Evangélikus Élet, 1997 (62. évfolyam, 1-52. szám)

1997-12-07 / 49. szám

Evangélikus Elet 62. ÉVFOLYAM 49. SZÁM 1997. DECEMBER 7. Advent második VASÁRNAPJA ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP ARA: 40 FT Az Emberfia eljön az ő Atyjának dicsőségében, és megfizet mindenki­nek az ő cselekedete szerint. (Mt 16,27) A TARTALOMBÓL HIEDELEMVILÁG PÁPUA ÚJ-GUINEÁBAN MOZAIKOK PRÉDIKÁCIÓKBÓL KERESZTYÉN VÁLLALKOZÓK TALÁLKOZÓJA ITELET ELŐTT - KEGYELEM ALATT Aki járt már repülőtéren, tudja, hogy minden re­pülőgép indulását megelőzi az utolsó figyelmeztetés. Azt jelenti ez, hogy most még itt a pillanat, amikor be lehet szállni a repülőgépbe. Ha ezt elmulasztja, nélküle emelkedik fel a gép. Lemarad. Advent második vasárnapja bennünket arra fi­gyelmeztet, le lehet maradni az Isten országába való bejutásról, el lehet tékozolni az Istentől kapott ke­gyelmi időt a halogatással és ráérősködéssel. Az, hogy Krisztus visszajövetele sem úgy történik, mint ahogy az emberek várták, nem a végleges elmara­dást jelenti. Az első keresztyének közeire gondolták Krisztus visszajövetelét. Azt remélték, még saját életükben bekövetkezik az a pillanat, amikor megvalósul az új teremtés, és beléphetnek abba a mennyei biroda­lomba, ahol nem lesz többé hatalma a bűn és gonosz erejének. S ahogy ez az időpont egyre inkább kitoló­dott, kezdtek kétségbeesni, bizonytalankodni és ké­telkedni. Valóban igaz az, amit Urunk mondott? Va­lóban lesz ítélet és feltámadás, vagy csak mi értettük rosszul Jézus szavait? A tanítványok, az apostolok is igyekeztek megtalálni Isten válaszát gyötrő kérdé­sükre. Jakab apostol így biztatja testvéreit: tyA föld­művelő várja a föld drága gyümölcsét, és türelmesen várja, amíg az korai és késői esőt kap. Legyetek tehát ti is türelemmel, és erősítsétek meg a szíveteket, mert az Úr eljövetele közel van. Ne panaszkodjatok egymásra, hogy el ne ítéltessetek íme a bíró az ajtó előtt áll. ” (Jak 5,7-9) Péter apostol pedig szeretné megértetni a ke­resztyénekkel, hogy Isten kívül van az idő dimenzió­ján. Fölötte van. „Egy azonban ne legyen rejtve előtte­tek szeretteim, hogy az Úr előtt egy nap annyi, mint ezer esztendő, és ezer esztendő annyi, mint egy nap. ” (2Pt 3,8) Krisztus visszajövetelének kitolódása nem a végleges elmaradást jelenti. Vár!, hogy minél többen bejussanak az örök életre. Értetlenül szemlélik sokan azt a látszólagos ellen­tétet, amit a Biblia e tekintetben is magában hordoz. Hiszen több helyen olvashatunk a félelmetes és ret­tenetes utolsó ítéletről, amelyet Jézus is drámai sza­vakkal mond el, máskor pedig éppen Jézus szavai azok, amelyek ennek ellentmondanak. János írása szerinti evangéliumban arról szól Jézus, hogy nem kell ítéletre mennünk. „Bizony, bizony mondom nek­tek oki hallja az igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van: sőt ítéletre sem megy, ha­nem átment a halálból az életbe. ” (Jn 5,24) Jézus világossá teszi, hogy aki elfecsérelte a meg­térésre adott időt, aki elmulasztotta az Istentől ka­pott alkalmat, vagy elutasította a kegyelmet és sem­mibe vette Krisztust, az nem kerülheti el a kárhozta­tó ítéletet. Az ő számára Krisztus visszajövetele a Bí­róval való találkozás lesz. Ez ítélet. Aki viszont hittel tekint a golgotái keresztre és ar­ra a Krisztusra, akire Isten ítélete már lesújtott, arra a Krisztusra, áld értünk vállalta magára a bűn ítéle­tét, annak számára „az a nap”, Krisztus visszajöve­telének a napja, a szerető mennyei Atyával való ta­lálkozás napja lesz. Ahol Isten ölelésre tárt kaija úgy fogad minden hozzáférőt, mint a tékozló fiú atyja. Ez a hit és ez az ismeret azonban nem vezethet bennünket felelőtlen életre. „Ha Isten ilyen irgal­mas, élhetünk bárhogy, mert a végén úgyis megbo­csát” - szemléletre. Igen sok keresztyén embernek ez jellemzi a gondolkodását és mentalitását. A tanít- ványi élet, a Krisztust követő élet, felelősségteljes élet. Isten gyümölcsöt keres hitünk, életünk fáján. Egészen másként fejlődik annak a hívő keresztyén­nek az élete, aki bár megismerte ezt az Isten által készített csodálatos lehetőséget - hogy vele közös­ségben élhetünk -, és mégis tétlen maradt, és csak önmagával törődött, mint azé a keresztyéné, aki odaszentelte az életét Istennek, a másik ember szol­gálatában. Az önző élet szánalmas képet mutat és nem Istent dicsőíti, míg a szolgáló élet örömtelivé és vonzóvá válik. Milyen a hitünk? Magunk körül forgó, vagy Istennek szentelt és embertársaink felé nyitott? Még hangzik a fi­gyelmeztetés, még lehet változtatni, és nem tudhatjuk hogy nem az utolsó-e? Bálint László ALDAS KERESE 20 EV MUNKÁJÁRA Orgonaszentelés Nyíregyházán 20 esztendő munkája ért véget 1997. november 2- án a nyíregyházi evangélikus nagytemplomban, ami­kor D. Szebik Imre püspök hálaadó istentisztelet ke­retében felszentelte a felújított orgonát, melyet a munka tervezője, Trajtler Gábor egyházzenei főigaz­gató szólaltatott meg. Gáncs Aladár akkor még nyír­egyházi lelkész és Trajtler Gábor mertek álmodni 20 évvel ezelőtt arról, hogy egyszer a nyíregyházi temp­lomban az 1910-ben Rieger Ottó által épített orgona adottságait megtartva, új elemekkel tovább fejlesztve még szebb hangon dicsérje az Istent, vezesse a gyüle­kezet énekét, késztessen bűnbánatra, zengje húsvét győzelmét, reményt adva a halandó embereknek. A tervek - Istennek legyen érte hála - sok támogató se­gítségével megvalósulhattak, így a felújított orgona 40 regiszteres, három manuál, pedálos, elektropneu- matikus rendszerű, alkalmas barokk, romantikus és XX. századi zene interpretálására. A püspök igehirdetését - a rövid orgonatörténeti bevezető után - az Isten-dicséret gondolata köré építet­te fel, és fontosságát, megalapozottságát három di­menzióban villantotta fel: dicséretünknek bibliai alap­ja, missziói kisugárzása és eszchatologikus távlata van! Istent dicsérhetjük, mert 0 cselekedett a teremtésben, a megváltásban, mert hűsége örökké tart, a Szent Lé­lek által Jézushoz hív, hitet munkál. Már a zsoltárok könyvében is felragyog az éneklés és a dicséret misz- sziói fénye, mert arra biztat, hogy tanítsunk minden népet erre. Az első keresztyének éneke és imádsága pedig misszió volt. Az eszchatologikus alapokat sze­mélyes vallomásként mondta el a püspök: „Gyönyör­ködöm az énekben és a zenében, mert szép. Kodály Zoltán szerint is van az emberi érzelemnek és az em­beri világnak olyan része, melyet csak a zene tud kife­jezni. .. Gyönyörködöm az éneklésben és az orgonaze­nében, mert mindig új gondolatokat kapok általa az igehirdetéshez... Gyönyörködöm a harmóniában, a szépségben, mert a végső kiteljesedés előjelei ezek.” Áz avatás pillanataiban csendült fel Sulyok Imre ko- rál-meditációja, melyet erre az alkalomra írt énekes­könyvünk 381. éneke alapján: Jézusom, Krisztusom, én szerelmesem... Az istentisztelet keretében úrvacsoraosztás volt. Öt lelkész hosszú perceken át adta a szent jegyeket az ol­tárhoz jövőknek. E perceken is ott ragyogott az örök­kévalóság, az Isten békességének semmi mással össze nem téveszthető fénye. A hálaadó istentiszteletet követő közgyűlésen kö­szöntük meg a támogatóknak adományaikat, segítsé­güket. A régi orgona egy-egy kisebb sípját öltöztettük ünneplőbe és adtuk ajándékba, hogy mutassuk: „nem hiábavaló fáradozásotok az Úrban”. Legnagyobb tá­mogatóink voltak: a Szabolcstej Rt. Nyíregyháza Me­gyei Jogú Város, az Isobau Kft. Természetesen gyüle­kezetünk áldozatkész tagjainak is köszönetét mond­tunk. Istentiszteletünkön részt vett és a közgyűlésen fel­szólalt dr. Baja Ferenc környezetvédelmi és területfej­lesztési miniszter és Csabai Lászlóné Nyíregyháza pol­gármester asszonya. A miniszter az ünnepek lélek­emelő fontosságáról, a közösségek megtartó erejéről beszélt. ígéretet tett arra, hogy műemlék templo­munk most induló felújítását lehetőségeihez képest segíteni fogja. A polgármester asszony a korábbi konfliktusok (ingatlanügyek és iskola) lezárásának szándékával érkezett, és kifejezte azt a reményét, hogy a település érdekeit szem előtt tartva tud majd az egyházközség és a város újra együtt dolgozni. Este az orgonaavató egyházzenei esten Trajtler Gá­bor egyházzenei főigazgató szolgált. Szakértelemmel és szívvel szólaltatta meg az orgonát. Összeállításában gyönyörűen csendültek fel Bach barokk harmóniái, romantikus zeneszerzők darabjainak széles skálájú érzelmi töltései, modem mesterek világunk visszás­ságait kifejező disszonanciái. Külön hadd emeljem ki Liszt: Weinen, klagen című művének előadását. Az or­gonairodalom e gyöngyszemét - a gyász már-már tébo- fyító fájdalmát és a vigasztalódás felszabadító megnyug­vását (Mind jó, amit Isten tészen) - olyan elemi erővel szólaltatta meg a lelkész-orgonaművész, hogy a mű vé­gén sokáig senki nem mert megmozdulni sem, mert szin­te kitapintható volt a zene csodája: a lelkekben rezonált az Üzenet. Laborczi Géza Felemeltük lelkünket és tekintetünket... „Ebben a templomban most lett vége a II. világhábo­rúnak.” Harmati Béla püspök szavaira gondolatban mindnyájan rábólintottunk, akik ott ültünk azon a no­vemberi vasárnapon a fasori padokban. A gyülekezet tagjai, akik megindultan szemlélhették, hogy híresen szép templomuk még szebb lett, a vendégek, akik velük örültek, s mindnyájan, akik ott átéltük, hogy egy külön­leges, nagyhatású művészi alkotás kiteljesíti, megerősíti spirituális élményünket. Ahogyan a püspök mondta: megújult az, ami felfelé, Jézus Krisztus felé irányítja te­kintetünket. De hiszen éppen ez volna a művészet egyik feladata, tekintetünk és lelkünk felemelése. Ritka és boldogító pillanat, amikor sikerül... A fasori templom ólomüveg ablakai, a szecesszió leg­nagyobb magyar üvegművészének, Róth Miksának al­kotásai S3 év után újra a helyükön állnak. A Krisztust és a négy apostolt ábrázoló, 21 négyzetméteres három táb­la azonban több, mint az eredeti tervrajzok puszta re­konstrukciója. Nem szolgai másolat, hanem - bár min­denben hű maradt az eredeti műhöz - egy mai művész is hozzáadta tehetségét és lelkiségét. Kiss Miklós, a Ma­rosvásárhelyről néhány éve áttelepült, ma Magyar- polányban élő üvegtervező iparművész úgy adta .vissza az eredetit, hogy az több lett, mint egyszerű rekonstruk­ció: igazi megújulás. Ahhoz, hogy ez a hatalmas vállalkozás elhatározó­dott, s hogy alig 14 hónap alatt meg is valósult, sokak akarata, kitartása és munkája kellett. A presbitérium döntése - néhány aggodalmaskodó ellenében is -, a művész lelkesedése és rendkívül korrekt munkavégzése (napra betartotta a határidőket, ami manapság nem is olyan magától értetődő), a járulékos (építészeti, kőmű­ves, lakatos, fuvarozó stb.) tevékenységeket végző szak­emberek kiváló minőségű munkája, a gyülekezet áldo­zatvállalása, s persze mások anyagi segítsége. Itt kell A reformáció napjának előestéjén bronz mellszobor ünnepélyes felavatására került sor az Evangélikus Teoló­giai Akadémia (Hittudományi Egyetem) kertjében. Al­kotója Kutas László szobrászművész, az egykori fakultás neves professzorának, Podmaniczky Pálnak az unokája. A teológusok ének- és fúvóskarának kíséretében dr. Har­mati Béla püspök avatta fel a kiváló­an sikerült emlékművet. Melanchthon Fülöp születésének 500. évfordulója évében ismételten megállapíthatjuk, hogy a humaniz­mus és a teológia nagy tudósa nem­csak Germánia, hanem Hungária ta­nítója is volt. Hiszen a magyarorszá­gi protestáns közép- és főiskolák tör­ténete, felépítése és szelleme elvá­laszthatatlan lett a reformáció e nagy egyéniségétől. Abban alkotott nagyot tudomá­nyos téren, és abban lehet ma is pél­daképünk, hogy mélyre ható ala­possággal rendszerezte a kinyilat­koztatás és a reformátori tanítások igazságait. Luther dinamikus és ösztönös, olykor impulzív természe­tével szemben a csendes tudomá­nyosságra és rendszeres alaposság­megemlíteni, hogy az országos egyház, a bajor testvérgyü­lekezet és két, na­gyobb összeget fel­ajánló magánado­mányozó hozzájá­rulásán kívül - a ke­rületben élő és al­kotó Róth Miksa emlékét ápoló ön- kormányzat is je­lentős összeggel tá­mogatta az egész Erzsébetvárost gaz­dagító rekonstruk­ciót. A felsorolásban utoljára hagytam annak a nevét, aki nélkül talán soha nem került volna sor erre az ünnep­napra, amikor több száz ember csodálta a délelőtti fényben felragyogó üvegremekműveket. Szirmai Zoltán esperes, a fasori gyülekezet lelkésze már akkor biztosan tudta, hogy eljön ez a nap, amikor először tartotta kezé­ben az elveszettnek hitt és váratlanul fellelt régi tervraj­zokat. Ő volt az, aki a fiatalabbakat is megszégyenítő energiával és hittel lelkesítette presbitereit, meggyőzte a néhány kételkedőt, felkutatta a lehetőségeket, megta­lálta az alkalmas művészt, állandóan tartotta vele a kap­csolatot, napra pontosan tudta, hogy miként alakul a munka - és senki sem volt talán olyan boldog, mint ő, amikor végre lebontották az állványokat, és teljes szép­ségében feltárult a mű. Szirmai Zoltán így beszél erről a történetről: ra nagy szükség volt a reformáció további terjedése ér­dekében. Tudományos igénye mellett alázatos keresztyén hit jelle­mezte. A prófétai lelkületű Luther mellett mindig szerény és alázatos volt a hite. A lutheri hit verejtékes munkával vág­ta és aratta a gabonát, ő hitével csak kévékbe kötötte és keresz­tekbe rakta. A keresztyén hit lényegét a bűnös ember megigazulásában, Krisztus értünk hozott golgotái áldozatának ör­vendező és alázatos elfogadásában látta. Céltudatos pedagógiai tevékenységé­nek mi magyarok különösen is sokat köszönhetünk. Oktató és nevelő munkája évszázadokon át hatott a Kárpát-medence iskolaügyének fejlő­désére, hiszen a teológiai és filozófiai tárgyak széles körén túl a történelem, a nyelvek és az irodalom egészét át­ölelte. Ezek művelésével egyben az is volt a célja, hogy általuk az erkölcsö­ket is javítsa és az életet is nemesítse. Hittudományi Egyetemünk tanári kara, hallgatói és bizonyára minden evangélikus hívő tisztelettel hajtja meg fejét Európa nagy tanítójának emléke előtt. Dr. Fabiny Tibor- Amikor 92 évvel ezelőtt az iskolával együtt felépült templomunk, joggal lehetett rá büszke egyházunk: a kor legkiválóbb művészei - az építész Petz Samu, az ol­tárképfestő Benczúr Gyula, az üvegművész Róth Miksa tudásuk legjavát nyújtották. Ez a templom megvalósí­totta a szándékot: Istennek mindenből a legszebbet és legjobbat adni. Aztán a második világháborút nem sike­rült e sok szépségnek mindnek átvészelni, az ólomüveg ablakok megsemmisültek. Elődöm, Koren Emil egyszer azt írta keserűen egy cikkében: „Unokáink sem fogják látni... ” Hát most mégis látják! Én tulajdonképpen min­dig sejtettem, hogy valahol lappanganak az eredeti terv­rajzok, s valóban, két évvel ezelőtt irattárunk rendezése közben a kezembe kerültek. Attól kezdve nem hagyott békén a gondolat, újra kellene teremteni ezt a sok szép­séget. A presbitérium döntése után több művésztől is kértünk ajánlatot. Egyik sem volt azonban az igazi. Mígnem megismerkedtünk Kiss Miklóssal, akinek addi­gi munkássága, személye, művészi alázata a mesterének tekintett előd elgondolásai iránt, mind azt ígérte, hogy jó kezekbe tesszük le nála ablakaink sorsát. Különleges szerencse és „jó előjel” volt az is, hogy birtokában vol­tak korabeli festékek, ecsetek. „Ezek az ecsetek maguk­tól tudják már, mit kell csinálni”, mutatta féltve őrzött esz­közeit. A folytonosság jelképét láttuk egy kicsit abban is, hogy az iparművész abban az évben - 1944-ben - szüle­tett, amikor Róth Miksa meghalt. Nos, nem részlete­zem tovább, hányszor és hányán jártunk nála, és vol­tunk tanúi a hatalmas munkának, melynek során szinte barátokká váltunk. Tizennégy hónap után végre helyük­re kerültek a hatalmas táblák. El kell mondanom, hogy mindenki, aki részt vett a folyamatban, kiváló munkát végzett. Végig nagyszerű hangulatban, derűs légkörben, bármi rossz momentum nélkül ment minden. Most szusszanunk egyet, de aztán újra nekilendülünk, nem is sokára, hiszen vannak még ablakaink... Meglesznek azok is, ez most már nem kétséges. Ha szándék, akarat és szeretet együtt van hozzá, a többi már jön magától is. A fő mű pedig máris látható, a faso­riak szívesen megmutatják mindenkinek. Ok pedig va­sárnaponként újra és újra gyönyörködnek a feltámadott Krisztus és négy apostolának alakjában. És bíznak ab­ban, hogy soha nem jönnek már olyan idők, amikor há­borúk pusztítják el az Isten dicsőségére, ember tehetsé­ge által létrehozott művészi szépségeket. Újlaki Ágnes MEGHÍVÓ A Dél-Pest megyei Egyházmegye új tisztségviselőit Koczor Tamás és Bárdossy Tamás gyóni lelkész közgazdász esperest egyházmegyei felügyelőt 1997. december 13-án, szombaton de. 10 órakor kezdődő ünnepi istentiszteleten iktatja be hivata­lába a gyóni evangélikus templomban D. dr. Harmati Béla a Déli Egyházkerület püspöke. Az egyházmegye közgyűlésén tesznek esküt az új egyházmegye megválasztott tisztségviselői. Erre az ünnepi alkalomra minden érdeklődőt sze­retettel vár az egyházmegye Presbitériuma. Melanchthon-szobor a Teológiai Akadémia kertjében

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom