Evangélikus Élet, 1998 (63. évfolyam, 1-52. szám)

1998-06-07 / 23. szám

Evangélikus 63. ÉVFOLYAM 23. SZÁM 1998. JÚNIUS 7. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP Élet ARA: 48 FT A teljes Szentháromság mindegyik személye azon van, hogy a szegény, nyomorult embert bűnből, halálból, ördög hatalmából örök életre, Isten országába segítse. Luther A TARTALOMBÓL AZ UTOLSÓ BIZONYSÁGTÉTEL TALÁLKOZÁS HÁZA MAGYAR ZÁSZLÓ LENGYELORSZÁGBAN A Biblia jelentősége a harmadik évezredben Az ezredfordulóhoz közeledve megszaporodnak az olyan kérdések, melyek a hogyan tovább? -ot te­szik fel különböző értékekkel és szellemi, lelki irá­nyokkal kapcsolatosan. Mi az egyház jövője, a tör­ténelmi egyházak vagy az újonnan alakult közössé­gek számára lesz-e kedvezőbb a légkör, vajon mi lesz a sorsa az európai keresztyénségnek, stb. a har­madik évezredben? A kérdést fel kell termünk leg­drágább kincsünk, a Biblia vonatkozásában is. Ezt tette dr. Ulrich Fick a Bibliatársulatok Világszövet­ségének volt főtitkára, amikor a Magyar Bibliatár­sulatban „A Biblia jelentősége a keresztyénség jövője AZ ORSZÁGOS PRESBITÉRIUM 1998. MÁJUS 5-ÉN TARTOTT ÜLÉSÉNEK HATÁROZATAI 1. Dr. Szabó Lajos tanszékvezető professzor rektorrá választása: Az Országos Presbitérium az ET 1997. Vili. 11 .§ szerint az Evangélikus Hittudományi Egyetem Egyetemi Tanácsa 1997. december 1-jén és 1998. március 10-én tartott üléseinek határozatát dr. Sza­bó Lajos tanszékvezető professzor rektorrá válasz­tásáról az 1998. augusztus 1-2001. július 31. közöt­ti időre jóváhagyja és kéri az Országos Elnökséget, hogy javasolja a Művelődési és Közoktatási minisz­ternek, a köztársasági elnök általi kinevezésre. 2. Határozat a Budapesti Evangélikus Gimnáziummal kapcsolatban: Az Országos Presbitérium az ET 1997. VIII. tör­vény értelmében tudomásul veszi a Budapesti Evangélikus Gimnázium igazgatójának 1998. már­cius 31-én az Országos Egyházi Elnökség által tör­tént rendkívüli felmentését és Nagy Baló András ta­nár megbízott igazgatóvá 1998. augusztus 31-ig tör­ténő kinevezését. Az igazgatói állásra a vonatkozó törvények szerint pályázatot kell kiírni úgy, hogy az új igazgató 1998 augusztusában átvehesse az iskola vezetését. 3. Határozat a Protestáns Tábori Lelkészi Szolgálattal kapcsolatban: Az Országos Presbitérium a Protestáns Tábori Lelkészi Szolgálat református espereseinek és lel­készeinek a Presbitériumhoz intézett beadványával kapcsolatban megbízta az Országos Elnökséget, hogy a Magyarországi Református Egyház vezetői­vel és a Honvédelmi Minisztérium illetékeseivel együtt rendezzék a tábori püspöki tiszt 1998. június 1-től történő megüresedésével kapcsolatos kérdése­ket. 4. Határozat sajtószóvivőről: Az Országos Presbitérium megbízta az Országos Egyházi Elnökséget, hogy Radosné Lengyel Anna újságírónőt megbízza részmunkaidőben a Magyar- országi Evangélikus Egyház sajtószóvivői posztjá­nak betöltésével. Határozat anyagi ügyekben: Az Országos Presbitérium az Országos Egyház és Intézményei 1997. évi zárszámadását és az 1998. évi költségelőirányzatát elfogadta. 6. Határozat a pedagógusok minőségi bérezéséről: Az Országos Presbitérium határozott az 1998 szeptemberétől bevezetésre kerülő közoktatási pe­dagógusi minőségi bérezésről: Az iskolák pedagógusainak létszámarányában fogja a fenntartó az erre szánt öszszeget megkapni, amelynek 80%-át az iskoláknak továbbítja, a mara­dék 20%-ot pedig a fenntartó az iskolák közötti dif­ferenciálásra használhatja az intézmények által vég­zett munka eredményei alapján, de ez az összeg ki­zárólag minőségi bérezésre használható. A fenntar­tó eldöntheti, hogy a következő tanévben kíván-e ezzel a jogával élni, vagy a következő tanévtől kezdve végeztet-e pedagógiai méréseket az intéz­ményekben (az EPK szakértői segítségével), amely az utána következő tanév differenciált minőségi bé­rezését meghatározhatja. Az Országos Presbitérium határozata alapján 1998. szeptember 1-től a fent említett 20 %-ot nem használja fel az intézmények közötti differenciálás­ra, hanem azt az intézmények pedagógusi létszám- arányában megkapják. A következő tanév feladata lesz a pedagógiai mérések elvégzése és pedagógiai feltételrendszer kidolgozása, amely alapja lesz az 1999. szeptember 1-től bevezetendő iskolák közötti differenciálásnak. _ 7. A Közoktatási Intézmények pedagógiai programjáról: A Magyar Köztársaság Kormánya az 1995. évi LXXXV. törvény 2. §-ában meghatározottak szerint a 130/1995. (X. 26.) Kormányrendelettel életbe léptette a Nemzeti Alaptantervet. A törvényerejű kormányrendelet felmenő rendszerben 1998. szep­tember 1 -tői a rendelkezések által megszabott kere­tek között, az 1. és a 7. évfolyamokon vezetteti be az oktatási intézményekben a NAT-ot. Minden in­tézménynek el kell készítenie pedagógiai program­ját és helyi tantervét. Az Országos Presbitérium fel­ügyelete alatt álló intézmények pedagógiai prog­ramját országos szakértők véleményezték az oktatá­si osztály által feltett kérdések alapján. Az Országos Presbitérium a Közoktatási Törvény értelmében jó­váhagyta a 11 közoktatási intézmény pedagógiai programját és kiegészítette azzal, hogy az oktatási intézmények finanszírozását az állami támogatás mértékében vállalja. A fenntartó a gazdasági, ügy­rendi és pedagógiai ellenőrzések (a Közoktatási Tör­vénynek megfelelően) rendszerét szeretné bevezetni oktatási intézményeiben. Az Országos Presbitérium kéri a 11 közoktatási intézmény igazgatóit, hogy évenként részletes be­számolót készítsenek a tanévben végzett munkáról, amely a pedagógiai ellenőrzés része lesz. 8. Határozat a kiegészítő iskolai támogatásról: Az 1997. évi CXXVIII. törvény a közoktatásról szóló törvényt módosította, mely szerint az egyházi jogi személy fenntartásába került nevelési-oktatási intézmény fenntartója a nevelési -oktatási intéz­mény szerint illetékes önkormányzat részére meg­küldött nyilatkozatában vállalhatja az önkormány­zati feladatban való közreműködést. Az egyházak hitéleti és közcélú tevékenységének anyagi feltét­eleiről szóló 1997. évi CXXIV. törvény 6. § -ának 1- 2. bekezdése alapján az egyházak további támoga­tásra ( kiegészítő támogatásra ) jogosultak, amely­nek alapja az állampolgárok azon döntése, ahogyan az adott egyház által fenntartott intézmények köz­szolgáltatásait igénybe veszik. A kiegészítő támogatásról a központi állami költ­ségvetés terhére kell gondoskodni a nyilatkozat megküldését követően induló tanítási évtől kezdő­dően. A Magyarországi Evangélikus Egyház mint fenn­tartó ezt a nyilatkozatot az év elején megtette, így a finanszírozás a fentiek szerint módosult. Az Orszá­gos Presbitérium úgy határozott, hogy elfogadja az Oktatási Bizottság 1997. december 8-án és 1998. március 2-án tett javaslatát, miszerint a kiegészítő támogatás 10 %-át az egyházi iskolák legsürgetőbb beruházási és felújítási munkálataira központilag osszák szét. 9. Határozat az egyházfenntartói járulékról: Az Országos Presbitérium az Északi Egyházkerü- Folytatás a harmadik oldalon számára” - címmel előadást tartott. Első megállapí­tása volt, hogy a vallások világtérképe megváltozott és a keresztyénségen belül is átrendezőség történt. E század végére a súlypont az északi féltekéről a föld­golyó déli felére tevődött át. „A világkeresztyénség többsége már nem fehér, nem nyugati és nem is az európai, észak-amerikai hagyomány határozza meg, hanem a többség színes bőrű... Ez pedig egy világmé­retű átrétegződés”. A sokat bi­zonygatott keresztyén nyugat statisztikailag többé már nem meghatározó jelentőségű. Sőt további változások is fognak még következni. Az európai keresztyéneknek fel kell erre készülniük.” Érdekes adatokat sorolt fel állításának bizonyítására. A számok magukért beszél­nek: 1900-ban az összes ke­resztyénség 49 %-a Európában élt; 2000-ben ez az adat csak 19.6 % lesz. Ezzel szemben Afrika, ahol 1900-ban az összkeresztyénség 1,56 %-a élt, 2000-ben a világkeresz­tyénség 17,2 %-át fogja adni. Latin-Amerikában a keresz­tyének száma 10,7 %-ról 23 %-ra fog nőni; Dél- Ázsiában 2,9 %-ról 9,26 %-ra. Észak-Amerika arra számíthat, hogy ott ez a szám 10,6 %-ról 9,55 %-ra esik vissza. A korábbi cári Birodalomban és a ké­sőbbi Szovjetunióban 17,3 % helyett a keresztyének 6.06 %-a fog csak élni. A világ vallásainak összképe a következőképpen alakul: 1900-ban c. világ népességének 12,3 %-a volt muzulmán (iszlám), 2000-ben 19,2 % lesz. A hinduk részesedése a világnépességben 12,5 %-ról 13,7 %-ra nő, míg a buddhisták számra 7,8 %ról 5,7 %-ra csökken. Nem lehet pontos számokkal kifejez­ni, hogy hányán vannak olyanok, akik az ismert val­lásokon belül vagy azokon kívül Isten nélkül és val­lási dimenzió nélkül is boldogulnak. A keresztyének részesedése ebben az összképben az 1900-as 34,4 % helyett 2000-ben 34,1 % lesz. Ez nem lebecsülhető méretű csoport, azonban összetétele a régihez ké­pest teljesen más lesz. Érdemes ezen változások okaira és következmé­nyeire is rákérdeznünk. Úgy amikor az okokra te­kintünk, mint amikor a következményekről elmél­kedünk, felfedezzük azt a jelentős szerepet, melyet e területeken a Biblia és annak terjesztése játszott ill. fog játszani. Egy nemzetközi keresztyén konferencián történt, hogy az anglikán egyház képviselője az angliai egy­háztagság csökkenéséről panaszkodott. „Az elmúlt évben 40000 ember fordított hátat az egyházunk­nak” -mondta. „Negyvenezer?” -kérdezte egy afri­kai résztvevő. „Nálunk naponta ennyi csatlakozik az egyházhoz!” Ha a keresztyénség meg akar felelni a harmadik évezredben Jézus missziói parancsának, úgy azt nem teheti a Biblia nélkül, hiteles, jó bibliafordítá­sok nélkül. Míg a világ északi felén megszűnt a tár­sadalom kényszerítése a formális keresztyénségre és sokan menekülnek ateizmusba vagy - mintha szupermarketben lennének - különböző „vallásos” ajánlatok közül keresik, választják a nekik megfele­lőt és készek arra, hogy új guruknak és tanításaik­nak szolgáltassák ki magukat, addig a fiatal egyhá­zak körében a keresztyén „Jóhír”, az evangélium az újszerűség erejével hat. Sok kultúrában még hátra van, hogy az emberek a teljes Bibliával találkozza­nak. „A misszió nem mehetett végbe bibliafordítás nél­kül. 1800-ig a Bibliát kereken 70 nyelvre fordították le, 1830-ig 140-re, és a 19. század végéig 240 nyelvre. 1997 végén a teljes Bibliát 363 nyelven ol­vashatják, az Újszövetséget pedig 905 nyelven, a Biblia egy-egy könyvét további 929 nyelven. Az a hatalmas munka, mely ezekben a számokban tükrö­ződik, még egyáltalán nem zárult le. A nyelvek ugyanis folyamatosan változnak, a szövegek elöre­gednek és érthetetlenné válnak. Amíg csak ember él a Földön, a bibliafordítás feladata még nem lett tel­jességgel elvégezve.” A Biblia üzenetének mindig is az volt a célja, hogy eljusson a népek nyelvéhez, s így közel kerüljön hozzájuk. így a bibliafordítás a testetöltés (inkamá- ció) folytatásának bizonyult. A keresztyénség pedig ma végre az, ami kezdetektől lenni akart: egy olyan ajánlat, mely életet kínál minden embernek, etnikai behatárolások és kulturális megkötések nélkül. A keresztyén jóhír lefordításának - és az azt követő inkulturációnak - századunk végén sokkal jobb feltételei vannak az egyházon belül, mint száz évvel korábban. A misszió kezdeti korszaká­ban helyenként elegendőnek tartották az O- és Újszövetség könyveiből egy válogatás le­fordítását. A jövőben az egy­házaknak a teljes Szentíráshoz kell hozzájuttatni az embere­ket, hogy hozzáférhessenek a mércéhez, melyen lemérhető, hogy mi a keresztyéni. Két következtetést vont le az elmondottak alapján az elő­adó. A világ sok nyelvére le­fordított Biblia behatolt a né­pek kultúrájába az előző év­századokban. A fiatal egyhá­zak teológiája is csak a Bibliá­val való találkozásból nőhet ki. Még nem tudjuk ma, hogy körükből mikor és honnan érkeznek majd hozzánk nagyobb lélegzet­vételű rendszeres teológiai kísérletek. És akkor majd a szerzőikkel együtt kell azokat a bibliai bi­zonyságtétel egészének mérlegére tennünk. A másik következtetés: Hiba lenne, ha a mi vilá­gunk megszokott keresztyénségének zsugorodásá­ból arra következtetnénk, hogy a keresztyén üzenet elvesztette erejét. Ez még nem jelenti az egyház vé­gét. Az emberi cselekvés számára nem találhatunk mértékegységet a hagyományokban, hanem azt á Biblia üzenetével való találkozásból lehet nyerni: ott találják meg ezt a mértéket, ahol az emberek megértik Isten igéjéből, hogy el kell kötelezniük magukat Isten akarata iránt, valamint arra, hogy az ő kegyelméből nyerjenek a cselekvésre felszabadító erőt. A keresztyénséget mindig is csak egy lépés vá­lasztotta el attól, hogy vagy véget érjen, vagy meg­újuljon és ez így van most is. Ahol elszakad a Bib­lia üzenetétől, ott elpusztul, ahol magáévá teszi ezt az üzenetet és ezzel fordul a többi ember felé, ott övé az élet és mások számára is az életet hozza el,- fe­jezte be az előadó. T. A Szentháromság dicsérete Téged, Úristen, mi keresztyének Dicsérünk és áldunk, És Atya,, Fiú, Szentiéleknek vallunk. Néked a tiszta, ártatlan és szent Angyalok szolgálnak, Szüntelen zengő fennszóval kiáltnak: Szent, szent, szent Isten, te seregeknek Vagy Ura, Istene! Menny és jóid szolgál nagy dicsőségedre. Téged a földön szent egyházadban Minden keresztyének Szent Atyaisten, áldanak, dicsérnek. Te imádandó szent Fiad, Jézust, Magasztaljuk hitben, S Vigasztalónkat, Szentlélek Úristent. Oltalmazd, kérünk, minden veszélyben Benned bízó néped, Oltalmazz bűntől s lelki kártól minket! Dicsérünk téged, mint jó Atyánkat, A te szent Fiaddal És Szentlélekkel, mi Vigasztalónkkal. IV. századi himnusz

Next

/
Oldalképek
Tartalom