Evangélikus Élet, 1996 (61. évfolyam, 1-52. szám)

1996-10-13 / 41. szám

Evangélikus Élet 1996. október 13. M ifa GYERMEKEKNEK JL ___A O K N K Lehet-e ma fiatalon keresztyénül élni? (4) „Szükséges néktek újonnan szü­letnetek’’ - mondja Jézus Niko- démusnak (Jn 3,7), és természete­sen nekünk is. Szükséges a válto­zás, mert ami testtől született, test az (és aszerint éli életét) - de ami Lélektől született, az lelki. Ott az „én”-ből „mi” lesz, ott az enyém­ből miénk lesz, ott az lesz a mérce, ami mindenkinek jó - ill. ott való­ban érvényesülni fog a jézusi aranyszabály: „Amit szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedje­nek, ti is ugyanazt cselekedjétek ve­lük.” (Mt 7,12) Szükséges nekünk újonnan szü­letnünk, mert úgy tudunk ma, 1996-ban is keresztyénül élni, így tudunk csak Jézusban hinni, így tu­dunk csak alázatos és irgalmas em­berként élni. Hogyan lehet miénk a Szentlé­lek és általa az újonnan születés? Ahol 0 megszólít bennünket, ott már adja is a lelkét. Ezért int ben­nünket óvatosságra, hogy ha embe­rek azt hiszik, hogy a Szentlélek ajándékát csak akkor kapják meg, ha valami idő- és térfeletti rendkí­vüli alkalomra jönnek össze és vala­mi rendkívüli módon készülnek fel a fogadására. Az egyháztörténet fo­lyamán számtalan olyan irányzat alakult ki, amely azt hirdette, hogy ilyen rendkívüli körülmények kö­zött rendelkezik a Szentlélek fölött. Az Úr szemlélete szerint Isten minden gyermeke a Lélek hordo­zója. Aki az Úr Jézus Krisztusé, az megkapta már a Lélek ajándékait, az karizmatikus. És ebben semmi rendkívülit, semmi „látványosat” nem kell látni és várni. Jézus Krisztus ezt már előre jelezte, ami­kor búcsúbeszédeiben a vigasztaló, erősítő, útmutató Lélek elküldését ígérte meg. Amikor a Szentlelket megígérte tanítványainak, azt is hozzátette, hogy ez a Lélek meg­ítéli majd az embereket „Bűn, igazság és ítélet tekintetében” (Jn 16,8). Az az egyház tanítása azért az Isten Leikéről, hogy amikor és ahol emberek mély önismeretre jutnak és életük mélységei egy­szerre föltárulnak, ott dolgozik a Lélek. Vagy úgy is mondhatnánk, hogy csak ott tárulhatnak föl em­beri életek, ahol a Szentlélek lé­pett működésbe. Csak ott leszünk bűnbánatra és megtérésre érettek, ahol Ő indít bennünket erre. Csak ott vagyunk hajlandók belátni, fel­ismerni és megbánni bűneinket, ahol a Lélek kényszerít erre. Mert egyedül csak ő támaszthat vágyat a tisztulásra, a megújulásra, a meg­térésre. Ahol pedig Ő dolgozik, ott fel kell ébrednünk. Ott rá kell döb­bennünk a jelenlétére. S nem sza­bad kibújnunk a kihívása elől. Még csak egyházi, vallásos tradíciókba, közhelyekbe se menekülhetünk. Kifogások, alibik megengedhetet- lenek. A Szentlélek átvilágítja az életünk legsötétebb zugait. Felfedi hibáinkat, bűneinket, de nem leli gyönyörűségét pusztán abban, hogy betegének föltépi a sebeit. Ő, az áldott orvos, segíteni akar neki. Ez a segítés lehetséges, mert 0 Is­ten szolgálatában áll. Ez a Lélek minden segélykérő szolgálatára áll, aki hozzá fordul segítségért. Emlékezzünk csak arra, hogy mit mondott erről Jézus a tanítványai­nak: „Ha ti gonosz létetekre tudtok a ti gyermekeiteknek jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ad a ti men­nyei Atyátok Szentlelket azoknak, akik kérik tőle?” (Lk 11,13) Hiszen Isten Lelke Krisztusé is. És csak ez a Krisztus Lelke taníthat meg Istennek a Lélekben, az igaz­ságnak megfelelő imádására. Mi magunk se látunk itt sokszor tisztán. Ezt a nagyon központi bibliai kije­lentést sokszor magyarázták már félre. Sokan azt gondolták, hogy va­lami „szellemiesebb” istenimádásról van szó, ahová csak különlegesen in­telligens és magasabb rendű embe­rek emelkedhetnek fel. így került sor arra, hogy Isten Lelkét az embe­rek a maguk leikével tévesztették össze. Pedig nem valami beképzelt­ség és magasabbrendűségi érzés biz­tosít számunkra szellemi értékeket. Hanem egyedül Isten Lelke az a motor, amely egyszerre nyugtalanít és mozgásba hoz minket. Megváltozik az imádságos gya­korlatunk: monologizálásból Is­tennel való beszélgetés lesz. A pré­dikációnak nemcsak a szavait és mondatait halljuk, hanem a lénye­gét is fölfedezzük benne. És érez­zük, hogy valami ellenállhatatlan erő visz, húz, vonz magához. Ez az Isten Lelkének ereje és vonzása. Ő vonz bennünket Istenhez, Jézus­hoz és gyülekezetébe gyűjt össze bennünket. Kérjétek a Lelket! Megadatik! Gémes István: Hiszek c. könyve alapján A külmisszió hősi múltja BESZÉLJÜNK A BETEGSÉGRŐL... Betegség... Ez egyáltalán nem szép szó. Nagyon sok szomorúság, rossz érzés kapcsolódik hozzá. Földi életünk során sajnos mindannyian találkozunk vele. A gyerekek már egészen kicsi korukban is betegek le­hetnek, sőt szinte senki sem kerülheti el ezt az állapo­tot. A betegség nem jó dolog, de hála Istennek előbb- utóbb meggyógyulunk. Gondoltatok-e arra, hogy mi lenne veletek, ha szüléitek, az orvos nem segítene ilyenkor rajtatok? Sajnos, vannak olyan betegségek, amelyekből soha sem lehet meggyógyulni. Ilyenkor is megpróbálnak a betegnek segíteni, ahogy tudnak, de nagy erőpróba a környezete számára a beteg ember. Az is lehet, hogy valaki már betegen születik. Ilyen történetekről a Bibliában is olvashatunk. Az evangéliumokban kapunk hírt arról, hogy Jézus bete­geket gyógyított meg úgy, hogy teljesen megszűnt az addigi rossz állapotuk. Gondolkodjatok! Tudnátok-e néhány ilyen Újszövetségi történetet felsorolni? Mostani történetünk egy vak emberről szól, a neve Bartimeus. Neki igen súlyos az állapota, mert teljesen vak. Csak a hallása és a tapintása segíti nap-nap után, hogy mégis életben maradjon. Koldulással keresi a kenyerét. Mi, akik látunk, el sem tudjuk képzelni milyen ne­héz egy vak embernek. Próbáljátok csak ki egy kis időre, ha becsukjátok a szemeteket, hogyan tájéko­zódtok? Hogyan boldogultok? Ugye egyáltalán nem könnyű? Elképzelhetitek, hogy Bartimeus milyen bol­dogtalan volt, csak segítséggel tudott eljutni naponta az út széléhez, a koldulóhelyéhez. mc Arra, hogy valald segíthet, és ráadásul azonnal és véglegesen, biztosan nem gondolt, és mégis így tör­tént! Tjbremtőnk, segítőén gondoskodik arról, aki nem lát, annak sokkal jobb a hallása, így tud jobban tájékozódni. Bartimeus is azonnal meghallotta, hogy körülötte valami rendkívüli dolog történik, mert Jé­zus nevét kiáltották mindenfelé, elé ment a sokaság, amikor Jerikóba érkezett. A vak Bartimeus nem tudott velük menni, egyet te­hetett, hogy felhívja magára a figyelmet, Jézushoz ki­áltott, Jézust hívta. Olyan kétségbeesetten igyekezett felhívni magára a figyelmet, hogy kiáltozása messzire hallatszott. Jézus elé kell jutnia, ezt biztosan tudta! Bajban volt, beteg volt, szeretett volna meggyógyulni, és csak ez az egyetlen lehetősége volt a gyógyulásra. Jézus a tömegben is meghallotta, hogy valaki kétség- beesetten hívja. O mindig meghallja, ha hívjuk! Ezért kerülhetett Bartimeus is elé. Jézus tudta, hogy Bartimeus mit szeretne, de tőle magától akarta halla­Erről a búvóhelyről itt a padláson nem tud senki rajtunk kívül! Csak én, meg Te, Istenem! Ha valaki megbántott, ha elegem van, idejövök, hogy egyedül legyek... azaz, hogy ketten legyünk. Mikor újra megnyugszom, lemegyek. „Hát te meg hol jártál?” - kérdezgetik. De ilyenkor csak titokzatosan mosolygok. De jó, hogy újra tudok mosolyogni! ni, hogy igazán mit kíván, mit kér? Tfermészetes, hogy Bartimeus kérése az volt, hogy újra láthasson! Mivel teljes szívvel hitt abban, hogy az Úr Jézus meggyógyít­ja őt, azonnal újra látott! Ez a csodálatos gyógyulás is­mert a számunkra, így vált nyilvánvalóvá mindenki számára ismét, hogy Jézus mindenkin segít, aki benne bízik, aki hittel kéri a gyógyulást Tőle! Betegségünk, elesettségünk idején mi is kétség- beesetten keressük azt, aki segít rajtunk, aki meggyó­gyít. Először a körülöttünk élők segítségét igényeljük, de ne feledjétek, a végleges, az igazi gyógyulást ma is az Úr Jézus kezéből kapjuk mindannyian. Hozzá ma is ugyanolyan reménységgel, bizalommal fordulha­tunk, mint Bartimeus tette! Életünkben a betegségek figyelmeztetések, hogy valami nincs rendben velünk, engedetlenségünk kö­vetkezménye a testi nyomorúság. Isten azonban fel­használja ezt az állapotunkat is arra, hogy imádság­ban megtaláljuk Őt, és szüléink szerető gondoskodá­sában küldi a segítséget nekünk ilyenkor is! Révészné Tóth Erzsébet Tavaszi sorozatunkban - trA misszió dióhéjban ” - ol­vashattatok a misszió fontosságáról egyházunkban és a keresztyén ember egyéni életében is. Most kezdődő soro­zatunkban azt a „hősi múlt”-at mutatjuk be, amelyben evangélikus őseink közül többen indultak Isten paran­csára azok közé, akik még nem hallottak Jézus Krisztus­ról. Az Egyház a kezdetektől fogva végzi a misszió mun­káját, de evangélikus egyházunk az 1700-as évek óta számon tartja azokat, akik elindultak távoli tájak felé és -új-utakat törtek az evangélium számára. ­5 , Bartholomäus Ziegenbalg, az indiai evangélikusság atyja már 1706-ban úton volt India felé. Életét gyermekkorában meghatározta édesanyja halálos ágyán mondott búcsúja: „Nagy és értékes kincsre leltem életemben, keressétek a Szentírásban, ott megtalálhatjátok ti is!” - Tanulás közben, felké­szülésében ez a cél vezette: a legnagyobb kincs kere­sése. De nem magától indult a külmisszióba, hanem a dán király kérte fel őt, hogy menjen el Indiába, egy dán településre, hogy az indiai nép is megismerhesse Krisztust. Nehéz feladat volt ez. Az európai emberek akkor sem azért kerestek fel messzi, távoli vidékeket, hogy tudásukat bővítsék, hanem legtöbben a meggaz­dagodás vágyával keltek útra; kereskedéssel, katonás­kodással foglalkoztak. Indiának egy részén a dán király helytartója volt élet és halál ura. Társaival együtt arra törekedett, hogy mi­előbb meggazdagodhasson és ezért állandóan rette­gésben tartotta a népet. Nagy haragra gerjedt, amikor megtudta, hogy a király misszionáriust küld hozzá. Feltételezte, hogy nem fogja jó szemmel nézni bűnös életüket. Ezért mindenben keresztezte Ziegenbalg út­jait, akadályozta munkáját. Pénzét elkoboztatta, meg­tiltotta az európai alattvalóknak, hogy a Ziegenbalg által épített missziói házba járjanak. Milyen nehéz Jézusról beszélni ott, ahol a megke­resztelt emberek sem veszik komolyan Jézus szavát, és bűnben, szeretetlenül élnek! Ezt a feladatot kellett vállalnia Ziegenbalgnak! Hamar megtanulta a tamil nyelvet, hogy kapcsola­tot teremthessen az indiaiakkal. Azok csodálták nyelvtudását és tisztelték benne az istenfélő férfit, aki nem haszonlesőként jön hozzájuk, hanem Krisztus szavaival. Az indiaiak között sok az istenkereső. Szí­vesen hallgatták Ziegenbalgot és munkája nybmán élő gyülekezetek alakultak hamarosan. Legnagyobb szolgálata az Újszövetség tamil nyelvű fordítása volt. Nyomdát és iskolákat is alapított. Ma Indiában 1,2 millió az evangélikus vallású ke­resztyén. Bencze Imréné A gyermekrovat készítői stábjának címe: Cselovszky Ferenc, 7064, Gyönk, Petőfi u. 359. Egy fiatal vívódása Hiszek Istenben, Jézusban, hiszek Szentiélekben! - mondom vasárnapról vasárnapra. De valóban hiszek? Hiszek a láthatatlan Istenben, Aki életem adója? Hiszek ab­ban, hogy nem véletlen születtem, hanem az O akarata szerint lettem? Hiszek abban, hogy Isten szeretete értelmessé teszi éle­temet? Hiszek abban, hogy Jézus halála életem kezdete? Hiszek abban, hogy Jézus teste és vére a bűn bilincseit leoldja? Hiszem bűneim bocsánatát? Hiszem azt, hogy az egyház valóban Krisztus teste? Hiszek a Szendétekben, a legmegfoghatadanabb személy­ben? Hiszek abban, hogy bennem is él keresztségemnél fogva? S hiszek az örök életben? Sokszor magam se tudom, hogy tudom-e mindezt hinni. Sok­szor szánalmasnak érzem magam, mert tudom, hogy jó lenne hin­ni - s ilyenkor összeomlók, s csak. ennyit rebegek: „Istenem, légy se­gítségül az én hitetlenségemen! Légy velem, hogy élni tudjak! Légy ve­lem, hogy hinni tudjak! Légy velem, Uram!” Drága Szentlélek jöjj, Vigasztalónak jöjj! Jöjj és vidámíts meg Jöjj és vigasztalj meg! ’ Drága Szentlélek jöjj, Vigasztalónak jöjj! Drága Szentlélek jöjj, Szabadítónak jöjj! Jöjj és szabadíts meg jöjj és vigasztalj meg! ■ Drága Szentlélek jöjj, Szabadítónak jöjj! Drága Szentlélek jöjj, Bátorítónak jöjj! Jöjj és erősíts meg jöjj és szabadíts meg! Drága Szentlélek jöjj, Bátorítónak jöjj! Drága Szentlélek jöjj, Újjáteremtőnek jöjj! Jöjj, füzed éleszd fel, jöjj és erősíts meg! Drága Szentlélek jöjj, Újjáteremtőnek jöjj! ÚÉ 40. Válaszaitokat, meglátásaitokat a következő címre váijuk: Bp.-Zuglói Lelkészi Hivatal - • 1147 Budapest, Lőcsei út 32. A Uj református énekeskönyv Idén nyáron rendezték meg a Magyar Reformátusok III. Világtalálkozóját. Ez késztette református testvérein­ket arra, hogy olyan énekeskönyvet adjanak ki, melyet a világ több mint 40 országában élő magyar református gyülekezetek közösen használhatnak. A rekordgyorsa­sággal elkészült Magyar Református Enekeskönyvet a Magyar Református Egyházak Tanácskozó Zsinatának Himnológiai Bizottsága szerkesztette, melynek elnöke dr. Hegedűs Lóránt, titkára Máté János, jegyzője Dávid Lajos (Erdély). Dr. Csiha Kál­mán püspök megállapítása szerint ez a Bizottság törté­nelmi jelentőségű feladatot végzett el, majd az előszóban így folytatja: „Ez az első öntudatos próbál­kozás arra, hogy a világ reformátusságá- nak istentiszteleti egységét megteremtse.” Az énekeskönyv úgy készült, hogy a használatban lé­vő hazai és külföldi magyar énekeskönyvekből kiválo­gatták a legalkalmasabbakat; a hazai református éne­keskönyv énekeinek mintegy háromnegyedét, beleértve a 150 Zsoltárt. Néhány éneknek variánsát is fölvették. Az énekek közé besorolva ott találjuk a magyar Himnuszt és Szózatot is. Mivel tehát valójában nem új énekes­könyvről van szó, hanem összeválogatott énekek gyűjte­ményéről, az énekek dallama és szövege változatlan for­mában szerepel „Ebben a gyűjteményben nem kipróbálandó, kikísérletezendő anyag található, hanem a jól bevált gaz­dag é n e k k i n c s írja Máté János az Ajánlásban, és kéri a könyv használóit, hogy ne azt keressék, ami nincs benne, hanem örüljenek annak, ami benne található. Az énekeskönyv beosztása emlékeztet evangélikus énekeskönyvünkére: gyülekezeti énekek (Zsoltárok és dicséretek), bibliaórai énekek, kánonok, végül imádsá­gos rész és istentiszteleti rendek. Abban is megvan a ha­sonlóság hogy minden ének kottával szerepel és lapo­zás nélkül énekelhető. A Zsoltárok között 75 hazai és nem hazai református templom rajza látható, a többi énekek között pedig 28 keresztyén szimbólum. A szer­kesztésnél az ökumenikus szempont természetszerűleg háttérbe szorult, annál nagyobb öröm néhány evangéli­kus ének fölvétele. (Pl. A keresztfához megyek.) Az is öröm számunkra, hogy az imádságok között megtalál­juk Luther reggeli és esti imádságát, az istentiszteleti rendben pedig a Miatyánk és a Hiszekegy az új ökume­nikus formában szerepel. Amikor együtt örülünk református testvéreinkkel, hogy komoly lépést tettek a világszerte élő magyar re- formátusság istentiszteleti egysége felé, az énekeskönyv­vel kapcsolatosan - az illetéktelen beleszólás látszatát vállalva - mégis két kérdésünk van. Ezekkel azonban inkább csak magánvéleményemnek adok hangot. Va­jon nem kellene-e még bátrabban kitűzni azt a célt, hogy a hagyományosan veretes, ódon, exkluzivitást su­galló nyelvhasználat közelítsen a mai magyar nyelv­hez? Szenei Molnár Albert zsoltárfordításai pl. - a Károli Bibliával együtt - felbecsülhetetlen kincset je­lentenek az egész magyarság számára (történik is erre utalás a könyv 178. lapján), a mai használatukhoz va­ló ragaszkodást mégis vitathatónak látom. De ez már belevág második kérdésembe, mely az ezután kiadan­dó új hazai református énekeskönyvre vonatkozik. Azt ugyanis nem gondolom, hogy a most megjelent énekes­könyv az eddig használtnak lép a helyére. De vajon nem hátráltatja-e egy elkészítendő új, korszerű hazai református énekeskönyv megjelenését ez a mostani? Csak azt kívánhatom, hogy kérdéseim fölöslegessé vál­janak. Marschalkó Gyula Istenes magyar népmesék Hemád Tibor nyugdíjas lelkész diákkora óta foglal­kozik néprajzzal. Az Evangélikus Sajtóosztály kiadásá­ban most megjelent legújabb könyvében istenes népme­séket és Krisztus-legendákat gyűjtött egy csokorba. E kis könyv megírása Tibor bácsit már aszódi diákko­ra óta foglalkoztatta. Akkor elhatározta, hogy összesze­di azokat a kultúrkincseket, amit idős emberek őriznek. Egy-egy istentisztelet vagy szupplikáció után Hemád Ti­bor járta a házakat, hallgatta és jegyzetelte a lelkes nagymamák szavait, az öregek emlékezéseit. A legtöbbet a gyenesdiási időkben gyűjtötte -1955 és 1975 között -, mikor a Kapemaum igazgatója volt. Hemád Tibor a 107 legendából 42-t választott a kis kötetbe, melyben találunk humoros történeteket, tanító célzatú, tanulságos mondákat, valamint eredet-meséket is. A könyvet lapozgatva, megtudhatjuk például, hon­nan származik a szamóca, honnan a fakopács. A leg­több mély etikai tanítást hordoz: kigúnyolja a zsugorisá­got, fösvénységet, viszont védelmébe veszi a szegény, be­csületes, jóravaló embert. A szerző saját könyvét ajánlja minden szülőnek és peda­gógusnak, akik vallásos meséket szeretnének mondani gyer­mekeiknek és maguk is fogékonyak a legendák világára. B. E. MEGHÍVÓ A Magyar Lutheránus Értelmiségiek Társasága (MALÉT) rendezésében 1996. október I7-én 17 órakor dr. Koczor Miklós zsinati gazda „A ZSINAT HELYZETE MOST” címmel vitaindító előadást tart. Az előadás helye az Óbudai evangélikus gyülekezeti terem: Bp. Hl., Dévai Bíró Mátyás u. 1. Társaságunk tagjait és minden érdeklődőt szeretettel meghívja az elnökség nevében Adamis Géza elnök FELVÉTELI HIRDETÉSEK A Deák téri Evangélikus Gimnázium felvételt hirdet nyolcosztályos és négyosztályos tagozatára az 1997/98-as tanévre, olyan jelenleg 4. illetve 8. osztályos budapesti és a főváros kötetlen közelében lakó evangélikus tanulók számára, akiknek mind magatartásuk és szorgalmuk, mind tanulmányi eredményük jó. Intemátusi elhelyezést tudunk biztosítani. Jelentkezési lapok a budapesti és Pest megyei evangé­likus lelkészi hivatalokban és a gimnáziumban szerezhetők be. A jelentkezés határideje 1996, november 1. A jelen­tkezési lapoRat kérjük a gimnázium címére küldeni vagy személyesen leadni: 1052 Budapest, Sütő utca 1. A Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium (Líceum) felvételt hirdet az 1997/98. tanévre.- négyosztályos gimnáziumba az általános iskolát végzettek, illetve nyolcadikosok részére. Nyűt napot a „nagyoknak 1996. október 17-én (csütörtökön) 16,30 órakor tartunk,- nyolcosztályos gimnáziumba az általános iskola negyedik (esetleg ötödik) osztályos tanulói számára. Nyflt napot a „kicsiknek” 1996. november 7-én (csütörtökön) 16,30 órakor tartunk. Jelentkezési lapokat a Győr-Moson-Sopron, Komárom, Veszprém, Vas és Zala megyei evangélikus lelkészi hivatalokban, az Északi Evangélikus E^rhárfcerulct Püspöki Hivatalában és az iskolában (9400 Sopron, Széchenyi tér 11. pl 99/312-250) lehet beszerezni, illetve kérni. Az Evangélikus Értejmiségi Műhely legközdebbi alkalmát 1996. október 16-án 18.30-20.30 között tartja a Deák téri Evangélikus Gimnázium dísztermében. í , , Témánk: REFORMÁCIÓ - TÁRSADALOM - MAGYARSÁG Előadó: Dr. Bolyki János református teológiai tanár Záró igehirdetéssel szolgál: Mihályi Zoltán villamos­mérnök

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom