Evangélikus Élet, 1997 (62. évfolyam, 1-52. szám)

1997-11-23 / 47. szám

Evangélikus Élet 1997. november 23 Hálaadás a kétbodonyi templomban Nógrád megye dombos-hegyes vidékén számos kis gyülekezet él meghúzódva egy-egy völgyben, ki­használva a településre alkalmas völgyeket, lejtőket. Október 25-én délelőtt egy ilyen kis falu népe gyűlt össze hálaadásra Kétbodony- ban, mert megújult kívül-belül templomuk. A feljegyzések szerint már 1691- ben élt itt evangélikus lelkész és pásztorolta híveit a lutheri refor­máció szellemében. Később a Li- pót-féle „explanatio” értelmében meg kellett volna szűnnie, ehelyett azt olvashatjuk, hogy anyagyüleke­zetté lett. Azóta folyamatosan hangzik itt az ige. Huszonhat lel­kész szolgált egymás után az évti­zedek során, többen hosszú ideig. Az egyházkerület püspöke D. Szebik Imre jött el a gyülekezetbe, hogy az ünnepi istentisztelet szol­gálatát elvégezze. Kalácska Béla esperes és Benkő Ferenc helyi lel­kész segédkeztek a liturgiában. Rajtuk kívül környékbeli lelkészek is idelátogattak. Igehirdetési tex­tusát a püspök a 26. zsoltárból vá­lasztotta. Miért olyan drága ne­künk a templom? - erre ad választ ez a zsoltár. Először is azért, mert imádság háza. Kétszer tanul meg imádkozni az ember: amikor go­noszok törnek rá és amikor beteg­ség lesz úrrá rajta. De a templom a bűnbocsánat helye is. Tele van a vi­lág meg nem bocsátással. Itt az ol­tárnál lecsendesedhetnek az indu­latok. A közösség helye is a temp­lom. Itt Istennel vállalunk közös­séget, mert 0 vállalja mivelünk, és azokkal is, akik ide eljönnek. Ezért áldjuk ma Istent a megújult temp­lomért! Az istentiszteletet bensőségessé tette a nagytarcsai Jubilate ének­kar szolgálata, akik több alkalom­mal szólaltatták meg énekeikben Isten szeretetét és dicsőségét. Ve­zetőjük Bálint József karnagy volt. Az istentiszteletet követő köz­gyűlésen számot adtak a templom­renoválás történetéről. Bagyinszki Ferencné felügyelő és Benkő Ferenc lelkész számolt be az indulásról, 1996 júniusában történt kezdésről. Külső és belső renoválás volt egy­szerre, új oltár készült és új villany bevezetés. Sokat segítettek a falu­ból elszármazottak is. Az oltár tér festését Puha Ferenc festőművész készítette, Fejes Tamás pedig a mű­emléki felügyele­tet látta el. Köszöntést mondott Szebik Imre püspök, a templom szerete- tére buzdítva, hogy gyakran használják szép templomukat. Ka­lácsba Béla espe­res arról szólt, hogy eközben a gyülekezet is meg­újult. Dr. Selmeczi János, aki koráb­Pannonhalma és Sopron - „egy szívvel” Soproni Evangélikus Líceu­munkban ismét bensőséges nagy­családi ünnep volt. Történt, hogy tavaly, a magyar iskola ezeréves ünnepén Kutas László szobrász- művész, egy licista öregdiák két re­mek emléktáblát készített. Az egyiket a pannonhalmi bencés ko­lostorban helyezték el, a soproni Evangélikus Líceum küldöttei vit­ték el azt oda, a másik ugyanilyen tábla elhelyezésére pedig most ke­rült sor soproni iskolánkban. Az ünnepre meghívták dr. Vár­szegi Asztrik pannonhalmi bencés rendi főapátot, soproni iskolánk volt növendékét, és egyházkerüle­tünk püspökét,-vD.- Szebik Imre • püspököt. Az ünnep színtere, a számtalan forró ünnepi alkalom helye, a tornacsarnok volt. Öku­menikus, közös evangélikus-kato­likus énekek szálltak az ég felé. „Áldunk Téged, Istenünk...” éne­keskönyvünk 42. éneke. Gondosan választott versek, szép szemelvé­nyek adták a keretet. Dr. Várszegi Asztrik főapát meghatott szeretet­tel köszöntötte iskoláját, ahová most „hazajött”! Öröm és ajándék részére, hogy Jézus Krisztus evan­gélikus egyháza ősi magyar iskolá­jában D. Szebik Imre evangélikus püspökkel együtt emléktáblát avathat, a pannonhalmi tábla má­sát. Jelkép és üzenet ez a két tábla. A 996-os szám a Szent Márton-he­ban helyettes lelkész volt itt, Isten gondoskodó szeretetéről beszélt. Urbán Árpád, a terület országgyű­lési képviselője jelezte, hogy az új törvény megalkotásával az egyház javát szeretnék munkálni. A gyülekezet lelkésze találóan idézte Túróczy Zoltán püspök mondását: A szép templom reklám és erkölcsi bizonyíték egy gyülekezet életéről. T. Már búcsút veszek tőled (505. ének) gyi rendház és iskola alapítási éve. Az ezer év lenyűgözően hatalmas, történelmi idő! A másik évszám 1557. A soproni evangélikus iskola alapítási éve. Benne izzott még a reformáció első tüze! Az emlék­tábla harmadik évszáma 1996. A magyar iskola, neveléstörténet, művelődéstörténetünk ezereszten­dős! Most a két iskola, növendékei és nevelői testvéri összefogással kívánják ezután szolgálni hazánk és egyházunk üdvét. Szebik Imre püspök az emlék­tábla görög betűs első szavát ma­gyarázta meleg, tanító szeretettel. „Oikoumené” jelenti először is a - lakott- földet, azután az egységes keresztyén hit és szeretet Krisztus­hitben összekapcsolódó istentisz­teleti és gyakorló keresztyén élet­vitelt. A keresztyén egyház katoli­kus és evangélikus tagjait átöleli Jézus megváltó keresztje. Felcsen­dült az ünneplő sereg éneke: „Ki­rályi zászló jár elöl, Keresztfa titka tündököl...” (189. énekünk). Az ünnep az iskola egyik folyosóján, a „szülői váróban” folytatódott. A két püspök itt leplezte le az emléktáblát. Minden osztály küldötte egy-egy bibliai igével és rö­vid jelentéssel szá­molt be osztálya egyházi létszámá­ról. Öröm volt lát­ni az „utódokat”, a kis mujkótól kezdve az ifjúvá ser­dült fiúkig, leányokig. A diáksereg osztályában iskolarádión hallgatta az ünnepi műsort. És mit ábrázol az emléktábla? .4 két iskola képét, pecsétjét... a há­rom évszámot és latinul:. „Egy szív­vel, -élekkel - a magyar nevelésért!: - vallomást. Bizonyára a jelenlegi diáksereg, meg majd az elkövetkezendő diák­nemzedék megáll a folyosói em­A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa Elnökének köszöntő levele Főtiszteletű Dr. Pápai Lajos megyés püspök úr részére 9021 Győr, Káptalan domb Budeapest, 1997. nov. 10. Tisztelt Püspök Úr! A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa nevében tisztelettel küldöm áldáskívánó köszöntésemet Apor Vilmos mártírpüspök boldoggá avatása ünnepén az apostoli intés szerint: „Ne feledkezzetek meg vezetőitek­ről, akik az Isten igéjét hirdették nektek. Figyeljetek életük végére, és kövessé­tek hitüket. ” (Zsid 13,7) Isten áldása legyen az emlékezőkön és mindazokon, akiket e mártírság bátor helytállásra késztet. Tisztelettel és szeretettel D. dr. Harmati Béla evangélikus püspök a MEÖT elnöke Senki sem vonhatja ki magát e rendkívül szép költemény hatása alól. Eleven, erős, a szenvedésben megpróbált hit jut benne kifeje­zésre. Valerius Herberger szülővá­rosának, Fraustadtnak hű lelki- pásztora, gyülekezete számára írta ezt az éneket. A költemény erede­ti címe így hangzott: „Ahítatos imádság, melyben a fraustadti evangélikus gyülekezet 1613 őszén a szívét az Urnák szentelte, mivel Ő súlyos haragjának vesszejét, amely alatt 2000 ember meghalt, kegyelmesen letette. Egyúttal de­rűs ének, amelyben a hívő szív bú­csút mond a világnak”. Ebben az énekben egy olyan férfi beszél hozzánk, aki nehéz időkben önfeláldozó gondosko­dással segítette gyülekezetét. 1613-ban Fraustadt városában öt hónap alatt pestisben több mint léktábla alatt, és betűzik a görög és latin szavakat. „Unanimiter” - egy szívvel, egy lélekkel, egyhangúan, az egység leikével... Bárcsak a pannon síkság Szent Márton-hegyén és itt a nyugati ka­puban értékes, jól nevelt ifjúság in­dulna el a két testvérintézetből! Az egyikben jobbára reverendás pa­pok tanítanak és névéinek. Adná Isten, hogy soproni Líceumunk­ban, ha Luther-kabát nélküli, civil ruhás tanárok tanítanak is, de be­lül, szívükben papokként tanítsák és neveljék a hívő, okos, egészsé­ges és derűs, rájuk bízott fiatalo­kat. Olyan fiatalokat, akik család­juk, egyházunk, társadalmunk vilá­gító fiataljai és tagjai lesznek. Eltűnődve álltam a két iskolát ábrázoló tábla előtt. Egy bibliai történet elevenedett meg bennem. Máté evangéliuma 17. fejezetében olvasunk egy nagyon súlyos beteg ifjúról... érte aggódó szülőről... segíteni, gyógyítani tehetetlen tanítványokról... Súlyos beteg tár­sadalmunk, gyötrelmes kísértések­ben vergődő ifjúságunk képe je­lent meg előttem.. Amit akkor ott az Üdvözítő ’’ÜR1 az édésapáriák mondott; hogy „Hozzátok őt idel’’.- ma is az egyetlen gyógyulási lehető­ség! Pannonhalmán is, Sopronban is az élő Jézus szól igéjében, az emlék­táblán ábrázolt falak között: „Hoz­zátok őt hozzám!” Hogy mi magunk is lehessünk, Jé­zus kegyelmet kapott tanítványai, egy nagyon elsötétült világban. Sümeghy József A Magyarországi Evangélikus Egyház három önálló kollégiummal ren­delkezik Budapesten, Sopronban és Nyíregyházán. Ezek pontos címe a kö­vetkező: MAGYARORSZÁGI EVANGÉLIKUS EGYHÁZ BUDAPESTI KOLLÉGIUMAI 1077 BUDAPEST, Rózsák tere 1. Tel.: 342-9369 HETVÉNYI LAJOS EVANGÉLIKUS LÍCEUMI DIÁKOTTHON 9401 Sopron, Mátyás király u. 21. Tel.: 99/320-211 LUTHER MÁRTON KOLLÉGIUM 4400 NYÍREGYHÁZA, Béla u. 1. Tel.: 42/410-601 Aszódon és Bonyhádon a gimnáziummal összevont intézményként műkö­dik a diákotthon. Minden intézményünkben nagy szeretettel várják az evan­gélikus iskolák gyermekeit. Jelentkezés az evangélikus iskolákon keresztül. Más iskolák evangélikus diákjai is kérhetik felvételüket - lelkészi aján­lással - ezekbe az intézményekbe, ha van szabad hely. Budapesten főiskolai kollégiumként működik a Luther Otthon. Ide evan­gélikus egyetemi és főiskolai hallgatók ugyancsak lelkészi ajánlással juthat­nak be. Jelentkezni a budapesti kollégium címén lehet július 20-ig. Az országban tíz helyen található evangélikus óvoda, amelyek pontos cí­mét, telefonszámát az Evangélikus Naptárban lehet megtalálni. Részletes tájékoztatást az intézmények vezetőitől vagy a gyülekezetek lelkészeitől kap­hatnak az érdeklődők. Magyarországi Evangélikus Egyház Oktatási Osztály E gyházunkban a nyáron befeje­ződött a rendszerváltó Zsinat. A Zsinat, mely negyedszázaddal az előző befejezése után hívatta- tott össze teljességgel megválto­zott történelmi körülmények kö­zött! E hasábokon korábban már szerény személyem is kifejtette - másokkal, erre alkalmasabbakkal együtt -, hogy történelmi küldetést teljesített a Zsinat. Megalkotta mindazon törvényeket, melyek az új, a megváltozott körülmények között lefedték egyházunk életé­nek szinte valamennyi viszonyla­tát. A szinte szócska azért kívánko­zik ide, mert - mint például a nyugdíjszabályozás - vannak még hézagok törvénykezésünkben, de ezek okai az állami törvénykezés elhúzódása; hiszen az nyilvánvaló, hogy csak létező, hatályos állami törvényekkel egybecsengő szabá­lyozást alkothatunk mi is. Hogy a Zsinat munkájában ha­gyott javításra szorulót? Minden AZ UJ ZSINAT ELE NEZVE bizonnyal! Hogy a Zsinat nem a legtökéletesebben végezte munká­ját? Lehetséges, de itt se felejtsük el, hogy a zsinati Anyák és Atyák is - mondhatni - „menet közben” ta­nulták a demokráciát, a demokra­tikus jogalkotás mikéntjét. Éppen ezért (is) van szükség az új zsinati tagok választására, az új Zsinat megalakulására, hogy legyen a de­mokratikus viszonyok között szük­ségképpen megkívánt permanens törvénykezésnek fóruma. A feloszlott - de küldetését az adott körülmények között maxi­málisan betöltő - Zsinat igazi ér­tékelésére később, csak kellő táv­latból kerülhet majd sor. Azt ak­kor az arra illetékesek nyilván el is végzik majd. Bennünket érdekel­jen most inkább a következő, most alakuló Zsinat jövője, munkája, feladata. Az 1994-es állami általános vá­lasztások előtt napirenden volt a hírközlésben, hogy a második vá­lasztásnak - történelmi kereteink között - nagyobb a tétje, jelentősé­ge, mint volt az elsőnek. Ha parado­xonnak tűnik is az állítás, igaz! Az elsőt, esetünkben az 1991-ben összehívott Zsinatot, mindenféle, pontosan esetleg körül sem írható elváráscsomag vette körül. Amint ez ilyenkor törvényszerű, voltak- vannak olyanok, akik nem elége­dettek az eredménnyel. Pedig egész egyházi közvéleményünknek látnia kell, hogy a történelmi átalakulást a Zsinat - kellő átmeneti időt bizto­sítva - végrehajtotta! Itt érkezünk a neuralgikus pont­hoz. Demokráciában természetes, hogy a legfőbb törvényalkotó fel­adatát, ügyrendjét maga szabja meg. É jogával azonban magától értetődőleg csak élnie, és nem visszaélnie szabad, támaszkodva a 2000 ember halt meg. - Mi jelle­mezte Herberger munkáját és szolgálatát? A gyülekezethez kö­zeli, együttérző és magvas prédiká­ciókat mondott. Gyakorlati érzéke folytán biztos kézzel őrizte gyüle­kezetében a belső és külső rendet, írásai révén Fraustadt neve messze az ország határain túl is­mertté vált. Nehéz idők a hívő keresztyént még erősebbé teszik hitében. Meg kell hallanunk Herberger üzenetét arról, hogy mi marad meg a szen­vedés olvasztótégelye után: Krisz­tus szeretetének bizonyossága és az örök élet reménysége. Mi vette körül Herbergert, amikor ezt az éneket írta? Elcsúfító betegség, kételkedés, szorongás, halál és az ember tehetetlensége. A bomlás és hanyatlás közepette átnéz a köl­tő abba a világba, ahol nem lesz többé sem kiáltás, sem fájdalom. Az örök életnek ezzel a reménysé­gével vigasztalja gyülekezetét a 3, és 4. versben. „írd az élet könyvé­be Megváltottad nevét, Hogy végórámhoz érve, Hittel nézzek feléd! A boldogok sorában Adj, Jézu­som, helyet, Hogy mindörökké áldjam A te hűségedet.” Gáncs Aladár Szolgatársat köszöntöttünk Lelkészavatás Kelenföldön Ünnepre gyűltünk össze a ke­lenföldi evangélikus templomban. A padsorok hamar megteltek gyü­lekezeti tagokkal, családtagokkal, vendégekkel és szolgatársakkal. Hangosan szólt az ünnepi ének, melyben a gyülekezet hálaadását fejezte ki Isten elkészített útjaiért. Ünnep volt ez az alkalom a gyü­lekezet számára, hiszen Schulek Mátyás nemcsak presbitere a gyü­lekezetnek, hanem amióta elvé­gezte a levelező teológiát, igehir­detője is. A lelkészek mellett eddig is gyakran szolgált a kelenföldi és farkasréti templomban, de csak mint igehirdető. Éppen-ez volt a legfőbb ok, ami miatt lelkésszé avatását kérte: hogy kiszolgáltat­hassa az Úr szent vacsoráját. így teljes az istentiszteleti szolgálat. Ezt nemcsak a teológián tanulta, melyet felnőtt korban, 54 évesen kezdett el, hanem a szülői házban lelkészgyermekként. Halálának 50. évforduló­ján megemlékezés volt D. Raffay Sándor püspök sírjá­nál a Kerepesi temetőben. Gryllusz Vilmos, a Deák téri gyülekezet felügyelője beszé­dében emlékezett a gyüleke­zet volt püspök-lelkészére, összegyűjtve a kortársak em­lékeit, beszámolóit. D. dr. Harmati Béla püspök imád­ságban kérte Isten áldását az elhunyt püspökre és a ma élő gyülekezetre, egyházunkra. Ünnep volt a család számára, mely olyan sok szolgálattevőt adott már az egyháznak. Temp­lomépítőt, lelkipásztort, tanárt... most e két utóbbit együtt. A család öröme és támogatása abban is ki­fejeződött, hogy a testvérek közös ajándékaként kapta meg a lelkész­jelölt a Luther-kabátot. Ünnep volt a szolgatársak szá­mára is. A tanárok számára, akik kollégájukra és igazgatójukra kér­ték Isten áldását a gyülekezettel együtt. Ez az alkalom is megerősít­hetett bennünket abban az evan­gélikus tradícióban, mely szerint az iskola és a templom egymáshoz tartoznak, egy ügyet szolgálnak. Az Isten ügyét, mely minden kor­osztályt és minden réteget el akar érni, hogy azok megtalálják a Krisztusban való békességet, az egyházszeretetet és a tágabb kö­zösségben való helyüket. Erre az ünnepre a lelkészkollé­gák is szép számmal gyűltek össze, hogy együtt hallgassák Isten igéjét, melyet D. Szebik Imre püspök hir­detett, Kolossá 4,3 alapján: „Imádkozzatok egyúttal értünk is, ■hogy Isten nyissa meg előttünk az ige ajtaját, hogy szólhassuk a Krisz­tus titkát, amely miatt most fogoly is vagyok. ” Igehirdetését arra a hár­mas egységre fűzte, mely elenged­hetetlen a lelkészi szolgálatban: meditáció - Isten igéjével való foglalatosság, oratio - imádság és tentatio - kísértésekben való helytállás, mely hitünket és a Krisztushoz való ragaszkodásun­kat erősíti. A lelkészavatás liturgi­ájában dr. Cserháti Sándor teológi­ai tanár és Szeverényi János, a gyü­lekezet igazgató lelkésze segédke­zett. Az igehirdetés és az eskütétel után a liturgia talán legszebb része következett. A lelkészek megál­dották az új szolgatársat, és közö­sen elénekelték a confirmát. „Erő­sítsd meg, Istenünk, amit cseleked­tél értünk... ” Ez a legtöbb, mit új szolgatár­sunknak kívánhattunk, és a legszi­lárdabb alap, melyre szolgálatunk­ban építhetünk: Erősítsd meg Iste­nem általam is, amit cselekedtél értünk. Isten áldja Schulek Má­tyást a lelkészi szolgálatban! J.M. választók bizalmára. A politikában ez viszonylag könnyű, hiszen a tör­vényhozásba előzetesen ismerte­tett program alapján nyert szava­zatokkal lehet bejutni. Egyhá­zunkban azonban programot érin­tő felmérést az egyházmegyei köz­gyűlések előkészítése során senki nem végzett, így azt sem lehet tud­ni, kikből fog - természetesen kor­rekt, törvényes körülmények kö­zött lefolytatott választás eredmé­nyeképpen - állni a Zsinat. Már­pedig feltétlenül kívánatos - egész Egyházunk jövője érdekében -, hogy a korábbi munkálatok folyta­tódjanak, hiszen az előző Zsinat kijelölte egyházunk európai fejlő­désének útját, azon nem tovább haladni több lenne, mint hiba... A feloszlott Zsinat törvénnyel kötelezte az egyházvezetést rend­szeres zsinati beszámolóra az egy­ház szervezeti átalakulásának fo­lyamatos intézését illetően, hogy 2001. január 1-jén pz új törvények­MISSZIOI OFFERTORIUM A mai vasárnap offertóriuma egyházunk missziói szolgálatát se­gíti. A misszió ügyének fontosságát jelzi az országos missziói lelkész szolgálatba állítása, a cinkotai Evangélikus Missziói Központ fel­építése, a Pólus Centerben megkezdődött ökumenikus missziói munka, hogy csak az utóbbi hetek néhány eseményét említsük... A missziói offertórium összegének jelentős része - missziói pá­lyázat útján - visszakerül a gyülekezetekbe, az ottani, konkrét missziói munkát támogatva. Éljünk az adakozás, a pályázás, a misszió lehetőségével! nek megfelelően működhessen a jó hír szolgálatában egyházunk minden tagja, minden szerve! Világos tehát, hogy a megkez­dett munkát kell majd folytatnia az új Zsinatnak. Könnyebb dolga lesz, mint az első Zsinatnak, mert most már nem bontani és építeni, hanem „csak” (tovább) építeni kell, ami nem kis dolog, de mégiscsak más, mint volt a korábbi feladat. Bízzunk, bíznunk kell abban, hogy az új, demokratikus egyházi célkitűzéseket magukénak valló zsi­nati Anyák és Atyák folytatni fogják azt, amit az elődök elkezdtek. Ez válna valamennyiünk javára, hiszen ne feledjük, a zsinati munka nem a hitet újítja - ezt nem is teheti! -, „csak” a minél kedvezőbb kereteket adja a hitgyakorláshoz. Ehhez a „csak”-hoz kívánjunk a megalakuló Zsinatnak minden jót, előlegezzük a zsinati tagoknak va- lamennyiünk„maximáUs bizalmát, s hordozzuk Őket imádságunkban, hogy küldetésüknek lelkiismerete­sen meg tudjanak felelni! Dr. Galli István országos egyházi ügyész

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom