Evangélikus Élet, 1998 (63. évfolyam, 1-52. szám)

1998-06-21 / 25. szám

2.oldal 1998. JÚNIUS 21. Evangélikus Élet SZENTHÁROMSÁG UTÁNI MÁSODIK VASARNAP ÍME, MINDEN KÉSZ! ISTENTISZTELETI REND okunk bármit is elhallgatni, de megnyílnak az aj­tók másoknak, és van hely bőven. A meghívottak kishitűségén, mentegetőzésén áttör Isten gazdag­sága, bőkezűsége, türelme és szeretete. Sürgető a hívás, türelmetlen, mert az Örökkévalónak drága minden perc! Nem számítgat, mérlegel, ítélget, hanem egész egyszerűen csak szeret! Az utakról, kerítésektől „bekényszerítettek” nem hoznak ma­gukkal semmit, ami méltóvá tenné őket a megje­lenésre. Isten mégis hívja és beviszi őket az Ő örö­mébe. Olyan ez, mint a futó zápor. Záporszerű bő­séggel van rajtunk, míg el nem vonul s csak akkor záratnak be a kapuk. Ezért „Ma, ha az Ő szavát halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket!" (Zsid 3,7-8.) Ma még hangzik a hívó szó, s ez a hí­vás örömre invitál! Megpróbáltatás idején, beteg­ség, halál, elemi csapás alkalmával szokták mon­dani: „igen meglátogatta az Isten!” Mi azonban arról tegyünk bizonyságot, hogy Isten látogatása mindig örömre szól. Ő mindig a békesség, erő, szeretet és örvendezés közösségébe hív! Ámen. Csonkámé Szabó Magda IMÁDKOZZUNK! Magasztalunk Téged, irgalmas Jézusunk, hogy elhívtál minket országodba, pedig méltatlanok vagyunk szereteted- re. Sokasítsd meg rajtunk a Te kegyelmedet, hogy élő hittel fogadjuk parancsolataidat, és jó lelkiismerettel szolgáljunk Neked. Ámen. r UJ NAP - UJ KEGYELEM Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk! Zsolt 90,12 (Zsolt 36,1-13, Ef 2,17-22) Hajlamosak va­gyunk arra, hogy könnyedén vegyük néha az életet. Hány napot pazaroltunk már, hány napot töltöttünk el meggondolatlanul. Másként látjuk napjáinkat, ha ta­níthatja Isten a halandó embert, ha az Ő szemszögé­ből nézzük a ránk bízott időt. Taníts urunk ma min­denben a Te dicséretedre tölteni a perceket! HÉTFŐ Amikor még nem ismertétek az Istent, olyan isteninek szolgáltatok, amelyek lényegüket tekintve nép azok. Most azonban, mjután megismertétek Istent, vagy még inkább: Isten ismert meg titeket, hogyan férhettetek vissza ismét az erőtlen és szegény elemeihez? Gál 4,8-9 (Préd 4,17- 5,6, Bír 9,1-6) Dorgálónak hat Pál apostol kérdőmondata, s Váló igaz az erőtlen, szegény elemek jobban tetszenek nekünk. Könnyebb dolgunk van velük, s mi fölöttük áll Isten ellenben alázatosságot kér, szelídséget, áldozatkész­séget kér. De Isten egyedül az, aKf%^n örök szere­tettel is van hozzánk! SZERDA Tudom, hogy az én Megváltóm él! Jób ..... ' * 19,25 (ApCsel 19,1-7, Bír 9,50-57) Aki megtapasztalta a Megváltó Jézus Krisztus szeretetét, az mindig ki tudja mondani ezt az igét. Fantasztikus dolog mindig megtapasztalni, hogy valaki kivált, megvált, átvált halálosan nehéz helyzetekből. Az én Megváltóm O! Keresztelő János tanúként jött, hogy bi­zonyságot tegyen a világosságról, és hogy mindenki higgyen általa. Nem ő volt a világosság, de a világosságról kellett bizonyságot tennie. Jn 1,7-8 (Mt 10,7-15, Bír 9,7-21) Keressük gyakran a világosságot, a tökéletességet, az igazságot felebarátainkban. Gyakran hiszünk az em­ber, önmagunk tökéletes jóságában. Egyetlen valaki pedig a tökéletes jóság, a világosság, Jézus Krisztus! Általa tudunk beszélni a világosságról, de ha a vilá­gosságról szólunk, akkor Jézusról kell szólni! Búcsúzás Budapesten, 1998. június 21. I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Balicza Iván; de. 10. (német) Dietrich Tiggemann; de. 11. (úrv.) Hafenscher Károly; du. 6. dr. Széchey Béla; II., Modori u. 6. de. fél 10. Csizmazia Sándor; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 11. (úrv.) Fodor Viktor; Békásmegyer, III., Víziorgona u. 1. de. fél 9. Gálos Ildikó; Csillaghegy III., Mátyás kir. u. 31. de. 10. Donáth László; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Bálintné Varsányi Vilma, Újpest, IV., Leibstück M. u. 36-38. de. 10. Blázy Lajos, V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Bolla Árpád; de. 11. (úrv.) Gerőfi Gyuláné; du. 6. Zászkaliczky Péter; VII., Vá­rosligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Muntag Andomé; du. 6. Pocsai Istvánná; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; Vili., Rákó­czi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Fe­renc; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. fél 10. Kinczler Irén; IX., Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Bándi Sándor János; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Bolla Árpád; X., Kerepesi út 69. de. 8. Tamásy Tamásné; Ke­lenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Joób Máté; de. 11. (úrv.) Joób Máté; du. 6. Bencze Imre; XI. Németvölgyi út 138. de. 9. Bencze Imre; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Hafenscher Károly; Budahegy- vidék, XII., Tartsay V. u. 11. de. 9. (úrv.) Takács József; de. 11. (úrv.) Takács József; du.fél 7. dr. Koczor Miklós; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Kendeh Péter; XIII., Frangepán u. 43. de. fél 9. ifj. Kendeh György; XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamásné; XIV., Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamásné; Pestújhely, XV, Templom tér de. 10. Szabó István; Rákos­palota, XV, Régi Fóti út. 73. (Nagytemp­lom) de. 10. Veperdi Zoltán; Rákosszentmi­hály XVI., Hősök tere 11. de. 10. dr. Kamer Ágoston; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér. de. 9. Marschalkó Gyula; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. (úrv.) Péter Attila; Rá­koskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Marschalkó Gyula; Rákosliget, XVII., Gózon Gy. u. de. 11. Péter Attila; Pestszent- lőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Hava­si Kálmán; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. háromnegyed 8. Ha­vasi Kálmán; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; Kispest, XIX., Hungá­ria út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámu­el; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Lehoczky Endre; Budafok, XXH., Játék u. 16. de. 11. Solymár Gábor; Budaörs, (ref. imaház) de. 9. Endreffy Géza; SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁNI 2. VASÁRNAPON a liturgikus szin: zöld. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: ÍJn 3,13-18; az igehirdetés alapigéje: Lk 14,15 - 24. HETI ÉNEKEK: 61, 435. ÖRÖMHÍR címmel evangélikus műsort közvetít a MTV 1 június 21 -én, vasárnap 15.30 órakor. Szerkesztő: Nagy László. Hódoló bizakodás LK 14,16-24. A nagy vacsoráról szóló példázat Isten és az em­ber örömteli együttlétének, egymásra találásának tényét rajzolja meg. Ez egy folyamat: mit készített és végzett el az Isten értünk. A nagy „ mű”, a vált- ság készen van, annak koronája az örök ünnep. Is­ten elvégezte a munkát s a nagy vacsorán, az örömünnepen Krisztust maga adja az övéinek. Lu­ther így tanít erről: „Nem tehetünk mást, minthogy elmegyünk erre a drága, nagy lakomára, enged­jük, hogy Jézus Krisztus az Evangéliumban fel- szolgáltassék és együnk belőle, hogy szívünk a Benne való hitben vigasztalást és erősítést nyer­jen. ” Isten mindig az egészet, a teljeset adja, Önmagát maradéktalanul felfedi. Ezzel szemben az ember mindig csak részletet, töredéket, a felesleget adja Istennek és embereknek. Elmegy akár a végsőkig is, de az utolsó lépést nem teszi meg. A kinnrekedt „hivatalosaknak” a tragikuma éppen ennek az egyetlen lépésnek a hiánya. A döntő pillanatban mentegetőznek, visszahúzódnak. Ma is: felsora­koztatják a súlyos hitbeli örökséget, a tanítás ala­pos ismeretét, a nyilvántartott tagságot, a sok anyagi áldozatot, egyházi öntudatot és egyéb ér­veket az Isten népéhez tartozás tényeként, csak azt az egy lépést ne kelljen megtenni. A hit azonban nem érvek vagy mennyiség kérdése, hanem az en­gedelmességé! Üres kifogások hangzanak el, hiszen mindenki­nek arra van ideje, amire szakít. A mentegetőzések csupán csak azért kerülnek elő, hogy engedelmes­kedni ne kelljen a hívó szónak. S annál nyersebb hangúak, minél átlátszóbbak az érvek. Isten hívásának egyetemessége súlyos elkötele- zést jelent. Ez pedig a keresztyén életnek hitből folyó cselekedeteire utal, amint Pál apostol írja: „ ...kérve kérünk titeket: éljetek az Istenhez méltó módon, aki az O országába és dicsőségébe hív ti­teket. ” (IThessz 2,12) A határt nem mi szabjuk meg. Thomas Mann írta le azt a hasonlatot, hogy a tó vizén hiába húzok vonalat. Apró fodrok és nagy hullámok azonnal eltüntetik, mert a tónak, a víznek ez a természete. A hit természete is az, hogy az engedelmességnek hiába húzunk vonalat, akár az utolsó lépés előtt, - átcsobogják a hullá­mok, vagy nem is volt hit, amivel eddig jutottunk. Az ember megtorpanására Isten kitáguló, korlát­lan szeretettel felel. Akik megállnak, ugyan kívül maradnak s az ítélet súlyából nincs jogunk és r Áldjad én lelkem... (57. ének) Az ének szerzője Neander Joakin 1650-ben született, régi brémai lelkész-tanító családból. Csak 30 évet élt, 1680-ban halt meg. Énekeinek gyűjteménye valószínű­leg már 1679-ben megjelent. A benne lévő énekek közül a leghíresebb: „Áldjad én lelkem a dicsőség örök Kirá­lyát. " Ez az ének szerzőjét világhírűvé tette. Talán egyetlen evangélikus énekeskönyv sincs a világon, bár­milyen nyelvű legyen is, amelyikben ez az ének elő ne fordulna. Neander a református tradíciónak megfelelő­en (Bréma 1595-ben a református irányhoz csatlako­zott) szoros kapcsolatban van a Zsoltárokkal. Már az ének első sora: „Áldjad én lelkem... ” több zsoltárra is emlékeztet (Zsoltár 103, 104, 146). A „dicsőség Kirá­lya ” kifejezés Zsoltár 24:7-ben szerepel. A Neander ál­tal alkalmazott dallam egy világi ének dallama, amely 1640-ben keletkezett, és abban az időben rendkívül ked­velt volt, amint a számtalan variáns mutatja. A világi szöveget egy drezdai diák feljegyzéséből ismerjük. A di­ákdal már régen feledésbe merült, de a dallamára irt egyházi ének tovább él és végzi a gyülekezetekben a ma­ga szolgálatát. Az ének tartalmát néhány idézettel sum­mázzuk: „Áldjad Ot, mert az Úr mindent olyan bölcsen intézett... " - mert keze csodásán alkotott téged. - Mert az Úr megáldja minden munkádat... (2.3.4.V.) Az énekkel kapcsolatban a „ Gott ist mein Lied" című gyűjteményben az alábbi megtörtént esetet találtuk. Egy nagy manchesteri gyárnak, amely több ezer munkást foglalkoztatott, gazdasági válság miatt két esztendőre le kellett állnia. Az ott élő lakosság közel volt a kétség- beeséshez. Akkor hirtelen elterjedt a hír, az üzem ismét megindul, a munkások ismét találhatnak munkát. S amikor az első teherrakomány megérkezett, hatal­mas tömeg indult meg eléje. Zászlót bontottak, a mun­kások kifogták a lovakat •és maguk húzták a kocsit a gyárudvarba örömkiáltások között. De ez még nem volt minden, amikor a drága bálákat lerakták a raktárba, összegyülekezett a sokaság és mélyen hálás szívekből szállt fel az ének: „Áldjad én lelkem...” Gáncs Aladár József - nevezzük így az egyszerűség ked­véért - az idős lelkipásztor régi barátjának, a falu öreg orvosának elmondotta panaszait. Az kórházba küldte kivizsgálásra. Amikor este hazajött a leletekkel, azonnal orvosához ment. Az orvos tüzetesen átnézte a leleteket majd ezt mondta: Józsi! Nem sokáig tart már az éle­ted. Nem vigasztalta barátját, mert tudta róla, hogy régóta hazafelé készülő ember. Úgy hir­dette mindig Isten üzenetét, hogy az hívogatás volt mindig az örökkévalóságba. Az öreg pap a földi élet rövid voltáról gondolkodva ment hazafelé. Felnézett a szembe levő hegyekre, amiket úgy szeretett. Lepillantott a folyóra, amelyben oly sok vidám órát töltött családjá­val együtt. Aztán felnézett a nagy égre, ahol Isten kezdte éppen lámpásait gyújtogatni. Az­tán - tovább ballagva csendesen megszólalt:- Nem sok ideig látlak már benneteket. De, hegyek, én élni fogok, amikor ti már nem lesztek. Folyó, én élek, amikor te megszűnsz a tengerbe rohanni. Csillagok, én élek, amikor a Teremtő lebontja a materiális Mindenséget és ti lehullotok. A hitetlen, Teremtőjétől, Istentől elszakadva megy át az életen. Amikor elhagyja a világot, belép az Istentől elválás örök állapotába. Ha valaki bízik Krisztusban, mint Megváltójá­ban, újjászületik a benne lakozást vett Szent­lélek Istentől. Az új élet, amit kap, olyan kö­zösségbe hozza Jézussal, ami örökké tart. Ezt az új kapcsolatot a testi halál sem meg nem szakítja, sem el nem törli, mivel Jézus bűne­ink büntetését elszenvedte a kereszten, az „utolsó ellenség” fullánkjától is megszabadí­tott. János evangéliuma őrizte meg számunk­ra Istennek ezt a kijelentését: „Aki hisz a Fiú­ban,-Jézusban, az örökké él! De aki nem hisz a Fiúnak, nem látja meg az életet, hanem Isten haragja száll rá.” (János 3,36) Mindenkinek szabadságában áll dönteni jelene és jövendője felől. Isten senkit nem kényszerít arra, hogy higgyen benne, Vele élje le földi életét. Aki hisz a Jézusban az örökké él! Mivel ez az élet már itt elkezdődik, ezért az Istenre figyelő ember tudatosan számol azzal, hogy földi élet útja egyszer - egyedül Isten tudja, hogy mi­kor - befejeződik. Ezért készül arra, hogy itt fogja hagyni ezt a szép világot, ahol Teremtő­je élettel ajándékozta meg. Élvezi mindazt, amit Istentől ajándékba kapott! Ugyanakkor nem feledkezik meg arról, hogy az a kapcso­lat, ami a földi léthez köti, egyszer meg fog szűnni. Valami egészen különösen más fog következni. Nagy meglepetésben lesz ré­szünk. Atyánk valamennyi ígéretét valóra váltja! Kibomlik előttünk ennek a szónak: ÉLET, a teljes gazdagsága. Jézus Urunk azért ajándékoz meg bennünket a Vele való életkö­zösséggel, hogy vágyakozás ébredjen ben­nünk a Teljesség után. Most még csak ízlel­getjük azt az eljövendő életet, ami felé útban vagyunk. Valaki így fogalmazott: „A halál a meg nem tért bűnösnek büntetés, Isten meg­váltott gyermekének előléptetés.” Körülöt­tünk emberek élnek, akik a maguk választotta úton járnak, ezért nem feledkezhetünk meg Isten szaváról: az Örökkévaló haragja van azon, aki nem hisz Jézusban. Aki ellene áll a Szentlélek hitet munkáló szavának. Követ­kezmény nélkül nem lehet Istennel szembe állni. Nagyon rossz választás: Isten haragja alatt élni! Aki Jézusban megkapta az örök éle­tet, az így imádkozhat: Köszönöm a hitet, hogy „nem halok meg, hanem élek.” Köszö­nöm Szent Lelked bennem végzett munkáját. Ámen. Ferenczy Zoltán (a 33. zsoltárból) Ujjongjatok, igazak: Uratok van! - becsületesekhez illik a dicséret. Magasztaljátok Jahvét citerával, tízhúrú lanttal zengjétek őt. Énekeljetek neki új éneket, Örömzsoltár zendüljön szépen! t Az Úr szavára állt elő a menny, leheletére égi seregek. Féljen Jahvétól mind e fold, reszkessen tőle mind, ki porszülötte, mert ő szólott, és lett mindenség, ő parancsolt, s előállt a világ! Boldog az a nemzet, melynek Istene Jahve, a nép, amelyet örökül választott. Lásd, az Úr szeme az őt félőkön van, a hűségére hagyatkozókon, hogy kiragadja életünket a halálból, s éhínségben is éltesse őket. Lelkünk az Urat várja, segítségünk és pajzsunk ő, hiszen a szívünk neki ujjong, bizodalmunk az ő szent neve. Kegyelmed vezéreljen, Uram, Aminthogy reád várunk. Fordította: Bodrog Miklós I t f CSÜTÖRTÖK 'Bízd az Úrra dolgaidat, akkor tel­jesülnek szándékaid. Péld 16,3 (lKor 9,16-23, Bír 13,l-25)'Jól ismert ószövetségi ige. De tudjuk-e mindig hogy rilelyjk szón van a hangsúly? Mikor is teljesülnek dolgaink? Hát AK­KOR! AKKOR, ha teljesen ráhagyatkozunk, bízunk az Úrban. Akkor, ha mindenem az övé, é$ mindenkor az övé. / SZOMBAT PÉNTEK Jézus mondja tanítványainak: Ti így hívtok engem: Mester és Uram, és jól mondjátok, mert az vagyok. Ha teljfit megmostam a ti lábatokat, én az Úr és Mester, nektek is meg kell mos­notok egymás lábát. Jn 13,13-14 (Jón 3,1-10, Bír 14,1-20) A Mester lehajolt. A Mester az ember lábá­hoz hajolt. Lealacsonyodott, fíem neki volt erre szük­sége, hanem nekünk. De tudunk-e mi odahajolni fele­barátunkhoz? Ember az emberhez, nem az Úr az ő ta- nítványaihoz. Jézus nem mást kér tőlünk, mint testvé­ri tóálsséget,. * Beszédetek legyen mindenkor ked­ves, sóval fűszerezett, hogy így min­denkinek helyesen tudjatok felelni. Kol 4,6 (Jer 3,14- 17, Bír 15,1-16,3) Egy régi mondást idéz Pál apostol Nekünk keresztényeknek szavainkkal, beszédünkkel is a keresztény élet értékeit kell közvetítenünk, sugá­roznunk. Legyen szavainkban só, azaz legyen benne tartalom. Legyen íze, hogy bizonyságot tegyünk Jé­zusról. Legyen vonzó, hogy másokat is Jézushoz ve­zethessünk. Ferenczy Andrea VASÁRNAP

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom