Evangélikus Élet, 1997 (62. évfolyam, 1-52. szám)
1997-06-22 / 25. szám
Evangélikus Elet 62. ÉVFOLYAM 25. SZÁM 1997. JÚNIUS 22. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁNI NEGYEDIK VASÁRNAP ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP ÁRA: 40 FT Ahogy a pásztor megkeresi az elveszett bárányt, úgy keresse meg az ember is felebarátját. Gyalázatát tisztességgel fedezze el. Bűnét kegyességével takarja be... Krisztus is ezt tette. Luther Az anyagi függetlenség útján A TARTALOMBÓL SZAKONY: 1937-1997 A HITTANOSOK ÉS BIBLIAKÖRÖSÖK ORSZÁGOS „KONFERENCIÁJA” A JOBB NEVELŐI MUNKÁÉRT... A hongkongi keresztyének kérése a világ egyházaihoz és gyülekezeteinkhez Mint ismeretes, a brit és kínai kormány által 1984- ben aláírt megegyezés szerint 1997. július 1-jén Hongkong 150 év után visszatér Kína fennhatósága alá. E megegyezés végrehajtásának összetett, sok veszélyt rejtő és aggodalmat okozó volta senki előtt nem kétséges. Ez is oka annak, hogy a Hongkongi Keresztyén Egyházak Tanácsa azzal a kéréssel fordul a világban élő keresztyén testvéregyházakhoz, és így a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsában együttműködő testvéregyházakhoz is, hogy hordozzuk imádságban Hongkong népét és keresztyén közösségeit e nehéz átmeneti időszakban, különösen is június 15. és július 15. között. A hongkongi keresztyén egyházak közössége az alábbi tíz pontban foglalta össze azokat a kéréseket, amelyeket jövőjük érdekében Isten elé visznek, s arra kérik a világ keresztyének, közöttük minket is, hogy ezeket foglaljuk a testvériség jegyében az értük elmondott imáinkba. Az imádság kérései 1. Imádkozzunk, hogy az egyház Hongkong népe mellé álljon, bátorságot és reménységet adjon neki a hatalomváltás átmeneti idejében. 2. Imádkozzunk azért, hogy a hongkongi keresztyének tovább növekedjenek létszámukban és hitükben, s hogy felkészülten nézzenek szembe azokkal a kihívásokkal és elvárásokkal, amelyek mint Kína Különleges Adminisztratív Régiójának polgárait érintik. Imádkozzunk, hogy az egyház az evangéliumot továbbra is szabadön hirdethesse. 3. Imádkozzunk a hongkongi egyházak egységéért, hogy azok bizonyságtétele az Isten Országának hatalmát és szépségét hitelesen jelentse ki. És azért is, hogy az egyház vezetői, lelkészei és meghatározó egyéniségei megkapják a szükséges bölcsességet és erőt, hogy hivatásuknak hűségesen eleget tudjanak tenni. 4. Imádkozzunk azért, hogy Hongkong népe megőrizze Hongkong iránti elkötelezettségét, s hogy az emberek kölcsönösen segítsék egymást a közösségi tudat és a hongkongi identitás lelkületének további építésében. 5. Imádkozzunk azért, hogy a demokratizáció folyamata ne álljon meg Hongkongban 1997 után sem, s hogy a Különleges Adminisztratív Régió kormánya igazán és felelősségteljesen képviselje a hongkongi emberek érdekeit. 6. Imádkozzunk, hogy Hongkong továbbra is élvezze az alkotmány és a törvény által biztosított szabadságát, ideértve a szólás, a sajtó, a gyülekezési, a tudományos, valamint a lelkiismereti és szólásszabadságot. 7. Imádkozzunk, hogy a törvény rendelkezései és egy független bírói rendszer továbbra is megvédje Hongkongot a korrupciótól, és a hatalmon lévők visszaéléseitől. 8. Imádkozzunk a munkanélküliekért, akiknek száma rohamosan növekszik a Hongkong és Kína között fennálló gazdasági kapcsolatok átalakulása következtében. 9. Imádkozzunk társadalmi igazságosságért, a hongkongi nincstelenek és kivetettek érdekében, ide értve a Kínából újonnan bevándorlókat, a kizsákmányolt munkásokat, a házassági hűtlenség családi viszály és egyéb visszaélések miatt szenvedő asszonyokat és gyermekeket. 10. Imádkozzunk a hongkongi egyházak és a kínai egyházak közötti egység és együttműködés lehetőségeiért. Ezek az egyházak tanuljanak egymástól, és nyújtsanak segítséget egymásnak Jézus Krisztus szeretetében. * Remélve, hogy tagegyházaink gyülekezetei - az apostoli tanítástól is indíttatva: „Az imádkozásban legyetek kitartóak és legyetek éberek” (Kol 4,2) - jó lélekkel tesznek eleget a Krisztusban közellévő hongkongi testvéreink kérésének, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa elnökségének megbízásából bizalommal ajánlom azt mindannyiunk figyelmébe. Dr. Bóna Zoltán főtitkár MEGHÍVÓ Az Evangélikus Teológiai Akadémia 1997. június 25-én, szerdán du. fél 3 órakor tartja tanévzáró isten- tiszteletét és ünnepi ülését a Budapest-Zuglói evangélikus templomban (XIV., Lőcsei út 32.). Az istentisztelet igehirdetői szolgálatát Zászka- liczky Pál otthonigazgató végzi. A tanévzáró ünnepükre minden érdeklődőt szeretettel várnak. Mit jelent az egyházfinanszírozás változása a mi számunkra, az evangélikus egyház, a gyülekezetek számára, bizonyosan sok helyütt felmerült egyházunkban is a kérdés, miután a miniszterelnök bejelentette, hogy június 20-án aláítják a megállapodást a Vatikánnal. Nyilvánosságra kerültek a szerződés részletei, így mindenki számára lehetségessé vált a tájékozódás. Az egyházi elnökséggel folytatott előzetes egyeztető megbeszélésen a kormány képviselői jelezték, hogy bár alapvető elemeiben a katolikusokkal kötendő megállapodást tartják mérvadónak a többi történelmi egyház tekintetében is, de lehetnek eltérések az egyházak sajátosságai szerint. Az azonosságokat nemcsak etikai, netán politikai, hanem elsősorban jogi megfontolások indokolják. Az egyházfinanszírozás új koncepciója törvénymódosításokat kíván, ami nyilván csak egyöntetű lehet. Ezeken belül viszont érvényesíthetők sajátságok. Nem először kifogásoljuk - bármennyire látszólag formai kérdés ez -, hogy az egyházi támogatás témakörben rögzítik azokat az összegeket is, amelyeket az állami költségvetés normatív, illetve kiegészítő támogatásként nyújt egyházi oktatási, illetve szociális intézményeknek a szektorsemlegesség jegyében. A kérdés súlyát az adja, hogy az összes támogatásnak kb. kétharmadát ez az összeg teszi ki, amely tehát valójában nem is minősíthető egyház-finanszírozásnak. Nem lenne lényeges a kérdés, ha a társadalomban nem lenne jelen egyfajta egyházellenesség, amely az egyházi támogatás nagyságával irritálni kívánja a tájékozatlan, egyébként jóhiszemű embereket. Ezért is szükséges mindig hangsúlyozni, hogy az egyházak közszolgálati tevékenységének állami támogatása nem egyházfinanszírozás, hanem a tevékenység illetve az azt élvezők támogatása. A másik, még mindig hangsúlyozandó alapelem, hogy nem állami adományról van szó, hanem a vagyonától a múlt rendszerben megfosztott egyház rehabilitációjáról, igazságtételről. Feltétlenül pozitívuma a kormány törekvésének, hogy a megállapodás révén megszűnne az évenkénti alku az állam és az egyházak között a támogatásokról. Ezt lényegében két mechanizmus tenné lehetővé. Az egyik a személyi jövedelemadó egy százalékának az elkülönítése. Az elmúlt évben már megkezdődött az ez irányú törvénykezés, de nem a legszerencsésebb módon. Ezért is foglaltunk úgy állást, hogy a jogszabálynak megfelelő egyházi intézmények - például a három évnél régebben bejegyzett alapítványok - buzdítsanak arra, hogy az állampolgárok felajánlják részükre adójuk egy százalékát, de maga a Magyarországi Evangélikus Egyház elutasítja ezt a lehetőséget. Többek között éppen azért is, mert nem kíván saját intézményeivel, de a nem egyházi egészségügyi, oktatási, kulturális és szociális célokkal sem ütközni. Hiszen a felajánlások lehetősége mögött éppen az a gondolkodás áll, hogy az adózó polgárok, a helyi társadalom, az általuk ismert, szeretett iskolát, kórházat stb. támogathassa. Jelen elképzelés szerint megmaradna a' tavalyi egy százalék, de ehhez további egy százalék jönne, a két cél tehát nem keveredne, nem ütközne. Az újabb egy százalékot kizárólag az egyházak részére lehetne felajánlani, illetve egy nem egyházi alap számára. Ez a nem vallásosak lehetősége a vallás, illetve a vallástalanság szabadsága jegyében. 2001-ig az állam garantálná, hogy az egy százalék felét, 0j5 százalékot - ez valamivel több, mint amit a történelmi egyházak jelenleg kapnak hitéleti célra a költségvetéstől - akkor is megkapnak az egyházak, ha a felajánlás elmarad ettől. 2001-ben az eddigi tapasztalatok birtokában újratárgyalják ezt a pontot. Nézetem szerint, bármennyire jogos aggodalom, hogy az egyházhoz kötődő társadalmi csoportok közül - például fiatalok, nyugdíjasok - sokan kimaradnak ebből MEGERŐSÍTÉS A SZOLGÁLATBAN A Fejér-Komáromi Egyházmegye elnökségének mandátuma lejárt Az egyházmegye gyülekezeteinek szavazata alapján az esperesi tisztségre újból Lábossá Lajos tatabányai lelkészt, az egyházmegyei felügyelői tisztségre újból Sztruhár András oroszlányi gyülekezeti felügyelőt választották. Tisztükben való megerősítésük egyházmegyei közgyűlés keretében D. Szebik Imre püspök szolgálatával Nagyvele- gen, egyházmegyei közgyűlés keretében történt meg 1997. május 19-én. a körből, mégis pozitívum, hogy az állampolgári akaratnyilvánítás érvényesülhet. Ne féljünk az ilyenfajta társadalmi megmérettetéstől. Ne feledjük, hogy számíthatunk viszont olyanokra is, akik nem evangélikusok, de rokonszenveznek velünk, kötődnek hozzánk. Például az iskoláinkban tanuló nem evangélikus gyerekek családjai. Ugyanakkor mind politikai, mint etikai nézőpontból rövidnek tűnik a 2001-ig terjedő garancia. Akárcsak az ingatlanügyeknél, itt is a 2011-es határidő lenne a korrektebb. Hiszen negyvenéves ellenpropaganda után legalább a fele időt meg kellene adni ahhoz, hogy az egyházat szerető nemzedékek felnőhessenek A megállapodás-tervezet igazi érzékeny pontja azonban az ingatlanrendezés új elképzelése. E szerint folytatódna a korábbi megegyezés szerint az egyház által természetben visszakért ingatlanok visszaadása 2011-ig. A pénzbeni kártalanítás viszont megszűnne, az állam tartozása járadékforrássá válna az egyházak számára, amely 4,5, majd 5 százalékos járadékot nyújtana évente. Előnyt jelent, hogy az egyház szabadon gazdálkodhatna az összeggel, szemben a jelenlegi helyzettel, amikor a pénzbeni kártalanítás csak meghatározott célra használható fel. Mégis az előnynél pillanatnyilag jelentősebbnek tűnnek az aggályok. Alapvető a jog. probléma. Az ingatlanok jelentős része gyülekezeti tulajdon volt, a pénzbeni kártalanítás megilleti a gyülekezetét. A tervezett mechanizmus tehát csak úgy képzelhető el, ha a járadék egy része a gyülekezetek kártalanítását szolgálja. A gond azonban az, hogy a rendelkezésre álló összeg ehhez csekély. Márcsak azért is, mert eddig az állam által nyújtott támogatások - hitoktatók díjazása, rekonstrukciók, nyugdíj-kiegészítés — megszűnnek, ezeket is a járadékból kell finanszírozni. Feltehetőleg itt lesz szükség olyan finomításra, amely elfogadhatóvá teszi a protestáns egyházak számára is a tervezetet. A megállapodásokat követően azután az ország- gyűlés őszi időszaka fogadhatná el azokat a törvény- módosításokat, amelyek jogi kereteket és garanciákat nyújtanak a végrehajtás számára. Frenkl Róbert Modernizáció-T ár sadalom-Erkölcs Ezen a címen hirdetett szakmai konferenciaprogramot a Magyar Katolikus Püspöki Kar Tömegkommunikációs Irodája május 22-23-ra a Magyar Ibdományos Akadémián (öt másik kutatóközpont, illetve a Hans Seidel Alapítvány közreműködésével). - A hazánkban tapasztalható társadalmi átalakulás kérdései kerültek elő, főleg erkölcsi kérdések, különböző nézetű tudósok megvilágításában, magas szintű bevezető előadások és viták során. A szándék nyilvánvalóan nemcsak látlelet (diagnózis) felvétele volt, hanem legalábbis segítségnyújtás a gyógyulás irányában (ha a pontos terápiát még senki sem meri felvállalni). Gyulai Endre püspök megnyitót, Várszegi Asztrik püspök, pannonhalmi főapát zárszót tartott. Jelen volt Paskai László bíboros érsek és Seregély István érsek is. Az alaphangot Andorka Rudolf, a Közgazdaságtudományi Egyetem rektora adta meg. Előadásában szociológiai vizsgálódás és hétköznapi megfigyelések alapján hiányérzetét jelentette be az erkölcsi normák tiszteletben tartása és a szolidaritás vonatkozásában, pedig „erkölcsi normák és az ezeket megalapozó értékek nélkül a társadalmak nem működőképesek”, sőt önmagukat emészthetik fel és katasztrófájukat okozhatják. Mondanivalóját széles, globális méretekben és hazai összefüggésekben is illusztrálta. Számomra, teológusként a konferencia központi mondanivalóját: trAz embereszmény tegnap, ma és holnap” téma exponálta. Ezt Lukács László, a Tömegkommunikációs Iroda igazgatója vezette be és az. ezt követő panelbeszélgetést moderálta. A felkért hozzászólók Horváth Pál tudományos munkatárs, Jeleníts István piarista főiskolai tanár, Kiss János filozófus, Nagy Endre egyetemi tanár, Somfai Béla a szegedi Hittudományi Főiskola tanára és Weissmahr Béla egyetemi tanár volt. Valamennyi előadás és panelbeszélgetés bevezetőjét és hozzászólóinak sorát ebben a keretben lehetetlen megemlíteni, mintegy hetvenen vettek részt a két nap során folytatott tudományos megbeszélésen: filozófusok, pszichológusok, teológusok, jogászok, közgazdászok, politikusok. Ehelyett néhány témakört mutatok be a színes, éles vitáktól sem mentes, de mindenképpen gazdagodást jelentő megbeszélésekből: Bizalomvesztés és a bizalom helyreállítása, új kihívások a mai szeretetszolgálatban, a magánszféra és a közügyek feszültsége, kommunikáció és társadalmi felelősség, gazdaságpolitika, az átalakulás jellemzői térségünkben, munkavállalók és munkaadók viszonya ma. Minden témában kiderült, hogy az egyént nem szabad csupán fogyasztó polgárként kezelni, hanem az egész embert kell figyelembe venni, és az egész társadalom összefüggésében szabad csak gondolkodni. Néhány tanulság, amit magammal hozhattam: A másik ember komolyanvétele és elviselése az adott sokrétű társadalmunkban kötelességünk és feladatunk. - A keresztény erkölcs értékeit (Istentől kapott ajándékait) ma sem szabad figyelmen kívül hagyni. Van mit felkínálnunk kívülállóknak is, világetoszt kereső emberiségünkben. - Lehet tudományos szinten is tolmácsolni sajátos keresztény mondanivalónkat. — Csak a bizalom légkörében lehet alkotó módon dolgozni, jövőt építeni, dönteni és végrehajtani. A bizalom hiánya a legjobb törekvéseket is megbuktathatja. — Szavunk, beszédünk súlya, becsülete komolyabban veendő ma is. Fájdalmasan érzékeljük a kommunikációs zavarokat: elhallgatást, csúsztatást, tévedést és tévesztést, de nemcsak kritikára vagyunk képesek, hanem pozitív példák felmutatására is. Amit a komoly összefogást és szellemi erőfeszítést igénylő konferencián hiányoltam, az a magyar protestantizmus jelenléte volt. Bizonyára van a magyar kereszténység mintegy 25 százalékát kitevő protestáns értelmiségnek is jelentős mondanivalója, közreműködése az egész társadalomra nézve gazdagító lehet. Az ökumené mai helyzetében ez feltétlenül kívánatos lehetne. Nem tolakodni, de jelentkezni akarunk: Mi is itt vagyunk! Nekünk is van mondanivalónk és tennivalónk. Dr. Hafenscher Károly A NEMET PROTESTÁNS SZERETETSZOLGÁLAT elnökének látogatása Magyarországon A Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat (MOSZ) és a magyar- országi protestáns egyházak meghívására május 7-11-e között látogatást tett Magyarországon Jürgen Gohde lelkész, a Német Protestáns Szeretetszolgálat elnöke. Látogatásának első napján Jürgen Gohde lelkész, aki egyúttal a MOSZ tiszteletbeli elnöke is, a Szeretetszolgálat meghívásának eleget téve, részt vett a karitatív szervezet május 7-én megtartott éves közgyűlésén, és ott találkozott a Szeretetszolgálatot alapító protestáns és ortodox egyházak vezetőivel. Május 8-án, csütörtökön, D. Szebik Imre evangélikus püspök meghívására ellátogatott a bakonycser- nyei evangélikus gyülekezetbe, megtekintette az épülő balatonfüredi templomot, a révfülöpi ifjúsági konferenciacentrumot, valamint a Makovecz Imre által tervezett siófoki templomot. Részt vett az Evangélikus Egyház országos presbitériumi ülésén, ahol elismerően szólt a Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat 6 éves tevékenységéről és részletesen bemutatta a német diakóniai munkát. A nap során találkozott még a MOSZ hazai szociális és menekültügyi területén dolgozó munkatársaival. Szombaton dr. Harmati Béla evangélikus püspök társaságában a békéscsabai evangélikus gimnázium ballagási ünnepségén vett részt, majd látogatást tett a helyi evangélikus gyülekezet időseket gondozó szeretetotthonában. Debrecenben találkozott dr. Bölcskei Gusztáv református püspökkel, a Magyarországi Református Egyház Zsinata lelkészi elnökével és az együttműködés elmélyítéséről tárgyaltak. Ellátogatott a MOSZ Debreceni Szociális Központjába, ahol megismerkedett annak munkájával, megtekintette az Immánuel Ötthont, a Református Idősek Otthonát és a Református Kollégiumot. Útja során elkísérte őt Lehel László lelkész, a MOSZ igazgatója. Vasárnap istentiszteleten igehirdetéssel szolgált a Kossuth utcai református templomban. Délután megismerkedett a berekfürdői református konferenciaközponttal, ahol 1997. október elején tartja közgyűlését az Európai Egyházi Szeretetintézmények és Szeretetszolgálatok Szövetsége. Jürgen Gohde lelkész, a MOSZ tiszteletbeli elnöke, tárgyalásai során elismerően szólt a protestáns egyházak által támogatott Szeretetszolgálat 6 éves tevékenységéről és további támogatásáról biztosította a karitatív szervezetet. N. Á.