Evangélikus Élet, 1997 (62. évfolyam, 1-52. szám)
1997-05-18 / 20. szám
Evangélikus Elet 62. ÉVFOLYAM 20. SZÁM 1997. MÁJUS 18. PÜNKÖSD ÜNNEPE ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP ARA: 40 FT A Szentleiket olyannak kell megismernünk és hinnünk, amilyennek maga mondja magát E szerint Ő nem a harag és rettentés Lelke, hanem kegyelem és vigasztalás Lelke. Luther ~A TARTALOMBÓL“ KAPCSOLATBAN A SZERETET FORRÁSÁVAL PÜNKÖSD ÉS... AMÍG VAN IGÉNY MINDEDDIG MEGSEGÍTETT BENNÜNKET AZÚR! PÜNKÖSDI VALLOMÁS TÚRMEZEI ERZSÉBET Pünkösdi utakon Mögöttem a város... a fülemülék elém énekelnek Hajtok A két kerék fürgén forog. Atintenek határon túli kedves hegysorok Pünkösd! A szívem csordultig teli. Viszek Lélektől lángoló igéket. Sárgán-lilán ragyognak rám a rétek és utamat sugáreső veri. A fák közül messze kivillan már a kis templom tornya... Oda sietek Ipoly szögre... „ létániára ” * És tekintetem végigsimogatja ének alatt a gyülekezetei. Az első padokban a gyerekek... aztán lányok asszonyok rendre, szépen... a kicsinykék édesanyjuk ölében... amott a férfiak fenn a legények a kóruson... És száll az ének „Jövel, Szentlélek Isten!” A szemek várakozva, figyelve fénylenek Kicsi, nagy... jól ismerem mindet. A padokra is egy meleg tekintet... ragyogó, új tölgyfapadok Átölel a kis templom békessége... Itthon vagyok * Hazafelé. Hanyatlik már a nap. Vízililiomok virágzanak Aranykelyhüket égre emelik s az esti sugarakkal megtelik Cirógató szél jár a rét felett, hogy a sebesen zendülő Szelet ne feledjem, pünkösd tüzes Szelét! Dalol a szívem. Mosolyog a rét. De most... gépem gyorsan lefékezem... az ingoványos kiöntéseken milyen fehér virágok ezre nyit, s ingatja lenge könnyű kelyheit! Fehér virágok honnan nőttetek? Fehér csodák ltol a gyökeretek? Igen, a pünkösdi Láng így teremt fehér csodát a lápon! Tiszta, szent, Istent magasztaló, új életet ma is! Egyházat! Gyülekezetett Májusban gyakoriak az égzengések. A cikázó villámok és az ég mennydörgése áldást hozó esőt jelez. Véglegesen vége a zordon hideg télnek és a bőséges termés idejére készül a természet, Isten évszakokat váltó bölcs rendje szerint. A vihar nemcsak a természet rendjéhez tartozik, de az egyház életéhez is. Elég, ha az első pünkösd ünnepére utalunk. Nem csupán a rendkívüli kísérőjelenségek, de a lélek mélyén átélt esemény is megrázta a résztvevőket, akik Lukács, az orvos leírása szerint nem kevesebben, mint háromezren voltak. Lehet, hogy a ma egyháza napsütéses időket él, s legfeljebb csendes szelek fújdogálnak körülöttünk? Lehet, hogy vihar előtti csend hosszú, várakozással teli idejét éljük? Kérjük egyáltalán a Lélek viharát, az örök pünkösd ismétlődő csodáját? Vagy állóvíz ke- resztyénségünk nyugalmasabb számunkra, mint a Lélek jelenléte és vihart hozó munkája? Ezen a pünkösdön mégis a Lélek viharáért kell kiáltanunk. Miért oly fontos a pünkösd vihara? Kíséreljük meg a válaszadást! A vihar mindig felkavar. A szél megmozgatja a hulladékot, a szemetet, amelyet ott felejtettek az utcán. Poros, mozgalmas, kellemetlen élmény. De az eső, amely a szélvihart rendszerint követi, felfrissíti a levegőt, tisztára mossa az utcát. A Lélek vihara is felkavar. Belülről tesz nyugtalanná bűneink miatt, amelyek Istentől s egymástól is elválasztanak. Bűnök, amelyek mérgezik a mindennapjainkat, keserítik ünnepeinket is. Bűnök, amelyek kísérik életünket, felhalmozódnak, s egy napon jóvátehetetlenné is válhatnak. Bűnök: közöny az Ige iránt, a gyülekezet elhagyása, a formálissá vált imádság, a gyakorivá váló perpatvarok a családban, ideges válasz kamaszodó gyermeknek, vitatható eredetű jövedelem elfogadása, kétes tisztes- ségű kapcsolatok. Egyszerre fájni kezdenek, gyötörnek - belülről mindent felkavarnak. Álmatlan éjszakák, töredékes imádságok, talán egy jó barát - barátnő - testvér segít rendezni, megbánni s elhagyni mindezeket. Kisöpömi a lelki szemetet s a Lélek üdítő vizével megtisztulva újat kezdeni, másat, boldogítót, örömtelit. A vihar, a Lélek vihara feltüzesít. A pünkösdi lángnyelvek értelmünket meghaladóan közvetítettek PÜNKÖSDI VIHAR fényt és meleget. Alig tudjuk elképzelni, mit éltek át a jeruzsálemi és más tartományból érkezők. Az eredményről számolt be Lukács, aki mindent pontosan lejegyzett. Megértették egymást, bár előtte más-más nyelvet beszéltek. A pünkösdi Lélek az egyetértés Lelke. Lehet különböző a származásunk, iskolai végzettségünk, foglalkozásunk. Lehet más-más látásunk egy-egy kérdésben, de ha az evangéliumról, annak diadaláról, Krisztusról van szó, akkor egy nyelvet kell beszélnünk, s csak ott remélhetünk áldást és életet, ahol egyetértésben élnek övéi. „Ó, mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek!” „Olyan mint a Hermon harmatja, amely leszáll a Sión hegyére. Csak oda küld az Úr áldást és életet mindenkor. ” (Zsolt 133,1.3). Tüzesítsen a pünkösdi Lélek erre az egyetértésre mindnyájunkat. Érdemes arra is figyelnünk, ami Péterrel történt. A Krisztus-tagadó tanítvány feltüzesedik a bizonyságtételre s a nagyszámú hallgatóság előtt az írások alapján elmagyarázza, mi történt velük és Krisztussal. Betelt az ősi jóeli prófécia, hisz minden lélek elnyerheti az Úr Lelkét. Jézus, akit megfeszítettek, él és uralkodik mindörökké, mert az Atya igazolta Őt, Úrrá és Krisztussá tette. Mennyien hallgatnak köztünk hitükről, lelki élményeikről. Elfelejtik gyermekeiknek, unokáiknak továbbadni azt a kincset, amelyből éltek egy hosszú élet megpróbált eseményei között. így azután a nemzedékváltás során törés következik be. Szegényedik a gyülekezet, üres marad az édesanya helye a templomban, s az édesapa presbiteri szolgálatát nem követi fia vagy lánya. Á Lélek tüze feltüzesít a tanúságtételre. Legyen beszédtéma magyar társadalmunkban a Krisztusról való szólás. (Az új svéd érsek is egyháza egyik programjává tette ezt). Nem magánügy a mi hitünk, hanem személyes ügy. Mindnyájunk személyes ügye. Nem lehet az intimszférába küldeni, mint hálószobák rejtett titkait, hanem szólásra tüzesít a Lélek. Aki pedig megtelik Lélekkel és feltüzesíti, az nem tud többé hallgatni. Ezért szólt a századok távolában Savonarola Jeromos a gazdagság kísértése és a fényűző élet ellen, Húsz János, a bibliás előreformátor az Ige igazságának kötelezettségéről, Luther az Isten kegyelmes hozzánk fordulásáról és a Krisztus keresztjében megtalált üdvösségről, Friedrich von Bodelschwing a szeretet életmentő irgalmasságáról, Söderblom a keresztyén egység krisztusi nélkülözhetetlenségéről, Hans Küng a világ-ethosz megteremtésének halaszthatatlanságáról. A sort lehetne folytatni, s korántsem teljes. Zúgó szél, mennyei vihar, jöjj a Lélek lángjaival! Isteni erő van tenálad, tégy vele most nagy szép csodákat (Bódás János). Á pünkösd vihara felajz, fellelkesít. Az első pünkösdi tudósítás nem hallgathatja el a résztvevők zavarát. Először nem értették, mi történt velük. De aztán minden elrendeződik bennük az ige, az imádság áldása nyomán. Lelkes, Szent Lelket nyert keresztyénekké lettek. Nagy szükségük volt erre. Magunk ereje, hullámzó érzelemvilága, értelmi kételyeink, sorsunk ok-okozatszerű megmagyarázhatat- lansága, visszaköszönő mulasztásaink nem elegendőek vonzó keresztyén élet folytatására. Csak a Szent Lélek újra ránk köszönő jelenléte, „lelkesítő” munkája nyomán válunk alkalmas „edényekké”, eszközökké az Ő kezében. Ezért hangzik imádságunk: Szent Lélek Isten várva várunk Teljék be véled újra házunk Zúgj, mint a szélvész zendülése S indul a vérünk lüktetése. Szent Lélek Isten csüggedezve Jöttödre várunk szívrepesve. Egymásra nézünk koldus árván, Körülöttünk hitszegés, csel, ármány. Ha nem jössz: elbukunk egy szálig Ha jössz: szolgálunk mindhalálig. Csendül az ajkunk új igére. S beteljesül, mit 0 igére. (Baja Mihály) Májusban gyakoriak az égzengések. Bárcsak pünkösd lelki vihara felkavarna, feltüzesítene és fellelkesítene mindnyájunkat. D. Szebik Imre Egyházmegyei Presbiteri Csendesnap A gyülekezet, mint közösség A Győr-Soproni Evangélikus Egyházmegye Beleden tartotta ez évi első presbiteri csendesnapját. A találkozó összefoglaló témája így hangzott: >yA gyülekezet, mint közösség”. Az egyházmegye szinte minden gyülekezetéből érkeztek tisztségviselők erre az alkalomra. A megjelent presbitereket Szabó György egyházmegyei felügyelő köszöntötte, aki elmondta, hogy tavaly három alkalommal rendeztek hasonló találkozót, és ez a mostani jól illeszkedik ebbe a sorozatba. Egyben Isten áldását is kérte a csendesnapra és annak résztvevőire. szolgáló közösség” címmel, Gülch Csaba egyházmegyei jegyző pedig „Sorsközösség” címmel hozott referátumot. Nagy Szabolcs a „Mustármag” ifjúsági szervezet vezetője a „Generációk közösségéről”, Bojtos József sopronnémeti gyülekezeti felügyelő a „Családok közösségéről” szólt. A referátumokat követően csoportokban vitatták meg és gondolták tovább a részt vevő presbiterek a hallottakat. Hasznos és áldott beszélgetés alakult ki. Az összegzés után Kardos József téti és Béres László beledi lelkész úrvacsorái istentiszteleti szolgálatával - asztalközösséggel - zárult a Győr-Soproni egyházmegye presbiteri csendesnapja. Kiss Miklós A nyitó áhítaton Jankovits Béla esperes prédikált Lk 5,1-11 alapján. A csodálatos halfogás története arra figyelmezteti Krisztus mai követőit - hangsúlyozta az esperes hogy amint Péter, a tapasztalt halász jobb meggyőződése ellenére engedett Jézus akaratának, és az ő szavára mégis bevetette a hálót, úgy kell nekünk is ezzel a „mégissel” engedni Krisztus hívó szavának. A csendesnap főelőadását Lackner Pál győri lelkész tartotta, „Közösség Krisztusban” címmel. Az espereshelyettes több szempont felsorolásával közelített a kérdéshez: Milyen közösséget alkotunk? A felsorolt szempontok szinte minden emberi közösségre jellemzőek. Mitől lesz mégis más Krisztus közössége? Attól, válaszolta meg azonnal a kérdést, hogy Krisztus közösségéhez tartozó emberek célja túlmutat ezen az evilági, tárgyi és történelmi világon. Ez a közösség nemcsak emberekből áll, és a megújulás sem embertől való, hanem minden mögött Krisztus áll. A főelőadást négy referátum követte. Kiss Miklós mosonmagyaróvári lelkész az „Istennek Egy csónakban vagyunk... Negyedik alkalommal jelenik meg lapunkban a paksi találkozó emblémája, amit dr. Foltin Brúnó péteri lelkész tervezett. Remélhetőleg már minden gyülekezetbe eljutott színes plakát formájában is ez a gazdag üzenetet hordozó „képes igehirdetés”. Ősi bibliai, egyházművészeti szimbólumok találkoznak benne a paksi helyszín és találkozó sajátosságaival. Különösen aktuális ez a képes üzenet éppen pünkösd ünnepén, az egyház születésnapján. Hisszük, reméljük, hogy mindenki, aki el tud jönni erre a találkozóra, átéli majd, hogy egy csónakban, hajóban vagyunk. Nemcsak utasként, de felelős „matrózként” is, akinek a „közöttünk lévő Mester” szavára figyelve kell eveznie, feszítenie a vitorlát, tartania a helyes irányt. Az emblémán látható hullámok jelzik, hogy nincsen szélcsend. Hisszük, hogy nemcsak az ellenszél tartozik mindennapos tapasztalataink közé, de éppen pünkösd ünnepe hirdeti a Szentlélek meglepetéseit, ajándékait, a jézusi ígéret valósulását: ,A szél arra fúj, amerre akar...” Imádkozzunk kitartóan, hogy ez az elevenítő Szél ne kerülje el a vendégszerető dunaparti várost, és járja át egész egyházunkat a Szentlélek frissítő lehelete. Az emblémában látható háló a misszió jelképe: „...emberhalász leszel...” - hangzik Jézus küldő szava már első tanítványa felé a Genezáreti tó partján. Ez az ígéret azóta is embermentő misszióra kötelezi az Ő népét. Ha az egyház lemond a misszióról, létének értelmét adja föl! Ebben a küldetéstudatban szeretnénk megerősödni a paksi találkozón és ezt a missziói lelkületet vinni tovább gyülekezeteinkbe. Nem tudhatjuk még, hogy milyen lesz az időjárás azon a várva- várt augusztusi hétvégén Pakson. Lehet, hogy a légkondicionált sportcsarnok ellenére próbára tesz majd minket a búcsúzó nyár forrósága. De külső körülményektől függetlenül, naponkénti imádságunk lehet a találkozóig hátralévő három hónapban a Szentiélekhez könyörgő pünkösdi éneksor: „Záporodra várunk, öntözd egyházunk...” Gáncs Péter \ ■4
