Evangélikus Élet, 1996 (61. évfolyam, 1-52. szám)
1996-08-11 / 32. szám
Evangélikus Élet 61. ÉVFOLYAM 32. SZÁM 1996. AUGUSZTUS 11. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁNI TIZEDIK VASÁRNAP _______ORSZÁGOS EV ANGÉLIKUS _______HETILAP ÁR A: 35 FT Akit megkereszteltek, az már nem a világhoz tartozik, már nem annak szolgál, már nincs annak alávetve. Egyedül Krisztushoz tartozik és a világhoz csak Krisztuson keresztül kapcsolódik. Bonhoeffer A TARTALOMBÓL — A ZUGLÓI EVANGÉLIKUS TEMPLOM KÜLMISSZIÓ ITTHON AZ ÖRDÖG NEM ALSZIK (A NYARALÁS KÍSÉRTÉSEI) Az Országos Presbitérium határozatai 1996. május 10. 1. Az Országos Presbitérium az Országgyűlés kérése alapján bizottságot hozott létre az új alkotmány tervezetéhez való hozzászólás elkészítésére. A Bizottság elnöke D. Szebik Imre püspök, titkára dr. Galli István. A Bizottság tagjait az elnök és a titkár kéri fel. 2. Az Országos Egyház 1995. évi zárszámadását az Országos Presbitérium egyhangúlag jóváhagyta. 3. Az Országos Egyház 1996. évi költségvetését az Országos Presbitérium egyhangúlag jóváhagyta. 4. A Magyarországi Evangélikus Egyház és a Szlovákiai Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyház közötti együttműködésről készült 1996. február 13-án Pozsonyban aláírt Szándéknyilatkozatot - jelentőségének kiemelése mellett - az Országos Presbitérium egyhangúlag jóváhagyta. 5. Az Országos Presbitérium úgy határozott, hogy a Nyíregyházi EMMAUS Szeretetotthon országos diakóni- ai intézményként folytassa munkáját a Diakóniai Osztály felügyelete alatt. 6. Trajtler Gábor felterjesztésére az Országos Presbitérium Liturgikai Bizottság alakítását határozta el, és ezt a legközelebbi Országos Közgyűlés elé terjeszti. 7. Az Országos Presbitérium a Fóti Kántorképző Intézet Igazgatótanácsa tagjai sorába meghívta Ecsedi Zsuzsát és dr. Balás Istvánt. 8. Az Aszódi Evangélikus Gimnázium Podmaniczky János kollégiumának újraindítási kérelmét az Országos Presbitérium - két tartózkodás mellett - jóváhagyta. 9. Kinevezések: a) Az Oktatási és Iskolai Osztály előterjesztésére az Országos Presbitérium dr. Nánai László, a Békéscsabai Evangélikus Gimnázium igazgatója megbízását meghosszabbította öt év időtartamra, azzal a feltétellel, hogy Békéscsabára költözik. Amennyiben Szegeden lakik továbbra is, a kinevezés egy évi időtartamra érvényes. b) Az Országos Presbitérium dr. Roncz Béla, az Aszódi Evangélikus Petőfi Sándor Gimnáziumának igazgatója megbízását újabb egy évre meghosszabbította. c) Az Országos Presbitérium Bágyiné Mezősi Adrienn, a Soproni Hetvényi Lajos Diákotthon igazgatója megbízását újabb egy évre meghosszabbította. d) Az Országos Presbitérium dr. Lampérth Gyula, a Soproni Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium (Líceum) igazgatója megbízatását újabb hat évre meghosszabbította. e) Az Országos Presbitérium Tár Jánosné, a Nyíregyházi Luther Kollégium igazgatója megbízását egy évre meghosszabbította. f) Az Országos Presbitérium dr. Lampérth Gyula, gimnáziumi igazgatót a Soproni Egészségügyi Szakközépiskola megbízott igazgatójának 1996. július 1-jétől kezdve egy évre kinevezte. g) Az Országos Presbitérium Bor Katalin tanárnőt, a Soproni Egészségügyi Szakközépiskola igazgatóhelyettesének 1996. július 1-jétől kezdve egy évre kinevezte. 10. Az Országos Presbitérium megbízza Gáncs Péter nagytarcsai lelkészt és Verrasztó János Budapest-Békás- megyeri missziói lelkészt 1996. június 1-jétől kezdve egy évi időre jelenlegi feladataik mellett az országos evangé- lizációs és missziói munka szervezésével és irányításá- val. 11. A Déli Egyházkerület felterjesztésére az Országos Presbitérium vizsgálatot rendel el a két budapesti gimnázium közötti együttműködésről, valamint a Fasori Evangélikus Gimnázium felvételi és oktatási rendszeréről. ADombóvár-Kaposszekcső-Csikóstöttösi Gyülekezet megválasztott lelkészét, iíj. Aradi Andrást 1996. augusztus 10-én, szombaton du. 3 órakor Krähling Dániel esperes iktatja hivatalába a dombóvári evangélikus templomban. Az érdeklődőket, vendégeket szeretettel várják. SZÉLRÓZSA VÁRALJÁN Az Országps Evangélikus Ifjúsági Találkozó megnyitására igyekeztünk szerdán, július 24-én délután. Bonyhád után egyre mélyebben hatoltunk be a Mecsek lejtőinek üde-szép erdeibe. A táborhoz vezető úton nyitott sorompó és néhány őr jelenléte jelezte, hogy szabad az út a táborhelyre. A bonyhádi önkormányzat tulajdonában van ez a tábor, Váralja község fölött, a völgy nyugati oldalán. A völgyön keresztülfolyó patakot felduzzasztották, három tavat alakítottak ki. Ezek ma a horgászok paradicsomát képezik, a fürdés bennük tilos. A terület nagy része fokozottan védett terület, hétvégi kirándulásokra, táborozásokra igen alkalmas. Nagy a turistaforgalma is. Váralja község bányász település volt egykor. Ocsai Zoltán, a táborozás házigazdája mondta el, hogy ahol most járunk, lábunk alatt hatalmas szénmezők vannak, de jelenleg nincs kitermelés. A XIII. század óta jegyzik a települést, ebbe a környezetbe jöttek a fiatalok, középiskolás és főiskolás diákok, iparban, kereskedelemben dolgozó fiatalok, közeli és távoli gyülekezetek ifjúsága. Váraljához közeledve, sűrűbb lesz a forgalom, kerékpáron, motoron és gépkocsin, de többen gyalogosan közelítik a táborhelyet. Az első épület, melyet megközelítünk, az információs iíjpda, ahol a regisztráció is folyik. Százával jelentkeztek már délután 5 óra tájban és iratkoztak fel a résztvevők sorába. Megkapták névtáblájukat - ez könnyíti a kapcsolatfelvételt, pótolja a bemutatkozást -, elintézték a szállásügyeiket és megkapták étkezési jegyeiket. Á kőházakban is van lehetőség szállásra, ide elsősorban a mozgássérült fiatalokat helyezték el. Mert ők is ott voltak, nem is kevesen - mintegy ötvenen! Az előttünk levő téren pedig egymásután emelkedtek a sátrak. Tarka színek sokasága egyre nagyobb területen jelezte újabb és újabb csoportok érkezését. Sok fiatal lelkészkollégával találkoztam. Nem csak küldték a gyülekezet fiataljait, de hozták őket. A fiatalok pedig gyorsan barátkoztak. Voltak, akik már más Az iQfprqi^ciós iroda a tábor zászlajával A fasori gyülekezet tagjai voltunk szüleimmel együtt. Itt konfirmáltam, a gimnáziumban érettségiztem és 1945-ben a második világháború után mentünk el családostul Németországba - kezdte a beszámolót.- Akkor még nem készült a lelkészi pályára. Mikor határozta el, hogy erre a pályára indul el? Az indítékot már németországi tartózkodásom idején kaptam. Neuendettelsauban a teológiai szemináriumban tanultam először. 1949-ben kötöttem házasságot és a következő évben már Ausztráliába vándoroltunk ki. Itt először nehéz testi munkával kerestem kenyerem, majd Adelaidban az Immanuel Teológiai Szemináriumban folytattam teológiai tanulmányaimat. 1955. január 2-án volt az ordinációm.- A lelkészi szolgálatot tehát Ausztráliában kezdte meg. Hol, merre és milyen gyülekezetekben szolgált? Egy évig szórványszolgálatom volt és örömömre magyarul prédikálhattam. 1956-ban Sidneyben önállóvá lett a magyar gyülekezet. Akkor 130-an voltak, ma jóval kevesebben. Melbourne-ban is volt egy szórvány kb. 60 taggal, ma ott vannak többen (120-an). Nagy akadály volt a szétszórtság és a nagy távolságok is. Asszimiláció helyett inkább az integráció mutatkozott.- Hogyan került innen USA-ba? 1966-b.an ösztöndíjjal küldtek el Clevelandba, ahol a városi lelkigondozás feladatait és módszereit tanultam. Itt hívott meg lelkészének a Szent Thmás evangélikus gyülekezet, melyben főleg erdélyi szászok gyűltek össze. Ide tagolódtak a magyarok is, így két nyelvű szolgálat van.- Ismerjük sajtótevékenységét itthon is. Ezt mióta folytatja? Az amerikai magyar evangélikusoknak 1934 óta van önálló lapjuk, az ERŐS VÁR. Először 1967- ben hívtak meg a lap szerkesztői közé, hírszerkeszkonferenciákról ismerték egymást, mások testvérgyülekezeti látogatásokon találkoztak. A testvérgyülekezeti kapcsolat Erdélyből is hozott fiatalokat. Mi is megkerestük kijelölt helyünket a „lehetőségek piacán”. A sajtóosztály kiadványait raktuk széjjel és kínáltuk a belátogatóknak. Közben gyülekeztek az ifjúsági ének- és zenekarok. Nekik fontos szerepük lesz a háromnapos találkozón. Most is elkezdték a „bemelegítést” és a megnyitó előtt már a nagyszínpadhoz vonzották a több száz főnyi gyülekezetét. A megnyitón Váralja polgármestere, Amrein István meleg szavakkal köszöntötte az ifjúságot. Örült, hogy egyházunk éppen itt Váralján tart országos ifjúsági konferenciát és reményét fejezte ki, hogy tíz elsőt majd követi a többi is. Vendége is volt a megnyitónak. Géniből a LVSZ központjából jött el Ondrej Prostrednik lelkész, az ifjúsági titkár. Üdvözlő szavaiban arról szólt, hogy milyen csoda, hogy fiatalok Istent dicsőítik. Ti megtaláltátok Istent, ezért találtalak meg én is titeket. Kívánta, hogy úgy erősödjenek meg e napokban, hogy megtalálják helyüket az egyházban, de a társadalomban is. Áz If júsági Tklálkozó világi fővédnöke, dr. Andorka Rudolf, sajnos nem tudott személyesen megjelenni, de levelet küldött és azt olvasta fel Szabó Vilmos Béla paksi lelkész. A találkozót „nagy előrelépésnek” nevezte egyházunk ifjúsági munkájában. Több évtizeden át rombolták a közösséget, most ez nagy lépés a közösség építésére. Most látjuk csak, milyen könnyű valamit szétrombolni és mekkora erőfeszítést, odaadást követel a helyes építés. Emlékezett arra, hogy fiatal korában mit jelentett az egyházi ifjúsági életben való aktív részvétel, mennyire irányította élete útját a későbbiekben. A találkozó egyházi fővédnöke, D. Szebik Imre püspök Jn 6,68 versét olvasta áhítatának alapigéjéül. Azért vagyunk itt, mert Istent akarjuk dicsérni. Igét fogunk hallgatni, talán jó barátot találunk, de lehet, hogy szerelmek szövődnek és a jövőben házastársak mondják majd egymás kezét megfogva: Váralján kezdtük. Az biztos, hogy szemben minden pusztító szándékkal, kirekesztő gondolattal, ellenségeskedéssel, azt keressük, hogy békesség legyen bennünk és azt árasszuk tovább másokra is. Jézust jöttünk kerestőnek. Azután ott maradtam. 1975 óta az Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia tisztségviselői közé választottak. Ma mindkettőnek a vezetését rám bízták.- Milyen a magyarság helyzete az Egyesült Államokban? Ma még megkülönböztethetők az egyes kivándorlási hullámok. Vannak, akik a századfordulón, mások az első vagy a második világháború után érkeztek és a legfrissebb hullám az 56-osok. De az első nemzedékek már elangolosodtak. Három gyülekezetben végzek magyar nyelvű szolgálatot: Cleveland két gyülekezetében és a kanadai Torontóban. Egyébként német nyelvű a gyülekezetem. Egyik helyen sincs magyar iskola. így elképzelhető, hogy a felnövekvő ifjúság nyelvi tekintetben hamar angolosodik, alkalmazkodik a környezethez. Nekem alapelvem az, ami a reformációban is alap volt: mindenkinek azon a nyelven kell hirdetni Isten igéjét, melyet beszél, megért, mely anyanyelve. Amíg a magyar nyelv iránt ez az igény Bernhardt Béla (USA) és Molnár Rudolf (Finnország) a finn követség fogadásán A tábor résztvevőinek egy csoportja ni. Találjunk rá, mert ő több, mint modell vagy példa, ő az élet forrása számunkra! A tábor nehezen csendesedett el. Zenekarok váltották egymást, kisebb-nagyobb csoportok alakultak és beszélgettek. A teaházban zenehallgatás és filmmegtekintés mellett teázgattak többen. Szinte pillanatok alatt megindult az élet a táborban, mintha nem is most kezdődött volna. E sorok írója emlékezett, 45-50 évvel ezelőtt volt része saját ifjúkorában hasonló élményben. Tálán nem volt ilyen népes, de akkoriban megszűntek a hasonló táborozások. Most több százan (talán 6-700-an is) ültünk együtt a fűben, hallgatva, énekelve a megnyitón, Arra gondoltam: hol vannak azók a fiatalok, akik akkor voltunk. Milyen jó lenne összegyűjteni nem csak a fiatalokat, de a régmúlt fiataljait is. Nem nosztalgiázni! Hanem azért, hogy beszámoljunk arról: megmaradtunk. Ha hűségünk ingadozott is, de most kívánjuk a közösséget. Mi is keressük Jézust! Most azonban együtt örültünk a találkozónak, a sok-sok fiatalnak, akik jelenlétükkel arról tettek bizonyságot, hogy keresik Jézust, életük Urának akarják és szeretik a közösséget, egymást! Tóth-Szöllős Mihály fennáll, hirdetni fogom/fogjuk az Egyesült Államokban és Kanadában is az evangéliumot magyar nyelvünkön. Adjon ehhez Istenünk erőt, kitartást és Szentleiket, hogy hitre jussanak, a hitben megálljának és örömüket leljék ott élő magyar evangélikus testvéreink! ♦ VISSZHANG A KOTIMAABAN A Magyar-Finn-Észt Lelkésztalálkozóról a finnországi lapok is megemlékeztek. A Kotimaa (július 12.) - egyházi és társadalmi hetilap - hasábjain kiemelik, hogy a találkozó a millecentenárium évében valósult meg. Részletesen írnak Harmati Béla püspök előadásáról, melyben „az evangéliumi szabadságról és a népi identitásról” szólt. Az ótestamentumi és új- testamentumi szabadságfogalom tisztázása után a Krisztusban a bűntől és törvénytől való szabadság jelentését emelte ki előadásában... A népegyház - szerinte - jól működik abban, hogy oda törekszik, ahol az emberek élnek. Veszélyes, ha az élők hite halott, ahelyett, hogy a holt hit élő hitre változnék. Elismeréssel írnak Szabóné Mátrai Marianna előadásáról, melyben értékelte a rendszerváltás utáni egyházi helyzetet és a társadalomban megmutatkozó hatásokat. „Nem csoda, hogy a kommunizmus után hatalomra jutott első konzervatív kormányzat elkezdett visszatérni a népi értékekkel együtt a keresztyén értékekre... A szocializmus alapjainak megdőlésével nemcsak az anyagi biztonság ingott meg, hanem az egész korábbi életeszmény vált jelentéktelenné... Az a keserű, bizonytalan és passzív lelki helyzet és életszokás, amely jellemzi ma a magyar társadalmat, csupán két összetevőből áll: a gazdasági változásokból és az élet támpontjainak hiányából. ” A lap megemlíti, hogy a korábbi találkozók sorában egyre inkább a teológiai kérdésekkel való tüzetesebb foglalkozás lett a fontosabb és nem csupán az egymással való ismerkedés. Utóhangok a Magyar-Finn-Észt lelkészkonferenciához A Magyar-Finn-Észt lelkészkonferenciának voltak vendégei tengerentúlról is. Bernhardt Béla főesperes LJSA-ból érkezett „haza”. A konferencia egyik szünetében leültünk beszélgetni életútjától, szolgálatáról. Harangláb a táborban