Evangélikus Élet, 1997 (62. évfolyam, 1-52. szám)

1997-03-02 / 9. szám

Három nap Denkendorfban Nyíregyházi gyülekezetünk meghívást kapott a németországi Denkendorfból, hogy együtt ünne­peljük az ottani testvérgyülekezet­tel „Feltámadás” templomuk ne­gyedszázados jubileumát. Nyíregyházáról indultunk el. Különös alkalom volt számomra ez az út, mivel először jártam Né­metországban. Autóbusszal utaz­tunk, útközben Budapesten meg­tekintettük (belülről is) a Parla­ment épületét, majd a győri Öreg- templomban tettünk látogatást es­ti áhítattal egybekapcsolva. Mo­sonmagyaróváron éjszakáztunk. Másnap kora reggel útnak indul­tunk, és a hosszú úton énekeltünk. Megyer Lajosné, Vilmi néni segítsé­gével megtanultunk egy kedves kis éneket németül is, melynek mon­danivalója - „Szeret az Isten” - vé­gigkísért útunkon, és remélem ve­lem marad életem végéig. Késő délután értünk Denken- dorfba. A gyülekezeti teremben terített asztallal fogadtak bennün­ket. A kölcsönös üdvözlések el­hangzása után megismerkedtünk vendéglátóinkkal, akik otthonaik­ba fogadtak. Az én házigazdáim Stuttgartban dolgoznak. Isten ajándéka volt, hogy reggelente az Útmutató igéi mellett közösen imádkozhattunk. Az első napot Denkendorf meg­tekintésével kezdtük, majd kirán­dultunk Haigerlochba, ahol egy igen szép környezetben lévő evan­gélikus templomban jártunk. Gyö­nyörködtünk a most is magántulaj­donban lévő Hohenzollern kas­télyban (885 m magasan fekszik) és a vármúzeumban felhalmozott különleges ékszerekben. Vasárnap együtt ünnepeltünk német testvérgyülekezetünk tagja­ival a „Feltámadás” templomban. Megható volt látni, amint eljöt­tek az egészen idősek, de a gyere­kek is - hálát adni Istennek. Most is a fülemben cseng a templom fúvósegyüttesének gyönyörű mu­zsikája. Házigazdám 35 éve hűsé­ges tagja ennek a zenekarnak. Már fia is itt zenél. Látszott az ünneplő gyülekeze­ten az öröm, hála, hogy velünk az Úr! Köszönettel fogadták az álta­lunk németül, illetve magyar nyel­ven előadott énekeket is. Az istentiszteletet követően együtt maradt az ünneplő gyüle­kezet és szeretetvendégségen is­merkedtünk, beszélgettünk egy­mással. A harmadik napon Stuttgart ne­vezetességeivel ismerkedtünk és gyönyörködtünk Esslingen város különleges épületeiben. Este ven­déglátóink közös vacsorára hívtak bennünket, ahol elbúcsúztunk egy­mástól. Felejthetetlen emlékként marad meg bennem, amint egymás kezét fogva elénekeltük az „Erős vár a mi Istenünk” kezdetű énekünket. Hálát adva Istennek, ezúton is köszönöm mindazoknak, akiknek segítségével létre jöhetett ez az utazás és a denkendorfi vendéges­kedés. Pampuch István presbiter MAGYAR ÖKUMENIKUS SZERETETSZOLGÁLAT * Karácsonyi segélyakciók Buda­pesten és vidéken A Szeretetszolgálat 1996 kará­csonyán is meghirdette pénzado­mánygyűjtő kampányát, amelyre - e lap olvasói közül is - sok együtt­érző adományozó küldte el támo­gatását, segítve az akció sikerét, Karácsonyi csoinagusztás, 1996 hozzájárulva az ajándékcsomagok és a karácsony alatti szeretetven- dégség költségeihez. így jutott Bu­dapesten 1000 család és 300 gyer­mek élelemcsomaghoz. Aznap hajnalban tört be a der­mesztő hideg, mégis már órákkal a fél tízes nyitás előtt megkezdődött a sorban állás a Magyar Ökumeni­kus Szeretetszolgálat Turbina ut­cai Szociális Központjánál. A hi­degben türelmesen várakozott a nélkülözők tömege (bár akadtak percek, amikor a Szeretetszolgálat munkatársainak kellett rendet te­remtenie egy váratlanul felbuk­kant türelmetlenkedő csoport mi­att). A csomagosztás alatt a sor egyre hosszabb lett, a csomagok gyorsan kézbe kerültek..., ám hir­telen nem nőtt tovább a sor, fogy­tak az emberek, de fogytak a cso­magok is, már az utolsó sorbanálló következett, és átvette az utolsó karácsonyi élelemcsomagot! Ju­tott mindenkinek, aki kért! Ezek a boldog percek kárpótolták a mun­katársakat és az önkéntes segítő­ket a csomagosztás előtti és alatti fáradalmakért. Miskolcon és Debrecenben a Magyar Ökumenikus Szeretetszol­gálat munkatársai és önkéntesei személyesen vitték házhoz az aján­dékcsomagokat - idős, nehezen mozgó nyugdíjasok, sokgyermekes családok, beteg gyermekek örültek az ajándéknak és az ünnep előtti látogatásnak. További csomagokat osztott szét Szeretetszolgálatunk a Szeretet és Támogatás ’96 akció során. * Karácsonyi szeretetvendégség Budapesten és Debrecenben december 25-én és 26-án meleg, házi főzésű ebéddel, ünnepi terí­tett asztallal várta a Magyar Öku­menikus Szeretetszolgálat a hideg időjárásban az utcáról, rosszul fű­tött lakásokból betérő vendégeit, felnőtteket és gyermekeket. Ők nem teremthettek maguknak ott­honi ünnepet. A Szeretetszolgálat szociális központjaiban felállított karácsonyfa mellett, meghitt han­gulatban, terített asztalnál napon­ta 350 ebédadag fogyott el. * Téli melegedő A Karácsony után kezdődő, he­tekig tartó fagy szükségessé tette, hogy a Magyar Ökumenikus Sze­retetszolgálat átmeneti jelleggel megnyissa Turbina utcai helyisége­it az utcán dermedő, hajléktalan­otthontalan emberek részére. „Fi­nom a! tea, friss a kenyér”, így be­szélgettek egymás között a beté­rők, miután végre meleg helyiség­be érkeztek, ahol terített, tiszta asztaloknál pirospaprikát szórtak a zsíros kenyérre, és kezüket a teáspoháron melengetve, el-elbó- biskolva, szép csendesen elüldö­géltek. Naponta 35 kétkilós kenyér fogyott el, minden betérő kedvére ehetett és ihatott. Megható volt látni a hidegtől eltorzult arcokon felvillanó boldog és elégedett mo­solyt, amikor a nehéz sorsú, átfá­zott emberek a kenyérért nyúltak. A Szeretetszolgálat munkatársai és önkéntesei munkaidő után, hét­végeken is örömmel szolgáltak, ezek a percek adnak erőt és buzdí­tást a fáradhatatlan ténykedéshez. A MAGYAR ÖKUMENIKUS SZERETETSZOLGÁLAT SZERETETTEL KÖSZÖNETÉT MOND VALAMENNYI TÁMOGATÓJÁNAK A KARÁCSONYI IDŐSZAK ALATT NYÚJTOTT ANYAGI ÉS ERKÖLCSI SEGÍTSÉGÉRT. Evangélikus Élet 1997. március 2. Finnországban jártunk, testvérre találtunk Október hónap nagy izgalmat hozott hat zalaegerszegi ember­nek, akik közül ketten, Balogh András és Baloghné Szemerei Má­ria a gyülekezet lelkészei, Sümegi Pál a felügyelő, Sárkány András a gondnok, Szilvás László a számve­vőszék elnöke és Szentgyörgyi Akosné a zalai Finn-Magyar Bará­ti Kör elnöknője. Az izgalom előzményei: 10 éve testvérvárosok Zalaegerszeg és Varkaus; egy éve Zalaegerszegen járt a varkausi gyülekezet énekka­ra; s ez évben megérkezett a var­kausi gyülekezet meghívása egyhe­tes tanulmányútra. Nekem a hír hallatára a húsvéti locsolóversike jutott eszembe: „Zöld erdőben jártam...”. Abban biztos voltam, hogy Finnországban elmondhatom: Zöld erdőben jár­tam! De találok-e „kék ibolyát”? Megtalálom-e a szeretet, a testvéri kapcsolat „virágát” egy olyan távo­li ország - hozzánk képest - hatal­mas gyülekezetében?! De ugyan­azzal a belső bizalommal indul­tunk útnak, mint a húsvéti locso­lásra készülő kisgyermek. Ennél sokkal több történt. Nem „kék ibolyát”, hanem TESTVERT találtunk a varkausi evangéliku­sokban, s mindazokban, akikkel csak összehozott az élet az egy hét alatt. - Bár félek kimondani a test­vér szót éppen azért, amiért a gyermekeink is másként fogalmaz­nak, ha egy finom csoki elosztásá­ról van szó: „Osszuk el, de ne test­vériesen, hanem igazságosan.” Ebben az esetben azonban félel­mem már a repülőtéren elmúlt. Akik fogadtak (Varkaus Város Önkormányzatának titkára és fele­sége), nem azzal kezdték, mint a gyerekek: mit hoztál?, hanem úgy, mint a nagy testvér: Mit adhatok neked? Ml pedig részesültünk a gyülekezet mindennapi életében, bepillanthattunk a város, a polgár- mester tevékenységébe. Gyüleke­zeti központok, szociális munkál­kodás, sajtómunka, gyermekmun­ka a 0-tól a sokéves korig, rászoru­lók segítése (alkohol, drog stb.), idősek gondozása csoportosan és otthonukban. Ha fel akarnám sorolni mindazt, amit láttunk és tapasztaltunk - az esperes fogadásától a püspök láto­gatásáig -, akkor én bérelném ki a mai újságot. Amit azonban most már tudok: az első titkuk a hit, amiből következik a második: a gyermekek és idősek nagy megbe­csülése. Nem is értem, hogy ezen miért csodálkozom, hiszen nálunk is ennek KELLENE megvalósul­nia. S akkor nem lenne semmi baj? De igen. Varkausban is van baj. Mégsem fogyott el a hitük, csak a munkahelyek. Itthon, ha elfogy a munkahely, mindenki ideges lesz. Ott nyomát sem tapasztaltam az idegességnek, viszont annál in­kább az egymás iránti szeretetnek, amelyből nekünk is jutott. Engem utoljára gyermekkoromban vett körül akkora szeretet, mint Var­kausban. Sokan élnek úgy, hogy a testvé­rük igen távol van tőlük, s ezért úgy érzik, hogy nincs is testvérük. Tőlünk nagyon messze élnek a varkausi testvéreink. De csak tá­volságban! Hiszen most is érezzük imádságukat és - a mennyei Atyán keresztül - szeretetüket. Ezért me­rem állítani: ...TESTVÉRRETA­LÁLTUNK! Balogh András ORSZÁGOS PAPNÉ CSENDESNAP 1997. március 22-én, szombaton 10 órai kez­dettel a Deák téri Gimnázium dísztermében (1052 Budapest, Sütő u. 1.) országos csendes­napot tartunk papnék számára. A részletes programot az alábbiakban közöljük: Nyitó áhitat: Róm 15,7-13 (Tamásyné Szabó Erzsébet) Előadások: Reménységünk időben és időn túl (Dr. Szabóné Mátrai Mariann, Gáncs Péter) Megbeszélés Közös ebéd Kötetlen beszélgetés A tánc, mint imádság. Bemutató (Balogh Judit) Információ egyházunk aktuális kérdéseiről __ (Szebik Imre) Úrvacsorái istentisztelet. Ige: lPt 3,15 (Pán- gyánszky Agnes) A csendesnap 16,30 óráig tart. Jelentkezés: 1997. március 10-ig, Északi Püs­pöki Hivatal. 1125 Budapest^ Szilágyi Erzsé­bet fasor 24. Tél.: 176 23 35,176 24 48 Fax: 176 24 40 Szerény ebédet biztosít és útiköltséget térít az Országos Egyház. A Fasori Evangélikus Gimnázium dísztermében (Budapest VII., Városligeti fasor 19-21) 1997. április 5-én, szombaton de. 10 órától du. 4 óráig tartjuk a hitoktatók országos találkozóját. Ebédet és az útiköltséget az Országos Egyház fe­dezi. Jelentkezés: Dr. Muntag Andorné fasori lelkésznél március 20-ig, 1071 Budapest, Darqjanich u. 28/b. Fa­sori evangélikus lelkészi hivatal. Tel.: 322-28-06. Vátjuk hitoktatók és lelkészek részvételét! A kelenföldi templomban Vesperás (énekes esti ima XVI. századi protestáns hagyományok alapján) lesz március 2-án, 9-én és 16-án du. 18 órakor G. Ph. Telemann Lukács-passiójából. Közreműködik: Bubnó Tamás (tenor), Pechan Kornél (bariton), Németh Csaba (orgona), valamint a gyülekezet kamarazene- kara. „NE MONDD, HOGY FIATAL VAGY...” ahogy az ifjúság látja Evangélikus Értelmiségi Találkozó az egyházi ifjúság szervezésében Evangélikus Egyetemi és Főiskolai Gyülekezet Magyarországi Evangélikus Egyház Ifjúsági Bizottsága Magyarországi Evangélikus Ifjúsági Szövetség 1997. március 7-8: Budapesti Evangélikus Gimnázium (Fasor) Budapest VII., Városligeti fasor 17-19. Program: 03. 07. 18.00 Érkezés, vacsora (állófogadás) 19.00 Előadás, megbeszélés 22.00 Zárás 03.08. 9.00 Előadás, megbeszélés 12.00 Ebéd 13.00 Előadás, megbeszélés 15.00 Összegzés, zárás Jelentkezés Marton Tamásnál (Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Iroda, 1085 Budapest, Üllői út 24. TeL/Fax: 117 16 37) 1997. március 1-ig. A jelentkezéskor kérjük feltüntetni, hogy mely na­pokon tud résztvenni, illetve kér-e szállást. (Az étke­zés és a részvétel ingyenes!) Olvastuk - nem értünk egyet A „Reformátusok Lapja” 1997. február 2-án meg­jelent számában Szilágyi Ferenc (Kálvinizmus II.) című írásában Petőfi Sándort átveszi a Kálvinista Egy­házba, noha megíija róla, hogy lutheránusnak keresz­telték. Az idézett Petőfi-részletek szerint azért kelle­ne Petőfinek reformátusnak lennie, mert ilyeneket írt: „Az Isten tudja, mit cselekszik / Magas tervébe nem lát a vak ember, / S kérdőre vonnunk őtet nem szabad. / Rákülde a tengerre engem, / Lelkembe tet­te az iránytűt, / Amerre ez vezet, megyek.” Tévedésnek tartom Petőfi költészetében megtalál­ható bibliai elemekbe kálvinizmust magyarázni. Hagyjuk meg őt annak, aki volt: evangélikusnak, aki­nek neveléséhez, spirituális mondanivalójához hozzá­tartoztak az egyetemes bibliai igazságok. HB EVANGÉLIZÁCIÓ PESTSZENTLŐRINCEN 1997. március 10. hétfőtől 14. péntekig 18,00 órai kezdettel a Pestszentlőrinc, Kossuth Lajos tér 3. alat­ti evangélikus templomban Sípos Ete Álmos lelki- pásztor, a Biblia-Szövetség főtitkára szolgál közöt­tünk. A templom megközelíthető a „kék” metró Kis­pest-Határ úti megállójától az 50-es villamossal a Vá­rosház utcáig, s onnan a téren át. Jöjjünk el és hívo­gassunk másokat is. Aki közösségközpontú életet élt... Klausz Sándor eltávozott Olyan ember távozott el közülünk, aki keveset gon­dolt saját magára, egészségére. Szinte feloldódott a közösségi életben, mint a só az ételben, hogy ízt adjon azoknak a közösségeknek, melyekben szolgálatot végzett. Értett az ízekhez, mint a GYSEV konyhafő­nöke. ízt tudott adni, amikor végezte a gyülekezeti szolgálatot, mint tisztségviselő, presbiter 36 éven ke­resztül Sopronban. Fel tudott oldódni, mint a só, és a közösségi életben nemcsak egészséges humorával, de néha kemény szavával is építeni akart, mert szavát a szeretetből fakadó felelősség szándéka járta át. így ízesített a különféle közösségekben. A vér szerinti közösségben. Hitvesével 44 évi házas­ságban élt a gondoskodó szeretet aranykapcsával. Testvére, mint a Nyugdíjas Pedagógus Otthon lakója, minden szolgálatom alkalmával örömmel újságolta: Nagyon jó testvér a Sanyi, rendszeresen látogat. A líceumi közösségben is tudott ízesíteni. Nézem az Évkönyveket, az osztálytársakat. Sokat tudott mesél­ni róluk színesen, élményszerű hitelességgel. Jelen­valóvá tudta tenni, ami 60 évvel ezelőtt történt a Líceumban, hogyan tudta kisegíteni németből az egyik osztálytársát, aki egyházunkban hosszú ideig püspökként szolgált. Segítőkészségét igénybe vette egy lelkésszé lett osztálytársa pár éve, amikor gyüle­kezetével Sopronba látogatott. Mint öregdiák, a Líceumi Diákszövetség aktív tagja volt. A 60 éves érettségi találkozó reményében távozott a földi élet­ből. A gyülekezeti közösség volt egyik döntő éltetője. Itt élte át a temetésén elhangzott alapigének a tartalmát: „Jó az ÚR! Menedék a nyomorúság idején, gondja van a hozzá folyamodókra.” (Náh 1,7). Isten jósága mindenkire kiárad, erőt és napfényt ad teremtmé­nyeinek. De jóságos az Isten akkor is, amikor az eső árvízként zúdul ránk, és a napfény nemcsak növelőén melenget, hanem perzsel és szinte megégünk?! Sán­dor testvérünk Istennek ebből a kemény jóságából is tapasztalatokat szerzett. Nem dédelgető jóságként él­te át az Isten szeretetét, mert kemény iskolába járat­ta. Mégis ragaszkodott Istenéhez, mert így edzette hi­tét, mint a kovács a vasat a tűzben. Ezért ragaszko­dott mindvégig szeretett soproni gyülekezetéhez, a legnehezebb időkben is. Akkor is járt templomba, amikor sokan jobbnak látták a gyülekezettől, a temp­lomtól a távolmaradást. Munkahelyi közösségben való munkálkodását jelle­mezte az igazságszeretete. Mint gazdasági vezető, konyhafőnök nagy ismeretségre tett szert a városban, és nyugdíjasként is kamatoztatta gazdasági és pénz­ügyi tapasztalatait, amikor hétfőn jött társaival a gyü­lekezet vasárnapi perselyeit megszámolni. De már si­etett a határhoz, mert ott is volt még tennivalója. Közben kedvesen megsimogatta az ismerős gyerme­keket. Közösségi ember volt, de szenvedése utolsó szakaszában egyedül akart maradni. Látogatásainkat mindig rövidre fogtuk, mert fájt neki, hogy ilyen el­esett állapotban látjuk. Nehezen tudta elhordozni életében a megkötözöttségeket, a gondolat és a meg­győződés szabadságát akarta megélni, ezért a múlt­ban fogságot is szenvedett. Fájt, hogy a szenvedés és a halálos kór ágyhoz köti. Hisszük, hogy a reformátori meggyőződés éltette és a hitből fakadó szabadság bizonyosságával munkál­kodhatott. Istennek köszönjük közösségi szolgálatát és érdekében elhangzott bírálatait. Hisszük, hogy mély elesettségében nemcsak Krisztus szenvedésében részesülhetett, hanem feltámadásának ereje is átjárta, mely az örök élet fényeit villantotta fel a sötét alagút végén! Szimon János A Magyarországi Evangélikus Egyház Déli Egyházkerületében 1997. február 7-én sikeres lelkészvizsgát tettek: Bácskai Károly / Mezőberény I. Börönte Márta / Budapest-Rákoszentmihály • Németh Mihály / Békéscsaba Péterné Benedek Ágnes / Budapest - kórház­lelkész Sikes Attila / Ecseny Szakács Tamás / Monor Vári Krisztina / Mezőberény I. Isten áldása kísérje szolgálataikat! MEGHÍVÓ „50 éve szolgál a fóti Mandák Otthon” Egész napos jubileumi találkozó 1997. április 19-én, szombaton Foton Várjuk minden kedves Testvérünket, akik hálával gondolnak a Mandák Otthonban kapott lelki és szellemi ajándékokra, evangélizációra, konferenciára, népfőiskola vagy kántorképzés keretében ott töltött napokra vagy hetekre. Igehallgatás, közös éneklések, találkozás testvérekkel, visszaemlékezések, hálaadó istentisztelet és úrvacsora. A résztvevők számára ebédet, a távollakók számára szállást biztosítunk. Akik a találkozón részt kívánnak venni, szándékukat jelentsék az alábbi címen: EVANGÉLIKUS KÁNTORKÉPZŐ INTÉZET 2151 Fót, Berda József u. 3. A jelentkezőknek részletes programot küldünk.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom