Evangélikus Élet, 1997 (62. évfolyam, 1-52. szám)
1997-03-02 / 9. szám
Evangélikus Elet 62. ÉVFOLYAM 9. SZÁM 1997. MÁRCIUS 2. BÖJT HARMADIK VASÁRNAPJA ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP ÁRA: 40 FT Nekem felhatalmazásom van, parancsom van az Úristentől, hogy hirdessen néktek, akik talán lélekben szomorúságot, bűnök emlékét hordozzátok, hogy Isten minden tartozást elenged, minden bűnödet megbocsátja, azt is, amit még lelked társával sem közöltél. Azt is, amiről más nem tud, csak Ő. Ordass Lajos A TARTALOMBÓL “ HÁROM NAP DENKENDORFBAN FINNORSZÁGBAN JÁRTUNK, TESTVÉRRE TALÁLTUNK AKI KÖZÖSSÉGKÖZPONTÚ ÉLETET ÉLT... Az elhívó Isten lMóz 12,1-4 Ma is egy ember áll előttünk. Csak egy ember, akit Isten kiválaszt; elhív. Valahányszor Isten valamilyen csodálatos dolgot kezd el, szeret ahhoz megvetett, lenézett, jelentéktelen eszközöket választani. Mózes botjával fakaszt vizet és botjával választja szét a tengert. Jézus öt kenyérrel vendégel meg ötezer embert, és hat vödör vizet változtat borrá. Az emberekkel kapcsolatban is így van ez. A kicsit, az alkalmatlant, a megvetettet használja fel (a „nehezen szóló” Mózest küldi Fáraóhoz, hogy beszéljen vele...). Mi a nagyot, a sokat, a tömeget keressük, becsüljük, követjük. Igénkben a világ megváltását kezdi el Isten úgy, hogy nem egy hatalmas népet, nem is egy kiváló családot, hanem egyetlen embert szemel ki Ábrahám személyében. Luther is aláhúzza, hogy Ábrahátú addigi életében nincs mivel dicsekedni: környezetével együtt bálványimádó volt. - Kihívja, elindítja. Csak egy ígéretet kap a jövendő országról és az áldásról. De tudjuk, hogy Ábrahám engedelmeskedett, és elindult. Ezután jött Isten átnevelő munkája. Tapasztaljuk, hogy így van ez ma is minden hívő ember életében. Világos, hogy Ábrahámnál három pont felé irányul Isten nevelése. Elsősorban önismeretre neveli. Feltáija előtte, hogy mi lakik benne. Éhezés... Késik az ígért gyermek születése, pedig már öregek... Ott van vele Lót, akivel szakítania kell... A próbák céija, hogy megismeijük hitetlen, bizalmatlan szívünket Azután jön Isten második céija, hogy lassan átfor- málja Ábrahámot. Látjuk is, hogy egyre kisebb, egyre alázatosabb lesz. De a legfontosabb, hogy Istent megismerje. A sok fejezet amelyben 'Ábrahámról olvasunk, mutatja, hogy eleinte nem ismerte Isten hűségét. Alapvető igazság: sem az önismeret, sem magunk átformálódása nem sokat ér, ha Istent meg nem ismerjük! Azzal kezdtük, hogy Isten egy embert választ ki, de valójában meg kell látnunk, hogy Ábrahám története is előre utal arra az Egyre, Aki majd évszázadok múlva született, Jézus Krisztusra. Ő volt az „Egy”, aki az áldás, a megváltás forrása lett. Benne Isten nem csak egy ember, egy Qsalád, egy nép - hanem az egész világ számára készített szabadulást és áldást. Ábrahám otthagyja családját, rokonait, földjét. Ez nem azt jelenti, hogy minden hívő embernek ugyanezt kell tenni. De mindenkire áll, hogy Isten elhívása gondolkodásunk megváltozását követeli tőlünk, és így bensőleg való elszakadást addigi életünktől. Böjtben meg kell vallanunk, sokszor mi sem szívesen vál- laljuk a hit útját, amelyben sokszor feszültséggel, gúnnyal, talán megvetéssel is számolnunk kell. Amikor Abrahám elindult, a próbák, kísértések, nehézségek útján indult el. így is mondhatnánk, elindult a „böjti” úton. De nem bánta meg, mert sok áldást kapott és tapasztalta Isten hűséges vezetését. Mi is követhetjük Ábrahámot a böjti úton. Gáncs Aladár Istentiszteleti életünk és az egyház megújulása címmel konferencia lesz lelkészeknek és érdeklődőknek a Bp.-Deák téri Gimnázium dísztermében a Liturgiái Bizottság szervezésében 1997. március 5-én, szerdán 10-16 óráig. A kezdő istentiszteleten a Deák téri templomban dr. Harmati Béla püspök szolgál. Az étkezés biztosítása miatt személyes jelentkezést kérünk levélben vagy telefonon: Hafenscher Károly 1014 Bp., Táncsics M. u. 28. Tel.: 20-20-085. KÉSZÜLÜNK AIX. EVANGÉLIKUS VILÁGGYŰLÉSRE Hongkong, 1997. július 8-16. 6. AZ INFORMÁCIÓ ÉS KOMMUNIKÁCIÓ TÁRSADALMA A hetedik altéma A nyári evangélikus világgyűlés altémái között két olyan fontos témakör is szerepel, amelyekről alig húsz-huszonöt évvel ezelőtt még sejtelmünk sem lehetett. Az egyik az információ és kommunikáció világméretű forradalmi átalakulása és ennek következményei. A másik pedig keresztyén felelősségünk a teremtett világ megőrzéséért modem technikai civilizációnk halálos veszedelmeitől. A következőkben az első témakörrel foglalkozunk. 1. Az „információs társadalom ” értékrendszerei és hatalma Ma már átléptünk az atomkorszakból a legújabb korszakba, az információ és kommunikáció világforradalmának korába. Olyan, elődeink számára elképzelhetetlenül új világban élünk, amikor a nyomtatott betű, majd a telefon, a rádió és a televízió után elérkeztünk a komputerek, a műholdas telekommunikáció és legújabban az egész világot behálózó, interaktív Internet világába. Az elektronikus telekommunikációs világrendszerek és adattárolás segítségével szinte pillanatok alatt kapcsolatba léphetünk egymással és mérhetetlen információs forrásanyagokkal az öt vüágrész minden sarkában. Ez a modem telekommunikáció világunkat valóban „globális faluvá” tette (McLuhan). Az egyoldalú és ma már a kölcsönös információ- áramlás, kapcsolatfelvétel egyre táguló folyamata gyökeresen átalakítja a világ társadalmainak életét. A televíziók és komputerképemyők szinte ontják ránk szüntelenül az információkat és „üzeneteket”. De tudnunk kell: ezek az információk és üzenetek nem „értéksemlegesek”. Nyíltan vagy rejtetten bizonyos „üzeneteket” hordoznak, befolyásolni akarják a képernyők előtt ülő ember gondolkodását, életét. S ezáltal rendkívül erős hatással vannak gondolkodásunkra, életfolytatásunkra. A döntő kérdés közben ez: milyen „értékeket", milyen „üzeneteket” közvetítenek ezek a világot ma behálózó „médiabirodalmak” a számunkra? Azt-e, hogy világunkban a legfontosabbak az anyagi javak, ezek fogyasztása, a minden áron való egyéni érvényesülés, az erő és hatalom birtoklása, az erőszak és az élvezetek életfilozófiája? Vagy olyan „üzenetek”, amelyek Istenről és a másik ember fontosságáról, a közösség értékeiről és az irántuk való lelkiismereti felelősségünkről, a hit erejéről és a szeretet hatalmáról szólnak? Mindenekelőtt tudatosítanunk kell magunk és mások előtt is, hogy a mérhetetlen új információáradat és az elektronikus kommunikáció színes képernyői milyen meghatározó és átformáló hatással rendelkeznek a modem „információs társadalomban”. Egyre növekvő szerepet játszanak a társadalmak átalakításában és főleg a hatásuk alá kerülő gyermekek és fiatal generációk életében. 2. Az egyház és a keresztyének felelőssége az elektronikus média és a világkommunikáció mai világában A televíziók, a komputerek színes képernyői és az Internet több vonatkozásban is hatalmas, új kihívást jelent az egyházak életében. (1) Legelőször is, tudatosult-e számunkra, milyen új veszedelmeket, de milyen új, hatalmas lehetőségeket is hoz magával a kommunikáció világforradalma? Vajon az egyház információja és kommunikációja föl tudja-e venni a versenyt az anyagi értékeket magasztaló, énközpontú, élvezetorientált értékrenddel és a hamis információk áradatával? Tud-e eligazítást adni és védelmet nyújtani főleg a szülőknek és a nevelőknek, a fiataloknak és a gyermekeknek, a média használatában? Röviden: a „médiahatalom” uralkodik-e rajtunk, vagy mi használjuk az új, elektronikus információt és kommunikációt az ember és a közösségek javára? (2) Hogyan találja meg a helyét és új lehetőségeit az egyház információja és kommunikációja ebben az „új médiavilágban”? Fölhasználja-e és hogyan a kommunikáció hatalmas, új lehetőségeit az egyetlen, igazi „jó hír”, az Evangélium hirdetésére, a krisztusi értékrend, a hitben és szeretetben megújuló keresztyén élet továbbadására? Milyen konzekvenciái vannak mindennek az egyház mai igehirdetése, missziója, a keresztyén nevelés és lelkipásztori szolgálat területein? (3) Végül: megdöbbentő és elszomorító a mérhetetlen különbség az embervilágban ezen a területen is. Ma még kb. csak 40 millió ember használhatja, főleg az északi féltekén, az Internet világhálózatát. Az emberiségnek csak egy kis töredéke rendelkezik telefonnal, rádióval, a televízió és a komputerek új lehetőségeivel. Közép-Afrikában 1000 ember közül még ma is csak 12 jut hozzá a nyomtatott sajtóhoz, közben küzd az éhséggel, az iskolázatlansággal, a betegségekkel. Mit jelent keresztyén felelősségünk ezekért a nyomorúságok mélységeiben élő százmilliókért, nekünk, akik már az új „információs társadalomban” élünk? Hogyan járulhatunk hozzá mi, keresztyének, hogy az emberiség túlnyomó nagy többsége is részesülhessen az információ és kommunikáció hatalmas új lehetőségeiben, a „globális világfalu” emberi közösségében? Kérdések, amelyek Hongkongban, a világgyűlésen majd feleletre várnak. Dr. Nagy Gyula Az ökumené távlatai Az év lezártával egyre több beszámoló közgyűlésen értékelik a végzett munkát. Az Ökumenikus Tknul- mányi Központ közgyűlése is evégett jött össze február 3-án, a Budapesti (fasori) Evangélikus Gimnázium dísztermében. Az ökumené folyamatát sem visszafordítani, sem megállítani nem lehet, „az egyházak egységkeresése, az ökumenizmus irreverzíbilis, visszafordíthatatlan folyamat lett, ” hangzott dr. Tóth Károly ny. püspök, az ÖTK elnöke beszámolójának bevezetőjében. Azt is kiemelte, hogy „az ökumenizmus egyetemes és nem azonosítható egyetlen szervezettel vagy egyházi központtal sem, hanem szemléletmód, lelkűiét, mentalitás kérdése”. A beszámoló több volt, mint egy év munkájáról való számadás. Az elvégzett munka eredményei áthatották mondatait, jórészt arra támaszkodtak, de egészében egy nagyívű, ökumenikus kitekintést és áttekintést adott az évezred végének feszítő ökumenikus problémáiról, mintegy utat mutatott, irányt szabott arra, hogy hol keressük ma azokat a lényeges csomópontokat, ahol az ökumenében gondolkodóknak és dolgozóknak a leglényegesebb kihívásokra kell rátalálni, és azokban a kérdésekben az egyház eligazító szavát hallatni. Természetesen tagolódott bele ebbe a sorba, hogy figyeljünk a római katolikus egyház fejének ökumenikus kezdeményezéseire. A pápa egészen odáig ment a nyitottságban, hogy a különböző felekezetek - ortodoxok, anglikánok, reformátusok és evangélikusok - képviselőivel párbeszédet kezdett a „legnagyobb akadályról”, magáról a pápaság intézményéről. Ez a párbeszéd már el is kezdődött Rómában, 1996. december 2-5. között. „Az ökumenikus mozgalom másik nagy központja, a ma már 332 nem katolikus egyházat egyesítő Egyházak Világtanácsa, minden erejét napjainkban a 21. században érvényesítendő egységstratégia kidolgozása köti le.” A római katolikus egyházzal párhuzamosan az EVT is készül a „nagy jubileum”, Jézus Krisztus születése 2000. évfordulójának méltó megünneplésére. A jubileumi ünnepen határoznák el és indítanák be egy egyetemes keresztyén zsinat előkészítését. A kihívások sorában említette a beszámoló az Európához való csatlakozás, az új Európa kialakításához való egyházi hozzájárulás kérdéseit. A nagy kérdés, hogy Közép-Európa és egyházai vajon mivel gazdagíthatnák a születőben lévő új Európát? Meg lehet-e őrizni a közép-európai népek identitását, vagy azokat felszívja, magába olvasztja egy európai univerzaliz- mus? A grazi találkozó feladata lesz, hogy „felismeA közgyűlés elnöksége: Hafenscher Károly, Tóth károly, Harmati Béla, Brückner Ákos rik-e az egyházak ezt a kihívást, és mit tesznek ökumenikus megválaszolása érdekében”. Nemcsak „sikerei” vannak az ökumenikus közeledésnek. Sokan úgy látják, hogy egy helyben topog az ökumenizmus, stagnál, vagy „ökumenikus tél”, sőt „ökumenikus jégkorszak” köszöntött ránk. Amikor erre a kérdésre keresünk választ, figyelembe kell venni, hogy az ökumenizmus fejlődése nem egyenletes, vannak igen biztató, előremutató jelek, de hangsúlyozni kell, hogy „a keresztyének egysége nem emberi elhatározás kérdése, hanem az egyház Urának akarata... a misszió előfeltétele... az egységhez vezető utat Isten Szendéikének vezetésétől kell elkérni”. A gazdag beszámolóban Tóth Károly elnök a hazai ökumené területéről elsősorban a Magyar Katolikus Püspöki Konferenciának a magyar társadalomról szóló körlevelével foglalkozott, majd a MEÖT tevékenységét elemezte. Hiányosságokról is szólott, amikor a közelmúlt, a létezett szocializmus évtizedeinek mélyebb bibliai-teológiai feldolgozását hiányolta. A jelentés befejező részében az ÖTK tevékenységéből az 1996. évi kecskeméti ökumenikus konferenciáról, a magyar nyelvű Bibliával kapcsolatos felmérésről, az év folyamán megjelent újabb tanulmányokról és a külföldi hasonló intézményekkel való kapcsolatról szólott. Az ez évi tervek között szerepel a Tanulmányi Füzetek sorozatának folytatása, egy nemzetközi ökumenikus konferencia terve, a szentföldi zarándokutak ajánlása és a különböző ökumenikus szervezetek világgyűléseire való felkészülés. t * Eszméltető előadással bővült a közgyűlés programja. A Svájci Protestáns Egyházszövetség elnöke, dr. Heinrich Rusterholz, zürichi református lelkész tartott előadást „Nemzetek, kultúrák, felekezetek együttélése: a svájci modell” címmel. Svájc igen jó példa az együttélésre. Többnyelvű és többfelekezetű ország, ahol a nemzet és vallás, a nemzet és a kisebbségek helyzetének alakulásához az is hozzájárul, hogy kantonok szerint más és más törvények, szokások, hagyományok élnek. Mégis él mindhárom nemzeti nyelv, a francia, az olasz és a német, és az alapvető jogok egyformán védik valamennyit, és biztosítják a semlegességet egymás között. A svájci modell tanulságos lehet számunkra, de nem lehet egy az egyben másolnunk, mert a nemzet, nemzetiség, kisebbség kérdéseinél figyelembe kell venni a történelmi fejlődést, hagyományokat és örökségeket. Ezek pedig mások Svájcban és mások Magyarországon. T. KÜLFÖLDI HÍREK Új főtitkárt választott az Európai Egyházak Tanácsa Január 11-12-én rendkívüli ülésén választotta meg új főtitkárát az Európai Egyházak tanácsa (EEK) Keith Winston Clements angol baptista lelkész személyében. Az 53 éves főtitkár szeptember elsején veszi át tisztségét. Az eddigi főtitkár, a svájci Jean Fischer még 1995-ben bejelentette, hogy 1997 szeptemberében átadja tisztét. Keith Winston Clements eddig is nemzetközi ügyekkel foglalkozott saját egyházában Nagy-Britan- niában és Írországban. Áz elmúlt években részt vett a KEK békéltető fáradozásaiban a volt Jugoszláviában. A KEK ma 123 európai egyházat foglal magában, ortodoxokat, anglikánokat, evangélikusokat, reformátusokat és ó-katolikusokat. Egyik szervezője a nyáron Grazban megrendezésre kerülő Ökumenikus Találkozónak, (hvi) * A Szlovéniai Evangélikus Egyház néhány éve nyugdíjba vonult püspöki rangban szolgáló esperese, Ludvik Novak, január 23-án elhunyt. 37 éven át lelké- szi szolgálatban és 24 éven át esperesként szolgált. Hatvanhat éves korában szólította magához Ura. Temetését a szolgálatban utóda, Géza Érnisa esperes végezte, (hvi) Erősödik az Evangélikus Egyház Ukrajnában. A kezdeti négy gyülekezetből ma már 32-re nőtt a számuk. Kijevben több százzal szaporodott a Szt. Kathe- rinenkirche gyülekezete. A Krímben 7 új gyülekezet alakult, Odesszában pedig, a városközpontban egy visszakapott épületben lelkészi központot és iskolát létesítenek. (Iwi)
