Evangélikus Élet, 1997 (62. évfolyam, 1-52. szám)
1997-10-19 / 42. szám
Evansá ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP 62. ÉVFOLYAM 42. SZÁM 1997. OKTÓBER 19. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁNI HUSZONEGYEDIK VASÁRNAP ARA: 40 FT Mi keresztyének azért jövünk össze egy bizonyos helyen és időben, hogy ott eggyé válva foglalkozzunk Isten dolgaival, a magunk és mások szükségét közös imában vigyük Isten elé, jótéteményeiért együtt adjunk hálát. Tudjuk, hogy ez a helyes istentisztelet, melyen Isten is jelen van. Igazi istentisztelet, mely Istent szolgál és embert segít. Luther E» ‘ A TARTALOMBÓL “ A BÉKÉSCSABAI GYÜLEKEZET EGÉSZNAPOS ÜNNEPE NYÁRI MEDIASZEMINARIUM MÜNCHENBEN AZ ORSZÁGOS PROTESTÁNS NAPOK PROGRAMJA Közösségre hívattunk el Tanévnyitó a Hittudományi Egyetemen Áldás az új esperesre ISTEN MEGEMLÉKEZIK ARRÓL, AKIT SZOLGÁLATRA KÜLD Beiktatták Diósgyőrben Veczán Pál esperest Történelmi környezetben, „királyi földön”, a diósgyőri vár tövében gyülekezett a Borsod-Hevesi Egyházmegye gyülekezeteinek népe, hogy újonnan választott esperesének beiktatásán együtt könyörögjön Veczán Pál esperes életéért, szolgálatáért. Együtt volt az öku- mené is - ez Miskolcon szinte mindig így történik -, református, római és görög katolikus, ortodox és a kis egyházak képviselői mellett a megye és a város vezetői is részt vettek az iktatáson. Esperesválasztásra azért volt szükség, mert 12 évi nehéz, de hűséges, megbízható szolgálat után nyugdíjba ment Sárkány Tibor esperes. Ez volt a stafétabot átadásának is az alkalma, D. Szebik Imre püspök mellett Sárkány Tibor esperes és dr. Barcza Béla hatvani lelkész állott az oltár elé az istentisztelet szolgálatának végzésére. Szebik Imre püspök a 8. zsoltár 5. verse alapján szólt. „Micsoda a halandó, hogy törődsz vele, és az emberfia, hogy gondod van rá.” Emlékezünk ma, mert ebben a gyülekezetben már korábban voltak esperesek, Nemes Károly és Moravcsik Sándor és az előd, Sárkány Tibor is miskolci lelkész volt. Emlékezünk, hogy hála ébredjen szívünkben. De ennél fontosabb, hogy Isten is emlékezik arról, akit most elküld a szolgálatba! Isten elhívott munkatársaként indulsz a szolgálatba. Az esperes felelőssége nagyobb, mert az evangélium szolgálatát kell irányítania, hogy növekedjék Isten anyaszentegy- háza. Ajról kell gondoskodnia, hogy ne fogyjon, hanem növekedjék. Az esperes feladata a jórend tartása is az egyházmegyében. Legyen a lelkészek pásztora is. Segítse a Krisztus iránti szeretet teljesedését, a lutheri tradíció továbbadását. Erre hívattunk el, 0 életben és az örökkévalóságban velünk marad. A szolgák váltják egymást, Isten marad. Azon kell az esperesnek munkálkodnia, hogy Krisztussal megtöltekezzenek az emberek, mert üres lélekkel nem lehet élni, és elhagyatottan, magányban élni sem lehet, ezért igyekezni kell, hogy az egyházban mindenki otthont találjon! A megszólító és eligazító igehirdetésre mintegy válasz volt az esperes székfoglaló beszéde. A székfoglaló témája volt az egyház küldetése a világban. Az egyház a Szentlélek munkájának eredménye, mert a hitvallás szerint nem az „egyházban hiszek”, hanem a Szendétekben, aki egyházat teremt - ma is! Egyház csak egy van, és az egyháznak csak egyetlen feje van, a Jézus Krisztus, aki főpapi imájában azért imádkozott, hogy az övéi IV —_ *\# egyek legyenek. „...Ennek az egyetemes egyháznak én is részese vagyok, sőt az én egyházam, gyülekezetem, sőt ez a nagy kiterjedésű szórvány egyházmegye is, ahol szolgálok, így együtt és egyenként tagja a Magyarországi Evangélikus Egyháznak, a világ lutheránusai nagy családjának és az egész egyetemes egyháznak, amely Jézus felől nézve egy és oszthatatlan, vagyis »ka- tholikosz«... „Nem nyugodhatunk bele az egyház szétsza- kadozottságába, nem nyugodhatunk bele még akkor sem, ha tudjuk, hogy hosszú és fáradságos út áll előttünk ” Az egyház létének értelmét és önmeghatározását végigtekintve az „egyház szolgálatáról” szólt beköszöntője befejezésében az új esperes. Ez a szolgálat csak „isteni indulattal” lehetséges. „A megkegyel- mezettek kegyelmes szolgálata ez, az irgalomban részesültek szolgálata azok felé, akik erről még sohasem hallottak. Az egyháznak - ha igazán egyház akar lenni - azzal a szeretettel kell szeretnie a világot, ahogyan Isten szereti, és ahogy ennek példáját Jézusban megmutatta... Az egyháznak nem lehet más útja, mint Mesterének, Fejének és Megváltójának. Ha elszakad Mesterétől, az egyház éltető Urától, akkor a levágott venyige sorsára jut. Ettől mentsen meg minket az egyház Ura - fejezte be székfoglalóját az esperes. Számos köszöntés hangzott el a csatlakozó közgyűlésen. Valamennyien megegyeztek abban, hogy köszönetét mondtak a nyugdíjba vonuló Sárkány Tibornak. 12 évi szolgálata ezen a hatalmas szórványterületen valóban embert próbáló, hűséget és kitartást igénylő feladat volt. Fegyelmet követelt, de nem szigorral, hanem szeretettel. Az új esperes sokaktól kapott biztatást. Meskó László felügyelő, az egyházmegye nevében kívánta, szolgálj az Úrnak örömmel! Péter Jenő, az egyházmegye lelkészei nevében, Bozorády Zoltán és Bálint László az esperesek nevében, dr. Mészáros István református püspök kerülete nevében a közös gondokról és a közös kincsekről szólt. Zakar Géza római katolikus, dr. Korponay Zoltán a görög katolikus egyház nevében kívánt áldást. Köszöntött még az ortodox egyház, a megyei alelnök és Kobold Tamás Miskolc polgármestere. Szebik Imre püspök mint munkatársát kérte, hogy eddigi munkája alapján folytassa esperesi ténykedését, mint jó igehirdető és teológus, és gazdagítsa tovább az ökumené tradíciójában egyházunk színét. Sárkány Tibor a köszönetmondás után kérte utódját, hogy a bizalom áldásával és terhével vegye át a stafétabotot. Veczán János esperes pedig megköszönve a biztatásokat, ígérte, hogy. igyekszik megfelelni az elvárásoknak. A közgyűlésen két választást is lebonyolítottak. Espereshelyettesnek dr. Barcza Béla hatvani, egyházmegyei jegyzőnek pedig Sándor Frigyes miskolci lelkészt választották meg. T. Hittudományi Egyetemünk a nyár folyamán belülről gyönyörűen felújított zuglói templomban, szeptember 19-én tartotta tanévnyitó ünnepélyét. Az ünnepi istentisztelet szolgálatát D. dr. Harmati Béla püspök végezte. Az lKor 1,9 alapján tartott igehirdetésében arról szólt, hogy Isten világszéles közösségre hívott el bennünket. Ez a közösség - mint most itt az új tanév is - istentisztelettel kezdődik. Különös közösség ez: közösség a prófétákkal, az apostolokkal, a reformátorokkal, de mindenekelőtt Istennel. Erre a közösségre, mint most a tanulmányaikat megkezdő vagy folytató hallgatókat, vagy az ötven és hatvan éves szolgálatukra emlékező lelkésztestvéreket maga Isten hívott el. Ebben a közösségben feladataink vannak. Jaj, ha miattunk káromoltatik Isten neve, jaj, ha nem tudunk szeretni, megbocsátani! Ezért soha nem szűnhet meg harcunk a közösséget rontó hatalmak, de elsősorban önmagunk ellen. Ebben a közösségben nemcsak egy szűk család, hanem a körülöttünk élő egész világ szolgálatára hívott el bennünket Isten. Hű az Isten, aki elhívott bennünket. Őrizze meg ezt a közösséget ebben a tanévben is, és majd szolgálatunk minden napján. A tanévnyitó ünnepi ülésen dr. Reuss András rektor köszöntötte egyházunk és a testvérintézmé- nyek megjelent képviselőit, az 50 és 60 éve végzett lelkészeket, a hallgatók hozzátartozóit, nem utolsósorban a hallgatókat, köztük a Bessenyei Tanárképző Főiskola 30 hittantanár szakos hallgatóját, akik Laborczi Géza nyíregyházi lelkész vezetésével vettek részt az ünnepélyen. A teljes teológiai képzést nyújtó 106. tanévnek két fontos eseménye lesz: a doktori program akk- reditációja, valamint a megemlékezés arról, hogy 75 éve, 1923-ban jött létre Sopronban intézményünk elődje, a Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem Evangélikus Hittudományi Kara. Az oktatói karban történt változások ismertetése után a rektor „KontexOtthon a pihenésre Régi álom teljesedett be egyházunkban. Nyugdíjas alkalmazottaink a nyugdíjba menetel után nem tudták elhagyni a parókiát, mert az akkori lakáshelyzetben és kereseti viszonyaik mellett nem tudtak a nyugalom napjaira fedelet keríteni fejük fölé. Most elkészült a Nyugdíjas Lelkész Otthon a Hűvösvölgyben, melynek felszentelése szeptember 20-án volt. Az épület előtti téren D. Szebik Imre püspök, Bálint László esperes és Csizmazia Sándor otthonigazgató szolgálatával kezdődött az istentisztelet. A püspök Jn 12,26 alapján prédikált. „Ha valaki nekem szolgál, engem kövessen; és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is, és ha valaki nekem szolgál, azt megbecsüli az Atya.” Ez a 15 lakás lelkészek számára jelzés a társadalom felé, mutatója az egyház szociális érzékenységének. Ez az egyházi szeretet gesztusa. Az ige beszél arról, hogy a neki való szolgálat párosul a követéssel. Jézus erre hívta fel a gyermekeket és a perifériára szorultakat. Most, akik követték Jézust, és átélték az elmúlt négy évtizedet, beköltözhetnek ide, hogy részesüljenek a szeretetszolgálatban. A megbecsülés - jutalom! Ha elmarad emberektől, Isten akkor is megbecsül. Mi pedig mások megbecsülésével szolgáljuk és dicsőítsük Istent. Felmerült a kérdés, miért éppen Budapesten építünk - hangzott a beszámolásban. Felmérés eredmé- (Folytatás a 3. oldalon) tuális teológia kell” címmel megtartotta tanévnyitó ünnepi előadását, melyben többek között ezt mondta: tyAz új tanévbe azzal a hálaadással indulok, hogy a világ sokféle változása, a történelem annyi fordulatán keresztül hangzik közöttünk magyarul Isten igéje, hogy Isten ma is elhív embereket, hogy követei legyenek Hálát adok azért, hogy Egyetemünk több évszázados történetének viszontagságai ellenére ma is folytathatunk teológiai munkát és teológiai képzést, hogy egyházunknak van ereje ennek feltételeit biztosítani, hogy gyülekezetünk várakozással, érdeklődéssel és hiszem, imádkozással kíséri munkánkat és az igehirdetők munkáját.” Ezután a rektor ünnepélyes kézfogással az Egyetem polgárai közé felvette az új elsőéves hallgatókat, akik ünnepélyes fogadalmat tettek. A lelkészszakon Benkóczi Péter (Budapest Deák tér), Birkás Antal (Győr Öreg templom), Cso- szánszky Márta (Irsa), Domokos Jenő (Erdély), Erdélyi Réka (Erdély), Handl András (Dunaharaszti), dr. Hidas János (Tatabánya), Hokker Zsolt (Pápa), Homoki Pál (Buda- fok-Nagytétény), Kadlecsik Tibor (Bakonybánk), Kadlecsik Zoltán (Székesfehérvár), László Milán (Csurgó), Lőrinc Csaba (Kistere- nye-Pásztó), Matus Klára Krisztina (Keszthely), Mezei Gábor (Nyíregyháza), Nemesi Judit Emma (Békéscsaba), Szabados Szilvia (Tatabánya), Szabó Ferenc (Bakony- csemye), Zsíros András (Békéscsaba), a hittantanár szakon Balog Kovács Zsófia (Budapest-Zugló), Cziczka Anita (Ácsa), Simon Eszter (Nyíregyháza), Tóth Tímea (Alberti) kezdik meg tanulmányaikat. Külföldi ösztöndíjasok lesznek: Füzék Diána (Szlovákia) és Koch, Jochen (Németország). Az új tanévre Gabnai Sándor és Hammers- berg-Ganczstuch Júlia hallgatók köztársasági ösztöndíjat kaptak. A rektor meleg szavakkal köszöntötte az 50 és 60 éve végzett lelkészeket, Isten áldását kérte további életükre, és átnyújtotta nekik az arany-, illetve gyémántoklevelet. Aranyoklevelet kapott Deme Károly ny. békéscsabai lelkész, Gáncs Aladár Budapest-fasori ny. lelkész-orgonaművész, dr. Muntag Andor, a Hittudományi Egyetem professzora, Roszik Mihály ny. alberti lelkész és Tóth-Szöllős Mihály, az Országos Sajtóosztály vezetője, gyémántoklevelet kapott Benczúr László Budapest-angyal- földi ny. lelkész, Biczó Ferenc ny. rábcakapi lelkész, Bonnyai Sándor ny. kispesti lelkész, D. Koren Emil ny. budavári espereslelkész. D. Veöreös Imre ny. Budapest-kőbá- nyai lelkész egészségi állapota miatt nem tudott megjelenni, ezért gyémántdiplomáját később kapja meg. Az aranydiplomások nevében Deme Károly igehirdetéssel szólt az ünnepi üléshez, a gyémántdiplomások nevében Benczúr László írt a teológusok számára köszöntést, amelyet későbbi számunkban közlünk. Egyházunk nevében Harmati Béla püspök köszöntötte a tanulmányaikat kezdő hallgatókat és a jubiláns lelkészeket. A bensőséges tanévnyitót a hallgatók karének- és fúvós zeneszámai tették ünnepélyessé. Dr. Selmeczi János 1956. október 23. Kezek szorítása Néha úgy érzem, ma több fényévnyi távolságban van tőlünk. Mint a csillagok. S láthatatlan, mint borús égen az égitestek, melyeket eltakarnak a felhők, ragyogásukat elhomályosítják a füstből és koromból összeálló, fölénk szálló gomolyagok. De a csillagok azért ott vannak az égen. S bár a tudománynak mást jelentenek, nekünk, halandóságra ítélt teremtményeknek valami megmagyarázhatatlan, misztikus értelmezést sugallnak ma is. A csillagok tiszták. Érinthetetlen fénnyel ragyognak. S éjjel láthatók. Sötétben. Azért írok róluk, mert ilyen csillagnak látom 1956. október 23-át. Én láttam. Tanúja voltam a történteknek. A kezdetnek. Ott álltam a budapesti Baross téren, a Rottenbiller utca sarkán. Kezem a gyermekkocsit szorongatta. Menni akartam. De megtorpantak lépteim, ahogy a téren átvonuló tömeget megláttam. Fiatalokból állt a végtelen sor, s ahogy haladtak a Rákóczi út felé, ragyogó arccal, szabadságra vágyó lánggal a szemükben, csak a kezüket néztem. Az egymásba hurkolódó karok vonalát figyeltem. Az összetartozás, az egyetlen tiszta akarat jelképét: a kezek szorítását. Az egységet, a közös akaratot láttam ugyanannak a napnak az estéjén is, amikor a teherkocsikon állók kiáltása töltötte be a pesti utcát, és „aki magyar velünk tart, ruszkik haza” - ismétlődő ritmusára a járókelők fel- felugráltak közéjük. A kocsin állók keze a felszállni óhajtók felé nyúlt le - sok kéz egyszerre -, míg a földről elrugaszkodni akarók kaijai a magasba emelkedtek. Aztán összekapcsolódtak a markok, a kézfejek, és szorították egymást. Hosszú évtizedek távlatából is megmaradt bennem ez a kép: a kezek szorítása. Ma úgy érzem, 1956 októberét nem az idegen erők zúzták szét. A testet, az életeket igen. De a lelkeket nem. A lelkekben tovább élt mindaz, amiért olyan sokan életüket adták. Jó a meghaltaknak! Tiszták maradtak, mint fent a csillagok! Most sötét felhőket látok felettünk. És a leikeinkben is. Hova lettek a tiszta elképzelések? Hol szunnyadnak az egykor olyan heves lánggal égő nemzeti érzéseink? Hol az egység? A közös akarat? Hol az egymást elviselni és megtűrni erőt adó, egymást segítő szeretet? 1956. október 23-ra emlékezem. A csillagra, melyet ma sűrű felhő takar. De a szíveinkben ott él, eltakarva, és nem idegen hatalomtól, hanem saját magunk alkotta szellemi, értelmi és erkölcsi béklyóink által elhomályosítva. Csillagok ragyogása, kezek szorítása. Ez volt 1956. október 23. Egy verset ajánlok, elgondolkodásra is alkalmasat: András Sándor: Nagy Imre Utolsó kívánsága az akasztás előtt hogy fenntarthassa szemüvegét. Amikor összerándult a teste és előreszökkent a halálba a fémkeretes könnyű üveg betonra hullott és megrepedt. Ha látni akarsz, vedd föl, tedd föl és tekints a repedt világba. Lenhardtné Bertalan Emma Az Országos Presbitérium határozata felhívta az egyházközségek figyelmét, hogy nemzeti ünnepeinken külön elrendelés nélkül tarthatnak istentiszteletet. (Püspöki körlevél 2/22. sz. határozat) Október 23-án, csütörtökön Budapesten a Deák téri templomban tartanak istentiszteletet de. 9 órakor. Igét hirdet: iQ. Cselovszky Ferenc lelkész. Bécsi kapu téri templomban de. 11 órakor. Igét hirdet: Balicza Iván lelkész.