Evangélikus Élet, 1997 (62. évfolyam, 1-52. szám)

1997-03-09 / 10. szám

Evangélikus Élet 1997. március 9 Liturgikus éneklés-szeminárium Immár második esztendeje ke­rült be néhány teológus hallgató indexébe ez a tárgy. De mi is ez va­lójában? Joób Máté teológus ötlete alap­ján, Finta Gergely orgonaművész és egyházzenész indította és vezeti ezt a szemináriumot a Teológiai Akadémia Egyházzenei Thnszé- kén. A kezdő négyfős szeminári­um létszáma mára már megduplá­zódott. Jelenlegi tagjai Joób Máté, Szmolár Attila, Eszlényi Ákos, Szebik Károly, Nagy Zoltán, Lá­bossá Péter, Selmeczi Géza Thmás és Wagner Szilárd. A szemináriumi csoport többek közt gregorián zsoltárokat, antifó- nákat, himnuszokat, egyszóval li­turgikus tételeket énekel, mégpe­dig főként a XVI-XVII. századi magyar protestáns liturgiából. Ezek az énekelt elemek a liturgia énekes formájának régi protestáns anya­gai. Sajnos gyülekezeteink többsé­ge az Enekeskönyv 14-17. számai alatt található énekes istentiszteleti rendeket sem ismeri, amelyek a csoport által használt anyagok alapján kapták mai formájukat. Munkánkat nagyban megsegí­tette az 1996 őszén megjelent Pro­testáns graduál című gyűjtemény, amely lehetővé teszi azt, hogy a magyar protestantizmus - és főleg lutheranizmus! - ne veszítse el azt a gazdag és gyönyörű énekesha­gyományt, melyet sajnos az evan­gélikusok nagy része azért vet el, mert azt „katolikusnak” tartja. Ez az énekes hagyomány a korai ke- resztyénség énekmódjára vezethe­tő vissza, aminek következtében általánossá vált a latin nyelvű gre­gorián tételek éneklése. A refor­máció anyanyelvre fordította, és a tiszta evangélium szerint alakítot­ta a liturgiát és annak elemeit. A reformáció terjedésével Magyar- országon a megerősödött protes­táns, de legfőképpen az evangéli­kus gyülekezetekben egymás után jelentek meg a magyar nyelvű li­turgikus énekgyűjtemények, az ún. graduálok, ami pontosan magyar­ra fordított gregorián tételeket je­lent. Evangélikus őseink, ezen énekeket zengve, adtak hálát Is­tennek; erősödtek meg Jézus Krisztus Urunkba vetett hitükben és felebarátaik szeretetében. Ezek az énekek mélyítették az akkor élők bibliai ismereteit, ugyanakkor protestáns teológiai támpontot is adtak. Az evangélikus zenei élet ilyen irányú virágzása a XVII. sz. második felében szakadt meg a helvét ágazat terjedésével és az egyre erősödő ellenreformációval, annyira, hogy szinte teljesen el­tűnt. Csupán a XX. sz.-ban fedez­ték és dolgozták fel a graduálok értékes anyagát. Szükségesnek érezzük, hogy a t ____ A Bud ahegyvidéki Evangélikus Énekkar alapító karnagyát nagy részvét mellett február 12-én bú­csúztattuk a Farkasréti temető­ben. Ravatalánál Kőszeghy Tamás lelkész hirdette a vigasztalás igéit Fiatal emberként 1937-ben ala­pította meg énekkarunkat, amely az első tíz év végén már 75 tagot számlált Karnagya ez idő alatt a Zeneakadémián hat szakmai jelle­gű diplomát szerzett Rövid ideig előadóként is működött ugyanott. Első kórusgyűjteménye az Ad­venttól adventig” 1948-49-ben je­lent meg, s három évtizedig egye­dül ez a mű állt a protestáns ének­karok rendelkezésére. Az 50-es évektől kezdve Mohr Tamás presbiterünk bibliai tárgyú, evangelizáló jellegű szövegeit Rezessy László zenei formába ön­tötte. így számos énekkari mű jött létre: kantáták, kis oratóriumok. Kottáik gyülekezetünkben az ér­deklődők rendelkezésére állnak. Karnagyunk munkahelyét, a Budapesti Pedagógiai Főiskolát 1956-ban megszüntették, így őt előbb Pécsre helyezték, mqjd az Egri Pedagógiai Főiskola ének-ze­ne szakának tanszékvezető tanára lett. Emiatt 22 éven át nem vezet­hette énekkarunkat. Nyugdíjazta­tása után, 1974-ben, nagy örö­mai evangélikusság is megismerje ezt a hagyományt, de épüljön is ál­tala. E célunkat elősegíti, hogy számos alkalommal szolgált a sze­minárium - nemcsak a gyülekezet­ben, hanem a televízióban is. Re­TANÁRI PÁLYÁZAT A Deák Téri Evangélikus Gimnázi­um felvételt hirdet német, matemati­ka-számítástechnika, és testnevelés szakos, evangélikus vallású, egyhá­zunkhoz kötődő középiskolai tanárok számára az 1997/98-as tanévre: Félál­lás, óraadás is lehetséges. A pályázatokat (mellékletek: ön­életrajz, pedagógiai elképzelések váz­lata, lelkészi ajánlás és az egyetemi diploma másolata) kérjük 1997. április 15-ig beküldeni a gimnázium igazgató­jának az alábbi címre: 1053 Budapest. Deák téri Evangélikus Gimnázium. műnkre visszakaptuk szeretett karnagyunkat. Az utolsó két évti­zed - saját szavai szerint - életé­nek legtermékenyebb ideje volt, telve az alkotás boldogságával. Megjelent 1982-ben az áj Evan­gélikus Énekeskönyv. Szerkesztésé­ben, mint a daliami bizottság tagja, fontos munkát végzett. Énekes- könyvünkben hat mű őrzi nevét Az 1977-ben megjelent Karéne- keskönyv (szerkesztője Csorba István) folytatásaként 1989-ben - Rezessy László szerkesztésé­ben - kiadásra került a Karéne- keskönyv II. Ennek ajánlásában így írt Nagy Gyula püspök: „Ez a 211 egyházi karéneket tartalmazó gyűjtemény valóban egy teljes egy- házzenészi, karnagyi és műfordí­tói életmű gazdag összefoglalása.” Megalkotta és négy évvel ezelőtt kiadásra benyájtotta az „Orgona­iskola” c. művét, amely sajnos még nem jelent meg. Legkiemelkedőbb oratóriumát, az EXODUS-t 1996. június 2-án adta elő az éppen 60 esztendős „kórusunk”, az ifjúsági énekkar­ral együtt. Drága Laci bácsink megérezte akkor, hogy életének utolsó nagy örömében részesül... Áldott emléke szívünkben és műveiben tovább él! Kardos Ernő ménységünkre egyfajta válasz, hogy van érdeklődés és igény a ré­gi protestáns énekek megismeré­sére: több gyülekezet is várja cso­portunk szolgálatát. Sz. K. teol. hallgató LESZ-E, SZÓLHAT-E HARANG AJÁNOSHÁZI EVANGÉLIKUS IMAHÁZ UDVARÁN? A Kissomlyói Evangélikus Egyházközség 1911-ben eladta, a Jánosházi fiókgyülekezet köz­adakozásból megvásárolta az 1786-ban öntött harangot. Saj­nos soha nem volt annyi anyagi fedezete a kis szeretetközösség- nek, hogy templomtornyot épít­tessen. 1995 októberében ellopták a harangot. Egyszerűen leemel­ték a faszerkezetről és eladták 400 forintért. Tüdőm, hiszem, hogy sokan valljuk: Isten nem köthető templomhoz, haranghoz, az emberszív az igazi otthona... Mégis sok embernek, keresz­tyén testvérnek fáj a harang el­vesztése. A Gyülekezet ezért 1996 őszén alapítványt hozott létre, hogy ismét közadakozás­ból, új harangot öntessen, és az adományok mértékétől függő­en haranglábba vagy toronyba állítsa. Szeretettel, tisztelettel kér­lek, hogy 1b is járulj hozzá ado­mányoddal, hogy még az ezred­forduló előtt megszólalhasson a Jánosházi Evangélikus Imaház tornyából a harang. Hirdesse újra URunk dicső­ségét, hittestvéreink egyházsze- retetét. Megszólíthasson min­den felebarátot, figyelmeztet­hessen az idő és életünk múlá­sára. Emlékeztethessen Jézus Krisztus feltámadására, más történelmi és családi esemé­nyekre. Hívogathasson hívőt és kétkedőt az igazság keresésére, megtalálására és a megbékélés­re Istennel és emberrel egy­aránt. Az alapítvány száma: 72200117-1010 2172; Jánosházi Evangélikus Harangért Alapít­vány Jánosháza Az alapítványra befizetett összeg az adóalapból levonható. Cserági István f REZESSY LÁSZLÓ 1912-1997 Jelentkezés a nyári kántorképző tanfolyamokra A fóti Kántorképző Intézetben idén nyáron is három előkészítő tanfo­lyamot szervezünk azoknak, akik nem riadnak vissza a két-három hetes intenzív munkától és velünk együtt reménykednek abban, hogy hitüket megerősítő környezetben tanulhatják az egyházzene tárgyait. Időpont: részvételi díj: I. 1997. jún. 23.-júl. 12. (20 nap), 14 000 Ft II. 1997. júl. 19.-aug. 2. (15 nap), 10 500 Ft III. 1997. aug. 4.-23. (20 nap), 14 000 Ft tanfolyamvezető: Bence Gábor Ecsedi Zsuzsa dr. Balás István Jelentkezési határidő: 1997. ápr. 30. Jelentkezési cím 2151 Fót, Berda J. u. 3. A jelentkezéshez kérünk mellékelni lelkészi ajánlást, valamint rövid összefoglalást a jelentkező eddigi zenei tanulmányairól és gyülekezeti te­vékenységéről. Ä felvételről mindenkit levélben értesítünk. Tüdjuk, hogy a részvételi díjak ismételt - sajnos szükségszerű - emelé­se többeknek gondot okoz, és nehezen vállalhatják így a tanfolyamot. Kérjük tehát, hogy a rászorultak támogatásért forduljanak saját gyüleke­zetükhöz, hisz a gyülekezetek érdeke elsősorban a kántor-utánpótlás biz­tosítása. Ha valamelyik gyülekezet mégsem tudja átvállalni a tanfolyam­díj vagy annak egy részének megfizetését, úgy az illető gyülekezeti lelké­sze kezdeményezze - megfelelő indoklással - a Kántorképző Igazgatóta­nácsánál a tandíjhozzájárulást. Arra törekszünk, hogy ne kényszerüljön távol maradni anyagi okok miatt senki sem a tanfolyamokról! Szeretnénk feléleszteni a természetbeli adományok régi hagyományát is, hisz az élelmiszerárak igen megemelkedtek. így gyakran a pénzbeli tá­mogatásnál személyesebb, melegebb kapcsolat születhet az Intézet és a gyülekezetek között. A Fótra szállításról - előre egyeztetett időpontban - természetesen a Kántorképző gondoskodik (otthonvezető: Gulyás Er­zsébet; tel.: 27-358 060). Segítségüket, munkánkat hordozó imádságaikat köszönjük. A Fasori Evangélikus Gimnázium dísztermében (Budapest VII. Városligeti fasor 19-21.) 1997. április 5-én, szombaton de. 10 órától du. 4 óráig tartjuk a hitoktatók V. országos találkozóját Ebédet és az útiköltséget az Országos Egyház fedezi. Jelentkezés: Dr. Muntag Andomé fasori lelkésznél március 20-ig, 1071 Budapest, Dauyanich u. 28/b. Fasori evang. lelkészi hivatal. T.: 322-28-06 Várjuk hitoktatók és lelkészek részvételét! Régi magyar irodalmi konferencia Hírek a Békéscsabai Evangélikus Gimnáziumból A Magyar Irodalomtörténeti Társaság nemrég újjászerveződött Békés Megyei Thgozata kitűnő háttérintézményre talált a Békés­csabai Evangélikus Gimnázium­ban. Nem kis mértékben ennek köszönhető, hogy február 8-án meg tudták rendezni első konfe­renciájukat,. nfelypsk témája - a XVI. századi régi magyar iroda­lom - a gimnázium első érettségi­zőinek tételei között is szerepel. A BÉG magyartanárai ugyanis úgy gondolják, hogy a reformáció iro­dalmának mélyebb ismerete joggal várható el a protestáns szellemisé­gű gimnáziumok tanulóitól. Ennek érdekében a BÉG kulturális folyó­iratában, a VÁRUNK-ban egy so­rozat indult, mely segítséget kíván nyújtani az érettségire-felvételire készülőknek; a konferencia témája is ezért volt Heltai Gáspár és Bor­nemisza Péter munkássága. Dr. Nánai László, a BÉG igaz­gatója köszöntötte a konferencia résztvevőit: magyartanárokat, iro­„Dicsőség, békesség” Protestáns vallási műsor a Duna Televízióban Apja foglalkozása: lelkész... Egy ilyen utalás a nyilvántartásban sok fiatal továbbtanulását és előre­jutását megnehezíthette az elmúlt évtizedekben. Az elszenvedett ki- sebb-nagyobb hátrányok mellett ugyanakkor sok egészen különle­ges értéket is hordozhatott magá­ban ez a származás. A műsor olyan ismert művészeket és közéleti em­berekét mutat be, akiknek édesap­ja evangélikus, református, görög katolikus vagy unitárius lelkész volt. (Alföldy-Boruss Csilla, Balikó Tamás, Farkas Boglárka, Fekete György, Fülöp Attila, Mo­hai Gábor, Schulek Ágoston, Victor Máté). Szerkesztő-műsor­vezető: Fabiny Tamás. Adás: 1997. március 9. vasárnap 8.05. Ismétlés: ipárcius 11. kedd, 16.00 A kínzás eltörléséért küzdő keresztény mozgalom nem­zetközi szövetsége, a FIACAT 1997. március 6-9. között Pilis- szentkereszten tartja regionális szemináriumát. Közel 60 katoli­kus, ortodox, protestáns résztvevő közép- és kelet-, illetve nyugat­európai ACAT szervezetektől vesz részt a konferencián. A konferenciát ökumenikus is­tentisztelet záija. Időpont: 1997. március 8. 18.30 óra Helyszín: Budapest Fasori Evangélikus templom (Budapest VII. Városligeti fasor 17.) Erre az alkalomra minden ér­deklődőt várunk. dalmi muzeológusokat, könyvtáro­sokat és diákokat. Dr. Balázs Mihály, a JATE Régi Magyar Irodalom tanszékének ve­zetője, abból az aspektusból mutat­ta be Heltai munkásságát, hogy a heterogén összetételű (ma­gyar-szász) kolozsvári communitas elvei, nézetei mennyire meghatá­rozták a prédikátor-író személye^ sorsának fordulatait, világnézeti változásait. Heltai fabulái közül fő­ként a 41. mesét elemezte részlete­sebben az előadó, különös tekintet­tel a meghökkentő (első olvasásra nem is annyira nyilvánvaló) tanul­ságra. Somi Éva, a BÉG magyartaná­ra, az állatmeséknek az oktatásban és a nevelésben való sokirányú fel­használhatóságát ecsetelte kiselő­adásában. Rövid szünet után dr. Ötvös Hazánkban jelentős azoknak a szá­ma, akik népművészeti tárgyakat készí­tenek. Termékeik legjavát február vé­géig, a Néprajzi Múzeum Elő népmű­vészet kiállításán tekinthetik meg az érdeklődők. A Cigány Népművészek Országos Egyesületének tagjai közül Orsós Ja­kab, a népművészet mestere, Balogh Zsigmond népi iparművész, a bátor- terenyei állami gondozott intézet szövő szakkörének tagjai és több kismester­séget folytató kapott lehetőséget a be­mutatkozásra ezen a rangos, kétéven­ként megrendezésre kerülő országos seregszemlén. De nemcsak ők készítenek olyan népművészeti tárgyakat, amelyek or­szágos szinten is kiemelkedő értéket képviselnek. Szinte minden faluban van még a hagyományos cigány mes­terségeket folytatók közül valaki, aki szűk környezete számára egyedi, mű­vészi értékű tárgyakat készít, az élő népművészet müvelőjeként. A kezeik közül kikerülő tárgyak nem sorozat- gyártás termékei. Természetes anya­gokból (fa, vessző, gyékény, csuhé), az anyag adta lehetőségeket felhasználva, a mai kor igényeinek megfelelő tárgya­kat készítenek, amelyek magukon hor­dozzák az alkotó teremtő fantáziájá­nak jegyeit. Péter (JATE) Bornemisza Péter­ről szóló előadásával folytató­dott a konferencia. A professzor főként első magyar drámánkat, az Elektrát állította elemzése középpontjába, azt boncolgatva, mennyire ragaszkodott a szerző Szophoklész változatához, ill. mennyire rugaszkodott el tőle, milyen egyéb hatások fedezhe­tők fel a műben. A legújabb ku­tatási eredmények pedig - utalt az előadó egy nemrég megjelent tanulmányra - új megvilágításba helyezik a klasszikus alkotásokat is. Hangulatos befejezésül Kurtág György Bornemisza Péter mondá­sai c. kompozíciójának Tkvasz té­teléből hallgattunk meg egy szóló­éneket Békési Magdolna (JGYTF) előadásában. Közelmúltban alakult egyesületünk feladatának tekinti, hogy segítséget nyújtson az eddig szűk körben tevé­kenykedők országos és nemzetközi szinten történő bemutatkozásához, vá­sárokon, kiállításokon való részvételük­höz. Bízunk benne, hogy a termékek iránti érdeklődés megélhetési gondjai­kon is enyhíteni fog. Ebben az évben a Cigány Népművészek Országos Egyesülete és a Magyar Művelődési Intézet ORSZÁGOS PÁLYÁZATOT hirdet cigány népművészek számára a követ­kező kategóriákban: fémművesség, fa­munkák, vessző- és kéregmunkák, gyé­kény-, csuhé- és szalmamunkák, szőtte­sek, népi hangszerek, használati tár­gyak, valamint kisplasztikák. A beérkezett pályamunkákból OR­SZÁGOS KIÁLLÍTÁS-t rendezünk Budapesten, és anyagát valamennyi megyében be szeretnénk mutatni. Kérjük a T. Olvasót, ha környezeté­ben van hagyományos mesterséget folytató cigány ember, jelezze, hogy va­lamennyi helyi mester számára biztosí­tani tudjuk a pályázás és kiállítás lehe­tőségét. Bódi Zsuzsanna tudományos kutató Magyar Művelődési Intézet 1011 Budapest, Corvin tér 8. Somi Éva Varsóban ülésezett a KALME elnöksége. Az LVSZ európai elő­készítő ülésével kap­csolatosan gyűltek ősz- sze és ott is beszámoló hangzott el a kisebbsé­gi egyházak újságírói­nak tevékenységéről. Az elmúlt évben Gyenesdiáson és Linz­ben rendezett média­szemináriumok, a négy földrész (Ázsia, Afrika, Latin-Amerika és Európa) újságírói­nak együttes konferen­ciájáról - melyet az afrikai Nairobiban tartottak múlt végén - szólt a beszámoló. Megbeszélték a KALME jövőjének terveit, a következő évben tartandó média szemináriumokat és az 1998-as közgyűlés helyét. Médiaszeminárium lesz Budapesten is 1998 tavaszán, elsősorban női résztvevők számára. Az 1998-as közgyűlés színhelye az észtországi Tallinn lesz. T. Hálót adj, ne halat... Aki a nemes harcot megharcolta... Az újév első hónapján álltunk meg a 83 éves korában, a soproni kórház betegosztályán elhunyt testvérünk koporsója mellett. Pe­dagógiai munkája során sok fiatal életében maradandó, áldásos nyo­mot hagyott. Ebből magyarázható, hogy sokan kísérték koporsóját a hideg télben. Nemes harcban állt és élt. Van­nak nemtelen harcok, amikor min­den kardcsörtetésben önző szán­dék húzódik meg. A nemes harcot a szülői házban tanulta meg, Szakonyban, ahol a ta­nító édesapa kofán meghalt, és a szűkös özvegyi nyugdíjból nevelte az édesanya három fiát. Sámuelnek mint a legidősebb fiúnak kellett a testvérek mellé állnia, talán egy kis­sé az apai gondoskodást is pótolva. Nemes volt a harca a soproni Evangélikus Tknítóképzőben, mely­ben tanulmányait 1933-ban végez­te el. 1936-ban Rábcakapiban több pályázó közül elnyerte a tanítói ál­lást, de közben nemcsak a gyerme­kek szívét nyerte meg, hanem a he­lyi evangélikus lelkész, Nagy Gyula Margit leányának a szívét is. így beépült, mint a pedagógia nemes harcosa egyrészt a falu közösségé­be, de a gyülekezet életébe is, mint kántori szolgálatban álló tanító. A nemes harc folytatódott 1951- től Sopronban, amikor a Tanító­képző gyakorló iskolájában taní­Major Sámuel, az igényes tanító tott egészen 1973-ban történt nyugdíjba vonulásáig. Futását sze­rényen, a közösség érdekében vé­gezte. A tanítói és iskolai, a gyüle­kezeti és egyházi, meg a családi kö­zösség volt a központban. Amit mondott, megfontoltan, mások ér­dekét szem előtt tartva mondta, mint presbiter az üléseken is. Amit írt, akár az iskolaügyről (Fejezetek a Nyugat-Dunántúli evangélikus iskolák történetéből), vagy a 200 éves templomjubileumról, azzal a segíteni akarás szándéka vezette. Az utóbbi tanulmányban kiemelte, hogy „templomunk felépítését (1783) Luther Márton születésének 300. évfordulójával hozták szoros összefüggésbe a hű evangélikus soproni elődök”. Szerette a sopro­ni templomot nemcsak mint építé­szeti remekművet, hanem mint az evangélikus gyülekezet lelki ottho­nát. A templom emeleti 10 ablakát összefüggésbe hozta Luther Kis Kátéjának 10 parancsolat-magya­rázatával és így a tervezők „egyút­tal a templomnak lutheri evangéli­kus jellegét igyekeztek kifejezésre juttatni”. Előttünk áll vallomása szeretett templomáról: „Az első benyomások a líceumi évekhez kötődtek... Ezekre gyűrűsödtek rá a tanítóképző öt évének élmény­hatásai... Majd a felnőtt kor rá- csudálkozó és tudatosuló odafigye­lése következett.” Mint nyugdíjas, bekapcsolódott a múzeumi tárlatvezetésbe, kán- torizálásba besegített, de mindezt szép plakátjaival együtt templom- centrikussága járta át. A hitet megtartotta (2Tim 4,7-8a), mert az élő Krisztus tar­togatta őt mindvégig. Gazdag éle­tét nem anyagiakban, nem a kül­sőben, nem a zsebében, hanem a hitében hordta. Hittel készült az elköltözésre, szeretett hitvesével 57 évi házasság után, fokozottan az utolsó időkben énekkel, imád­sággal, igeolvasással. Utoljára még kórházi betegágyából felállt összekulcsolt kézzel, csendes fo­hásszal, majd leülve, fia és testvé­re karjai között tette le életét az Atya kezébe, aki Jézus Krisztus szenvedése és halála árán megvál­totta. Istennek adtunk hálát gazdag, hitből fakadó tanítói, nevelői, gyülekezeti szolgálataiért és kö­zösségi, családi életéért: felsége, fia, menye, unokái, testvére, el­hunyt testvére családtagjai, tanít­ványai, munkatársai és a gyüleke­zet tagjai. A hála koszorúi sírján elhervad­nak, de az igazság koszorúja nem, amit Krisztus érdeméért kaphat ő is, minden nemes harcban álló, fu­tását elvégző, hitben kitartó test­vérrel együtt. Szimon János

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom