Evangélikus Élet, 1997 (62. évfolyam, 1-52. szám)

1997-02-02 / 5. szám

Evangélikus Élei 1997. február 2. GYERMEKEKNEK jg. A FIATALOKNAK Aligha van a világon ennél elteijedtebb élelmiszer. A kenyér ott a milliomosok asztalán, a koldus kéregető ujjai között, a menekülttáborok konyháin, és a katonák fejadagjában. Megbecsülésnek örvend, mikor a háziasszony a kés hegyével keresztet ír rá, máskor meg az út szélén bever, mert nem ízlett. Sár fröccsen rá a kerekek alól, cipőtalpak tapossák szét. Uram, te is kenyérnek nevezted magadat: „Én vagyok az élet kenyere” - mondtad. Mert tapossanak vagy dicséljenek, nyúljanak érted csontos vagy bársonyos kezek, te mindenképpen tápláló, éltető Kenyér maradsz. Munkakedv „Eredj a hangyához, te rest, figyeld, hogy mit tesz, és okulj! Bár nincs vezére, elöljárója vagy uralkodója, mégis biztosítja a kenyerét nyáron, begyűjti eledelét aratáskor.” Példabeszédek 6,6-8 A Példabeszédek könyvének írója nagyon sokat be­szél a munkáról könyvének más helyem is: „Aki ha­nyag munkájában, az a rablók testvére”, vagy „Ne szeresd az álmot, nehogy szegény maradj”, ilyen és ehhez hasonló megállapítást és tanácsot sokat olvas­gatunk benne. A fenti igében arra biztat, hogy vegyünk példát a hangyától. Más helyen is él ilyen hasonlattal: „A han­gyák népe gyenge, de összegyűjti már nyáron téli ele­delét.” . Az ember sokféleképpen mentegetheti a könnyel­mű tétlenséget, lustaságot. Csak két példa erre: Valaki így beszél: „Nekem könnyű dolgom van. Min­denki tehetségesnek tart. Nem kell sokat gürcölnöm, fá­radnom, hogy ezt vagy azt elérjem. ” Az ilyen könnyen elpocsékolja idejét, könnyen veszi dolgait, s az ered­mény az lesz, hogy nem végez semmit. Számtalan fia­tal van, aki ragyogó képességeit, tehetségét így elté- kozolja. Aki nem sokszorozza meg a rábízott tálen- tumokat. Szomorú az ilyet látni. Ennek az a tanulsá­ga, hogy a munkakedv, a munkához való akarat össze­hasonlíthatatlanul többet ér, mint a legnagyobb és leggazdagabb tehetség enélkül az akarat nélkül. A könnyelműség, lustaság mentegetésének másik példáját is megtaláljuk. Sok ember, aki nem akar dol­gozni, így mentegetőzik: „Olyan kevés a pénz, olyan csekély a tehetségem, egyáltalán nem fizetődik ki, hogy hajtsam magam. Úgysem lesz semmi eredménye!" Ez sem helyes, még ha könnyebb is megérteni, mint az első mentegetőzést. Gondoljunk csak arra, mit mond a Példabeszédek szerzője: „Gyenge nép a hangyák né­pe, mégis össze tudja gyűjteni már nyáron a téli elede­lét. ” A hangya a maga gyengeségével óriási munkát végez. Mi se engedjük hát, hogy testi-lelki gyengesé­günk arra csábítson, hogy ellustuljunk vagy elkedvet­lenedjünk. Kezdd csak el a munkát szorgalmasan, és kitartón folytasd, meglátod, hogy sokkal többet nyújt, mint amennyit reméltél! Munka közben talán még gyengeségedről és hiányosságaidról is elfeledkezel, ha kedvvel folytatod munkádat, és azt is észreveszed, hogy a legtöbb nehézség nem volt egyáltalán legyőz­hetetlen. Färnström Emil VEDD ES OLVASD! Játékos ismerkedés a Bibliával A legutóbb keresett mondat Lukács 10,35-ben, az irgalmas samaritánus történetében szerepelt és így hangzott: „Viselj rá gondot, és ha valamit még ráköl- tesz, amikor visszatérek, megadom neked.” Ma újra ehhez a példázathoz kapcsolódik egy kér­dés, jobban mondva egy kakukktojás. Melyik lóg ki a sorból? - BOR, VÍZ, OLAJ. Először próbáljátok a Biblia elolvasása nélkül megválaszolni a kérdést, majd ellenőrizzétek feleleteteket Lk 10,25-37 alap­ján! Angol gyermekdal Részlet Ha én lennék egy pici kukac, Úgy hálás lennék, hogy Te almát is adsz. Ha kívánnád, hogy krokodil legyek, Nagy számmal szólnék dicséretet. S ha szép bundámban teregetek, Mint mosómackó Rólad énekelek, Mert hála Uram, hogy pontosan ilyen vagyok, amilyen vagyok! Tőled kaptam a szívem, s a mosolyomat, Te küldted Jézust, mert Te jó Atya vagy, Hát hála Uram, hogy pontosan ilyen vagyok, amilyen vagyok! A gyermekrovat készítői stábjának címe: Cselovszky Ferenc, 7064, Gyönk, Petőfi u. 359. Szabad lehetsz! Szabad lehetsz... Mit jelent ez? Mindent megtehetek? Senkinek sem tartozom beszámolóval az életemről? Mindenki úgy élhet, ahogy kedve tartja? Furcsa volt, amikor először olvastuk az áhíta­tok címét. Hogy jön a „Ne legyen más istened! ”-hez, hogy szabad le­hetsz a félelemtől, vagy a „Szen­teld meg az ünnepnapot!” - hogy­hogy szabad lehetsz a teljesítmény görcsétől? Először furcsa volt. Tá­lán titokzatos is. Hogyan lehetünk szabadok, ha az életünk be van táblázva tilalmakkal? Ha semmit nem csinálhatunk anélkül, hogy át ne kéne gondolni: ez most helyes­e? Aztán az utolsó előadáson fel­merült egy kérdés: vajon köny- nyebb, avagy jobb lenne-e úgy élni, hogy nem függünk Istentől, hogy semmi közünk hozzá? Először ter­mészetesen mindenki azt mondta, hogy igen. Hiszen akkor nem kéne másokkal törődni, csak magam­mal. Aztán rájöttünk. Egyszerűen arról van szó, hogy nem kell bű­nösnek lennünk, mert Krisztus el­vett mindent, ami a kárhozatra jut­tatna. Nem kell gyötörnünk ma­gunkat és másokat azzal, hogy rosszat teszünk, másokat megbán­tunk, elvesszük, ami nem a mienk. Furcsa gondolat, de szabadok le­hetünk jót tenni. Szabad lehetsz... Ez nem azt jelenti, hogy mindenki azt tesz, amit akar, nem anarchiát jelent. Szabad lehetsz Krisztus akaratát teljesíteni. Szabad lehetsz az 0 uralma alatt élni. Ez az igazi szabadság! Isten tízszeres szabadságra hív minket. Erről lesz szó most 10 héten keresztül. (Időnként megszakad majd a gondolatsor az időszerű ese­ményekre való reagálás miatt. Re­mélem, ez nem fog zavarni.) Kérjük, kísérd figyelemmel, és várjuk gondo­lataidat, véleményedet! Az Isten tenyerén Életem ott van az Isten tenyerén, azért nem félek én. Ezért van az, hogy bármi fáj nekem, mosolyog a szemem. Bár jajszó közt is bízom vakon, hitem föl nem adom. Rámtörhet vadul ezer baj, veszély, Isten így szól: Ne félj! Miért és mitől félhetnék én az Isten tenyerén? Uram, jó nekem itt lenn. Soha ne engedj más helyet keresnem! Valahol Németországban... Történetünk négy évvel ezelőtt kezdődött, mikor mi, magyarok, először kaptunk lehetőséget arra, hogy Németországban táborozhassunk a CVJM (ez egy né­metországi keresztény ifjúsági szervezet - KIÉ) jóvol­tából. Hála Istennek, egyre több fiatal osztozhat a né­ha meghökkentő élményekben. Mielőtt bárki rosszra gondolna, elmondjuk, mit is jelent ez tulajdonkép­pen. Ezekben a táborokban a sátrak általában 7-8 sze­mélyesek, s padló nélküliek. A berendezést (polcok, ruhaszárítók, edénytartók stb.) a táborozok közösen készítik az első napon. A táborozás rendjéhez termé­szetesen az is hozzátartozik, hogy a sátorlakók mezít­láb közlekednek, általában patakban mosdanak, s az illemhelyiség a sokadik fa (finomabb lelkűeknek van telepített WC). Mindezek ellenére (vagy talán éppen ezért) a fiatalok remekül érzik magukat, s egészség­nek örvendve térnek haza. „Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben: ott vagyok közöttük ” Ennek jegyében gyűltünk össze napjában többször is az Ige hallgatására, imádkozásra. Fejleszthettük bibliaismeretünket is, hiszen minden nap újabb törté­netekkel ismerkedhettünk meg. Minden reggel sát­ranként elcsendesedtünk, hogy Istennel kezdjük el a napot. Reggeli után közös bibliaórán vettünk részt, ahol mint a bibliai események résztvevői, átélhettük a táborvezetők előadása során a hajdan történteket. A lelki „táplálék” után testi felüdülést jelentett a déle­lőtti sport. Ebéd után kisebb-nagyobb csoportokban kirándultunk, ahol megismerhettük a környékbeli er­dők szépségeit. (Azt ugyanis eddig elfelejtettük mon­dani, hogy a táborok lakott területen kívül, általában erdő és patak mellett találhatók.) Minden táborban van egy vagy két olyan nap is, mikor távolabbra is ki­tekinthetünk, s sokszor egy vetélkedő keretében a he­lyi lakosokkal is megismerkedhetünk. Persze vannak táborok, ahol „csak” egy egyszerű városnézésre futja (idén példáuLaz egyik tábor Basel városát csodálhat­ta meg). A tábor rendjét, tisztaságát szem előtt tartva, nap­jában kétszer pontozzák a sátrakat és környéküket. A rendrakás is, ahogy a sportvetélkedők, versenyszel­lemben folyik, s a győzelem érdekében minden tábo­rozó a tőle telhető legjobbat próbálja nyújtani. (Ez észre is vehető a táboron és környékén: rend és tisz­taság uralkodik mindenhol.) Visszatérve a napirendre: a kirándulás után egy-egy érdekes, s a CVJM szempontjából fontos ember élet- történetével ismerkedhetünk meg. Ilyenkor adja át az őrséget az ügyeletes csoport a következőnek, akik mindent megtesznek annak érdekében, hogy a többi­eknek nyugodt éjszakája legyen. Esténként történeteket hallgathatunk a tábortűz melege mellett. Lefekvés előtt ismét átgondolhatjuk a délelőtt hallott történeteket, s a nap lezárásaként a sátrakban elcsendesedve közösen imádkozhatunk, s hálát adhatunk Istennek minden jóért, amit napon­ként átélhettünk. Összetartozásunk jeléül nyakkendőt hordunk, per­sze, csak ha a megfelelő vizsgát letettük. Nem kell a „kezdőknek” sem megijedni, hiszen a vizsgákon csu­pán arról tesz ki-ki tanúbizonyságot, hogy valóban Krisztushoz tartozunk. A szülők megnyugtatására idézzük Lukács evangé­liumából: „...mondom nektek: ne aggódjatok életete­kért, hogy mit egyetek... ”, hiszen mindig van elég enni­való. Ez azt jelenti, hogy nincs szükség élelemmel te­lepakolt hátizsákokra, s így is minden nap jut édesség is az „asztalra”. (Az idézőjel oka: asztal nincs, min­denki az öléből, saját csajkájából eszik.) A félreértések elkerülése végett megjegyezzük:'a táborok nem koedukáltak. Referenciaként álljon itt ’96 nyarán 30 tinédzser járt CVJM-táborokban. Végül - bár lehet, hogy ezzel kellett volna kezdeni - köszönetét szeretnénk mondani Max Hamschnak, aki fáradhatatlan munkával, nagy kitartással szervezi ezeket a táborokat. De nem feledkezhetünk meg a MEVISZ-ről sem, aki a magyarok kijutását segíti elő. Ha valaki ezek után kedvet kapott, hogy részt ve­gyen ilyen táborokban, ne habozzon, jelentkezzen!!! AZ 1997. ÉVI TÁBOROK IDŐPONTJAI: 10-14 éves fiúk 10-14 éves fiúk 15-17 éves fiúk 10-15 éves leányok 10-15 éves leányok 15-17 éves leányok július 26-augusztus 7. augusztus 20-szeptember 2. július 1-július 25. augusztus 7-augusztus 20. augusztus 20-szeptember 2. augusztus 20-augusztus 31. A táborokra korlátozott számban lehet jelentkezni. Az érdeklődő leveleket 1997. február 17-ig várjuk az alábbi címeken: dr. Novák Éva 9023 Győr, Szigethy A. u. 68. Kalincsák Balázs 8056 Bakonycsernye, Erdősor 2. Késmárk és a magyar múlt képei Lillaflireden „Szirtmeredélyen ősi Árva vára. Az Isten él: nem lesz örökre árva!” Magyarország egyik legszebb üdülőhelye a Bükk-hegy- ség keleti részén a három hegy övezte festői völgyben fek­vő Lillafüred. Mint üdülőhelyet, a múlt század végén kezdték felfedezni. Kialakítását gróf Bethlen András földbirtokos kezdeményezte. Az üdülőtelep nevét feleségéről, báró Vay Lilláról kapta. A barokk stílusú, Mátyás király vadászkastélyára emlékez­tető kastély 1927-30 körül épült. Lépcsőzetes függőkért és nagy kiterjedésű park veszi körül. Közvetlenül a kas­tély - ma Palota Szálló - mellett a mélybe zuhanó Szinva-patak vízesése emeli szépségét. Még 1770-ben a Garadna vizét a vasverő hámorok számára duzzasztot­ták, s a mesterségesen felduzzasztott Hámori-tó a kör­nyék egyik vonzereje lett. A festői környezetbe illeszkedő épület nemcsak külse­jével kelti fel a kirándulók, az üdülők érdeklődését, ha­nem pompás belső berendezésével, a magyar történelmi múlt eseményeit idéző művészi értékeivel: Mátyás-terem, Hunyadi-terem, Nagy Lajos-terem - korabeli kandallók- havas téli napokon lobogó lánggal égő fahasábokkal. Egyik felett nagyméretű festmény a Nándorfehérvári győzelemről. Jól olvasható felírás alatta: „1456. Ha megkondul délben világszerte a harang gondolj vissza Hunyadi János nándorfehérvári győzelmére, amellyel megmentette a müveit nyugatot a török invá­ziótól, mert ennek emlékére rendelte el a pápa a déli ha­rangszót.” A falakon is címerek, zászlók, uralkodói jel­vények - történelmi képek Az étteremmé alakított Mátyás-terem félhomálya még meghittebbé teszi a hangulatot, elgondolkodásra készte­ti a vendéget, ha a színes nagyméretű ólomüveg ablakok emlékeket ébresztő történelmi várait n^zi. Az üvegek al­ján rövid, kétsoros magyarázó szöveg de így is sokat mondanak különösen annak oki ismeri a magyar tör­ténelmet és érzi e századokat idéző emlékek jelentőségét. „Suhog a szél a vén Késmárk felett: Édes hazám, kuruc már nem felejt”- olvassuk a Késmárk várát ábrázoló ólomüveg festmé­nyen. ,A fehér asszony Lőcsén rég pihen - így múlik el a fekete jelen” Lőcse. „Diétás Pozsony, magyar Duna őre,- Múlton mereng s vár koronás főre. ” A kolozsvári ab­lakon: „Másodszor is Mátyás sírjába szállt, - De az igaz­ság nem ismer határt”. Brassó: „Hegyek közt a nemere dalol, - Nehéz sóhajtás sír a Cenk alól”. És micsoda so­rok a kassai dóm alatt: „Pillérek alatt imás éjjelen, Hazát kér a hazátlan fejedelem”. Vannak épületeink termek amelyek minden hivata­los ünnepség rendezés nélkül a magyar történelem való­ságos^ képeit őrzik Aid a lillafüredi Palota Szálló békét, nyugalmat árasztó termeibe belép, a magyar múlt száza­daiból olyan történéseket, történelmi tájakat - valóságot - ismerhet meg melyek nélkül a magyar nemzet 1100 esztendős történelme, viszontagságos múltja és jelene alig érthető. 1996 karácsonyán először ütött a régi kastély új to­ronyórája - ez volt a Palota Szálló meglepetése, ajándé­ka vendégeinek Éjfélkor egyszerre szólalt meg a 200 éves hámori templom két kis harangja és a Szálló öre­gen is új toronyórája... Szép pillanat volt. Schelken Pálma C Mikszáth diáktársa volt Emlékezés Terray Istvánra Százötven évvel ezelőtt, 1847. január 13-án szüle­tett Terray István. Nagymúltú evangélikus családból származott. Édesapja: Terray Károly, a múlt század ne­ves pedagógusa és filozófusa volt. Tferray István kétéves kisgyerekként érhette meg Losonc felgyújtását 1849. augusztus 8-án. Ezután a család a Gömör megyei Osgyánra került. Évekig itt éltek, amíg 1853-ban nem költöztek Rimaszombat­ba. A kis Terray István 1855-ben a rimaszombati „egye­sült protestáns gimnázium” diákja lett. (Itt édesapja több alkalommal igazgató volt.) Terray Istvánnak di­áktársa lett Mikszáth Kálmán. Élete végéig büszke le­hetett arra, hogy egy iskolába járt a nagy íróval. 1861-ben Terray István Losoncra került át. Itt érettségizett 1863-ban. Ezután hivatalnoki pályára ment. Rimabreznón, Nagyrőczén, Nátlasdon szolgált, majd 1869-ben Ózdon lett főpénztámok. Anyagi körülményei kedvezőek lettek. Ózdon már tekintélyes embernek számított. Édesapjához méltó­an, jnűveltségével emelkedett ki az ottani úri társa­ságból. Az 1870-es években komoly szerepet játszott az ózdi kaszinó létrehozásában, sőt annak díszelnöke is lett. Közben megnősült. 1877-ben vette feleségül Mikola Izabellát, Mikola György sajógömöri lelkész lá­nyát. 1887-ben áthelyezték a Gömör megyei Likérre. Itt dolgozott 1900-ig. Ekkor ment nyugdíjba és költözött át Rimaszombatra. Az evangélikus egyháznak buzgó híve volt. Mind Ózdon, mind Rimaszombatban adományokkal és ala­pítványokkal segítette a gyülekezet munkáját. Az egy­házban tiszteletet vívott ki vallásosságával, áldozat- készségével és komoly műveltségével. A közművelődést segítette nagyarányú gyűjtő tevé­kenységével. Ezeket az értékeket nem kívánta elzárni a nagyközönségtől. Növénygyűjteményét a sajógömö­ri polgári iskolának adományozta. Még értékesebb volt a néprajzi és történelmi emlékek gyűjtése. Ezt a hatalmas anyagot a rimaszombati Gömöri Múzeum­nak adta. Megkövetelte - és teljes joggal -, hogy az il­letékesek gondoskodjanak a nemrég létrejött múze­um állandó fenntartásáról, nehogy „gyűjteményem valaha is elkallódjék”. Ez a figyelmeztetés nagyfokú gondosságra vallott. 1912. május 7-én hunyt el, 65 éves korában. Halála nagy részvétet keltett. Hálából a kultúra ügyének tett komoly szolgálataiért, a rimaszombati múzeum falán emléktáblával örökítették meg nevét. A kultúra szeretete tovább élt családjában. Egyik fia: Terray Gyula (1879-1940) erdőrendező lett és je­lentős olvasottsággal rendelkezett. Terray István már nem érhette meg unokái születését, pedig rájuk külö­nösen büszke lehetett volna. Egyikük: dr. Terray Bar­nabás (1919-1991) neves pedagógus és neveléstörté­nész lett. Másikuk: Terray László (szül. 1924) Norvégi­ában él, és az evangélikus egyházban nagy tekintély­nek örvend. _ , .. Dr. Merényi László ■■■■■■■

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom