Evangélikus Élet, 1996 (61. évfolyam, 1-52. szám)

1996-08-11 / 32. szám

Evangélikus Élet 61. ÉVFOLYAM 32. SZÁM 1996. AUGUSZTUS 11. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁNI TIZEDIK VASÁRNAP _______ORSZÁGOS EV ANGÉLIKUS _______HETILAP ÁR A: 35 FT Akit megkereszteltek, az már nem a világhoz tartozik, már nem annak szolgál, már nincs annak alávetve. Egyedül Krisztushoz tartozik és a világhoz csak Krisztuson keresztül kapcsolódik. Bonhoeffer A TARTALOMBÓL — A ZUGLÓI EVANGÉLIKUS TEMPLOM KÜLMISSZIÓ ITTHON AZ ÖRDÖG NEM ALSZIK (A NYARALÁS KÍSÉRTÉSEI) Az Országos Presbitérium határozatai 1996. május 10. 1. Az Országos Presbitérium az Országgyűlés kérése alapján bizottságot hozott létre az új alkotmány terveze­téhez való hozzászólás elkészítésére. A Bizottság elnöke D. Szebik Imre püspök, titkára dr. Galli István. A Bizott­ság tagjait az elnök és a titkár kéri fel. 2. Az Országos Egyház 1995. évi zárszámadását az Or­szágos Presbitérium egyhangúlag jóváhagyta. 3. Az Országos Egyház 1996. évi költségvetését az Or­szágos Presbitérium egyhangúlag jóváhagyta. 4. A Magyarországi Evangélikus Egyház és a Szlováki­ai Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyház közötti együtt­működésről készült 1996. február 13-án Pozsonyban alá­írt Szándéknyilatkozatot - jelentőségének kiemelése mellett - az Országos Presbitérium egyhangúlag jóvá­hagyta. 5. Az Országos Presbitérium úgy határozott, hogy a Nyíregyházi EMMAUS Szeretetotthon országos diakóni- ai intézményként folytassa munkáját a Diakóniai Osztály felügyelete alatt. 6. Trajtler Gábor felterjesztésére az Országos Presbité­rium Liturgikai Bizottság alakítását határozta el, és ezt a legközelebbi Országos Közgyűlés elé terjeszti. 7. Az Országos Presbitérium a Fóti Kántorképző Inté­zet Igazgatótanácsa tagjai sorába meghívta Ecsedi Zsu­zsát és dr. Balás Istvánt. 8. Az Aszódi Evangélikus Gimnázium Podmaniczky János kollégiumának újraindítási kérelmét az Országos Presbitérium - két tartózkodás mellett - jóváhagyta. 9. Kinevezések: a) Az Oktatási és Iskolai Osztály előterjesztésére az Országos Presbitérium dr. Nánai László, a Békéscsa­bai Evangélikus Gimnázium igazgatója megbízását meghosszabbította öt év időtartamra, azzal a feltétel­lel, hogy Békéscsabára költözik. Amennyiben Szege­den lakik továbbra is, a kinevezés egy évi időtartamra érvényes. b) Az Országos Presbitérium dr. Roncz Béla, az Aszódi Evangélikus Petőfi Sándor Gimnáziumának igazgatója megbízását újabb egy évre meghosszabbí­totta. c) Az Országos Presbitérium Bágyiné Mezősi Adri­enn, a Soproni Hetvényi Lajos Diákotthon igazgatója megbízását újabb egy évre meghosszabbította. d) Az Országos Presbitérium dr. Lampérth Gyula, a Soproni Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium (Líceum) igazgatója megbízatását újabb hat évre meg­hosszabbította. e) Az Országos Presbitérium Tár Jánosné, a Nyír­egyházi Luther Kollégium igazgatója megbízását egy évre meghosszabbította. f) Az Országos Presbitérium dr. Lampérth Gyula, gimnáziumi igazgatót a Soproni Egészségügyi Szakkö­zépiskola megbízott igazgatójának 1996. július 1-jétől kezdve egy évre kinevezte. g) Az Országos Presbitérium Bor Katalin tanárnőt, a Soproni Egészségügyi Szakközépiskola igazgatóhe­lyettesének 1996. július 1-jétől kezdve egy évre kine­vezte. 10. Az Országos Presbitérium megbízza Gáncs Péter nagytarcsai lelkészt és Verrasztó János Budapest-Békás- megyeri missziói lelkészt 1996. június 1-jétől kezdve egy évi időre jelenlegi feladataik mellett az országos evangé- lizációs és missziói munka szervezésével és irányításá- val. 11. A Déli Egyházkerület felterjesztésére az Országos Presbitérium vizsgálatot rendel el a két budapesti gimná­zium közötti együttműködésről, valamint a Fasori Evan­gélikus Gimnázium felvételi és oktatási rendszeréről. ADombóvár-Kaposszekcső-Csikóstöttösi Gyülekezet megválasztott lelkészét, iíj. Aradi Andrást 1996. augusztus 10-én, szombaton du. 3 órakor Krähling Dániel esperes iktatja hivatalába a dombóvári evangélikus templomban. Az érdeklődőket, vendégeket szeretettel várják. SZÉLRÓZSA VÁRALJÁN Az Országps Evangélikus Ifjúsági Találkozó megnyitására igyekeztünk szerdán, július 24-én délután. Bonyhád után egyre mélyebben hatoltunk be a Mecsek lejtőinek üde-szép erdeibe. A táborhoz vezető úton nyitott sorompó és néhány őr jelenléte jelezte, hogy szabad az út a táborhelyre. A bonyhádi önkormányzat tulajdonában van ez a tábor, Váralja község fölött, a völgy nyugati oldalán. A völgyön keresztülfolyó patakot felduzzasztották, három tavat alakítottak ki. Ezek ma a horgászok paradicsomát képezik, a fürdés bennük tilos. A terület nagy része fokozottan védett terület, hétvégi kirándulásokra, táborozásokra igen alkalmas. Nagy a turis­taforgalma is. Váralja község bányász település volt egykor. Ocsai Zoltán, a táborozás házigazdája mondta el, hogy ahol most járunk, lábunk alatt hatalmas szénmezők van­nak, de jelenleg nincs kitermelés. A XIII. század óta jegyzik a települést, ebbe a környezetbe jöttek a fiata­lok, középiskolás és főiskolás diákok, iparban, keres­kedelemben dolgozó fiatalok, közeli és távoli gyüle­kezetek ifjúsága. Váraljához közeledve, sűrűbb lesz a forgalom, kerékpáron, motoron és gépkocsin, de töb­ben gyalogosan közelítik a táborhelyet. Az első épület, melyet megközelítünk, az informá­ciós iíjpda, ahol a regisztráció is folyik. Százával je­lentkeztek már délután 5 óra tájban és iratkoztak fel a résztvevők sorába. Megkapták névtáblájukat - ez könnyíti a kapcsolatfelvételt, pótolja a bemutatkozást -, elintézték a szállásügyeiket és megkapták étkezési jegyeiket. Á kőházakban is van lehetőség szállásra, ide első­sorban a mozgássérült fiatalokat helyezték el. Mert ők is ott voltak, nem is kevesen - mintegy ötvenen! Az előttünk levő téren pedig egymásután emelkedtek a sátrak. Tarka színek sokasága egyre nagyobb terüle­ten jelezte újabb és újabb csoportok érkezését. Sok fiatal lelkészkollégával találkoztam. Nem csak küldték a gyülekezet fiataljait, de hozták őket. A fiata­lok pedig gyorsan barátkoztak. Voltak, akik már más Az iQfprqi^ciós iroda a tábor zászlajával A fasori gyülekezet tagjai voltunk szüleimmel együtt. Itt konfirmáltam, a gimnáziumban érettségiz­tem és 1945-ben a második világháború után men­tünk el családostul Németországba - kezdte a beszá­molót.- Akkor még nem készült a lelkészi pályára. Mikor határozta el, hogy erre a pályára indul el? Az indítékot már németországi tartózkodásom ide­jén kaptam. Neuendettelsauban a teológiai szeminá­riumban tanultam először. 1949-ben kötöttem házas­ságot és a következő évben már Ausztráliába vándo­roltunk ki. Itt először nehéz testi munkával kerestem kenyerem, majd Adelaidban az Immanuel Teológiai Szemináriumban folytattam teológiai tanulmányai­mat. 1955. január 2-án volt az ordinációm.- A lelkészi szolgálatot tehát Ausztráliában kezdte meg. Hol, merre és milyen gyülekezetekben szolgált? Egy évig szórványszolgálatom volt és örömömre magyarul prédikálhattam. 1956-ban Sidneyben önál­lóvá lett a magyar gyülekezet. Akkor 130-an voltak, ma jóval kevesebben. Melbourne-ban is volt egy szór­vány kb. 60 taggal, ma ott vannak többen (120-an). Nagy akadály volt a szétszórtság és a nagy távolságok is. Asszimiláció helyett inkább az integráció mutatko­zott.- Hogyan került innen USA-ba? 1966-b.an ösztöndíjjal küldtek el Clevelandba, ahol a városi lelkigondozás feladatait és módszereit tanul­tam. Itt hívott meg lelkészének a Szent Thmás evan­gélikus gyülekezet, melyben főleg erdélyi szászok gyűltek össze. Ide tagolódtak a magyarok is, így két nyelvű szolgálat van.- Ismerjük sajtótevékenységét itthon is. Ezt mióta folytatja? Az amerikai magyar evangélikusoknak 1934 óta van önálló lapjuk, az ERŐS VÁR. Először 1967- ben hívtak meg a lap szerkesztői közé, hírszerkesz­konferenciákról ismerték egymást, mások testvér­gyülekezeti látogatásokon találkoztak. A testvér­gyülekezeti kapcsolat Erdélyből is hozott fiatalokat. Mi is megkerestük kijelölt helyünket a „lehetősé­gek piacán”. A sajtóosztály kiadványait raktuk széjjel és kínáltuk a belátogatóknak. Közben gyülekeztek az ifjúsági ének- és zenekarok. Nekik fontos szerepük lesz a háromnapos találkozón. Most is elkezdték a „bemelegítést” és a megnyitó előtt már a nagyszín­padhoz vonzották a több száz főnyi gyülekezetét. A megnyitón Váralja polgármestere, Amrein István meleg szavakkal köszöntötte az ifjúságot. Örült, hogy egyházunk éppen itt Váralján tart országos ifjúsági konferenciát és reményét fejezte ki, hogy tíz elsőt majd követi a többi is. Vendége is volt a megnyitónak. Géniből a LVSZ központjából jött el Ondrej Prostrednik lelkész, az ifjú­sági titkár. Üdvözlő szavaiban arról szólt, hogy milyen csoda, hogy fiatalok Istent dicsőítik. Ti megtaláltátok Istent, ezért találtalak meg én is titeket. Kívánta, hogy úgy erősödjenek meg e napokban, hogy megtalálják helyüket az egyházban, de a társadalomban is. Áz If júsági Tklálkozó világi fővédnöke, dr. Andorka Rudolf, sajnos nem tudott személyesen megjelenni, de levelet küldött és azt olvasta fel Szabó Vilmos Béla paksi lelkész. A találkozót „nagy előrelépésnek” ne­vezte egyházunk ifjúsági munkájában. Több évtize­den át rombolták a közösséget, most ez nagy lépés a közösség építésére. Most látjuk csak, milyen könnyű valamit szétrombolni és mekkora erőfeszítést, oda­adást követel a helyes építés. Emlékezett arra, hogy fiatal korában mit jelentett az egyházi ifjúsági életben való aktív részvétel, mennyire irányította élete útját a későbbiekben. A találkozó egyházi fővédnöke, D. Szebik Imre püs­pök Jn 6,68 versét olvasta áhítatának alapigéjéül. Azért vagyunk itt, mert Istent akarjuk dicsérni. Igét fogunk hallgatni, talán jó barátot találunk, de lehet, hogy szerelmek szövődnek és a jövőben házastársak mondják majd egymás kezét megfogva: Váralján kezdtük. Az biztos, hogy szemben minden pusztító szándékkal, kirekesztő gondolattal, ellenségeskedés­sel, azt keressük, hogy békesség legyen bennünk és azt árasszuk tovább másokra is. Jézust jöttünk keres­tőnek. Azután ott maradtam. 1975 óta az Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia tisztségviselői kö­zé választottak. Ma mindkettőnek a vezetését rám bízták.- Milyen a magyarság helyzete az Egyesült Államok­ban? Ma még megkülönböztethetők az egyes kivándor­lási hullámok. Vannak, akik a századfordulón, mások az első vagy a második világháború után érkeztek és a legfrissebb hullám az 56-osok. De az első nemzedé­kek már elangolosodtak. Három gyülekezetben vég­zek magyar nyelvű szolgálatot: Cleveland két gyüle­kezetében és a kanadai Torontóban. Egyébként né­met nyelvű a gyülekezetem. Egyik helyen sincs ma­gyar iskola. így elképzelhető, hogy a felnövekvő ifjú­ság nyelvi tekintetben hamar angolosodik, alkalmaz­kodik a környezethez. Nekem alapelvem az, ami a re­formációban is alap volt: mindenkinek azon a nyelven kell hirdetni Isten igéjét, melyet beszél, megért, mely anyanyelve. Amíg a magyar nyelv iránt ez az igény Bernhardt Béla (USA) és Molnár Rudolf (Finnország) a finn követség fogadásán A tábor résztvevőinek egy csoportja ni. Találjunk rá, mert ő több, mint modell vagy példa, ő az élet forrása számunkra! A tábor nehezen csendesedett el. Zenekarok vál­tották egymást, kisebb-nagyobb csoportok alakultak és beszélgettek. A teaházban zenehallgatás és film­megtekintés mellett teázgattak többen. Szinte pilla­natok alatt megindult az élet a táborban, mintha nem is most kezdődött volna. E sorok írója emlékezett, 45-50 évvel ezelőtt volt része saját ifjúkorában hasonló élményben. Tálán nem volt ilyen népes, de akkoriban megszűntek a ha­sonló táborozások. Most több százan (talán 6-700-an is) ültünk együtt a fűben, hallgatva, énekelve a meg­nyitón, Arra gondoltam: hol vannak azók a fiatalok, akik akkor voltunk. Milyen jó lenne összegyűjteni nem csak a fiatalokat, de a régmúlt fiataljait is. Nem nosztalgiázni! Hanem azért, hogy beszámoljunk ar­ról: megmarad­tunk. Ha hűségünk ingadozott is, de most kívánjuk a kö­zösséget. Mi is ke­ressük Jézust! Most azonban együtt örültünk a találkozónak, a sok-sok fiatalnak, akik jelenlétükkel arról tettek bizony­ságot, hogy keresik Jézust, életük Urá­nak akarják és sze­retik a közösséget, egymást! Tóth-Szöllős Mihály fennáll, hirdetni fogom/fogjuk az Egyesült Államok­ban és Kanadában is az evangéliumot magyar nyel­vünkön. Adjon ehhez Istenünk erőt, kitartást és Szentleiket, hogy hitre jussanak, a hitben megálljának és örömüket leljék ott élő magyar evangélikus testvéreink! ♦ VISSZHANG A KOTIMAABAN A Magyar-Finn-Észt Lelkésztalálkozóról a finnor­szági lapok is megemlékeztek. A Kotimaa (július 12.) - egyházi és társadalmi hetilap - hasábjain kiemelik, hogy a találkozó a millecentenárium évében valósult meg. Részletesen írnak Harmati Béla püspök előadá­sáról, melyben „az evangéliumi szabadságról és a népi identitásról” szólt. Az ótestamentumi és új- testamentumi szabadságfogalom tisztázása után a Krisztusban a bűntől és törvénytől való szabadság jelentését emelte ki előadásában... A népegyház - szerinte - jól működik abban, hogy oda törekszik, ahol az emberek élnek. Veszélyes, ha az élők hite halott, ahelyett, hogy a holt hit élő hitre változ­nék. Elismeréssel írnak Szabóné Mátrai Marianna előadásáról, melyben értékelte a rendszerváltás utáni egyházi helyzetet és a társadalomban meg­mutatkozó hatásokat. „Nem csoda, hogy a kommu­nizmus után hatalomra jutott első konzervatív kor­mányzat elkezdett visszatérni a népi értékekkel együtt a keresztyén értékekre... A szocializmus alap­jainak megdőlésével nemcsak az anyagi biztonság ingott meg, hanem az egész korábbi életeszmény vált jelentéktelenné... Az a keserű, bizonytalan és passzív lelki helyzet és életszokás, amely jellemzi ma a ma­gyar társadalmat, csupán két összetevőből áll: a gaz­dasági változásokból és az élet támpontjainak hiá­nyából. ” A lap megemlíti, hogy a korábbi találkozók sorá­ban egyre inkább a teológiai kérdésekkel való tüzete­sebb foglalkozás lett a fontosabb és nem csupán az egymással való ismerkedés. Utóhangok a Magyar-Finn-Észt lelkészkonferenciához A Magyar-Finn-Észt lelkészkonferenciának voltak vendégei tengerentúlról is. Bernhardt Béla főesperes LJSA-ból érkezett „haza”. A konferencia egyik szünetében leültünk beszélgetni életútjától, szolgálatáról. Harangláb a táborban

Next

/
Oldalképek
Tartalom