Evangélikus Élet, 1997 (62. évfolyam, 1-52. szám)

1997-06-22 / 25. szám

Evangélikus Elet 62. ÉVFOLYAM 25. SZÁM 1997. JÚNIUS 22. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁNI NEGYEDIK VASÁRNAP ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP ÁRA: 40 FT Ahogy a pásztor megkeresi az elveszett bárányt, úgy keresse meg az ember is felebarátját. Gyalázatát tisztességgel fedezze el. Bűnét kegyességével takarja be... Krisztus is ezt tette. Luther Az anyagi függetlenség útján A TARTALOMBÓL SZAKONY: 1937-1997 A HITTANOSOK ÉS BIBLIAKÖRÖSÖK ORSZÁGOS „KONFERENCIÁJA” A JOBB NEVELŐI MUNKÁÉRT... A hongkongi keresztyének kérése a világ egyházaihoz és gyülekezeteinkhez Mint ismeretes, a brit és kínai kormány által 1984- ben aláírt megegyezés szerint 1997. július 1-jén Hong­kong 150 év után visszatér Kína fennhatósága alá. E megegyezés végrehajtásának összetett, sok ve­szélyt rejtő és aggodalmat okozó volta senki előtt nem kétséges. Ez is oka annak, hogy a Hongkongi Keresz­tyén Egyházak Tanácsa azzal a kéréssel fordul a világ­ban élő keresztyén testvéregyházakhoz, és így a Ma­gyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsában együttműködő testvéregyházakhoz is, hogy hordoz­zuk imádságban Hongkong népét és keresztyén kö­zösségeit e nehéz átmeneti időszakban, különösen is június 15. és július 15. között. A hongkongi keresztyén egyházak közössége az alábbi tíz pontban foglalta össze azokat a kéréseket, amelyeket jövőjük érdekében Isten elé visznek, s arra kérik a világ keresztyének, közöttük minket is, hogy ezeket foglaljuk a testvériség jegyében az értük el­mondott imáinkba. Az imádság kérései 1. Imádkozzunk, hogy az egyház Hongkong népe mel­lé álljon, bátorságot és reménységet adjon neki a hata­lomváltás átmeneti idejében. 2. Imádkozzunk azért, hogy a hongkongi keresztyének tovább növekedjenek létszámukban és hitükben, s hogy felkészülten nézzenek szembe azokkal a kihívásokkal és elvárásokkal, amelyek mint Kína Különleges Adminisztra­tív Régiójának polgárait érintik. Imádkozzunk, hogy az egyház az evangéliumot továbbra is szabadön hirdethesse. 3. Imádkozzunk a hongkongi egyházak egységéért, hogy azok bizonyságtétele az Isten Országának hatalmát és szépségét hitelesen jelentse ki. És azért is, hogy az egy­ház vezetői, lelkészei és meghatározó egyéniségei meg­kapják a szükséges bölcsességet és erőt, hogy hivatásuk­nak hűségesen eleget tudjanak tenni. 4. Imádkozzunk azért, hogy Hongkong népe megőriz­ze Hongkong iránti elkötelezettségét, s hogy az emberek kölcsönösen segítsék egymást a közösségi tudat és a hongkongi identitás lelkületének további építésében. 5. Imádkozzunk azért, hogy a demokratizáció folyama­ta ne álljon meg Hongkongban 1997 után sem, s hogy a Különleges Adminisztratív Régió kormánya igazán és fe­lelősségteljesen képviselje a hongkongi emberek érdekeit. 6. Imádkozzunk, hogy Hongkong továbbra is élvezze az alkotmány és a törvény által biztosított szabadságát, ideértve a szólás, a sajtó, a gyülekezési, a tudományos, valamint a lelkiismereti és szólásszabadságot. 7. Imádkozzunk, hogy a törvény rendelkezései és egy független bírói rendszer továbbra is megvédje Hongkon­got a korrupciótól, és a hatalmon lévők visszaéléseitől. 8. Imádkozzunk a munkanélküliekért, akiknek száma rohamosan növekszik a Hongkong és Kína között fenn­álló gazdasági kapcsolatok átalakulása következtében. 9. Imádkozzunk társadalmi igazságosságért, a hong­kongi nincstelenek és kivetettek érdekében, ide értve a Kínából újonnan bevándorlókat, a kizsákmányolt mun­kásokat, a házassági hűtlenség családi viszály és egyéb visszaélések miatt szenvedő asszonyokat és gyermekeket. 10. Imádkozzunk a hongkongi egyházak és a kínai egyházak közötti egység és együttműködés lehetőségeiért. Ezek az egyházak tanuljanak egymástól, és nyújtsanak segítséget egymásnak Jézus Krisztus szeretetében. * Remélve, hogy tagegyházaink gyülekezetei - az apostoli tanítástól is indíttatva: „Az imádkozásban le­gyetek kitartóak és legyetek éberek” (Kol 4,2) - jó lélek­kel tesznek eleget a Krisztusban közellévő hongkongi testvéreink kérésének, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa elnökségének megbízásából bi­zalommal ajánlom azt mindannyiunk figyelmébe. Dr. Bóna Zoltán főtitkár MEGHÍVÓ Az Evangélikus Teológiai Akadémia 1997. június 25-én, szerdán du. fél 3 órakor tartja tanévzáró isten- tiszteletét és ünnepi ülését a Budapest-Zuglói evangé­likus templomban (XIV., Lőcsei út 32.). Az istentisztelet igehirdetői szolgálatát Zászka- liczky Pál otthonigazgató végzi. A tanévzáró ünnepük­re minden érdeklődőt szeretettel várnak. Mit jelent az egyházfinanszírozás változása a mi számunkra, az evangélikus egyház, a gyülekezetek számára, bizonyosan sok helyütt felmerült egyhá­zunkban is a kérdés, miután a miniszterelnök bejelen­tette, hogy június 20-án aláítják a megállapodást a Vatikánnal. Nyilvánosságra kerültek a szerződés részletei, így mindenki számára lehetségessé vált a tájékozódás. Az egyházi elnökséggel folytatott előzetes egyezte­tő megbeszélésen a kormány képviselői jelezték, hogy bár alapvető elemeiben a katolikusokkal kötendő megállapodást tartják mérvadónak a többi történelmi egyház tekintetében is, de lehetnek eltérések az egy­házak sajátosságai szerint. Az azonosságokat nemcsak etikai, netán politikai, hanem elsősorban jogi megfontolások indokolják. Az egyházfinanszírozás új koncepciója törvénymódosítá­sokat kíván, ami nyilván csak egyöntetű lehet. Ezeken belül viszont érvényesíthetők sajátságok. Nem először kifogásoljuk - bármennyire látszólag formai kérdés ez -, hogy az egyházi támogatás téma­körben rögzítik azokat az összegeket is, amelyeket az állami költségvetés normatív, illetve kiegészítő támo­gatásként nyújt egyházi oktatási, illetve szociális in­tézményeknek a szektorsemlegesség jegyében. A kérdés súlyát az adja, hogy az összes támogatás­nak kb. kétharmadát ez az összeg teszi ki, amely tehát valójában nem is minősíthető egyház-finanszírozás­nak. Nem lenne lényeges a kérdés, ha a társadalom­ban nem lenne jelen egyfajta egyházellenesség, amely az egyházi támogatás nagyságával irritálni kívánja a tájékozatlan, egyébként jóhiszemű embereket. Ezért is szükséges mindig hangsúlyozni, hogy az egy­házak közszolgálati tevékenységének állami támogatása nem egyházfinanszírozás, hanem a tevékenység illetve az azt élvezők támogatása. A másik, még mindig hang­súlyozandó alapelem, hogy nem állami adományról van szó, hanem a vagyonától a múlt rendszerben megfosztott egyház rehabilitációjáról, igazságtételről. Feltétlenül pozitívuma a kormány törekvésének, hogy a megállapodás révén megszűnne az évenkénti alku az állam és az egyházak között a támogatásokról. Ezt lényegében két mechanizmus tenné lehetővé. Az egyik a személyi jövedelemadó egy százaléká­nak az elkülönítése. Az elmúlt évben már megkezdő­dött az ez irányú törvénykezés, de nem a legszeren­csésebb módon. Ezért is foglaltunk úgy állást, hogy a jogszabálynak megfelelő egyházi intézmények - pél­dául a három évnél régebben bejegyzett alapítványok - buzdítsanak arra, hogy az állampolgárok felajánlják részükre adójuk egy százalékát, de maga a Magyaror­szági Evangélikus Egyház elutasítja ezt a lehetőséget. Többek között éppen azért is, mert nem kíván saját intézményeivel, de a nem egyházi egészségügyi, oktatási, kulturális és szociális célokkal sem ütközni. Hiszen a felajánlások lehetősége mögött éppen az a gondolko­dás áll, hogy az adózó polgárok, a helyi társadalom, az általuk ismert, szeretett iskolát, kórházat stb. támo­gathassa. Jelen elképzelés szerint megmaradna a' tavalyi egy százalék, de ehhez további egy százalék jönne, a két cél tehát nem keveredne, nem ütközne. Az újabb egy szá­zalékot kizárólag az egyházak részére lehetne felaján­lani, illetve egy nem egyházi alap számára. Ez a nem vallásosak lehetősége a vallás, illetve a vallástalanság szabadsága jegyében. 2001-ig az állam garantálná, hogy az egy százalék felét, 0j5 százalékot - ez valamivel több, mint amit a történelmi egyházak jelenleg kapnak hitéleti célra a költségvetéstől - akkor is megkapnak az egyházak, ha a felajánlás elmarad ettől. 2001-ben az eddigi tapasz­talatok birtokában újratárgyalják ezt a pontot. Néze­tem szerint, bármennyire jogos aggodalom, hogy az egyházhoz kötődő társadalmi csoportok közül - pél­dául fiatalok, nyugdíjasok - sokan kimaradnak ebből MEGERŐSÍTÉS A SZOLGÁLATBAN A Fejér-Komáromi Egyházmegye elnökségé­nek mandátuma lejárt Az egyházmegye gyüleke­zeteinek szavazata alapján az esperesi tisztségre újból Lábossá Lajos tatabányai lelkészt, az egyházmegyei felügyelői tisztségre újból Sztruhár András oroszlányi gyülekezeti felügyelőt választották. Tisztükben való meg­erősítésük egyházmegyei közgyűlés keretében D. Szebik Imre püspök szolgálatával Nagyvele- gen, egyházmegyei közgyűlés keretében történt meg 1997. május 19-én. a körből, mégis pozitívum, hogy az állampolgári aka­ratnyilvánítás érvényesülhet. Ne féljünk az ilyenfajta társadalmi megmérettetéstől. Ne feledjük, hogy szá­míthatunk viszont olyanokra is, akik nem evangéliku­sok, de rokonszenveznek velünk, kötődnek hozzánk. Például az iskoláinkban tanuló nem evangélikus gye­rekek családjai. Ugyanakkor mind politikai, mint etikai nézőpont­ból rövidnek tűnik a 2001-ig terjedő garancia. Akár­csak az ingatlanügyeknél, itt is a 2011-es határidő len­ne a korrektebb. Hiszen negyvenéves ellenpropaganda után legalább a fele időt meg kellene adni ahhoz, hogy az egyházat szerető nemzedékek felnőhessenek A megállapodás-tervezet igazi érzékeny pontja azonban az ingatlanrendezés új elképzelése. E szerint folytatódna a korábbi megegyezés szerint az egyház által természetben visszakért ingatlanok visszaadása 2011-ig. A pénzbeni kártalanítás viszont megszűnne, az állam tartozása járadékforrássá válna az egyházak számára, amely 4,5, majd 5 százalékos járadékot nyúj­tana évente. Előnyt jelent, hogy az egyház szabadon gazdálkodhatna az összeggel, szemben a jelenlegi helyzettel, amikor a pénzbeni kártalanítás csak meg­határozott célra használható fel. Mégis az előnynél pillanatnyilag jelentősebbnek tűnnek az aggályok. Alapvető a jog. probléma. Az in­gatlanok jelentős része gyülekezeti tulajdon volt, a pénzbeni kártalanítás megilleti a gyülekezetét. A ter­vezett mechanizmus tehát csak úgy képzelhető el, ha a járadék egy része a gyülekezetek kártalanítását szol­gálja. A gond azonban az, hogy a rendelkezésre álló összeg ehhez csekély. Márcsak azért is, mert eddig az állam által nyújtott támogatások - hitoktatók díjazása, rekonstrukciók, nyugdíj-kiegészítés — megszűnnek, ezeket is a járadékból kell finanszírozni. Feltehetőleg itt lesz szükség olyan finomításra, amely elfogadható­vá teszi a protestáns egyházak számára is a tervezetet. A megállapodásokat követően azután az ország- gyűlés őszi időszaka fogadhatná el azokat a törvény- módosításokat, amelyek jogi kereteket és garanciákat nyújtanak a végrehajtás számára. Frenkl Róbert Modernizáció-T ár sadalom-Erkölcs Ezen a címen hirdetett szakmai konferenciaprogramot a Magyar Katolikus Püspöki Kar Tömeg­kommunikációs Irodája május 22-23-ra a Magyar Ibdományos Akadémián (öt másik kutatóköz­pont, illetve a Hans Seidel Alapít­vány közreműködésével). - A ha­zánkban tapasztalható társadalmi átalakulás kérdései kerültek elő, fő­leg erkölcsi kérdések, különböző né­zetű tudósok megvilágításában, ma­gas szintű bevezető előadások és vi­ták során. A szándék nyilvánvaló­an nemcsak látlelet (diagnózis) felvétele volt, hanem legalábbis se­gítségnyújtás a gyógyulás irányá­ban (ha a pontos terápiát még sen­ki sem meri felvállalni). Gyulai Endre püspök megnyitót, Várszegi Asztrik püspök, pannonhalmi fő­apát zárszót tartott. Jelen volt Paskai László bíboros érsek és Se­regély István érsek is. Az alaphangot Andorka Rudolf, a Közgazdaságtudományi Egye­tem rektora adta meg. Előadásá­ban szociológiai vizsgálódás és hétköznapi megfigyelések alapján hiányérzetét jelentette be az erköl­csi normák tiszteletben tartása és a szolidaritás vonatkozásában, pedig „erkölcsi normák és az ezeket meg­alapozó értékek nélkül a társadal­mak nem működőképesek”, sőt ön­magukat emészthetik fel és ka­tasztrófájukat okozhatják. Monda­nivalóját széles, globális méretek­ben és hazai összefüggésekben is illusztrálta. Számomra, teológusként a kon­ferencia központi mondanivalóját: trAz embereszmény tegnap, ma és holnap” téma exponálta. Ezt Lu­kács László, a Tömegkommuniká­ciós Iroda igazgatója vezette be és az. ezt követő panelbeszélgetést moderálta. A felkért hozzászólók Horváth Pál tudományos munka­társ, Jeleníts István piarista főisko­lai tanár, Kiss János filozófus, Nagy Endre egyetemi tanár, Somfai Béla a szegedi Hittudományi Főiskola tanára és Weissmahr Béla egyetemi tanár volt. Valamennyi előadás és panelbeszélgetés bevezetőjét és hozzászólóinak sorát ebben a ke­retben lehetetlen megemlíteni, mintegy hetvenen vettek részt a két nap során folytatott tudomá­nyos megbeszélésen: filozófusok, pszichológusok, teológusok, jogá­szok, közgazdászok, politikusok. Ehelyett néhány témakört muta­tok be a színes, éles vitáktól sem mentes, de mindenképpen gazda­godást jelentő megbeszélésekből: Bizalomvesztés és a bizalom hely­reállítása, új kihívások a mai sze­retetszolgálatban, a magánszféra és a közügyek feszültsége, kom­munikáció és társadalmi felelős­ség, gazdaságpolitika, az átalaku­lás jellemzői térségünkben, mun­kavállalók és munkaadók viszonya ma. Minden témában kiderült, hogy az egyént nem szabad csupán fo­gyasztó polgárként kezelni, hanem az egész embert kell figyelembe venni, és az egész társadalom össze­függésében szabad csak gondolkod­ni. Néhány tanulság, amit magam­mal hozhattam: A másik ember komolyanvétele és elviselése az adott sokrétű társa­dalmunkban kötelességünk és fel­adatunk. - A keresztény erkölcs ér­tékeit (Istentől kapott ajándékait) ma sem szabad figyelmen kívül hagyni. Van mit felkínálnunk kívül­állóknak is, világetoszt kereső em­beriségünkben. - Lehet tudomá­nyos szinten is tolmácsolni sajátos keresztény mondanivalónkat. — Csak a bizalom légkörében lehet alkotó módon dolgozni, jövőt épí­teni, dönteni és végrehajtani. A bi­zalom hiánya a legjobb törekvése­ket is megbuktathatja. — Szavunk, beszédünk súlya, becsülete komo­lyabban veendő ma is. Fájdalma­san érzékeljük a kommunikációs zavarokat: elhallgatást, csúsztatást, tévedést és tévesztést, de nemcsak kritikára vagyunk képesek, hanem pozitív példák felmutatására is. Amit a komoly összefogást és szellemi erőfeszítést igénylő kon­ferencián hiányoltam, az a magyar protestantizmus jelenléte volt. Bizo­nyára van a magyar kereszténység mintegy 25 százalékát kitevő pro­testáns értelmiségnek is jelentős mondanivalója, közreműködése az egész társadalomra nézve gazdagí­tó lehet. Az ökumené mai helyze­tében ez feltétlenül kívánatos le­hetne. Nem tolakodni, de jelent­kezni akarunk: Mi is itt vagyunk! Nekünk is van mondanivalónk és tennivalónk. Dr. Hafenscher Károly A NEMET PROTESTÁNS SZERETETSZOLGÁLAT elnökének látogatása Magyarországon A Magyar Ökumenikus Szere­tetszolgálat (MOSZ) és a magyar- országi protestáns egyházak meg­hívására május 7-11-e között láto­gatást tett Magyarországon Jürgen Gohde lelkész, a Német Protestáns Szeretetszolgálat elnöke. Látogatásának első napján Jür­gen Gohde lelkész, aki egyúttal a MOSZ tiszteletbeli elnöke is, a Szeretetszolgálat meghívásának eleget téve, részt vett a karitatív szervezet május 7-én megtartott éves közgyűlésén, és ott találkozott a Szeretetszolgálatot alapító pro­testáns és ortodox egyházak veze­tőivel. Május 8-án, csütörtökön, D. Sze­bik Imre evangélikus püspök meg­hívására ellátogatott a bakonycser- nyei evangélikus gyülekezetbe, megtekintette az épülő balatonfü­redi templomot, a révfülöpi ifjúsá­gi konferenciacentrumot, valamint a Makovecz Imre által tervezett siófoki templomot. Részt vett az Evangélikus Egyház országos presbitériumi ülésén, ahol elismerően szólt a Magyar Ökume­nikus Szeretetszolgálat 6 éves tevé­kenységéről és részletesen bemutat­ta a német diakóniai munkát. A nap során találkozott még a MOSZ ha­zai szociális és menekültügyi terüle­tén dolgozó munkatársaival. Szombaton dr. Harmati Béla evangélikus püspök társaságában a békéscsabai evangélikus gimná­zium ballagási ünnepségén vett részt, majd látogatást tett a helyi evangélikus gyülekezet időseket gondozó szeretetotthonában. Debrecenben találkozott dr. Bölcskei Gusztáv református püs­pökkel, a Magyarországi Reformá­tus Egyház Zsinata lelkészi elnö­kével és az együttműködés elmé­lyítéséről tárgyaltak. Ellátogatott a MOSZ Debreceni Szociális Köz­pontjába, ahol megismerkedett annak munkájával, megtekintette az Immánuel Ötthont, a Reformá­tus Idősek Otthonát és a Reformá­tus Kollégiumot. Útja során elkí­sérte őt Lehel László lelkész, a MOSZ igazgatója. Vasárnap istentiszteleten igehir­detéssel szolgált a Kossuth utcai református templomban. Délután megismerkedett a berekfürdői re­formátus konferenciaközponttal, ahol 1997. október elején tartja közgyűlését az Európai Egyházi Szeretetintézmények és Szeretet­szolgálatok Szövetsége. Jürgen Gohde lelkész, a MOSZ tiszteletbeli elnöke, tárgyalásai so­rán elismerően szólt a protestáns egyházak által támogatott Szeretet­szolgálat 6 éves tevékenységéről és további támogatásáról biztosította a karitatív szervezetet. N. Á.

Next

/
Oldalképek
Tartalom