Evangélikus Élet, 1997 (62. évfolyam, 1-52. szám)
1997-03-23 / 12. szám
Zsinati Híradó 1997. március 23. AZ EVANGÉLIKUS TEOLÓGIAI AKADÉMIA (HITTUDOMÁNYI EGYETEM) MŰKÖDÉSÉRŐL Az Országos Lelkészi Munkaközösségről szóló törvénytervezet a zsinat 24. ülésszakának napirendjén című, 1995. évben hatályba léptetett törvény 6. és 11. §-ának záró mondatát az állami törvényekhez „Az 1938 és 1990 között törvénysértően alkalmazott joghátrányok semmissé nyilvánításáról” A zsinatot ért egyik legkeményebb kritika szerint az eddigi döntések, törvények azt sejtetik, hogy nincsen egyházunknak jövőképe, csak „túlélésre játszunk”, nem akarunk valódi megújulást, változást. Vajon mennyiben jogos ez a kritika, és vajon a legutóbbi ülés döntése egy 2001-től tervezett struktúraváltásról megváltoztathatja-e a zsinat negatív megítélését? Úgy vélem, a hosszú és keserves vajúdás után végre kétharmados többséget kapó jövőkép, egy há- romkerületes, két vidéki püspöki székhellyel működő evangélikus egyházról mindenképpen egyértelmű jelzés arra nézve, hogy a zsinat nem a jelenlegi struktúra „bebal- zsamozását” tekinti feladatának. De ugyanakkor a minden áron való, elhamarkodott, izgága változtatás sem szolgálná egyházunk valódi megújulását. Az a négy év, amit a zsinat szükségesnek lát egy ilyen nagy horderejű szervezeti változtatás előkészítésére, elegendő időt adhat arr§, hogy egyházunk legszélesebb rétegeit is bevonjuk a közös gondolkozásba, felelős tervezésbe. Ennek lehet első konkrét alkalma az az Országos Evangélikus Találkozó, amit augusztus 23-24-re tervezünk Pakson. Ide lehetőleg minden evangélikus gyülekezetből várunk küldötteket, hiszen a találkozó mottója - „Az egyház jövője, a jövő egyháza” - mindannyiunkat érintő kérdéseket vet föl. Milyen igazodva, a zsinat a következőképpen módosította: című törvény 4. § (3) pontjában a következő módosítás érvényes: lesz, milyen legyen a jövő istentisztelete, gyülekezete, missziója, diakóniája? Ezekre az izgalmas kérdésekre keressük majd a választ, a tervek szerint mintegy ezerötszázan, a jövő századot idéző, szupermodem paksi sportcsarnokban. A zsinat tehát nem zárta le, nem is zárhatta le a jövőkép kérdését. Mindannyiunk közös lehetősége és felelőssége, hogy a címben említett „reális víziót” kialakítsuk egyházunk jövőjéről. Nincs itt valami ellentmondás? Lehet valami egyszerre reális és ugyanakkor vízió is? Úgy hiszem, a kettő nem zárja ki egymást, sőt ellenkezőleg, a keresztény jövőképformálás egyszerre kell, hogy bátran és merészen tervezzen, számolva a Szentlélek „fantáziájával”, de ugyanakkor komolyan véve az apostoli figyelmeztetést, mely szerint a Szentlélek nem a rajongás, hanem „a józanság lelke”! A keresztyén realitásérzék nem azt jelenti, hogy Evangélikus Egyházunk lelkészei a nyári két hónap - július és augusztus - kivételével havonta találkoznak. Együttléteiken közösen ünnepük az eucharisztiát (úrvacsorát), közösen készülnek a soron következő vasárnap igehirdetésére és meghallgatnak egy-egy tudományos-teológiai előadást aktuális témáról. Gyakran több egyházmegye lelkészei közösen tartanak lelkészgyűlést. Máskor szomszédos államok evangélikus egyházainak lelkészeivel beszélik meg korunk időszerű teológiai kérdéseit. így került sor pl. az elmúlt esztendőben Budapest-Bécs lelkészeinek együttlétére fővárosunkban, Sopronban pedig a burcsak abból indulunk ki, ami van, és ami „tudományosnak” vélt statisztikai előrejelzésekből kiszámítható. Ha Jézus az akkori Római Birodalom gazdasági, politikai, vallási „realitásaiból” indult volna ki, ha csupán . az akkori „közvélemény-kutatásokon” és statisztikákon tájékozódott volna, minden bizonnyal soha nem merte volna elküldeni azt a bizonyos tizenegyet az evangéliummal. A keresztyén reaütás mindig számol a Szentlélek meglepetéseivel. Már szélcsendben is felhúzza a vitorlákat, vagy más képpel élve: olyan csatornákat, medreket épít, amelyekben talán ma még alig csörgedezik az élet, de ha jön a lelki „felhőszakadás”, képes lesz mederben tartani és jó irányba vezetni az isteni erők kiáradását. Mindezért imádkozni és tenni - ez a keresztyén realitás! így születhet meg a reális vízió egyházunk remélt jövőjéről. genlandi kollégák találkoztak a győr-soproni és vasi egyházmegye evangélikus lelkészeivel. Máskor erdélyi lelkésztestvéreink a vendégeink. A gyűléseknek hármas célja van. Elsőként a szolgatársi közösség (fratemitás) ápolását említem. Nélkülözhetetlenül szükséges, hogy az egy területen élő s munkálkodó lelkészek rendszeresen találkozzanak és ápolják az összetartozást. Második célként a szellemi továbbképzést jelölöm meg. Olyan korban élünk, amikor új kihívások köszöntenek reánk. Aki nem kíván tanulni, rest időt fordítani új feladatai jobb és szakszerű elvégzéséA zsinat végigtárgyalta az Országos Egyházról szóló törvényi fejezetet. Az Országos Presbitérium döntésébe utalt ügyek körét szélesítette (ide utalta például a költségvetésről való döntést), mivel az volt az általános vélemény, hogy - szemben az Országos Közgyűléssel - az Országos Presbitérium mozgékonyabb, évente többször összehívható és - emiatt is, összetétele miatt is - az ügyekben tájékozottabb. A törvényjavaslat szerint az Országos Elnökség - amelynek tagjai a kerületek püspökei és felügyelői lesznek - testületként hozza az Egyház vezetésére vonatkozó határozatait, ugyanakkor tagjai között - primi inter pares - egy-egy lelkészi és világi elnök látná el az Elnökség adminisztratív (ügyvezetői) teendőit és az Egyház képviseletét külső szervek és intézmények felé. Mint ismeretes, már a most hivatalban lévő elnökség rendszeresen bevonta üléseinek munkájába a kerületi felügyelőket és a megbízott országos főtitkárt is, noha az egyházelnökség az 1966-os törvény szerint három tagú. így az új törvény ezt a gyakorlatot fejlesztette tovább. A javasolt rendet a zsinat magáévá tette. Az előterjesztett két változat közül a zsinat - gyenge többséggel - azt fogadta el, amely szerint az egyházközségek nem választanának külön országos felügyelőt, hanem az Országos Közgyűlés választaná meg az elnökség tagjai közül a két - püspöki és felügyelői - reprezentatív egyházelnököt. Az országos bizottságok rendre, előbb-utóbb kisodródik a lelkészi pályáról. Végül az információáramlás alkalma is a lelkészgyűlés. Rendeletek és törvények szüntelen változó világában élünk. Nem tudja jól elvégezni munkáját az, aki nem él a tájékoztatás lehetőségével. Ezért lelkészeink számára a gyűléseken való részvétel jogi és erkölcsi értelemben kötelező. De személyes érdekük is erre indítja őket. A gyűlések látogatottsága igen magas, általában 90%. A zsinaton felmerült annak szüksége, hogy gyűléseink új szervezeti struktúra jegyében más névvel jelöltessenek meg. Elhangzott olyan javaslat is, szeresen értékelik az egyházi munkaágak működését, javaslataikkal jobbítják a szolgálatokat. A bizottságok az Országos Elnökség koordinációjával önállóan működnek, az Országos Közgyűlésnek tartoznak felelősséggel, jelentéseiket és javaslataikat is e testület hagyja jóvá. A törvény nevesíti az országos bizottságokat, csakúgy, mint az országos tisztségviselőket. A zsinat rendezni kívánja az országos munkatársak státusát, mind a tisztségre való megválasztás, mind alkalmazotti munkaviszony tekintetében. Az erre vonatkozó végleges szöveget a zsinat következő ülésén vitatja meg. A törvény rendezi az Országos Egyházi Iroda és alkalmazottainak helyzetét. Az országos egyház adminisztratív központját az igazgató vezeti. A munkatársak az igazgatótól kapják feladataikat és neki felelnek azok elvégzéséért. Az Iroda szervezetén kívül álló személyek - az Országos Elnökség tagjai, egyes országos tisztségviselők, az országos bizottságok elnökei, a kerületi, egyházmegyei és gyülekezeti tisztségviselők - munkakapcsolatban állhatnak az Iroda alkalmazottaival, de feladatok elvégzését csak az Iroda igazgatójától kérhetik. Az Országos Egyházi Iroda nyilvántartásai a tisztségviselők rendelkezésére állnak, az Iroda végzi az országos szervek levelezését, ügykezelését. A törvény szövegét a zsinat a részletes tárgyalás során elfogadta. Néhány részletkérdés lezárása a következő ülésre maradhat. Thumay Béla hogy a lelkészek mellett hitoktatók, hittantanárok is vegyenek részt a gyűléseken. Nyugdíjas lelkészeink állandó tagjai az együtt- léteknek. Vendégként, a lelkészek egyetértésével, bárki meghívható. Magától értetődő, hogy az egyházmegye lelkészei saját hatáskörben választják meg a közösség elnökét, aki lehet az esperesen kívü- U személy is. A kerületi, ill. országos javaslattétel teológiai témák kidolgozására a lelkészek által írásban előterjesztett kérdéskörből nyer megfogalmazást. Eldöntendő kérdés, hogy a lelkészek ilyen jellegű együttléte jogi szervezet keretében működjék-e, vagy sem. A nyitva maradt kérdésekben a zsinat további ülésein kell döntést hoznia egyházunk legfőbb törvényalkotó testületének. Ezen a helyen is Istennek köszönjük meg az egyházmegyék lelkészeinek egymás közti aktív szolgálatát, a spirituális és szellemi műhelyek egymást gazdagító munkáját. D. Szebik Imre Új elnököt választott a gazdasági Bizottság Sztruhár András zsinati tag a Fejér- Komáromi Egyházmegye felügyelője. A Gazdasági Bizottságnak eddig is tagja volt, tevékeny részt vett a törvény megszövegezésében, végső megformálásában. A zsinati ülésen előadója is volt a beterjesztett törvényszövegnek az egyik fázisban. A megválasztásra az adott okot, hogy készül a törvények összehangolása, a törvénykönyv egységes szövegének szerkesztése és ehhez a bizottságok élén álló elnökök munkája szükséges, hogy kiküszöböljenek esetleges ellentmondásokat és egységes legyen a szabályozás. Ehhez a munkához neki is sok erőt kívánunk. Gáncs Péter Tisztelt Országos Elnökség! Megköszönve az Országos Egyház eddigi bizalmát, 1997. február 23- ával zsinati tagságomról lemondok. Az új Törvénykönyvet a zsinati döntés alapján meghatározott szervezeti formában támogatni nem tudom, így a végső szavazásban „nem”-mel szavaznék. A Zsinat befejezhetősé- gét és a teljes Törvénykönyv elkészültét viszont nagyon fontosnak tartom. Ezt az ellentmondást feloldani csak lemondásommal tudom. Senkire nem neheztelek. Ha valakit megbántottam, bocsánatot kérek. Szeretettel és tisztelettel: Smidéliusz Zoltán Budapest, 1997. február 23. 6. § ...Az egyetemi tanárválasztása úgy hatályos, ha azt az intézményt fenntartó Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Egyházi közgyűlése jóváhagyja, és őt a Magyarországi Evangélikus Egyház Elnökségének javaslata alapján a művelődési és közoktatási miniszter előterjesztésére a köztársasági elnök kinevezi. 11. § ...A rektort az egyetemi tanárok közül az Egyetemi Tanács választja meg, a választást a Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Egyházi Közgyűlése hagyja jóvá, és az Országos Elnökségének javaslata alapján a művelődési és közoktatási miniszter előterjesztésére a köztársasági elnök nevezi ki, ill. menti fel. „A semmisség megállapítása iránti keresetet 1998. december 31-ig lehet előterjeszteni.” „REÁLIS VÍZIÓ...” Van-e egyházunknak jövőképe? A zsinat részletes tárgyaláson elfogadta az Országos Egyházról szóló törvényt Zsinati lendület és a gondok özismert, hogy a törvényhozó Zsinat befejező szakaszához érkezett. Ez mind pozitív, mind negatív tekintetben érzékelhető volt a január 17-18-i ülésszakon. Pozitívumként értékelhető a hitoktatásról, valamint a konfirmációról és a felnőttkeresztségről szóló törvényi fejezetek elfogadása jelentős eredmény az egyházi jogalkotásról intézkedő, úgynevezett Zsinati Törvény módosítása és megszavazása. Ez utóbbi mára negatívumok veszélyét is jelezte. A kétharmados többséget meghaladó arányban álltak ugyan a zsinati tagok a törvény mellé, de viszonylag nagy volt a „ nem ” és a „ tartózkodom ” szavazatok száma is (49:8:7). Ez azzal magyarázható, hogy változatként sem vette tekintetbe a Zsinat az egyházkerületeket a jövendő zsinatok összetételénél. E probléma miatt eleve vita volt arról, helyes-e most elfogadni a törvényt. E kérdésben az az álláspont érvényesült, hogy szükséges a zsinati törvény megalkotása, sőt hatályba léptetése, annak érdekében, hogy semmiféle esetleges későbbi időzavar ne teremtsen jogbizonytalanságot. Emlékezetes, hogy a Zsinat első ülésén a legnagyobb vita az úgynevezett kétlépcsős modellről zajlott. Ennek képviselői indítványozták, hogy a Zsinat először csak az új Zsinati Törvényt alkossa meg majd oszlassa fel magát és az új törvény alapján üljön össze az új zsinat. Ma még nyilvánvalóbb, mint akkor volt, hogy ez lényegében nem változtatott volna az összetételen, ezt akkor is hangsúlyozták, az indok az elhatárolódás volt a múlttól. Va, lójában a januári zsinati ülésszak teremtette meg hat év után azt a helyzetet, hogy jelen Zsinat munkájának befejezése után van olyan jó minőségű törvényünk, amelynek alapján az új törvényhozó testület összehívható. Az időnként talán túlzottan is felforrósodó indulatok értékelhetők negatívumként. Persze nehéz megmondani, hol húzódik meg a határ az egészséges dinamizmus és a már el nem fogadható indulatok között. Kétségtelen, hogy a több válságot átélt Zsinat talán legnagyobb, befejező leckéjéhez érkezett. Dönteni szükséges az egyház jövőbeni szervezeti tagolódásáról. Örvendetes, hogy az egyházközségek és az egyházmegyék szintjén megszületett a konszenzus, a nehéz döntést a további szintek - egyházkerület, országos egyház - igénylik Korábban a legnagyobb vitát az egyházkerületek számának az esetleges növelése váltotta ki. A háromkerüle- tes modell képviselői ettől a szolgálat megújulását, a vezetés demokratizálódását várták, az ellenzők elsősorban azt vetették fel, hogy a szervezeti fejlesztés nem garantál tartalmi javulást, ugyanakkor ellenérzést válthat ki - többek között az anyagi vonatkozások miatt - egyházon belül és a társadalomban is. Egyik álláspont sem érte el a szükséges támogatottságot. A holtpont áthidalására két megoldás kínálkozott. Nem változtatni jelen szervezeti tagolódáson, ami persze nem jelenti azt, hogy a kerületi, illetve országos szinten ne lehetne ésszerűsíteni, de marad a négy szint és a két kerület. Ezt képviselték azok, akik a Zsinat sikeres befejezését féltik a nagyobb változtatástól. A másik nézet - és ez kapott kétharmados többséget a tavaly októberi ülésszakon - a háromszintes modell kidolgozásával kíván érdemi szervezeti korszerűsítést elémü Eszerint az egyházkerület mint egyházkormányzási szint megszűnne, a püspökökhöz tartozó egyházmegyék, mintegy püspöki területet képeznének, ezeket a püspökök pásztorolnák, illetve úgy felügyelnék, mint az országos munkaágakat. Az elképzelés három püspökkel, illetve felügyelővel számol. Ezért is mondják a kritikusok, hogy visszacsempészik a háromkerületes elképzelést. A modell hívei viszont csak együtt tartják hatékonynak az elképzelés elemeit. Azaz három szint, de három püspök, illetve felügyelő. Ez is jelzi, hogy nem a püspökök ellen irányul a modell, viszont azt vállalják az előterjesztők, hogy a három kerület mellett szóló - a vezetés demokratizmusát erősíteni kívánó érvek szerepelnek gondolkodásukban. Ugyatiak- kor az ellentmondásos helyzetet jellemzi, hogy dr. Boleratzky Loránd, egyházunk talán legjelentősebb jogtudósa a Zsinathoz intézett levelében nagy aggodalmának ad hangot az egyházkerülétek esetleges megszüntetése miatt. Ő a háromkerületes modell híve volt. Zsinati tagságról lemondását váltották ki az ügy körüli viharok, a három szintet nem tudja elfogadni. Bizonyos, hogy számunkra is lehetetlen egyidejűleg eleget tenni történelmi hagyományoknak, a jelen racionalitásának és a jövő igényének. Dönteni kell, mi képez prioritást. Bizonyos, hogy nemcsak szükség hanem lehetőség is van az egyszerűbb szervezetre számítógépes korszakunkban. Természetesen mégsem az adminisztráció, hanem a szolgálat igénye kell meghatározó legyen. A gyors, jelentős változásoktól is él a félelem, mondják az egyház konzervatív struktúra, a szó jó értelmében, amely a stabilitást szolgálja. Mégis erőteljes - továbbra is-a változtatás igénye. Jó lenne azonban, ha a februári ülésszakon a fő kérdésekben konszenzus születne. Sok aggodalmat kiküszöbölhetne, ha az esetleges új szervezeti formát - például a három szintet - csak hosszabb idő után vezetnénk be, közben mintegy kipróbálva ezt a gyakorlatban, úgy, hogy az új Zsinat akár már módosíthatna is az elképzelésen. Ez is egyik nagy jelentősége ugyanis az elfogadott Zsinati Törvénynek. Eszerint mindig kell legyen összehívható zsinati tagság. Törvényt csak törvény módosíthat, ez az alapelv, és megkívánja, hogy az egyház jogalkotó testületé folyamatosan működjék Ez persze jelenthet akár csak évi egy ülésszakot. Lendületesen kezdte a Zsinat az új évet. Reméljük ez megmarad és eredményekben is megnyilvánul majd. Frenkl Róbert Új zsinati tagok bemutatkozása Kovács Ilona: Győr-Sopron megyében, Vadosfán, az ősi artikuláris községben születtem. Szüleim egyszerű földműves emberek voltak Tanulmányaimat 1978-ban fejeztem be az ÉLTE matematika-fizika szakán. Pályámat Pápán kezdtem. 1992 őszétől a soproni Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium (Líceum) tanára vagyok Az ismeretek oktatása mellett igyekszem mindazt a szeretetet, hitet, egymás megbecsülését is továbbadni, amit annak idején én is kaptam kisfalumban. A diákokkal élő a kapcsolatom, pályaválasztási felelősként is segítem őket. A közösségért vállalt felelősségemet az is jelzi, hogy iskolánkban az Intézményi Tanács tógának választották kollégáim. Itt Sopronban bekapcsolódtam az újraéledő Luther-Szövetség munkájába is. Szülőfalumtól sem szakadtam el, ott élő özvegy édesanyámat rendszeresen látogatom. így még gyülekezeti hovatartozásomat is kettősnek nevezhetem. A Zsinat póttagjává 1994-ben választottak az evangélikus iskolák, s így kaptam meghívást most egy ülésszakra. Megválasztásomkor az a cél is vezetett, hogy evangélikus egyházunk, benne az evangélikus iskolák munkáját is segítsem. * Kebelei Ferenc: 23 éve vagyok a soproni gyülekezet presbitere, első ciklusban a gyülekezet felügyelője, az egyházmegyében a világi főjegyzői tisztet töltöm be. Szolgálatom elmúlt 10 esztendejét a templom, a torony és az orgona teljes felújítása kötötte le. A soproni iskolák visszaigénylése és beindítása körüli problémák megoldásában vettem részt. Nagy öröm számomra, hogy most már városunkban négy egyházi intézmény működik Számomra megtiszteltetés, hogy zsinati póttagból most taggá léptem elő. Nagyon érdekes volt látni az érdekek és különböző felfogások, vélemények ütközését, főleg most, mikor a zsinat újra a legnagyobb vitákat kiváltó területi kérdéseket tárgyalja (talán már egy kicsit későn). Remélem, hogy a zsinat ezt a kényes kérdést megoldva békességben tudja munkáját befejezni
