 2 óra; Révfülöp (evangélikus templom) de. 10 óra; Siófok de. fél 10 (német), de. 11 óra (magyar); Szentantalfa: de. háromnegyed 10; Zánka: de. fél 9 óra. Augusztus 8-án, szombaton Balatonfüred (ref. fehértemplom) du. 6-kor német nyelvű istentisztelet. Szentháromság ünnepe utáni 9. vasárnap a liturgikus szín: zöld. A délelőtti isten- tisztelet oltári igéje: lKor 10,1-13; az ige­hirdetés alapigéje: Lk 16,1-9. Heti énekek: 395, 439. "Erős vár a mi Istenünk!" címmel evangé­likus félórát közvetít a Magyar Rádió a Kossuth adó hullámhosszán augusztus 10- én, hétfőn 13.30-kor. Előtte korái ismertetés és zene 13.20-kor. "Örömhír" címmel evangélikus műsort közvetít a Tv 1. Kivételesen a vasárnap helyett szombaton, augusztus 15-én, 16.10 órakor. A műsorban beszámolót láthatnak a Szélrózsa Ifjúsági Találkozóról A világ Ura 93. zsoltár Jahve uralkodik, fenségbe öltözött, fenségbe öltözött az Úr, erővel övezvén föl magát; szilárd is a földkerekség, meg nem inog. Trónod is szilárd ősidők óta, öröktől fogva vagy. Folyamok hangja, Uram, folyamok hangja kél, folyamok dübörgése kél. Temérdek vizek zúgásánál, Tenger fölséges morajlásánál felségesebb Jahve a magasságban. Bizonyságaidra bízvást lehet építeni, házadat megilleti a szentség, Uram, napoknak végtelen során át. Fordította: Bodrog Miklós CSÜTÖRTÖK PÉNTEK SZOMBAT SZERDA Nem hagyta magát bizonyság nélkül, mert jótevőtök volt, a mennyből esőt adott nektek és termést hozó időket, bőven adott nektek eledelt és szívbéli örömet. ApCsel 14,17 (lPét 4,7-11; Jn 10,1-10) Isten az emberek legnagyobb jótevője. Nála van minden jónak a forrása. De erre először rá kell nyílnia az ember szemének és értelmének. Az eső és napfény helyes elosztásának csodája megraga­dó kijelentése az 0 szeretetének. O az, aki a leg­jobban gondoskodik az emberek életéről és javá­ról ___ Kö zt etek: járok, es istenetek le­szek, ti pedig az én népem lesz­tek. 5Moz 20,12 (Ez 3,17-19; Jn 10,11-21) Ha megőrizzük az Úr igéit, akkor béke fogja ural­ni napjainkat. Az Úr velünk jár és vezet minket, soha nem fogunk egyedül maradni. Örvendezni fosok népemmel. Nem hallatszik ott többé sírás és jajgatás hangja. Ézs 65,19 (Jer 1,11-19; jg10,22-30) Azért, hogy igazságos és békés korszak köszönt­sön ránk, reménységre és érte való fáradozásra van szükségünk. Nem törhetnek le a csalódások. S nem szabad soha elfelejtenünk, hogy Isten az, aki végső soron véghezviszi mindezt a mi javunkra. Aki hisz az Isten Fiaban, az nen. jut ítéletre. Jn 3,18 (Mt 7,24-27; Jr. 10,31-42) f Fel sem tudjuk fogni, mit jelent örök, zavartalan boldogságban élni. E sok bajjal, kísértéssel, nyo­morúsággal teljes földi élet után örökké élni ott, ahol már nincs fájdalom, kísértés, jajszó, bánat, hanem csak zavartalan öröm. Jézus a hit által lesz Szabadító, az örök élet szerzője. Hit által van megtartás. Hit által van menekülés az ítélet elől. Hamza Kinga Dalma Akiknek sokat adtak, attól sokat kívánnak, és akire sokat bíztak, attól többet kérnek számon, rí 1í 17 481

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom