Evangélikus Élet, 1997 (62. évfolyam, 1-52. szám)
1997-11-09 / 45. szám
ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP Elet 62. ÉVFOLYAM 45. SZÁM 1997. NOVEMBER 9. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁNI UTOLSÓ ELŐTTI VASÁRNAP ARA: 40 FT Jézus igazságát tanítani és megváltani, Jézus Krisztus feltétlen szeretetével szeretni -ez a keskeny út. Hinni Jézus ígéretében, hogy követői öröklik a földet -ez a keskeny út. Látni és megismerni gyengeségében és nyomorúságában a másik embert, de el nem ítélni, az örömhírt mindenképpen továbbítani neki ez a keskeny út. Bonhoeffer “ A TARTALOMBÓL “ A MOHÁCSI GYÜLEKEZET HARMADIK SZÜLETÉSNAPJA EGY ESKÜVŐ ÜZENETE SAJTÓKÖZLEMÉNY A MAGYAR ÖKUMENIKUS SZERETETSZOLGÁLAT ELRABOLT MUNKATÁRSAIRÓL „HIRDESSÉTEK... MINDEN TEREMTMÉNYNEK!”- Gáncs Péter beiktatása a Deák téren Október 18-án, szombaton, ezen a hűvös, napfényes őszi délelőttön 3/4 10 felé már igencsak gondosan kellett körülnézni ahhoz, hogy szabad ülőhelyet találjunk a Deák téri templomban. Az ez évi Országos Evangélizációra érkező hívek a gyülekezés, várakozás perceit énektanulással töltötték. „Jézust hallgassátok!” - a kétnapos program nyitó istentiszteletének keretében került sor Gáncs Péter nagytarcsai lelkész új tisztségébe való beiktatására. A misszió, a tanúságtétel, a Jézushoz vezetés minden felelős keresztény ember feladata: lelkészeké és laikusoké egyaránt. Egyházunk nemrég befejeződött zsinatán úgy határozott, törvényt alkot „országos evangélizációs és missziói lelkészi szolgálat” létesítéséről, a missziói munka országos irányításának, szervezésének, koordinálásának szükségességéről. Az ünnepi istentiszteleten D. Szebik Imre püspök hirdette Isten igéjét Máté 17,5 alapján: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm, reá hallgassatok!" Prédikációjában emlékeztetett rá: nincs fontosabb feladat, betöltendőbb küldetés, mint az evangélium hirdetése. A mezők érettek az aratásra! A kérdésre, melyet sokszor nekünk szegeznek - „Van-e jövője az evan- gélizációnak?” - határozott és bátorító felelet egyházunk döntése, mellyel felszabadít egy lelkészt erre a szolgálatra. Bátorítás a lelkészi kar számára is, de bátorítás mindannyiunknak, hogy a hitben növekedjünk. Remélhetjük: ha gazdagon hull a magvetés, az aratáskor együtt örülhetünk az eredménynek is, az Úrra tekintve és Ót kérve bízhatunk abban, hogy erősödik az evangélikus egyház. „Jézust hallgassátok!” - szól a felhívás, és fontos, hogy elgondolkozzunk rajta, valójában kit, mit hallgatunk mi? Rossz híreket, melyek megterhelik a lelkünket? Vagy hamis beállítású féligazságokra figyelünk? Miért? Az ige felébreszt: Jézust hallgassátok! A megbocsátást, mint életrendező elvet és az evangéliumot kell továbbadnunk nekünk is, mai tanítványoknak, de előbb Őt, az Urat kell hallgatnunk, hogy utána elindulhassunk és beszélhessünk Róla. Az igehirdetés után a lelkészavatás ismert rendjében folytatódott az istentisztelet, az oltárnál Szeverényi János és Szemerei János lelkész segédkezett, majd mintegy 30 lelkésztárs adott áldást egy-egy bibliai igével. A nagytarcsai „Jubilate” kórus éneke tette még ünnepélyesebbé az alkalmat. Öröm volt látni a sok fiatalt, a búcsúztató nagytarcsai gyülekezet képviselőit, a népviseletbe öltözött híveket. Az istentiszteletet követő ünnepi közgyűlésen elsőként Frenkl Róbert országos egyházi felügyelő köszöntötte a frissen beiktatott missziós lelkészt. Négy északi rádiómisszió üzenetét hozta egy finn lelkésztestvér, aki szólt a rádiós evangélizáció negyvenesztendős múltjáról, jelenéről, további terveiről. Hálát adva az Úrnak, aki munkásokat küld az Ő aratásába, hadd köszöntsük mi is Gáncs Pétert, Isten áldását kívánva életére, szolgálatára!- kd A templomból indul az „okos istentisztelet" Templomépítés 200 éves évfordulója Mezőberényben Alig van olyan hét, hogy egyházunkban valahol ne emlékeznének gyülekezetek megalapításának évfordulójáról vagy templomépítési jubileumról. Ezek az ünnepségek a hálaadás alkalmai mindenütt. így volt ez október 5-én Mezőberényben is, ahol a II. kerületi egyházközség szép templomában, a megújult falak között gyűlt össze a gyülekezet ünnepelni, hálát mondani. Mezőberényben két egyházközség él egymás mellett. Ez a korábbi települési viszonyok következménye. Az I. kerületben a német ajkúak dicsérik Istent templomukban, a II. kerületben szlovák nyelven teszik ugyanezt, és mindkét templomban folyik magyar nyelven is az istentisztelet. Háromnyelvű város, melyben a lakosok, és köztük az evangélikusok is teljes békességben élnek, dolgoznak, Istent tisztelik és hozzá imádkoznak, ki-ki a maga nyelvén. Most az ünnepre a II. kerületben gyűlt össze a város és a környék evangélikussága. A 200 éves templom már nagyon rászorult a felújításra, és ezt végezték el az elmúlt hónapokban. Lestyán Adám felügyelőtől tudtuk meg, hogy az 1720-as években - a török elvonulása után - telepítették be újra ezt a községet szlovák és német telepesekkel. A templom 1792-97 között épült fel barokk stílusban, Tillberger nevű építész munkájaként. A következő évszázadban sorban vásároltak harangokat, 1856-ban orgonát is. Sajnos az idő vasfoga, de meg a háborúk rombolásai is nyomot hagytak a szép épületen, de csak 1996-ban jutottak odáig, hogy elindulhatott a renoválás. Az eredetileg tervezett külső-belső renoválásból így is csak a belső rendbe hozása valósulhatott meg. Az ünnepi istentisztelet szolgálatát D. dr. Harmati Béla püspök Táborszky László esperessel és Feyér Sándor lelkésszel együtt végezte. Az igehirdetés textusa Róm 12,1-2 verse volt. Az „okos istentiszteletről” szólt az ige, a templom pedig az istentisztelet helye. Itt Isten keresi az embert, mert Jézusban személyesen jött el hozzánk. Szánjuk oda áldozatul magunkat, jelenjen meg életünkben a megbocsátás, a tisztaság és a becsületesség. Isten ezért kéri: Változzatok meg! Ne igazodjatok a világhoz, újuljon meg értelmetek! Ez történik itt a templomban, ezért vagyunk most is itt, hogy a falak után újuljon a szív és a lélek az egész életünket betöltő okos istentiszteletre. A németországi Gronau testvérgyülekezetének ifjúsági énekkara szolgálatával színesítette az alkalmat. Az ünneplő gyülekezetét sokan köszöntötték. Táborszky László esperes Isten hűségére mutatott rá, Bátovszky Gábor az I. kerületi gyülekezet nevében a közös örömről beszélt. Szabó Endre református lelki- pásztor a 46. zsoltár alapján az oltalmazó Isten felé irányította a gyülekezetét, a régebben itt szolgált lelkészek nevében id. Deme Károly ny. lelkész szólt, dr. Valentinyi Károly egyházmegyei felügyelő az egyházmegye gyülekezetei nevében adta át köszöntésüket. Rolf Kretz lelkész Gronauból jött el áldást mondani, a városka polgármestere, Norbert Dickmann magyar nyelven üdvözölt. Cservenák Pál Miklós polgármester, aki maga is a gyülekezet tagja, meleg szavakkal emlékezett a múltról és a jelenről is. Konecsni György a Szlovák Kisebbségi Önkormányzat nevében mondott köszöntést. A gyülekezet egyik volt lelkészének, Biszkup Ferencnek a fia, Biszkup Béla Svájcból jött el erre az ünnepre, és meghatódottan szólalt meg a megújult régi falak között. Istentisztelet után a templom előtti téren Jeszenszky Károly volt lelkész szobrát leplezték le. A szobrot az önkormányzat adta, és méltó helyét itt találták meg. Jó dolog, hogy ezzel együtt még több szoborral szeretnék a közeljövőben gazdagítani, szépíteni városukat. A szobor leleplezésénél Harmati püspök mondott imádságot. Az ünnepség kiterjedt az egész városra is. Előző napon, szombaton a gronaui ének- és zenekar hangversenyére hívogattak, vasárnap délután pedig népviseleti kiállítást nyitottak meg a Művelődési Központban. T. Reménységgel emlékeztünk „Magasztaljátok az Urat, mert jó ...” Hálaadásra hívtak az orosházi evangélikus templom harangjai szeptember 14-én. Hálaadásra, amiért 60 évvel ezelőtt, sok ellenállást és akadályt legyőzve, Isten kegyelméből elkezdhette működését az Orosházi Evangélikus Gimnázium. Középiskolát létesíthetett a „legnagyobb magyar falu” szellemi gyarapítására a legnagyobb magyar evangélikus gyülekezet. Nagyszerű tanárok tudása és lelkesedése értékes, sikeres életpályákat indított el az ideiglenes otthon egyszerű falai közül. Bár 11 év múltán az államosítás derékba törte a terveket, az elvett iskolában az átvett tantestület folytatta munkáját, továbbra is kiváló fiatalokat készített fel az életre. A hatvanas években a régi gimnáziumot lebontották, általános iskola épült a helyén. Jelképnek is tekinthető, hogy 1992-ben éppen itt kezdhetett működni az egyházi tagozat, majd az épület, az evangélikus egyházközségtől elvett iskolák helyett kárpótlásként, egyházi tulajdonba kerülhetett. A teljes birtokbavétel 1996. július 1-jén történt meg. Városunknak ismét van evangélikus iskolája, és a tetőtér-ráépítéssel nyert új emeleten 1998 őszétől, reménységünk szerint, újból elkezdődhet a gimnáziumi oktatás. Az évforduló megünneplésére már itt, a leendő gimnáziumban, a tantestület közreműködésével készültünk. Kerestük, hívtuk iskolánk egykori növendékeit. Számos válasz érkezett, többen küldtek tárgyi emléket gimnáziumi éveikről vagy későbbi életútjukról; emlékidéző írásokat, művészeti alkotásokat. így gyűlt össze egy kis kiállítás anyaga. Kossuth-díjas zeneszerzőnk Szokolay Sándor, akit a „zene múzsája” innen hívott el Békés-Tarhosra, majd a világhír felé, zsoltáros szöveggel hálaadó motettát írt az ünnepre. Bátyja, dr. Szokolay Károly verssel köszöntötte régi iskoláját. Szeptember 14-én a harangok hívó szavára templomunk benépesült. A padokban meghatott öregdiákok ültek a gyülekezet tagjai között. Szárnyalt az „Erős vár a mi Istenünk”. Ribár János esperes igehirdetésében hálaadásra, de egyben önvizsgálatra buzdított. Veszteségeink gyakran éppen vétkeink következményei. Egyedül Isten kegyelmében bízhatunk. Az oltár előtt Bolla Árpád ny. esperes imádkozott. Szokolay Sándor gyönyörű motettáját az Orosházi Madrigál Kórus szólaltatta meg (a szerző kívánságára, édesapja, a kórus alapítója emlékére). A Táncsics Gimnáziumban Keller József ny. igazgató a második világháború tanár- és diákáldozatainak emléktáblája előtt történelmi visszapillantással és koszorúzással tisztelgett. Az Evangélikus Általános Iskolában - és leendő Evangélikus Gimnáziumban - délután lehullott a le1987. október 24-én iktatták be püspöki tisztébe D. dr. Harmati Béla püspököt. Beiktatásának 10 éves évfordulóján a tiszteletére adott fogadáson D. Szebik Imre püspök méltatta püspöki szolgálatát a kerületben és az Országos Egyház elnökeként, és megköszönte a püspöki szolgálatban való hűségét. Ugyanakkor köszöntötték dr. Frenkl Róbert országos felügyelőt is, akit egyidejűleg iktattak be akkor kerületi felügyelői tisztébe. Dr. Reuss András rektor a Hittudományi Egyetem nevében, Szépfalusi István a barátok nevében köszöntött. Isten áldását kérjük Harmati Béla püspök életére és szolgálatára! pel a márványtábláról: Ezen a helyen állt egykor az Evangélikus Gimnázium ... A múltba nézés és a jövőbe vetett reménység gondolatait két volt orosházi gimnazista: dr. Györgyi Sándor egyetemi tanár és Bolla Árpád ny. esperes foglalta össze. A táblát megkoszorúzta az iskola, majd az öregdiákokkal közösen az egyházközség. Az iskola zászlójára dr. Ravasz Magda - dr. Fehér Dezsőné - egykori diák kötött szalagot. Az intézmény igazgatója, Jantos Istvánné meleg szavakkal nyitotta meg az emlékkiállítást, hívogatva, hogy - bár más falak között, de a régi helyen, a régi lelki-szellemi környezetben találjon újból otthonra minden hazalátogató hajdani diák. Jó volt együtt emlékezni és jó együtt hinni, hogy Istenbe vetett reménységünk nem lehet hiábavaló, mert „örökkévaló az O kegyelme”! Fürst Enikő GONDOLATOK LELKESZAVATASKOR Hír: Szabados Regina végzett evangélikus teológiai hallgatót lelkésszé avatta Szekszárdon 1997. október 11-én püspöke, D. dr. Harmati Béla. Az avatásban segédkezett dr. Reuss András, a Hittudományi Egyetem rektora és Németh István szekszárdi nyugdíjas lelkész. Szép, sudár leány áll reverendában lent az oltár lépcsői előtt, és mi szembenézünk vele az oltártól. Az ifjú lelkésznő mögött a zsúfolásig megtelt templomban az ünneplő gyülekezet, legelöl reverendás leendő lelkésztársai, majd a család, rokonság, barátok és az érte imádkozó többi hittestvér. Jobb kéz felől a márvány keresztelőmedence, ahol valamikor kereszteltük. Szemben vele mi hárman, akiktől sok útravalót kapott hivatásához, szolgálatához. Az igehirdetés, 2Tim 1,12, az elhívás szent erőforrásait mutatja meg, azt a részét, amit senki el nem ronthat, mert maga a megváltó Isten cselekszik benne. De őszintén beszél arról is, ami az emberi rész benne, ami nehéz lesz és sokszor gyötrelmes, csak bűnbánattal és imádsággal mehet napról napra tovább. Ebből a kis, század elején önállósult gyülekezetből diákok mentek a lelkészi szolgálatba, akiket a pásztorok igehirdetéseiben ért utol a szent Isten, én vagyok a harmadik, a mohácsi Pál a negyedik és Regina az ötödik Az ünnepből hadd emeljem ki ezt a különös örömöt, hogy öt pásztor-szolga ment ebben a században ebből a kis megyeszékhelyi gyülekezetből az egyház édes-gyötrelmes szolgálatába. Benne élünk Tolna-Baranyai Egyházmegyénk kitelepítésektől többször is sújtott közösségében, magunk is egy járásnyi szórványterületen. De gazdagnak érezzük magunkat, mert az Úr sze- retete újabb és újabb pásztorokat készített el közülünk, és húszévenként küldi az új igehirdetőket. Lenéztem az oltár elől Szabados Reginára. Egy év híján ötven éve én álltam a helyén. Látom meghatott, párás szemét, és látom mögötte könnyesen mosolygó szüleit, és érzem az erőt ebben a törékeny leányban és az Istentől elkészített áldást a most induló pásztorra váró szolgálatok útján. Regina, kedves. íme az odaszánás titka: - Ha mögöttünk imádkoznak szülők és hittestvérek, akkor Jézus előttünk jár és vezet az úton. Áldjon meg az Úr, és őrizzen meg Téged! H. Németh István Olvasói levél Tóth Imréné Csizmadia Katalin és Éva (Szeged) írta a következőket: Különösen kedves és megható volt számunkra, amikor nagyapánknak dr. Benkő Istvánnak, az orosházi Evangélikus Gimnázium első igazgatójának az 1937. évi tanévnyitó beszédét idézték A régi tanárok között említették édesanyánkat, dr. Benkő Katalint is. Közös ebéd után a régi Evangélikus Gimnázium falán emléktáblát avatott az iskola régi diákja, Bolla Árpád ny. esperes, majd az öreg diákok nevében dr. Györgyi Sándor megható szavakkal emlékezett a gimnáziumban eltöltött kedves diákévekre. Az ünnepség után megtekinthettük a gimnáziumtörténeti kiállítást. Keller József igazgató és Győri Gábor lelkész Szegeden nagyapánk és édesanyánk sírján elhelyezték a megemlékezés virágait.
