Evangélikus Élet, 1996 (61. évfolyam, 1-52. szám)

1996-09-22 / 38. szám

Evangélikus Élet 1996. szeptember 22. |jl)S GYERMEKEKNEK Jg, A A 389-dik lépcsőnél már bevallom, fel akartam adni! De akkor apa ismét elkezdett mesélni arról, milyen pompás kilátás tárul majd elénk, ha végre felérünk a csúcsra, a várhoz. Szavai erőt adtak a hátralevő 123 lépcsőhöz. Életünk nagy „lépcsőmászásaiban” hányszor állunk a feladás előtt, Uram! Lendítsen ilyenkor a Te szavad tovább, át holtpontokon, a cél felé. BESZÉLJÜNK A BARÁTSÁGRÓL... A barátság át- meg átszövi életünket, emberi kapcsola­tainkat. Nagyon jó érzés az, ha van barátunk, akivel meg lehet osztani az élményeket, az uzsonnát, a fontos gondo­latokat. A családi kapcsolatokon túl a baráti kapcsolatok a leg­fontosabbak a számunkra. Már az óvodások is így válasz­tanak játszótársat maguknak: leszel a barátom? Ha igen a válasz, akkor kezdődhet a játék! Később az iskolában, ha teltetitek, a barátotok, barátnőtök mellett ültök, és a szüneteket egészen biztosan együtt játszátok végig. Az apró titkokat, a „fontos” dolgokat is megosztjuk a bará­tainkkal. Nem mindig felhőtlen egy baráti kapcsolat. Elő­fordulnak összeveszések, szakítások. Nem biztos, hogy egy barátság életre szóló lesz. Van, akinek csak egy barát­ja van, van, akinek nagyon sok. Az is előfordul, valaki a családi kapcsolatánál fontosabbnak tartja a barátot. Vannak érdekbarátságok is, amikor valamilyen egyéni előny miatt választ magának barátot valaki. Sok szomo­rúságot, keserűséget okoz, ha csalódunk a barátunkban, a barátnőnkben; szóval láthatjátok, milyen ingatag ez a baráti érzelem, ha rajtunk múlik. Akkor igazi egy barát­ság, ha kölcsönösen megajándékozzák egymást a bará­tok. Mivel? Ez a következőkben kiderül a számotokra! Kapnunk és adnunk kell a barátság során. Nem tárgya­kat, nem látható értékeket, hanem valami egészen mást, olyan dolgot, amit pénzzel nem lehet megvenni! Mi is ez? Kiderül a Bibliából. Az Úr Jézustól megtanulhatjuk, mi a legfontosabb, mi az igazi barátság alapja. Tanítványaival való kapcsolata nemcsak a folyamatos tanítás, a példaadás során mélyült, erősödött, hanem legfőképpen azzal, hogy a legfontosabb dolgokat mondta el nekik, mit tegyen egy igazi barát! El­mondta nekik, hogy úgy válhatnak igazi barátaivá, ha sze­retik egymást. Jézus nem csak beszélt erről a mérhetetlen szeretetről, hanem meg is valósította azt életében, halálában és feltá­madásában! Ez a szeretet Jézus Krisztus részéről olyan mély, olyan mértékű, hogy csak megrendülve beszélhe­tünk róla, hiszen ő életét adta barátaiért. A tanítványok is csak Jézus feltámadása után értették meg Jézus szere- tetének mélységét. Később élték át, hogy Jézus a Szentlé­lek által velük marad, kapcsolatuk az Ur Jézussal így nem szűnt meg. Gondoltatok-e már arra, de jó lenne, ha mi is láthatnánk az Úr Jézust, mint barátai, tanítványai? Ezt a rendkívüli ajándékot, lehetőséget az evangéliumok híradása szerint te is megkaphatod! A Szentlélek gondoskodik arról, hogy mi is tanítványok lehessünk, így Jézussal való barátságunk is meg­valósulhat. Ha végiggondoljátok, ez egy csodálatos dolog. Ha igaz szívvel, őszintén kéred az Úr Jézust, a barátod lesz. Kísér téged, megvéd, megőriz, ha elcsendesedsz, a lelkiis­mereteden keresztül szól hozzád. Ilyen barátságot kínál ne­künk Megváltónk! Igéjén keresztül megvigasztal, tanácsot ad. Ő igazi barátod lesz, akiben nem fogsz csalódni, aki nem lesz hűtlen hozzád! Ezért az ajándékért cserébe csak azt kéri, hogy élj gyü­mölcsöt termő életet! Mik ezek a gyümölcsök? Szeretet, öröm, békesség, türelem, jóság, szívesség, hűség, szelíd­ség, mértékletesség. A lélek gyümölcsei ezek! Jézus ba­rátságát úgy viszonozhatod, ha követed Őt, ha Rá fi­gyelsz! Az Úr Jézustól tanult szeretetet követve lesztek már itt a földön igazi tanítványok, azzal, ha ezt a megta­pasztalt szeretetet adjátok tovább embertársaitoknak! Ha igent mondasz az Úr Jézussal való barátságra, ez nem csak a földön végleges, elkísér az örökkévalóságba is! Úgy legyen! Révészné Tóth Erzsébet A Külmissziói Kiskönyvtár gyermekeknek szóló fü­zete: „Az Úré a FÖLD...” hittankönyv-kiegészítés- ként, vagy egyéni foglalkozásra jól használható. Díjta­lanul igényelhető az Evangélikus Külmissziói Egyesü­letnél (1085 Budapest, Üllői út 24. II. emelet). LABIRINTUS •• Ökumenikus megemlékezéssel kezdődött Szervátiusz Tibor millecentenáriumi emlékművének avatása - Kőbányán „Halom tetején három szikla Vésett szép arcok néznek róla Közükből áldozó tűz (üstje száll a magasba.” Szörényi Levente A kőbányai egyházak lelkészei, dr. Papp Vilmos re­formátus, Fabinyi Tamás evangélikus lelkész és Miksó Sándor címzetes apát, római katolikus plébános ünnepi beszédével kezdődött az emlékmű avató ünnepsége, majd főpapi szentmisét mutatott be dr. La does i Gás­pár dandártábornok, tábori püspök a Kőbányai Szent László templomban. Délben 12 órakor a Szent László téren harangok zúgása közben hullott le a lepel a „Magyar oltár" címmel felállított - s talán az országban egyik legszebb, leg­többet mondó millecentenáriumi emlékműről. ,yA Kőbányai Önkormányzat Képviselőtestülete 1994-ben döntött arról, hogy a Honfoglalás millecentenáriumi évfor­dulójának tiszteletére a Szent László téren emlékművet kí­ván állítani A Testület döntésével félreérthetetlenül jelzést adott az utókornak, hogy 1100 éves Kárpát-medencei létünk évfordulóján sem felejtettük el: a történelem ismerete képes megtanítani szeretni a hazát, a népet, melynek korábbi nemzedékei küzdöttek napjaink boldogulásáért. Kéteszten- dei kemény munka eredményeként született meg a kompo­zíció, melynek ünnepélyes átadásán vagyunk Elhozott ben­nünket őseink iráni érzett tisztelet, elhozott a honszeretet, el­hozott az emlékezés... A száz esztendővel ezelőtti millenni­umi évforduló egy felfelé ívelő nemzetet talált a Kárpát-me­dencében. Száz esztendővel ezeljjjft is bizonyosan voltak vi­ták, de az is bizonyos, hogy nagyon sok minden, amire ma büszkék vagyunk, az a millennium idején épült. Újat és ma­radandót alkottak mint ahogy újat és maradandót alkotott Szervátiusz Tibor szobrászművész is, most 1996- ban... Szervátiusz Tibor a képzőművészet nyelvén szól hozzánk Egy művészi gondolatba sűrítve csodálatos történelmi szintézist tár elénk kibontva ezekből a süttői kö­vekből Kárpát-medencei létünk történelmi gyökereit, László Gyula professzor gondolatait: Európa bennünk van és mi is Európában vagyunk.csak néhány gondo­lat György István, Kőbánya polgármestere emlékezetes avatóbeszédéből. Az európai és az egyetemes kultúrtörténetben méltán helyet követelő emlékmű avatása feledhetetlen magyar ünneppé lett. Azzá tette dr. Czirják Gáspár érseki helynök Kolozs­várról - megrázó szavait iskolákban kellene tanítani -, dr. La do esi Gáspár tábori püspök . gondolatébresztő, mélységes emberszeretetből és hitből fakadó szavai, Kosa Ferenc filmrendező, országgyűlési képviselő, Szörényi Levente zeneszerző verssé alakított gondolatai: A világ elhagyta az imát A valaha istenes magyarság elfordult az imától. Hamis próféták rikoltoznak Igazak hallgatnak. Sötétség teljed Éjszakai sötétség teljed, s elborít mindent És szemünk valóban nem látja Csak lelkünket szorítja... Szívből jövő, haza- és népszeretetet tükrözött az avatóün­nepségen közreműködők válogatott műsora is. Szép pillanat volt, amikor Tőkés László, a Királyhágó-melléki Református Egyházkerület püspöke ma­ga mellé hívta Fabinyi Tamás evangélikus lelkészt, hogy együtt áldják meg az emlékművet, melyet ezután L a do esi Gáspár tábori püspök szentelt meg. Néhány héttel ezelőtt Kolozsváron voltunk, a Szent Mi- hály-templom plébániája udvarán létesített Szervátiusz Mú­zeumavatásán. Szervátiusz Tibor, édesapja és saját kolozs­vári ihletésű szobrait szülővárosa egyházának ajándékozta. Ott mondták sokan, „a múzeum a magyarság zarándokhe- ,.sf' *n azt hiszem, ez az emlékmű, a „Magyar oltár” is a világban szétszóródott magyarság összetartó erejeként él az idők végeztéig. Schelken Pálma F I A T A L O K N A K ICFDVFS FIATAI OK^ *Szeretettel k»Szó«ii»k B'no't'k« «bb.» az új azonsaim! é*»!Ibfljok, »k UmobUfa H»Ut »ár rátok, mégis segítségeteket szeretnénk kérni: az ifjúsági rovat valóban ne e sz W • _ majavaslataitokat, kérdéseiteket, melyeket e lap hasábjain válaszolnánk meg, s gy nének belőle. Köszönjük segítségeteket, hiszen nektek és rólatok szól ez a róva . Válaszaitokat, meglátásaitokat a következő címre váijuk: Bpest-Zuglói Lelkészi Hivatal - 1147 Budapest, Lőcsei út 32. JÉZUS LÁBNYOMÁBAN Fiatalok közösségébe hívtak meg a minap, s azt a rázós kérdést szegezték nekem; lehet ma fiatalon ke­resztyénül élni? Kicsi csapat az, amelyik vallomásté­telre hívott, s miután én azt hiszem, nagyon is nagy csapat az, akinek ez égető kérdése, megpróbálok rá írásban felelni, azt remélve, hogy talán akadnak köz­tük, akik kezükbe veszik ezt a könyvet és elolvassák, amit írok. Az igazság az, hogy fiatalnak lenni sosem volt könnyű, és minősített nehézség volt mindig ke­resztyénül megélni a fiatalságot. Volt az uramnak egy aranyos, tanulékony, jókedvű, szép, fiatal vizslája, „akit”, azt hiszem, mindnyájunk­nál jobban szeretett. Úgy élvezték egymás társaságát, mint a kezdő szerelmesek. Együtt bújták az erdőt, ját­szottak a mezőn, cserkésztek vadak után, sütkéreztek a napon, áztak-fáztak esőben-hóban, de az a kutya so­ha egy percre le nem vette szemét a gazdájáról. Ug- rándozásaiból a leghalkabb füttyentésére a lábához simult. Nem is a szavát, de a gondolatát értette, s úgy lépdelt a lába nyomában, mint az árnyéka. Az uram minden jó falatját megosztotta vele, s miután gyomor­savas ember volt, a kutya a szódabikarbónás tenyerét is tisztára nyalta. Szerették egymást. Bocsánat a hasonlatért, de valahogy így lehetne a kedves, vidám, játékos kalandokra áhítozó fiatalok­nak is megélni Jézus követését. Nem gazdátlanul. Nem a maguk feje után járva. Nem szeszélyeskedve, nem a maguk igazáért toporzékolva. Nem a maguk megbízhatatlan személyecskéje körül keringve, nem örökké önmagukat figyelve, hanem a Gazdára kon­centrálva beleigazodni az Ő lábnyomába. (Zs. Tüdős Klára: A gazda lábnyomában) Lehet-e ma fiatalon keresztyénül élni? Ahhoz, hogy segítséget találja­tok a válaszhoz, áldjon itt egy fiatal gondolata az önismerettel kapcso­latban. Nagyszakállú pszichológusok szövegelnek az önismeretről. Ko­runk mottójává válik lassan az énünk, égőnk megismerése. Fon­tos, fontos, fontos: „fogadd el ma­gad! valósítsd meg magad! önmeg­valósítás!” És csak röpködnek a szlogenek, miközben kis depresz- szióba süllyedünk, mert lelkünk la­birintusában eltévedünk. Rádöb­benünk, hogy bár kedves külsőnk van, de belsőnk kong. És ehhez mint jólnevelt, felvilágosult XX. századi teremtmények, beiratko­zunk agykontrollra, ideggyógyász­hoz és mindenféle bigyókbán hi­szünk, mert azt gondoljuk, hogy hatással vannak ránk. Az üresség továbbra is kong. „A hegyikristály harmóniát eredményez.” Napokig hatalmuk alatt vagyunk és nem éb­redünk rá, hogy rácsokat tettünk harmóniánkra. Meghasonlunk. A külső és belső harmóniánk nem akar összhangra találni. Valóban ez a helyzet? Nincs más? Tudom, hogy van más, csak azt nem sikerül elfogadni. „Egész életemben min­dig másra vártam, Istent kerestem s magamat találtam.” Erős Kinga Bp-Zugló * Ismered-e annyira önmagad, hogy tudod-e, mit tennél, ha már csak 365 napod lenne hátra az éle­tedből? Egy fiatal így gondolkodik erről. Túdjuk mindannyian... Olykor mégis úgy beszélünk egymással, mintha semmi sem változott volna azóta. Máskor kínos csönd uralko­dik. Kutatjuk egymás tekintetét: vajon mit gondolhat? Mit lehetne cselekedni még? Jóvá lehet-e ten­ni oly sok év mulasztását? Jó volna újra kezdeni! Mindent megadni a másiknak, a hibákból tanulni, so­ha meg nem haragudni, egyszerű­en csak szépen, rendben, szeretet- ben élni. Vagy minden ugyanúgy történne? Már az első nap egy­másnak ugranánk? Mi lesz, ha eszünkbe jut: bár vége volna már ennek az egy évnek!? És ha vége lesz, meg tudjuk-e bocsátani egy­másnak, magunknak, hogy ezt kí­vántuk? De mi lesz akkor, ha...? Ha valamelyikünk nem búja to­vább? Ha pont én döntök úgy: nem várom meg a 365. napot? Ha már csak 365 nap van hátra, akkor minek kivárni azt? Akkor úgyis minden csak színjáték. Játszom én, játszanak ők is, akik szeretnek engem. Egyáltalán szeretnek-e en­gem? Szeretnek-e annyira, hogy ez alatt az egy év alatt ne önma­gukra figyeljenek, hanem rám, aki már csak ezt az időt tölthetem el velük? Hiányozni fogok-e nekik, ha már nem leszek? És én? szeretem-e őket annyira, hogy ne zárkózzam be, hogy megosszam velük félelmeim, bánataim? Mi lesz, ha nem bírom tovább? Mikor mondom majd, hogy elég volt? Az 1. napon, vagy csak a 114-en? Vagy a vége felé közeledve? Vagy akkor már elfogadom a könyörte­lennek tűnő döntést, mely meg­kérdezésem nélkül született? Jaj, mi lesz...!? Bihari Judit teológus * „Ne fájj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!” (Ézs 43,1) Mikor vízen mégy át, én veled vagyok, és ha utad állják tajtékzó habok. Talán bánat könnye éget, lángja meg nem perzsel téged, hisz tudod jól, hogy én veled vagyok! Enyém vagy, neveden hívtalak. Fogadj el, én megváltottalak. Szeretlek, megőrzőm életed. Tőled már soha el nem megyek! Hogyha különféle próbáltatás ér, hited inog és te kétségbe estél, van megoldás minden bajra. Gyere bátran újra meg újra, hisz kegyelmet nyertél a keresztnél. Enyém vagy, neveden hívtalak. Fogadj el, én megváltottalak. Szeretlek, megőrzőm életed. Tőled már soha el nem megyek! (Énekeljetek az Úrnak: 138) Pályázati felhívás Az Evangélikus Országos Múzeum millecentenáriumi pályázatot hirdet középiskolákban tanuló diákoknak EVANGÉLIKUS HAGYOMÁNYŐRZÉS céljából A pályázat célja olyan országos jelentőségű evangélikus személyi­ségek alább felsorolt városok és községek történetéhez fűződő tevé­kenységének feldolgozása, akiknek élete vagy életrajza kevésbé is­mert az egyház- és művelődéstörténet körében. Ezzel az evangélikus identitást és a lutheri örökséget szeretnénk ébren tartanj. Az evangélikus kötődésű legkimagaslóbb egyéniségek életművét már sokan feldolgozták. Mivel nem cél e művek kivonatolása, nem javasoljuk olyan közismert evangélikusok életének feldolgozását, mint a reformátorok, vagy Thököly Imre, Kossuth Lajos, Petőfi, Görgey Artúr, vagy akár Tessedik Sámuel, Székács József, Győry Vil­mos, jelen századi kimagasló püspökeink és Kékén András vagy Sztehlo Gábor személyei. A javasolt egyéniségeknél különös értéket jelenthetnek még pub­likálatlan kéziratok, naplók, visszaemlékezések. Ezek olykor családi hagyatékban, gyülekezetekben, levéltárakban, esetleg folyóiratokban kutathatók fel. Érdemes felfigyelni a helytörténeti gyűjtemények anyagára is. Az alábbi, teljesség igénye nélkül .közreadott felsorolás csak tájé­koztató és ajánló jellegű. Jelen pályázat egyelőre csak hazánk mai te­rületére szorítkozik. Tudatosan maradt ki a felsorolásból fővárosunk, valamint Sopron városa az ott működött evangélikus személyiségek gazdag tárháza miatt. A pályázat témája azonban - fenti megszorítá­sokkal - ezekre a városokra is kiterjeszthető. Múzeumunk a dolgozat terjedelmét nem köti ki. A pályázat jel­igés. Az Evangélikus Országos Múzeum (1052 Budapest, Deák tér 4.) címére küldendő pályázatra kívülről „Evangélikus hagyományőr­zés” írandó. A tanulmányhoz zárt borítékban csatolni kell a szerző nevét, korát, címét és iskoláját. Pályadíjak: I. díj 50 000,- Ft; II. díj 30 000, - Ft; III. díj 20 000, - Ft Beküldési határidő: 1997. február 10. Eredményhirdetés: 1997. március 15. A pályázatra javasolt gyülekezetek és személyek a következők: ACSA: Elefánt Mihály, Horváth Jakab. ASZÓD: Hajnóczy József, Moravcsik család, Podmaniczky János. BAKONYTAMÁSI: Thtay Sándor. BABONYMEGYER: Rudnay Gyula. BELED: Idősb Bá­rány György. BÉKÉSCSABA: Haan Antal és Lajos, Szeberényi csa­lád, Vidovszky Kálmán és Béla, Rell Lajos, Mokry Sámuel. BOBA: Döbrentei Lajos. BEZI: Nagy István, Perlaky Dávid. BÜK: Mankóbüki Horváthok. CEGLÉD: Csonka János. CSEPREG: Far­kas _ Imre, Zvoronics Imre. CSIKVÁND: Berzsenyi Lénárd. CSÖNGE: Bárdossy József, Horváth Zsigmond. DABAS: Kossuth László. DÖRGICSÉ: Hegyfalusi György, Bárány György, Zsédenyi István. DUKA: Dukai Trkách Judit. DUNAEGYHÁZA: Hajnóczy József. EDVE: Edvi ülés Gergely. FELPÉC: Bárány János. GALGAGYÖRK: Sturmann Márton, Veres Pálné. GYŐR: Ibrkos András, Aáchs Mihály, Lövei Balázs, Bárány György, Vásonyi Már­ton, Sartorius János, Zathureczky Sámuel, Rát Mátyás, Fodor Kál­mán, Schima Bandi. GYÖNK: Bárány György. GYORKÖNY: Bá­rány György. HEGYFALU: Hegyfalusi György. HÓDMEZŐVÁ­György. IKLAD: Breznyik János. KAJARPÉC: Szentmiklósy Jánc KAPOLCS: Hegyfalusi György. KAPUVÁR: Lumniczer Sándc KECSKEMÉT Elefánt Mihály, Noszlopy Gáspár, Sántha Győrt KEMENESHŐGYÉSZ: Beliczay Jónás, Bárdossy József. KÉM] NESMIHALYFA: Aáchs Mihály, Mesterházy Sándor. KEMENE SZENTMARTON: ifj. Aáchs Mihály. KESZTHELY: Asbóth Jánc Oppel Imre. KISBAGYON: Ócsai Balogh Péter. KISSOMLY« Hrabovszky György. KÖRMEND: Batthyány Ferencné Poppel É\ Manlis János. KŐSZEG: lethenyei István, Matkovits Pál, Arató Is i^™™°Wi2~Ferenc- KŐVÁGÓŐRS: Horváth Zsigmon LAJOSKOMAROM: Hrabovszky György. MAGYARGENC FAríZa^° d^ár' MAGYARÓVÁR: Cserháti Sándor. MALO» -.Gergel>'- MARCALGERGELYI: Miskei Ádái M“VCSHELY: ZsédMyi István, Hegyfalusi György. MESTEF Szabó József Gál Sándor. MEZÓBERÉNY: Jeszenszky Káról Orlai Petnch Soma. MIHÁLYI: Zsirai Miklós. MISKOLC: Hermi Csengey Gusztáv. NAGYDÉM: Ihász Dán« MA^A^^i^áchs Mihál>r- NAGYSZÉNÁS: Mokry Sámu< NAGYTARCSA: Révész István. NAGYVÁZSONY: Bárány Győrt “Ä ?yörgy- NEMESCSÓ: Aáchs Mihály, Sartorius Jánc Péterfy Sándor, Bánó Adátn. NEMESKÉR: Perlaki József, Muzs Gergely, Wittnyédi János. NYÍREGYHÁZA: Torkos Lászl B| JÓ“5fiElef,ánt Mihály. OSTFFYASSZONYFA: Csáfor a x?0!23' OROSHÁZA: Skolka Sámuel, Torkos Károly, Petőfi Is Sámuel Veres József, Győry Ilona, Schima Bandi, Bolc g pIÍ'c u Í ÜÜ ÓSAGARD: Fabó András, id. Harmati B ÉÖp g”*“» Sándor. PAPA: Tóth Sipkovits János, Bél Mátyá Noszlopy G&pár, Vid Károly. PÉCS: Baldauf Gusztáv, Madará RÁ^apaw^1^ ,PILIS: Be]“nayné Podmaniczky Mári R^APATY: Dukai Trkách Judit. RÁBASZENTANDRÁS: Kis J , SAMSONHÁZA: Vladár testvére SMMi Balassa János, Zsivora György, Nagy Istvá Bárány György, Sántha Károly. SÁRVÁR: Svetzki Andrá Erzsébet' SOMLÓSZŐLŐS: Döbrent si ram- Zv2norlcs Mihály, Tóth Sipkovics Jánc pÄZ?S IStZ' Hii Sréter Pnrenc. SZARVAS: Vajc Péter, Gyónt Géza, Placskó István, Zsilinszky Mihály, Melich Jánc sSk^F&Ál^^Á ™0I»Tjózsef, Cs“ Jánc Schulek Frigyes. SZEND: Gödör József SZENTANTALF/ GÁLTéiné rí ■ SZu,’írEIORNYA: -Justh áSoSÉI STOMBAT^Ze^Eméb^ SZIRAK:TelekinéRóth Johann SZENTMAROM Géza-JAB: Jakus Imre. TÁPÜ ilSÉlw Ä1!1|PÍ TÉT: Tóth Sipkovits János. TÉ! rAZoTÓTKOMLÓS: Wallaszky Pál. URAIUJFALl István^ rD?renleA Lajos- VADOSFA: Fábri Gergely, Tőré Hrabo'vszky Györgyi VANYOLA: Ég més g VÁDLÓT, A pályázóknak jó munkát és kutatókedvet kíván: Dr. Fabiny Tib< teológiai tanái

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom