Evangélikus Élet, 1997 (62. évfolyam, 1-52. szám)
1997-06-01 / 22. szám
Evangélikus Elet 1&97. június 1 ÜLÉSEZETT AZ ORSZÁGOS PRESBITÉRIUM (Folytatás az 1. oldalról) A bajorok mellett testvéregyházi kapcsolatot kerestek velünk a svédek, Martin Lind püspök Linköping- ből. Az ottani egyházkerület és a Déli Kerület 1997, január 8-12. között Linköpingben delegációs látogatás alkalmával testvéregyházi szerződést írt alá. Kérdezhetné valaki, miért kötöttek velünk a svédek testvéregyházi szerződést? Tálán ott fordult felénk a svédek érdeklődése, ahol esetleg magunk sem gondoljuk. Svédország nagy változások előtt áll, 2000-ben az egyház és az állam szétválnak, megszűnik az államegyházi rendszer. A svédek szerint a szocialista korszak után a magyar egyház talp- raállása, ellentétben pl. a volt NDK tagegyházaival, példaszerű lehet számukra. Sok gyülekezetünk eleven lelki élete, amit a korábbi ébredéseknek köszönhetünk, a teológiai oktatás gyülekezetközelsége, az iskolák és intézmények újraszervezése figyelmükre méltó. Február 13-18. között Varsóban tartották az európai evangélikus egyházak világgyűlési előkonferen- ciáját. Pángyánszky Ágnes, az LVSZ Tanácsa tagja, Brebovszkyné Pintér Márta, az európai női munka felelőse és én vettünk részt. Mindkét lelkésznőnk igen jól és szakértő módon képviselte a maga területét. Büszkék lehetünk rájuk! Itt említem még meg, hogy a Hongkongban tartott Világgyűlés záró istentisztelete prédikációját Pángyánszky Ágnesre bízták. Február 3-án Rusterholz lelkész, a Svájci Egyházi Szövetség elnöke tartott a Budapest Fasori Gimnáziumban előadást az Ökumenikus Tanács és az Ökumenikus Thnulmányi Intézet meghívására Svájc nemzetiségi és kisebbségi politikájáról egyházi szemmel. Március 6-9. között egyházunk is képviseltette magát a Kínzás Elleni Európai Keresztyén Szervezet (FiACAT) Pilisszentkereszten tartott konferenciáján, és záró ökumenikus istentiszteletet tartottunk a Budapest-Fasori templomban. A felsoroltakon leidül még számos más csoport, szervezet, ökumenikus látogató keresett meg minket. Apr. 23-27. között Genfben jártam, az LVSZ világgyűlési előkészítő ülésén. A nagygyűlésen az egyház egységével foglalkozó első csoport munkáját fogom majd elnökként irányítani. Mai presbiteri ülésünket meglátogatja Jürgen Gohde lelkész, a Német Diakóniai Intézmények elnöke, Stuttgartból, és rövid üdvözlést mond. Jelentésem részeként tekintsék át Szirmai Zoltánná külügyi és ökumenikus kapcsolatainkról szóló összefoglaló részletes beszámolóját. Törvényhozó zsinatunk munkájának befejezése Kereken hat éve munkálkodik törvényhozó zsinatunk azon, hogy megalkossa azokat a törvényeket, amelyek keretet adhatnak a jövő egyházának. Ez a munka nem könnyű, sokan belefáradtak, megsértődtek, lemondtak, mások ott vannak továbbra is, de úgy vélik, holtpontra jutottunk abban az ügyben, milyen legyen a jövő egyházának struktúrája. A zsinat végére érve, már most, de még a befejező ülések előtt elmondhatjuk, hogy számos jó törvény született. Akadtak olyanok is, amelyeket még menet közben meg kellett változtatni, mint például az oktatási és felsőoktatási törvény, hiszen változtak az állami rendelkezések. Sajnos, olyan törvény is van, amit nemigen lehet használni a jelenlegi formájában... A kérdésben az előző állásfoglalásaimhoz hasonlóan az a véleményem, hogy a mai körülmények között, a jelenlegi létszámot és munkát figyelembe véve, és gondolva a hasonló más evangélikus egyházakra is, magyarországi egyházunknak nincs szüksége három vagy több püspökségre! Sajnos, nem szakmái, teológiai érvek befolyásolják a zsinatot, hanem egyházpolitikai meggondolások. Hiába hivatkozott zsinatunk világi elnöke szociológiai és történeti tényekre, egyházi párhuzamokra a kérdésben. Jellemző a magyar provincializmusra, hogy lehet valaki elismert nemzetközi szaktekintély, magyar tudományos életünk kiválósága, aki mostanában a francia becsületrendet és magyar kitüntetéseket kapott, szakértelme és tudományos tekintélye nem jelent annyit sok zsinati tag számára, hogy legalább végiggondolják az érveit. A szabadság és felelősség feszültségében, a múlt sokszor megkötöző tradíciói és a jelen kihívásai közepette birkózunk egyházi feladatainkkal. A „proprium”, a sajátos egyházi szolgálat megtalálása, identitásunk őrzése mellett az egyházi struktúra kérdései másodlagosak. Ha első helyre kerülnek ezek a másodlagos kérdések, és bizonyos értelemben már nem „modus vivendi”, hanem „status confessionis” értelmezés nyernek, akkor félresiklik az egyház élete. Az egyházpolitikai megfontolásból és nem szakmai meggondolásból foganatosított döntések és törvények ugyanis a változó egyházpolitikai helyzet függvényei lesznek Miután minden egyházi felsőbb struktúrában, egyházmegyében, egyházkerületben és országos egyházban most még csak nem is sejthető módon nehézségeket okoz majd a presbiteri helyett bevezetendő közgyűlési vezetés. A testületek tagjainak nagy száma, az oda összpontosított döntési kompetencia adminisztrálása rengeteg előkészületet és közgyűlési tárgyalási időt követel majd. Az eredmény döntésképtelenség lesz sok esetben, vagy pedig a helyzet lehetőséget ad a manipulált és diktatórikus ügyvitelre. Mint korábban is, most is kijelentem, hogy ezen struktúra kiépítésében nem kívánok részt venni. Egyházak a kisebbségek közösségépítéséért Nem volt még a rendszerváltozás óta ilyen nagyméretű összegyűjtése a kárpát-medencei egyházi embereknek. A Határon Túli Magyarok Hivatala vállalta a rendezést, és az összejövetel célját a címben így foglalták össze: ,ÍAz egyházak szerepvállalása a nemzeti kisebbségek közösségépítésében. ” Hazai lelkészeken és egyházvezetőkön kívül nagy számban voltak meghívottak a felvidéki, erdélyi, kárpátaljai, vajdasági, de burgenlandi és más nyugati területekről is lelkészek és vezetők, akik arról tudtak számot adni, hogy egyházi ténykedésük egyben hogyan hozza össze, formálja és segíti a határon túl élő magyarok közösségét, összetartozását. A konferencián mindvégig alaptétel volt, hogy az egyház feladata az evangélium hirdetése, terjesztése. De ahogy az igehirdetés megszólal, az mindjárt előtérbe hozza a nyelvkérdést, az anyanyelvi, oktatási, megszólalási lehetőségek ápolá- 'sát. Konkrét példák segítettek annak megértésében, hogy adott esetben egy hozzáértő egyházi ember hogyan tud kisebbségi helyzetben élő testvérein gazdasági, más közösségi szervező munkával sokat tenni (Illyefalva, Csíksomlyó). A lelki-szellemi, pásztoroló és evangélizáló munka mellett a szociális, oktatási, családokat gondozó munka egyaránt odatartozik az egyház, a lelkészek közösségszervező feladataihoz. Sok szó esett arról, hogy a mai egyedi közösségszervező és építő tevékenységek alakítják azt a hálót, melyet jó lenne az egész Kárpát-medencére kiterjeszteni. A konferenciát szervező Határon Túli Magyarok Hivatala jó szolgálatot tett azzal, hogy széles öleléssel, nagy nyitottsággal összegyűjtötte a különböző egyházak papjait, hogy személyes kapcsolat- felvétellel, megbeszélésekkel, tapasztalatátadásokkal segítsék a közösség és a kis közösségek gyarapodását, egymás segítését. T. KÖRZETI MISSZIÓI NAPOK ✓ Útkeresés Pál apostol nyomában A Missziói Bizottság hazánk négy tájegységét célozta be ezen a tavaszon: Celldömölk Nyíregyháza, Kaposvár és Orosháza adott otthont a körzeti missziói napoknak Az egésznapos program segítséget kínált mai missziói küldetésünk értelmezéséhez, betöltéséhez. Pál apostol athéni missziói akciója adta az egész nap igei gerincét. A következőkben Bencze Imréné beszámolóját közöljük a celldömölki missziói útkeresésről. Mit tenne Pál apostol, ha megjelenhetne Celldömölkön?- Körülnézhetne a hideg télies áprilisi szombaton a csendes utcákon;- láthatna városias városrészt és falusi házakat;- láthatna csodatevő forrás mellé épített templomot és kolostort;- láthatná a falusias környezetben, nagy kertben felépített hatalmas evangélikus templomot;- és találkozhatna egy viszonylag kisszámú gyülekezettel is ebben a templomban - 1997. április 12-én, szombaton a Nyugat-Du- nántúlra szervezett Missziói Napon. De Pál apostol nem a templomba, hanem a piacra igyekezett Athénben. Miért nem tudunk mi is „kimenni az utcára”? Kitárni a templomunk és a szívünk ajtaját? Miért ülünk a „régi dicsőséget” hirdető falak között úgy, mint a tanítványok pünkösd előtt? Hiszen az evangélium tegnap és ma, Pál apostol korában és most a 2000. év felé, Athénban és Celldömölkön is ugyanaz! Pál előtt Athén bálványai nem műalkotások - ő az igaz Isten hírnöke és a feltámadott Krisztus tudósítója. Sokan kinevetik ezért, de vannak, akik követik, ha kevesen is... Hiszen minden emberben van valamiféle vágyakozás Isten iránt, és van valamiféle istene. De nem lehet több urat szolgálni! Pálnak Jézus Krisztus lett az Ura, róla beszél, neki engedelmeskedik. A piactereken és a zsinagógákban csak Róla tud bizonyságot tenni. Felhasználja a helyi adottságokat, a pogány költő művét idézi, beleilleszkedik az ott- lakók mentalitásába. Kerestük a helyünket a missziói munkában Celldömölkön, mi, akik meghallottuk a hívást, és vagy gyülekezetünk autóján ötödmagunk- kal, vagy kettesével vonaton eljutottunk a vasi Missziói Napra. Hallgathattunk a már működő missziókról beszámolót. Elsősorban a 6 éve működő Evangélikus Külmissziói Egyesületről, a Rádiómisszióról és a pártállami időkben is helytálló Lepramisszióról. Áldja meg az Úr Verasztó János egyházkerületi missziói lelkész, Szabó András alberti lelkész, Bencze Imre a Külmissziói Egyesület elnöke és felesége, a Lepramisszió munkatársa szolgálatát azzal, hogy felkészült szolgálatuk nyomán legalább egyvalaki elinduljon Vas megyében is a missziót végzők rögös útján Pál apostol után. De áldja meg Isten a celli gyülekezet vendégszeretetét, Sághy András lelkész segítőkész buzgóságát azért, hogy emlékezetessé tették számunkra ezt a napot. Biné Viszonthallásra... 06-28-450-175 Immár két hónapja, hogy elindult az Evangélikus Rádiómisszió telefonos szolgálata. Egyik legfontosabb feladatunk, hogy visszajelzési lehetőséget biztosítsunk a Kossuth Rádión keresztül, minden második hétfőn délután fél kettőkor jelentkező „Erős vár a mi Istenünk” című műsor hallgatói számára: A kommunikáció, a modem rádiózás alapszabálya, hogy a hallgató nem egyszerűen „célpontja” az adásnak, hanem beszélgető partner, akinek joga van visszakérdezni, dialógust folytatni. Az Evangélikus Rádiómisszió munkatársai az adás ideje alatt és utána még egy órán keresztül fogadják a hallgatók hívásait. Öröm, hogy egyre többen élnek az új lehetőseggel. Vannak egyszerű informatív kérdések^ valaki egy elhangzott ének szövegét, kottáját szeretné megkapni, más valaki egy hirdetett könyv vagy rendezvény után érdeklődik. De kaptunk már komoly lelkigondozói segítséget kérő hívást is. Ezen a számon meg lehet rendelni az Evangélikus Rádiómisszió különböző rétegeknek készült ingyenes kazettáit is. Egyre többen érnek ezzel az ajánlattal, hiszen ezekkel a kazettákkal bárki végezhet lelkigondozói, missziói szolgálatot a környezetében. Természetesen ez a vonal nemcsak kéthetenként él egy-két órára. Bármikor hívható! Ha éppen nincsenek munkatársaink telefonközeiben, akkor üzenetrögzítő fogadja a hívásokat, kéréseket. Mindenkit meghallgatunk, mindenkit visszahívunk, minden kérdést, kérést komolyan veszünk és igyekszünk megválaszolni. Ezért így búcsúzom Munkatársaim nevében is: a viszonthallásra! Gáncs Péter Márta néni „Özv. Kuszák Istvánná, Márta néni életének 85. évében, hosszú szenvedés után visszaadta lelkét teremtőjének’’ Ez egy hír, mely mögött azonban sok-sok emberi tragédia, szomorúság de öröm is van. A háború alatt bombatámadás érte lakásukat, de a kis család hála Istennek egészségben megúszta. Márta nénit a háború ugyan még megpróbálta, egyszer hátlövést kapott, de viszonylag jól kiheverte. Fiatalon, 50 évvel ezelőtt vesztette 8. BUDAPESTI BACH-HÉT 1997. június 2-tól 8-ig, este 7 órakor a Deák téri Evangélikus Templomban 1997. június 2., hétfő Orgonaest Gerd Hofstadt, Bréma 1997. június 3., kedd Szonátaest Szűcs Péter hegedű, Elek Szilvia csemballó 1997. június 4., szerda Hegedűest Perényi Eszter 1997. június 5., csütörtök Csembalóest Dobozy Borbála 1997. június 6., péntek Zenekari est: Drahos Béla, Nikolaus Eszterházy Varga Petra Simfonia 1997. június 7., szombat Orgonaest LUTHERANIA Énekkar 1997. június 8., vasárnap Kantátaest Kamp Salamon el tanító férjét. 35 évesen maradt egyedül két kicsi gyermekével. Először kötéssel próbálta eltartani a családot, majd a Tanítóképző és a Berzsenyi Líceum gondnoki állását vállalva, küszködött fennmaradásukért. A Központi Konyha vezetőjeként ment nyugdíjba., Gyermekei kezébe diplomát adott. Nyugdíjazása után unokáit várta haza meleg ebéddel az iskolából. A kibombázás után 84 éves koráig megalázó társbérleti lakáskörülmények között élt a család, majd egyedül kínlódott a nehéz körülmények között. Kamaszlánykénti emlékem, hogy a mindig mosolygó asszony okos és bölcs szóval, tanáccsal igazított el minket fontosnak vélt problémáinkban. Élete utolsó éve némi megnyugvást hozott számára. Kicsi, de önálló otthonra lelt. Boldog volt, de sajnos nem sokáig tartott az önálló élet. Súlyosan megbetegedett, de ő reménykedve a jobbulásban, várta 3. dédunokája megszületését. Drága Márta néni! Isten velünk, viszontlátásra. Boronkayné Sólyom Julianna A jelen helyzet Mire ez a cikk megjelenik, már több mint egy éve leszünk Pápua Új-Guineában, a második legnagyobb városban, az ország „ipari központjá”-nak nevezett mintegy 120 ezer lakosú Lae-ben. Abban az országban, amelyről az elmúlt napokban a magyar sajtó hasábjain is lehetett olvasni a politikai-gazdasági konfrontációk miatt. Jelenleg a helyzet nyugvópontra jutott, és az országban sok-sok ezer keresztyén imádkozik azért, hogy a júliusban esedékes parlamenti választások idején se lángoljanak fel a számtalan megoldatlan problémára visszavezethető zavargások A problémák a földrajzi és etnikai adottságokban gyökereznek, megtetézve a világgazdaság közember számára sokszor láthatatlan manipulációival. Az országban található mintegy nyolcszáz törzs ma már nem nyolcszáz dár- dás hadegységet, hanem ugyanannyi gazdasági-kulturális érdekcsoportot jelent. S ennyi különböző népcsoportot egy néppé, egy nemzetté kovácsolni talán nehezebb, mint megtalálni egy egységes nemzeti nyelvet. Ugyanis mind a nyolcszáz törzs különböző, egymás számára érthetetlen nyelvet beszél. (Mekkora elszigeteltségben, egymástól milyen nagy félelemben kellett a törzseknek élniük talán évezredeken keresztül, hogy nyelvük önállóan kifejlődhessen, szavaik még csak ne is keveredjenek?!) A jelenleg A fejlődés alapvető tényezője, az úthálózat, rendkívül korlátozott A képen az ország legjobb úfja látható. Mindkét oldalát áthághatatlan őserdő szegélyezi l Egy év Pápua Új Az ország egyik legfőbb bevételi forrása az aranybányászat. Hagyományos aranymosó hely a Bulolo folyón nemzeti nyelvként használt pidzsin pedig nagyon sok szempontból nem nevezhető igazi nyelvnek, bár azt a funkciót betölti, hogy valamiféle kommunikációs lehetőséget biztosít valamennyi etnikai csoport, sőt még a távolabbi, óceániai szigetek között is. A pidzsin gyakorlatilag írott formában alig létezik, tankönyveket nem adtak ki ezen a nyelven és bonyolultabb gondolatokat, fogalmakat nem lehet vele kifejezni A törzsi nyelvekhez képest mindenképpen alacsonyabb szintet képvisel. A népcsoportok elszigeteltségét a földrajzi adottságok tették lehetővé az állandósult hadihelyzet mellett. Ahány völgy, annyi törzs. A völgyek közötti hihetetlenül meredek hegygerinceket pedig nemcsak a földcsuszamlások kockázata miatt nem volt tanácsos megmászni hanem a túloldalon készenlétben álló mérgezett nyilak miatt sem. Vándorlásra, helyváltoztatásra késztető igazi kényszerítő erő pedig nem létezett. Az évi 3-5 ezer milliméter csapadék azt biztosította, hogy kis népsűrűség mellett elegendő táró, édesburgonya, yarn és szágó teremjen. Szerény mennyiségű húst a nagyobb testű madarak, kisebb erdei állatok és félvadon növő sertések szolgáltattak (Nagytestű, növényevő, fogyasztásra alkalmas vadak itt nem léteznek) A függetlenséget 1975-ben függetlenségi harc nélkül a korábbi gyarmatosító Ausztrálul kezdeményezésére és-Guineában (1.) szorgalmazására kapta meg az ország. Az első független kormány jó adottságokkal kezdhetett munkához. Az ország ásványi kincsekben (arany, réz, olaj), trópusi erdőkben gazdag nem beszélve az óceánban folytatható halászatról. A földek 97%-a törzsi tulajdonban volt - ez később sok problémát okozott és okoz ma is -, s minden nemzetközi tapasztalat adott volt ahhoz, hogy Pápua Uj- Guinea elkerülje azokat a hibákat, melyeket az újonnan függetlenséget szerzett afrikai országok sorra elkövettek Mára kérdésessé vált, hogy tud-e egy ország vezetése más országok tapasztalataiból okulni, vagy, hogy egyáltalán a fejlődés során átugorhatók kikerülhetők-e ezek a buktatók Mára a bányák a fakitermelés, a halászati jogok nagy részét külföldi érdekeltségű nagyvállalatok szerezték meg akik a rövidtávú profit maximalizálása érdekében sem a környezeti, sem a szociális károkat nem mérlegelik S e jogokat természetesen a helyi vezetők korrumpálása árán szerezték meg. Az elmúlt napok zavargásai során a bizonytalan jövővel rendelkező munkanélküli tömegek pontosan a korrupció ellen lázadtak fel, és kényszerítették lemondásra a miniszterelnököt és két miniszterét. A népesség elképesztő iramban növekszik Az ország lakosságának 60%-a tizennyolc éven aluli. A jelenleg 120 ezres Lae-ben harminc évvel ezelőtt csak 16 ezren laktak E fiatalok többsége már általános képzést kap, Vajon milyen jövő vár ezen a tradicionális ünnepségen részt vevő népes gyermekcsoportra? gyakorlati, szakmai oktatást viszont semmit. Munkavállalási lehetőségük-ezért nemcsak a munkahely hiánya, hanem a képzettség hiánya miatt is rendkívül korlátozott. Jelenleg 8 munkaképes lakosból mindössze 1-nek van fizetett állása. A kormány szeretné visszaküldeni a fiatalokat falujukba, hogy ott a tradicionális földművelést folytassák Ez azonban két ok miatt nem megoldás: 1. Az ország területének igen kis hányada művelhető, a megnövekedett számú lakosságot már a hagyományos művelési módszer nem képes eltartani. 2. Ezek a fiatalok már túl sokat láttak a „nagyvilágból” ahhoz, hogy megelégedjenek a hagyományos törzsi közösség nyújtotta lehetőségekkel. Nem csoda hát, hogy a bűnözés, a kábítószer-termelés és -fogyasztás hihetetlen iramban növekszik Az egészségügyi helyzet, ellátás szintén nem irigylésre méltó. A legnagyobb kihívás kétségkívül a malária, melyre mindeddig nem sikerült védőoltást kifejleszteni, a megelőzést szolgáló tablettákra pedig egy idő után rezisztens- sé válnak a kórokozók (E cikket is egy 40 fokos lázzal járó malária által kikényszerítettpihenőidőben írom.) Ez tehát a jelen helyzet, amelyben a Lutheránus Égy- háznak helyt kell állnia, s tagjainak magatartásával és hitével példát kellene mutatnia. Itt azonnal hozzá kell tennem, hogy a helyzet bonyolultságát tovább fokozza, hogy a hivatalos felmérések szerint a lakosság 96%-a keresztyénnek vallja magát. Ennek 34%-a római katolikus, 30%-a evangélikus (itt lutheránus), 9%-a metho- dista, s a többi más kisebb protestáns egyház tagja - egy 1966. évi felmérés szerint. E cikk második részében a Pápua Új-guineai Lutheránus Egyház működéséről, életéről számolok be. Bálint Zoltán KÖSZÖNTŐ Ittzés Gábor lelkésztestvért köszöntjük 65. születésnapján. Teológiai tanulmányainak befejezése; után 1955-oen dr. Vető Lajos püspök avatta lelkésszé, majd Sárbogárdon, Tordason és Celldömölkön volt segédlelkész. Először a komáromi, majd a Győr-ná- dorvárosi gyülekezet hívta meg lelkészének. Ott szolgál most is, ahol egykor édesapja, Ittzés Mihály szolgált lelkészként. Isten áldását és kegyelmét kívánjuk életére és szolgálatára!
