Evangélikus Élet, 1997 (62. évfolyam, 1-52. szám)

1997-02-09 / 6. szám

Evangélikus Élet 1997. február 9. /------— NAPRÓL Légy e rős kősziklám! Zsolt 31,3; Most felme­gyünk Jeruzsálembe, és az Emberfián beteljesedik I mindaz, amit a próféták megírtak. Lk 18,31 VASÁRNAP Gondolt ránk megaláztatásunkban, I mert örökké tart szeretete. Zsolt 136,23 (Lk 18,7; Zsolt 31,1-9; Mk 8,31-38; lKor 13,1-13; Zsolt 16). Ezen a héten - egy kivétellel - zsoltárversek kerül- I nek elénk. Ezért is érdemes kissé tanulmányoznunk I a zsoltárok csodálatos világát, amely Istent úgy állít- I ja elénk, mint Erős Kősziklát, Örök Szeretetet, aki I mellettünk áll és kész segíteni a megaláztatás nyo- I morúságában is. Mindennek oka, gyökere, magyará- I zata az, ami zsoltárunkban refr^nszerűen ismétlő­dik: mert ÖRÖKKÉ TART SZERETETE. HÉTFŐ Tégy le a haragról, hagyd a heveskedést, ne I légy indulatos, mert az csak rosszra visz. Zsolt 37,8 (Jak 1,19-20; Ám 5,21-24; Lk 9,28-36). Dühös kor- ! ban élünk. Mindenki bosszankodik valamiért. Ha- I mar „kiborul a liszteszsák”, jól odamondogatunk I egymásnak, aztán nem tudunk mit kezdeni a követ- I kezményekkel. Úgy látom, az idősebbekre is egyre I inkább jellemző a türelmetlenség, indulatosság. I Okunk biztosan van rá, tán még jogunk is, de értel- ] me még sincs, nem visz előbbre, nem épít, nem szol- I gálja Isten igazságát. Erre figyelmeztet, tapasztala- I tait summázva, zsoltárunkban egy öregember. KEDD Szívembe zártam beszédedet, hogy ne vét- I kezzem ellened. Zsolt 119,11 (Lk 8,15; Ezs 58,1-9; I Lk 9,37-45). Istenfélelem és az Úrhoz való ragasz- I kodás csendül ki igénkből. Annak felismerése és el- I fogadása, hogy egyedül Isten rendelkezéseinek I megtartása jelenthet biztos támaszt, igazi gazdagsá­got, kiapadhatatlan örömforrást. Sámuel vagy Má­ria példája - akik forgatták magukban az Igét - bá- | toríthat minket is. SZERDA Szorult helyzetemből adj nekem kiutat, I könyörülj rajtam, hallgasd meg imámat! Zsolt 4,2 (Zsid 5,7; 2Pt 1,2-11; Lk 9,46-50). Dávid imája esti számadásra hív. Szorult helyzeteinket, s minden dolgunkat Isten előtt értékeljük naponta. Vele ke­ressük a kiutat konkrét nehéz helyzetekből és bűn alá rekesztettségünkből! CSÜTÖRTÖK Boldog az, akinek Jákób Istene a se­gítsége, és Istenében, az Úrban van a reménysége. Zsolt 146,5 (Zsid 10,23; 2Móz 32,1-6. 15-20; Lk 9,51-56). Mondják: Ne bízz senkiben! De bizalom nélkül nem lehet élni. Az Istent dicsérő zsoltáríró arra a fontos igazságra figyelmeztet, amelyre fájdal­mak árán döbbenünk rá, sokszor későn: emberben nem szabad bízni (3. v.). Bizalmunknak Istenben kell gyökereznie, ahogy reménységünket is csak Is­tenbe érdemes vetnünk, Ő - Ábrahám, Izsák, Jákób Istene - a Tfe Istened is, boldogságod záloga. PÉNTEK Ne félj, férgecske Jákób, maroknyi Izrael! Én megsegítek - így szól az Úr, a te megváltód, Iz­rael Szentje! Ézs 41,14 (Lk 1,54-55; 2Kor 7,8-13/a; Lk 9,57-62). Nemcsak a próféta, a zsoltáríró is így fogalmaz: Féreg az ember! A ma embere, az ön- megvalósítóba magabiztos nem akar tudni erről. Pe­dig a: NE FÉU! biztatása, a „féreg”-létével tisztá­ban levő ember és a „maroknyi” Lelki Izrael számá­ra érvényes. SZOMBAT Örökké emlékezik szövetségére, az ezer nemzedéken át adott szavára. Zsolt 105,8 (Gál 3,29; Dán 5,1-30; Lk 10,1-16). ÖRÖKKÉ. Általunk be- foghatatlan távlat. Beleborzonghatunk az örömbe: olyan Istenünk van, aki ÖRÖKKÉVALÓ. A törté- i nelemben visszatekintve - Izrael története - a Lelki Izraelre tekintve - a keresztyénség története - és a ■ jövőbe tekintve - utánunk jövők története - is ezt \ látjuk: nincsenek korlátok. Isten ÖRÖK SZERE­TETE minket is az örökkévalóságba emel, Jézus 1 Krisztus által. Halleluja! Ámen. Kapi Zoltán I Tartsd meg, őrizd meg, szenteld meg! Jn 17,11-18 Valami sokkal jobbra rálelve, hajlamosak vagyunk a régit mel­lőzni, vagy akár teljesen kiiktatni életünkből. De mi van akkor, ha ez a jobb valahogy kicsúszik a mar­kunkból? Jézus egy olyan világot mutat meg tanítványainak, amelyre va­lóban minimum az a jelző illik, hogy „sokkal jobb”. Ezt a világot ugyan érinti a gonosz, de mindig t$ak felületesen, és mindannyi1- szór vereséget szenvedve. Jézus szava és személye pedig egység­ben tartja övéit, megőrzi őket a gonosztól, hiszen megszenteli őket Isten kinyilatkoztatásaival, igéivel. De mi lesz azután, hogy­ha Ő már nem lesz testben köz­tük? És mi történik velünk, akik­nek ez a fajta közösség nem ada­tik meg? Akik Jézuséi - mert Neki adta őket Isten -, azokat az Ő akarata szerint megtartja, megőrzi és meg­szenteli Atyja - minden korban. De vajon mi akarunk-e megtartat­ni ebben az egységben, akarunk-e megőriztetni a gonosztól, aka­runk-e megszentelődni az Igével? Sokszor érzem úgy: szántszán­dékkal rekesztjük ki önmagunkat e „sokkal jobb” világból. Magunk küzdünk az egység el­len, amikor nem tartjuk nélkülöz­hetetlennek a gyülekezeti összejö­veteleket. Amikor Isten ügyét fi­gyelmen kívül hagyva, személyes­kedünk, kritizálunk, uszítunk akár a gyülekezeten belül is. Magunk teszünk leginkább az ellen, hogy megőriztessünk a go­nosztól, amikor nyűt utat adunk életünkben a bűnnek, 4 szeretet- lenségnek, a félelmeknek. Magunk szakítjuk ki magunkat a megszentelődésből, amikor Isten szavára nem figyelünk, amikor a „világ beszéde” kerít hatalmába. Igen, nagy és állandó kihívások ezek. Kihívások az Isten országából. Pedig ennek az országnak van elég vonzereje a megtartáshoz, a megőr­zéshez, a megszenteléshez. Mint a mágneses sakktáblának, amit akár feje tetejére is fordíthatunk, meg­tartja a bábukat a helyükön. Éz a vi­lág állhat akár a feje tetejére is, Is­ten hatalma és ereje állandó. Ha ezt nem feledjük, állandó és teljes lesz bennünk Krisztus örö­me. Mintha nem is e világban él­nénk, hanem a „sokkal jobban”. Koczor Györgyné Készülünk az 1997-es Női Yilágimanapra Korea múltjáról Korea gazdag, sok szenvedéssel és viszontagsággal teljes múltja egészen a kőkorszakba, Kr. e. a harmadik évezredbe nyúlik vissza. A halász-vadász, földművelő élet­formáról az ásatások során talált kőedények tanúskodnak. Az ősla­kosság egy északról, Mandzsúriá­ból vándorló ún. tungu törzzsel ke­veredett, mely leigázta őket. Ebből a keveredésből leszármazó koreai nép az altáj népcsaládhoz tartozik, mint a mongolok és a törökök is. Erről az eredetről szól az ún. Tan- gun mítosz. Korea népének történelmét a kis népekhez hasonlóan az jellem­zi, hogy a körülötte élő birodal­mak vonzáskörébe került és ki volt mindig szolgáltatva azok hatalmi törekvéseinek. Korea számára ez a nagyhatalom Kína volt. Az ország sorsa a 7. szá­zadtól egészen a 19. századig Kína történelmével volt összefonódva. Ez a kapcsolat az ország belpoliti­kájában bizonyos szabadságot biz­tosított. Kultúrájában a vezető ré­teg számára a kínai kultúra volt a követendő eszménykép, míg az el­nyomott parasztság az ősi, népi ha­gyományokat, népdalokat ápolta. Tőlük indultak ki időről időre a fel­kelések is, melyek a nemzeti biro­dalom kialakítására irányultak. A 9-10. század során a félsziget észa­ki részén fekvő kis állam, Koiyo (innen az ország neve) politikai je­lentősége növekedett, s kulturális befolyása lassan egyre nagyobb te­rületen érvényesült. Kétszáz esz­tendeig viszonylagos politikai nyu­galom következett, a kultúra virág­zott, a kereskedelem megerősö­dött. A hatalom az egymással ver­sengő nemesek kezében volt. A 13. sz.-ban a Mongol Biroda­lom terjesztette ki hatalmát Korea fölött. Á fejedelmek mongol főúri családokból választottak feleséget, a vezető réteg ismét idegen hatás alá került, a föld népe teljesen el­szegényedett. A kínai Ming-dinasztia idején újra Kína szerezte meg a Korea fe­letti hatalmat. Ez a befolyás a kö­vetkező, Yi-dinasztia idején is foly­tatódik. Az ország kínai mintára fejlődik: kínai törvényeket ültetnek át a koreai jogrendszerbe, koreai nyelven, de kínai betűkkel. Az esz­ménykép Kína, de ugyanakkor fej­lődik a népi kultúra, a hagyomá­nyok ápolása, mezőgazdasági mód­szereket dolgoznak ki a helyi adottságoknak megfelelően. Va­gyis a kínai kultúrát Koreában nem kopírozták le, hanem adaptálták. A 16. sz.-ban új hatalom jelent­kezik: Japán. A Ming-dinasztiával szemben akaija pozícióját erősíte­ni, amihez Korea támogatását igényli. Mivel ezt Korea megtagad­ta, büntetőhadjáratot indított az or­szág ellen. Ez a hadjárat (1592—98), annak borzalma ma is a nép legke­serűbb történelmi emlékei közé tartozik. A hadjárat végére Korea gazdasági élete, a mezőgazdaság szinte teljesen elpusztult. A városo­kat feldúlták, a könyveket, műem­lékeket, s a kézműves lakosság egy részét Japánba hurcolták el. A 17. sz.-ra a Japánnal való kap­csolat normalizálódik. Kína befo­lyása a birodalom hanyatlásával egyre csökken. Már nem tud a le­gyengült országnak védelmet nyúj­tani. Korea igyekszik a külső hatá­soktól elzárkózni, ami azonban már nem sikerülhet. A zárt hatá­rok, melyek az előző századokban csak Kína felé voltak átjárhatók, lassan mindenfelé megnyílnak. A nyugatról érkező kereskedelem, a tudomány, a technika terjedése, a keresztény misszionáriusok megje­lenése a 19. század során, a nyuga­ti civilizáció térhódítása már az imperializmus és a kolonializmus előjelei. Á századfordulón Japán meghó­dítja Kínát, a japán-kínai háború Japán győzelmével végződik. Az orosz-japán háború során Korea Japán felvonulási területévé válik. Japán ezt a háborút is megnyeri, s annak befejezése után Korea Ja­pán védnöksége alá kerül. Ez a „védnökség” (protektorá­tus) Korea függetlenségének teljes megszűnését jelentette. Korea, mint önálló nemzet megszűnt, kul­túráját tönkretették, s az országot Japán világhatalmi törekvéseinek kiszolgálójává alacsonyították. Japán hivatalnokok, kereskedők, rendőri és katonai szervek vették át a hatalmat az országban. 1911-ben 210 000 hivatalnok élt Koreában. Tilos volt aktívan részt venni a po­litikában koreainak, a függetlensé­gi mozgalom aktivistáit bebörtö­nözték. Koreai újságokat betiltot­tak, könyveket megsemmisítettek, végül a nyelvet is betiltották. Az I. világháború után ország­szerte felkelés tört ki a japán ura­lom ellen. Ezt a felkelést Wilson amerikai elnök nemzetközi erők­kel együtt támogatta, Korea füg­getlenségét mégsem sikerült elér­ni. Sőt az országban brutális meg­torlás követte a felkelést. 6000 ko­reait öltek meg, 15 000-et sebesí- tettek meg, 50 000-et börtönöztek be. A terror elől sokan a hegyek közé menekültek, mások az északi határvidéken kivándoroltak. 1943- ban Mandzsúriában másfél millió koreai élt, és százezer számra vol­tak koreaiak Mongóliában, Dél- Kínában és Szibériában. A szomorú statisztika a második világháborúban folytatódott, ami­kor százezreket vittek el kényszer- munkára, és majd másfélmillióan kerültek deportálásra Japánba. A történelmi visszatekintést itt befejezem. A jelen kettészakított­ság gyökereiről és történetéről kü­lön kell szólni. Keveháziné Czégényi Klára ELHAGYOTT... í Jak 1,5-8 1 cserbenhagyott rútul, alattomosan ; a józan ész. Amikor a legnagyobb : szükség lenne rá, akkor döbbenten vesszük észre: elment a józan eszünk! Pedig már majdnem templomot építettünk neki, min­den annyira természettudományos lett, már csak az „Ész temploma” hiányzott. De hirtelen minden összezavarodik, cserbenhagy a „jó­zan ész”. Majdnem mindent ismerünk, csak magunkat nem! Ismerjük a bolygók mozgását, s tudjuk, ho­gyan és mi mozog az anyag legki­sebb részében, de hogy mi lakik bennünk, mi mozgatja a társadal­mat, családunkat, arról fogalmunk sincs. Nem véletlenül döbben meg Ingmar Bergman főhőse, a művelt entellektüel, végiggondolva felesé­gével való kapcsolatát: analfabé­ták vagyunk! „Ha pedig valakinek nincs böl­csessége, kérjen bölcsességet Isten­től ” (5. v.) - mondja nekünk a le­vél. Ez a bölcsesség nem a szoba­tudósoké, hanem a mindenna­poké. Az egész levél szellemi ro­konságot mutat az Ótestámentum bölcsesség-irodalmával, amely a mindennapokban igazít el; nem az atomok és csillagok világában, ha­nem az emberi kapcsolatok min­dennapjaiban. Nem rendszerező „doktori értekezés” ez, hanem olyan „bölcsesség”, amely nélkü­lözhetetlen ahhoz, hogy az ember Emberként élje az életét. Ezt a ’bölcsességet „szemrehá­nyás” nélkül, „készségesen” adja az Isten. Adni, ajándékozni művé­szet! Ezt a művészetet már régen elfelejtettük, hiszen ahhoz, hogy az Európa-hírű művész dobogó­hoz jusson, kell a papírzsebkendő- gyáros pénze, s már meg sem ütkö­zünk azon, ha az Ő neve van nagy betűkkel kiírva, mint „adományo­zó”. Isten úgy ad, hogy észre sem ve­szed. Le is tagadhatod, hogy egyál­talán létezik, mégis ad. Szemrehá­nyás, kioktatás, megalázás nélkül. Amikor Ötvened vasárnapján böjt felé nézünk, vegyük észre ezt a csendben, észrevétlenül adó kezet. Jézus elindul a kereszt felé, „fel­megy” Jeruzsálembe. S tényleg fel­r megy: születésétől kezdve Jézus élete egy egyre jobban kinyíló vi­rág. A „zsenge rózsatőn kinyílt bimbó” (157. ének) virágba szök­ken! Isten teljes szeretete ragyog fel böjtben... ha ezt nem értjük, semmit nem értünk „böjt” lénye­géből. Jézus szenvedése olyan tu­dást ad (szófiát), ami semmihez sem mérhető, s olyan szelíden, ahogy a legnagyobb művészek tud­nak csak megjeleníteni valamit! A szenvedés ismerete nélkül nincs üdvösség, teljes élet, teljes isme­ret! Kérjétek ezt a „bölcsességet” „semmit sem kételkedve” (7. v.). Egyszer, legalább egyszer szánjunk életünkből egy bő hónapot, hogy „böjtölünk”. Nem úgy, hogy sem­mit nem eszünk, hanem úgy, hogy egyszer igényes „lelki táplálékot” veszünk magunkhoz. Legyen fon­tos számunkra ez az időszak, leg­alább egyszer életünkben! Nem el­vesztegetett idő Jézus szenvedésén elgondolkodni! Hallom a szemre­hányást! Te még erre is ráérsz? - Nekem már arra sincs időm, hogy meghaljak! - Erre mindenkinek van ideje, de nehogy ott döbben­jen rá valaki, hogy késő, mégis oda kellett volna figyelni a Názáreti Jé­zusra, mert az élet teljessége Nála van! Tálán egyetlen fontos tanulniva- lónk az életben, Őt megismerni. Különórák sokasága - amire be­írattak s amire beíratjuk gyerme­keinket - valószínű, hogy emlék marad; jó, ha nem nyomasztó kö­telesség emléke. De Krisztus isme­rete, a „hittan” hiánya vagy isme­rete egy életen keresztül elkísér! S ezt a tudást, bölcsességet „in­gyen” kínálja az Isten. Csak kérni kell! S talán mégsem ingyen van! Fi­gyeld a böjti vasárnapokat! A nagy tandíjat Valaki érted, he­lyetted kifizette. Vigyázz! - ne­hogy kárba vesszen! Amen. Kertész Géza IMÁDKOZZUNK! .............. Is tenünk, add bölcsességedet, mert a mi értelmünk rútul cserbenhagyott. Add, hogy tudjuk, mi az igazán fontos, és azt tanuljuk, tegyük és hirdessük. Ámen. ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1997. február 9. I., Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Madocsai Miklós; de. 10. (német) Dietrich Tigge- mann; de. 11. (úrv.) D. Szebik Imre; du. 6. Bozóky Éva; n„ Modort u. 6. de. fél 10. Csiz­madia Sándor; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 11. Rihay Szabolcs; Békásme­gyer, III., Víziorgona u. 1. de. 9. Magassy Sándor; Csillaghegy, ÜL, Mátyás kir. u. 31. de. 10. Magassy Sándor; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Bálintné Varsányi Vilma; Újpest, IV, Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Blázy Lajos; V, Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Pin­tér Károly; de. 11. (úrv.) Zászkaliczky Péter; du. 4. szeretetvendégség; VH., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Muntag Andorné; du. 6. Nagy Zoltán; vm., üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky" Ferenc; VIEL, Kará­csony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; Vük, Vajda P. u. 33. de. fél 10. Fabiny Thmás; IX., Thaly Kálmán u. 28. de. 11. dr. Rédey Pál; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Fa­biny Ihmás; X., Kerepesi út 69. de. 8. Lmuisy Tamás; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Gáncs Aladár; de. 11. (úrv.) Gáncs Aladár; du. 6. Ferenczy Erzsébet; XI., Né­metvölgyi út 138. de. 9. Ferenczy Erzsébet; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Balicza Iván; Budahegyvidék, XII., Ihr- csay V. u. 11. de. 9. (úrv.) Kőszeghy Tamás; de. 11. (úrv.) Kőszeghy lám ás; du. fél 7.1i- kács József; XIII., Kassák L. u. 22. de. 10. ifj. Kendeh György; xm., Frangepán u. 43. de. 8. ifj. Kendeh György; XIV, Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Ihmásy Iainas; XIV, Gyarmat u. 14. de. fél 10. Thmásy Támás; Pestújhely, XV, Ttemplom tér de. 10. Rafael József; Rákospa­lota, XV, Juhos u. 28. (kistemplom) de. 10. Szabó István; Rákosszentmihály, XVI., Hő­sök tere de. 10. dr. Karner Ágoston; Cinko- ta, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatnicz- ky János; Mátyásföld, XVI., Prod ám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákosbegy, XVH, Tessedik tér de. 9. Péter Attila; Rákoscsaba, XVH., Péceli út 146. de. 9. (úrv.) Kósa Lász­ló; Rákoskeresztúr, XVH., Pesti út 111. de. fél 11. Péter Attila; Rákosliget, XVII., Gázon Gy. u. de. 11. Kósa László; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Havasi Kál­mán; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. háromnegyed 8. Havasi Kálmán; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; Kispest, XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Lehoczky Endre; Budafok, XXII. Játék u. 16. de. 11. Solymár Gábor; Budaörs (ref. imaház) de. 9. Endreffy Géza. ÖTVENED VASÁRNAPON a litur­gikus szín: zöld. A délelőtti istentiszte­let oltári igéje: Jn 4,25-30; az igehirde­tés alapigéje: Jak 1,5-8. „ERŐS VÁR A MI ISTENÜNK!” címmel evangélikus félórát közvetít a Magyar Rádió a Kossuth adó hullám­hosszán február 10-én, hétfőn 1330 órakor. Előtte evangélikus korális- mertetés lesz 13.20 órakor. Evangélikus Rádiómisszió: 17.00- tól, 49 m-es rövidhullám, 6235 kHz február 8. szombat: Missziói Hír­adó ríttam február 9. vasárnap: „Elő vízcsep- pek” - Győri János Sámuel Levelezési cím: 2142 Nagytarcsa, Pf. 19. DUNAÚJVÁROS A gyülekezet lelkészi hivatalának új (végleges) címe: 2400 Dunaújváros, Szilágyi E. u. 34. Erre a címre küldhetők a „Dunaúj­városi Evangélikus Centrumért” ala­pítványnak szánt adományok és a gyü­lekezetünkkel együttérzők 1%-os adó- támogatása is. Adószám: 19097570 -1 -07. Az evangélikus óvónők országos ta­lálkozóját 1997. február 28.-március 2- án Albertirsán tartjuk. Érkezés pénte­ken 16 órától az irsai evangélikus gyü­lekezeti teremhez (Luther u. 3.). Jelentkezés Murár Endréné óvónő­nél. Címe: Mustármag Óvoda, 2730 Albertirsa, Arany J. u. 4. Telefon: 06 (53) 371 765 A „SAREPTA” Evangélikus Szere­tetotthon megváltozott telefonszámai: Egészségügyi Gyermekotthon: 1029 Budapest, Báthori L. u. 8. 275-8251. Öregek Otthona: 1021 Budapest, Mó­dón u. 6. 200-0002. Nővérszálló: 1029 Budapest, Arany J. u. 3. 397-4690 - Szolgálati lakás: 379-3120. A „SAREPTA” Szeretetotthon az alábbi feladatokra keres munkatársa­kat: konyhai önálló és kisegítő munká­ra, takarító és varrodai munkára 1-1 fő. Szakképzett gondozó és ápolónői szolgálatra 3 fő. Jelentkezni levélben: 1029 Budapest, Báthori L. u. 8. címen, vagy a 06-1-176-8590 számú telefonon lehet. Vidékieknek szállást tudunk biz­tosítani. - Imádkozzunk, hogy az Úr „küldjön munkásokat” ma -, szereteté- nek továbbadására. Jánosházi Evangélikus Harangért Alapítványra szánt adományokat kér a gyülekezet. Csekket kérni lehet: Cser­ági István lelkész, 9555 Kissomlyó, Kossuth u. 94. Tfcl.: (95) 458-219. MEGHÍVÓ Az Evangélikus Értelmiségi Műhely legközelebbi alkalma 1997. február 19-én 18.00-2030 között lesz a Deák téri Evangélikus Gimnázium dísztermében. Téma: JÖVŐNK AZ INTERNET? avagy amikor nem mi nézzük a tv-t, hanem az minket Előadó: Havass Miklós, a Nemzeti Informatikai Stratégia Előkészítő Bizottság elnöke. Záró igehirdetéssel szolgál: dr. Hafenscher Károly lelkész A Duna TV február 9-én, vasárnap 8.05 órakor Melanchthon Fülöpről su­gároz műsort, születésének 500. évfor­dulóján. Szerkesztő műsorvezető: Fabiny Thmás. A műsort megismétlik február 11-én, kedden du. 4.05 órakor. A Luther Szövetség kiadásában megjelent Luther Márton: Négy vigasz­taló zsoltár Mária magyar királynéhoz c. könyvének magyar fordítása. Fordítot­ta: Böröcz Enikő. Az új könyv bemuta­tása február 13-án, csütörtökön du. 5 órakor lesz a Huszár Gál Könyvesbolt­ban (IV, Deák tér 4.). BÖRTÖNSZOLGÁLAT Imádkozzunk a reményüket vesztett embertársainkért, hogy felismeijék igazi reménységüket: Krisztust! Keresztény-Zsidó Társaság rende­zésében február 10-én, hétfőn du. 5 órakor előadás lesz a Fasori Gimnázi­umban a Zsidóság a hitoktatásban so­rozatban. Dr. Simor Mária tartja: Té­nyek - hiedelmek címmel. A Bethánia CE Szövetség német nyelvű bibliaórát tart minden kedden este fél 7 órakor. Egyetemi és főiskolai hallgatókat, felső osztályos gimnazistá­kat várnak a VIII., Krúdy Gyula u. 20. I. 9. sz. alatt. MISSZIÓI PÁLYÁZAT 1 Az előző évhez hasonlóan az idén is pályázat útján kívánja szétosztani a Missziói Bizottság a missziói offertó- riumból befolyt összeget. Cél: gyüleke­zetek missziói munkájának támogatá­sa. A pályázatnak tartalmaznia kell a konkrét missziói munka részletes ter­vét, költségvetését, valamint a pályázó gyülekezet költségvetésében missziói célra tervezett összeg nagyságát. A pá­lyázatokat március 1-ig kell beküldeni a Missziói Iroda címére: 1085 Buda­pest, Üllői út 24. HALÁLOZÁS Özv. Ambrus Jánosné, a harta- dunatetétleni és kiskőrösi gyülekezetek tagja, lapunk hűséges olvasója, életé­nek 78. evében, január 17-én váratlanul elhunyt. A kiskőrösi temetőben helyez­ték nyugalomra. „Hála az Istennek, aki a diadalt adja nekünk a mi Urunk Jé­zus Krisztus által.” lKor 15,57. NAPFÉNY idősek gondozóotthonainkba jelentkezéseket fogadunk el. 5712 Szabadkí­gyóson (Áchim u. 2.), férőhelyek 300 ezer forinttól. Emelt szintű otthonainkban 8316 Várvölgyön (Mátyás kir. u. 30.) férőhelyek 750 ezer forinttól, mely összeg öröklődik. 8380 Hévízen (Széchenyi u. 23.) elhelyezés havi gondozási díj fizetésével, apartmanban. TORONYÓRA-KÉSZÍTÉS, FELÚJÍTÁS! Harangjáték-, haranglengető- és vezérlőóra­készítés. 85 év tapasztalata és világszínvonalú elektronika. Ötéves garanciával. Óragyártó üzem: Konkoly József, 1102 Budapest, Állomás u. 14. Tel/Fax: 260-7065, 06 (30) 492 915 Speciális egyházi szabóság. Vállalja Lu- ther-kabát, oltárterítő előírások szerint mér­ték utáni elkészítését és javítását. Cím: Táhy László szabómester. Műhely 1078 Budapest, Murányi u. 57. I. em. 8. Telefon: 137-0354. GOMBOS LAJOS aranykoszorús harangöntő mester 2162 örbottyán, Rákóczi út 119. Pf. 3- Tblefon: 06/28-360-175 Budapesti iroda: XIII., Jász u. 60/B Telefon: 330-6394 Evangélikus Élet A Magyarországi Evangélikus Egyház hetilapja Felelős szerkesztő és kiadó: TÓTH-SZÖLLŐS MIHÁLY Szerkesztőség és kiadóhivatal 1085 Budapest, Üllői út 24. Telefon: 117-5478; 117-1108 Árusítja a Kiadóhivatal és a Magyar Posta RT. Index: 25 211 ISSN 0133-1302 Szedés: Fényszedő Központ Kft. (970006/20) Nyomás: rotációs ofszetnyomás 92002-220053. Petőfi Nyomda RT, Kecskemét Felelős vezető: SEBESVÁRI LÁSZLÓ vezérigazgató Előfizethető az Evangélikus Élet Kiadóhivatalban közvetlenül vagy postautalványon. Előfizetési díj belföldön: fél évre 1040 Ft, egész évre 2080 Ft Előfizetési díj külföldön: szomszédos országokban; egész évre 4500 Ft (postázással együtt), más országokban (nyugaton): egész évre 45 USD (68 DEM) légipostával: 66 USD (99 DEM) Csekkszámlaszám: 11708001-20204127 Beküldött kéziratokat nem őrzünk meg és nem adunk vissza!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom