Evangélikus Élet, 1996 (61. évfolyam, 1-52. szám)

1996-08-25 / 34. szám

BUDAPESTI evangélikus templomok 15. A rákosszentmihályi evangélikus templom Története Rákosszentmihály község evan­gélikusait az első, 1870-ből eredő adatok szerint cinkotai lelkészek gondozták. Istentiszteleteiket az állami elemi iskolában tartották. Fiókegyházzá 1911-ben alakultak. Már 1910-ben indítottak gyűj­tést templomépítési alapra. A hosszú évekig tartó tervezésben, munkában az oroszlánrészt Csák Gusztáv felügyelő végezte. Fordu­lópontot 1931 jelentett, amikor Airmann János volt felügyelő özve­gye végrendeletében általános örökösének nevezte meg a fiók­egyházat, s Ferenc József (ma Hő­sök) terén lévő ingatlanait ráhagy­ta azzal a kikötéssel, hogy a temp­lom épüljön fel. Sándy Gyula, legtöbb (különö­sen pestkörnyéki) evangélikus templom építője kapta a megbí­zást a tervek elkészítésére id. Tóth-Szöllős Mihály lelkészsége idején. Az alapkövet 1933 október 8-án tették le, s a kész templomot 1934. június 17-én szentelte fel Raffay Sándor püspök. 1942-ben az anyaegyházzá válva, a gyülekezet elszakadt Cinkotától a sashalmi fiókegyházzal együtt. A háború és az ostrom hátravetette a felpezsdült egyházi életet. Mind Sashalmon, mind Rákosszentmi- hályon csak a létfenntartás előte­remtésére szorítkozhatott minden igyekezet és munka. Ezért 1951- ben egyesültek és megszületett a „Rákosszentmihályi-Sashalomi Evangélikus Egyházközség". 1984-ben, a templom 50 éves fennállásának évfordulóján rende­zett ünnepség keretében Zirmann János és felesége hamvait a temp­lom falában helyezték el. Emlékü­ket az előtérben márványtábla őrzi. Leírása A templomtér négyszögalapú, központi elrendezésű, előhajóval, nyitott árkádos előcsarnokkal. Az előcsarnok fölött hatalmas, pártá- zatos oromzat (a felvidéki rene­szánsz kedvelt formája) emelke­dik. A torony fali részét ugyanilyen oromfal fejezi be, mely magyaros jelleget ad a templomnak. Sgraf- fito-díszítése az idők folyamán el­pusztult. A nyugalmat, harmóniát árasztó belső tér a háborúban sem sérült, eredeti képét nyújtja. Padjai 200 hívő befogadására alkalmasak. A fafaragásos, aranydíszítésű oltár Rovnán Ferenc faszobrász műve és adománya. Az oltárkép: „Engedjé­tek hozzám a gyermekeket” Span- draft Ágoston festménye. A szó­szék, baldachinján fehér galamb­bal, Ewald Béla munkája. A templomot 1994-ben kívül- belül restaurálták. Kovács Mária Lelkésziktatások a Viharsarokban Hazánk délkeleti táját az ismert író, Féja Géza „Viharsaroknak” nevezte. A Viharsarok Békés me­gyei részében két egyházmegyében élnek az evangélikus hívek. Mind­két egyházmegyében vannak nagy és kis lélekszámú gyülekezetek. Az előbbiek között tartjuk számon a mezőberényi második kerületi, s az utóbbiak között a csorvási és a gerendási gyülekezetei. Az utóbbi években egyik gyülekezetnek sem volt beiktatott, parókus lelkésze. Az elmúlt hónapban teljesült so­kak óhaja, kívánsága. Mindhárom gyülekezetben lelkészt iktattunk. Június 16-án, a Szentháromság ünnepe utáni második vasárna­pon, délelőtt Csorváson, délután pedig Gerendáson beiktattuk Baranka Györgyöt, aki teológiai ta­nulmányainak befejezése óta se­gédlelkészként szolgált mindkét gyülekezetben. Június 23-án, a Szentháromság ünnepe utáni harmadik vasárna­pon a mezőberényi második kerü­leti gyülekezetben beiktattuk Feyér Sándort, aki több éven át helyet­teslelkésze volt a gyülekezetnek. Mindkét lelkészt titkos válasz­tással, teljes egyhangúsággal vá­lasztották meg. Az így megnyilvá­nuló bizalom jó reménységgel tölt­het el minden, egyházát, gyüleke­zetét szerető evangélikus embert. Az iktatást mindhárom gyüleke­zetben az egyházmegye esperese, Táborszky László végezte a Kelet- Békési egyházmegye lelkészeinek közreműködésével és népes gyüle­kezetek jelenlétében. A beiktató istentiszteletet mind­három gyülekezetben ünnepi köz­gyűlés követte, mely után a hívek asztalt terítettek a jelen levőknek. Mindhárom gyülekezetnek, egy­házmegyénknek és egész egyhá­zunknak örömöt jelent, hogy há­rom - éveken át üresedésben lé­vő - lelkészi állás immár be van töltve fiatal lelkésszel. Adja az Úr, hogy minden ma még üres lelkészi állás mielőbb be­töltessék, hogy a lelkészek hűséges pásztori szolgálata által erősödje­nek, gyarapodjanak a gyülekeze­tek hitben, reménységben és sze- retetben. Táborszky László OLVASÓI LEVÉL Fasori szellem. 1995 novemer végén combnyaktörést szenvedtem. Az Országos Traumatológiai Intézetben ápoltak. Műtétemet követő héten tanítványaim közül négyen meglá­togattak. A pótágyakkal zsúfolt kórte­remben többségében idős sérültek feküd­tek, valamennyien ágyhoz kötötten. Meg­lepődtek a fiatalokon, kedvességükön, készségükön, ahogy mindenkinek segíte­ni akartak, ha mással nem tudtak, egy mosollyal, jó szóval, vigasztalással, jókí­vánsággal. Általános vélemény volt, hogy ezek a gyerekek mások - ahogyan ők mondták - mint „a mai fiatalok”. A második látogatásuk után, a velem szemközti oldalon fekvő beteg - aki mint mondta, nem hívő ember - megkért, imádkoznának érte is a gyerekek, mert akkor Isten biztosan meghallgatja. Iskolaév közepén nagyon nehéz vala­kit találni, aki a különböző szintű csopor­tokban japán nyelvet tanítana. Szomo­rúan gondoltam arra, hogy az eddigi munka kárbavész, nem tudjuk folytatni a tanulást. De nem így történt. Segítettek a gyerekek. Két VÜI/C.-s növendék: Lestyán Anita (Orosháza) és Schweiger Emil (Keszthely) a kezdők tanítását vál­lalták, pedig érettségire, felvételire ké­szültek és közben- decemberben még Nemzetközi Nyelvvizsgát is tettek japán nyelvből. Egy osztályt volt növendékünk, Pirithy Anikó vállalt (Bp. Zugló), aki az Eötvös Loránd Tudományegyetemen japán-pedagógia szakos hallgató. A kez­dők - japán szokás szerint tartott - év végi záróvizsgáján megköszöntem mun­kájukat. Verrasztó Annamária (Békásme­gyer) japán nyelven gyönyörű szépen el­mondott imája, értük is szólt. Azoknak a gyülekezeteknek, akiknek a nevében ezeket a tanulókat iskolánknak felvételre ajánlották, ezúton mondok kö­szönetét. Paizs Gáborné Budapesti Evangélikus Gimnázium japán nyelvtanár Egy lakástüz utóélete Evangélikus Élet 1996. augusztus 25. Emlékműavatás Gerényesen Szép a Dél-Dunántúl dombjai­nak és hegyeinek vonulata. Ezt nemcsak érzelmi elfogultság mon­datja velem, mivel szülőfalum is domb alatt húzódik. Dombok hul­lámzása emlékeztet azokra a fáj­dalmas, háborús élményhullámok­ra, melyeknek nyomai ott fészkel­nek még az elhunytak utódainak szívében és a sírdombokban. Ezek a sírok nem szülőfalum gyülekezetének egykor virágzó le­ánygyülekezetének, Gerényesnek temetőjében domborulnak, ahol unokák is leborulhatnának, hanem egykori harcmezők körzetében, ahol sokszor csak tömegsírokba történhetett a temetés. Több mint 50 évvel a harcokban küzdők halála után a hálás utódok emlékművet állítottak a gerényesi önkormányzat által rendelkezésre bocsátott telken. Az anyagi fede­zet döntő részét a falu szülötte, Heinrich Becht biztosította, aki az avatás ünnepén meghatottan ecse­telte azokat a háborús éveket, me­lyeket ifjúként élt át. Az emlékmű terve Zárth István gondolataiban fogant meg, kinek édesapja is a há­borúban tűnt el és ezért a neve odakerült az emléktáblára. Ökumenikus szertartás kereté­ben történt az avatás, Vértesy Ru­dolf dombóvári evangélikus lel­kész, valamint a vásárosdombói római katolikus lelkész szolgálatá­val, akiknek gyülekezeti hatósuga­rába tartozik ez a 300 lelket szám­láló község. Felkérésre e sorok író­ja német nyelven hirdette az igét és áldotta meg az emberi hála em­lékművét. Ugyanis a negyvenes években konfirmálkodtam és kon­firmandus társaim közül voltak gerényesiek is, kiknek édesapjuk, avagy testvérük, mint saját bátyám is, csatamezőn harcolt. HETI KÖNYVAJÁNLATUNK Hitoktatáshoz segédkönyveket ajánlunk tanároknak és tanu­lóknak. Ferenczy Zoltán: Hitünk alap­jai 102,- Ft Dedinszky Gyula: A Biblia néprajza 123,- Ft ßrönvalszky Kfäqly; färfcolt egyháztörténelem 2 kötetben 1120,- Ft Hunyadi László: A világ vallás­földrajza 680,- Ft Magyarország áttekintő törté­nelme 400,- Ft Fabiny Tibor: Az evangélikus egyház a magyar művelődés századaiban 112,- Ft ÚJ KÖNYVEK! Veöreös Imre: Az Újszövetség színgazdagsága 780,- Ft Hernád Tibor Istenes nép­mesék és Krisztus-legendák (ifjúsági) 220,- Ft Az ünnepet felemelőn keretezték énekkari számok, szavalatok, beszé­dek, a magyar és a német himnusz fúvószenekar kísérettel, hiszen a hazaiak és helyiek mellett ott voltak a kitelepítettek nagy számban. Az emlékmű közelében álló evangélikus templomon többször megakadt a tekintetünk, fájdalmas szívvel. Valószínű, hogy az emlék­mű tovább fog állni, mint a temp­lom, melynek állapota nem teszi lehetővé istentiszteletek tartását és egyébként is pár lélekből áll a kis közösség. Az egykor virágzó gyülekezetét a háború utáni szo­morú események vihara elvitte. De a gyökerek helye az itt maradt, ahol egykor az Istenbe vetett hit gyökerei megindultak, sarjadtak, termőre fordultak. A szülőföld szeretete is még haza vonz, akkor is, na a gyökér helyére már csak emlékművet lehet állítani az el­hunytak, az áldozatok számára. Legyen emlékük áldott és az emlékező hazaiak és kitelepítettek szívében, életében a hit gyökere teremjen jó gyümölcsöket! Szimon János KÜLMISSZIÓI KÖRKÉP Samburu Biblia Számunkra teljesen természetes, hogy gondolatainkat betűk megha­tározott sorozatának segítségével papírra vetjük. Ám az ókori föníciai tudósoknak, akik kb. 4000 évvel ez­előtt az első ábécével megajándé­kozták az emberiséget, ez egészen forradalmi felfedezés volt. Egy fon­tos részletről - a magánhangzókról - azonban még ők is megfeledkez­tek. Később a görögök egészítették ki az írásrendszert. A keresztyén misszionáriusok évszázadok óta oroszlánrészt vál­lalnak a világ nyelveinek írásossá tételében. A középkorban római betűk használatával szerzetesek) jegyezték le az óangol hangrend- ízért, a VIII. században Cirill-^egy szláv püspök és misszionárius - fejlesztette ki a szláv nyelveknek megfelelő, ma róla elnevezett cirill ábécét. Az utóbbi évtizedben több száz törzsi nyelv írásrendszerét terem­tették meg misszionáriusok annak érdekében, hogy saját anyanyelvén éljen el a Szentírás emberek száz­ezreihez. Annak ellenére, hogy so­kan az ősi civilizációk rombolásá­val vádolják a misszionáriusokat, biztosak lehetünk abban, hogy ők tették a legtöbbet a világ nyelvei­nek megőrzése és ápolása érdeké­ben. így van ez Kenyában is, ahol az északi, samburu területeken az an­gol és szuahéli nyelvű oktatás jól megszervezett, de a törzsi sambu­ru nyelv fennmaradásával komoly gondok vannak. Csak nagyon ke­vesen emlékeznek az ősi, idegen hatásoktól mentes samburura. Az idősebbek közül még néhány em­ber számára élő a népi hagyo­mány, ismerik a szájról szájra to­vábbadott történeteket, meséket. Ezek felkutatása és lejegyzése az egyetlen megoldás, hogy az eltű­nőben lévő samburu nyelv ne hal­jon ki, és az ott élő emberekhez anyanyelvükön jusson el a keresz- tyénség üzenete. Egy - evangéli­kus egyházi alkalmazásban álló -, ma is Kenyában dolgozó fiatal B misszienárius-tházaspár összeállí­totta a samburu abc-t, és azt rész- ’■ 1 é'téá rá'agyar ázat tál együtt terjesz­tik az őslakosok között. Céljuk, hogy ennek alapján a Bibliát és egyéb keresztyén irodalmat sam­buru nyelven adhassanak az embe­rek kezébe. Ez sok energiát és időt vesz igénybe, mert először a helyi emberekkel, egyházzal és kor­mánnyal kell jó kapcsolatot kiala­kítani, hogy munkájukat elfogad­ják. Kérik közbenjáró imádságain­kat azért, hogy találjanak elkötele­zett samburu keresztyéneket, akik ebben a szolgálatban mellettük áll­nak és aktívan segítik őket. Hi­tük, szeretetük és hivatástudatuk Krisztusban gyökerezik. Vezérigé­jük: „Istennek semmi sem lehetet­len”. A Fellow Workers nyomán: Horváth Tünde Kedves Lenke! Annak idején újsághír adta tudtunkra, hogy társashá­zukban gondatlanság miatt tűz támadt. A legnagyobb kár a Maga kis otthonát érte. Elképzelni sem tudom, mit érezhetett, amikor hazaérve, kiégett lakása üszkös rom­jait meglátta. A Lélek késztetett arra, hogy a hír olvasá­sa után azonnal tollat fogjak és vigasztaló, bátorító leve­let írjak Magának, mint családunk igaz, jó barátjának. Együttérző testvéri szeretettel felajánlottam segítségün­ket... Fájlalom szükséges tárgyainak pusztulását, de külö­nösen készülő értékes tudományos munkája kéziratá­nak, no meg mindentudó számítógépének elpusztulását, sajnálom. Mélyen együttérzek Magával... Tüdőm, ilyen­kor, a romok láttán, elkeseredve fel-feltör a szívből: „Mi­ért? Miért engedte meg ezt Isten? Hát ilyen a mi Iste­nünk?” TUdjuk, hogy ami elpusztult, az „csak” tárgy volt. Ittmaradó, eléghető, elmáló tárgy. Fő, hogy Magát megmentette a fűzből! „Miért?” - kérdi csalódott keserű fájdalommal szívünk és eszünk? Az ember eszébe jut ilyenkor a mindenható Isten. Szolgálatom és életem so­rán, a sok-sok bibliai ige közül az egyik, talán apokrifus könyvben találtam ezt az üzenetet, amely ezt mondja: „Sokat, amit mi fájdalomnak és bajnak nevezünk — magunk okozunk magunknak. Az, amit magunk nem okozunk - szüksé­ges és Isten üdvözítő akaratából van. El lehet ezen gondolkodni! De mi minden esemény mögött Isten kegyelmének intését és szeretetet érezhetjük. A megbocsátani kész szeretetet, és üdvözítő kegyelmét. Várakozásomnál nagyobb volt levele megérkezésefö­lötti örömöm. Hát még tartalma! Elfogadta és megértet­te levelemet. írja, hogy altatóval sem tudott aludni. Imádkozott és közben kiadásait, kárát számolta, majd zavartan átcsúszott a Miatyánkba... miközben egyfoly­tában szivárgott a könny a szeméből. Azt írja, nem érti, miért kellett végignéznie otthoná­nak, múltjának ezt a szörnyű pusztulását? Mintha saját kivégzését látná. Aztán arra gondolt, a nemes szív nemes gondolatával milyen sokan megélték ezt útban Ausch­witzba, útban Boszniából!... „És megtaláltam az első fogódzót: TÚLÉLNI!” Azután megragadta a másodi­kat, „ha Isten meghagyta életemet, ha nem roppantam bele: ÚJRA KELL KEZDENI!” De lesz-e ehhez elég testi-lelki-anyagi ereje? És jön a válasz: „Lennie kell!” És akkor az újrakezdéshez Isten barátokat, szomszédo­kat, tanítványokat, ismerősöket és munkatársakat kül­dött. Sokat!... Jöttek, segítettek, javítottak, fúrtak-farag- tak, takarítottak, rendezkedtek... „És akkor megértet­tem Isten akaratát! Életemben végignéztem mindenem pusztulását, de láthattam azt is, hogyan hat ez másokra! És a szeretet megóvott, felemelt és ez a kegyelem! Már tudok halványan örülni, reménykedni, elcsendesedik bennem a sokk okozta rémület és működik már a hu­morom is...” Jól van, Lenke! Legyen hálaadás és magasztalás ezért Istennek! De éppen születésnapja - újjászületése? - reg­gelén írt levelében elhelyezett utólag egy cédulát. Ezen ír­ja, hogy érettségi előtt álló kedves tanítványai betegsége idején meglátogatták. Egyikük észrevétlenül egy igés jel­zőt tett asztalára. Az igei üzenet: „A világ pedig el­múlik, és annak kívánsága is; de aki Is­ten akaratát cselekszi, megmarad örök­ké!” (ÍJán 2,17) Isten igéje élő és ható! Ugye, nem haragszik meg rám, kedves Lenke, ha ide­írom levele utolsó szavait, mint egy megrázó prédikáció záró mondatait. „Az ember Istennek és szü­leinek köszönheti az életét. Én eddig több, mint ötven évet éltem. Ami még ezután van - második életemet - Istennek és hű embereknek köszönhetem. Értük és nekik fogok élni!" Sokak nevében én is köszönöm, kedves Lenke levelét. JUdja ott magát kitéphetetlenül Istenünk, Atyánknak hűséges, hatalmas kezében. Levelére csak Áment tudok mondani. Sok szeretettel üdvözlöm! Sümeghy József ITT A NYÁR! NYARALJUNK!? Az idei nyár „elmaradt” ... Nem az időjárás miatt Északi barátainktól halljuk néha fanyar humorral: „nálunk az idei nyár július 5-én délután volt...” Ők természetesen a hűvös klímára utalnak, de attól tar­tok, hogy hazánkban is, széles tömegek számára az idei nyár, pontosabban az igazi nyaralás elmaradt. Nem a kedvezőtlen időjárás miatt, hanem sokkal in­kább a szociális, gazdasági „jégkorszak” miatt, ami le­hetetlenné teszi sokak számára még az országon belü­li utazást, kikapcsolódást, pihenést is. A Balaton már régen nem „magyar” tenger. Gyenesen konferenciázó fiataljaink alig találtak magyar nyelvű képeslapot, nem is szólva az árakról, melyek már csak a márkával fizetők számára elviselhetők... Vajon meddig lehet büntetlenül hajtani egy népet? A kövfetkezmények máris ijesztően mutatkoznak: az idén soha nem tapasztalt mélypontra zuhant a szüle­tések száma. Ezzel szemben a várható életkor 10 év­vel alacsonyabb, mint a szomszédos Ausztriában... Egészségtelenül élünk, táplálkozunk. Nem mozgunk, nem sportolunk eleget. De mikor, miből? - kérdezik sokan joggal... Önpusztító nemzet lettünk?! Nincs megállás egy hónapra se, egy hétre se, egy napra se?! Szeptemberben, az első hittanórákon egyre in­kább félve merem már csak faggatni a gyermekeket: ki merre járt a nyáron? Fájdalmassá nőtt a szakadék: 1-2 gyermek ugyan büszkén dobálózik a divatos sza­vakkal: „spanyolban, görögben jártunk...” De a többség kissé szégyenkezve vallja be, hogy csak a pár kilométerre lakó nagymamánál nyaralt... Ami per­sze lehetett tartalmasabb, mint egy százezer forintos luxusutazás, de mégis, a nyárba talán még valami más is belefért volna. Például, hogy együtt legyen 1-2 hétre az a család, mely 11 hónapon át talán csak egy fedél alatt alszik, de tagjai alig „ismerik” egymást... Belső ritmuszavar Meggyőződésem, hogy az előbbiekben felvázolt komor kórképért nem egyszerűen csak a külső gazdasági körül­mények vádolhatok. Hiba a „mi készülékünkben” is van. Ha egész életünk ritmusát vesztett rohanás, akkor azon egy keservesen összespórolt nyaralás nem segít Amikor a világmindenség és az ember teremtője a hetedik napon megpihent, „modellt” adott a képére és hasonlatosságára formált teremtményének. Ezt a ritmust erősítette meg a harmadik parancsolattal, melyben az ünnep ajándékára hívja föl figyelmünket. Megállni, pihenni, költekezni nemcsak a nyári hónapokban és nemcsak a Kanári-szige­teken lehet... Kiszakítani legalább egy félnapot a hétköz­napi robotolásból, kimenni a jó levegőre, a természetbe, egyedül vagy közösségben - ez nerr^nyagi kérdés! Ez már - bármennyire is furcsán hangzik - egyenesen az egészséges hit kérdése is. Vallom-e * Luther Mártonnal együtt, hogy „Isten adta testemet, telkemet, szememet, füle­met és minden tagomat, értelmemet és minden érzékemet és ezeket most is fenntartja... ” Nem akaija, hogy idő előtt el­kopjak, ezért ad életünknek rendet, ritmust. A nyár lassan véget ér, talán sokak számára való­ban igazi pihenés, nyaralás nélkül. De ahhoz, hogy életünk egészséges ritmusát visszanyerjük, nem kell jövő júniusig várni. Elég, ha meghallod újra a harang hívogató hangját, Jézus szavát: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhel­ve, és én megnyugvást adok nektek... ” Tudom, ez nem beváltható „üdülési utalvány”, de nem is üres kegyes frázis, olcsó vigasz. Csak ki kell „próbálni...” Gáncs Péter

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom