Evangélikus Élet, 1998 (63. évfolyam, 1-52. szám)

1998-06-14 / 24. szám

Evangélikus Élet 1998. JÚNIUS 14. 5.oldal Egy kis csavar csupán... A kis csavar egy volt a sok százezer közül. Két vaslemezt szorított egymás­hoz a hatalmas hajón. Egy nap megszólalt:- Elég kényelmetlen he­lyem van itt. Egy kicsit ki­nyújtózom, nekem is jár egy kis pihenés... A környező csavarok két­ségbeesetten üvöltöttek rá, amikor meghallották, hogy lazítani akar egy kicsit:- Megőrültél, kiscsavar! Ha elengeded a két vasle­mezt, mi kettészakadunk! A vasgerendák nem hittek a fü­lüknek:- El ne engedjétek a lemezeket, mert akkor megingunk mi is! Szélvészként terjedt el a hír az egész hajón:- A kiscsavar forgat valamit a fejében! Mindenki megijedt. A hatalmas hajótest még a gondolat­tól is remegni kezdett, a kiscsavar kieshet a lyukból... A vékony és vastag lemezek, a hajóbordák, a vasgerendák üzene­tet küldtek a kiscsavamak.- Nagyon kérünk, légy szíves és maradj nyugodtan. Ha te lazítasz, veszélybe kerül az egész hajó, egyikünk sem fogja elérni a kikö­tőt! Ne tedd ezt velünk! Ez hízelgett a kiscsavar büszke­ségének. Eddig eszébe sem jutott, hogy ő ennyire fontos a többiek számára. Visszaüzente:- Maradok, ahol vagyok!... Rudyard Kipling nyomán Örömhír A Bibliában négy evangélium olvasható. A négy evangélista nevét is biztosan fel tudjátok sorolni: Máté, Márk, Lukács és János. Tudjátok-e, hogy az evangélium szó a görög nyelvben azt jelenti: örömhír? Meg tudjátok-e számolni, hogy az alábbi négyzethálóban, a középső betűtől elindulva hányszor olvasható az a szó, hogy „örömhír"? Egy-egy betű többször is felhasználható és kanya­rodni is lehet! R I H M H I R í H M Ö M H í H M Ö R Ö M H M Ö R Ö R Ö M H M Ö R Ö M H í ‘ H M Ö M H í R í H M H í R Gratulálunk...! ...Gangéi Nórának, aki Paksról küldte be a „ Csak hason­ló" és a kézjeles feladvány helyes megfejtését, valamint Puruczki Eszternek Ipolyvecén, akinek szintén ez utób­bi rejtvényt sikerült jól megoldania! Humorzsák A gazda lovat akar venni, de gyanakszik:- Jámbor ez a ló?- Mi az, hogy jámbor? - mondja a kupec. - A legutóbbi vásáron hatan tartottuk és mégis bement a templomba. A székely rákiált a rosszul húzó ökrére:- Hí, hó, hínye, hogy a medvék egyenek meg! - Amint ki­mondta, észrevette, milyen rosszat kívánt magának. Felte­kintett hát az égre és így folytatta:- Uram, ezt a kérésemet most ne hallgasd meg, mert drá­ga az ökör! A félj a feleséghez:- Mondd csak, aranyom, mit jelent ez a tétel a háztartási könyvedben, hogy negyven pengő egyházi célra?- Új kalapot vettem - válaszol a feleség. - Elvégre csak nem kívánod, hogy a régi kakaómban járjak templomba? Egy kereskedő útközben hatalmas viharba keveredett lovaskocsijával. Kétségbeesetten így fohászkodott:- Uram Istenem, ha baj nélkül megúszom ezt a vihart a lovammal és a rakományommal együtt, tízezer forintot adok az első templomnak, amit meglátok! - Alig hogy ezt kimondta, elállt a vihar és kibújt a nap. A kereskedő méltat­lankodva felnézett az égre:- Uram, Istenem, ha már Téged is meg lehet vesztegetni, akkor tőlem egy fillérre se számíts! A gyermeksarok készítőinek címe: Cselovszky Ferenc, 1052 Budapest, Deák tér 4. xpm mm> mm mm mm mm mim mm mm mm mm mm mm mm mm mm mm mm. mrnj^ J FIATAL OKN'AK j mm mm mm m%m mm mm mm mm mm mm mm mm mm mm mm mm mm mm mm Játék vagy számadás HA SZÉP IDŐ LESZ, MEGYÜNK A VÁROSLIGETBE, HA ESIK AZ ESŐ, Egyik is, másik is és együtt is igaz. így értékeltük május 17-én délután, Béren az evangélikus parókián megtartott gyüle­kezeti alkalmunkat. Iskolás gyermekeinket ebben az évben arra biztattam: írjanak verseket, elbeszé­léseket, ki mit tud, és rendezzünk egy irodalmi délutánt „így írunk mi” cím­mel. Ki ajkbiggyesztéssel, ki csillogó szemmel adta értésemre véleményét. Egy kis idő elteltével: ének, mese, ver­sek, dolgozatok kerültek asztalomra a szerzők táskájából. A fent említett alkal­munkon a szerzők, írók maguk mondták el műveiket, majd a délutáni program második felében hittanos vetélkedő sze­replőivé változtak, amikor meglehetősen nehéz kérdésekre kellett válaszolniuk. A szokásos, egymással suttogó megbeszé­lések után jó eredmények, jó válaszok születtek. Minden résztvevő könyvaján­dékban részesült. A következő percekben az anyukák, nagymamák vizsgáztak süteménykészí­tői mesterségükből. Őket a gyermekek éljenző tapsa jutalmazta. A sütemény és tea elfogyasztása után még egy bibliai csoda, családtörténetbe illesztett diaképeit vetítettük. Közös ének és a lelkész imádsága kere­tezte az alkalmat. Nikodem Pál felügye­lő úr örömének és meghatódottságának adott hangot és biztatta gyermekeinket további értelmes, istenfélő életre, mun­kára, amely Istennek és mindnyájunknak örömet szerez. Köszönet az író-előadóknak: Falta Ka­talinnak, Karaba Mónikának, Kralován- szki Juditnak, Radvan Anettnek és Osztroluczky Noéminek a kedves és szé­pen megformált gondolatokért. Biztatjuk őket és másokat is további hasonló tevé­kenységre. Ízelítőül három gyermek szerzeményét adjuk közre: Sztrhárszky János: (6. osztály) O, Uram O, Uram, ó, jaj de jó, mikor itt vagy velem. Ó, Uram, ó, jaj de jó, hogy megszabadítottál. Ó, Uram, ó, segítesz a betegeken. Ó, Uram, ó, felnőtteken, és gyerekeken. Fent van Jézus a kereszten Onnan néz le rám. Fent van Jézus a mennyekben Onnan néz le rám. Vezet minket a hit útján, Segít és oltalmaz. Ha szívedben súg a Sátán Krisztussal védd magad. Megformázott szeretet Szeretetben szolgáljatok egymásnak. Mert az egész törvény ebben az egy igé­ben teljesedik be: „Szeresd felebará­todat, mint magadat. ” (Gál 5,14) Erre az igére hívja fel figyelmünket a soproni Hunyadi János Evangélikus Ál­talános Iskola udvarán 1998. április 29- én felállított „szeretetfa”. A szobrot Sarkady Antal fafaragó művész és az is­kola 4.b osztályos diákjai alkották. Az átadási ünnepség áhítattal kezdődött. Szimon János igazgató-lelkész János evangéliumából olvasott fel, az avatóbe­szédet Fejér Zoltán festőművész mond­ta. Rajnai Károly, az iskola igazgatója apró ajándékkal kedveskedett az alkotó­művésznek, Sarkady Antalnak. A szob­rot Fejér Zoltán és Rajnai Károly leplez­te le. Ezután a fafaragóművész beszélt a szobor születéséről a jelenlevőknek. Majd a tanárok, diákok, szülők megtud­hatták, hogy egy-egy 4.b. osztályos tanu­ló melyik jelképet készítette, s mit sze­retne vele elmondani. Az ünnepségen műsort adtak: a Hunyadi Gimnázium énekkara, Lampert Tünde fúvolatanár és tanítványai. A „szeretetfa” ösztönözzön minket arra, hogy mindennapjainknak része legyen a szeretet. Bátai Fanni 6.a Sopron, Hunyadi János Evangélikus Általános Iskola Demeter Mónika: (4. osztály) AKKOR A SZEPMUVESZETI MÚZEUMBA Jövés-menés Az emberek csak jönnek-mennek, S egy helyre letelepednek. Az egyik feláll, S Jézus elébe áll. Jézus! Ha te vagy..., Gyógyítsd meg akaratomat! Molnár Lilla: (6. osztály) Itt a tavasz Elmúlt a tél, közeleg a tavasz, Reméljük nálunk sokáig marad. Az ég kiderül, egy-egy napsugár táncra perdül. Pásztor fekszik az ég alatt, Ő is érzi: itt a tavasz! ígérgette drága nagy­anyám unokáinak az iskolai szünetek idején s ő talán kicsit örült is, ha rosszra fordult az idő, mert szeretett kiál­lításokra járni s ilyen­kor szívesen mesélt öccséről, Oskó Lajos­ról, a festőművészről, akit Munkácsi Mihály hívott meg Párizsba és ott is maradt, de azért szülővárosának, Oros­házának ő festette meg Kossuth Lajos, Széchenyi nagyalakú portréját, az evan­gélikus templom oltárképét... Most ugyanezt ajánlom én is kedves olvasó­inknak: ha rosszra fordul nyári időjárá­sunk, - és ne csak akkor - látogassanak el a Szépművészeti Múzeumba (Buda­pest, Hősök tere) s az ott látott művészi értékek, nemzeti kincsek sok mindenért kárpótolnak, élményt adnak, megnyug­tatnak. Klucsik Jánosné Nagyapám A nagyapámról nem azért írok, mert igazi Ferenc József-szakálla volt, meg olyan hosszú szárú pipája, amilyet nem láttam azóta sem, hanem azért, mert cso­dálatos embernek ismertem meg. Nem azért, mert mindig hozatott a boltból pi­padohányt, amit először hűvös helyen kellett tartani, mert akkor lassabban égett, vagy mert a stampedli pálinkája minden reggel járt neki. Más vonatko­zásban volt ő csodálatra méltó ember. Édesanyánk szigorú rendet tartott kö­zöttünk, gyerekek között. Este mindad­dig kint lehettünk az utcán, ameddig akartunk, de az esti imádság harangszav­ára mindegyikünknek haza kellett érni. Miért? Mert az esti harangszó után kö- rülálltuk nagyapánkat, és ő hangosan mondta a Miatyánkot. Éjszaka pedig, mi­vel egy szobában aludtam vele, csodál­kozva figyeltem, hogy nyáron hajnali négykor, télen ötkor mit csinál nagy­apám: hát fölült az ágyában és úgy mondta a Miatyánkot hangosan. Én állítom, ahhoz, hogy pap lettem, ő adta az első lökést, amit aztán a szüleim ápoltak bennem. Egy napon a nagyapám üldögélt az utcán. Szemben lakott a lel­kész, aki épp kilépett az ajtajukon.- Nagytiszteletű úr, nagy halottunk van! - mondta neki nagyapám, - Meg­halt Gyurátz püspök úr.- Jaj, Márton bácsi, köszönöm, egész megfeledkeztem róla! - és a lelkész sze­mélyesen bontotta ki a fekete zászlót, ami mindenki szeme láttára ott lobogott a toronyból majdnem a földig. Azután egyszer csak megjelent egy fé­nyes ötösfogat. Arra hajtatott gróf Batthány Ilona a válláról leomló fehér kendőben és sárga csizmában. Nagy­apám figyelmeztetett:- Kisfiam, ez az asszony megérdemli ám, hogy megadjuk a tiszteletet, mert gróf Batthány Lajosnak, az első magyar felelős miniszterelnöknek a lánya. Hallomásom szerint a grófné azt mondta, hogy a gyűlölt Habsburgokkal még egy valláson sem akar lenni, ezért lett baptista. De azért az apácákat szeret­te, és mind nekik, mind minden feleke- zetnek gazdag örökséget hagyott. Dákai kastélyában jelenleg beteg öregeknek van otthona. Nagyapám megértette gróf Batthány Ilona fájdalmát is édesapja kivégzése miatt, de csodálatos egységben látta ösz- szeformi a nemzet történelmét a királyi család életével. A tizenhárom aradi vér­tanú nevét megszégyenítésemre hibátla­nul elősorolta, de azért a királyi család akkori tagjait is hibátlanul elmondta. Ez­zel fejezte ki, amit ’67-ben a kiegyezés is: hogy a gyűlölködés nem vezetheti a nemzetet célba. Bölcsen vallotta hát ő, amit a kiegyezés is igazolt, hogy kölcsönös engedmények vezethetik a népeket eredményre. Ezért illik az életére a kép, amit őrzök róla: ahogy ült az általa ültetett szép vadgesz­tenyefa alatt, hallgatta az ott fészkelő stiglicek énekét és óvta őket a rossz gye­rekektől és a macskáktól, azok pedig há­lás énekkel viszonozták gondoskodását. Szegény március 15-én halt meg, jelen­leg a nagyalásonyi temetőben várja a fel­támadást. Síkos Lajos „A régi képtár - másként” című új ki­állítás kényszermegoldásként jött létre - mégis szépen sikerült. A Múzeum épüle­tének felújítása eljutott a régi képtár ál­landó kiállításának a területére. Hogy a művészet kedvelői ne legyenek 6-8 évre elzárva több száz festménytől, a sűrítést választották, ami 2-3 soros akasztást, egymásfölöttiséget jelentett. „Ez a be­mutatási mód a klasszikus galériák stílu­sát idézi, ami egyébként az utóbbi két évtizedben világszerte újra divatossá vált.” - mondta a kiállítás rendezője. így látható most a mintegy 700 festmény 14 teremben és 7 kabinetben és lett új, ál­landó kiállítás. Az európai festészet tör­ténetét mutató összeállítás a földrajzi megoszlást és kronologikus rendet is - a lehetőségekhez képest - követi. A spanyol részt a régi helyén találjuk, vele párhuzamosan kezdődik az olasz is­kolák, a harmadik ajtótól a németalföldi gyűjtemények sora, majd a barokk kö­vetkezik. Nem maradnak ki az északi és déli mesterek művei sem. Értéke a kiállításnak és öröme a látoga­tónak, hogy közel harminc, eddig még ki nem állított művet emeltek ki a gazdag raktárból, köztük vannak a legfrissebb szerzeményekből itthon még be nem mutatott művek és a frissen restaurált művekből is bekerültek az új állandó ki­állításba a Rembrandt előtti amszterdami portréfestészetből. A régi kiállítás új mó­don bemutatott anyaga egy „esős dél­utánt” is széppé tehet. El Greco, Raffaello, Correggio, Zurbaran, Goya, Dürer, Cranach, Bruegel, Van Dyck, Poussin és a többi híres festő műve vár­ja a művészetek barátait... Schelken Pálma

Next

/
Oldalképek
Tartalom