Evangélikus Élet, 1997 (62. évfolyam, 1-52. szám)

1997-12-28 / 52. szám

Jézus miénk, nekünk elég O, Benne bízva miénk a jövendő. Karácsony közeledtekor újabb és újabb ötletek­kel próbálnak rávenni bennünket arra, hogy minél több mindent vásároljunk meg, mert most ennek az ideje van. S az emberek elindulnak, és ki-ki pénztárcájának megfelelő mértékben szerzi meg a világ egy picinyke részletét - tárgyak formájában. Aztán elmúlik a Karácsony, lehullanak a fenyők tűlevelei, elszáll az ünnepi hangulat, az újonnan megszerzett tárgyak is a helyükre kerülnek, az em­berben pedig újra föléled a szerzés vágya, mert ma már minden arról szól, hogy mi mindent kell meg­szerezni még a tökéletesen boldog élethez. De ez a tökéletesen boldog élet valahogy nem akar eljönni, egyre késik, és a fölhalmozott „fon­tos” tárgyak között is ridegen csillogó és idegen marad csak a világ. Hol hát a megoldás? - teszi föl a kérdést a kiábrándult emberek sokasága. . A válasz, a megoldás pedig ott van a szegényes já­szolágyban egy csöppnyi gyermekben, akit azonban eltakarnak a csillogópapírba csomagolt értéktelen tárgyak Ő az, akinek megszületése, világra jötte je­lenti a megoldást minden föltett és föl nem tett kér­désre. Ő az, aki képes arra, hogy a fásult és üres te­kinteteket ráirányítsa a lényegre. Ez a lényeg pedig az: Keressétek először Isten országát, azután minden más megadatik nektek Keressétek először Isten országát, mert anélkül semminek sincs megfelelő helye az életünkben. Anélkül hegyeket halmozhattok föl a tárgyakból, de azon a hegyen nem lehet Istenhez jutni, az csak arra-jó, hogy elválasszon Istentől. Keressétek először Isten országát, mert csak az, ami utat mutathat. Ha nincsen út, ha nem találjuk meg a helyes utat, csak barangolunk, csak botlado­zunk, de előre, a cél felé nem jutunk. Keressétek először Isten országát, mert csak az mutatja meg, hova, milyen cél felé vezet utunk. Csak az, ami táv­latot, igazi távlatot nyithat az életünkben. Keressé­tek először Isten országát, mert anélkül a jövendő is csak lezár, mert nem mutat előre, nem mutatja a célt, mert nem vezet el a célhoz. Isten azt a jö­vendőt adta nekünk ajándékba Jézusban, ami táv­latot nyit, amely az Ő országát jelenti és ígéri. A kérdés csak az: bízol-e ebben, vagy inkább: ebben bízol-e. Vagy te is tárgyakat halmozol föl csupán, és azokban keresel távlatot és jövőt? Bízol-e Jézusban, aki igazi és örök soha el nem értéktelene­dő ajándékként jött e világra, és Akinek szegényes já­szolágya minden karácsonyfa alatt ott van, csak le­het, hogy díszes dobozok takarják el. Igen, Jézus a miénk nekünk elég Ö, mert minden másnak csak Őrá tekintve van értéke, s ha bízunk Benne, miénk lehet a jövendő. Hivatás és személyiség Nagy szó a hivatás, hiszen elhi­vatottságot feltételez, mégpedig magasrendűt, hiszen legmagasabb szinten emberfölötti hatalom az elhívó: maga a Mindenható. Tehát emberi készség, döntés, óhaj, te­hetség legföljebb másodlagos sze­repet játszik benne, még akkor is, ha ezek többnyire nélkülözhetetle­nek egy hivatás betöltésére. A nagy és sokrétű munkához ugyanis, vár­ható és váratlan buktatóinak elke­rüléséhez karizma = kegyelmi ajándék kell. Olykor keserves buk­dácsolások közepette pedig: „Ha hétszer elesik is az igaz, mégis föl­kel.” „Főszereplő”: a Kegyelem! Ez a hitbeli oldala az elhivatott­ságnak és az ehhez szükséges sze­mélyiségnek, különösen segítő fog­lalkozásúak esetében. Ennek egyik ősi ágával foglalkozik 261 oldalán A pedagógus hivatásszemélyisége cí­mű tanulmánygyűjtemény, melyet a debreceni Kossuth Lajos Tudo­mányegyetem lélektan professzo­ra, dr. Bagdy Emőke szerkesztett, illetve írt hét munkatársával. (Megrendelhető a KLTE Pszicho­lógiai Intézet könyvtárától: 4010 Debrecen, Pf. 28. Bolti forgalmon kívüli ára 800,- Ft.) Rendkívül figyelemreméltó, ahogyan e közérthetőségre törek­vő szakkönyv elején - talán éppen igényességéből adódóan - Bagdy professzor lényegre tör: „A hiva­tásban fellelhetjük ipindazt a je­lentést, amelyet a hivatás archetí­pusa (= ősképe) alapoz meg. En­nek jelentésmagva az elhívás, az apostolok megszólítottsága Krisz­tus által: »Gyertek, kövessetek en­gem.« Saulust is így hívja el Jézus a damaszkuszi úton.-Az archetípus tartalmazza a transzcendens elren­delést, a megfellebbezhetetlen pa­rancsot, amely - ha kell - a szolgá­lat fogságába, szenvedéseibe vet.” (34. o.) Párhuzamosa mindezeknek az Evangéliumi nevelés (Bencés Ki­adó, Pannonhalma, Vár u. 1.), a katolikus, református és evangé­likus egyház közös kiadványa, mely nemrég jelent meg 312 ol­dalon - válogatott csapat üdítően sokszínű műve. Mindenkinek ajánlható! Dr. Bodrog Miklós A MAGYAR ÖKUMENIKUS SZERETETSZOLGÁLAT 1997. évi karácsonyi akciói Budapest-Debrecen-Miskolc BUDAPEST Helyszín: Szociális Központ Budapest XIII., Türbina utca 2-4. Tel.: 120-8251 1997. december 23-24-25-26. 12.00-14.00 Szeretetvendégség — meleg ebéd Négy napon át terített asztal, naponta 300 adag meleg egytálétel (babgulyás/pörkölt-tészta savanyú- sággal/zöldbabfőzelék fasírttal, friss kenyérrel) várja mindazokat, akik nem tölthetik a karácsonyi ünnepe­ket, meleg családi körben (hajléktalanok, magányos kisnyugdíjasok, nagycsaládosok, mozgássérültek). Feldíszített karácsonyfa, asztalokon égő gyertya, ben­sőséges, szeretetteli légkör veszi körül évről évre a hozzánk betérőket. A csomagokat a központ munkatársai állítják össze. DEBRECEN Helyszín: Szociális Központ Debrecen, Rákóczi út 7. Tel/Fax: 52-441-500 1997. december 25. és 26. 1130-14.00 Szeretetvendégség - meleg ebéd Gyülekezetek aktív segítségére (beszerzés, terítés, teremdíszítés, tálalás), önkéntesek munkájára tá­maszkodva évről évre bensőséges karácsonyi órákat töltenek el a munkatársak az itt ebédelő elesett em­berekkel. Naponta 150 adagot kínálnak. Hajléktala­nok, idős emberek fogyasztják el az ünnepi terítéssel felszolgált, frissen főzött, meleg ételeket. Évről évre betlehemes műsorral is hozzájárul a Szeretetszolgá­lat, hogy valódi karácsonyi perceket tölthessenek el együtt a konyhára betérő emberekkel. Az elmúlt évekhez hasonlóan a közeli fogyatékos gyermekeket oktató iskola Betlehemes csoportja ka­rácsonyi ünnepi műsorral szórakoztatja az ingyen­konyha vendégeit. Az étkeztetés költségeihez a hagyományoknak megfelelően egy népi táncos csoport is hozzájárul adománygyűjtő táncrendezvényével. MISKOLC Helyszín: Szociális Központ Miskolc, Baross G. u. 13-15. Tel/Fax: 46-328-045 IDŐPONTOK ÉS ESEMÉNYEK Ebben az évben a miskolci karitatív szervezetek kö­zös karácsonyt tartanak a hátrányos helyzetűek részé­re. A Szeretetszolgálat Miskolci Központja termé­szetbeni adománnyal támogatja a közös karácsonyi rendezvényt, illetve a munkatársak részt vesznek a program lebonyolításában. Az akcióról közös sajtótá­jékoztatót tartanak a szervezetek. Egy Németországban működő, magyarokat segítő csoport adományából 300 iskolás korú gyermeket tud megajándékozni a Szeretetszolgálat. TOVÁBBI ORSZÁGOS AKCIÓK A részletesen bemutatott akciókon túlmenően a Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat az ország kü­lönböző pontjain gyermek- és szeretetotthonokat kü­lön élelmiszer-adományokkal támogat, illetve számos esetben nem közvetlen részvétellel, hanem a helyi kezdeményezések támogatásával kíván segíteni a rá­szorulókon. A Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat karácso­nyi akcióival kapcsolatban külön meg kell említeni a Gyermelyi Tésztagyár Rt.-t. A cég nagy mennyiségű adománya lehetővé tette a Szeretetszolgálat számára, hogy ajándékozott körét, illetve a szétosztásra kerü­lő élelmiszercsomagjainak összetételét kibővítse. A Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat a gondo­zottak és segítséget igénylők egyre növekvő száma mellett is különös gondot fordít arra, hogy az aján­dékátadás, a megajándékozás megtartsa személyes vonásait, karácsonyi, bensőséges voltát. A KARÁCSONY UTÁNI VASÁRNAP IGÉJE MI VAN AZ EMBER SZÍVÉBEN? Lk 2,33-40 Mária és József eleget tesznek a birodalom törvényének azzal, hogy elmennek az összeírásra Bet­lehembe. Ezzel prófétai ige teljese­dik Vallási előírást teljesítenek amikor bemutatják Jézust a temp­lomban. Ekkor próféciák hangza­nak el Simeon és Anna részéről. Bizonyságtétel arról, hogy a pólyá­ban lévő csecsemő, a megígért Messiás. Itt most nem a két idős ember hitbeli felismerésére szeretném a hangsúlyt helyezni, hanem a prófé­tai üzenetre, mely a bölcsességgel és kegyelemmel betelt üdvözítőről hangzik. „O sokak elesésére és felemelésé­re rendeltetett Izraelben, és jelül, melynek sokan ellene mondanak" Vajon mi az, ami Jézus személyé­vel kapcsolatban állásfoglalásra kényszeríti az embert? Mivel lehet magyarázni, hogy sok-sok ember­nek felemelkedést, gyógyulást, bé­kességet ad, míg mások elmennek mellette látszólag közönyösen, vagy éppen szembefordulnak vele ellenségesen. Valljuk az igével, hogy nem sze­mélyválogató az Isten. Boldogan zárjuk szívünkbe, hogy Isten szereti a világot, és éppen Jézus megjelené­se a világban ennek legkézzelfogha­tóbb jele. Miért éppen az önmagát halálra adó Úr a vízválasztó? Kié lesz ő, és kié nem? Minden azon múlik, hogy mi van az ember szívé­ben? Sokan azt gondolják, hogy az ember, és emberség alapproblé­mája az, hogy sok az erkölcstelen­ség, hogy az emberek bűnöket kö­vetnek el. A Biblia azonban világo­san tanítja, hogy az ember alapba­ja, az Istennel szembeni engedet­lenség. Az ember nem hiszi, hogy Isten javát akarja. Ennek rossz gyümölcsei a bűnök. Az Édenben elhangzott ördögi kísértés, végig­kíséri az emberiség egész történel­mét: „olyanok lesztek mint Isten.” Ezen elbukik Éva és Adám. Ebben részesül minden utódjuk. A sátán megvette az első emberpárt és ez­zel együtt minden utódjukat. Jogot formál ránk, kígyóméreggel jö­vünk a világra. Jézus Krisztus hozza ennek a vi­lágnak Isten szeretetét, a gyógyulást. Kivált a gonosz uralmából, és meg­ment a halálos méreg következmé­nyétől, az örök haláltól. De hát kit vált meg és kit nem? Erre a kér­désre mindenkinek a szívében van a felelet. Sajnos nagyon sokféle oka lehet, ha valaki szívében ott van az akadálya annak, hogy Jézus felemelje és betöltse életét örök­kévaló ajándékokkal. Az önhittség, az a tudatos maga­tartás, mely semmibe veszi Istent, melyben az ember túlértékeli ön­magát, nincs szüksége senkire, még Istenre sem.-A közönyösség, mellyel az em­ber úgy tekint Jézusra, mint bár­mely vallásalapítóra, a Biblia taní­tására, mint egy eszmére a többi között, melyben okoskodás van, de megoldás nincs.- A sértődöttség, ami abból kö­vetkezik, hogy minden baj forrásá­nak Istent tartja, vagy azzal vádol­ja, hogy rajta nem akar segíteni.- Félelem a múlt feladásától, mélyben felcsillan az a remény, ta­lán jót akar az Isten, de ott a féle­lem, hogy értéktelenebbet kap, mint amit elveszít.- Félelem a jövőtől, a magára- utaltság, a gyengeség vagy a rossz erőknek való kiszolgáltatottság miatt. Luther egyik imádságában ol­vassuk: „mert nem kétséges, hogy az ördög szeretne minket minden­féle gyalázatba ejteni... Ezért Urunk, te őrizz meg minket!” Mit tehetünk tehát, hogy szabad legyen szívünk Jézusnak és ajándé­kainak elfogadására. így olvassuk Isten igéjében: „Az alázatos és töre­delmes szívet nem veted meg O, Is­ten.” Jézus valóban az a személy, aki­ről a próféták és apostolok beszél­nek. Te is fogadd el őt annak. Bo­rulj le előtte alázatos szívvel, kérd vi­lágosságát és fogadd el megoldásait. Csodálatos és gazdag életed lesz már itt a gondokkal küzdő földi élet­ben, és elképzelhetetlenül boldog az örökkévalóságban. Bozorády Zoltán IMÁDKOZZUNK! Úr Jézus, tégy mindent úgy az éle­temben, hogy felemelhess és megtart­hass örökre. Vizsgáld meg a szívemet és gyógyíts meg engem. Magasztallak, hogy értem is jöttél, és hozzám is jössz. Amen. OEV ESTE IGEJE Lk 19,37-40 Különös este esztendőnként óév este. Míg az év más napjain egy- egy valódi élethelyzet révén csap arcunkba az elmúlás szele, amikor azonban „év vált évet”, nem lehet nem gondolnunk fogyó időnkre. A szilveszter esti vidámság gyakran válik álarccá, s egy gondtalanul el­töltött este és éjszaka mögé próbá­lunk elrejtőzni gondolataink elől. Isten igéjének olvasása és hall­gatása közben sok-sok embertár­sunk ajkán elhangozhat a kérdés: mit tegyek? A múló idővel szemben vagyunk a legtehetetlenebbek Kese­regjünk? Lázadozzunk? Szomor- kodjunk? Megálljunk és visszanéz­zünk? Megálljunk és álldogáljunk? - Természetesen mindegyiknek meg­van a rendeltetése a maga helyén és idején! Kesereghetünk bűneink miatt. Lázadozhatunk bűneink el­len. Szomorkodva hordozhatjuk a gyászunkat. Bűnbánattal viselhet­jük kudarcainkat. A tanulságok ér­dekében hasznos visszanézni. De álldogálni? - nem szerencsés. Ez tétlenség, míg az előbbiek alkal­masak lehetnek arra, hogy min­dent a helyére tegyünk, és úgy vár­juk a folytatást! Jézus felhívása hangzik hoz­zánk: derekatok legyen felövezve és lámpásotok meggyújtva! Azaz le­gyünk készenlétben, legyünk fel­készülve az utunkon való járásra - minden eshetőséggel számolva. Aki ma komolyan veszi keresztyén reménységét, azt, hogy hová ké­szül, az az ember a felkészülést sem tartja feleslegesnek. A derék felövezése emlékeztet minket ezen az estén arra a hajdani estére, amikor Isten népének Egyip­tomból kivonulása előtt ilyen ké­szenlétben kellett lennie. így nem mulasztotta el a kivándorolni ké­szülők közül senki az indulás per­cét. Amikor az indulásra a jelet adták, akkor ugyanis a felkészülés­re már nem volt idő. Akkor indul­ni kellett. A jelet készen kellett vár­ni. A lámpás meggyújtva jelképezi azt, hogy „csak egy lépés mit hoz, ki tudná előre?” (354. ének), még­is kezünkben, szívünkben, gondo­latainkban Isten igéje az az útmu­tató lámpás, amit az élet viharos szelei sem tudnak kioltani. Figyeljünk arra is, hogy Jézus nem vidám szolgákról beszélt, hanem boldog szolgát állított elénk a példá­zatában. A két állapot között ég és föld a különbség. A vidámság alkal­mi helyzet. A boldogság azonban tartós lelki érték. Akkor jutunk ide, ha azt tesszük, amit ránk bízott az Isten. Akire a gondoskodást bízta, az gondoskodik. Aki a törődés, fá­radozás szolgálatát kapta, az ezt tegye is! A boldogság ugyanis a helytállók és hűségesek mennyei ajándéka, amivel ráhangolódha­tunk Isten nyugodt,' egyenletes, fo­lyamatos, a célhoz egyre közelebb kerülő terveihez. Petőfi Sándor így búcsúzott 1844- től szilveszter este: „Óh, haldokló év! Sírod mellett engem - Lágy bölcse­iében ringat a remény!” Amikor ezeket a sorokat írta, a 22. szüle­tésnapjára készült a költő, de már mögötte hosszú-hosszú gyalogutak voltak. - A remény szó pedig eszünkbe juttatta Jézus szavait: felövezett derék, meggyújtott lám­pás a kézben. A remény ugyanis így marad érték továbbra is, hogy Istenben bízva nézhessünk a foly­tatásra, mert tudjuk: az igére figye­lő, az igéből élő embert „lágy bölcse­iében ringatja a remény”. Detre János (Aszód) ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1997. december 28. I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Hafenscher Károly; de. 10. (német) Dietrich Tiggemann; de. 11. (úrv.) Baiicza Iván; du. 6. dr. Kőháti Dorottya; n., Modori u. 6. de. fél 10. Rihay Szabolcs; Pesthidegkút, □., Ördögárok u. 9. de. fél 11. Rihay Szabolcs; Békásmegyer, m., Víziorgona u. 1. de. fél 9. Gálos Ildikó; Csil­laghegy, III., Mátyás kir. u. 31. de. 10. Gálos Ildikó; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Csizmazia Sándor; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Blázy Lajos; V, Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Geröfi Gyuláné; de. 11. (úrv.) ifj. Cselovszky Ferenc; du. 6. (orgonazenés) iij. Cselovszky Ferenc; Vn., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Nagy Zoltán; du. 6. (ifjúsá­gi) Nagy Zoltán; Vm., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VUI., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc; Vm., Kará­csony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VUI., Vqjda P. u. 33. de. fél 10. Wiszkidenszky András; IX., Thaly Kálmán u. 28. de. 11. dr. Rédey Pál; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Wiszkidenszky András; X., Kerepesi út 69. de. 8. Tamásy Ihmás; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Joób Máté; de. 11. (úrv.) Joób Máté; du. 6. (ifjúsági) Mado- csai Miklós; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. Szeverényi János; du. 6. (vespera) Schulek Mátyás; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Baiicza Iván; Budahegyvidék, XII., Ihrcsay V. u. 11. de. 9. (úrv.) Bácskai Károly; de. 11. (úrv.) Bácskai Károly; du. fél 7. dr. Széchey Béla; Xm., Kassák L. u. 22. de. 10. ifj. Kendeh György; XDI., Frangepán u. 43. de. fél 9. ifj. Kendeh György; XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Ihmás; XIV., Gyar­mat u. 14. de. fél 10. Ihmásy Tamás; Pestúj­hely, XV., Templom tér de. 10. Sánta Anikó; Rákospalota, XV, Juhos u. 28. (kistemplom) de. 10. Szabó István; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 11. de. 10. dr. Karner Ágoston; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. Mar- schalkó Gyula; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Péter Attila; Rákoskeresztúr, XVn., Pesti út 111. de. fél 11. Marschalkó Gyula; Rákosliget, XVII., Gőzön Gy. u. de. 11. Péter Attila; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Havasi Kálmán; Pest- szentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. temp­lom) de. háromnegyed 8. Havasi Kálmán; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; Kispest, XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Lehoczky Endre; Buda­fok, XXII., Játék u. 16. de. 11. Solymár Gá­bor; Budaörs (ref. imaház) de. 9. Endreffy Géza. KARÁCSONY UTÁNI VASÁRNA­PON a liturgikus iszín: fehér. A délelőt­ti istentisztelet oltári igéje: Gál 4,1-7; az igehirdetés alapigéje«, -Lk. 2,33-40. HETI ÉNEKEK: 152,171. „ERŐS VÁR A MI ISTENÜNK!” címmel evangélikus félórát közvetít a Magyar Rádió a Kossuth adó hullám­hosszán december 29-én, hétfőn 13.30 órakor. Előtte evangélikus korális- mertetés lesz 13.20 órakor. ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1997. december 31. I., Bécsi kapu tér du. 6. (német) Dietrich Tiggemann; du. 6. Hafenscher Károly; IL, Modori u. 6. Csizmazia Sándor; Pesthideg­kút, H., Ördögárok u. 9. de. fél 11. Csiz­mazia Sándor; Csillaghegy, HL, Mátyás kir. u. 31. de. 10. Donáth László; Óbuda, Hl., Dévai Biró M. tér de. 10. Bálintné Varsányi Vilma; Újpest, IV, Lebstück M. u. 36-38. du. 6. Blázy Lajos; V, Deák tér 4. du. 6. dr. Har­mati Béla; VH., Városligeti fasor 17. du. 6. Szirmai Zoltán; VHI., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; Vili., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VHI., Vajda P. u. 33. du. 4. Bolla Árpád; IX., Thaly Kálmán u. 28. du. 6. dr. Rédey Pál; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. du. 5. Bolla Árpád; Kelenföld, XI., Bocs­kai út 10. du. 6. Joób Máté; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. ; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. du. 6. Baiicza Iván; Budahegy­vidék, XH., Tarcsay V. u. 11. du. fél 7. Bács­kai Károly; XHL, Kassák L. u. 22. du. 6. ifj. Kendeh György; XIV, Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Thmásy Thmásné; Pestújhely, XV, Templom tér du. Sánta Anikó; Rákospalota, XV, Juhos u. 28. (kistemplom) du. 6. Veper- di Zoltán; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 11. de. 10. dr. Karner Ágoston; Cinkota, XVI. , Batthyány I. u. du. 5. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér du. S. Péter Attila; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. du. 6. Kósa László; Rákosliget, XVH,, Gózon Gy. u. du. 4. Kósa László; Pestszentlőrinc, XVIH., Kossuth tér 3. du. 5. Havasi Kálmán; Kispest, XIX., Templom tér 1. du. 6. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. du. 6. Győri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér du. 6. Lehoczky Endre; Budafok, XXH., Játék u. 16. du. 6. Solymár Gábor; Budaörs (ref. imaház) du. Endreffy Géza. ÓÉV ESTÉJÉN a liturgikus szín: fe­hér. Az oltár előtti ige: 2Tim 4,5-8; az igehirdetés alapigéje: Lk 12,35-40. ÉNEKEK: 397,146. EVANGÉLIKUS ISTENTISZTELE­TET közvetít a Magyar Rádió a Kos­suth adó hullámhosszán január 1-jén, újév napján de. 10.05 órakor a csömö­ri evangélikus templomból. Igét hir­det: Solymár Péter lelkész.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom