Evangélikus Élet, 1997 (62. évfolyam, 1-52. szám)
1997-11-30 / 48. szám
Evangélikus Elet 1997. november 30. jjlfr GYERMEKEKNEK Jk FIATALOKNAK Rainer Maria Rilke Ádvent Havat terel a szél az erdőn, mint pehely-nyájat pásztora. S néhány fenyő már érzi sejtőn, miként lesz áldott-fényű fa, és hallgatózik. Szűz utakra feszül sok ága, tűhegye, - szeleg fog, - készül, nő magasba, az egyetlen szent éj fele. ELETKEPEK RÓLUNK A teremtett világ gondozása Kedves Kislányok! Nem tudom, olvassátok-e az Evangélikus Elet gyermekeknek írt rovatát? Remélem, igen. Hideg délután volt. Mit hideg, leírhatatlan fagy. Az ember pár perc kintlét után a meleg szobába vágyott. Álltunk Zsófaligeten a hévmegállóban. Átfagyott kezünk, lábunk. Ti hárman álltatok ott. Talán testvérek voltatok, olyan nagy szeretettel néztetek egymásra. Megpillantottatok egy kutyát. Egy éhes, vérző lábú kutyát. Remegett, vacogott, fájdalmai voltak. Nevezzük őt „Szeretetrevágyónak”. Odamentetek hozzá, bekötöztétek a lábát. Szeretetet adtatok neki. Azután belenyúltatok a hátizsákotokba, előkerült a zsebpénz. Összeadtátok, amitek volt és egyikőtök elszaladt hamburgerért. Az utolsó pénzetek lehetett, mert egyikőtök arról beszélt, hogy nem futotta meleg hamburgerre. A hamburgeres néni ugyanis azt nem melegítette meg. Megetettétek a Szeretetrevágyót. Klassz volt, amit tettetek! Nem tudom, hol laktok, de érzem, hogy egy gyülekezet kicsiny tagjai lehettek. Járhattok hittanórára, vasárnap istentiszteletre. Biztosan tanultatok a Teremtő Istenről, Aki megteremtette a világot, s benne az élőlényeket, állatokat, kutyákat, a Szeretetrevágyót. A többi hittanórán is ott lehettetek, mert bővelkedtetek ismeretben. Isten nemcsak megteremtette a világot, hanem gondozza is. Belevon ebbe a feladatba, szolgálatba. Örült, amikor látta, hogy cselekvői vagytok szavának. Mikor a hittanosaimmal beszélgetek erről a feladatról, akkor egyszerű dolgokat sorolunk fel. Nem taposom le a füvet! Nem szakítom le csak úgy a virágot, hogy utána eldobjam! Megtalálom a szemétkosarat, ha ki akarom dobni az elhasznált hulladékot! Nem csúzlizom le a madarakat!... Csak ennyit kér a Gondviselő Isten? Ennyit mindenképpen. így marad tiszta, madárcsiviteléstől hangos, világos a park. Örülnék, ha más gyerekeket is így látnék cselekedni, ahogy Ti cselekedtetek. Kedves Kislányok! Fontosak vagytok Istennek! Börönte Márti Budapest, 1997. november hava KEDVES OLVASÓ! Ha láttál, vagy történt Veled valami hasonló - és van kedved hozzá - írd meg nekem! Cím: 1165 Budapest Futórózsa u. 16. A próféták Ádventje Az Ószövetség népe évszázadokon keresztül várta a megígért szabadító eljövetelét. Ennek a várakozásnak azok az ígéretek szolgáltak alapjául, melyek a próféták jövendöléseiben fogalmazódtak meg. Hétről hétre egy ilyen próféciával ismerkedhettek majd meg, melyek Jézus születésére mutatnak előre. Mikeás próféta könyvében olvassuk: „ Te pedig efrátai Betlehem, bár a legkisebb vagy Júda nemzetségei között, mégis belőled származik az, aki uralkodni fog Izráelen. Származása visszanyúlik a haj- dankorba, a távoli múltba... A nyáj elé áll, és legelteti az Úr hatalmával, az Úristen fenséges nevével. Akkor nyugodtan élnek, mert hatalma kiterjed a föld határáig. Ez lesz a békesség!” Mikeás 5, 1.3.4a ÁDVENTI BARKÁCSOLÁS Készítsünk karácsonyfadíszt Színes papírokból készíthetők az ábrán látható gyönyörű szívecskék. Készítsd el először is két példányban az egyes ábrán látható darabot. Középen hajtsd félbe mindkettőt, majd a második ábrán látható módon fond össze őket. Ha még egy fülecskét is ragasz- tassz rá, ennél fogva felakaszthatod a karácsonyfára. Jó barkácsolást! A gyermekrovat készítőinek címe: Cselovszky Ferenc, 1052 Budapest, Deák tér 4. Két új könyvet ajánlunk olvasásra PÓSFAY GYÖRGY: „A FÖLDÖN ÉLŐ EGÉSZ EGYHÁZ” Teológiai tanulmányaink befejezésekor professzoraink azzal bocsátottak el, hogy a teológia tudományát továbbra is műveljük. Ezt igyekeztünk mindannyian megtenni adott lehetőségeink szerint. Pósfay György az egyetem elvégzése után hamar svéd ösztöndíjat kapott, onnan egy amerikai gyülekezetben. Caracasba hívták meg lelkésznek. Később évtizedeken át az LVSZ szolgálatában Latin-Amerikában dolgozott, de mindenütt folytatta tudományos teológiai munkáját. Ennek eredményét, Luther kutatásait doktori értekezésben foglalta össze és most ennek rövidített formáját adta ki e könyvben. „E kötetet a szerző - köszöneté jeléül -feleségének ajánlja, aki sok más biztatója, támogatója, segítője mellett a legtöbbet tette azért, hogy tanulmánya elkészüljön, majd nyomtatásban is megjelenjen és ezáltal gazdagodjon a Lu- ther-kutatással foglalkozó magyar nyelvű teológiai irodalom. ” (3. old.) Témájának felvezetését így kezdi el:,Amikor Luther Márton az egyházról írt, latin nyelvű műveiben nem egy esetben az,univerzális’ jelzővel kapcsolta azt össze... Luther ily módon kíván olvasói számára valamit közölni az egyház jellegéről, azaz, hogy az egyház egyetemes, tehát az egész világra kiterjed. ” (13. old.) Miért izgalmas Luther számára az egyház egyetemességének kérdése? Korának egyházában körültekintve látta a „cseheket” - Húsz követőit Csehországban -, szembekerült a pápás egyházzal, harcolt a rajongókkal, akik különböző megújulási mozgalmakat szerveztek és radikális reformokat követeltek, és nem mehetett el az első századok egyházában bekövetkezett, az egyetemes zsinatokon történt szakadások mellett sem, melyek az egyházat keleti és nyugati egyházra szakították széjjel. Mindezek a tények fordították figyelmét annak tisztázására, hogy hol van az igazi egyház, hogyan tekinthetjük „ecclesia universalis”-nak az egyházat? A megoldást az evangélium felől közelíti meg a szerző: „ Vajon az egyház univerzalitása (egyetemessége) az evangélium univerzalitásának (egyetemességének) kö- vetkezménye-e vagy sem? (109. old.) Három fejezeten át taglalja az evangélium hatóterületét, benne Isten egyetemes meghívását és az evangéliumban Istennek az egész emberiségre kiterjedő szeretete megnyilvánulásait. „...az utolsó három fejezetben ismertetett kutatás eredményeit összefoglalva kijelentjük, hogy igazolva látjuk azt a felvetést, amefy- lyel ezt a munkát megkezdtük. Az Evangéliumnak Luthernél valóban univerzális (egyetemes) jellege van, mert a Szentháromság tevékenységének (aktivitásának) megjelenése. Ennek a tevékenységnek hatóterülete azonos Isten mindenhatóságának kiterjedésével. Tartalma Isten egyetemes szeretetének eljövetele az emberekhez, története, a jelenben vezető útja és a jövője azonos Isten egyetemes üdvtervével. ” (137. old.) A könyv záró konklúziója: „...az embernek Isten kegyelméből való megigazulását hirdető Evangélium, amelynek a teológiában központi helyre való juttatása kétségtelenül a lutheri reformáció legfontosabb hozzájárulása a keresztyén- ség megújulásához, Luther teológiai rendszerében az egyház egyetemes voltában (univerzalitásában) is visszatükröződik. Hisszük, hogy ez a felismerés a lutheri örökség mai hordozóinak is képes új távlatokat mutatni az ökumenikus mozgalmak terén, és új feladatok vállalására is ösztönözni fogja őket. ” (190. old.) A kötethez ajánlást dr. Harmati Béla püspök, előszót pedig dr. Reuss András rektor írt. Nagy értéke van a fejezetenként közölt gazdag jegyzetanyagnak. A könyvet Sajtóosztályunk adta ki, megjelenését segítette a Norvég Egyházi Misszió adományával. T. 130. zsoltár 5. vers Valójában mit is jelent az, hogy várakozás? Egy olyan dolgot, amit mi emberek nem szeretünk, hisz azt mondjuk, hogy erre nincs időnk. Nekünk rengeteg elfoglaltságunk van ebben a rohanó világban, és várakozni nem szeretünk, nem érünk rá, hisz minden fontosabb, mint az, hogy megálljunk, pihenjünk. A mai ember úgy gondolja, hogy csak a nyugdíjasoknak és a semmittevőknek van idejük arra, hogy várakozzanak. Számtalanszor beszélgettem fiatalokkal, akik azt mondták, hogy a karácsony nagyon szép és jó, és valahol még el is tudják hinni mindazt, amit az egyház tanít, de szerintük az ádventre nincs szükségünk. Mondván: „Minek készülni arra, ami úgyis eljön, amit minden évben megünneplünk. ” Azt hiszem, ez minden probléma alapja, hisz mindent nagyon is rutinosan kezelünk. Úgy vesszük ezeket az ünnepeket, mint amelyek minden évben „menetrendszerűen” eljönnek. Ilyenkor pár napig megpróbálunk jók és szépek lenni, egy kicsit olyanok vagyunk, mint az az ember, aki évente előveszi az ünneplőruháját, magára ölti, megcsodálja, és megpróbál a ruhához méltóan viselkedni, aztán leveszi, és mindent elfelejt. Ezzel a cselekedetünkkel egy kicsit modem Hamupipőkévé leszünk. Pedig még talán mindannyian emlékszünk arra, milyenek is voltak gyermekkorunk várakozásai. Amikor készülődtünk a karácsonyra, volt bennünk valami izgalommal teli érzés. • • Örömteli Várakozás Jól emlékszem még gyermekkorom karácsonyaira, amelyek számomra olyan élményt jelentettek, amit nem tudok és nem is akarok sohasem elfelejteni. December elején már számoltuk, hogy hányat kell még aludnunk, fontolgattuk, hogy mi is lehet az, amit ajándékba kapunk. Vágyakkal telve jártuk annak a kisvárosnak az utcáit, ahol felnőttem, nézegettük a kirakatokat és arról álmodoztunk, hogy milyen ajándékokat fogunk kapni. Áztán ahogyan egyre jobban felnőttünk, ezek a dolgok egyre jobban kivesztek belőlünk, és helyükre valami új került. Pár évvel ezelőtt már csak azt vettem észre, hogy az ünnep megérkezett. Egy kicsit úgy éreztem magam, mint az az ember, aki egy hirdetést tesz ki a város hirdetőtábláira, fáira: „...elvesztettem karácsonyom, kérem segítsenek, hogy megtalálhassam...” Rá kellett jönnöm, hogy milyen sok dolgot veszítek akkor, ha nem tudok készülődni az előttem álló dolgokra. Olyan leszek, mint egy figyelmetlen gazda, aki bár nagyon is jól tudja, hogy az előtte álló időszakban mit is kell tennie, de erről nem akar tudomást venni. Már csak akkor ébred rá mulasztására, amikor ez már késő. A várakozás olyan, mint az autóvezetés, amikor is két nagyon fontos dologra kell figyelnünk. Felkészülni arra, ami előttünk van, legyen ez egy közeli esemény, a mi esetünkben a karácsony. Felkészülni a gyermek Jézus földre jöttére. Elcsendesedni, rendezni a dolgainkat magunkkal és másokkal, hogy az ünnep fényét ne homályosítsák el gondjaink. Felkészülni, hogy ne rutinszerűen várjuk az ünnepet, hanem egyfajta gyermeki izgalommal. Karácsonykor számomra is valami új kezdődik, kezdődhet, hisz a karácsony nem csak a gyerekekért van. Tudatosítsuk magunkban, hogy igen is ÉRTEM IS földre jött Jézus, hogy számomra is üdvösséget hozzon, hogy az Ő segítségével én is megújuljak, újjat kezdhessek. Egy másik dologra is figyelnünk kell. Ez is Jézus visszajövetelével kapcsolatos, de a távolabbi jövőbe mutat. Visszajön, mint bíró, Aki megítél minket és cselekedeteinket. Erre a visszajövetelre is készülnünk kell, persze nem úgy, ahogyan ezt sokan megtették, vagy megteszik a mai napig is, tétlenül, karba tett kézzel, mondván: „Ha közel van Krisztus visszajövetele, akkor most már fölösleges bármit is tennünk. Luther Márton ezeknek mondja azt: „...hogy ha tudnám, hogy holnap lesz az utolsó ítélet, akkor még ma elültetnék egy fát... ” Tehát a várakozás nem szabad, hogy egyenlő legyen a semmittevéssel. Várakozni annyit jelent, hogy elrendezzem a dolgaimat, és várjak, de nem tétlenül. Várni lélekben és testben azzal az őszinte tisztasággal, ahogyan azt gyermekkorunkban tettük. Próbáljunk most az előttünk álló időben elcsendesedni, rendezni magunkkal és a környezetünkkel a dolgainkat, meghallani belsőnk üzenetét. Gyermekien tiszta hittel és szeretettel készülni az előttünk álló ünnepekre. Jéckel Gábor SZÍNDARABAJÁNLÓ Illyés Gyula: A különc- Kedvcsináló az Evangélium Színház új darabjához Megbizonyosodtam valamiről azon a novemberi vasárnap délutánon. A tétel: „Manapság csak musicalekkel vagy vígjátékokkal lehet teltházas előadást csinálni” - hamis. Bizonyítékom rá az Udvaros Béla nevével fémjelzett, a BM Duna Palotában működő Evangélium Színház legfrissebb bemutatója, no és persze a teli nézőtér. Igen, van igény a komoly gondolatokat sugárzó művekre, a lelkünket és szellemi kapacitásunkat egyaránt „munkába állító” értékes kulturális élményekre. Kinek is ajánljam a darabot? A történelem iránt érdeklődődnek A dráma címszereplője ugyanis a talán kevéssé ismert gróf Teleki László, párizsi magyar követ, a politikai irodalom mestere, korának - a XIX. század derekán élt, emigráns, mindössze ötven évet - elismert és nagy tekintélynek örvendő vezér szónoka. A főrendi tábla tagjaként az ellenzéki és reformpárt elkötelezett politikusa, akit szoros kapcsolat fűzött össze Kossuth Lajossal. Idegen földön is egy cél vezérelte: hazája ügyét kívánta előbbre vinni, a ’48-as forradalom bukása után is. Drezdai elfogatásakor ultimátumot kapott: fel kellett hagynia ellenzéki tevékenységével. Az emberi tragédiák iránt fogékonyaknak Teleki László a számára vállalhatatlan kompromisszum helyett a pisztolyhoz nyúlt. Öngyilkosságával nagy megrázkódtatást, mélységes közfájdalmat okozott tisztelői körében, hiszen életében páratlan népszerűségnek örvendett. Kudarc-e tette, vagy az egyetlen becsületes út tragikus lezárása? A választ ki-ki maga kell, hogy felismerje a színdarab végén, hiszen Illyés Gyula drámájában a függöny itt - legördül. Bitskey Tibor híveinek A köztudatban evangélikus, Já- szai-díjas érdemes művész, az Evangélium Színház vezető színésze kiemelkedő alakítást nyújt. Lélekből játszik, mindvégig, hiszen a háromórás darab szinte valamennyi jelenetében színpadon van. Az általa megformált Teleki László ízig-vérig lelkiismeretes, feddhetetlen, hiteles személyiség. S végül, de nem utolsósorban: a tartalmas kikapcsolódást keresőknek Hadd említsem meg e kis kedvcsináló zárásaként azt a ritkaságszámba menő, kedves, családias légkört, amely a színházban már hagyomány: Udvaros Béla rendező valódi házigazdaként fogadja a nézőket. Nézzenek be az Evangélium Színházba! Érdemes. Kőháti Dorottya Előadások: november 30. és december 7. du. 4 órakor a Duna palotában. AZ (MAGYAR) ÉRTELMISÉG HIVATÁSA írta és szerkesztette i(j. Fasang Árpád A Mundus kiadó gondozásában került ki a nyomdából ez a könyv. Szerzője zongora- művész, de olyan ember, akit nem csupán a zene, a saját művészi munkája köt le, de igazi „értelmiségi”, aki a maga által felállított mércének igyekszik mindenben megfelelni. Ezenkívül tudnunk leli róla azt is, hogy „evangélikus értelmiségi”, Deák téri presbiter, aki az egyház elnyomatásának idején mindenkor felemelte szavát a diktatórikus vezetés ellen, az egyházi élet szabadsága mellett. Könyvének alapja egy korábban kéziratban, sokszorosítva megjelent írása: „Gondolkozzunk együtt az értelmiség hivatásáról 1995-ben.” Ezt találjuk könyvének elején, mintegy 110 oldalon és ezt az írást küldte el sokaknak, akik közül 70-en reflektáltak az abban megírt gondolataira. Ki az értelmiségi? - teszi fel a kérdést és így felel erre: ,Az én olvasatomban: a módszeresen figyelő, kérdező, kereső, rendszerező, értékelő, az igazságot kutató, s ha kell, azért szenvedést vállaló ember. E tulajdonságok összességükben jellemzőek az értelmiségi emberre." (138. old.) Az elmúlt négy évtizedben az értelmiségi „jelzőt” iskolai végzettség alapján osztogatták - aki főiskolát, egyetemet végzett, olykor az érettségivel rendelkezőt is automatikusan tartották értelmiséghez tartozónak, függetlenül attól, hogy a fenti tulajdonságok részben, vagy egészben jellemzőek voltak-e reá vagy sem. Hetvenen válaszoltak az írásra (mai Septuaginta?) és ezeket az írásokat rendezte az írók nevének abc-rendje szerint a szerkesztő, könyvének második részében. Hivatásukat, foglalkozásukat tekintve igen széles a paletta. A sort néhai Andorka Rudolf akadémikus, professzor nyitja meg, egyházunk tagjai sorából ott találjuk Boleratzky Loránd, Hafenscher Károly, Jeszenszky Géza, Sólyom Jenő és Várady Enikő nevét. Számos tudós, humán és reál tudományok művelői, művészemberek, politikusok, konzervatív és liberális, sőt szocialista árnyalatok jelesei sorakoznak a könyvben. A könyv értelme éppen az, hogy nem válogat, nem zár ki senkit és éppen ezzel mutat utat a mai értelmiségnek arra, hogy miként lehet a szellem erejével tisztázni, szintézisre jutni, egymást megbecsülni úgy, hogy abból az egész közösségnek legyen haszna, közös kincse. Figyelemreméltó az a négy kérdés, melyet a válaszadóknak feltett, amikor megküldte nekik írását. „...Minden magyar értelmiségtől a következő kérdésekre szeretnék választ kapni: 1. Mién tekintem magam értelmiségnek? 2. Értelmiségi mivoltom hogyan és miként nyilvánul meg? Mint értelmiségi, milyen elvárásoknak feladatoknak igyekszem megfelelni? 4. Az írott és íratlan szabályok alapján vannak-e -s ha igen, akkor milyen természetű - kötelezettségei az értelmiségnek a társadalom más (nem értelmiségi) tagjaival szemben?" Ezek figyelembevételével tanácsos a könyv második részében található válaszokat elolvasni. Könyve végén maga a szerző is közreadja válaszait saját maga által feltett kérdésekre (470-471. ol.d). A könyv „értelmiséget próbáló” írás. Nem könnyű olvasmány. Gondolkodásra késztet és csak így éri el célját az olvasónál. Vörösmartyt idézve fejezi be az írást a szerző: „Mi dolgunk e világban?... A titkok titkára mindannyiunk személyes élete adhatja csak meg a választ. A nagyobb nyomaték kedvéért - és biztatásul - a folytatást a költő válaszát is szeretném idézni, mégpedig kérdő mondat formájában: Hogyan küzdjünk erőnk szerint a legnemesebbekért?” Az 530 oldalas kötet elejére angol, francia és német nyelvű tartalomjegyzéket, a végére pedig ugyancsak háromnyelvű summázást csatolt a szerző. A Mundus Magyar Egyetemi Kiadó számot ad azokról a szervezetekről, amelyek támogatásával a kötet megjelent.
