Evangélikus Élet, 1996 (61. évfolyam, 1-52. szám)
1996-06-16 / 24. szám
Evangélikus Élet 1996. június 16. m |fe GYERMEKEKNEK M. A ALÓ K N A K JOSEF OSTERWALDER: Vakációóó! Már csak három nap, már csak kettő, már csak egy, és kezdődik a vakáció. Jól kipihenem magam, nagyokat úszom, kirándulok az erdőben, élvezem a semmittevést, kerékpározom. Nagyon várom már a vakációt. Az első nap túl korán ébredtem, mert csengetett a postás. A második nap esett az eső, ezért nem nyitott ki a strand. A harmadik nap kidurrant a kerékpárom gumija. Egészen másként képzeltem a vakációt. A barátaim elutaztak, a semmittevés unalmas. Segítsek valakinek? Szünidőben?? Mikor áll már el az eső, mikor jönnek vissza a barátaim? Már csak három nap, már csak kettő, már csak egy, s kezdődik végre az iskola. Istenem, ez a vakációm története. Túl sokat várok valamitől, és nagyot csalódom. Miért van ez így? ISTEN PARANCSOLATAI Harmadik parancsolat: „SZENTELD MEG AZ ÜNNEPNAPOT!” Egy falusi vasárnap Kis falunkban messze hangzik a vasárnapi harangszó. János bá, a harangozó nagyokat lódít a harangon, úgy hívogatja a falut Isten házába. Még csak elsőt harangozott János bácsi, de Molnárék kapuján máris kifordult az öreg „ma- mó”. Kendője alatt viszi az énekeskönyvet. Messzi van még az istentisztelet ideje, de ezt a jó órácskát ki kell használni. Ez a „mamók” ideje. Egymás után nyílnak a kiskapuk és verődnek csoportba az asszonyok, hogy fnegtárgyálják 'az éf- niuli hét eseményeit. Molnárék nagyija viszi köztük a szót. 0 a falu szája. Jaj annak, akit így vasárnap reggelenként a szájára vesz. Most is összebújva hallgatják a többiek. „Hallottátok, hogy mi történt Tóthéknál?” Ezalatt Molnár úr mérgesen készülődik. 0 még ráér, hisz a férfiak csak beharangozás előtt indulnak el nagy komótosan. De ma mintha semmi sem sikerülne. Borotválkozás közben jól megvágta magát. Most meg ez a fránya csizma nem akar sehogy sem felmenni. El is kerekíti csizmahúzás közben: „Hogy az a...” Molnámé éppen most osztja ki Pali és a kis Mariska adagjait, egy-két nyakleves formájában.- Ebadta kölykei, mindig itt ricsajoztok a lábam alatt, mikor úgyis annyi dolgom van. Apátoknak tiszta inget adni, az ebédet feltenni, és még a templomba is elmenni... Közben a gyerekek hajbakaptak. Pali megrángatta Mariska coplját, és máris kész a testvérháború. Alaposan megtépázva kerültek ki egymás kezéből. Mariskát persze újból kellett fésülni, Pali meg bepiszkolta az ünneplés ruháját. De már harangozza is János bá a másodikat, a hívogatót. A gyerekek is útnak indulnak nagy durcásan. Pali, aki az idén konfirmált, fent ül a kóruson. Hát az kész gyönyörűség, mi mindent lehet ott csinálni. A nagyobbacska fiúk az orgona mögött még játszani is szoktak. Pali egyik havetja azzal szokott foglalkozni, hogy a hátsó padokat faragja a bicskájával. Mariska irigyli is Palit, mert szeretne már ő is együtt lenni ott fent a nagyokkal. Pali ezen a vasárnapon hiába várja a barátját. Elindult ugyan a templomba, de útja a focipálya mellett vitt el, és ő nem tudta megállni, hogy ne álljon le nézni a meccset Zoli már a beharangozást sem hallja, csak a bírói sípszóra figyel. A harmadik harangozásra összegyűlik a gyülekezet. Felbúg az orgona, és a hívek belekezdenek az énekbe: „Örül mi szívünk, mikor ezt halljuk; A templomba megyünk, hol Úristennek szent igéjét halljuk.” De valóban úgy volt-e? Hangzott az ige, hallgatták a Molnárék is, meg a többiek is, de valóban meg is hallották? A prédikáció épp arról szólt, milyen drága ajándék az ige, és mégis milyen sokan nem becsülik meg. Eközben az öreg mamónak mind mélyebbre kókadt a feje. Elbóbiskolt. Molnár úr elégedetten gondolt arra, hogy lám, ő minden vasárnap hallgatja az igét. Bezzeg a szomszéd, a Varga soha nincs itt. Molnárnénak eszébe jutott, hogy mégiscsak fel kellett volna tenni a levest. A lányok fel- felpislantgatnak a kórusra, a fiúk felé. Azok persze mikor észreveszik, mindjárt jobban kihúzzák magukat. Paliék is jól elszórakoznak az orgona mögött. Egy legyet fogtak, kiszedték a szárnyát és nagy élvezettel sétáltatták a cementpadlón. De ki hallgatta akkor Isten igéjét? Mindenki meg volt győződve arról, hogy ő. Azzal a megelégedettséggel jöttek ki a templomból, hogy ma eleget tettek Isten parancsolatának; • „Szenteld meg az ünnepnapot!” Ai A gazdasszonyok«iettek haza, befejezni aíSzést. A férfiak betértek valahová fél deci „étvágycsinálóra”. Az öregebbek folytatták a pletykát ott, ahol abbahagyták. Paliék rohantak a pályára, hátha még elcsípnek valamit a második félidőből. A Jóisten meg lehet, hogy szomorkodva nézett le ezen a vasárnapon erre a gyülekezetre. * Luther Márton így ír Kis Káté című könyvecskéjében: Isten igéjét és az igehirdetést meg ne vessük, hanem szentnek tartsuk, örömest hallgassuk és tanuljuk Az ünnepnap megszentelése nem egyszerűen abból áll, hogy elmegyünk a templomba. De figyelmesen meg kell hallanunk az igét is, mert Isten azon keresztül szeretne megszólítani bennünket. Jó, ha meghalljuk az 0 szavát! J.G. A gyermekrovat készítői stábjának címe: Cselovszky Ferenc, 7064, Gyünk, Petőfi u. 359. Luther: A szolgai akarat című munkája először magyarul Különös könyvet tartok a kezemben. 240 oldalnyi tömöri írás, több mint ol-\ vasmány, szinte le-1 xikon. Eltűnődöm, valakinek a halála után 450 évvel érdekes lehet írása és aktuális a mondanivalója? A réfor- mátor azok közéi tartozik, akinek kérdésfelvetése mélyen biblikus és aktuális egyszerre. Válaszai pedig a Szentírásban gyökereznek. Ezért időtállóak Luther Erasmussal vitatkozik művében. Erasmus kortársa, művelt humanista teológus. Róma egyházának hű fia, pápák tanácsadója, szellemesen írja róla a könyv egyik fordítója, Weltler Sándor: „egytagú zsinatnak” tartotta magát. Volt műveltsége és szakismerete hozzá. VIII. Henriktől évjáradékot kapott tanácsaiért. E zseniális gondolkodó s teológus Szabad akaratból című munkájára válaszul írja Luther a De servo arbitrio (A szolgai akarat) című művét. Szakértők szerint a reformátor alaposan végiggondolt és teológiailag mélyen megfontolt, jól kidolgozott munkát adott ki kezéből 1525-ben. Lássuk, miről szól a könyv? Ha tartalomjegyzékét nézzük, öt részre oszlik, s 21 fejezetre. Igazi teológiai fejtegetés rejtőzik minden cím mögött: Példaként néhány: Hitbizonyosság. A rejtőzködő Isten. Isten és a Gonosz. Bibliai Antropológia. A szolgai akaratról szóló tanítás. Hitvallás és nyilvánosság. Tanítás és élet. Az emberi akarat. Az egyház titka. A kegyelem fénye. Amikor Luther vitatkozik, érvrendszerében még Erasmus érzelmeire is hatni kíván. „Nem hiszem el, hogy annyira megromlottál volna, hogy ezeket szíved szerint tanítod és valóban így szeretnéd látni, csupán azt kívánom neked megmutatni, mi mindent kell oktalanul összevissza fecsegnie annak, aki a rossz ügy mellé áll, továbbá mit is jelent Isten és az írás ellen vétkezni... ” (27. o.) Luther szenvedélyes hangvételű vitairata a meggyőződés tüzétől izzik és a meggyőzés szándékának nemes indíttatása átsüt a könyvön. Üdvösségünk titkáról tanít és Krisztushoz akar vezetni. A könyvet fordította: Jakab né Csizmazia Eszter, Weltler Ödön és Weltler Sándor. Lektorálta. Tölli Balázs. Kiadta a soproni Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium. Meleg hangú előszóban ajánlja a könyvet dr. Lamp ért h Gyula líceumi igazgató. A címlapot és a könyv illusztrációit Széli György grafikusművész készítette. A mű 1500 példányban látott napvilágot. Illesse elismerés és köszönet azok felelős fáradozását, akik e sokat idézett könyvet immár teljes terjedelemben a magyar olvasóközönség kezébe adták E jubileumi esztendőben egyháztörténei jelentőségű munkát végeztek A Líceum könyvkiadói vállalkozása külön figyelemreméltó. Legyen áldás a könyv olvasásán és gyakori használatán. D. Szebik Imre A MOST ELŐSZÖR... Május 11-én négy órás motorozás után érkeztem egy gyönyörű helyre a Mecsek lábainál. Váralján találkoztam azokkal a fiatal lelkészekkel és szervezőkkel, akik az első országos ifjúsági találkozó megszervezésén fáradoznak. Reménységünk szerint július végére már sok száz fiatalnak ismerősen fog csengeni Váralja neve, és sokan fognak hazatérni gazdag élményekkel. De ehhez arra van szükség hogy TE is ott légy! A helyszín csodálatos! Egy hatalmas, lankás, pázsitos táborhely. Régebben úttörőtábor volt. A dombok alján két tó húzódik. Kiépített medence is van, ahol lehetőség lesz a hőség elől egy kis időre elmenekülni. A szállás kőházakban, illetve a felállított katonai sátrakban lesz. A szervezők 800-1000 főre számoltak, de nem gond az sem, ha a létszám meghaladja ezt a számot. Csodálatosan gazdag programban lehet részed! Reggel és este áhítatok segítik a ráhangolódást Istenre, hogy az igazi célra tudjunk figyelni. A nap további részében párhuzamosan futnak a programok, így azon veszel részt, ami legközelebb áll az érdeklődésedhez. Fontos, hogy nem csak passzív, hanem aktív résztvevője is lehetsz a programoknak! Akit a komolyzene érdekel, illetve műveli is, az a váraljai evangélikus templomban találkozhat hasonló érdeklődésű társaival Hafenscher Károly (Hafó) vezetésével. Gondolok itt azokra a sokakra is, akik - velem együtt - a fóti Mandák-otthonban nevelkedtek. Akik inkább a könnyűzene „hullámhosszát” értik meg, azoknak a táborhely egy csodálatos lankáján felállított színpadát tudom ajánlani, ahol Smidéliusz Gábor "szervezésében 'T(£-i5f keresztyén' ,együttes, fog fellépni. A következő program a színjátszás, ahóvá Lupták György várja a jelentkező csoportokat bármilyen előadható produkcióval, valamint egyéni jelentkezőket is verssel, prózával stb. A képzőművésztelepen nemcsak kiállított tárgyakat lehet megtekinteni mindenféle művészeti ágból, hanem lehetőséged lesz tanulni is, megismerni egyes kulisszatitkokat. A szervező Koczor Tamás lelkész. A lehetőségek piacán a legkülönfélébb egyházban végzett tevékenységet ismerhetitek meg, illetve ismertethetitek meg valamilyen kiállítási anyag (fénykép, videó, gyülekezeti újság Szélrózsa ’96 (1996. július 24-27.) stb.) bemutatásával. A szervező: Andorka Eszter. Aki pedig megunja az egy helyben állást, arra vár a sport és kirándulás! A skála széles: vidám versenyektől elkezdve, focin, röplabdán keresztül a tájfutásig minden szerepel Szabó Vilmos Béla szervezésében. Országos találkozót szeretnénk! Eddig részt vehettél különféle egyházi táborokban, tanfolyamokon (Gyenesdiás, Fót, egyházmegyei, gyülekezeti táborok). Most azt szeretnénk, hogy valamennyien korlátozás nélkül találkozhassunk az ország minden részéből. Ifjúsági találkozót szeretnénk! Szüksége van a fiataloknak, akik válságokkal teli világunkban pályaválasztás, családalapítás előtt állnak, hogy kiemelten foglalkozzunk velük. De az egyháznak pedig rátok van nagy szüksége, hogy mindazzal a sok értékkel építsétek gyülekezeteteket, mely bennetek van Isten ajándékaként! Találkozót szeretnénk! Nemcsak „színházat”, hanem megteremteni annak lehetőségét, hogy épülhessünk egymás hite, értéke, tudása által. A beszélgetést, ismerkedést segítheti a késő esti teaház is. Néhány évvel ezelőtt vettem részt egy konferencián Mátraházán, ahol holland testvérek voltak a vendégek, s arra biztattak, hogy programokban gazdag ifjúsági találkozókat kell szervezni. Nyugaton ennek már komoly hagyománya van. Itt a lehetőség, hogy ebben a jó dologban felzárkózzunk hozzájuk. Miért fontos nekünk, fiataloknak összefogni? Azt hiszem, hogy mi érzékeljük legjobban azt, hogy mennyire hiányoznak a tartós, valódi lelki értékek kortársaink, vagy akár saját életünkből. Ezzel együtt soha nem látott mértékben terjedtek el hamis szellemi áramlatok (különféle pszichotechnológiák), pogány vallások, babonák. Ezek nem kis mértékben szedik áldozataikat, s kerülnek követőik az elmeosztályokra. Kit kerestek? - ez a témája a találkozónak. Keresők vagyunk, és szeretettel hívok most mindenkit, aki szeretné jobban megérteni az életét, s annak szilárd alapot találni. Mert lehetőségünk van megtalálni életünk értelmét Jézus Krisztusban, aki értünk jött a földre! Kedves fiatal barátaim! Ne habozzatok, jöjjetek a szélrózsa minden irányából! Thlálkozzunk, gazdagítsuk egymást! Hívjátok barátaitokat is, még ha nincs is kapcsolata az egyházzal, hisz így megismerkedhet annak munkájával! Kedves Szülők! Kérem, támogassák a fiatalokat, hogy ezen a helyen is lehetőségük legyen lélekben, lelki erőt gyűjtve készülni az előttük álló életre! Kérem a kedves Nagyszülőket is, hogy adják tovább unokáiknak ennek a találkozónak a hírét, mint ahogy nagyon sokszor nagymamák, nagyapák támogatták a fiatalok hitbeli épülését! Gyertek! Várunk! Tájékoztatásért kopogjatok be a legközelebbi lelkészi hivatal ajtaján! Jelentkezzetek mielőbb, mert ezzel a szervezést segítitek, de végső határidő nincs. Akár a helyszínen is lehet jelentkezni. Akkor találkozunk július 24-én Váralján! Baranka György „Isten patakja tele van vízzel!” (Zsolt 65,10) KERESED. .ISTENT? SZERETNÉL KÖZÖSSÉGRE TALÁLNI, ÚJ BARÁTOKAT SZEREZNI, RÉGIEKKEL TALÁLKOZNI? SZERETNÉL ÉRDEKES, A FIATALOK FELÉ NYITOTT MISSZIÓT VÉGEZNI? Akkor gyere el a KIÉ (Magyarországi Keresztyén Ifjúsági Egyesület) ez évi konferenciájára. A találkozó központi témája a misz- szió: Hogyan tudjuk ma Magyarországon a KIÉ adottságaival a Jézus Krisztusról szóló örömhírt továbbadni a korosztályunknak? A hét során az Ige, az alkotás, a Ten Sing, a sport és az irodalom segítségével igyekszünk megtalálni, hogy Isten kegyelméhez - minden embernek „vízzel teli patakjához” - hogyan vezethetünk másokat, és mi magunk hogyan élhetünk vele. Várunk szeretettel Albertibe 1996. június 30. és július 7. között. Jelentkezés június 20-ig a KIÉ irodában (Magyarországi Keresztyén Ifjúsági Egyesület, 1085 Budapest, Horánszky u. 26.1.18.) Megjelent a Credo tavaszi száma A karácsonyi első megjelenés után napvilágot IáOf ■rr? i tott a Credo Evangélikus Műhely im m liumuni/ininu ulliir-ivíordiilii újabb, tavaszi száW > Z.\U ii v/it/iA Jú/u->ríi ma. A borítón látLU 3 ható nyitott kapu a ImnliiRluliixről folyóirat szellemindurkii Kmliili ségét fejezi ki: a r* Sirír jll.lnnullirad lap minden valódi teológiai, művéí A cn vJ £ II/ imii Inliiflvú szeti és társadalmi ►•R liá/iik rx wikliik Janin) lü'tán értékre nyitott, s kuli (.ulirit-llu \«r az olvasók részéről LU ullunilK figyelő is ilyen fogadtatást I996 17 las kötet értékes tanulmányai között tallózzunk az alábbiakban. Néhai Groó Gyula irodalmi igényességgel megírt, Isten humanizmusa című teológiai esszéjét követően a folyóirat első témáját az idei Luther-évforduló adja. Ennek jegyében olvasható egyebek mellett a Svédországban élő Vájta Vilmos professzor tanulmánya, amelyben azt vizsgálja, hogyan illeszthető a lutheri teológia a keresztyén gondolkodás egészébe. Csepregi Zoltán a történelmi pietizmus - ezen belül Szeniczei Bárány György - lutheri gyökereit mutatja ki, Szon- tagh Pál a pedagógus Luthert mutatja be. Több nagyobb lélegzetű tanulmány született korunk megélénkült Jézus-kutatásának jegyében. McKnight amerikai professzor az előzményeket tárja fel, majd Cserháti Márta és Csepregi András elemzi korunk egy-egy jelentős Jézus-monográfiáját. Fabiny Tamás azt az újabb áramlatot mutatja be, amelynek során zsidó szerzők foglalkoznak keresztyének számára is eszméltető módon a Názáreti személyével és művével. Két írás született a millecentenárium jegyében. * Nemeskürty István a honfoglalás - magyarság — ke- resztyénség témakörben közöl a lapban szenvedélyes hangú tanulmányt, László Gyula régészprofesszorral , pedig Nagy László beszélget a honfoglalásról. Veöreös Imre kutatásait és személyes tapasztalatait ötvözi „Kétarcú évek” című tanulmányában, az 1945 és 1948 közötti egyházi életet bemutatva. Hasonlóan személyes hangon szól Frenkl Róbert a Testvéri Szó című iratról, tíz évvel a kibocsátás után. Nemcsak a születés körülményeit elemzi, hanem az egyházi közélet mai viszonyait is. Két neves szociológus tanulmánya ad külön értéket a folyóiratnak. Andorka Rudolt az ország elmaradottságának veszélyeiről ír, Szelényi Iván pedig azt vizsgálja, volt-e elitváltás a volt szocialista országokban a rendszerváltás után. A lap szeretne eligazítást kínálni a különféle kihívások közepette. Ennek jegyében íródott Szentpétery Péter tanulmánya a szektákról és egyéb valláspótlékokról, valamint Wiszkidenszky Aliz szociáletikai elemzése az abortusz kérdéséről. A lap emblémájaként szolgáló nyitott kapu Dürer munkája, akinek a reformációhoz kapcsolódó életéről és művéről Végh János művészettörténész professzor közöl tanulmányt. Dürer metszetei a Credo számos lapját is díszítik. Szigeti Jenő a ma annyira hiányzó csendről elmélkedik. Jánosy István és Somkuti Gabriella pedig színvonalas verseivel emeli a lap színvonalát. Bőséges olvasnivalót kínál a kulturális figyelő a könyvismertetésekkel és beszámolóival színházi és operaelőadásokról, valamint kiállítási kalauzaival. A Credo 190 Ft-os áron kapható a gyülekezeti irat- teijesztésekben és az evangélikus könyvesboltokban. A Sajtóosztály vájja az előfizetéseket is, annak érdekében, hogy ez a színvonalas folyóirat a jövőben is be tudja tölteni nemes hivatását. Fabiny Tamás I
