Evangélikus Élet, 1998 (63. évfolyam, 1-52. szám)

1998-04-26 / 17. szám

Evangélikus Élet 1998. ÁPRILIS 26. ö.oldal 4 SAH OH * ' 'IW||É A parkban egy bokorban megpillantotta « ,a fészket. Elgyönyörködött.- Milyen csodálatos, ahogyan a mada­rak a fiókáikról gondoskodnak! Csodálatos a Teremtő gondoskodása! Bit 3 Derűsen folytatta útját, kiért az utcára. Az egyik sarkon meglátta a kislányt. S Piszkos volt, ruhája tépett, lesoványo­dott kezét a járókelők felé nyújtogatta. Koldult. Iszonyú indulat támadt a lelkében, düh- w -M|| tői remegve emelte szemét a szürke ég Vh| felé és felkiáltott:- Hát nem látod, hogy mi történik itt?! Hogy engedheted ezt meg? Miért nem teszel már valamit?- Már régen tettem valamit. Megteremtettelek téged! - válaszolta az Úr. Arab forrás nyomán VÍZSZINTES SOROK: 1: ....Salamon 2: Árulkodó...........3: Ir­galmas .... 4: Öt bolond és öt....szűz 5: Bálám 6: fiú 7: János 8: Jézus a pásztor Hallottatok már ravasz egérről? Hát gyáva medvéről? Nem?! De ha ravasz rókát vagy gyáva nyulat emlegetnék, egyikőtök sem lepődne meg, ugye?! Ugyanígy vannak a Bibliánkban is ilyen egészen összenőtt szavak, nevek. Ezeket kell beírnotok a számozott vízszintes so­rokba és ha helyesen oldottátok meg a feladatot, a közös függőleges sorban a Szentlélek egyik nevét - bevallom, a kedvencemet - kapjátok. Ezt a szót vá­rom megfejtésként a jövő héten. Jó mun­kát kívánok és várom leveleiteket! Szeretettel: Timi néni (Füller Tímea 7054, Tengelic, Rákóczi u. 22.) A gyermeksarok készítőinek címe: Cselovszky Ferenc, 1052 Budapest, Deák tér 4. HETPROBAS KLUB Kedves Gyerekek! Korábban már írtam arról, hogy megalakult a Hétpróbás Klub. De arról is tudnotok kell, hogy nem csak Hétpróbás Klub van, de lesz Hét­próbás tábor is, augusztus 10-15 kö­zött, a Tolna megyei Tengelicen! Erre a táborra szeretettel hívunk minden klubtagot. S hogyan lehet va­laki a Klub tagja? Úgy, hogy a 15 hétpróbás rejtvény­ből, melyeket kéthetenként olvashat­tatok a gyermek sarokban, legalább hetet helyesen megfejt, és elküld cí­münkre. Viszont azokat is bátorítom, akik úgy érzik, hogy már nem sikerül ösz- szeszedni a hét jó megoldást, hogy je­lentkezzetek! írjatok, ha szívesen eljönnétek a tá­borba, biztosan találunk valami meg­oldást! Sok szeretettel: Timi néni • • • • [ FIATALOKNAK A hit harca (lTim 6,12) A mikor tizenhárom éves koromban kofirmáltam, akkor ez az ige volt az, amit a lelkésznőtől kaptam útravaló- ként. Először nem értettem túlságosan, hogy miért éppen ezt kaptam. Gondol­kodtam is rajta: „Talán még nem tettem meg? Talán még ennél nagyobb harcok fognak rám várni?... Ha az embereket valójában a szeretet vezérli, akkor miért is kell nekem a hitemet megharcolni?...” Akkor és ott bárhogy is gondolkodtam, nem találtam olyan választ, amit elfo­gadhatónak tartottam volna a kérdéseim­re! Aztán ahogy telt-múlt az idő, a saját életemen keresztül tapasztaltam meg ezt a páli felszólítást. Kerültem én is olyan helyzetbe, mint Móra Ferenc ifjúsági re­gényének főhőse, aki azt érezte bizonyos cselekedete után, hogy az a bizonyos kis- ködmön egyre jobban szorít. T alán mindannyian nagyon jól emlé­kezünk a történetre, amikor a kisfiú szégyellte megismerni azt a bizonyos rő- zsehozó asszonyt, aki nem volt más, mint tulajdon édesanyja. Én ugyan nem tagadtam meg a szüléimét, de tettem olyan dolgot, amire még most sem szíve­sen gondolok vissza. Abban a kis falu­ban, amiben „fölnőttem”, nagyon sokan vallásosak, de aki nem, az is tiszteletben tartja mások vallásos érzéseit. Itt nem volt probléma hogy én hiszek Istenben, hogy templomba járok, stb... De elke­rültem ebből a viszonylag zárt világból egy közepes nagyságú városba, ahol már nem volt annyira egyér­telmű az, hogy én vallá­sos életet élek. Jöttek olyan „barátok, ismerő­sök”, akik nem hittek sem Istenben, sem az emberi jóindulatban. Először konok módon ragaszkodtam ahhoz, amit tanultam, amiben az is segített, hogy az a lelkészházaspár, akik­nek köszönhetem azt, hogy megmutatták a hit keskeny, de igazi ösvényét, azok ugyan­abba a városkába kerültek, mint ahol én is éltem. Amikor velük voltam, nem is volt semmi baj, hisz úgy éreztem, nem mozdíthat ki hitemből senki sem. De ak­kor, amikor nem voltak mellettem és jöt­tek a haverok, akkor nagyon sokszor meginogtam. Úgy gondoltam, hogy bün­tetlenül lavírozhatok a két tábor között, mindenhol azt mutatván, amit látni sze­retnének belőlem. De rá kellett jönnöm, Nagyon nehéz volt felvállal­nom ebben a környezetben önmagamat és a hitemet, de végül is sikerült. Ez volt az első olyan harcom, amit meg kellett vívnom magam­mal a hitemért. De nem ez volt az egyetlen, hisz mind a mai napig kerülök olyan helyzetekbe, amikor a hi­tem mérlegre kerül. Egy új Máté-passió Néhány hete jelent meg Philips C/asrics-kiadásban Frans Brüggen fel­vétele Bach Máté-passiójáról. A histori­kus előadói irányzat egyik jeles alakjá­nak Bach monumentális alkotásáról ké­szített lemeze különösképp méltó a fi­gyelemre. A hallgatóság előtt készített felvétel el­ső hallásra bizony csalódást okoz. A nyi­tókórus egyenletes hangzású, kellemes, nincsenek erőltetett megoldásai. Az evangélista szövegét éneklő Nico van der Meel szereplése határeset, recitatív megközelítés esetén is elképzelhető ível- tebb és a szöveg ritmikájához jobban al­kalmazkodó éneklés. A Krisztus szerepét alakító Kristinn Sigmundsson előadásá­ból hiányzik a kellő elegancia, határo­zottság és tekintélyesség. Mivel ez a két szólam meghatározó jelentőségű a Máté- passió előadását illetően, a Brüggen- lemezről hamar bizonyossá válik, nem­igen éri el a mű kiemelkedő felvételeinek színvonalát. A lemezről az emlékezetes pillanatok hiányoznak, a felejthetetlen megoldások. Elszórtan ugyan akadnak ilyenek is, pél­dául lan Bostridge közreműködésének köszönhetően a „Jézusom mellett akarok virrasztani” kezdetű áriában és az ezt megelőző recitativóban, ez azonban csak rövid epizódja az előadásnak. Mona Julsrud szoprán, Claudia Schubert alt szereplése is dicséretes, ám a mű néhány nagy bejátszásával összevetve a felvétel nemigen tartalmaz egyértelműen nagy kiemelkedő, egyedi megoldásokat. Ez azonban csak az érem egyik oldala. Brüggen jobbára hazai közreműködők­kel készítette a felvételt, került minden különlegességet, s ez a korhű előadásra törekvő mozgalom egyik nagy alakjától ma figyelemre méltó mozzanat. Az előadás ugyanis igen magas színvo­nalú, a historikus előadói gyakorlat eré­nyei rendre jelen vannak benne, csak együtt egyfajta lazasággal, kötetlenség­gel, természetességgel. Ez egy nagyon emberi Máté-passió. Nem tökéletes, de végig igen magas színvonalú, kellemes és kiegyenlített. Amit Brüggen sok társá­val együtt meghonosított, végül is érvé­nyesül benne. A hangzás inkább lágy és kifejezetten kellemes. S talán közelebb is van ez az előadás egy Bach-korabelihez, mint a hanglemezen megjelent emlékezetesebb és kiválóbb interpretációk, mert amel­lett, hogy összességében magas színvo­nalú és igényes, esetleges és tökéletlen is. Mindazonáltal szerencsésebb lett volna az evangélista és Jézus szerepét nagyobb énekesekre bízni, vagy - mivel végül is sem van der Meel, sem Sigmundsson nem rossz hangú énekes - esetleg velük jóval alaposabban kidolgozni. Brüggen Jézus szerepének eléneklésére felkérhet­te volna Thomas Quasthoffot, Andreas Schmidtet, Wolfgang Holzmairt vagy Olaf Bőrt, az evangélista szólamát is bíz­hatta volna Hans-Peter Blochwitzra vagy az imént említett lan Bostridge-ra, s akkor a legnagyobb valószínűség sze­rint igen kiváló előadás jött volna létre. Zay Balázs hogy ezt nem tehetem meg, hisz előbb vagy utóbb így egy belső skizofréniához fogok eljutni. Tehát sikerült felismernem a hibát, amit elkövettem, de ennek tuda­tával még nehezebb volt élni. Hisz dön­tenem kellett minél gyorsabban, ha nem akartam a teljes meghasonlásra eljut­ni. Ekkor kezdtem megérteni, mit is je­lent megharcolni a hitemet. Vállalnom kellett olyankor is, amikor tudtam, hogy ezért a döntésemért nagyon sokan ne­heztelni fognak rám. Tudtam, hogy ha a hitemet választom, akkor jó pár ember hátat fog nekem fordítani, és ez volt az, amit nehezen fogadtam el. Világ életem­ben olyan ember voltam, aki nagyon sze­rette a társaságot, az embereket. Nagyon nehéz volt felvállalnom ebben a környe­zetben önmagamat és a hitemet, de végül is sikerült. Ez volt az első olyan harcom, amit meg kellett vívnom magammal a hitemért. De nem ez volt az egyetlen, hisz mind a mai napig kerülök olyan helyzetbe, amikor a hitem mérlegre ke­rül. Az egyik ilyen dolog az, amikor oly­an emberektől kell elköszönnöm egy időre, akik nagyon közel álltak hozzám. Minden ilyen temetés alkalmával átélem ezt a belső harcot. Amikor a szeretet és a fájdalom olyan reakciót vált ki belőlem, hogy magamban, vagy hangosan felte­szem az Istennek a miérteket! Minden ilyen elvárás a hitem egy újabb és újabb harca, amikor földi énemmel ragaszko­dom, de eszemmel tudom, hogy Isten akarta így. Ilyenkor a szívem és a hitem sokszor kerül harcba. A másik ilyen dolog, amikor a kisegy- /I házak képviselőivel találkozom. Na­gyon sokszor abba a hibába esem, esünk, hogy nem vesszük őket komolyan. Mondván, nem igazán tudnak bennünk kárt tenni. Pedig tapasztalnunk kell, hogy ezek a kisegyházak milyen nagy te­rületen tudnak érvényesülni. Sok fiatalt visznek el, amit talán fel sem veszünk. Pedig ez a terület lenne az, ahol nagyon keményen kellene fellépnünk, hiszen fia­talok nélkül az egyházunk is csak bizo­nyos ideig élhet. Itt sokszor teszünk hit­vallást szavakkal, de az a gond, hogy na­gyon sokszor a szavainkat nem követik tettek. Maradnak jól hangzóidé üres sza­vak, amik csak arra jók, hogy saját lelki­ismeretünket ringassuk el, mondván, én megtettem, nem tehetek többet, erőm vé­ges. Ha pedig ezt mondjuk, akkor le­mondunk a harcról még azelőtt, hogy a csata elkezdődne, és saját magunk tesz- szük magunkat harcképtelenné szavaink­kal. Adja Isten, hogy az élet minden terü­letén fel tudjuk venni a harcot, amikor is hitünk kerül veszélybe, és ne fogadjuk el minden áron a felkínált megoldást, ami talán első látszatra kényelmes és járható. Jéckel Gábor Válaszolok fiatalok kérdéseire 5. Hogyan lehetünk ökumenikus gondolkodásúak? Egészséges ökumenikus gondolkodás csak ott van, ahol a hitvallásosság kérdé­se nem mellékes, a fiatalság életében sem. Ma olyan fiatalokkal találkozha­tunk iskoláinkban és olyan diákokat ta­nítunk hittanra egyházi oktatási intézmé­nyeinkben, kiknek szülei többségükben nem kaptak biblikus tanítást, vagy leg­alábbis olyan minimálisát, mely nem ter­jedt ki az ökumenikus és az ökonomikus fogalmak közti különbségtételre. így fordulhatott elő az, hogy amikor a sopro­ni kórházkápolna építésével kapcsolatos megbeszélésre kaptunk meghívót, abban ökonomikus kápolna szerepelt. 1. Egyházi iskoláink lehetnek ennek a gondolkodásnak „bölcsei”. Ifjúságunk ezekbe az iskolákba külön­böző felekezetekből jön. Sőt a családi élet is vallási szempontból a vegyességet tükrözi, egyik szülő evangélikus, a má­sik más egyházhoz tartozik. Miközben folynak a felekezeti hovatartozás szerinti hittanórák, mindenki erősödhet saját egyháza tanításában. Közben a római ka­tolikus iskolába járó másvallású diák az egyházi szolgálathoz kapcsolt ünnepé­lyeken (tanévnyitó, -záró) megismerke­dik a katolikus szertartásokkal. Ha nem is nyúl bele a „szenteltvíz-tartóba”, nem térdel le társaival és nem vet keresztet, de közösen mondja a Miatyánkot és a Hi­szekegyet ökumenikus formájában. Az evangélikus iskola római katolikus diák­jai a hétfő reggeli középiskolai áhítatain az ökumenikus gondolkodásba szinte belenevelődnek, amikor protestáns és ró­mai katolikus lelkészek (utóbbi havonta egyszer) tartanak áhítatot. 2. Saját egyházi tanításukban meggyö­kerezett hitűek lehetnek csak az egészsé­ges ökumenizmusnak követei. Mondhat­nánk úgy is, hogy hitvallási alapon lehet csak közeledni egymáshoz. Aki sehova sem tartozik, az nem érti igazán ennek a gondolkodásnak a lényegét és nem is je­lentkezhet egy un. „ ökumenikus egyház­ba ”, mert ilyen nincsen. 3. Saját egyházát szerető tudja megbe­csülni a másik egyházi közösséget is. Aki a másikat megveti és szeretetlen kritikával életképtelenné akarja tenni, olyan értékeket is tönkre tesz, melyeket maga is vall és a Biblián alapuló közös kincsek. Az ökumenikus gondolkodás azon alapul, hogy nem az elválasztó té­nyezőket kell előtérbe helyezni és ki­hangsúlyozni, hanem azokat, melyek összekötnek. A második évezred végén ebben is van még mit tanulnunk az Isten igéjéből, mert ha a keresztény egyházak nem kap­csolódnak jobban a centrum, a Krisztus felé közeledésben, hanem egymást mé­regetik rácsokon át, hogy ki a különb, a harmadik évezred a keleti nagy világval­lások előretörésének biztosít utat és a már erőteljesen megindult terjeszkedé­sük Nyugat felé (vendégmunkások me­cseteket építenek), valamint a krisna- hívők Somogybán épült centruma, Euró­pa legnagyobb krisna templomával, min­den történelmi egyházat veszélybe so­dorhat. Összefogásuk a Krisztus-hitben, a Szentháromság egy igaz Isten megval- lásában és a gyakorlatban történő meg­élésében az ökumenikus gondolkodás lé­nyegbe vágó tényei. 4. Megismerni egymást az ökumenikus alkalmakon ezért is fontos. Tudnunk kell egymásról, hogy mit val­lunk Istenről, egyházról, világról. Azt is, hogy mire helyezzük a hangsúlyt. Erősí­tenünk kell azokat a hitbeli szálakat, me­lyekkel kötelet fonhatunk a Szentírástól idegen vallási áramlatok megfékezésére, hogy ne tehessék tönkre azt a lelki böl­csőt, melyben hazánkat, népünket meg­tartó erők táplálták 1000 éven át, a refor­máció megújulást munkáló evangélium hirdetését is figyelembe véve döntő mó­don. Sopronban az imaheti alkalmak is ezt akarják munkálni, amikor egyre több ró­mai katolikus templomban is összejövünk az evangélikus és református templomok mellett, hogy a Krisztusról szóló bizony­ságtételek forrasszanak össze a Szentlé­lek által. Egyházi iskoláink ifjúságának bevonása és szolgálatvégzése (igeolva­sás, ének, zene) ennek az egészséges ökumenikus gondolkodásnak talán egyik legszilárdabb pillére, mert a most tanuló fiataljaink a jövő egyházának lesznek a tagjai minden egyházi közösségben. Öt kérdés hangzott el fiataloktól. A vá­laszkísérletek segíteni akartak a tájéko­zódásban, mai helyzetünkben, hogy megtaláljuk együtt, fiatalok és idősek helyünket az anyaszentegyházban, vajú­dó évezredünk végén! Szimon János A Munka a MEKDSZ-ben V Mády Zoltán néhány évig egyedül szerkesztette a MEKDSz Diákvilág c. folyóiratot, ezen kívül részt vett a Pro Christo, Magyar Ifjúság, Erő, Ifjú Évek, Vezetők Lapja, Magyar Cserkész, Jövő Utjain stb. lapok munkájában. A Diákszövetség legjellemzőbb folyóirata a 30-as évek folyamán a Pro Christo újság volt. A lapban a Diákszövetség eseményein kívül áhitatok, igemagyaráza­tok, meditációk, tudományos és ismeretterjesztő cikkek kaptak helyet. Minden szám végén országos és személyi híreket és pénztári közleményeket közölt. A lap­szerkesztés mellett igazgatta a Hársfa utcai Diákok Házát, melyet keresztyén diákotthon igényével létesített a Diákszövetség. A legmozgalmasabb munkaterület természetesen a táborok szervezése volt, Konferenciák erdejét tartották a fiatalság számára.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom