Evangélikus Élet, 1997 (62. évfolyam, 1-52. szám)
1997-01-12 / 2. szám
Liturgiái konferencia Emléktáblák a Luther-évben Sopronban tyAz evangélikus liturgia múltja és jövője” címmel konferencia volt lelkészek, kántorok, karvezetők, teológiai hallgatók és más érdeklődők részvételével. Egy ügy, feladat és probléma hozta össze őket: az evangélikus liturgia, vagyis istentisztelet megújításának vágya. A konferenciát a Magyarországi Evangélikus Egyház Zenei Bizottsága és a Magyar Egyházzenei Társaság Protestáns lágozata hívta össze. Külön színt adott az együttlét- nek, hogy Ferenczi Ilona zenetörténész vezetésével több részt is elénekeltünk a Protestáns Graduál című gyűjteményből. Rövid előadásában megvilágította a magyar protestáns gregorián éneklés történetét és mai lehetőségeit. - Az evangélikus liturgia múltjáról, történetéről és a belőle adódó kérdésekről igen érdekes előadást tartott D. dr. Prőhle Károly. A liturgia Jézus rendelkezésén és az apostoli hagyományon alapul, de a közös alapból a felekezetek más és más következtetést vontak le. Luther fő elve a liturgia kapcsán az egyszerűsítés volt. Érintette a vasárnaponkénti úrvacsora kérdését. Lehet szorgalmazni a minden vasárnapi úrvacsorát, de aláhúzta, hogy az istentisztelet úrvacsora nélkül sem csonka. - D. Szebik Imre püspök a mai evangélikus isten- tiszteleti élet kérdéseit elemezte. Felsorolta, hogy mely gondok teszik szükségessé egy majdani új Agenda előkészítését. A hívek részéről tartalmi és formai kritikák vannak. Az istentisztelet kríziséről beszélhetünk. Ezt a krízist a katolikusok is érzik. - Laborczi Zoltán szerint első a tartalmi kérdés, amit így is megfogalmazhatunk: érti-e a liturgiát a gyülekezet? Hosszan foglalkozott a gyónás liturgiái helyével. Hangsúlyozta: Luthernál a gyónás nem az úrvacsorához, hanem a kereszteléshez tartozik. Ez úgy értendő, hogy a gyónás „a ke- resztség újra megélése”. Ferenczy Zoltán a liturgia meg- elevenedését sürgette. Legyen a hittankönyvekben is tanítás a liturgiáról! Kár, hogy a rádió és tévé csak igeliturgiát ad úrvacsora nélkül. Fokozni kellene az úrvacsora örvendező jellegét. Az úrvacsorái liturgia egyik célja: előkészíteni a gyülekezetei a mennyei kórusba való majdani belépésre. - Fehér Károly rámutatott a folyamatos liturgiái nevelés szükségességére, amely nélkül új Agenda nem képzelhető el! Tehát: képzés is kell és nevelés is. A magyar gregorián anyag integrálása jó lenne, de ne tekintsék antikvitásnak, mert akkor csak kuriózum lesz belőle. - Hafenscher Károly nagy örömmel tanulmányozza öt éve a friss német liturgiái irodalmat. Megemlékezett Jánossy Lajos 1976-ban elhunyt liturgiái professzorunkról, akinek munkássága mély nyomot hagyott a ma már idős papi nemzedékben. Könyvét érdemes ma is elolvasni. Az egyház megújulásával együtt jár a liturgia megújulása - és viszont. Az élő liturgia változik, de a régi kincseket is meg kell becsülni. Trajtler Gábor rámutatott arra, hogy Németországban liturgiái reform van folyamatban. Az 1980- ban megjelent Agenda sok szabadságot ad. Sajnos, a liturgikus gondolkozás papságunkban nem általános. Nagy kár, hogy sem az Énekeskönyv, sem az Agenda variánsaival lelkészeink általában nem élnek. Érdekes részleteket olvasott fel a mostani bajor liturgiából, aminek lendületessége példamutató lehet. A konferencia ebéd után hozzászólásokkal folytatódott. Elhangzott az az igény is, hogy a liturgia elkötelezettjeinek sűrűbben kellene találkozniuk és kicserélniük a hasznosítható elgondolásokat. A konferenciát a Deák-téri templomban Ferenczi Hona által vezetett záró Vesperával fejeztük be. Gáncs Aladár Reformátorunk halálának 450. évfordulóján a soproni gyülekezet záróakkordként egész napos ünnepi sorozattal emlékezett meg Lutherről, aki az evangélium tiszta fényét ragyogtatta fel hazájában. De eljutott a halála utáni időben még erőteljesebben, mint életében a határszéli Sopronba is. Ma is ragyog az ige, mely „kőszálként megáll” és jobban tündök- lik, mint templomunk tornyának aranyozott keresztje és gömbje az 52 méter magasságú csúcson. Ebben a bizonyosságban volt együtt templomunkban a 10 órai istentiszteleten a nagy gyülekezet, melyben Sopron három evangélikus iskolájának diákjai és tanárai együtt hallgathatták az ige üzenetét. Jó volt hallani a jelenlévő felnőttek között az ifjúság friss énekhangját az „Erős vár a mi Istenünk” énekünkben. A szószéki szolgálat után a líceumi fiatalok tartalmas műsorral szolgáltak, melyet igei, zenei motívumokkal beépítettek a Luther-év- be, idézve reformátorunk műveiből. Kiemelkedett a 3. hitágazat lutheri magyarázatának elmondása magyar és német nyelven. Tölli Balázs irányításával végezték szolgálatukat fiataljaink. Délben a gyülekezet temetőjének előterében folytatódott az ünneplés, ahol Weltler Sándor és Szimon János lelkészek szolgálatáAZ ÖKUMENIKUS IMAHÉT megnyitó istentisztelete 1997. január 19-én, vasárnap du. 5 órakor lesz Budapesten, a Szent István Bazilikában. Szentbeszédet mond: dr. Paskai László bíboros érsekprímás Igét hirdet: D. dr. Harmati Béla püspök, az Ökumenikus Tanács elnöke. A liturgiában a történelmi egyházak püspökei és vezető lelkipásztorai vesznek részt. Presbiterek az Ige körül Először találkozott és töltött két napot együtt 7 gyülekezet (Pest- szentlőrinc, Kispest, Ősagárd, Érd, Zugló, Orosháza, Pesterzsébet) presbitereinek mintegy 30 tagú csoportja Piliscsabán, a Béthel missziói otthonban. Öt gyülekezeti lelkész és három igehirdető szavain keresztül szólt hozzánk az Úr a rövidnek tűnő hétvégén. Ez a kezdeményezés újszerű, bár sok a hasonlóság az ApCsel 20,17-21-ben leírt eseményhez, amikor nem Pál apostol ment el Efezusba, hanem az efezusi gyülekezet véneit, presbitereit hívta Milétoszba, hogy zavartalanul beszélhessen velük. Erről szólt ugyanis a csendesnapok bevezető igehirdetése. Pált a Lélek kényszeríti, hogy Jeruzsálembe tartson, bár tudja, hogy ott veszedelem váija. Mégis indul és ímé lelkeket nyer meg Krisztusnak, amíg halad Jeruzsálem felé. Arról is hallottunk a következő igehirdetésben, hogy nincs független ember, mert vagy Istentől függünk, vagy a Sátántól, de Istentől függeni, a Lélek által irányítva, támogatva, vezetve élni mindennél jobb. A presbiter is csak akkor lehet jó vezető, ha az Úr által vezetett ember. A másik igeszakasz Róm 16,1-16 volt. Fébé nőtestvér alakja úgy jelent meg, mint akire Pál apostol azt a szolgálatot bízta, hogy a Római levelet vigye el a címzettekhez. Az apostol ismeri a rábízottakat, 27 nevet említ és szinte mindenkiről mond valami rá jellemzőt. Mai presbiterek, tud- juk-e, mi a feladat? Kik a címzettek? Van-e üzenet az ajkunkon? Mondaná-e mireánk is Pál: „Krisztus kipróbált embere”? vagy „sokat fáradozott az Úrért”? Jézus biztatása hangzott a megannyi kérdés után: „Ha valaki nekem szolgál... megbecsüli azt az Atya” Ján 12,26. A szolgálat alapfeltételeiről világos, félreérthetetlen tanítás hangzott el. Mik ezek a feltételek? Rendezett kapcsolat az Úrral: Megbékülés Istennel. Hagyni, hogy Isten új életet adjon. Milyen a mi presbitériumunk? Rendben vannak-e dolgaink Istennel? Amíg el nem rendeztük ügyünket az Úrral, addig dolgozni, munkálkodni lehet ugyan, de szolgálni csak elhívással lehet. Nem elég a presbitériumban ülni, az még nem ment meg a kárhozattól. Nem elég kegyesen eljárni a gyülekezetbe és másutt meg úgy élni, mint a világ fiai. Akinél ezt a kettősséget látjuk, intsük Krisztus irgalmával, hogy rendezzék dolgukat Istennel. A szolgálathoz odaszánás és alázat is szükséges. A személyes kérdésre is keressük a választ. Alkalmas vagyok-e én a szolgálatra? Magamtól semmiképp, Isten tehet rá alkalmassá. Úgy kell végeznünk a szolgálatot, hogy arról számot kell majd adnunk Krisztus ítélőszéke előtt. Jó lenne, ha az Úr az ítélet idején azt mondaná, „jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután”. Ezt a tanítást is beszélgetés követte, és elhangzott ez az üzenet is Jer 15,19-ből: „Ha megtérsz, megengedem, hogy újból szolgálatomba állj”. Az idősödő apostol végrendelete - volt a következő igehirdetés címe. „Többé nem látja arcomat senki...” (ApCsel 20,25-31). Drámaiak Pál szavai: „mindenki vérétől tiszta vagyok”. Ezékiel 33,2-9 segít megérteni, hogy az őrálló felelőssége élt az apostol szívében, mert ha jön az ellenség, de az őrálló nem fújja meg a kürtöt és az ellenség valakit levág, akkor az ő „vérét az őrállótól kérem számon”. De ha figyelmeztetted és meghal, „te megmentetted lelkedet”. Felelősek vagyunk Isten teljes akaratának hirdetéséért. Pál apostol, aki tudott könnyek között könyörögni a nyájért, most dühös farkasoktól félti az Isten egyházát. „Tudom, hogy jönnek”- és jöttek. Mérhetetlenül sok hamis tanító van közöttünk, magukat karizmatikusnak tartók, hit-gyülekezetesek, természetgyógyászok, farkasok. Jer 23,2- ben olvassuk: „Hagytátok, hogy el- széledjen és szétszóródjon a nyájam, nem vigyáztatok rá. ” Az igehirdetés záró mondata ez volt: Orállóvá tett az Isten, viselj gondot magadra, hogy másra is gondot tudjon viselni. Keresztyén etika címen Róm 16,1 és Tit 1 alapján egyházi törvények és a Szentírás tanítása került elénk. Pál apostol azt hagyja meg Titusnak, hogy állítson feddhetetlen, tiszta erkölcsű férfiakat presbiternek. Ma élő ember lévén, vállalhatom-e ilyen feltételek mellett a presbiterséget? Esküben vállaltuk a példás életet, a feddhetetlenséget, és ha így akarunk élni, rádöbbenünk, hogy nem megy. Pál azt is mondja, hogy ne újonnan megtért embert válasszatok. Ma meg ott tartunk, hogy szeretnénk, hogy egyáltalán megtért ember legyen a presbiter, vagy csak jogi forma a presbiterválasztás? Nem! A befejező igehirdetés címe ez volt: Pál búcsúzik (ApCsel 20,32-38). Isten országában nincs üzleti gondolkodás. A Magvető szórja a magot számolatlanul, pazarol. Hát a presbiter sem lehet rút, nyereségvágyó. Pál Fii 3,8-ban kárnak ítél mindent Krisztus Jézus, az Úr ismeretéért. Pál nem mérlegel, mint a gazdag ifjú, hogy megéri-e, vagy nem. Jól tudhatjuk, hogy amiben vagy akiben bízunk, az az istenünk. Pál és társai térdre esnek - így olvassuk - és könyörögnek. Meghajtom térdemet a mi Urunk Jézus Krisztus előtt - íija Pál másutt (Ef 3,14). Jézus nevére minden térd meghajoljon... (Fii 2,10). Mikor hajoltál meg az Úr Jézus előtt? - hangzott a kérdés. Jézus Krisztus méltó arra, hogy meghajoljunk előtte. Pál és a vének nemcsak térdre borultak, hanem együtt is imádkoztak. Mi a mi közös imádságunk akadálya? Az-e, hogy nem vagyunk egy akaraton? Lehet ez is akadály, meg a hiúság is. Imádkozzunk úgy, hogy tudjuk, nem vagyunk magunkra hagyva, mert „maga a Lélek esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal” (Róm 8,26). A két csendesnap szervezői és igehirdetői voltak: Havasi Kálmán, Széli Bulcsú, Ittzés István, Győri Gábor, Szolga Tőkés Sándor, Farkas János, Pintér Tibor, GöllnerPál. Köszönet a szolgálatukért. Horváth Miklós val Luther-emléktábla avatására került sor, amely Sz. Egyed Emma szobrászművész alkotásaként Kás- pár Hermina áldozatvállalásával került temetőnk előterébe ezzel az igei bizonyossággal: Nem halok meg hanem élek és hirdetem az ÚR hatalmas tetteit! Az ünnepnap záróalkalma este ismét a templom volt. Dr. Vladár Gábor református lelkész igehirdetése után dr. Fabiny Tibor egy- háztörténész-professzor tartott előadást „Reformáció - és a ma” címmel. Mintha a reformátor egykori kalapácsütései ismétlődtek volna meg, miközben a 95 tételt kiszegezte Wittenbergben, amikor a reformátor késői utóda négy tételszeggel erősítette oda előadása plakátját szívünk ajtajára, a soproni protestáns, ünneplő gyülekezet „templomajtajára”. Ez a négy tétel-szeg: 1. Luthert mély spirituali- tás - mai utódait sekély lelki élet jellemzi. 2. Luther egész életét kétfrontos harc - mai utódait kétoldalú közöny jellemzi. 3. Luther és Kálvin szigorú egyházfegyelmet gyakorolt - ma a fegyelmezetlenség és a szabadosság olykor az egyházban is megtűrt jelenség. 4. Luther egész reformátori tevékenysége felelős szolgálat volt német nemzete jövőjéért - a mai magyar protestáns értelmiség alig hallatja hangját nemzete sorskérdéseiben. - A tételek bizonyára megakadtak sokunk szívének ajtaján. Az előadást követően felújított orgonánkon Csizmadia Béla orgonista-kántorunk egy művet játszott a reformáció témaköréből, miközben a gyülekezet a templom előterébe vonult, ahol a falon elhelyezett Luther-emléktáblát avatta fel dr. Fabiny Tibor professzor. Megrendítő volt, amint elhangzott Luther imádsága, melyet Wormsban mondott 1521-ben. A teljes Lu- ther-képből nem maradhat ki az imádkozó reformátorunk, mert ebből a tusakodásából született meg a „toronyélmény”, az evangélium lényegének felismerése. Az emléktáblát a soproni gyülekezet állította a Luther-év emlékére, Soltra E. Tamás szobrászművész alkotása és Steiger János kőfaragómester presbiterünk munkája. Azért került a „halottak birodalmának” előterébe és a templomunk előcsarnokába Luther-em- léke, hogy 450 év távlatából ragyogjon az evangélium a mai nemzedék életében és kerüljön a centrumba Krisztus! Szimon János Fotók: Gálos Ernő ÖKUMENIKUS IMAHET 1997 1. NAP KRISZTUSBAN KIENGESZTELŐDVE „Isten, aki kiengesztelt minket Krisztus által” (2Kor 5,18) lMóz 22,1-13. Vedd egyetlen fiadat... Zsolt 22,1-20. Hozzád kiáltottak és megmenekültek... Kol 1,18-23. Kiengesztelt most titeket Jn 3,13-17. Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött fiát adta Magyarázat Itt találunk rá az evangélium szívére, a keresztény hit központi üzenetére: Krisztusban Isten kiengesztelte a világot magával. A kiengesztelés ajándéka elő volt készítve Isten népének történetében és vágyakozásában. Izsák feláldozásában a keresztények Krisztus áldozatának előképét látják, melyben Isten nem kímélte egyetlen Fiát. Ha az emberek rendszeresen mondogatnák a 22. zsoltárt, összekapcsolhatják a kezdeti elhagyottság panaszszavát a kiszolgáltatottságnak a bizakodó reményével a 19-20. versekben. Ez az a zsoltár, melyet a keresztény hagyomány a megfeszített Krisztus szájába ad (Mt 27,46). A Szent János evangéliumának összefoglalásában található üzenet ugyanaz, amelyet Pál és a többi apostol fáradhatatlanul hirdet: úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte, aki meghalt, hogy kiengesztelje Őt, békét hozva a kereszten kiontott vérével. Minden keresztény megkapja ezt az ajándékot, és azért él, hogy szolgája legyen a békének és kiengesztelődésnek mindenkivel és az egész mindenséggel. Imádság Miatyánk, Isten, köszönjük, hogy kiengeszteltél minket Önmagaddal Fiadban Jézus Krisztusban. Köszönjük neked a bizalmat az imádságban, hogy Lelked képes minden keresztényt kiengesztelni egymással. 2. NAP A KIENGESZTELŐDÉS SZOLGÁLATA „Isten, a kiengesztelődés szolgálatát bízta ránk” (2Kor 5,18) ' Ézs 61,1-3. " Az Úí léDcéTajfMm: Ő kent föl engem, hogy örömhírt vigyek Zsolt 96. Naponta hirdessétek üdvösségét 2Kor 5,18-19. Ő adta nekünk a kiengesztelődés szolgálatát Mt 10,7-16. Hirdessétek: közel van a mennyek országa! Magyarázat Minden keresztény arra van hivatva, hogy a megbékélés hírnöke legyen életével és szavaival. Ez azt jelenti, hogy olyan hírnök és apostol legyen, akit az a Jézus küldött, aki maga az Isten nagykövete. Ő teljesítette be Ezsaiás jövendölését azáltal, hogy örömhírt hozott a szegényeknek, gyógyulást és szabadságot a szükséget szenvedőknek. A zsoltár helyesen mondja, hogy dicsőítsük Istenünket és hirdessük naponta üdvösségét, mert az ő szeretete, gondoskodása és törődése velünk végtelen. Ugyanebben a szellemben - és az ő ugyanazon Leikével - küldte Jézus tanítványait a világba, hogy hirdessék az evangéliumot, hogy közvetítsék Isten megbocsátását, és hogy a legkülönbözőbb formákban éljék meg az örömhírt. Jézus megbízza tanítványait a ki- engesztelődés szolgálatával is - ezt is kell hirdetnünk a mai világban, keresve a keresztények egységét. /UL ozü Imádság Mindenható örök Isten, Aki egyedül vagy képes csodákat művelni, és olyan mértékben adakozni, amely meghaladja minden elképzelésünket és várakozásunkat, add nekünk és egyházainknak Szent Lelked kegyelmét! Egyesíts bennünket egyetlen szeretetben, hogy együtt véghez tudjuk vinni azt a munkát, amellyel megbíztál minket, és áldássá váljunk egymás számára. 3. NAP KIENGESZTELŐDÉS A KERESZTÉNYEK KÖZÖTT „Ezentúl tehát nem tekintünk senkit emberi szempontból” (2Kor 5,16) Ézs 13,5-10. Gyűljenek egybe a nemzetek Zsolt 107,1-9. Az Űr összegyűjtötte őket Keletről és Nyugatról, Északról és Délről ApCsel 15,1-21. Isten éppen úgy megadta a pogányoknak a Szentleiket, mint nekünk Mt 5,21-24. Először békülj ki felebarátoddal! Magyarázat A keresztény közösségekben az emberek már megtapasztalják az Istennel való kiengesztelődést. Mégis megosztottság van köztük, amely ellentmond ennek az ajándéknak. Ezsajás/Izaiás által Isten elmondja csodálatos szándékát, hogy összegyűjtse fiait és lányait a Föld határairól. A zsoltáros kitart amellett, hogy az Úr válaszol népének, amikor az erőtlen és nem találja az utat, amikor segítségül hívja őt nyomorúságában. Az Úr szeretete szilárd és kitartó. Isten összegyűjti népét, hogy egy hangon hirdessék csodáit és dicsőítsék őt. Ha egyenetlenség és meg-nemértés támad köztük, Lelke sürgeti őket, hogy összejöjjenek megbeszélni és megoldani a problémákat (ApCsel). Jézus felhívja azokat, akik követői akarnak lenni és akik Róla vannak elnevezve, hogy tegyenek félre minden haragot és sértést, győzzék le ellenérzéseiket és béküljenek ki egymással, mielőtt oltárhoz mennek. Lelke működik közöttünk és keresztény testvéreink között, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz. A Lélek indította egyházainkat, hogy elkötelezzük magunkat; keressük és kövessük a kien- gesztelődésre vezető utat, és így visszaálljon a keresztény közösség látható egysége. Imádság Háromegy Isten, eléd jövünk igazi közösség utáni mélységes vágyakozásunkkal, a fiatalok és öregek, a férfiak és nők között a gazdagok és szegények és mindenfajta ember között. Szeretnénk megszüntetni a keresztények közötti megosztottságot. Segíts, hogy le tudjuk bontani az általunk emelt sok korlátot. Segíts, hogy szétoszlassuk gyanakvásainkat, hogy lássuk azokban a jó szándékokat, akikkel találkozunk. Segíts, hogy félre tudjuk tenni saját bizonytalanságunkat, hogy értékelni tudjuk mások méltóságát. Segíts levetni félelmeinket, hogy eloszlathassuk mások félelmeit. Segíts legyőzni büszkeségünket, hogy szerethessük szomszédainkat, mint önmagunkat. Add meg nekünk a valódi közösség ajándékát, a másokkal való kiengesztelődésben. 4. NAP A KIENGESZTELŐDÉS: MEGIGAZULÁSUNK „...Isten igazságossága legyünk Őbenne” (2Kor 5,21) Ézs 53,3-9. Sebei által gyógyultunk meg Zsolt 32. Megmentesz a bajtól Róm 5,6-11. Vére által igazultunk meg Jn 8,1-11. És nem ítéllek el. Magyarázat A struktúráknak és az ideológiáknak, melyekkel együtt élünk, megvannak a maguk árnyoldalai. Isten mégis megtestesült é$ velünk élt egy olyan társadalomban, amelynek ugyancsak megvoltak a maga problémái. Ezsaiás gyönyörű szövegében találkozunk az Ur szenvedő szolgájával, aki elnyomott volt, akit megkínoztak és leöltek, mint egy bárányt. Ő viselte adósságainkat és szomorúságainkat, megvetett volt, megsebzett és összetört a mi tévelygéseink és bűneink miatt. Miatta merészelhetünk hinni a megbocsátásban, de nekünk kell gyakorlattá tenni a kiengesztelődést keresztény közösségeink között és társadalmunkban. Az evangéliumi részletben szereplő farizeusokat és írástudókat megkötötték a kor struktúrái, de Jézus felismertette velük bűneiket. Nekünk is megmutatja: szeretete szabaddá tesz minket, hogy megbocsáthassunk egymásnak és ne vétkezzünk újból. Imádság A mélységből kiáltunk hozzád, Isten. Halld meg szavunkat: halld azok kiáltásait történelmünk folyamán, akiket a Te nevedben üldöztek. Halld meg korunk háborús áldozatainak kiáltását; azokét, akik éheznek és szomjaznak; akik magányosak vagy a társadalom peremére kerültek. A gyermekek kiáltását, akikkel visszaéltek; a megalázott asszonyok és férfiak kiáltását; a bűn és a közöny kiáltását. Mi részesei vagyunk a kiáltásnak is, a bűnnek is... Mindannyian vétkeztünk ellened... Tégy szabaddá minket, hogy felismerjük nagy szeretetedet és meg is osszuk azokkal, akik kiáltoznak!
