Evangélikus Élet, 1997 (62. évfolyam, 1-52. szám)
1997-05-18 / 20. szám
Evangélikus Élet 1997. május ie. / \ Pünkösd és én „Többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem” (Gál 2,20) ■ A bográcsban már forr a víz. pe még nincs benne semmi, csak a kő. Fő a kőleves... Ugye ismerős a történet a deákról, aki a vándorlás közben megéhezve, egy faluban elkezdi főzni a kőlevest: először nincs semmije a kövön és az éhségen kívül. Végül a falubeliek egymás után beleadják a vízbe mindazt, ami hiányzik belőle ahhoz, hogy éhséget csillapító, élvezhető levessé váljon. Kőleves... De sokszor állok meg a bogrács mellett aggódva nézve a vízbe, és nem látva mást, csak az ürességet és a köveket. De sokszor nézek körbe kérdőn: mi lesz, ha csak ez marad, ha senki nem hoz semmit, amitől íze, színe, ereje lenne a kőlevesnek? Mert a tarisznyám teli van kövekkel: félelemmel, előítéletekkel, kétségekkel, sértődöttséggel, kudarcok emlékével, gátlásokkal, kétes ábrándokkal... Akad köztük - legalábbis számomra - „drágakő” is: erényeim és tálentumaim, sikereim, amikre büszke vagyok. De ezek a kövek nem csillapítják az éhséget. Legfeljebb simábbak, csiszoltabbak, csillogóbbak lesznek az „önmegvalósítás tüzén” felforrt üres vízben. És mégis, újra és újra megtörténik a „mesebeli csoda”: mire az éhes vándor merít a levesből, Valaki hozzáadja mindazt, amitől az igazi eledellé válik. És „csikorgó szavak” vigasztalnak. Bibliai történetek ősi, személytelen építőkövei személyes üzenettel megtelve szólítanak meg. Sötét gondolatok labirintusába jutva, felvillan egy irracionális, de szabadulást jelentő megoldás fénye. Ami eddig érthetetlennek és elfogadhatatlannak tűnt, egyszerre természetessé válik. Vagy éppen fordítva: vélt értékek, melyeket önpusztító rohammal kívántam magaméivá tenni, egyszerre elvesztik vonzerejüket. Vagy féltükben bezárkózó tanítványok halált megvető bátorsággal nyitnak ajtót a világra... A mindennapok személyes pünkösdje ez. Amikor 0 ízesíti meg életem gyakran gyatra, vagy már teljesen ehetetlennek tűnő kőlevesét. Mikor kitapintható valóságként döbbent meg a felismerés: nem én élek csupán, de Krisztus él bennem! IQ. Cselovszky Ferenc J Az oltárterítő pirosa mágnesként vonzza tekintetemet. „Ébredj - üzeni -, a csoda érted történik itt!” Míg keresgélem a szavakat, fogalmazom a választ az önmagámnak feltett kérdésre: mit jelent nekem a pünkösd, gondolataim labirintusában bolyongva két irányjelzőre találok, fogódzóra, amelyben megkapaszkodhatok, mérföldkőre, amelynél megállhatok. Mindkettő Jézus szava - véletlen talán? Nézzük tehát, merre vezet az Úr itt benn! Az első útjelző táblán ez áll: „... erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek...” (ApCsel 1,8) Olvasva ezt az igét, bizonyossá válik az, amit már régóta érzek: van Valaki, aki nálam is jobban tudja, hogy mire van szükségem. Valaki, aki előtt hiába is titkolnám, hogy magánhasználatra szánt, igen bizalmasan kezelt kis számadásom - erőben, hitben, szeretetben, türelemben - bizony deficites. Pedig mindent, mindent összeszámoltam. Igyekezetét, jószándékot, önzetlenséget is. Az eredmény mégsem valami biztató. Erő kéne, hogy az életem ne egy folytonos „tavaszi fáradtságban” teljen el, hogy a „nem bírom tovább” refrénjét a „Mindenre van erőm a Krisztusban ” hitvallása váltsa fel, s hogy rám kerüljön végre az a bizonyos vonás, amely a negatíMit mondanak a lángnyelvek? Az Apostolok cselekedeteiben ezt olvassuk: „Majd lángnyelvek lobbantak, és szétoszolva leereszkedtek mindegyikükre. Mindannyiukat el- töltötte a Szentlélek, és különböző nyelveken kezdtek beszélni, úgy, ahogy a Lélek szólásra indította őket. ” (ApCsel 2,3-4) -„...nagy tömeg verődött össze. Nagy volt a megdöbbenés, mert mindenki a saját nyelvén hallotta, amit beszéltek. ” (2,6) Több nyelvnek ezt a fajta, egyetlen kommunikációs aktusba való befogását Rendé Balibar francia nyelvész kolingvizmusnab nevezi. Nem tudjuk, hogyan történt: az apostolok egyszerre sokféle nyelven szóltak a tömeghez, vagy csak a maguk nyelvén, de szavaikat minden hallgatójuk a saját anyanyelvén értette. Azt is nehéz eldönteni, hogy csodás esemény volt-e, ahogyan hagyományosan értelmezik, vagy csak különös jelenet, amelyet valahogyan le lehetne írni (ha nem is magyarázni). A következmény a fontos: az igehirdetés sikere. Akárhogyan értelmezzük a pünkösdi többnyelvűséget, egy valami biztosra vehető: a vezérszerepet két nyelv kapta, az arámi és a görög. Az előbbi az apostolok és a helyi lakosság anyanyelve, az utóbbi a korabeli Közel-Kelet regionális nyelvi közege (lingua franca). Vannak ugyanis bibliafordítások, amelyek a „lángok lobbantak és szétoszolva leereszkedtek" helyett azt írják, hogy kettős tüzes nyelvek ereszkedtek le az apostolokra. Több hajdani hittankönyvben is ezt olvassuk. A görög szöveg alapján tehát többféleképpen lehet elképzelni a tüzek megjelenését, s ez mutatkozik meg a fordításokban. R. Balibar is kettős tüzes nyelvekre gondol, s ezek szerinte az apostolok igehirdetésének a két nyelvét - vagy két hegemón nyelvét - jelentik. Pontosan nem tudjuk, mi és hogyan történt, amikor „ugyanazon a helyen mindnyájan együtt voltak” (ApCsel 2,1), de okos lehetőség a lángoknak mint jelképnek a magyarázata. Miért éppen Köztudomású, hogy egyazon szónak több jelentése is lehet, s az adott helyzettől, illetve szövegkörnyezettől függ az esetenkénti értelme. (Gondoljunk csak pl. az ár szavunkra.) Ez természetesen a Bibliára is érvényes, ami a fordítókat elég gyakran hozza nehéz helyzetbe. Számos esetben a legprimitívebb „megoldás” kiszemelni a legjobbnak látszó szót, és gépiesen mindig ugyanazt használni. Ettől elveszhet az adott kijelentés valódi értelme, de legalábbis elhalványulhat, rosszabb esetben azonban egyenesen félreértést okoz. Jézus héber-arám nyelven beszélt, tehát amit az evangéliumok az ő beszédeiként görögül leírnak, az máris „fordítás”. A bibliafordítóknak tehát több esetben mintegy oda kell „szétoszló (vagy kettéváló) tüzes nyelvek” formájában jelenti a szerző a Szentlélek alászállását? Mert a nyelvek ideje jött el: a Tanítás többnyelvű lett, az arámi - Jézus szólásának nyelve - mellé odakerült a görög, amelyen aztán az Újszövetséget megírták, s ezzel a kétnyelvűséggel megkezdődött az Evangéliumnak minden nép számára, minden nyelven való hirdetése. A nyelvek szimbólumában így kap teljes és évezredekre szóló értelmet az első Pünkösd. Dr. Bán Ervin Tökéletesség? képzelniük a görög szöveg mögé a feltételezhető héber-arám eredetit. így van ez a teleios szóval is, amelynek számba jöhető jelentései: tökéletes, befejezett, egész, teljes (kerek, érett), nagykorú, egy bizonyos mértéknek megfelelő, ép, beteljesült, hiánytalan stb. „Teleios” az, aki/ami maradéktalanul megfelel rendeltetésének: ha pl. edény, akkor nem lyukas vagy csorba, ha állat, akkor épkézláb, ha ember, akkor érettkorú, funkcióját illetően odaadó, hitében nem félig-meddig keresztyén, hanem egész szívével, hiszen Urának megragadottja. Ezt a héberben a tám szó fejezi ki. Legyetek tökéletesek, mint ahogy mennyei Atyátok tökéletes - olvassuk Mt 5,48-ban. Magyarázatos Pünkösdi vallomás vöt („-”) pozitívra („+”) fordítja... Jézus ezt az erőt ígéri: Lélekkel tölti be a lelket. Ezért nem lehet azonos sohasem pünkösd előtt készített leltárunk a pünkösd utánival, nem tárhatjuk szét többé karunkat sajnálkozva: „megtenném én, de nincs hozzá erőm...”, mert VAN ERŐ! Mindenre! Alázatra, szelíd szóra, vigasztaló mozdulatra. A második tábla felirata így szól: >yA szél arra fúj, amerre akar...” (Jn 3,8) Igen, ez maga a csoda. A Szentlélek csodája. Megfejthetetlen és megfoghatatlan, láthatatlan és leírhatatlan, mégis, érteni vélem. Hiszen olyan egyszerű, olyan természetes, letagadha- tatlanul létező és működő erő, akár a szél. Hallom a zúgását, érzékelem jelenlétét, körülvesz minden oldalról, mégsem az enyém. Magával ragad, ellenállhatatlanul, s boldoggá tesz, mikor felemel. Valami egészen különleges tisztaságot érzek ilyenkor, hegycsúcson állva lehet ilyen a levegő - friss, üde. Hogy e szél honnan jön és hová megy? Nem kell tudnom. De mikor itt van, töltekezhetem. Hívhatom őt, kérhetem az Urat, hogy adja nekem, de nem én irányítom, hanem 0 vezet engem. Amerre akar. S ez nekem elég. Nem szeretem a kiszolgáltatottságot - ugyan ki szereti? -, sem a A Szentiélekről tehát azt kell tanítanunk, hogy Vigasztaló. Ez a módszere, tiszte és tulajdonsága. Önmagában való isteni lényéről ne vitatkozzunk. Istenségére nézve a Szentlélek az Atyától és Fiútól elválaszthatatlan isteni lényeg. Számunkra azonban Vigasztaló a neve. A Vigasztaló pedig az, aki a megszomorodott szívet Isten iránt meg- vidámítja, jókedvre derít, mert hiszen arról biztosít, hogy bűneink meg vannak bocsátva, a halál meghalt, az ég megnyílt s Isten ránkmosolyog. Aki e meghatározást jól megragadja, annak máris nyert ügye van, hiszen égen-földön csupa vigasztalással és örömmel találkozik. Luther bibliafordításunk ehhez hozzáfűzi: „Tökéletesnek lenni a héberben azt jelenti, hogy egész, teljes szívvel lenni, illetve tenni valamit, az .egész dolgot csinálni’. Nem az egyéni feddhetetlenségről van szó, hanem arról, hogy az ember .egészen’ nyílt, fogékony legyen Istennel és a felebaráttal szemben.” Azok a hívők, akik abszolút makulátlansági parancsot láttak a fentiekben, mindig súlyos válságba vitték magukat és másokat. Perfek- cionizmus e tévelygés neve, valláson kívül is fel-felbukkan. Dr. Buda Béla neves pszichiáter tart erről előadást május 20-án, kedden 5 órakor, a hely: Bp. VIII., Múzeum utca 17. Szabad belépés mindenkinek. Dr. Bodrog Miklós céltalan, értelmetlen sodródást, e bonyolult világban fújó, olykor süvöltő szeleknek nem adom át magam. Száraz falevélként repülni át az életen? Nem erre vágyom. Hol erre, hol arra vetődni, múló fuvallatok kénye-kedve szerint - nem jó. De az a Szél, a Szentlélek zúgása, az: áldott erő. Az egyedüli, amelyre rábízhatom maga, mely ha elragad, előre visz. Nem kell félnem attól, hogy szeszélyesen felkap, majd leejt, vagy sziklafalhoz vág. Nem játszadozik velem, gyengeségemet nem rója fel, hanem pótolja mindazt, ami hiányzik belőlem. Egy vallomás akkor értékes, ha vitathatatlanul őszinte. A teljes igazságra elvezető Szentlélek segítsége a nélkülözhetetlen és elégséges feltétel pünkösd üzenetének befogadásához. Nekem 1997 pünkösdje: Erő, és Isten által, értem küldött Akarat. Halljuk a szél zúgását...? Kőháti Dorottya Pünkösd a hétfalusi csángóknál A barcasági csángó falvakban a pünkösd az ünnepek közül a legegyszerűbb. Az egyéb népcsoportoknál olyannyira színes pünkösdölés szokása hiányzik a hétfalusiak életéből, az ünnepkör azért nem múlik el nyomtalanul. Hétfaluban áldozócsütörtökön Kása-ünnepet tartottak. Ilyenkor megemlékeztek az elhunyt hozzátartozókról, s az ismerősöknek, rokonoknak, de főleg a szegényeknek egy tál tejbekását (tejberizst) küldtek. Ilyenkora tányér, vagy csésze kötelezően új volt. A kása közepébe egy égő gyertyát helyeztek, esetleg perecet és egy üveg bort is mellékeltek éltető erőként. Erre a szokásra még nagyon sokan emlékeznek, de csak néhányon tudták, hogy valójában miért is csinálták. Apácán pünkösdkor éjjel, éjfél után vitték le a kapuba a cöveket, s állították a zöldfát. Fogadtak egy klarinétost és közben éjjeli zenét is adtak. A lánynak ezt fogadnia kellett. Az ablakhoz állt s gyertyát vagy gyufát gyújtott. Egy-egy magát nagyra tartó legény több fát is állított a szeretőjének. A nagyravágyó, büszke leánynak, aki a táncban kikosarazta a legényeket vagy elhagyta a szeretőjét, „hogy vegye észre magát”, a legények zöldfa helyett kocsánt állítottak. Olykor polyvával is teleszórták a leány háza elejét, s meg is locsolták, hogy ne tudja felsepemi. Krizbán ugyancsak pünkösd éjjelén állítottak zöldfát, minden lánynak kettőt hozott a szeretője. Az ünnep másodnapján - de egyébként minden ünnep másnapján este - bált tartottak, ahol a lány megkínálta a zöldfaállító legényt pálinkával és süteménnyel. Négyfaluban Szent György napján hoztak zöldágat a legények az erdőről. Háromfaluban azonban ezt egyértelműen román szokásnak nevezték meg. Apácán minden pünkösd első napján megajándékozzák a pásztorokat. Kalácsot és pénzt adnak nekik. Régen pálinkát adtak de amikor nehézkessé vált a szesz beszerzése, áttértek a pénzadományra. A pásztor feleségével járja végig a falut, és köszönetképpen kéri Istent, hogy vezesse haza a marhákat szerencsésen. Veres Emese Gyöngyvér Izrael-Jordánia-Sínai-félsziget Az Ökumenikus Tanulmányi Központ - Isten segítségével - július 25. és augusztus 3. között zarándokutat szervez Izrael, Jordánia és a Sínai-félsziget bibliai szent helyeire. A zarándokút útvonala: Jaffa, Tel- Aviv, Netanya, Caesarea, Haifán a Kar- mel-hegy és a Bahai szentély, Akkón a keresztesek vára és a karavánszeráj, Galileában a Tábor-hegy, Názáret, Kána, Genezáreti-tó, Kapemaum, a Kenyérszaporítás és a Boldogmondások hegye. Tiberiás és Yordanit, a modem keresztelőhely. Beth-Sheán után átkelünk a Jordánon, majd Jordániában Um Qais, a bibliai Gadara, Aljún, a keresztesek vára, Jerash, az óriási római város, Amman, a főváros, Madaba világhírű mozaikja, Nébó hegye, Mózes sírja, a csodálatos Wadi Mujib, Kerak, a keresztesek óriási vára, a Mésa oszlop majd Petra, a nabateusok sziklába vésett városa. A Wadi Rum után Aqaba és a Vörös- tengernél átkelés előbb Eilatba, majd az Egyiptomhoz tartozó Sínai-félszigetre, lábába. Látogatás a Santa Katharina kolostorhoz színpompás sivatagon át, majd vissza Eilatba, a víz alatti akvárium és a cápák megtekintése után Timna, Salamon rézbányái, Sodorna, Massada, ahová kötélpályán megyünk fel, fürdés a Holt-tengerben, Qumrán, Jerikó és Jeruzsálem. Az Olajfák hegye, a Getsemá- né kert, a Via Dolorosa, a Golgota, a Szent-sír, Dávid sírja, az Utolsó vacsora terme, a Dormitio, Mária elszenderülésének helye, a Siratófal, az El-Aksza mecset, a Szikladóm és Betlehem, a születés temploma. És amire még idő jut. Elszállásolás a tengerparton, egy kib- buc kényelmes szállodájában, Ammán- ban, Petrán, lábán, Eilatban és Betlehemben háromcsillagos, fürdőszobás, kétágyas szállásokon. Félpanzióval. A teljes 10 napos út ára - ahol sem szabadnap, sem fakultatív program nincsen, viszont négy tengerben lehet fürödni - az US dollár változása függvénye. Mai árakon 950,- US dollárnak megfelelő forintösszeg. Ebben a részvételi árban azonban minden költség benne van: reggel svédasztal, este négyfogá- sos meleg vacsora, a szállás, légkondicionált busszal való szállítás, minden látnivalóhoz belépő és a hét határátkelő illetékei, például az 50 dolláros jordániai vízum. És természetesen a repülőjegy, a repülőtéri illeték és a teljeskörű biztosítás. Mindent egy hirdetésben nem lehet elmondani. Részletesebben érdeklődni, vagy jelentkezni lehet az Ökumenikus lánulmányi Központban személyesen, levélben vagy telefonon (1114 Bp., Bocskai út 15. III. 3. Tél. és fax: 166- 4790; illetve dr. Bajusz Ferenc ny. teológiai professzor telefonján 287-3086). A csoportot nemcsak helyi idegenvezetők, hanem szakképzett teológus is kíséri. Mivel a jordániai vízum megszerzéséhez egy hónap szükséges, az utolsó hetekben nem tudunk jelentkezést elfogadni. NYÍLT LEVÉL mindazokhoz, akik az evangélizáció és ébredés ügyét bármely evangéliumi testvéregyházban létkérdésnek tekintik. Az alábbi sorokkal fordulunk minden olyan testvérünkhöz a Krisztus Jézusban, akik az evangélizáció és ébredés ügyét szívükön hordozzák, munkálják, és az Egyház Urától elhívást kaptak az evangélizáció végzésére. Azokhoz fordulunk, akik tudják, hogy a Szentlélek Úristen munkája nyomán olyan ébredés és megújulás történhet, amely nem csupán néhány felekeze- tet érint, hanem az egy Anyaszentegyházat újíthatja meg annak érdekében, hogy a Jézus Krisztus Egyháza Isten országának élő jelévé legyen az egész világ számára. Ezért és így, az ébredés és a megújulás munkásaiként akarjuk megtalálni egymást, hogy együtt tu- sakodhassunk, prédikálhassunk, lelkigondozhassunk és együtt végezzünk igei, teológiai kutatómunkát egyházaink ébredése és magyar népünk újulása, erkölcsi felemelkedése érdekében. Immár évek (1988) óta folytatjuk a fenti munkát baptista, evangélikus, metodista és református lelki- pásztorok és teológusok. Közben pedig nem feledkezünk meg arról sem, hogy milyen fontos a lelkipásztorok megújulása Isten Egyházat újító, világot ébresztő munkája érdekében. Ezért szervezzük és szorgalmazzuk a lelkészi csendesnapokat megújulni kívánó, evangéliumi lelkületűkben megerősödni szándékozó lelkészek, egyházi munkások számára. Eddigi munkánkat az Egyház Ura olyan jelekkel erősítette meg, melyek a munka folytatására köteleznek el bennünket. Úgyanakkor olyan jeleket is látunk, amelyek hangunk erősebb felemelésére, a testvéri kezek és szívek keresésére és odaadóbb könyörgésre i . H késztetnek mindnyájunkat. Fájdalmasan tapasztaljuk, hogy egyre kevésbé gondolkodunk a Krisztus Egyháza egyetemességében, sokkal inkább csoportok, mozgalmak partikuláris érdekeinek foglyaivá válunk - közben pedig az általános közöny miatt a csoportok zsugorodnak, a mozgalmak lendülete megtörik. Egyre többünknek okoz fájdalmat, hogy lanyhul a legnagyobb közös ügyért, az ébredésért való könyörgés, tusakodás és tanúságtétel. Meg kell látnunk, hogy nem segít a lelkes csoportok odaszánása ott, ahol közös könyörgés, közös lépések és tettek, testvéri egység szükségeltetik. Meg kell látnunk, hogy nem segít az irányzatok tiszta látásra való törekvése sem ott, ahol az irányzatok, áramlatok, az egymástól való elhatárolódást hangsúlyozva, elvesztik az irányt, és a szétesés felé sodródnak. Szeretnénk belekiáltani mindenki szívébe, hogy az ébredésért, egyházaink, gyülekezeteink, az egy Egyház megújulásáért és a pogányok megtéréséért - találjuk meg egymást! A pártoskodó, csoportokban gondolkodó (Apollóshoz, Kéfáshoz, Pálhoz húzó) korintusiakat figyelmezteti így az apostol: „Istennek vagyunk munkatársair (lKor 3,9) Mivel a folyamat és a vég feszültségében élünk, és nem tudjuk, hogy a „kairos” jelenleg adott, minősített idejét mikor váltja fel az „utolsó óra” - kérünk Benneteket: lépjük át a csoportok egymástól elválasztó kereteit, nyújtsunk kezet egymásnak mindazok, akik a Krisztus nevét vallják! Mindez nem jelenti azt, hogy egy olyan általános keresztyénség iránt érezzük elkötelezve magunkat, amely kérdésessé tenné református, evangélikus, baptista vagy metodista voltunkat. Ellenkezőleg: minél inkább vállaljuk felekezeti-hitvallásbeli azonosságunkat, annál szabadabban tudunk együtt, az egyetemes Anya- szentegyház ügyéért közösen szolgálni. Könyörögjünk, szóljunk áldozzunk szolgáljunk együtt megtérésért és népünk megújulásáért! Az evangélizációért és ébredésért szolgáló evangéliumi (baptista, evangélikus, metodista, református) lelkipásztorok ökumenikus közössége Lelkészi csendesnapok Balatonszárszón Az Ökumenikus Evangélizációi Munkaközösség ötödik alkalommal rendez protestáns lelkészek és gyülekezeti munkások számára csendesnapokat, ezúttal ismét a Balatonszárszói SDG konferenciatelepen, június 9-13. között. A Munkaközösség 1988-ban jött létre azzal a céllal, hogy hazánkban az evangélizáció és a lelki megújulásra irányuló szolgálatot támogassa, és e célból ökumenikus, felekezetközi összefogást hozzon létre. A munka folyamán egy, az egész országra kiterjedő imaközösség jött létre (150 címre küldjük ki imakörlevelünket), rendszeresen tartunk szakmai-teológiai és csen- desnap-jellegű konferenciákat, amelyek az igetanulmányozás, a közösségápolás és a szolgálatban való megerősödés lehetőségeit kínálják. Ennek jegyében szervezzük mostani konferenciánkat is. Előadónk dr. Samuel Kamaleson - akit eddigi magyarországi szolgálatain keresztül már megismerhettünk - és munkatársai. A korreferátumokat magyar előadók tartják. Az a nagyon fontos szerep vár rájuk, hogy az előadások által felvetett gondolatokat magyar helyzetünkre vonatkoztassák. A csoportokban (és azokon kívül is) időt szeretnénk szánni arra, hogy testvéri közösségben lehessünk egymással, megoszthassuk gondjainkat és örömeinket, és együtt imádkozhassunk. Szeretettel várjuk a lelkészeket, gyülekezeti munkatársakat és feleségüket is. A jelentkezési díj 2800,- Ft fejenként; ez a szállást és teljes ellátást is biztosítja. Útiköltséget ezen felül téríteni tudunk mindenkinek a 2. osztályú vasúti jegy felmutatásával és értékében. A jelentkezést a Református Egyház Zsinata Társadalmi Missziók Osztályára várjuk. 1146 Budapest, Abonyi utca 21. (Minél hamarabb, mert a jelentkezési határidő igen rövid!) MEGHÍVÓ A budapesti evangélikus keresztyén értelmiségi közösségek közös alkalmára, amelynek összefoglaló gondolata: „Megmérettél, híjával találtattál, ... darabokra szaggattatok” (Dániel 6,26-28) Időpont: 1997. május 24. (szombat) 9-13, helyszín: Buda- hegyvidéki Evangélikus Gyülekezet imaterme (XÚ., Tartsay V. u. 11.) Program: Igehirdetés: Megmérettetésünk Isten és a történelem mérlegén (Takács József lelkész) Előadás fórumbeszélgetéssel: Magyarságunk, nemzeti létünk elveszített, de nélkülözhetetlen értékei (Előadó: Bíró Zoltán, a Szent László Akadémia tanára) Előadás fórumbeszélgetéssel: Keresztyén hitünk, kultúránk, erkölcsünk elveszített, de nélkülözhetetlen értékei (Előadó: Andorka Rudolf akadémikus, a Zsinat világi elnöke) Záró áhítat: Ami Istentől van, megmarad...! (Igét hirdet: dr. Hafenscher Károly lelkész) A közösségek tagjait és minden érdeklődőt szeretettel várjuk.
