Evangélikus Élet, 1997 (62. évfolyam, 1-52. szám)

1997-06-22 / 25. szám

Evangélikus Élet 1997. június 25. Négy évtizede szolgál a genfi magyar protestánsok gyülekezete Szakony: 1937-1997 A 16. század óta szinte állandó­an tanultak magyar diákok, köztük teológiai hallgatók is svájci egyete­meken. Ezen főiskolák között ha­marosan nagy hírnévre jutott a genfi Akadémia, amelyet még Kál­vin alapított 1551-ben, majd ké­sőbb ez alakult át a város egyete­mévé. Minden bizonnyal ezek a ma­gyar teológusok voltak az elsők, akik - mint Bornemisza Péter Bécs- ben - Genfben is összegyűjtötték , szállásukon magyar diáktársaikat, és ott nekik anyanyelvükön isten­tiszteleteket tartottak. Tbdunk. arról, hogy a 2. világhá- * ború alatt is voltak ilyen istentisz­teletek Genfben, amelyek száma és hallgatósága 1945 után úgy megszapordÖott, hogy hamarosan a helyi protestáns egyháztól köl­csönkapott helyiségekben tartot­ták azokat. A Vöröskereszt múlt századbeli, Genfben történt meg­alakulása után több nemzetközi szervezet választotta ezt a várost székhelyének. Ezek száma mind­két világháború után erősen emel­kedett. így a most ötven éve meg­alakult Lutheránus Világszövetség vezetői is úgy határoztak, hogy központi irodájukat Genfben nyit­ják meg. így került 1953-ban hon­fitársunk és lelkésztestvérünk, dr. Vájta Vilmos Genfbe, mint az emlí­tett szervezet Teológiai Osztályá­nak első igazgatója. O ma Svédor­szágban él, és bizonyára egyet és [ mást el tudna mondani ittléte első időszakának magyar istentisztele­tei felől. Persze, ezeken az alkal­makon aránylag kevesen vettek részt, mert az említett években csak kevés magyar élt Svájcban. A helyzet 1956 őszén megválto­zott. A svájci kormány akkor több mint 10 000 magyar menekült be­utazását tette lehetővé, akiknek a nagy része Svájc nagyvárosaiban folytatta tanulmányait, vagy kapott munkát. A közöttük levő protes­tánsok lelkigondozására 1957 ta­vaszán a svájci református egyhá­zak segélyszervezete két magyar lelkipásztorf állított munkába, és ezzel megkezdődött Genfben is - dr. Krüzsely József szolgálatával - a rendszeres időközönként tartott magyar istentiszteletek sorozata. Negyven évvel később, 1997. áp­rilis 27-én, egy hálaadó istentiszte­let keretében erről emlékeztek meg a genfi Magyar Protestáns Gyülekezet tagjai. Ezen Isten igé­jét dr. Pósfay György lelkész hirdet­te Sámuel első könyve 3. részének második mondata alapján. Hozzá­járult az istentisztelet ünnepi jelle­géhez B. Vargha Piroska két szóló­éneke, aki 1956 végétől kezdve - kislányként - már a legelső isten­tiszteletek résztvevője volt. - Az ünnepi istentisztelet után az akkor éppen Genfben tartózkodó dr. Harmati Béla püspök - aki hosszú évekre kiterjedő genfi szolgálata során nemcsak buzgó hallgatója volt a magyar istentiszteleteken hirdetett igének, de gyakran annak hirdetője is - köszöntötte a gyüle­kezetét, és kérte Isten áldását jö­vőbeni munkájára. Ekkor került sor egy hattagú presbitériumnak a következő ciklusra való megvá­lasztására, valamint beiktatására, majd pedig az egybegyűltek több­sége gyülekezeti ebéden vett részt. 1980 óta már nincs a genfi gyü­lekezetnek a svájciak által anyagi­lag támogatott lelkipásztora, de a városban élő, felkérésre önként szolgáló lelkészek, majd a 80-as évek óta tanulmányaik folytatása vagy kiegészítése céljából Genfbe érkezett magyar anyanyelvű ösz­töndíjasok, továbbá a német-svájci A bajor-magyar testvéregyházi kapcsolatok újabb gyümölcse érett azzal a találkozóval, melyen dr. Frieder Harz professzor, a münche­ni Valláspedagógiai Főiskola taná­ra találkozott egyházunk óvodai vezetőinek, pedagógusainak egy csoportjával. Többnapos tartózko­dása alatt megtekintett néhány óvodát, intézményt, hogy szemé­lyesen tájékozódjon egyházunk e munkaterületén. Kíséretében volt Christoph Hechtel egyháztanácsos is. A találkozón a professzor azzal a kérdéssel foglalkozott előadásá­ban: „Hogyan lehet fiatalokat a hit dolgában megszólítani?” Tlazai megfigyelései alapján adott hely­zetfelmérést, milyen a fiatalok bib­liaismerete, mennyire érdeklőd­nek a keresztyén hagyomány iránt. Következtetéseit levonva megálla­pította, hogy a tanítás (hitoktatás) tervezésénél, a témák kiváTasztásá- nál a módszer megválasztásánál már figyelemmel kell lenni a fenti­ekre. Hogy mennyire alkalmazha­tók megfigyelései és következteté­sei a mi viszonyainkra - ennek megbeszélése volt az egynapos ér­tekezlet célja. *- Az értekezlet után kérdeztem a professzort, milyen tapasztalatai vannak egyházunk oktatási-nevelési munkájáról. Nagy élmény volt orosházi uta­mon az óvodásokkal és iskolások­kal való találkozás. Általában azt láttam, hogy nagyon intenzív mun­ka folyik az egész gyülekezetben. Az intézményekben nagyon pozi­tív a nevelők hozzáállása a nevelés munkájához. Barátságosak a gyer­városokban munkálkodó lelki- pásztorok segítségével mindeddig sikerült a rendszeres időközökben sorra kerülő istentiszteleteket megtartani, sőt egyéb gyülekezeti szolgálatokat is kiépíteni. A Genf­ben szolgáló lelkészek, illetőleg teológusok látják el - felkérésre - a lausanne-i magyar protestáns gyülekezetben is a lelkészi munka­kört. - E két svájci város mellett még 10 svájci helységben vannak havonta magyar istentiszteletek, így Badenben, Bázelben, Bernben, Bielben, Dombimben, Luzem- ben, Szent Gallenban, Schaffhau- senban, Winterthurban és Zürich­ben, amint azt >yA Levél”, a német­svájci magyar protestáns gyüleke­zetek , értesítője rendszeresen közli. ,,-y-y” mekekhez, nagy lendülettel és sze­retettel végzik munkájukat. Lát­szik, hogy ők a gyermekekért van­nak! A másik látogatásom Győrben volt, ahol kiépített iskolai rendszer van. Óvodától az érettségiig egy­házi nevelésben részesülhetnek fiatalok. Különös és jó megoldás, hogy az óvoda és az öregotthon egymás mellett „üzemel”. A gyer­mekek az öregek, idősek tisztele­tét gyakorlatban „sajátíthatják el”, míg az időseknek jólesik „a gyer­mekzsivaj”.- Újabb kérdésem a szülőkkel va­lófoglalkozásra vonatkozott. Németországban - különösen is óvodai vonalon - a szülői érte­kezlet intézménye nincs kiépítve. Ha van olykor találkozás velük, akkor sem tervszerű foglalkozás, valamiféle oktatás folyik, hanem a szülők tesznek fel kérdéseket, és a pedagógusok igyekeznek rá vá­laszt adni. Mindenesetre nagyon jó ötletnek látszik, és különösen alkalmas lehet modem témák fel­dolgozására, speciális szakelő­adókkal.- A testvéregyházi kapcsolat mi­lyen irányban fejlődhet tovább val­láspedagógiai területen? Hidunk segítséget adni. Nem anyagi természetűeket, hanem a most folytatott megbeszélések folytán könyvek, hittani anyagok, konfirmációi káték, hittani mun­kafüzetek tekintetében. Ki kell vá­lasztani a megfelelő anyagot, és azt át tudjuk adni. A másik segít­ség lehet, hogy aktív pedagógusok, elsősorban óvónők jöhetnek hoz­zánk hospitálásra, tapasztalatcse­rére. Tóth-Szöllős Mihály Mennybemenetel ünnepe, 1997. május 8. különleges alkalom volt a Győr-Moson-Sopron megye szé­lén fekvő kis faluban, Szakonyb.an. Már jóval a 2 órakor kezdődő is­tentisztelet előtt egyre-másra ér­keztek az autók, sétáltak a falube­liek és a távolabbról jövők az evan­gélikus templomhoz, hogy együtt ünnepeljenek a Rác családdal 60 éve, 1937-ben kezdte itteni szolgálatát Rác Ernő, aki 1976 óta nyugdíjas lelkészként Nádasdon él. A templomi ünnepségen Hasza László felügyelő köszöntötte a je­lenlévőket. Az oltári szolgálatot Rác Dénes nagygeresdi segédlel­kész végezte. Ezután a jubiláns lépett az oltár­térbe, és Ezékiel 34,16 alapján prédikált. „így szól az ŰR: Az elve­szettet megkeresem, az eltévedtet visszaterelem, a sérültet bekötözöm, a gyengét erősítem. ” Beszédét azzal kezdte, hogy öreg papnak sem könnyű megszólalni. A megható- dottság eleinte érződött is a hang­ján. Jézus pár száz évvel Ezékiel után szinte ugyanezt mondta el. Az ember elveszetté vált. Miért? Mert az ember füle születésétől kezdve szinte süket Isten Igéjének A mendei gyerekek már várják, hogy február tájékán jelentkezik az országos találkozó szokásos elő­zetese. - Én magam éppen arra fi­gyeltem föl évekkel ezelőtt, hogy van egy olyan ifjúsági rendezvény, amire előre kell dolgozni és nem csupán „fogyasztani” megyünk oda. Most is jó előre megkaptuk a fő­témát: TALÁLKOZÁ­SOK. Azt is értelmes gyerek­szerűséggel írja le a hívogató kör­levél, hogy már fiatalon lehet él­ményszerű találkozásokat megél­ni: egymással és Jézus Urunkkal. Ehhez kaptunk 12 feldolgozandó bibliai történetet, Pál apostol ta­lálkozásait az Apostolok Cseleke­detei könyve alapján. Elkezdtük tehát a közös mimikát, ebből ott­honra is jutott, de a hittanóráink­nak mindjárt új lendületet adott. Eljött az utazás napja. Az idei hittanos csoport 9-10 évesekből állt össze, egy anyukát is vittünk magunkkal. Mindenkinek új volt ez a vállalkozás, mert mindig más csapattal indulunk el. Á piliscsabai szeretetotthonban barátságosan és szervezetten fo­gadtak minket és a többieket. Egy­házunk 30 gyülekezetéből érkezett 220 fiatal (6-16 évesek) és 43 fel­nőtt kísérő (hitoktatók, szülők, lel­készek). Kis alkudozás után meg­kapta mindenki a maga szobáját. De amíg gyülekezett ez a népes kis sereg, addig is be lehetett kapcso­lódni az alkotóházak műhelyeibe (zene, gyurmázás, színjátszókor, táncház, montázskészítés). A másfél napos együttlét tulaj­donképpen a szombat délutáni meghallására. Miért keresi az Isten az embert? Talán meg akaija bün­tetni? Nem) Menteni akaija az embert az 0 mentő szeretetével. Bennünket Jézus Krisztus elve­szett állapotunkban váltott meg! Különös az Isten útja. Milyen jó, hogy az Isten beleavatkozik az em­ber életébe! Lehetőséget teremt a hazatalálásra. Lehet olvasni a Bib­liát, lehet járni templomba, lehet hallgatni üzenetét! Engedd, hadd éltessen, hadd szeressen, hadd áld­jon meg az Isten! Az unoka és a nagyapa után a fiú, Rác Miklós nádasdi lelkész imádkozott és áldást osztott. Az orgonát pedig az ünnepség alatt nyitó áhítattal vette kezdetét. Ezt, és valamennyi alkalmat sok-sok if­júsági ének szárnyalása övezte, gi­tárosok és fuvolások kíséretében. - Ezután következett az országos találkozó főprogramja, a több órás akadályverseny. Vegyes összeállításban szerve­ződtek a korosztályok szerinti csa­patok, hogy azután bejárják Piliscsabát és a környező hegyol­dalt, meg-megállva a 17 versenyál­lomáson. Teológiai hallgatók vár­ták ott őket, maguk készítette Pál apostol korabeli jelmezekben és az általuk összeállított versenykérdé­sekkel. Bizony nem volt könnyű például Festus és Agrippa (ApCsel 26,1 és 12-32) komoly és kacagtatóan humoros kérdéseire jó válaszokat adni. És még mi min­dent kellett tudni az apostol 12 ta­lálkozását bibliai lelkülettel felele­venítő, dramatizáló stációknál! A szívet, értelmet és izmokat meg­mozgató verseny után, az otthonba visszaérkező csoportoknak már nem kellett nagy étvágyat kívánni a vacsorához. A gyülekezetekből érkezettek bemutatkozására már csak vasár­nap délelőtt jutott idő. Itt ötperces produkcióval lehetett bemutatni az otthoni hittanórai és ifjúsági életből valami jellemzőt. Komoly bizonyságtételek mellett játékos­ságban és ötletességben is volt ré­szünk. Utoljára az otthon barakktemp­lomának szőnyegpadlójára telepe­dett le a két és félszáz fiatal (szé­keken nem fértünk volna el). A befejező alkalom, az úrvacsorái is­tentisztelet következett. Ez a „ta­értő kézzel szólal­tatta meg Gál Jó­zsef kántor. Fatalin Helga büki lelkész ezután Rác Ernő egyik utolsó közgyűlé­sén elmondott szavait idézte: „Nagy a veszélye annak, hogy aki egyszer elszokik az Igétől okkor sem fogja megérteni amikor elmegy a templomba, hiszen az igehallgatást is tanulni kell. ” Ajándékot adott át a három szolgáló lelkésznek. A hittanosok ifjúsági énekét hallottuk, melynek refrénje ez volt: Ne félj, te kicsi nyáj, az Isten véd! Ezután Szondi Sándomé szavalt. A köszöntéseket Farkas Tibor most is szolgáló rk. esperes fejezte be. Nagyon sokan nagy szeretettel köszöntötték Rác Ernőt, és örül­tek a vele és családtagjaival való újbóli találkozásnak. Isten áldása legyen a szakonyi gyülekezeten, amiért lehetővé tet­ték ezt a szép ünnepet. Magassy Zoltán lálkozás” volt a legmeghittebb, Jé­zus Urunkkal, az ő igéjében, szét­osztott testében és vérében. Jó egyharmada a gyerekeknek, kon­firmáció előtt lévén, áldásvételre ment az oltárhoz. De jő volt őket látni és - velük együtt odatérdel­ni... Egy kicsit nehéz, hogy kinek is köszönjük meg ezt a hatodik alka­lommal összehozott országos talál­kozót. - Börönte Márta lelkésznő és Hammersberg-Ganczstuckh Jú­lia teológiai hallgató testvéreink beindító és többéves szervező-irá­nyító fáradozását említem. A gyer­mekek hullámhosszán elhangzott igehirdetéseket Győri Gábor lel­késztestvérnek köszönjük. Varga Gábor otthonvezető és munkatár­sai háttérben maradtak, de mégis jelen levő figyelmes munkájukra is hálásan gondolunk. A nagy aka­dályverseny komoly díjait és a mindenkinek jutó ajándékokat, valamint az egész konferencia költségeit a MEVISZ fedezte. Há­lásan köszönjük. Utoljára hagytam, a figyelem­keltés kedvéért, a teológus lányok és fiúk fáradhatatlan csapatát. Vé­letlenül jelen voltam és bensőmben követhettem hazautazásunk előtti imaközösségüket. Itt tudtam meg, hogy ezek a fiatalok meggyőződé- ses, személyes hittel szolgálják az egyház Urát. Nyilván így készülnek a lelkészi szolgálatra is. Ezt szeret­ném külön megköszönni minden­kinek, akik felkészítésükben fára­doznak. Ennek a csapatnak boldo­gan adjuk át a stafétabotot és a fe­lülről kapott szent lángot... Simonfay Ferenc A jobb nevelői munkáért... A hittanosok és bibliakörösök országos „konferenciája" A VI. Országos Bibliai- és Hittanversenyről Gutenberg János, a könyvnyomtatás felfedezője A nyomdászok János-napon - június 26-án - emlé- \ kezneíc Gutenberg Jánosra, a könyv- nyomtatás felfedezőjére. Gutenberg János hatszáz évvel ezelőtt - 1397-ben - született Mainzban, a Rajna mellett, vagy esetleg Strassburgban. A bizonytalanság onnan ered, hogy sem az életrajzának pontos adatait, sem a hiteles arcképét nem ismerjük. Ősei nemesi rangban lévő városi polgá­rok voltak. Tanácsúr, városbíró is található közöttük. Ez idő tájt küzdelem folyt a nemesség és a polgárság között. Győztes a polgárság lett. Gutenberg Jánosnak két ízben is menekülnie kellett. 30 éves korában került Strass- burgba. Mesterséget tanult, aranyművességet, ezzel beil­leszkedett a polgárság rendjébe. Ház, vagyon, jelentős életjáradék maradt rá. Anyagi függetlensége lehetővé tet­te, hogy kísérletezhessen és polgártársaitól jelentős hitelt vehessen fel. Az aranyművesség mellett tükröket készí­tett, drágaköveket csiszolt, valami titkos foglalkozást űzött. Talán kártyákat, szentképeket, imaszövegeket, egylapos nyomtatványokat készített és azokat árusította. Gutenberg János életműve a könyvnyomtatás felfede- I zése volt, amelyet az 1440-es évre teszünk. Ez Strass- ! burgban történt, abban az elzászi városban, melynek egyetemén századokkal később Goethe, majd még ké­sőbb Albert Schweitzer is tanult. Strassburgból Maimba [ tért haza és tökéletesítette eljárását. Legjelentősebb műve a Negyvenkétsoros Biblia, mely­nek nyomtatásához 1450-ben kezdett és 1455-re lett ké­szen vele. ő volt a Biblia első nyomtatója. Készített Har- I minchatsoros Bibliát is. Gutenberg gondot fordított a szépségre is. Határozott magatartású, művészi érzékű, öntudatos, jószemü meg­figyelő, ötletes, merész gondolkodású ember volt. Bár | életrajzának adatait hiányosan ismetjük, halálának ide­jét pontosan feljegyezték. 1468. február 2-án hunyt el. Az 1500-as év előtt keletkezett nyomtatványokat ős­1 \ nyomtatványoknak nevezzük, amelyeknek igen becses az értékük. Németországból továbbterjedt a nyomdászat. Mátyás király Magyarországa a tiszteletre méltó ötödik helyet foglalja el az ősnyomdászat történetében. Budán már 1472-ben működött a félig-meddig magyar származású Hess András nyomdája, amelyben elkészült az első magyar nyomtatott könyv, a Chronica Hungaro- rum, azaz a Magyarok Története, 1473-ban. Amikor Luther Márton 1517. október 31- én kiszegezte 95 tételéta wittenbergi vártemp­lom kapujára, megkezdődött a reformáció közel félez­redéves története. Ó felismerte a nyomtatás, könyvki­adás jelentőségét tanítása terjesztésére. Amikor 1521- ben a wormsi birodalmi gyűlésről távozva, barátai Wart­burg várában rejtették el, lefordította az Újtestamentu­mot németre. Ezzel megvetette a német irodalmi nyelv alapjait. Ennél is fontosabb, hogy ezentúl mindenki anyanyelvén olvashatta az Újtestamentumot. Hazánkban Er d ő s i Sylvester János 1541-ben a Nádasdyak birtokán, Sárvárott, lefordította az Újtestamentumot és 1590-ben Kár o li Gás­pár gönci prédikátor a teljes Bibliát. A nyomtatás he­lyéről nevezzük ezt a Bibliát vizsolyi Bibliának A Biblia a világ legtöbb nyelvére lefordított könyv. Gutenberg János, a könyvnyomtatás felfedezője első könyveként a Bibliát nyomtatta ki, amely élete legjelen­tősebb alkotása is egyben. Hálát adtunk Istennek hogy ma is van lehetőségünk igénybe venni a sajtót az írásos szolgálat céljára. Dr. Reményi Mihály A Hegyi beszéd ,^4mikor (Jézus) meglátta a sokaságot, felment a hegyre, és miután leült, odamentek hozzá tanítványai. Ő pedig megszólalt, és így tanította őket: Boldogok... akik... ” (Mt 5,1-12) És következik a boldogság elnyerésének csodálatos feltételcsokra. Az útmutatás, erkölcsi és lelki normá­ink ma is időszerű meghatározása. Irányjelzés min­dennapi életünk folyamán kialakított magatartásunk­hoz. Sok költőt, művészt ihletett meg a hegyi beszéd. Köztük Juhász Gyulát, aki így képzelte el lelki szemei­vel a jelenetet: „Ragyog a hegy ezüstös^ glóriában, A ciprus bűvös illatot lehel, A hold az ég tetőin vesztegel, Köröskörül tavaszi újulás van. A földre ráborul egy mély igézet, Jézus lehunyja nagy, sötét szemét: Halkan fölcsendül a hegyi beszéd. ” (Juhász Gyula: A hegyi beszéd) Ferenczy Károlyt is megigézte ez a bibliai rész. Az első nagybányai korszakában született egyik leghíre­sebb festménye, a Hegyi beszéd, 1896-ban. (Majd a következő évben ismét megfesti a témát.) A képen a nagybányai táj bontakozik ki előttünk. Ahogy nézem, a Lukács által leírt hegyi beszédre gon­dolok, arra a jelenetre, mely az evangélista szerint nem hegyen, hanem síkságon játszódik le. Ferenczy a nagybányai minoriták szőlője mellett elterülő völgy szélét választotta ki helyszínül. A 19 alakot ábrázoló kép hátteréül. A völgy fáinak dús lombkoronái szinte ráborulnak a kis csoportra, óvón, védelmezőn. Az ember és a ter­mészet örök egységének jelképeként. Jézus és egy reá figyelő pásztorfiú alakja kiemelke­dik a képből. Jézust féloldalt látjuk, ahogy a vele szemben elhelyezkedő, többnyire ülő vagy fekvő hall­gatóságnak beszél. Az emberek modem ruhában van­nak. Nők, férfiak, gyerekek. Román parasztok is lát­hatók köztük nagy kalappal a fejükön. A csoport Jézust hallgatja. Minden arc felé fordul. Ferenczy ebben a festményben összekapcsolja ko­rát, kortársait a régmúlt újszövetségi jelenettel. S így fonódik benne harmonikus egésszé a Hegyi beszéd időtől független, örök érvényű mondanivalója és a mindenkori érdeklődők figyelme. „Boldogok... akik...” — szinte halljuk a feltételeket életünk elviselhető volta és boldogságot, nyugalmat adó biztonsága eléréséhez. Már nem is érezzük a hegy hiányát, mely a kép cí­mében szerepel. A hegy, a magasság, a csúcs itt már nem földi értelmezésű, hanem égi, magasztos. A lélek hegye. A szellem fensége. Áki hegyen járt valaha, hatalmas hegycsúcson, az örök hó és jég birodalmában, az tudja - mert érezte - a magasság varázsát. „Mint a Monblanc csúcsán a jég Minek nem árt se nap, se szél” - írja a költő. S amikor a szerencsés ha­landó áll a csúcson, előtte a gleccserek kápráztató fe­hérsége a ragyogó napsütésben, akkor érzi a hegy ha­talmát. A megközelíthetetlenség igézetét. S a kegye­lem érzését, hogy feljutott a csúcsra. Oda, ahol nincs zaj, csak a szél vágtat vadul az ormok között. Nincs por, piszok, csak örök fehérség, melyet az ismétlődő havazások őriznek meg fehérnek és érintetlennek. Ott fenn, a hegy csúcsán, ég és föld között apró lén­nyé zsugorodik a teremtés koronája, az ember. Ott fenn, az örök hó birodalmában, ahol elpusztulna gő­gös fajunk a hidegtől és a zord körülményektől, ott érezzük igazán kicsinységünk súlytalanságát. A hegy az ember magasba törésének jelképe. Hegyre ment Ábrahám, Izsákot feláldozni kész isten­hitével, hegyre ment Mózes a kőtáblák ígéretével. De hegyen éltek az olümposzi istenek is az ókori görögök hitvilágában. A hegy az emelkedő emberi szellem és vágy jelképe. A Hegyi beszéd pedig a keresztyén lélek, a jóra vá­gyó szív, az istenhit és emberszeretet örök szimbóluma. Mindennapjaink láncaiból való meneküléseink ígérete. Útmutatás. Irányjelzés. A halandó, gyarló pályánkat bearanyozó csoda keresésének titka. A csoda megtalá­lásának titka, amit úgy hívunk, hogy boldogság. Lenhardtné Bertalan Emma

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom