Evangélikus Élet, 1997 (62. évfolyam, 1-52. szám)

1997-09-28 / 39. szám

Evangélikus Elet 1997. szeptember 28. A REFORMÁTUS VILÁGSZÖVETSÉG 23. NAGYGYŰLÉSÉ Debrecen, 1997. augusztus 8-19. Hat világrész 102 országából, 211 tagegyházból érkeztek a nagy­gyűlés küldöttei a „kálvinista Ró­mába”, Debrecenbe. A több száz küldött három héten át ismerke­dett a gyűlés szüneteiben a város­sal, a magyar reformátusok felleg­várával, a Kollégiummal, Tfeológiá- val, Tanárképzővel és főként a vá­ros és a környék református gyüle­kezeteivel. A nagygyűlést ugyanis megelőzte egy női- és egy ifjúsági előkonferencia. A résztvevők nagy számban jöttek Ázsiából, Afriká­ból és az amerikai földrészről, hi­szen ezeken a területeken a világ- szövetséghez tartozó presbiteriá- nus egyházak hívei nagy számban élnek, és magukat a Református Világszövetség tagjainak tudják. A Világszövetség elnöke Jane Dempsey Douglass, akit 1990-ben választottak meg, és jelenleg is a Princetoni Szeminárium pro­fesszora, főtitkára pedig Milan Opocensky lelkész a Cseh Köztár­saságból. Ők vezették le a 12 na­pos tanácskozást a debreceni nagytemplomban. A megnyitó istentiszteleten Abival Pires da Silveira, a világszö­vetség brazil alelnöke prédikált. Összefoglaló címet is adott: „Igaz­ság, kenyér és szépség”. Az egész gyűlés alaphangját ütötte meg az­zal, hogy az Ézs 58,1-11 verseire alapozott bibliai tanulmányozást készítette elő. Bűnbánatra, irgal­masságra és szolidaritásra szólított fel. Az egész gyűlés témájában Ézs 58,6 verse volt az iránytű: „ Törjétek szét az igazságtalanság bilincseit!” Az előadások és hozzászólások egész sora mutatott rá a világban meglévő mindenféle igazságtalan­ságra. Valamennyi földrész szen­ved elnyomás, diszkrimináció, et­nikai kirekesztés, vallási megkü­lönböztetés és rengeteg megoldat­lan kérdés, munkanélküliség és éhség keresztje alatt. Ézs 58. versei során egyre fájdalmasabban hang­zott fel a biztatás a próféta szavá­val: Kiálts, harsogjon hangod! Az ige felett történt beszélgetések nem csupán a sebeket sorolták fel, de keresték a jézusi megoldást és ajánlásokat adtak, hogy a tanítvá­nyok jézusi világossága tükröződ­jék az egyházakban, gyülekezetek­ben és az egyéni, mindennapi élet­ben. A nagygyűlés végére záródoku­mentumként egy Nyilatkozatot szerkesztettek. A „Debreceni Nyi- latkozat”-ban megváltották, hogy Ismét új próbatestvér a FÉBÉ Evangélikus Diakonissza Egyesületben Tele lehet hálával a szívünk! Együtt vagyunk augusztus 17-én Béthelben, Piliscsabán, idei har­madik FÉBÉ-konferenciánkon, és a vasárnapi úrvacsorái istentiszte­let alkalmával Heublein Gertrud testvér - a badkreuznachi diako­nisszaház vezetője -, aki egy évre önkéntes segítőként érkezett ha­zánkba - és Madocsai Miklós lelké­szünk diakonissza próbatestvérré fogadja Biró Krisztinát. Béthelben, ahol Fébénk 1924. december 24-én megalakult, ahol 1951-ig minden nyáron áldott kon­ferenciákon hangzott Megváltó Urunk követésére és szolgálatára hívó szava... s Gertrúd testvér most a diakonissza hivatás felada­tairól és szépségéről beszél. Krisztina testvérünk 21 éves, és a dunaújvárosi evangélikus gyüle­kezetből érkezett hozzánk, ahol átélhette a régi Sztálinváros Duna­újvárossá alakulását, szép új evan­gélikus templomunk felépülését, s tevékenyen részt vett a gyülekezet életében. Ötéves korában hallott először diakonisszákról és a Fébé szolgá­latáról, amikor Mihácsi Lajos lel­kész családjukat meglátogatta, de ezt a beszélgetést azóta se felejtet­te el. Két éve válaszolt egy, a diakó- niai szolgálattal kapcsolatos hirde­„Mind testestől, mind lelkestől, mind életünkben, mind halálunk­ban nem a magunké, hanem a mi hűséges Megváltónknak, Jézus Krisztusnak tulajdonai vagyunk. ” A teljes nyilatkozat a Szentháromság Istenbe vetett hitről tesz tanúbi­zonyságot és Isten dicsőítésével végződik. * A világ minden tájáról össze­gyűlt küldöttek igen színes képet mutattak. Afrikából, Amerikából számos egyház küldöttei a színes­bőrű népeket képviselték. Min­dennap bemutatkozott egy-egy cso­port, ismertetve egyházunkat, de­monstrálva nehéz kérdéseiket. Ugyanakkor bemutatkozott a ma­gyar egyház is, sőt a közbeeső va­sárnapokon számos gyülekezetben istentiszteleteken szolgáltak a kül­döttek, nemcsak hazánkban, de a határokon túl főként Erdélyben, Felvidéken és Kárpátalján. A nagygyűlésen testvéregyházak is képviseltették magukat. Kö­szöntötte az egybegyűlteket II. Já­nos Pál pápa képviseletében Cassidi bíboros, felolvasva a pápa levelét. Egyházunk nevében D. Szebik Imre püspök megemlítette azokat a területeket, ahol közös szolgálatunk van a református egy­házzal: a médiumokban, a teoló­giai munka területén és a tovább­képzésben, valamint a diakóniai felelősségben, a szeretetintézmé- nyek munkájában. Üdvözlő szava­kat mondott dr. Schweitzer József főrabbi is. A nagygyűlés tisztújítást is vég­zett, új elnöknek megválasztották dr. Choan Seng Songot, a Tajvani Presbiteriánus Egyház lelkészét, aki több teológiai főiskola és aka­démia professzoraként szolgál nemcsak hazájában, de Ameriká­ban is. Az ünnepi záró istentiszteleten az új elnök prédikált. Utána fák­lyás felvonulást tartottak a Nagy­templomtól a Kossuth Lajos Tüdő mányegyetem előtti „reformáció emlékparkig”, ahol felolvasták „Debreceni Nyilatkozatot”. T. Még néhány mondat a kufsteini emléktábláról tésre, megismerkedett Csepregi Zsuzsanna lelkésszel és a Fébénk Maros utcai Otthonában lakó leá­nyokkal, valamint egyre több dia­konissza testvérrel. Már néhány napja a hűvösvölgyi Fébé Diakonissza-anyaház lakója, és Jankovits Eszter testvér, Kulcsár Zsuzsanna próbatestvér után örömmel áll most ő is szolgálatba. Boldogan énekli a gyülekezettel Evangélikus Énekeskönyvünk 315. énekét: „ Örök Isten, kezed ezer áldást ad. Milyen boldog, aki téged szolgál­hat!” Énekkel köszöntik diakonissza testvérei is: „Ki szent Fiát értünk adta, Vele minden jót megád. Vezet minket napról napra. Kicsit, nagyot őriz, áld. Arra vár, hogy bőségéből Új meg új kegyelmet végy!” Kísérje imádságunk kedves új próbatestvérünket a szolgálat bol­dog útján! Túrmezei Erzsébet testvér A szerzőtől az alábbi kiadványok kaphatók az Evangélikus Sajtóosztá­lyon:- Csodát virágzik a jelen 450,- Ft- Őszből Tkvaszba 500,- Ft- Biztassátok egymást 365,- Ft- A vonat nem állt meg (fordítás) 350,- Ft Elöljáróban: őszinte szívből örülök az Evangélikus Élet 1997. szept. ló számában, Irányi Béla „KUFSTEINI EMLÉKTÁBLA” címen megjelent sorainak. Hiszen ez is célunkat szol­gálja: a táblát kiemelni agyonhallga- tottságából, minél szélesebb körben megismertetni hajdanvolt, szeretett iskolánk ezen „márványba vésett” ke- gyeletes megemlékezését... . Hogy a történet - ha egyáltalán le­het - kerek legyen: a tábla 1977 tava­szán történt felújításának tényét is­merem, és a Deák téri Evangélikus Leányiskolák Volt Növendékeinek 1997. május 23-ra készített összefog­lalómban említettem is:,Szabó József püspökünk közvetítésével arról érte­sültünk, hogy az Ausztriában élő ma­gyarok tervezik emlékünnep tartását a 40. évfordulón. Erre az alkalomra iskolánk képviseletében sajnos senki sem tudott elmenni. így csak levél ér­kezett az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetemtől (május 4-én): „...örömmel tudatjuk mindazokkal, akiket illet, hogy a kufsteini Várto­ronyban a budapesti Evangélikus Le­ánygimnázium tanári kara és ifjúsága által 40 évvel ezelőtt elhelyezett em­léktáblát újra aranyoztattuk, és 1977. 05. 08-án a kész munkálatokat megtekintettük... a bécsi Collegium Hungaricum is felajánlotta támo­gatását... ezt a kedves anyagi segítsé­get nem kellett igénybe vennünk... A költségek összegét a budapesti fasori Evangélikus Fiúgimnázium egykori tanulói adták össze, a lányok iránti szolidaritásból...” Ezen idézett mondatok forrása Madách-gyűjtemény alapító Szabó József püspökünknek szóló Szépfalusi István által 1977. 06. 04-én írt levél is - bátyám, dr. Sztrókay Ti­bor „Kufstein-gyűjtemény”, „A tábla utóélete” című hagyatékában van Ezt az anyagot a táblamozgalom 1936-37-es dokumentumaival együtt napjainkban dolgozom fel az Evan gélikus Országos Levéltárban. „KUFSTEINI EMLÉKTÁBLA’ „hiánypótló összefoglalását” is KUFSTEINI EMLÉKTÁBLA UTÓÉLETE című részhez csato lom, és örülnék, ha az említett jegy zőkönyv másolatát megküldenék az Evangélikus Országos Levéltár „Kufstein Gyűjteménybe részére (Budapest, H-1085 Üllői út 24.). Utóirat. 1997.04.08-as keltezéssel az 1976 márciusában dr. Zelenka Margit kérésünkre Kufsteinbe kül dött érdeklődéséhez hasonló tártál mú (tábla, díszes EMLÉKKÖNYV) érdeklődő levelet küldtem, volt tana rok és növendékek nevében, ámde választ mindmáig nem kaptam. Martosné Sztrókay Piroska az 1952-ben megszüntetett Budapesti ELFOGULT MEGEMLEKEZES - 200 éve született Mária Dorottya ­. Levelet kaptunk Amerikából Tamásy Zoltán lelkész és felesége interneten küldte a következő sorokat: „Meleg szeretettel küldjük üdvözletünket a nagy Ameri­kából. A clevelandi és torontói gyülekezetben szolgálunk. Isten­nek kegyelméből jól vagyunk. Elmúlt egy esztendő, mióta eljöt­tünk otthonról. Küzdelmes év volt, egy kicsit elfáradtunk, de ta­lán kicsikét erősíthettük az itteni gyülekezeteket. Köszönjük az Evangélikus Életet, buzgón olvassuk s tovább is adjuk... köszön­jük a fáradozást. Az Úristen adjon jó egészséget, lelki békességet! Szeretettel: Tkmásy Zoltán és Éva.” Mi is kívánjuk Isten áldását további szolgálatukra! Neumark György 1621-ben szü­letett, Langensalzban, Thüringiá- ban. 19 éves korában Gothából Königsbergbe akart utazni, hogy ott jogot tanuljon. Néhány keres­kedőhöz csatlakozott, de az úti társaságot Gardelegennél megtá­madták és teljesen kirabolták. Erre utal az ének egyik versszaka: „Mily könnyű az erős Istennek a jó szeren­csét elvenni” (régi énekeskönyv 5. v.). Jószívű emberek segítették to­vább Hamburgig. Itt egy regényt írt és azt eladta. Egy nyomorúsá­gos tél után, végül váratlanul há­zitanítói állást kapott és így jobbra fordult sorsa. Ő maga írja: „Ez a gyors és mennyből jött szerencse szívből megörvendeztetett, úgy­hogy még azon a napon a szerető Isten dicsőségére éneket írtam: Ki dolgát mind az Úrra hagyja”... Bizony elég okom volt arra, hogy az isteni irgalmasságnak hálás le­gyek az előre nem látott kegyele­mért.” Az ének felirata így hangzik: Vigasztaló ének. Isten mindenki­Ki dolgát mind A az Urra hagyja (331. ének) ről gondoskodik a maga idejében, azon mondás szerint: Minden gon­dotokat Őreá vessétek, mert néki gondja van reátok (lPt 5,7.)” Erre az igehelyre épül az ének első so­ra! Neumark további sorsitól csak annyit, hogy 1646-ban Königs- bergben tűzvész alkalmával az utolsó fillérig elvesztette a vagyo­nát. Élete vége felé súlyos szembaj kínozta. - Az ének dallamát is ő ír­ta, valószínűleg a szöveggel egy időben. Az ének gyorsan ismertté és kedveltté lett. Gyülekezeteink is szeretik és sokat énekelik. Monda­nivalója 300 év távlatából is csodá­latosan aktuális. Ha ránk nehezed­nek gondok, bajok, kísértések, ve­gyük elő az énekeskönyvet és éne­keljük, vagy imádkozzuk el ezt az éneket, és megnyugvást találunk, ahogy az 5. vers mondja: „Egyedül benne bízzál bátran, Megújul akkor életed. Ki benne bízik boldogan, Arra az Úrnak gondja van”. Gáncs Aladár Számvetés Isten a mi oltalmunk és erősségünk Zsolt 46,2 Jeles ünnepe volt a nyáron a sárszentmiklósi evangélikus gyüleke­zetnek. Visszatekintett a régmúlt időkre, örült a mának - és várja a bé­kés jövőt!... A múltra emlékeznünk nagyon nehéz, mert a második világháború alatt gyülekezetünk okmányai - az anyakönyvek kivételével - megsem­misültek. Visszaemlékezésekből tudjuk, hogy gyülekezetünk 1740-ben kelet­kezett, amikor a pozsonyi születésű, evangélikus Frendl János haszonbér­be vette a sárszentmiklósi Zichy-ura- dalmat. Vallása iránti buzgalmából a környékbeli evangélikus családokat összehívta, a pusztát benépesítette. Az uradalmat bérlő Frendl, hogy a gyermekek iskolai oktatásban része­sülhessenek, meghívta Bikácsról (Tolna megye) az evangélikus Záborszky Sámuel jegyzőt, iskolata­nítónak. Kb. 1780-at írtak, amikor a haszonbérlet ideje letelt. Ezek után, a vallási villongások miatt a gyüleke­zethez tartozó családok zöme Bács­kába vándorolt. A nagy hullámvölgy után, az 1800- as évek elején kezdődött meg újra a szervezett gyülekezeti élet. Ánya- könyvet vezetnek, és összeírják a környező településeken élő evangéli­kus családokat. Az anyakönyvek adatai alapján a lélekszám 256. Az 1860-as évek elejére az anyagyüleke­zet lélekszáma 300-ra emelkedett, de e fölé emelkedni nem tudott. Evangélikus templomunk 1870-ben épült. Áz 5Ó km hosszúságú és 30 km szélességű területnek egyetlen evan­gélikus gyülekezete - Sárszentmik- lós. A nagy területen 679 lélek él. Va­lamivel több mint egyharmada az anyagyülekezetben, a többiek távol templomtól és iskolától, kisközsé­gekben, pusztákon, tanyákon élnek. Mire 1900-at írnak, fájdalmas idő­szak következik. Az első világháború alatt a két nagyharangot és az orgona­sípokat is elviszik. Kisharangunk itthon maradt. Egyedül!... 1925-ben Bélái Bé­lának falunk evangélikus főjegyzőjé­nek kezdeményezésére, az egyre job­ban fogyó gyülekezet harangokat vásá­rolt a „hadbavonultak” helyére. Müyen a jelenünk? Kettős ünnepe volt a sárszentmik­lósi gyülekezetnek. Kettős ünnepünkön D. Szebik Im­re püspök és Lábossá Lajos esperes szolgáltak helyettes lelkészünkkel, Decmann Tiborral, a lajoskomáromi gyülekezet lelkipásztorával, aki min­den vasárnap délután hirdeti az Isten igéjét az összesen 250 egyháztagot számláló sárszentmiklósi és sárbo­gárdi gyülekezeti részben is. A püspök a hálaadó istentisztele­ten a már korábban megválasztott, és a most beiktatott tisztségviselőket megerősítette feladataik végzésében. Munkájukra Isten áldását kérte. Is­ten iránti hálával, s örömmel szólt a közelmúltban elkészült elektromos vezérlésű, a múló időt óránként jelző harangokról. - Nagy áldozatvállalás volt ez a gyülekezettől 1997-ben is. Konkoly József, a munka nagymes­tere, elfoglaltsága miatt nem örülhe­tett velünk együtt. Munkájának sike­re a zsúfolásig megtelt padsorokban ülő gyülekezetét, s a különböző fele­kezetek jelenlévő tagjait megelége­déssel és örömmel töltötte el. Az igehirdetés gondolatai talál­koztak a mi reményeinkkel, elvárása­inkkal: - minden harang figyelmeztet, hív, megáld, elbocsát... Figyelmeztet, peregnek az órák na­pok hónapok évek... Hív,... hogy a gyülekezettel együtt szenteld meg az ünnepnapokat... Megáld,... amikor a templomban fogadod, hogy a gyülekezet tagja leszel... Elbocsát,... majd a végső útra... Minden nap hallgatom a déli ha­rangszót, és boldog vagyok mert egybe­csengenek az evangélikus és a katoli­kus templom hangjai Tiszta harmónia szól, az egyetemes szeretet dallama... így vagyunk mi sárszentmiklósiak!... a három gyülekezet!... Együtt!... aho­gyan a harangok szólnak... Marth Béla Érzem a gyülekezetei A festmény a budavári lelkészi hi­vatal falán lóg. Gyakran téved rá a te­kintetem. A kép egy szép, fiatal leányt ábrázol, dús, barna haja feltűzve, arc­vonásai tiszták, pillantása komoly, el­gondolkodó. Egész lénye szelídséget áraszt. Mire gondolhat? Mária Dorottya 1797-ben született Karlsruheban. A württembergi her­cegkisasszony 22 évesen lett József ná­dor felesége, s vált a házasság révén a Habsburg-család egyetlen evangélikus tagjává. A württembergi ébredési mozgalom hatására megtért, Budára került nádomé, ki kezdetben a Deák téri istentiszteleteket látogatta, rög­vest felkarolta a vári, vízivárosi evan­gélikusok ügyét. Kezdetben saját, vár­beli lakosztályába gyűltek a hívek, s pesti vendéglelkészek prédikációit hallgatták. Mária Dorottya vonzó sze­mélyiségének, mély és elkötelezett hi­tének, művelt és szeretetre méltó mi­voltának hatására mind számban, mind lelkesedésben gyorsan gyarapo­dott e kis közösség. Ónálló templom­ra, papra, iskolára vágytak. Dorottya adományainak, alapítványának, fárad­hatatlan szervezőmunkájának, no és nem utolsósorban állhatatos imádsá­gának köszönhetően 1844-ben megér­kezett Bauhofer György somorjai lel­kész, s a templomépítés előkészületei is megindultak. A bibliai érvek hatásá­ra „hegyen épült” templom szentelé­sére három évvel később, 1847. szep­tember 26-án került sor. Az 50. szüle­tésnapját ünneplő nádomé páratlan ajándékot kapott! Sajnos feltételezhető, hogy Mária Dorottya az avató istentiszteleten már NEM lehetett jelen, hiszen fétjének az év januári halála után Metternich erőnek erejével Bécsbe költöztette. Ha hivatalosan nem is, de rangrejtve többször is meglátogatta szeretett bu­davári híveit. Távozása után, levélben küldött üzenete így szólt: „Maradjatok egyek Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz! Zsid 13,8. S az aláírás csak ennyi: Marie. Isten úgy rendelte, hogy ott érje a halál, ahol szíwel-lélekkel otthon volt: Budán, 1855. március 30-án. Má­ria Dorottya - ragyogó csillag egyház- történetünk egén. Nevét a pesti Du- na-part kis utcája, a Dorottya utca őr­zi. És az evangélikusok emlékezete. Kőháti Dorottya (Budavári segédlelkész) Tkpasztalt lelkész volt már, ami­kor évtizedes szolgálat után másik gyülekezetbe került. Amikor egy idő után megkérdeztem tőle, ho­gyan folyik a szolgálata, így felelt: „még nem érzem a gyülekezetei”. Elgondolkoztató válasz. Ugyanezt írtam, amikor hosszú szolgálat után én is új gyülekezetbe kerül­tem. Minden „rutin” mellett több hetes folyamatos munka után ju­tottam csak addig, hogy „érezni kezdtem a gyülekezetét”. Különös meghatározás ez! Más dolog a szó­székről idegen arcokra nézni, s így prédikálni, mintha ismert arcokon látom a figyelést. Ám a padokban ülve is lehet, sőt ott igazán lehet „érezni” a gyüle­kezetét. Ezért ülök mindig az utol­só padba, hogy előttem legyen mindenki. Nem szerénységből tö­rekszem oda. Nem is csak azért, mert beteg ember lévén szükség esetén kilépve a pádból, észrevét­lenül tudjak elmenni. Hanem azért, hogy minél inkább előttem legyen a gyülekezet. Hogy őket is érezzem. Már nem az arcokat né­zem. Nem is azt, hogy ki milyen kalapot hord, hogyan van fésülve. N^m véleményezem az embere­ket, csak megélem a tudatot, hogy a gyülekezetben vagyok. Nem is úgy, hogy az „én híveim”. Hiszen már régen nem azok. Fokozatosan kicserélődtek. Sokakat eltemet­tünk már, s újak jöttek. De ők a gyülekezet: Isten népe! Nem job­bak, és nem rosszabbak, mint a ré­giek. Nem a magatartásuk minősí­ti őket, hanem az ittlétük. Együtt vannak, s én közöttük vagyok. Is­mertek és ismeretlenek, öregek, fi­atalok, nők és férfiak: Isten népe, a gyülekezet. Miért fontos, hogy a templom­ban legyek? Őértük is! Hallgathat­nék rádión is istentiszteletet. Vagy nézhetnék TV-n is. De ott nincse­nek ők! A gyülekezet. Amikor nyugdíjba kerültem, s nem néztem már a híveimet, elkezdtem „pend­lizni”. Meghallgattam, hogyan prédikál ez, vagy az a lelkészünk. Megtehettem. Budapesten 32 he­lyen hangzik evangélikus istentisz­telet. Aztán rájöttem, hogy ők hiá­nyoznak. Nem a „híveim”, hanem az én gyülekezetem. Nem azért, hogy találkozzam velük, hogy be­szélgessünk, hiszen ma már jórészt nem is ismerem őket személy sze­rint. Mégis ismerem őket, mert ők a gyülekezet. Az ő körükben igazán istentisztelet az együttes ének az imádság s az ő körükben szól az ige is. Tüdőm, hogy sokaknak szoká­suk „véleményezni egymást”. A közösségi élethez, az együttlétek- hez ez természetszerűen hozzá tartozik. Ki hogyan öltözik, ho­gyan énekel, vagy nem énekel, ho­gyan prédikál a lelkész, kinek mi a gondja, öröme, bánata, hiszen egy­másra szorulunk, társas lények va­gyunk. Istentisztelet után megszó­lítjuk egymást. De én nem ezért megyek, nem éppen ezért. Én né­zem őket, közöttük vagyok ők az Is­ten népe, a „szentek közössége” - ezer gonddal, sömörgőzéssél, fájda­lommal és örömmel, megelégedet­ten és feszültségekkel tele, vágyakoz­va és valamit várva, de Isten népe! Közéjük tartozom, akik Istent imád­ni, dicsérni, hozzá könyörögni jöt­tünk Ezt ugyan mindenütt lehet, jól tudom, de én most közöttük te­szem ezt, és velük. Ismerem is őket, meg nem is, de közöttük va­gyok! Mert ők Isten népe, így, ahogy előttem ülnek. Érzem a gyülekezetei! Koren Emil

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom