Evangélikus Élet, 1996 (61. évfolyam, 1-52. szám)

1996-04-14 / 15. szám

* „En voltam az elveszett...” Pauer Irma, a FÉBÉ Evangéli­kus Diakonissza-egyesület meg­alapítója első főnökasszonya, fia­tal korában a Berlin melletti Freienwalde városhoz tartozó Malchenben működő bibliaiskolá­ban belmissziói tanfolyamon vett részt. Hazatérve beszélte ezt a tör­ténetet, amelyet Pomikula Irén dia­konisszatársa „Emlékezés Pauer Irma Kedves Anyáról” című írásá­ban, 1966-ban, a következőképpen örökített meg: „Volt egy hívő ker­tészük, aki valamikor rablógyilkos volt. Megtérése után azonban na­gyon megszentelt életet élt. Miu­tán elfogták és ügyét kivizsgálták, életfogytiglani fegyházra ítélték. Nagyon durva, goromba lélek volt. Tiszteletet nem ismert, fegyőrei féltek vele érintkezni. Állandóan szitkozódott, káromkodótt. Szigo­rított magánzárkába zárták. Mind­ez nem használt. Annál durvább lett.' Végül is beleunt a magányba és kért valami olvasnivalót. Adtak neki egy Újtestamentumot. Mikor meglátta, dühösen sarokba vágta. Napokig ott hevert. Egyszer aztán ördögien felkacagott, felvette az Újtestamentumot és kacagva mondta: „Na, most kitöltőm bosz- szúmat azon a csalón” ti. az Úr Jé­zuson. Valami módon egy faszéndarab került a cellájába, azt felvette és gúnyos kacagással mondta: „Most aztán kihúzok minden hazugságot, amit ez a könyv arról a csalóról tar­talmaz”. És a faszéndarabbal kezdte kihúzogatni soronként az igét. Közben gúnyosan kacagott. De amint tovább olvasott, meg­lepte őt, ahogy az Úr az emberek­kel bánt. Meglepte az Ő türelme, gyengéd szeretete, hogy hagyta magát gúnyolni, bántalmazni, ho­lott Ő mindenkivel csak jót tett, mindenkit meggyógyított, halotta­kat támasztott és annak dacára csak bántalmazták és O hagyta magát. De hát miért? Bosz- szantotta őt, bántotta az Úrnak ­őszerinte - gyávasága. Azt gon­dolta: Na, mégis voltak olyan dol­gai, amelyeket meghagyok, - és kezdett sorokat aláhúzogatni. Mi­kor a szenvedés történetéhez ért, felugrott: De hát miért bántak így vele azok a gonosz zsidók, hiszen semmi rosszat nem tett?! Össze­hasonlította magát az Úrral: „én igen, igen, de Ő?...” Aztán olvas­ta az Úr keresztre feszítését, hogy Ő kínzói számára bocsánatot kért, s ezt már nem tudta nyugodtan el­viselni. Felkiáltott: - de hát miért tette, miért?! Ekkor egyszerre megnyíltak lelki szemei és felkiál­tott: az én bűnömért!! Földre ros- kadt. „Te szent, Te ártatlan, az én bűnömért!” Az őr nem tudta el­képzelni, mi történt odabent. Ki­nyitotta az ajtót és benézett. A rab kiáltott: „Óh, az a szent, az az ár­tatlan az én bűnömért szenvedett és halt meg, az én bűnömért!” Az őr azt gondolta, hogy megzavaro­dott. Egy idő óta csend volt a cel­lában. A meglátás nagyon össze­törte. „Én gonosz és Ó az ártatlan szenvedett a bűneimért!” Hangosan zokogott. Ettől kezdve megválto­Úton-útfélen terjesztik mostaná­ban a szcientológia és dianetika írá­sait. Ismeretterjesztő könyveik azt ígérik, hogy aki elvégzi tanfolya­maikat, aki csatlakozik szervezetük­höz, az megszabadul a szenvedéstől, bajoktól, bűnöktől, egy magasabb- rendű világ részese lehet. Megtévesz­tő az is, hogy szervezetünk az „egy­ház” név alatt van bejegyeztetve, bár semmi köze a keresztyén egyházak­hoz. Vizsgáljuk meg most a szcien­tológia néhány vonását. A szervezetet egy Lafayette Ron Hubbard nevű, 1911-ben Ameriká­ban született férfi alapította. Életraj­za tele van ellentmondásokkal azzal kapcsolatban, mit is végzett és ta­nult. Először tudományos-fantaszti­kus regényeket írt, majd 1948-ban zott. Csendes, alázatos, tisztelet­tudó és engedelmes lett. Bocsá­natot kért eddigi csúnya viselke­déséért, de nem hittek neki. Azt gondolták, szimulál és valami rosszban töri a fejét. Ezért szigo­rított fogságra ítélték. De ő nem zúgolódott, mert tudta, hogy rosszabbat is érdemelne. Mikor érezte, hogy az Úr megbocsátott neki, szeretett volna örömében tombolni, futni és elmondani az egész világnak, hogy az Úr meg­bocsátott neki. De mivel ezt nem tehette, a cellája is kicsiny volt, viszont tombolnia kellett, olyan nagyokat ugrott örömében, hogy fejét a mennyezetbe verte. Minél szigorúbban bántak vele, annál alázatosabb lett. Végre bírái is meglátták, hogy megváltozott. Enyhítették fogságát, majd ke­gyelmet nyert és kiszabadult. Hogy mikor került a misszióház­ba, nem tudom, de mint kertész volt alkalmazásban. Az élete pél­dás és megszentelt volt. Már haj­nalban, négy órakor az ő énekére ébredt fel a ház.” jelent meg Dianetika című könyve, „A lelki és szellemi egészség modem tudománya”. Hazánkban 1989 óta tevékenykednek követői és 1991 óta bejegyzett „egyház” Magyarországon a mozgalom. A csatlakozóknak úgynevezett „auditálás”, azaz meghallgatás és ellenőrzés folyamatán kell átesniük, amikor egy segítő, az auditor kérdé­sei nyomán „átvilágítja”, megtisztít­ja az embereket. Az első „tanfo­lyam” után ajánlják a magasabb fo­kú és meglehetősen drága további tanfolyamaikat. A szcientológia tanítása vallási és tudományos dolgok összekeverése. Egy bizonytalan pszichoterápiás módszer önmegváltó folyamata erőltetett hirdetése mögött nem Zoltán László Vigyázat!!! Szcientológia!!! Evangélikus Élet 1996. április 14. Ordass-emléktábla a Bonyhádi Evangélikus Gimnáziumban A Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnáziumban már­cius 20-án a helyi egyházközség, a gimnázium és a Nemzetközi Or- dass Alapítvány közös emléktáblát helyezett el, arra emlékezve, hogy a mártírsorsú püspök 1912-1919 között a gimnázium tanulója volt. Az emlékbeszédet D. Terray László norvégiai evangélikus lel­kész, a Nemzetközi Ordass Ala­pítvány titkára, a neves Ordass- kutató tartotta, aki a püspök élet­pályájának ismertetése kapcsán kiemelte a bonyhádi gimnázium­ban töltött évek jelentőségét és az ifjúság figyelmét ráirányította arra a mindvégig állhatatos szolgálat­ra, melyet egyháza és nemzete ér­dekében végzett, s amely példaké­pül szolgálhat mindnyájunk szá­mára. Ezután került sor Ordass Lajos: „Magánzó" című novellájának a felolvasására, mely bonyhádi vo­natkozásokat is tartalmaz, vala­mint Kutas Kálmán: Ordass Lajos halálára írt költeményének az el­mondására. Az emléktábla a Himnusz hang­jai mellett vált láthatóvá, melyet a püspök egyik unokája: Czellecz Anna koszorúzott meg a család nevében. A bensőséges ünnepség, - melyet Sántha Lászlóné igazga­tónő rendezett - Kráhling Dániel esperes áldásával és egy énekkari számmal zárult. B.L. A Nemzetközi Keresztény-Zsidó Tanács nyilatkozata A Magyarországi Keresztény- Zsidó Tanács Elnöksége támogatja a Nemzetközi Keresztény-Zsidó Thnács március 11-13. között Heppenheimben (Németország­ban) tartott Végrehajtó Bizottsági ülésének nyilatkozatát, amely el­ítéli a Hamas öngyilkos hadjáratát. A Keresztények és Zsidók Nem­zetközi Tanácsa, a világ jóakaratú és békeszerető embereivel együtt, borzadva értesült a Hamas öngyil­kos bombázói által Izrael állam ár­nehéz fölfedezni a mozgalom anyagi számításait, hiszen a magasabb tan­folyamok igen drágák Sok jótékony, emberbaráti és emberi jogvédelmi szervezet is létrejött a szcientológia keretében, amelyek mind a mozga­lom misszióját szolgálják. Mit tegyünk ha találkozunk a szi- cientológiával? Határozottan el kell utasítani a meghívásukat, az ajánla­taikat. Jézusnak, Megváltónknak a követése nem fér össze Hubbard ku­sza önemgváltó gondolataival. Gyü­lekezeteink fiataljaink figyelmét föl kell hívni a tévtanítások veszélyére. A felvilágosításhoz jól használhat­juk az Ökumenikus Tanulmányi Füzetek Sajtóosztályunkon (1085 Budapest, Üllői út 24.) kapható ki­adványát, „Új vallások a bibliai hit mérlegén, 1994. 9. sz. és „Minden vallás egyház?”, 1996. tatlan polgárai ellen indított gyil­kos hadjáratról. Mélységes együttérzésünket fe­jezzük ki Izraelnek, elsősorban az áldozatok családjainak.- Elvetünk mindennemű megfé- lemlítési kísérletet, amely empátia vagy megértés köntösében mente­ni és törvényesíteni igyekszik eze­ket a terrorcselekményeket;- Felhívjuk a kormányokat, hogy hirdessék meg gazdasági szankciók foganatosítását mindazok ellen az országok ellen, amelyek támogat­ják a terrorizmust, és amelyek nem juttatják világosan kifejezésre visszatetszésüket és tiltakozásukat az ilyen cselekmények ellen;- Felkérünk minden keresztény, zsidó és mohamedán közösséget, azok vezetőit és központi képvise­leti szerveiket, hogy folytassanak megbeszéléseket az olyan gyakor­latról, amikor visszaélnek a vallá­sos érzéssel, és azt gyűlölködés és erőszak igazolására használják fel, a vallások közötti párbeszéd foly­tatása helyett;- Sürgetően kérjük Izraelt és a palesztin autonóm vezetőséget, hogy késedelem nélkül folytassák a békefolyamatot, hogy ezáltal ha­tástalanná tegyék a béke ellensé­geinek az érveit;- Emlékeztetjük a népek nemzet­közi közösségét felelősségükre, amely azt követeli, hogy erősítsék a béke esélyeit azáltal, hogy gazda­sági segítséget nyújtanak a közép­keleti régiók hátrányos helyzetben lévő csoportjainak, megjavítják ezen népcsoportok helyzetét. Dr. Kovács Endre Dr. Doraán István római katolikus ' főrabbi püspök alelnök elnök D. Szebik Imre Tamás Bertalan evangélikus püspök református külügyi alelnök osztályvezető főtitkár KÖSZÖNTJÜK SZOKOLAY SÁNDORT Hatvanötödik születésnapját ünnepelte Szokolay Sándor művész, zene­szerző. Művei, munkássága egész egyházunkban ismertek. Gyülekezeti ének­karaink éneklik számos művét, ezeket a bibliai ihletettségű, hitvallást tükrö­ző kórusműveket. Kantátáit a Lutheránia kórusa előadásában lemezen is megörökítették. Születésnapján művésztársai, barátai a Fészek Művészklubban köszöntöt­ték. Saját műveiből font „virágfüzért” adtak elő jeles előadóművészek és családjának tagjai. Egyházunk nevében püspökeink gratuláltak és fejezték ki köszönetüket munkásságáért. Ehhez a köszöntéshez csatlakozunk mi, la­punk hasábjain, áldást kérve életére és további munkálkodására. KISEBBSÉGEK ÉS EGYHÁZAK A Friedrich Naumann Alapítvány projektveze­tője, Pröhle Gergely - az alapítvány alapvető célját, az emberek szabadságáért való politizálást elő­segítendő - március 7-én és 8-án konferenciát rende­zett Visegrádon, amelyre elsősorban a romániai, szlo­vákiai és kárpát-ukrajnai magyar katolikus és refor­mátus egyházak legaktívabb munkásait hívta meg. Bevezető szavakat mondott dr. William Schulz ameri­kai unitárius lelkész, az amnesztiáért küzdő nemzet­közi egyesület (Amnesty International) igazgatója. A vallásnak a nemzeti öntudat formálásban játszott sze­repéről beszélt, Tibet példájára hivatkozva. Tabajdi Csaba, a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitká­ra „Az egyházak szerepe a kisebbségek védelmében” megnyitó előadásában utalt arra, hogy a Trianon súj­totta magyar kisebbségek egyházai máig jobban meg tudták őrizni autonómiájukat, mint amennyire ez más nemzetiségi intézményeknek sikerült. Az utódálla­mokban az egyházak általában nemzetiséget is jelen­tenek, kivéve Szlovákiát. A magyar kormány politiká­ját jelzi Horn miniszterelnök kérése a pápához, hogy támogassa a szlovákiai magyarok magyar püspökre irányuló kérését. Dr. Robert Traer, a nemzetközi „Egyesület a Vallásszabadságért” (Association for Religious Freedom) oxfordi főtitkára, aki feleségével együtt végig követte a konferencia gondolatait, a mintegy 90 éves ökumenikus egyesület nevében hang­súlyozta közös felelősségünket, és felszólított, hogy imádkozzunk a kisebbségben elnyomást szenvedő­kért, mert ezek ma is sokan vannak szerte a világon. Az első napi kerekasztal beszámolóit az erdélyiek adták. Bíró A. Zoltán, a Csíkszeredái Regionális Ant­ropológiai Kutató Központ tudós szociológusa vezér­mondata: „A romániai magyarság számára ma haté­kony, tartós, intézményesült társadalmi szervező munka igazán az egyházakban folyik.” Másfelől: nem lehet vallási keretben politizálni. Az egyház lokálisan tud jól hatni, mert itt érvényesül a személyes megszó­lítás súlya, akár kritika formájában is. Dr. Dobai Ist­ván, a nemzetközi és az egyházjog tudósa, kolozsvári református főgondnok egyik tétele: a liberalizmus (a szabadságjogok biztosítása) a demokrácia funkciója, célja. Bibó István szerint ezt szabályozza a demokra­tikus állam jogrendje. A „minden szabad, ami mások hasonló szabadságát nem sérti” liberális elvből kö­vetkezik a mások vallásának feltétlen tisztelete. A fennálló államban a kisebbség - eredete szerint - le­het „őslakos” (Erdélyben magyar, székely, szász) és lehet bevándorolt (pl. az USA-ban sok európai). Csak a bevándorlókra nézve természetes az asszimi­láció folyamata. A nemzetiségi és vallási „őslako- sok”-ra nézve kivételt kell tenni a többségi döntés „demokratikus” elve alól, és intézményesen kell biz­tosítani (pl. felsőház, regionális autonómia útján) a konszenzusos döntés megvalósítását sajátos érdekeik tekintetében. Az államnak szavatolnia kell az egyhá­zi intézmények létét és működését a romboló ten­denciákkal szemben. Gergely István csíksomlyói plébános szava szerint passzivitást okoz, ha lebénul a kisebbségi tudat. Az egyház feladata, hogy erősítse a kiválasztottság tuda­tát. Csíksomlyón élő kisközösségek működnek (öre­gek, fiatalok csoportjai). Thlálkozókat szerveznek, pl. a csángók gondozására. „Csibész-család”-ot alapítot­tak: utcagyerekek városa, ma 85 taggal. Céljuk: re­ménységet kelteni. Sógor Csaba madéfálvi református lelkész 19 faluban gondozza a reformátusokat a kato­likus Csíkban, Gyergyóban. O is a küldetéstudatot hangsúlyozta, és a szolgálat nyitottságát. A segélyek­ből juttatnak a katolikus csángóknak, az ortodox öregotthonnak is. Balánbányán, ahol 67 kocsma van, megszervezték a fiatalok számára a nappali intemá- tust, mely mindenkinek nyitva áll. A diaszpóra (szét­szórtsági lét) nem siránkozásra, hanem küldetésben való szolgálatra adatik. Böjté Csaba dévai ferences plébános szava szerint Isten akarata, hogy éljünk és szaporodjunk, vagyis gyarapodjunk a közösségben is. „Adjunk lehetőséget Istennek” odaszánt, optimista életünkkel. Lelkigya­korlatokat szerveztek fiataloknak, renoválták a romos dévai ferences kolostort. Az ifjúsági táborokra egyre több gyerek gyűlt össze. Kitűnt, hogy a szórvány-lét szociális nyomorúságot is jelent: higiénés problémá­kat, az elvadulás veszélyét. A felkarolt gyerekekből szervezték meg a román iskola magyar tagozatát. Majd a tanteremhiány miatt magániskolát szerveztek, türelmes kitartással, míg a hatóság is tudomásul vet­te. Ma 20 fiatal munkatárs segít. Mester Zsolt orvos, a nagyváradi református főisko­la rektora elmondta, hogy intézményük az egyetlen magyar oktatási nyelvű főiskola Romániában, amely­nek célja, hogy a fiatalok helyben tanulhassanak főis­kolán is anyanyelvükön, és ne vándoroljanak külföld­re. Vallástanár-képzés folyik 1990 óta és mellette jo­gász, szociális munkás és német tanár-képzés. Öt év­folyamon 230 hallgató, 50 tanár, 100 fős kollégium, 300 fős menza; tandíj nincs, teljesen az egyházkerület tartja fenn, jelentős külföldi segítséggel. Mivel az ál­lam nem fogadta el jogi diplomájukat, ezért a joghall­gatókat áttelepítették állami egyetemekre, helyette közgazdasági szakot indítottak. Folyik magyar nyelv, irodalom- és történelemoktatás is, ebben a formában egyedül Romániában. Kató Béla illyefalvi református lelkész elmondta, hogy a rendszerváltás idején az egyház volt az egyet­len struktúra, amely stabil maradt. Ilyen okból kény­telen volt három hónapig a polgármesteri hivatalt el­látni falujában. Meggyőződése, hogy a lelkésznek kötelességa „beállósként” minden vezetési feladatban kisegíteni a falusi közösséget, ha úgy fordul, de min­dig meg kell maradnia hivatásában, és vissza kell tér­nie sajátos feladatához: az evangélium hirdetéséhez és a lelkigondozáshoz. Alapítványt szervezett svájci induló tőkével, amely kamatmentes hitelt nyújt kis­vállalkozóknak, parasztoknak. A lelkésznek ismernie kell az embereket, kire mit bízhat, és ezzel segíteni, hogy mások továbbvigyék, amit elkezdett. Az termé­szetes/ hogy egy „polgári vállalkozásba” a „többséget” is be kell vonni, ez jogos és hasznos is, az irigység pe­dig kárt okoz. Akik kisebbségi helyzetben önfeláldozóan szolgál­nak, életükkel nekünk is prédikálnak. így értem üze­netüket: önszerveződést a nélkülözhetetlen kisebbsé­gi intézményekért, a reménység fényét árasztó szolgá­latot keresztény küldetésben! Thumay Béla * A konferencia második napján a kerekasztal- beszélgetést elindító referátumokat először Szlovákiából érkezett, különböző egyházi szerveze­tekhez tartozó küldöttek adták. A vitavezető ezen a napon Törzsök Erika helyettes államtitkár volt, a vitaindítót Gyurgyik László szocio­lógus (Pozsony) tartotta. Statisztikai számaiból meg­tudtuk, hogy 65% katolikus és 11,4% református mel­lett az evangélikusok „kisebbség a kisebbségben” - mindössze 2%-ot képviselnek a magyarságon belül. (Természetesen szlovák evangélikusok nagyobb szám­ban vannak, országos viszonylatban ők vannak túl­súlyban!) A rendszerváltásra az egyházak kevésbé voltak felkészülve, így most fáziskésésben vannak. A katolikusok előbb kapták meg ingatlanaikat, a refor­mátusok vagyonát a nemzetiségük miatt vették el, ezért megy nehezebben a visszaadás. A keresztény emberek általában nem aktivizálódtak a társadalom­ban. A magyar gyülekezetek elszlovákosodásának egyik oka a paphiány, a magyarul szolgálni tudók hiá­nyoznak. Hiányzik a keresztény értelmiség is. A „ma­gyar püspök” kinevezésében az autonómia gyökerét látják, ezért nem megy. A nemzet-állami hatás erősö­dése folytán nagyobb szükség volna az egyházak és a civil szervezetek valamilyen fúziójára, együttmunkál- kodására. A hozzászólásokat Gábor Bertalan nagykaposi ka­tolikus esperes nyitotta meg: más a helyzete azoknak, akik valahova kivándoroltak és más azoké, akiknek feje felett áthúzták a határt. Lelki megújulásról be­szélünk és ebből senkit nem lehet kizárni. A megté­rést magunkon kell kezdeni. Szükségünk van erős „anyanemzetre”, az egyház felelőssége, hogy találko­zási pontokat találjanak hívők és nem hívők. Mikó Jenő református püspök szólt arról, hogy „Szlovákiai Református Egyháznak” nevezik magu­kat. Ebben az egyházban együtt vannak magyarok és szlovákok. (Vannak hangok, melyek szlovák reformá­tus egyházat óhajtanak, de az egységet nem akarják megbontani.) Amikor Csehország és Szlovákia ketté­vált, megváltozott az arány. Addig 5% volt a reformá­tusok aránya, az új államban 20%-ra nőtt! A magyar­ság kérdését a szudétanémetek mintájára akarták ha­zatelepítéssel megoldani. Veszélynek látták azt is, ha a vallási közösség egy nemzettel identifikálódik. Saj­nos, még mindig nem vagyunk egyenlőek állampol­gárság tekintetében. Az 1945-ös kassai kormányprog­ram következményei még állnak. Megkövették a né­meteket és a zsidókat, de a magyarokat nem. Bartal Károly apát is a kettős kisebbségről szólt. Jobban kellene egymást informálnunk, hogy többet tudjunk egymásról. Mics Imre katolikus esperes (Gömör) beszámolt arról, hogy 87 plébániájukból 46 magyar nyelvű, de csak 10 magyar papjuk van. Iskola nincs, az egyetlen magyarság-megtartó erő az egyház. Peres Imre, a komáromi Református Tfcológia tanára az ősegyház modelljét tartotta a szemek elé: kibékül­ni sorsával, tűrni üldöztetését, közben szervezni ön­magát. Ne legyünk agresszívek, siránkozók, gettóba vonulók. Nyolcvan anyaegyház van lelkész nélkül, je­lenleg 40 teológus és 40 katechéta készül a szolgálat­ra. Zsigó János katolikus esperes a reménység hangját szólaltatta meg. Bár nem vagyunk egyenjogú polgá­rok, de 70 éve még mindig megvagyunk. 50 magyar cserkészcsapatunk van, 10 iskolánk. Az egyház léte, maga ez ad reményt. Egymásra vagyunk utalva, nem menekülhetünk el. Odanőttünk! A nap második részében Tirts Tamás vezetésével a többi határon túli magyar egyházakról hallottunk. Szépfalusi István bécsi magyar lelkészünk szólt az ausztriai magyarok helyzetéről. A nemzetiség nem egyenlő az egyházzal, de egyenlő az istentiszteleti gyülekezettel. Az ő gyülekezete egész Ausztria terüle­tén él és mintegy 33 ezer magyar nyelvű tagja van. Burgenlandban 76 ezren vannak, itt van egy magyar evangélikus gyülekezet is Felsőőrön. Beszélt a magyar kultúra erős bástyájáról, a Bornemisza Péter Társa­ságról. Általában Európa nyugati területén élő ma­gyar protestánsok száma megközelíti a 650 ezret. Helyzetük különböző az egyes nyugati országokban. Ügyelünk arra, hogy a népiség ne legyen bálvány, a népi-nemzeti gondolat lehet stílus, de nem tartalom! A Vajdaság képviseletében Utasi József katolikus plébános elmondta, hogy eleinte a kényszermozgósí­tások miatt erős volt a félelem, bezárkózottság volt észlelhető. Igen szép munkáról adott számot, ifjúsági és cserkészmunkáról. Zeneiskolájuk van kollégium­mal, ezt tudják használni összejövetelekre, konferen­ciákra is. Néprajzi-honismereti táborokat rendeznek és nyomdájuk is van. Papp Lajos Tihamér a kárpátal­jaiak helyzetéről szólt. Ä ferencesek missziója küldte őt oda. Magyarság és kereszténység elválaszthatatlan. Csak a templomot kapták vissza, de vásároltak már épületeket. Lelkes, éneklő társaság az ő csoportjuk. Kár, hogy 11-ből már csak négyen élnek magyar pa­pok. Holovács József görög katolikus segédpüspök egyháza nehézségeiről beszélt. 320-ból 45-re olvadt papjaik száma, küzdelem az életük. De erősödött az ökumenikus közösség a többi felekezetekkel. A kerekasztal-beszélgetés hozzászólásait nehéz volna „összerendezni”, valamennyien erősítették az elhangzottakat, aláhúztak egyes jelenségeket, de fel­csillant a reménysugár. Kár, hogy hazai egyházaink vezetői, küldöttei nem lehettek jelen a konferencián. Egyházunk püspöke, Harmati Béla, a megszólítottság jogán szólt és ismertette a szlovák és német kisebbség helyzetét egyházunkban. A tengeren túli magyarok gondozására is adunk munkaerőt. (San Paulo, Caracas, Cleveland.) A múlt évben Kecskeméten tar­tott ökumenikus konferencia a balkáni háború részt­vevőinek „egymás mellé ültetésével” munkálhatta a későbbi békés megegyezést. Az emberi jogokat erő­teljesen hangsúlyozzuk, nemcsak annak egyéni, de közösségi formáját is az egyházban. A Szlovákiai Evangélikus Egyházzal jó kapcsolatokat építünk, mindent megteszünk, hogy jó példát mutassunk. Vall­juk az ézsaiási próféciát: „Vigasztaljátok, vigasztaljá­tok népemet...! tszm

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom