Evangélikus Élet, 1998 (63. évfolyam, 1-52. szám)
1998-06-21 / 25. szám
Evangélikus ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP Élet 63. ÉVFOLYAM 25. SZÁM 1998. JÚNIUS 21. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN MÁSODIK VASÁRNAP ARA: 48 FT Ahogyan nincs tűz meleg nélkül, éppen úgy nem lehet hit szeretet nélkül. Luther A TARTALOMBÓL Orgonaszentelés a balfi templomban Utolsó óráim a felsőszeli gyülekezetben Köszöntjük a 80 éves Vajta Vilmost Ötven éve történt r Államosították iskoláinkat Az Új Harangszó című hetilap 1948. június 20-iki száma első oldalán vastagbetűs cikk jelentette be: „Lapzártakor érkezett a hír, hogy a magyar országgyűlés június 16-án, szerdán, 230 szavazattal 63 ellenében elfogadta a nemállami iskolák államosításáról beterjesztett törvényjavaslatot. A törvényt az országgyűlés elnöksége azonnal a köztársasági elnök elé terjesztette, aki a késő esti órákban aláírta. A törvény meghozása egyházunk számára nem volt meglepetés, mert már hetekkel ezelőtt befejezett tényként kellett számolnunk vele. Fájdalommal és aggodalommal, de az Istentől rendelt állami felsőbbségnek engedelmeskedve vesszük tudomásul a törvényt...” Bekövetkezett hát az, ami hónapok „kultúr- harcos” előkészítése után várható volt: elvették iskoláinkat! A fenti megfogalmazásból egy Együttes ünneplés - egymás megbecsülése Öt napon át ünnepeltek Hartán. Szép példája volt ez a rendezvény annak, amikor az önkormányzat és az egyház közösen szervez és rendez megemlékezést, mert közös a jubileum, magukénak vallják mindketten múltjukat. Harta nagyközség újra- településének 275. évfordulója és a templom építésének, felszentelésének 200. évfordulója volt az emlékezés tárgya. Már május 28-án, csütörtökön kezdtek - külföldi vendégek fogadásával és vagy hat kiállítás megnyitásával. Ezek között képzőművészeti, népművészeti, községtörténeti és környezetvédelmi kiállítás mutatta be, hogy a múltban is, de a jelenben is erőteljes, életet szerető és munkáló emberek laknak e helyen. A község ünnepét pénteken tartották meg, ezen emlékeztek meg a jubileumról, majd „hídavatás” következett: a szigetet a szárazfölddel összekötő híd készült el erre az alkalomra. Este fáklyás vízifelvonulás volt a Dunán. Szombaton egyházi rendezvény is kapcsolódott az eddigiekhez. Megtartották az Evangélikus Lelkészek Országos Erőnléti Bajnokságát. Mintegy 1000-1200 résztvevő látogatta meg a Dunaparti sporttelepet. Súlyemelésben, erdei futásban és kajakversenyzésben vehettek részt és kispályás focimeccs is volt, ahol sajnos a lelkészek csapata - a mai országos nívón játszva - nem az első helyek egyikét szerezte meg. De a szabadban mindenesetre vidám, felszabadult, egészségmegőrzést segítő sportolás, mozgás folyt. A templom 200 éves felszenteléséről pünkösd vasárnapján emlékezett meg a gyülekezet. Az ünnepi istentiszteleten magyar és német nyelven szólt az ige a gyülekezet és külföldi vendégei számára. D. dr. Harmati Béla püspök - aki a több napos rendezvény fővédnöke is volt, mint Harta díszpolgára - a pünkösdi evangélium alapján hirdette az igét. Jn 14,23 és következő versei alkalmasak voltak arra, hogy a gyülekezet visszafelé és előre is tekinthessen. Jézus arról szól, hogy az Atyával együtt szállást készít. Két mozdulat találkozott itt: a kereső Isten és az Őt kereső gyülekezet. Amikor az ősök ezt a templomot építették, Istennek készítettek szállást, hogy lehessen a család és a generációk életében tisztelet és szeretet, hogy lehessen hit és erkölcs dolgában is kiművelt emberfőket találni. ni és megvallani - ez hozza a békességet, az Istennel és egymással való megbékélést. És ezért van ma is a gyülekezet, hogy Isten békessége valóság legyen. Az ilyen gyülekezeti alkalmak mindig előhoznak a múltból nem csupán történelmi adatokat, de olyan jelenségeket is, melyek élővé teszik a múltat, jó tanulságul szolgálnak a mában. Halasi László, a gyülekezet lelkésze beszámolójában segített végiggondolni a megtett utat. 1720 táján jöttek az első telepesek északról, a Dunán úsztatva a tutajokat és azokon hozták családjukat, ingóságaikat. Szerződést kötöttek és ebben kötötték ki jogaikat, körülbástyázták jövendő életüket. Rákóczi Ferenc futára - Ráday Pál - volt a terület birtokosa, aki letelepítette őket. 1730-ban már 80 család lakott itt. Később (1745-ben) néhány család Soltvadkertre költözött át, innen a rokonság még ma is a két gyülekezet régi tagjai között. A gyülekezetnek kezdetben csak tanítója volt, de mindjárt a letelepedésvendégek: Sárkány Tiborné, Bácsi Jánosné, Klaus Francke, és Jánosity István. Amikor ide jöttek az ősök, otthont építettek és gátat, a Dunát, a vizet használni igyekeztek. De nem a házfalak dísze, nem gazdagság kérdése az, hogy békesség legyen. A bűnt meglátazon. Itthon is - a fővárosban vagy környékén, az elmúlt évtizedekben épült ún. „szocialista városokban” is sokfelé találkozhatunk híveinkkel, akik ott is hartaiaknak tartják magukat. Az egykori, itt szolgált lelkészük, Palotay Gyula családtagjai is eljöttek. Fia, Palotay Csaba Amerikából. Felesége a közös ebédnél elmondta, hogy nem egyedül jöttek, mert Atlantában, Los Angelesben és Clevelandban ezekben az órákban a hartaiak ide gondolnak, lélekben együtt éreznek és imádkoznak, az ő köszöntésüket is hozták. De az üdvözlésekből kitűnt az is, hogy sok barátjuk van szerte a világban. A község partnere a németországi Lossburg, melynek polgármestere Walter Schmid köszöntött. A gyülekezet testvére a hochensteini gyülekezet küldöttségével képviseltette magát. Énekkaruk az istentisztelet áhítatát emelte, lelkészük Klaus Francke a köszöntést adta át. Sárkány Tibor és felesége hosszú éveken keresztül volt a gyülekezet lelkésze. Ők építették az új imaházat és most örömmel jöttek el együtt ünnepelni. A falu plébánosa, Jánosity István üdvözlő szavaiban a hit cselekvőképességére mutatott rá a templom megújításával kapcsolatban. Harmati Béla püspök magyar és német nyelvű köszöntésében kiemelte, hogy a gyülekezetben évek óta meg valósul a jelszó: Miteinander - Füreinander, bizonyos sietség, izgalom sugárzik. „Azonnal” a köztársasági elnök elé terjesztették és még „a késő esti órákban” aláírta. Ma azt kérdezzük, miért ez a sietség? Hiszen az előidézett állapot több, mint 40 évig „zavartalanul” fennállott és kiteljesedhetett. Néhány év múlva a még meghagyott egy-két iskolát is (Fasor!) „átvették”, hogy az egységes oktatás részévé legyenek. Ma, ötven év távlatából, erre emlékezünk. Nem csupán az időpont emlékeztet, de a valóság, melyben iskolarendszerünk, ifjúság-nevelésünk ma is benne él. Közel öt évtized alatt eljutottunk oda, hogy erkölcsi alapjait vesztett társadalmunk keresi az utat, mimódon lehetne talpra állítani nemzetünket, társadalmunkat, hogy szilárd erkölcsi alapokon növekedjenek fiaink és leányaink, reménységgel nézhessenek a harmadik évezred felé öregek és fiatalok egyaránt. Nem szoktuk végiggondolni, hogy az iskolaügy is ludas abban, hogy ma így állunk. Ötven év távlatából ma - hála legyen Istennek! - úgy emlékezhetünk, hogy újra vannak iskoláink. Nem könnyű a feladatuk. Vannak, akik úgy gondolják, folytatni kell ott, ahol 50 éve abbahagyták. Vannak, akik merészen újítani akarnak. Különbség van kegyességi felfogások szerint is, mindig változnak az igények. De mégis vannak iskoláink. És ez elsősorban azért jó, mert nevelni tudunk, egy következő generációnak lehet erkölcsi alapot, tudásbeli szilárdságot, az élethez szükséges tartást továbbítani. Az a törekvésünk, hogy ne a tudásmennyiség, nem is külső meghatározók legyenek a fontosak, hanem az, hogy az oktatás és nevelés „alanya” az „ember” legyen a középpontban, legyen a fontos. Legyen az, aki hittel és hitéből folyó tartással, ismeretekben jártasán és a keresztény szeretet erkölcsi alapján állva építi társadalmunkban az új, a reménységet hordozó jövőt! Az ötven év távlata pedig serkentse a történészeket arra, hogy kinyomozzák azokat a hatásokat, melyek az államosítás következtében Sárkány Tibor, dr. Harmati Béla és Halasi László liturgikus szolgálata kor építettek vályogból templomot. Lelkészük 1724-től volt, Fürstfeld Dániel. 1759-ben szentelték fel új imaházukat. Érdekes adat, hogy ennek megnyitására a kalocsai érsektől engedélyt kaptak. 1788-ban kérték az engedélyt kőtemplom építésére. Ugyancsak egykori feljegyzés szerint a kőanyagot a tetétleni Árpád-kori templom kőanyagából nyerték. Fabrici János volt a templomépítő lelkész. A jelenlegi szószékoltárt 1892- ben állították fel. Jellemző mondattal fejezte be a lelkész: „a kövek és a lelkek összeforrtak. ” Ez annyiban is igaz, hogy a hartaiak bármily messze kerültek el falujukból a világ minden tájára, templomuknak, gyülekezetüknek mindig az „otthoni”, a hartai templomot tartották. Ennek a gyülekezetnek határa nem egyezik a település határával, jóval túl terjed Együtt - Egymásért! tszm szakadtak ránk és ha ezeket feltárják, eredményesebben küzdhetünk az újért! r Uj telefonszámok az Országos Egyházi Irodában Titkárság: Hámori Enikő titkárnő 317 55 67, 317 54 96 /Fax: 317 08 72 Dr. Görög Tibor főosztályvezető 317 08 42 Gazdasági és Pénzügyi Osztály: Szemerei Zoltán főosztályvezető 317 64 13 Peskó Zsuzsa titkárnő 429 20 30 Kendeh Györgyné 429 20 31 Csoszánszky Károlyné 429 20 32 Pénztár: Károlyi Rita 317 55 64 /Fax: 317 64 13 Építési és Műemléki Osztály: Dr. Inotayné Lukáts Judit oszt. vez. 429 20 33 Helfrich Péter osztályvezető 429 20 34 /Fax: 317 07 70 Oktatási és Iskolai Osztály: Mihályi Zoltánná oszt. vez. 429 20 35 /Fax: 317 07 70 Ifjúsági és Gyermek Osztály: 429 20 37 /Fax: 317 07 70 Kórházmissziói Szolgálat: 429 20 36/Fax: 317 07 70 Egyetemi Lelkészi Szolgálat: 429 20 38/Fax: 317 07 70 Országos Könyvtár: 317 25 32 Országos Levéltár: 317 18 26 Országos Sajtóosztály: Tel+Fax: 317 54 78,317 11 08 Egyéb intézmények: Zsinati Iroda: Tel+Fax: 317 52 90 ME VISZ: 317 16 71 Déli Püspöki Hivatal: 338 23 02, 338 23 60 /Fax: 338 23 02 Északi Püspöki Hivatal: 394 23 35, 394 24 48 /Fax: 394 24 40
