Evangélikus Élet, 1998 (63. évfolyam, 1-52. szám)

1998-05-10 / 19. szám

Evangélikus ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP Élet 63. ÉVFOLYAM 19. SZÁM 1998. MÁJUS 10. HÚSVÉT ÜNNEPE UTÁN 4. VASÁRNAP CANTATE ARA: 48 FT Ahol Isten hatalmának és szeretetének megtapasz­talása valósággá válik, ott megújul a hit, a biza­lom, a reménység, a hála. Ott megújul az ének. ~ A TARTALOMBÓL “ LEVÉL VENEZUELÁBÓL MIKÉPPEN Ml IS... LELKÉSZEK CSENDESNAPJA SZOLNOKON Kantatezenés istentiszteletek a Deák-téri Evangélikus Templomban Május 10-én, vasárnap 11 órakor Buxtehude: Cantate Domino Lutheránia Ének- és Zenekar Vezényel: Kamp Salamon Május 31-én, pünkösdvasárnap 11 órakor Th. Schelle: Komm, Heiliger Geist Lutheránia Ének- és Zenekar Vezényel: Kamp Salamon Előzetes: Június 1-től 7-ig esténként 19 órai kezdettel a 9. Budapesti Bach-hét szólóestek, kamaraestek, zenekari estek A Bach-hét keretében június 7-én vasárnap 19 órakor Bach: Korálkantáták II. Christ lag in Todesbanden BWV 4 Wo soll ich flehen hin BWV 5 Christ, unser Herr, zum Jordan kam BWV 7 Lutheránia Énekkar Magyar Szimfonikus Zenekar Vezényel: Kamp Salamon Pieter Lastman: Dávid király a templomban, 1618. r Énekeljetek Isten egyik leggyönyörűbb s legdicsőbb ajándéka az ének. Haragszik is rá a sátán, mert sok kísértést és gonosz gondolatot űz el vele az ember. Az ör­dög egyszerűen nem bírja ki. Az ének a művészetek egyik legjelesebbje. A dallam megeleveníti a szöveget. Mint Saul ki­rálynál látjuk, elűzi a szomorúság lelkét. Az ének a szomorú ember legjobb orvossága, melytől a szív újra megbékél, feléled és meg­újul. A zene Isten gyönyörű és dicső adománya, egyenesen a teológia rokona. Semennyiért sem adnám oda az én csekély zenei tudásomat. Rá kell kapatni s állandóan szoktatni az írósá­got erre a művészetre, mert ez hasznavehető embereket nevel. Énekeljetek az Úrnak új éneket; énekelj az Úrnak te egész fold! Mert Isten megvidámítot- ta szívünket és lelkünket egyszülött Fiával, kit értünk adott bűntől, haláltól, ördögtől való váltságul. Aki ezt komolyan hiszi, az nem te­het mást, mint ujjong, vidám lélekkel róla be­szél s énekel, hogy mások is hadd hallják s hozzájussanak. Aki pedig nem akar róla éne­kelni és beszélni, az annak adja jelét, hogy nem is hiszi, s nem az új, örömteli testámen- tom gyermeke, hanem a régi, mogorva testá- mentom alá tartozik. Luther Márton 96. zsoltár Énekeljetek új éneket az Úrnak, énekelj az Úrnak, te egész fold! Énekeljetek az Úrnak, áldjátok nevét, hirdessétek szabadltását minden nap! Beszéljétek el dicsőségét a nemzeteknek, ' csodáit minden népnek! Mert nagy az Úr, méltó, hogy dicsérjék, félelmesebb minden istennél Hiszen a népek istenei csak bálványok, az Úr pedig az ég alkotója. Fenség és méltóság jár előtte, erő és ékesség van szentélyében. Népek törzsei! Magasztaljátok az Urat! Magasztaljátok az Úr dicsőségét és hatalmát! Magasztaljátok az Úr dicső nevét, ajándékot hozva jöjjetek udvaraiba! Boruljatok le az Úr előtt szent öltözetben, reszkess tőle, te egész föld! Mondjátok el a népeknek, hogy uralkodik az Úr! Bizony, szilárdan áll a világ, nem inog. Igazságosan ítéli a népeket Örüljön az ég, örvendezzen a föld, zúgjon a tenger a benne levőkkel! Ujjongjon a mező, és minden, ami rajta van! Ujjongjanak majd az erdőfái mind az Úr előtt, amikór eljön, mert eljön, hogy ítélkezzék a földön. Igazságosan ítéli a világot, pártatlanul a népeket Krisztus szeretete szorongasson benneteket... Esperesiktatás a Veszprémi Egyházmegyében Generációváltás történt az egyházme­gye vezetésében. Varga György pápai lelkész nyugdíjba lépése folytán megüre­sedett esperesi tisztre az egyházmegye gyülekezetei Pintér Mihály várpalotai lelkészt választották meg. Az ő beiktatá­sára és a vele együtt újraválasztott egy­házmegyei felügyelő Kiss Attila tisztsé­gében való megerősítésére április 18-án került sor. A Veszprémi Egyházmegye a Türelmi Rendelet után 5 évvel, 1786 óta áll fenn, sok jeles vezetője, esperese volt az el­múlt két évszázad alatt, közöttük négyen voltak várpalotai lelkészek, - hallottuk D. Szebik Imre püspök bevezetőjében. Időszerűsége miatt külön kiemelte sora­ikból azt a Szedelics Györgyöt, aki 1848- ban elkötelezte magát népe szabadsága mellett. Ő egyébként hosszú időn át - négy ciklusban - viselte ezt a tisztét. Az egyházmegye területileg változott, ki­sebbeden és nagyobbodott, de mindig összefogta a kis és közepes létszámú veszprémi gyülekezeteket, jó közösséget szerezve közöttük. A püspök igehirdetése 2Kor 5,14-15 alapján hangzott: „ Mert a Krisztus szere­tete szorongat minket, mivel azt tartjuk, hogy ha egy meghalt mindenkiért, akkor mindenki meghalt, és azért halt meg min­denkiért, hogy akik élnek, többé ne ön­maguknak éljenek, hanem annak, aki ér­tük meghalt és feltámadt. ” Az igehirdetés elején Varga György es­peresi szolgálatát köszönte meg, üdvö­zölte az új esperest, Pintér Mihályt, - aki a negyvenesek sorából került e tiszt­ségbe!!) - és köszöntötte Kiss Attila fel­ügyelőt, aki eddig is szívével és szerete- tével együttesen szolgált. Az alapigére mutatva elmondta, hogy csak személyes érintettségben tapasztaljuk meg, ki az a Krisztus? Ezért a róla szóló tanúskodásnak is sze­mélyes vallomásnak kell lennie, így lesz ez mindnyájunké is. Erőforrás ez az ige, benne és vele Krisztus ölel magához. A Krisztus szeretetének szorongatá- sa az esperes szolgálatában azt je­lenti, hogy testvéri közösségbe kovácsolja a lelkészeket, pászto- rolja a gyülekezeteket. Az ilyen vallomásról észreveszi a gyüleke­zet, hogy életre szóló elhivatást tölt be, aki így pásztorol és meg­valósul az, amit az ige így mond: „ akik élnek, többé nem önmaguk­nak" élnek. A templom egész gyülekezete járult az úrvacsora asztalához és ebben megmutatkozott, hogy Krisztus valóban „ közösségbe ko­vácsolja ” a lelkészeket és a gyü­lekezetek tagjait. A beiktatás rendje szerint egy­házmegyei közgyűlésen mutatko­zik be az esperes. Székfoglalójá­ban, húsvét után mi sem termé­szetesebb, hogy a testben feltá­madott Krisztusról szólt és vallo­mását így fejezte ki: „Hiszem, vallom a test feltámadását és az örök életet, min­den igaz keresztyénnel együtt. Jézus fel­támadása annak a valóságnak a kiinduló­pontja, amelyet minden valósághívő sze­mély bizonyosan vár saját élete felől is... Istentől jónak teremtetett az ember test­ben. De megromlott a természete. Ép­pen, amikor jónak gondolja magát, akkor lesz leginkább vakká hibáinak, végessé­gének, bűneinek látására. Ezért szüksé­ges újjászületnie víztől és Lélektől min­den embernek. Lehetetlen, hogy Isten szándéka szerint jóvá legyen az ember újjászületés nélkül...” Az anyaszent- egyház, a Krisztus teste az a hely, ahol a Lélek a megromlott em­bert újjáteremti. Ez az egyház, - a Krisztus teste - nem szakadt ré­szekre. Akik Krisztusba keresz- teltettünk meg, egy test vagyunk Ővele és egymás­sal. Az ökumené a Krisztusban van. Isten bölcs terve­zése szüntelen há­lára indít. Bajaink gyökere nem csu­pán az, hogy elfe­ledkezünk a lélek ápolásáról, neve­léséről. A testet is rosszul gondozza az ember. Testi valóságát sem jól érti. Mert ha értené, rohanna elrejtőzni a Krisztus testébe, az egyházba, melyben üdvössé­ge, azaz minden java van, és örömmel dolgozna az egyháztest építésén. „Krisz­tus testének építésére kaptam küldetést s örömmel teszem” - fejezte be székfogla­lóját az esperes. Az egyházmegyei felügyelőnek már nem kellett bemutatkozni, az ő eddigi szolgálatát eléggé szemléletesen mutatja két számadat: a két ciklus alatt az egy­házmegye templomainak, épületeinek 74-75 %-át újították fel és mindössze 24- 25 %-nál nem volt erre szükség. Ezek­ben a munkálatokban pedig hivatásánál fogva segített és tanácsolt. A köszöntések egyaránt fordultak a tá­vozó esperes felé és a szolgálatot elkezdő fe­lé. Ezt fejezte ki Szebik püspök, amikor méltatta Varga György munkásságát ajándék kíséretében. Varsányi István, a gyülekezet felügyelője a várpalo­taiak nevében Istentől „lendítő erőt” kívánt. Lábossá Lajos esperes a szomszéd egyházme­gye nevében szólt, ahonnan (Nagyveleg- ről) Várpalotára jött Pintér Mihály. Lukács András református lel­kész és Nagy Károly katolikus esperes a sa­ját gyülekezeteik nevé­ben, Jákob János tábo­ri esperes pedig volt társukat köszöntötte. Polgárdi Sándor foglalta össze az egy­házmegye gyülekezeteinek jókívánsága­it, Riczinger József pedig a gyülekezetek nevében mondott köszönetét a távozó es­peresnek, aki csak az esperesi tisztből tá­vozott, de még „nem fáradt el”, örömmel szolgál tovább a pápai gyülekezetben. Az életkorátlagot tekintve fiatal egy­házmegye, fiatal esperesével valóban fia­talos lendülettel indulhat neki a munka új szakaszának. Úgy legyen! tszm Az iktatás pillanata Az esperes édesanyját köszöntik, akinek két fia lelkészként szolgál.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom