Evangélikus Élet, 1997 (62. évfolyam, 1-52. szám)

1997-07-20 / 29. szám

Evangélikus Elet 62. ÉVFOLYAM 29. SZÁM 1997. JÚLIUS 20. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁNI NYOLCADIK VASÁRNAP ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP ÁRA: 40 FT Jézus követője az Úr kérdésére: _______„Szenvedtetek-e valamiben hiányt” mé g hosszú tanítványság után is azt feleli: „Soha, Uram.” Hogy is lehetne hiánya annak, aki éhezésben és mezítelenségben és veszélyben biztos abban, ________hogy közösségben él Krisztussal. _____________________(Bonhoeffer) “ A TARTALOMBÓL Tin uascnuuiyun vcrsuiiiiuh“ .spri.vu—rrnTrrrr- ll|ti.iMÍ|> tiui<‘ Vcr/ocning llnwiatriti.r ivécom TEMPLOMSZÉPÍTÉS AJKÁN mircnjc ItoMiipciiiic Snijrení^F '»YH cppimiuc Sovilus l'örsoiiinjjJHf r Af*4. Rcc< Liconciliazionc Megbékélés uintcaras inmirc i;e.i> »vr.iini AZ ILLAVAI HITVALLÓRA EMLÉKEZÜNK ÜZENET VENEZUELÁBÓL kymas llmmpy «»im* írsoniv ^ luunic kco^SpM^nolTp.iwíjpc nii ,1« jón lli'MjyL’iliatfiii fimnliiiCiu / fije BarLsiq 11 {>i> i nip: >uue Vcr/ticniag Uéconeiliaíion iNnaircnjc S£o u ■■,,,• h.ji- Sinji KEDVES NÉZŐK! AxX'yi'l l'ofe soáiiü^ Lc(>piíiimű SóVÍUi.% k*u/soiiii.jí Az ökumenikus nagygyűlés plakátja •• A második Európai Ökumenikus Nagygyűlés Graz, 1997. június 23-29. I. Az élmény 1. Nyolc év telt el azóta, hogy az első Európai Ökumenikus Nagy­gyűlést megtartottuk Bázelban, ami első volt a maga nemében és egyben örvendetes előíze annak a monumentális változásnak, ami hamarosan megtörtént Európában a „hidegháború” végeként, a sza­badság kiterjesztése. Most, hogy Ausztriában, Grazban 1997 júniu­sában összegyűltünk a második Európai Ökumenikus Nagygyűlés­re, az egykor határtalan lelkesedés (eufória) már eltűnt és a Bázeli Nyilatkozat (Béke és Igazságos­ság) csak megerősítést nyert és ér­vényesen' hangzik ma is. „Európa most összefüggő problémák elénk tornyosuló sorozatával néz szem­be, ezek egyenesen az emberi túl­élést veszélyeztetik”, sőt azóta há­ború kegyetlenségei is visszatértek Európába azelőtt soha nem látott mértékben. 2. Témánk most: Megbékélés - Isten ajándéka és az új élet forrása egyszerre jelentett kihívást és ihle­tést. Európa sok országából jöt­tünk Grazba: Keletről és Nyugat­ról, Északról és Délről. Közöttünk más vallások képviselői is jelen voltak, sőt a világ más részéből is voltak résztvevők. A még mindig megosztottságban élő különböző egyházak keresztényeiként ugyan­azokat a félelmeket éljük át mi is, ugyanazokat a feszültségeket, problémákat és akadályokat, mint minden más európai társunk és minden más kortársunk ma. Szí­vünkben mégis ott volt az a bizo­nyos reménység, hogy tehetünk lé­péseket a megbékélés irányában. 3. Mi azért jöttünk a második Európai Ökumenikus Nagygyűlés­re, mert hívők vagyunk és élni aka­runk az Isten-adta megbékélés le­hetőségeivel. Azzal az alázatos re­ménységgel jöttünk, hogyha ez az ajándék hétköznapi életünkben naponként vezet, egyházaink éle­tében csakúgy mint földrészünk életében, úgy mi az Egyház és az emberiség egységét ápoljuk és se­gíthetjük elő. 4. Isten minkét gazdagon megál­dott ezekben a napokban. Amikor együtt imádkoztunk, felismerhet­tük, hogy egy Atyánk van a menny­ben, aki ma is irgalmas és hűséges, s ha benne hiszünk, úgy gyermekei vagyunk. Isten igéjén töprengve megéreztük az Evangélium erejét, ami megváltoztathatja mentalitá­sunkat és új életet adhat, amikor az egyház egy Ura köré gyűjti népét. Az élet adója, Isten Szent Lelke az, Aki megtéremtette a bizalom és az együttmúnkálkodás légkörét és ebben már valóban nyitottak le­hettünk egymás iránt értelmünk­ben és szívünkben egyaránt. Mi is megszenvedtük a még meglevő kü­lönbségek kínját, amely csak alá­húzza azt a tényt, hogy milyen ne­héz megélni azt a megbékélést, amit hirdetünk. A gyakorlati szere­tet követelte meg, hogy ily hatalmas nagygyűlést tartsunk, amelyen dele­gátusok, egyházi vezetők voltak je­len, szám szerint több mint 150 egy­ház 10 000 tagja gyűlt össze nagyon különböző háttérből. Átélhettük azt, hogy az ökumenikus találko­zások egyfelől kemény munkát je­lentenek, másfelől viszont az egyre növekvő egység örömét is. Való­ban az ökumenikus mozgalom ma­ga már a megbékélés egy formája. II. Reflexió 5. Grazban megpillanthattunk valamit abból a krisztusi megbé­kélés valóságából és mindabból az áldásból, ami az efelé vezető úton megtalálható. Átéltük távoli fele­barátunk újrafelfedezésének áldá­sát, újra hivatkozhattunk hitünk zsidó gyökereire (Róm 11,16-18), a barátság helyreállítását és közös bizalmát. így változás történhetett bennünk, és növekvő lehetőséget nyertünk a közös jövő építésének víziójában. Olyan Európát látunk magunk előtt, ahol nincs már töb­bé első és másodosztályú polgár, állam, egyház, faj, és ahol az euró­pai családnak minden tagja hallat­hatja hangját, olyan Európát ál­modunk, amely tudatában van fe­lelősségének, és nyitott a világ más részei felé. Ez a megújult és eleven odaszánás jellemző mindazon egy­házak részéről, akik azért dolgoz­nak, hogy megvalósuljon Urunk imádsága: „Hogy mindnyájan egyek legyenek - amint Te Atyám bennem vagy és én Tebenned, úgy legyenek ők is mibennünk, és hogy így el­higgye a világ hogy TE küldtél el en­gem" (Jn 17,21-22). Mindezzel bi­zonyosan hozzájárulhatunk a való­ban egységes Európa kifejlődésé­hez. Azt hisszük, hogy ez a vízió az, amire újra meg újra hivatkoz­nunk kell, és ez az, amihez mi keresztyének mindenáron kötő­dünk. 6. Nem azért jöttünk erre az ökumenikus találkozóra, hogy csu­pán kicseréljük véleményünket és megosszuk élményeinket, hanem azért, hogy túljussunk a szavakon konkrétan. Tbdatában vagyunk an­nak, hogy szétszakadozottságunk és ellenségeskedésünk még mindig konfliktusokat produkálhatnak, és komoly akadályt jelentenek ab­ban, hogy valóban láthatóvá te­gyük a megbékélés ajándékát. Szo­morúan vesszük azt is tudomásul, hogy ezek a szakadások nem csu­pán egyházaink között vannak meg, de az egyházon belül is je­lentkeznek: nők és férfiak között. Mivel ezek a nehézségek megvan­nak bennünk egyénekben és egy­házakban egyaránt, a megbékélés­nek a Krisztusban Isten Lelke által kell kezdődnie szívünkben és el­ménkben egyaránt. 7. Amíg egyfelől elismerjük azo­kat a lehetőségeket, amelyek a globalizációból fakadnak, annak is tudatában vagyunk, hogy az embe­rek gazdasági érdekek áldozataivá válnak és olyan döntéseké, ame­lyeket már többé ellenőrizni nem lehet. A szakadék a gazdagok és szegények között egyre szélesedik, nem csupán általában a világon, hanem Éurópa sok részén is. A meg nem újítható természeti for­rások könyörtelen kizsákmányolá­sa és a vissza nem fordítható kör­nyezetszennyeződés, az „ökorend­szer” lerombolása olyan pusztulást okoz, ami egyúttal már fenyegeti a következő nemzedék jólétét is, sőt az egész teremtett világot. ID. Kihívás 8. Mi keresztyének és az európai egyházak, szembenézve ezekkel a ki­hívásokkal tudatában vagyunk gyengeségünknek és botrányos szét- szakadozottságunknak Nem is tu­dunk semmiféle egyszerű megoldást felkínálni. Amit mi tudunk nyújtani, az a megbékélés keresztyén víziója. Éppen ez a „Krisztusban megbékélés sarkall arra”, hogy a következőkre szánjuk el magunkat:- hirdetni kell és közölni Euró­pa népeivel azt az Evangéliumot, hogy Isten a Krisztusban megbékí­tette önmagával e világot (lKor 5,18)- a látható egység céljának min­den zászló nélküli ösztönzésére- hogy kezdeményezzük az em­lékezés gyógyulását a történelmi igazság szellemében- hogy támogassuk az együttmű­ködést minden területen, beleért­ve a missziót, a nyűt dialógus és lelkiismereti szabadság kölcsönös tiszteletben tartásával együtt, tart­suk távol magunkat a versenyszel­lemtől- a kisebbségi egyházak és ki­sebbségi népek jogait és egyenlő státusát erősítsük- bátorítsuk a helyi szervezete­ket, nyilvános intézményeket és európai testületeket a megbékélés munkájában- hogy folytassuk más vallások­kal a komoly dialógust tudatában lévén annak, hogy Európában egyének és egyházak még mindig szenvednek hitük miatt- hogy szervezzünk ökumenikus találkozókat helyi és regionális szinten annak érdekében, hogy to­vább vihessük grazi tapasztalatain­kat- hogy bekapcsoljuk a fiatalo­kat, rájuk bízván ökumenikus vízi­ónkat a jövőre vonatkozóan és to­vább folytassuk azt a zsinati (kon- ciliáris) folyamatot, amely az igaz­ságosság, a béke és teremtettség integritásának megőrzésével kap­csolatos. Az egyházak elszánják magukat arra, hogy egyértelműen hirdessék LÉLEKBEN ÉS IGAZSÁGBAN... Jubileumi emlékezés Szarvason Szarvas városa az alföldi evangélikusság egyik köz­pontja, két templomú város, az államosítás előtt szá­mos alapfokú iskolával, középiskolával és a tanító­képzővel rendelkezett, és kisugárzó központ volt a múltban. Tessedik Sámuel városa mindig sokat kö­szönhetett az evan­gélikus egyház spi­rituális és szellemi téren adott szolgá­latának. Június 15-én, va­sárnap D. dr. Har­mati Béla püspök látogatott a város újtemplomi gyüle­kezetébe, hogy együtt ünnepeljen velük templomuk 100 éves jubileu­mán. Az Ujtemp- lom megépítésére akkor két okból volt szükség: az egyik, hogy a hívek kinőtték az Ótemp­lomot, és mivel a város a vasútállo­más felé terjeszkedett, jónak látszott ezen a területen egy újabb templomot felépíteni. A másik ok az, hogy akkor a szlovák többségű gyülekezeti tagokkal szem­ben a magyar nyelvű kisebbség vágyott arra, hogy rend­szeresen tarthassanak anyanyelvükön istentiszteletet. Elkezdtek gyűjteni, és már 1892-ben volt annyi pénzük, hogy megszervezhették a munkálatokat. Az akkori községi elöljárósággal megegyeztek a hely ki­jelölésében, és a feljegyzések szerint a községi és az egyházi vezetőség „teljes egyetértésben” segítette egymás munkáját. Az építkezés végül is 1896-ban in­dult meg, és másfél év alatt készült el a szép templom. Anyagi nehézségek akkor is voltak, de érdemes megemlí­teni Haviár Dániel felügyelő nevét, aki rendkívül agilis ve­zetője volt az ügy­nek. A templom elké­szült. Első lelké­szének Zvarinyi Já­nos csomádi lel­készt hívták meg. Ő volt az ugyanakkor épített parókia első lakója. A szarvasi gyülekezetnek ettől fogva két temploma, három papja volt. Természetesen az Újtemplomban is tartottak a magyar nyelvű mellett szlovák nyelvű is­tentiszteleteket is. Zvarinyi János 16 éven át szolgált a gyülekezetben. Őt váltotta Bartos Pál, és Kiss György következett, majd Szepesi Károly és Pálfi István lelkész szolgált, őt Aradi András követte. Mindezt pedig arról az emléktábláról olvashattuk le, amelyet a templomi ünnepség után lepleztek le a templom bejáratánál. A hálaadó istentisztelet igehirdetését a püspök tar­totta Jn 4,24 verse alapján: >rAz Isten Lélek, és akik imádják őt, azoknak lélekben és igazságban kell imád­niuk ”. Ez az ige olvasható a templom bejáratánál, és aki ide belép, ezt az útmutatást kapja. Aki idejön, be­lép abba az erőtérbe, melyet Isten Lelke ad. Itt min­den arra az Istenre mutat, aki Lélek. Az Isten orszá­A konfirmandusokat megajándékozza a püspök gának hatalma, lelki közössége újra meg újra meg­újul. Kérdés: mennyiben van meg bennünk a Lélek gyümölcse? Népek között lehet gyűlölet, de lehet megbékélés is. Ebben a városban többféle nyelv és kultúra él. Több nyelven is, de egyféle birodalom épül­jön közöttünk Isten országa! Az ünnepi alkalmat több minden tette emlékeze­tessé, előremutatóvá. Az újonnan választott presbité­riumot Ribár János esperes iktatta be tisztségébe. A hittanosok tanévzárása is ekkor történt, az idén konfirmáltaknak az ajándék „Képes Újszövetséget” pedig az oltár előtt adta át Harmati Béla püspök. Számos üdvözlet hangzott el az ótemplomi gyüle­kezet, a Deme család lelkésztagjai, a Békés megyei két esperes és a református gyülekezet részéről. A püspök zárószavában a két gyülekezet és a presbi­tériumok egyetértését és a gyülekezet iskola-újraindí­tási feladatát helyezte szívükre. tszm r— Az Újtemplom (archív kép) ♦ rírjiimiKiTmiBi • RJ3Mr::r ív* Az emléktábla és védjék az emberi jogokat és de­mokratikus folyamatokat:- hogy együttmunkálkodjanak az erőszak minden formájának le­küzdésében, különösen a nőkkel és gyermekekkel szemben elköve­tett erőszaknak- hogy ellenálljanak mindenfaj­ta diszkriminációnak az egyházon belül is- előmozdítsák a nők státusának és egyenjogúságának ügyét min­den területen, beleértve a döntést hozó testületek munkáját, ugyan­akkor őrizzék meg a férfiak és nők identitásának különbségeit- tegyék világossá elszántságu­kat a társadalmi igazságosság és szolidaritás dolgában a társadalmi igazságtalanság legyőzötteivel kapcsolatban- hogy támogassák a helyes kör­nyezetvédelmi politikát saját terü­letükön- hogy szembeálljanak minden gazdasági rendszerrel, amely a # globalizáció negatív hatásaiként van jelen. Elszánásunk a megbékélés fo­lyamatához arra késztet bennün­ket, hogy ösztönözzük a politikai döntéshozókat és polgárokat a kö­vetkezőkre:- hogy mozdítsák elő az emberi személyiség méltóságát és az em­beri élet szentségét- állítsák helyre vagy őrizzék meg az emberi személyiség elsőbb­ségét a gazdasági értekekkel szem­ben, ez többek között magában foglalja a küzdelmet a munkanél­küliséggel szemben, különös te­kintettel az ifjúságra- hogy harcoljanak a menekül­tek jogaiért, a hontalanok védel­méért, a menekülők védelmi jo­gaiért és hogy visszatérhessenek eredeti lakóhelyükre- hogy bátorítsák a leszerelést és a konfliktusok erőszakmentes megoldását és biztosítsák az atom­mentességet, az atomfegyverek teljes megsemmisítését, és a ter­jesztésükről kötött szerződéseket megerősítsék- á jubileumi év bibliai szelle­mében töröljék a kifizethetetlen adósságokat a legszegényebb or­szágokban a 2000. esztendőre biz­tosítván azt, hogy ebből az átlag­embereknek legyen a legfőbb hasznuk- tegyék meg a szükséges intéz­kedéseket, hogy visszafordíthassák a jelenlegi trendet, amely csak a környezet pusztulásához vezethet és a világ energiaforrásainak el- apasztásához, ugyanakkor állítsák helyre azokat a feltételeket, ame­lyek mindenki számára elfogadha­tó életet biztosíthatnak. 9. A leghatározottabban kije­lentjük azt a meggyőződésünket, hogy az erkölcsi dimenzió elkerülhe­tetlenül szükséges a politika, a gaz­daság a technológia, a tömegkom­munikáció minden területén, és így válhat a megbékélés valósággá min­den emberi lény életében. 10. A megbékélés mint Isten aján­déka és az új élet forrása »bátorít bennünket abban, hogy kifejezésre juttassuk támogatásunkat és szoli­daritásunkat azokkal az embertár­sainkkal, akik a gazdasági és pénz­ügyi nehézségtől szenvednek, elnyo­mást vagy mellőztetéseket élnek át itt Európában, ahol az előítéletek még mindig jelentkeznek mint pl. faji, nemi, etnikai, származásbeli, életkorbeli, vallási területeken pedig éppen ezeknek lehetnének alkotó hozzájárulásuk az emberi közösség­hez. A megbékélés lelkülete magában foglalja azt is, hogy leszámoljunk az egocentrikus individualizmussal an­nak tudatában, hogy a különbségek elismerése valóban segíthet abban, hogy felfedezzük Isten páratlan világá­nak csodálatos változatosságát 11. Mint európai egyházak és egyes keresztyének elszántuk ma­gunkat arra, hogy az eddiginél telje­sebben fejezzük ki szolidaritásunkat mindazokkal, akik szükséget látnak, akik szélre sodródtak (marginalizá­lódtak) és a társadalom kivetettjei abban a világban, amelyben mi is élünk Minden emberi lény testvé­rünk azért a Krisztusért, aki meghalt és feltámadott érettünk minden egyes ember a Szent Háromság Isten képmására teremtetett. Fordította: dr. Hafenscher Károly

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom