Evangélikus Élet, 1996 (61. évfolyam, 1-52. szám)
1996-10-27 / 43. szám
Evangélikus Élet 1996. októbei A jövőnek építkezünk Az egyetemi lelkészi szolgálatról, az egyetemi gyülekezetről és a diákok hitéletéről beszélgettünk Pángyánszky Ágnes egyetemi lelkésszel _ Kérem, röviden, mutatkozzon be olvasóinknak! _ Három éve végeztem a teológián, és 1993 szeptembere óta vagyok egyetemi lelkész. Közben az ELTE angol szakán is tanulok, második diplomámat készülök megszerezni. Még teológus koromban megválasztottak a Lutheránus Világszövetség közép-kelet-európai ifjúsági képviselőjének; a mi térségünet jelenleg négyen képviseljük. Ez a tisztségem 1997-ig ^érvényes. Férjem, Krámer György lelkész, Maglódon élünk. I Mit jelent az egyetemi szolgálat?- Kezdetben az volt a feladatom, hogy a munkaág lehetőségeit földerítsem, a munkát megszervezzem. A rendszerváltás után az egyházak ugyan megjelenhettek a felsőoktatási intézményekben, de azért ez a jelenlét annyi évtized után nem magától értődő. Állandó helyet csupán a római katolikus egyház kapott a volt Egyetemi Színpad helyén, a kisebb egyházak, így mi is, nem tudunk „odamenni”, nekünk kell hívni a fiatalokat. Mivel pedig az evangélikus diákok elszórtan találhatók meg egy- egy intézményben, ezért nekünk ez a forma alkalmasabb is. Jelenleg mintegy 250 evangélikus diákról tudunk.- Néhány évvel ezelőtt még elhangzottak egyébként jó szándékú aggályok, nem hetyes saíát gyülekezetüktől elvonni az egyetemistákat. ~ Úgy gondolom, mára már az aggodalmaskodók is megnyugodhattak: a két gyülekezeti forma nem egymás ellenére van. Be kell látni, hogy az egyetemisták gyakran kinőttek már az ifjúsági körből, s ez az a kor, amikor bizony el is szakadhatnak gyülekezetüktől. Különösen, ha más városban tanulnak. De így a folyamat nem szakad meg, mert a gyülekezethez tartozás állandó igény marad. S hát szívesebben jönnek olyan fiatalok közé, akikkel megegyezik az életformájuk, az érdeklődésük. így közösséget, barátokat is találnak. A mai magyar felsőoktatás elidegenített, induvidualizált, teljesítménycentrikus világában ez sem utolsó szempont. Mára már kialakult a gyülekezeti forma. Itt, Budapesten minden hétfőn este az Országos Egyház Üllői úti termében találkozunk, általában 30-40-en, de már voltunk hatvanan is. Sajnos, a vidéki egyetemeken a, lelkész hiány miatt nem tölthető be mindenütt az egyetemi lelkészi státusz, de nem mondhatunk le a vidéki egyetemeken tanuló evangélikus fiatalokról. A nagyobb egyetemeken működnek is csoportok. Nemrég találkoztam a szegediekkel, s úgy érzem, hogy például a szegedi egyetemeken, főiskolákon van további építkezési lehetőség.- Mit tapasztal: az utóbbi években nőtt-e az egyetemisták érdeklődése az egyház iránt?- Azt kell mondanom, hogy a várakozásokkal ellentétben számottevően nem nőtt a vonzódás. S ahol igen, ott a szekták fürgén megjelentek, nagyot merítettek - főleg vidéken. Ezért is nagyon fontos, hogy jelen legyünk, hogy megmutassuk értékeinket. S hívnunk kell azokat is, akik egyelőre csak érdeklődők, őket is meg kell nyernünk. Ezért is kell nagy gonddal mérlegelni, mennyire „egyháziaskodjunk”,.. Mint mondtam, a gyülekezeti keretek mára már kialakultak, presbitériumunk is van. A hangulat, a forma fiatalos, lendületes. A bibliaértelmezés, az áhítat után hosszú órákig együtt vagyunk, a diákként mindnyájunkat érintő kérdésekről, problémákról beszélgetünk. S hát persze kirándulunk, szabadidő-programokat is csinálunk. Az ökumenikus egyetemi mozgalomban aktívan részt veszünk.- Összegezve: mik a fő céljai az egyetemi gyülekezetnek?- Meg akarjuk találni az evangélikus diákokat, s befogadni őket közösségünkbe. Egyre többen jutnak a felsőoktatásba az evangélikus gimnáziumokból is, őket kezdettől már ismerősként hívjuk. Bár ez a gyülekezeti tagság csak néhány éves, de a jövőnek építünk: olyan keresztyén értelmiségi réteg felnevelése a cél, amely mind hivatásában, mind magánéletében keresztyén értékek szerint él és munkálkodik. Újlaki Agnes Új templomot szenteltek Porrogon •• ■ p Porrog községben ez idáig nem volt templom. A község lakosságának kb. 70%-a evangélikus. Korábban volt iskolájuk, abban levita-tanító szolgált, így volt hol összegyülekezni, istentiszteletet tartani. Az iskolát államosították, később óvoda létesült benne. Az istentiszteleteket váltakozó helyen tartották. Az ingatlanrendezések során a helyi önkormányzattal úgy állapodtak meg, hogy az épület marad a önkormányzat tulajdonában és az egyház pénzbeli kárpótlást kapott. Ugyanakkor az önkormányzat tulajdonában volt egy egyedül álló torony, melyhez nem tartozott semmiféle épület. Az önkormányzattal történt megállapodás alapján ehhez a toronyhoz kapcsolták a templom épületét is, - amint a képen látszik szép egységben áll most a templom, a község központjában, a bevezető országút tengelyében, kiemelkedő helyen. A templomszentelésre érkező D. dr. Harmati Béla püspököt a helybeliek és környékbeliek nagy sokasága fogadta. Lelkészük, Sikter János most Porrog- szentkirályon, alig pár kilométerre lakik, együtt gondozza a két falut. Ő mondta el, hogy valamikor Porrog volt a központ, az 1700-as évek elején. Azután került át a fejlődő Por- rogszentkirályra, ahol áll templom és parókia. Mégis állandó kívánság és vágy volt a porrogiakban, hogy legyen saját templomuk. Ezt a kérdést oldotta meg a kártalanítás. A pénz kiutalása késett, ezért csak 1994-ben készülhetett a terv és utána a megvalósítás. Krizsán András építész tervei szerint épült a templom, oldalbejárattal, de szorosan összeépítve a meglévő toronnyal. .Belseje fehérre festett falú, a sokszögű belső teret ötletesén használták ki az oltártér kialakítására. Karzattal és összenyitható kisebb teremmel növelhető a területe. Harmonikus, szép alkotása a tervező építésznek. A szeptemberi esőfelhők is eltisztultak a falu felett, amikor elkezdődött a szertartás a templomajtó előtti kulcsátadással és imádsággal, majd elfoglalta helyét a gyülekezet. Sok vendég is érkezett erre a napra, az egyházmegyéből, de távolabbról is. Népes küldöttséggel jött el a Budapest-rákospa- lotai gyülekezet, a porrogiak társgyülekezete, hiszen a gyülekezet lelkésze tőlük jött ide szolgálni. Azóta tart a partnerkapcsolat közöttük. A püspöki igehirdetés 2Tim 1,10 alapján szólt arról, milyen öröm, hogy új temploma lehet a falunak. Szent István korában minden tíz falunak épült egy templom. Ma az a kívánság, hogy legyen minden faluban templom - és ebbe az irányba tett nagy lépést Porrog. Ez a templom Isten háza és a gyülekezet háza. Krisztus keresztje van rajta és ez az élet jele. Itt Jézus szava szól, feléje irányulnak a tekintetetek. Kell ez a templom, hogy legyen ünnepünk, hogy legyen vigasztalásunk, legyen hol Istent kérni, imádni és magasztalni. Megemlékezett a püspök arról a munkásról, aki az építésnél lelte halálát. Leszédült az állványról. A szédülés ellen is segít minket, ha felfelé nézünk. Segítse e templom életünk menetét abban, hogy az ember tudjon bízni az emberben, hogy itt erősödjék a lélek és a szív, mutatkozzék meg a magatartásunkon, hogy innen jövünk! Smidéliusz Zoltán esperes Pál apostollal együtt mondta el örömét (Fii 4,4) és ez az öröm annak szólt, hogy feltámadott Úr örömüzenete megszólalt itt! Dr. Sólyom Jenő egyházkerületi felügyelő a spk munkát és , áldozatkészséget látta meg. és köszönte meg a. gyülekezetnek. Nagy- bocskai Tamás egyházmegyei felügyelő a gyülekezet erősödését látta meg és kívánta, hogy ez tovább folytatódjék. Szekeres Elemér, aki 15 évig volt a gyülekezet lelkésze, a Lélek gyümölcseinek megmutatkozását kérte a jövőben. Veperdi Zoltán a rákospalotaiak lelkésze a közös reménységről beszélt üdvözlésében és egy énekes- könyvcsomagot adott ajándékba a templom számára. Mackó Gyula plébános a buzgóságot emelte ki a gyülekezet jó tulajdonságaiból, Horváth Zsolt polgármester a közösség ápolását, a tenniakarás eredményességét dicsérte, mert ez a nap mindenképpen a fejlődés útját jelenti a falu életében. Krizsán András köszönetét mondott, hogy a megbízást megkaphatta és arról tett bizonyságot, hogy büszke erre az alkotására. 1996-ban a Dunántúl egy kis falujában új templom épült. A régi gyülekezet az új templomában járulhat Istenének színe elé, akitől minden áldás és az élet megújulása származik. Tóth-SzölISs Mihály KARL SCHWARZ A teológia az egyetemen Egyháztörténeti és jogi szempontok (A Teológiai Akadémia évnyitóján hangzott el bécsi vendégprofesszorunk előadása a fenti címmel. Ennek egyik részletét közöljük) A budapesti fakultás történetével folytatom, Prőhle Károly és Fabiny Tibor professzorok szóbeli és írásos közléseire hagyatkozom. Ők hívták fel a figyelmemet arra a szoros személyi és intézményi összefüggésre, amely Pozsony, Sopron és Budapest között állt fönn. Hogy ezt megvilágítsuk, ismét vissza kell pillantanunk a történelemben, nem éppen 1557-ig, a soproni schola latina alapításáig, amely dátum a budapesti fakultás pecsétjén szerepel (ezt láthatják a mai ünnepi ülés meghívóján is), hanem 1912-ig. Ebben az évben alakult meg Pozsonyban a Magyar Királyi Erzsébet Thdományegye- tem, mely az első világháború idején, 1914. október 3-án nyitotta meg kapuit. Ezt a napot tudatosan választották: ekkor volt az Academia Istropolitana megalapításának 450 éves jubileuma, Mátyás király Dicsérjétek Istent szentélyében... Luther reformátori művének hatása a korabeli magyarországi liturgiára Mint ismeretes, a XVI. századi hogy az egyes elemek gyülekezeti Magyarországon gyorsan terjedtek Luther tanai, melyekben a szentírás és az apostoli kor mértéke szerint szorgalmazta a korabeli egyház megújítását. Ezek a megtisztító erejű gondolatok adták az egységet a szellemileg, majd térben is szétszabdalt Magyarországon Luther követőinek. Luther istentiszteleti teológiáját az ige és a szentség egysége határozta meg. Két írásában foglalkozik részletesen az úrvacsorás istentisztelettel: a Formula missae et commu- nionis-ban latin nyelvű rendet ad a nyelvben jártasak számára, melyet úgy alakított ki, hogy a korabeli miséből törölte a teológiaüag elfogadhatatlan mondatokat, a rend mintegy 90 százalékát azonban gondosan megőrizte. 1526-ban megjelent Deutsche Messe című munkájában pedig az anyanyelvű istentiszteletet kívánta szabályozni Wittenbergben. Ebben a rendben néhány gregorián tételt (pl. Alleluja, Credo...) gyülekezeti énekkel helyettesített. E néhány változtatás mellett azonban érvényesül az a régi értéket őrző, továbbápoló magatartás, mely mértékadóvá vált a németföld más fejedelemségeiben is. Ezzel a szellemiséggel találkozha- j/! tunkra XVI.jSzázad Magyarországán, is. Az istentiszteletek menetéről Héltai, Gáspár. 1550-es nyomtatott agendája, az 1560-as évekből való boroszlói kézirat (mely Szegedi Gergely énekeskönyvében maradt fenn) és Huszár Gál 1574-ből való énekeskönyve szolgáltatják a legfontosabb forrásokat. Ezek szerint a vasárnapi istentiszteletet az Introitus Zsoltárral kezdték, majd bűnvalló ima következett Kyriével, melyhez a Gloria csatlakozott. Az epistolai igét rövid ima (kollekta) előzte meg, majd a gregoriánból átvett Graduate és Alleluja szólalt meg. Ez vezette be az Evangéliumot, a Hitvallást és a prédikációt, melyet a lutheri reformáció tett az istentisztelet szerves részévé. Gyülekezeti ének következett, majd általános könyörgő imádság. Ehhez az évszázados hagyomány szerint közvetlenül csatlakozott az úrvacsora nagy bevezető imádsága, melybe szervesen épült be a Sanctus. A szerzési igék után úrvacsoravétel közben énekelték az Agnus Deit. Az istentiszteletet Miatyánk, ima és Ároni áldás zárta le. Kézenfekvő a tartalmi párhuzam mai énekverses rendünkkel - tudva, énekkel való helyettesítésének gondolata Luthertől származik azt azonban látnunk kell, hogy eleink sokkal többet megőriztek a régebbi formákból is, mint amennyit hosszú puritán szellemiségű századok után mára feltámasztani sikerült. A liturgikus fonnák gazdagságát jelzi, hogy az úrvacsorás istentisztelet mellett a XVI. században protestáns gyülekezetekben is tovább élt a zsoltáréneklésre épülő reggeli és esti könyörgések gyakorlata, az hogy a legerősebb gyülekezetekben sokáig megmaradt az egyházi esztendő ünnepeire utaló színű papi ruha használata is, hogy az egyházi muzsikát magas szinten, sokrétűen ápolták úgy, hogy az istentiszteleteken a lelkész, a gyülekezet, a kórus, később az orgona, nagyobb városi gyülekezetekben pedig zenekar is szolgált. Payr 1924-ben írt egyháztörténeté- béh külön felhívja a figyelmet a XVI. századi liturgia zenei gazdagságára, ezen belül a természetesnek vett papi éneklésre. Ezeknek az istentiszteleteknek a formai gazdagságát a műfajok változatossága adta, tartalmának erejét pedig az, hogy az elhangzó - elénekelt - mondatok nagy része a Bibliá- -. ból szólalt meg, a többit pedig évszázadok -istentiszteleti kultúrája for- lomádta. vurút , Több tényező hatása kellett ahhoz, hogy ez a virágzó liturgikus élet a magyar gyülekezetekben fokozatos hanyatlásnak induljon. Az ország nagy részét sújtó török uralom, a kálvini reformáció erősen puritán ágának jelentős térhódítása, és az egyre kegyetlenebbé váló ellenreformáció együttes hatására indult meg ez a folyamat. Egyháztörténelmünk sajátsága, hogy a liturgia radikális leegyszerűsödése a magyarországi német és szlovák gyülekezetekben nem következett be. Végül gondoljuk meg még egyszer, ilyen gazdagságot felvonultató istentiszteleti rendek, gyülekezeti énekeskönyvek, magyarra fordított gregoriánt tartalmazó graduálok, templomi berendezési tárgyak utalnak arra, mit is jelentett a reformáció korában élők számára az 1500-as évek végén született énekben megszólaló gondolat: „ Tégedet illet, Urunk Tiszteletünk és hálaadásunk hódolatunk énekünk Ünnepet szentelésünk ” Ek. 276., 3. vsz. Finta Gergely egyeteméé, mely a késő középkori Pozsonyban néhány éven át élénk szellemi pezsgést hívott életre. E'- re a fényes humanista múltra akartak emlékeztetni a háborús események közepette. Az Erzsébet Tudományegyetem mégis csonka maradt: csak három karral rendelkezett (jogi, bölcsészeti, orvosi). Ugyan felmerült, hogy egy evangélikus teológiai fakultással egészítsék ki - mintegy a debreceni református és a pesti római katolikus teológiák felekezeti ellenpárjaként de ezek a tervek a háborús és a háború utáni zűrzavarban nem valósulhattak meg. Pár évvel később, amikor az Erzsébet Tudományegyetem már Pécsre költözött, ismét előkerült az evangélikus teológiai fakultás gondolata. Most már szaporán követték egymást az események: a Dunántúli Egyházkerület közgyűlése és az Egyetemes Közgyűlés nemcsak hogy promóciós joggal felruházott fakultássá minősítette át a soproni teológiai akadémiát, hanem beadványt is intézett az államhoz, kérve ezen fakultás beta- golását az Erzsébet Tudomány- egyetembe. Gróf Klebelsberg Kunó kultusz- miniszter támogatásával ez a folyamat 1923. február 8-án eredményesen le is zárult. Ezt a dátumot viseli ugyanis Horthy Miklós kormányzó kedvező döntése, mely lehetővé tette a kihelyezett kar megalakítását. Ennek a karnak a neve ezért kissé hosszúra sikeredett: a Pécsi Erzsébet Tudományegyetem Soproni Evangélikus Hittudományi Kara. Kupi Béla és Raffay Sándor püspökök (az utóbbi korábban a pozsonyi akadémián volt professzor), valamint a soproni Prőhle Károly professzor tevékenyen vettek részt a fakultás elindításában. Már 1923-ban sor került az első evangélikus teológiai doktorátusokra (Debrecenben már 1914-től fogva lehetett teológiából doktorálni, azelőtt csak a bécsi fakultá- soü Volt erre lehetőség, mely 1861 óta rendelkezik promóciós joggal). Á iéológiai fakultás 1950-ig működhetett a soproni Deák téren, azután az egyetemek szekularizációja során az 1949/50-es tanév végén elválasztották az egyetemtől, s újra az egyházi berkekbe száműzték. Ez persze ártatlanul hangzott: „felekezetileg semleges közélet” és a „lelkészképzés egyháziasítá- sa” voltak erre a divatos formulák. Valójában ezek a szervezeti intézkedések durván beleavatkoztak az egyház életébe: a teológia jellegzetes egyháziasítását eredményezték - ezt szó szerint értem: a teológia egyháziasítását -, ami a soproni akadémia és a budapesti egyházi vezetés szorosabb kapcsolatát jelentette. Ebből következett a Pestre költözés (majd 1974-ben Zuglóba). A teológiának ez a jellegzetes egyháziassága határozza meg az akadémia jelenét is, egészen a mai ünnepi ülésig, mely istentisztelettel kezdődött. (Fordította: Csepregi Zoltán) Reformáció és forradalom magyar forradalom - 1956. október 23. - és a reformáció — 1517. október 31. — őszi emléknapjának közelsége, bármennyire történelmi véletlennek tekinthető, természetes, hogy gondolataink keresik az összefüggést az eredetileg időben- távoli, de a világtörténelmet - ha más-más úton és súllyal is - befolyásoló események között. Különösen akkor érthető ez - mint idén is -, amikor évfordulót, jelen esetben a forradalom negyvenéves jubileumát ünnepeljük Negyven év szerény idő, de már egyfajta távlat, sajátságát az adja, hogy még él egy nemzedék amely fiatal volt a forradalom napjaiban. Az ünnepek sürítve hordozzák egy-egy közösség identitását meghatározó tartalmat. Karácsonytól nagypénteken át húsvétig, pünkösdig terjed a spirituális üzenet, az egyházi ünnepek üzenete. (A nemzeti identitást tekintve, hasonló a nemzeti ünnepek funkciója.) Az egyházi ünnepek sorában sajátos a reformáció ünnepe. Egyfelől akár erőteljesebb a lelki, evangéliumi tartalma, mint a nagy ünnepeké. Hiszen személy szerint kérdez meg minden egyháztagot és kérdezi az egyházat a megújulásról, hitről, cselekedetekről, a világ iránti felelősségről. Az időpont is telitalálat. Az őszi ünnepszünet derekán vagyunk. Távol Pünkösdtől és még messze a Karácsony. Ünnepi hangulatok nem fedhetik el a reformátor szikár kérdéseit. Nikodémusz- ként értetlenkedünk, amikor az ősi evangéliumi üzenetet közvetíti a reformáció: szükség nektek újonnan születnetek! Vajon újjászülettünk-e személy szerint és újjászületett- e a Magyarországi Evangélikus Egyház a kilencvenes években?A megújuláson munkálkodnak-e a visszanyert szabadság révén megalakult, újjáalakult egyházi egyesületek, alapítványok, egyéb szerveződések, vagy egyszerűen a hasonszőrűek egymástól elszigetelt, befelé forduló csoportjai működnek szerény hatékonysággal, ami a reformáció, illetve a növekedést hozó evangélizáció dinamizmusát illeti?! Negyven éve, 1956 októberében, az evangélikus egyházban is éledtek a remények És itt jutunk el az egyházi és társadalmi megújulás együttes reformációi üzenetéhez. Mert az erőteljes spirituális üzeneten túl, pontosabban annak révén, a reformáció az európai társadalom fejlődését is meghatározta. A protestantizmus a hitből adódó olyan új etikai magatartást, felelős autonóm életvezetést helyezett előtérbe, amely megalapozta azt a polgári értékrendet, amely - botladozások sokféle hipokrí- zis, ellentmondások ellenére - mindmáig zsinórmértékül szolgált, hozzájárul a nagy válságok utáni újrakezdéshez. 1956 őszén is harmóniában látszott lenni az egyházi és a társadalmi megújulás. A reformfolyamat egyházunkat is érintette. Visszatérhettek a szolgálatba internált, majd félreállított lelkészek - így Kékén András és Kend eh György napok kérdése volt, hogy visszatér Or dass Lajos is, első lépésként teológiai professzorként. A forradalom nem kedvez a reformnak A forradalom egy nép gyönyörű üzenete a világnak a történelemnek de ugyanakkor szörnyű önpusztító véráldozat. 1956 felejthetetlen őszi napjaiban, nedven éve Ordass Lajos püspökként tért vissza. Sajátos, egyszer volt közösséget alkotunk okik akkor hallottuk a Deák téren reformációi igehirdetését. Evangéliumot hirdetett, nem valamiféle politikai célokat szolgált. Lett volna alapja annak hogy magáról, meghurcoltatásáról szóljon. Uráról beszélt. Ez határozta meg magatartását a következő másfél esztendőben is. Sok mindent megpróbált azért - közvetlenül tapasztalhattam -, hogy szolgálatban maradhasson, hogy az egyház, vezetésével, identitását megőrizve szolgálhasson a forradalom leverése után, az újra formálódó társadalmi rendszerben. Segítette ebben nagyfokú szociális érzékenysége és az a szellemi-erkölcsi éleslátás, amely túlmutatott a napi politikai küzdelmeken. Sajnos - mások szellemi kisszerűsége és erkölcsi törpesége miatt - nem sikerült a kompromisszum. A Kádár-rendszer enyhülési időszakaiban sem volt külföldön és az egyházon belül olyan erő, amely egyengetni tudta volna Ordass Lajos visszatérését - akár professzorként, mint ’56 őszén tervezték - az egyházi szolgálatba. Sürgetőek lennének azok a tárgyilagos történelmi kutatások amelyek feltárnák az egyházi élet tényeit a két világháború között, 1945-56 között, majd ezt követően. A kedves, jó szándékú, ám gyakorta szelektív visszaemlékezések nyilván nem pótolhatják ezt a hiányt. Reformáció és forradalom egyházunkban - a tények miatt - óhatatlanul összekapcsolódik Ordass Lajos életművével Ennek közkinccsé tételére elsősorban természetszerűleg a nevét viselő, valójában e feladatra alakult egyházi egyesület lenne hivatott. Talán c :ársadalmi-po- litikai átalakulás egyházi vonatkozásai, jóként a püspök teljes rehabilitációja körüli viták is hozzájárultak ahhoz, hogy mindeddig nem lehettünk elégedettek az Ordasséletmű egyházi hatásával. A jobboldaliság a retrográd, csak a múltba tekintő gondolkodás és a kirekesztés egyaránt idegenek voltak a püspök személyiségétől. A nevét viselő kör eddigi tevékenysége mutat ilyen veszélyeket. Valójában Ordass örökségét ápolva, kellene sort keríteni a különböző egyházi csoportok és a különböző nemzedékek közötti nyitott dialógusra, az egyház megújulását munkálva. Reformáció, forradalom és Ordass-életmü a Zsinat számára is hordoz a negyvenéves évfordulón üzenetet. Nem lehet - minden tiszteletre méltó eredmény, értékes új törvény ellenére - a struktúra érdemi megváltoztatása nélkül befejezni a Zsinatot. Bármennyire nem a struktúra, hanem a működés a meghatározó. Az új bor új tömlőt kíván. És ha nem is forr eléggé az új bor, nem feszíti szét a régi tömlőt, az új tömlővel is bizonyítanunk kell hogy készen állunk az új bor fogadására. Nehéz ügyek ezek. Értékként éljük meg egyfelől hogy egyházunk nagyobb megrázkódtatás nélkül hajtotta végre a rendszer- változást, végezte folyamatosan szolgálatát, szerzett megbecsülést itthon és külföldön. Másfelől nehezen viselhető el a változások, az igényelt, remélt megújulás szerény üteme, még akkor is, ha tudjuk, hogy kegyelemre szorulunk 1996 reformációi ünnepe a négyszázhetvenkilencedik évforduló, együtt a sajátos magyar negyvenedikkel arra figyelmeztet, hogy többet kell tennünk egyházban és társadalomban. A magyar evangélikusságnak jelen kell lennie népünk égető gondjainak - fogyó népesség önpusztítás, egymás pusztítása, szegénység... - a megoldásában. Rendezni kell belső dolgainkat, hogy minden erőnk a szolgálatra összpontosuljon. Frenkl Róbert t
