Evangélikus Élet, 1997 (62. évfolyam, 1-52. szám)

1997-10-26 / 43. szám

Evangélikus Elet 62. ÉVFOLYAM 28. SZÁM 1997. OKTÓBER 26. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁNI HUSZONKETTEDIK VASÁRNAP ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP ARA: 40 FT Luthert bibliára tett kézzel szokták ábrázolni. Bibliava­sárnapon az Evangélikus Egyház kihúzza keze alól a Bibliát, odaviszi ajkához, aztán magasra emeli, meg­mutatja a világnak, mint Mózes az érckígyót az embe­reknek: Emberek! Ide nézzetek! Itt van az öröklét for­rása, itt van a Krisztus, akire neked is szükséged van. Jössz-e utánunk? Szereted-e, olvasod-e a Bibliát? Turóczy Zoltán A TARTALOMBÓL AZ ORSZÁGOS PROTESTÁNS NAPOK PROGRAMJAI SEGÍTSETEK LETÉRDELNI! VESPERÁK KELENFÖLDÖN Túrmezei Erzsébet ÖREG BIBLIA Míg élt, betűzött reggel-este, erőt, vigaszt bennem keresve. A kis szobára boldog csend ült. Könnye sárgult lapomra perdült. Mindig a menny felé vezettem, s úgy szerettük egymást mi ketten. Azután elment, Örököltek engem, a régi, kopott könyvet. Az új örökös magatelten nézett körül a házon-kerten, s mit nem ítélt elég becsesnek, eladogatta ószeresnek. Egy darabig megtűrt. Én vártam, Erő volt lapjaimba zártan, élet, vígasztalás, békesség... múltak a nappalok, az esték... de nem nyitott ki... nem kellettem... ott porosodtam elfeledtem Most eladott az ószeresnek. Kik öreg Bibliát keresnek, talán belépnek ma, vagy holnap s szomjú szívvel megvásárolnak. Aztán olvasnak reggel-este erőt, vigaszt bennem keresve, a könnyük lapjaimra perdül, s kis otthonukra boldog csend ül. Pilinszky János INTROITUSZ Ki nyitja meg a betett könyvet? Ki szegi meg a töretlen időt? Lapozza fel hajnaltól-hajnalig emelve és ledöntve lapjait? Az ismeretlen tűzvészbe nyúlni ki merészel közülünk? S ki merészel a csukott könyv leveles sűrűjében, ki mer kutatni? S hogy mer puszta kézzel? És ki nem fél közülünk? Ki ne félne, midőn szemét az Isten is lehúnyja, és leborúlnak minden angyalok, és elsötétül minden kreatúra? A bárány az, ki nem fél közülünk, egyedül ő, a bárány, kit megöltek. Végigkocog az üvegtengeren és trónra száll. És megnyitja a könyvet. BIBLIAVASARNAP Luther a Bibliáról - Isten igéjéről Isten azt akarja, hogy arra nézzünk s hallgassunk, amit az ember-Krisztus, mond s az Ő beszédét hall­gassuk. Igéjét ne okoskodd el, se felőle ne vitázz - egyszerűen csak hallgasd. Akkor majd jön a Szentlélek, s elkészíti a szívedet, hogy Isten igéjének hirdetését szívből hinni tudjad, s azt mondhasd: ez Isten igéje, a tiszta igazság, melyre életemet is ráhagyhatom. Ha azonban magadat akarod prédikálni, Krisztus igéjét a magad esze szerint kisimogatni, ha rajta önkényes- kedni, hozzá hamis tant keverni merészelsz, ha azt fir­tatod, hogy ez, vagy az miként értendő, ha addig csű- röd-csavarod, míg szád íze szerint hangzik, ha kétke­dőn csak okoskodsz felette, és a magad feje után aka­rod megítélni - akkor nem hallgatója és tanítványa vagy az igének, hanem parancsolója. így sohasem jut az ember odáig, hogy megértené és azt mondhatná: Ez valóban Isten igéje. Csukd be hát az eszedet, bölcsességedet gyűrd lábad alá, üdvössé­ged dolgaiban ne ezzel tapogass és okoskodj, hanem egyszerűen csak hallgasd, amit Isten Fia mond, az igét s annál maradj. Hallgatni, hallgatni - ez az\ Mert ez az Isten világos akarata. Atyánk azt ígérte, hogy aki a Fi­út hallgatja, annak Szentleiket ád. A Szentlélek pedig megvilágosít és felgerjeszt, hogy tisztán megértsük Is­ten igéjét. Újjászül jótetszéséből. Ma is!... Kérve kérlek s intve intek minden kegyes keresz­tyént, hogy ne botránkozzék meg a biblia egyszerű be­szédein s történetein, se ne kételkedjék azokban. Akármilyen hitványnak látszik is, mégis csak a felsé­ges Isten hatalmának, bölcsességének valóságos igéje, műve, történése és ítélete mindez. Olyan könyv ez, amely a bölcseket és tudósokat balgataggá szégyeníti, s csak az egyszerűek érthetik meg, mint Krisztus is mondja a fenti igében. Dobd sutba hát a magad el­képzeléseit és érzéseit, s helyezd mindenek fölé e könyvet, mint legfelségesebb és legdrágább szentsé­get, mint a leggazdagabb kincsesbányát, amelyet elég­gé feltárni és kimeríteni sohasem lehet. Hogy megta­lálhasd benne azt a bölcsességet, amelyet Isten oly egyszerűségben ad elénk, hogy elhomályosít és meg­szégyenít vele minden oktondi gőgöt. É könyv a já­szolbölcső és a pólya, amelyben a Krisztus fekszik. Lám az angyal is ide utasítja a pásztorokat. Jóllehet a pólya silány és szegényes, de drága kincs a Krisztus, aki benne van... Nincs nagyobb büntetés, mint mikor az Isten elné­mul, s nem beszél velünk, hanem a magunk kénye- kedvére ereszt. Inkább büntess döghalállal vagy bármely gonosz betegséggel, ami lehetséges a föld kerekén, inkább háborúk torka okádjon átkot ránk, - csak el ne hall­gass, édes Istenünk! S szól az Isten: Kezemet kitártam, úgy kiáltottam: jöjjetek hozzám s hallgassatok engem. Ti azonban azt mondtátok: nem tesszük. Küldtem hozzátok szolgái­mat, a prófétákat, mondván: hallgassatok r JJuk. No jó - mi meg majd agyonverjük őket - mondtátok ti. Nesztek hát, itt a Fiam! Ej, feszítsük meg! - felelté­tek. Ma is ugyanígy teszünk. Jóllaktunk az Isten igéjével és beleuntunk. Nem akarunk hallgatni kegyes, hű ta­nítókat és igehirdetőket, akik minket feddenek, s az Isten igéjét hamisítatlan tisztasággal adják elénk, s abban megtartanak, a hamis tant komolysággal kár­hoztatják, s attól minket híven óvnak. Meg is büntet majd minket is érte az Isten. „ÉLETET LEHELNI A FALAKBA!” Templomszentelés Sopronnémetiben Rábaköz gazda­gabb lett egy templommal. Egy jellegzetes temp­lommal, mert rö­vid időn belül a második olyan új templom itt, me­lyet a már meglévő torony mögé épí­tettek. Nem olyan régen - májusban - Kisfaludon, most pedig Sopronné­metiben készült el az így épített templom. Szep­tember 21-én, va­sárnap itt volt együtt a régi va- dosfai artikuláris gyülekezet népe, hogy nyilvánvaló legyen: Isten népe egy nagy közösség. S ezt híven jelzi a kör alakú temp­lom, melyben megvalósulhat, hogy egymásra nézünk és együtt Krisztusra figyelünk. D. Szebik Imre püspök, Jankovits Béla esperes és Szűcs Kálmán kapuvári lelkész, aki gondozza ezt a le­ányegyházat, együtt végezte a liturgiát. A püspök ige­hirdetését 2Móz 20,8 és Préd 4,17 verse alapján szólt az ünnep megszenteléséről, amit itt így is mondha­tunk: használjátok e templomot! Szükség van arra, hogy letegyük a munkát és felöltöztessük a lelket. Ha nem tudunk ünnepelni, emberségünket veszítjük el. Az ünneplés - öröm, mert mindannyian ajándékot ka­punk. Most ezt a templomot. Az öröm mellett felelős­ség is az ünnep, mert nem lehet felelősség nélkül hall­gatni az igét. Ebben adjunk példát fiataljainknak, és ezért jó ez a templom, hogy ide együtt jöjjön a család. Isten jót akar ad­ni, éljünk vele és így lesz az itt töltött idő: gyógyító istentisztelet. Az ünnepi közgyűlés beszámolóját Bojtos Jó­zsef felügyelő tartotta, és ebből tudtuk meg, hogy a torony 1906-ban épült, a templom alapkövét pe­dig 1994 októberében tették le. Segítség is kel­lett, bár a gyülekezet de­rekasan kivette részét mind az akadozásból, mind a kétkezi munkából. Mintegy 2200 munkaórát áldoztak a hívek, a pénzbe­li segítéshez az innen elszármazottak is adták a ma­gukét. Országos egyház és a bajor egyház segítsége mellett így alakult ki az a keret, mely elég lett a 13 milliónyi beruházáshoz. Igen nagy segítség volt a fel­ügyelő helytállása mellett Nagy Gyula gondnok min­dennapos munkája. Ketten lendítették előre az épí­tést. Köszönetét mondtak a tervezésért Nagy Tamás Ybl-díjas építésznek, aki Dunaújváros és Aszód után itt mutatta meg, hogy a modern egyházi építészet mestere és művésze, akár nagyobb méretű, akár ki­sebb gyülekezet befogadására is alkalmas, művészi megoldásokat tud adni. A gyülekezet hálával kö­szönte meg - a most már nemzetközileg is elismert - építész munkáját. Jankovits Béla esperesen kívül a gyülekezet korábbi lelkészei sorakoztak fel a kö­szöntésre; Ferenczy Vilmos, Bencéné Szabó Márta, Sümeghy József, Böröcz Sándor, Béres László mellett a burgenlandi Loipersdorf küldöttsége is örömmel üdvözölte a templo­máért hálát adó gyü­lekezetét. Szebik Imre püs­pök az új templom számára egy úrvacso­rái készletet adott át, mely 1984-ben az LVSZ nagygyűlésre készült. Nagy Tamás pedig így jellemezte az elkészült templo­mot: Boglyaszerű, ke­rek templom. Az összetartozást szor­galmazza. Meghatá­rozó benne a fa mint építő anyag, és ez melegséget su­gall. Most már csak egy a feladat: „életet lehelni a fa­lakba!” T. ttS&ÍAS* PROTESTÁNS NAPog n tt SÍ: í; Protestantizmus és humanizmus DEBRECENI PROTESTÁNS NAPOK Főtéma: A protestantizmus szerepe a humanista szellemű tudomány és oktatás kialakulásában. PROTESTÁNS EMLÉKÜNNEPÉLY Református Nagytemplom, 1997. október 27., 18 óra. Igét hirdet Dr. Bölcskei Gusztáv református püspök. Előadást tart D. dr. Harmati Béla evangélikus püspök, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának elnöke. Énekkel a Kollégiumi Kántus, szavalattal Török Béla teológiai hallgató szolgál. Györffy Sándor alkotásaiból rendezett kiállítást megnyitja Dr. Bölcskei Gusztáv. TEOLÓGIAI FÓRUM Református Kollégium Díszterme, 1997. október 28., 10-16 óra. ITT ÉS MOST EGYHÁZI KÖZPONT megnyitója a PÓLUS CENTERBEN 1997. október 30., de. 11 óra. Az ünnepi megnyitó liturgiájában a történelmi egyházak vezető lelkipásztorai vesznek részt, közreműködnek a Gryllus testvérek. Minden érdeklődőt szeretettel várunk! PROTESTÁNS KULTURÁLIS EST „... aki szereti Istent, szeresse a testvérét is. ” 1997. október 29., este 6 óra, Pesti Vigadó (Budapest V, Vigadó tér 2.) (A jegyek előrendelésben elkeltek!) ORSZÁGOS REFORMÁCIÓI EMLÉKÜNNEPÉLY 1997. október 31., este 6 óra, Deák téri Evangélikus Templom. Igét hirdet Dr. Almási Mihály baptista egyházelnök. Előadást tart Dr. Bölcskei Gusztáv református püspök. Az ünnepi istentisztelet liturgiájában a protestáns egyházak vezető lelkipásztorai vesznek részt. Közreműködik A Lutheránia Énekkar Kapi-Králik Jenő: 144. zsoltár. Vezényel Kamp Salamon Orgonái Trajtler Gábor Minden testvérünket szeretettel várunk!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom