Evangélikus Élet, 1996 (61. évfolyam, 1-52. szám)

1996-12-22 / 51. szám

□SSZÜLÜNK AIX. EVANGÉLIKUS VILÁGGYŰLÉSRE longkong, 1997. július 8-16. 1. Mik a IX. világgyűlés céljai? A »logo” körirata magyar fordí­tásban: KRISZTUSBAN - TANÚSÁGTETELRE ELHIVOTTAK + LUTHERÁNUS VILÁGSZÖVETSÉG + KILENCEDIK NAGYGYŰLÉS + HONGKONG, 1997. JÚLIUS Félév múlva kezdődik az evan­gélikus egyházak világcsaládjának egközelebbi nagy találkozása. Er­ről kívánunk tájékoztatást adni ;gy rövid cikksorozatban gyüleke- leteinknek és híveinknek. Miért éppen Hongkong? Az elmúlt ötven évben a világ jvangélikus egyházainak közössége Lutheránus Világszövetségé elő- izör csak Európában és Észak- i Amerikában, majd később Afriká­ján és Latin-Amerikában is tartotta I jlobális tanácskozásait. Miért esett' nőst a választás éppen Hong-1 congra, erre a többmilliós kelet- ízsiai világvárosra, méghozzá idői- eg közvetlenül az eddigi angol fönnhatóságnak a Kínai Népköztár­saság által történő átvétele után? Először is, Ázsia a legnépesebb kontinens. Itt él az emberiségnek több mint a fele. Másfelől, Ázsia va­lamennyi világvallás (a keresztyén­ig, zsidóság, iszlám, hinduizmus és buddhizmus) szülőföldje. A keresz- iyénség ugyan a hatalmas világrész lakosságának csupán 5 százaléka. Az evangélikus egyházak lélekszá- ma pedig alig másfél ezrelék, 4,6 millió. De éppen ez a valóban ki­sebbségi helyzet - méghozzá a nagy­gyűlés idején már Kínában, a világ legnépesebb, ateista vezetés alatt ál­ló- országában - igazi nagy kihívás - lesz majd az ott tanácskozó evangé­likus delegátusoknak a keresztyen- ség mai missziója és szeretetszolgá­lata időszerű kérdéseiben, a harma­dik, keresztyén évezred küszöbén! Ázsiában még nem volt evangéli­kus világgyűlés. Ideje, hogy egyhá­zaink küldöttei ott szembesüljenek korunk legégetőbb problémáival. Kik találkoznak majd Hongkongban? A világ 122 evangélikus egyházá­nak már kiválasztott 402 képviselő­je vesz majd részt ezen a világmére­tű tanácskozáson. Mégpedig köze­lebbről felerészben női, 20 száza­lékban pedig fiatal, 30 év alatti de­legátusok. Bár lélekszámra nézve az európai es az észak-amerikai tagegyházak jóval nagyobbak, a de­legátusoknak több mint a fele ér­kezik majd a kisebb lélekszámú „if­jú egyházakból”, Afrikából, Ázsiá­ból és Latin-Amerikából. Rajtuk kívül több mint ezer részt­vevő lesz jelen, mint szakértő - ta­nácsadó, ökumenikus résztvevő, hivatalos vendég és az egyházi és világi tömegkommunikáció, a mé­dia képviselője. A világgyulés előkészítésére öt nagy konferenciát rendeznek majd az öt kontinensen (Európában a jövő februárban, Varsóban). Köz­vetlenül előtte pedig Bangkokban (Thaiföld) az evangélikus ifjúság világfórumán. Mik a EX. Világgyűlés fű céljai? Öt fontos célkitűzése van a hong­kongi nagy tanácskozásnak. Közü­lük az egyik egyszeri, különleges feladat. Az §lső: Isten kegyelmének, Krisztus megváltásának és az egy­mással való lelki közösségnek az ünneplése: istentiszteleti közösség Isten igéjében és az úrvacsorában ünnepi alkalmakon, reggeli és esti istentiszteleteken, Biblia-tanulmá­nyokban az egész világgyűlés alatt. A második: alapvető előadások, ezek plenáris megvitatása és közös teológiai munka tíz kiemelt témá­ról munkacsoportokban, az egyház legidőszerűbb mai kihívásairól, a legkülönbözőbb egyházi környeze­tekben és kultúrákban. A harmadik: a Lutheránus Világ- szövetség legfőbb vezetőinek és fő munkaágainak beszámolói az elmúlt hét esztendőről, a végzett szolgála­tokról a világ evangélikus egyházai­ban, a LVSZ Alkotmánya szellemé­ben, azok megvitatásával együtt. A negyedik: a következő időszak konkrét feladatainak, programjai­nak felmérése, az új vezetők megvá- lasztása, továbbá üzenet és részletes ajánlások a LVSZ tagegyházainak. Végül a különleges, ötödik fel­adat: a Lutheránus Világszövetség ötvenéves fönnállásáért való hála­adás, történetének áttekintése és tanulságai a következő évtizedekre. Szinte elvégezhetetlenül gazdag program ez - kilenc nap alatt! Részvételre vagyunk fölszólítva mindannyian Aki azt gondolja, hogy ez a vi­lágméretű evangélikus találkozás csak az ott majd jelenlévő delegá­tusok dolga lesz, súlyosan téved. „Fölhasználom az alkalmat, hogy arra hívjak minden tagegyházat és minden társszervezetet, egyes egyház­tagot, hogy vegyenek részt az előké­születekben. Ez sokféleképpen tör­ténhetik Részt vehetnek a világgyűlés témáinak és a kijelölt igehelyeknek a tanulmányozásával a helyi gyüleke­zetekben, együtt azokkal, akik képvi­seletükben részt vesznek majd a hongkongi találkozáson. Bátorítlak benneteket, hogy legyen ez a felkészü­lés egyházi gyűléseitek testületi ülése­itek és tanácskozásaitok szerves ré­sze! És történjék ez a felkészülés egy­házaitok gyülekezeteitek és a maga­tok személyes imádságaiban is. ” Ishmael Noko LVSZ-főtitkár sza­vai ezek, fölhívásában az evangéli­kus tagegyházakhoz. Mert „Hong­kong 1997” akkor lesz majd áldott és eredményes vüágtalálkozó, ha abban valamennyien részt válla­lunk. Ha gyülekezeteink és mind­annyiunk személyes imádságai ké­szítik elő és hordozzák majd ezt a nagy ázsiai világméretű evangélikus tanácskozást! D. dr. Nagy Gyula Különös karácsonyfa A néprajz professzoránál voltam egyszer látogatóban. Szobája valósá­gos múzeumnak tűnt. Dr. Bálint Sándor a szegedi és Szeged környéki népélet búvárja volt, amíg csak élt. Becses tanulmányok, felejthetetlen előadások sorakoznak életútján, mint a kilométerkövek. Ami lakásán halmozódik gazdag rendben: megannyi illusztráció, bizonyság tanulmá­nyaihoz. Mintha csak ma lenne! Peregnek előttem az emlékek képei. Nézem a faragásokat; a népi ‘kerámiák-remekeit;, a naivan bájos képeket- S egy-; szerre magára vonja figyelmemet egy különös, hajlított „világabroncs” úgyftevezett ''krisztustövisből. A karikára szorítőtf két “íepényfaág (Gleditsia triacanthos) szépen, szabályosan formálja a gömböt. Egymást keresztezve ívelnek a kötések felé.- Vajon mi lehet ez?- Karácsonyfa! - mondja meglepetésemre a professzor úr. Annyi szokatlan elmésséget tanultam itt néhány perc alatt, hogy szin­te belezavarodtam. Lám, ez is. Hogyan lehet ez a „karácsonyfa” rokona az illatos, szép, zöld színű fenyőnek? • A tudós készséggel szolgál magyarázattal:- Ugye, a maiak közül senki sem gondolná, hogy ilyen volt a Szeged vi­déki tanyák karácsonyfája szépanyáink idejében. Pedig igen. Krisztustö­visből ügyeskedték össze, így szépen, koszorúba. S a hegyes tüskékre szurkálták rá az almát, az aszalt gyümölcsöt és más kívánatos édességet. Ez, ugye nem hervad el. Nem hullatja el levelét, mint a fenyőágak. Különös karácsonyfa, kedves jelkép. Nem tudok szabadulni tőle. Hi­szen a karácsony igazi titka rejlik benne. Túl a látványos szépségen, a Megváltó földi, szenvedéssel teljes küldetésének magyar földön sarjadt kiábrázolása ez. H.-E I. Evangélikus Elet 1996. dí ember 2 ÜNNEPÜNK, ISTENTISZTELETÜNK, LITURGIÁNK A karácsonyi liturgia Szép, bensőséges időszak a ka­rácsonyi ünnepsor, s az azt környé­kező napok. Más ilyenkor az em­ber - legalább a vágyaiban, az igé­nyeiben. Szeretne emberebb em­ber lenni, talán csöndesebb, szelí- debb, jobban érző, netán szeretni is tudó. Bizonyára ebben eszköz a temp­lomjárás. így hát nem csak szép, de templomos időszak is a kará­csony. Van, aki egy évben egyszer jut el a templomba - karácsony­kor. Még a legmesszebb sodródott ember is valamit keres a karácsony­esti istentiszteleten, vagy az éjféli misén. S akik máskor is koptatják' a templom küszöbét, ilyenkor még gyakrabban jönnek. Több nap. Egymás után több napon át isten- tisztelet. Vajon megkapja-e az évente egyszer betévedő amit várt, s a máskor is elő-előforduló, amit nagyra nyitott lelke remélt? Mindez attól függ, hogy mit je­lentenek, mit hordoznak, mire in­dítanak a karácsonyi istentisztele­tek. Lelkészek örök gondja, vajon az ilyen ritka nagyünnepen meg tudom-e ragadni a ritkán betéve­dőt, s tudok-e újat adni és monda­ni annak, aki már sokszor hallotta a karácsonyi „híreket”, az ünnep üzenetét? A fontos az, hogy otthon érezze magát, aki részt vesz az istentiszte­leten, átélje a karácsonyi csodát, s valóban megtapasztalja az Isten emberszabású és emberközeli sze- retetét. Mindkét oldal - szolgálattevő és templomlátogató „biztosra mehet! Az igehirdetés nagy kincs, nagy ál­dás, de a karácsonyi liturgia - a teljes istentisztelet - számtalan ál­dást és mérhetetlen nagy ajándé­kot rejt magában. Ha nem csupán a „papot meghallgatni” megyünk az istentiszteletre, ha nem csupán az istentisztelet évi egyszeri, köte­lező, udvariassági látogatására ke­rül sor, akkor az egész istentiszte­let élménnyé válhat. Ehhez azonban egyrészt ismerni kell az istentisztelet rendjét, annak egyes elemeit, s mindazt, amit ezek rejtenek. Másrészt külső kö­rülményekkel és belső tartalom­mal meg kell teremteni a szolgá­lóknak és a templomba érkezők­nek közösen az otthonosság érzé­sét. Harmadrészt pedig törekedni kell arra, hogy mindazt, ami az ol­tárnál, a szószéken, a kóruson, az emberek szívében zajlik, tudato­san éljük meg. Készülni kell tehát az istentisz­telet minden aktív és passzív részt­vevőjének, ha valóban meg akar­juk ismerni, tudatosan akarjuk át­élni a liturgiát, s otthon akarjuk magunkat érezni az istentisztele­ten. Kezdhetjük ezt a legegyszerűb­bel: Énekeink karácsonyi „kínálata” rendkívül gazdag. Lehet előre, még otthon dúdolni, netán énekel­ni, de mindenképpen olvasni. S le­het az istentiszteleten nem csak megszokásból, nem csak a többi­ekkel sodródva figyelni arra, amit éneklünk. Karácsonyi dallamaink megragadok, lelket segítők, szöve­geik igényesek, sokat mondók, el- gondolkodtatók. Az elhangzó igék: a jó érzést keltő megszokottak, s a karácsonyi elhangzásukkal megdöbbentők „helyre tehetik” ünneplésünket. Ünnepi istentiszteleteink rendje nem sokban tér el a minden vasár­nap használttól. Mégis fellelhetjük benne a karácsonyi „csemegéket”. Az istentisztelet kezdő szavaiban: „Jöjjetek, lássátok Isten nagy tet­teit”, vi gy „Világosság ragyog fe­lettünk, mert megszületett a Meg­váltó”. Azután az imádságok vál­tozó szövegeiben, melyek mind ar­ra a csodára mutatnak rá, hogy Is­ten emberré lett. Ugyancsak a ke­gyelemhirdetésben - az ezerszer hallott aranyevangéliumban, amely karácsonykor sajátos ízzel, s különösen ragyogó fénnyel hang­zik: „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta... Karácsony titka tárul ki az úrva­csorái liturgia nagy hálaadó imád­ságában: Miért méltó és igaz, illő és üdvösséges, hogy mindenkor és mindenhol hálát adjunk? „Mert emberi testünkbe öltöztetted egyszü­lött Fiadat, és benne békességet ad­tál a világnak ” Maga az úrvacsora is karácsony­kor sajátos üzenetet hordoz. János evangéliuma a betlehemi esemé­nyeket így foglalja össze: „az Ige testté lett”. A hús-vér emberré lett Isten jön egészen közel hozzánk: „ez az én testem, ez az én vérem”. így tapasztaljuk meg az úrvacsorá­ban a karácsonyi titkot: valóságos emberré lett. Tudhatjuk, érezhet­jük, tapinthatjuk, ízlelhetjük. Sokan talán nem is tudják, vagy nem is vették még kézbe Ágen- dánk és énekeskönyvünk speciáli­san karácsonyi istentiszteleti rend- i jét, a „J” rendet. A passió-olvasá- sos istentiszteletek mintájára - a karácsonyi történetet olvashatja a gyülekezet ebben az ige-liturgiá­ban, s az egyes szakaszok közben énekek csendülhetnek fel. Teoló­giailag jól átgondolt, egységes fel­építésű, megragadóan szép ívű rend ez. Segít, hogy igazán átéljük az egykori eseményeket úgy, hogy közben nem szakadunk el a ma­gunk valóságától. Általa megtör­ténhet az a csoda, ami minden li­turgia lényege lenne, hogy Isten szeretetének dramaturgiája átjárja mai életünket, s vérünkké válik Urunk életet formáló akarata. A ■4 karácsonyesti rendi egyben nagy segítség lehet arra is, hogy elkerül­jük az örök veszélyt, hogy ez a spe­ciális istentisztelet „gyermekünne­péllyé” váljon. Karácsony valóban a gyermek ünnepe, de nem a bu­gyuta szavalatok, a túlédes szalon­cukor ízek gyermeteg estje, hanem a GYERMEK ünnepe, aki azért született meg Betlehemben, hogy mai gyermekek és felnőttek egy­aránt Isten-gyermekeként élhesse­nek. Ehhez az élményhez segíthet minket a karácsonyi liturgia. Hafenscher Károly (ifj.) A FÉBÉ ALAPÍTVÁNY ismét gyarapodott. No­vember 15-én adták át a piliscsabai Siló Társas­otthon területén azt a Johannita Házat, melyet az eredeti létesítési tervek szerint megépítettek. Az épületnek három funkciója van: lakást adnak benne, munkaalkalmat találhatnak a benne lakók és terápia, vagyis a mozgáskorlátozottak számára sport- és tomalehetőség van adva ugyanazon épületben. A már korábban - egy másik épületben - elkészült 4 la­kással együtt most már 12 lakásban 18 lakója van a Társasotthonnak. A bentlakók közül tízen kerekes- székeken tudnak csak közlekedni, a többiek járóke­rettel, ketten vannak, akik valamennyire járóképesek. Rajtuk kívül mintegy harmincán vannak a faluból vagy távolabbról bejárók is, akik ebben a közösségben keresik a társaságot és némileg a gyógyulást, terápiát is. Karácsony előtt meglátogattam az otthont és az új épületben beszélgettünk Gadó Pállal, az otthon veze­tőjével. Thlajdonképpen nem csupán vezető, de ő volt az otthon megálmodója, az építkezés motoija, össze­köttetések, Wilföldi kapcsolatok megteremtője és most az eredményt látva: boldog vezetője. Benéztünk egy-egy lakórészbe, ahol kis összkom­fortok találhatók. Természetes a mosdó-, fürdőlehe­tőség, a mozgássérültek igényeinek megfelelően. Van Johannita ház Piliscsabán lehetőség a közös étkezésre, de ki-ki főzhet magának is kedve szerint. Végigsétálva az épület folyosóin, megismerked­tünk a második funkcióval. Kisebb-nagyobb szobák­ban, termekben ketten-hárman ülnek asztalok körül és különböző munkákkal foglalkoznak. Ezek kézmű­ves műhelyek, ahol papírból, textilből, fából készült különböző tárgyakat készítenek, azokon a befejező műveleteket végzik, festenek, csomagolnak, kötöz­nek. Ebben az épületben sikerült kialakítani a kész­áruraktárukat is, ahol polcokon találtuk a különböző készítményeket. Nem volt ez mindig ilyen rendben, mert bizony itt is, ott is lerakták a készárut és nehéz volt rendet tartani. Itt is foglalatoskodnak ketten és számon tartják munkájuk eredményét. A nyár folya­mán kertészkednek is a nagy területen, mely a Siló­hoz tartozik. Amit megtermelnek, nem tudják mind azonnal fogyasztani, tartósítanak, befőznek, konzer­válnak. Németországból kaptak ajándékba speciális hűtőtárolókat, ezekben várja a nyár termése a téli na­pokat. A legnagyobb hatást az alagsorban elhelyezett „sport terápia” termei tették rám. Ami még a főváros­ban is ritkaság egy ilyen intézménynél, az Piliscsabán megvalósult. Fedett uszoda egy nagyobb, 13 és fél mé­teres medencével és egy kisebb sekély vizű medencé­vel, melyben masszírozó gép és pezsgőfürdőt készítő berendezés is van. Mozgáskorlátozottak masszírozá-. sára, gyógyítására, a mozgás segítésére alkalmas be­rendezések. Amikor ott jártunk, éppen gyermekek úszkáltak a medencében és legjobban annak örültek, hogy a medence feneke ki volt világítva. A fürdő mellett tornaterembe nyitottunk. Gyógy­tornász, konduktor és testnevelő tanár van itt segítségé­re a mozgássérülteknek. A fürdőt a nehezebben moz­gók is használhatják már, mert megérkezett a svédek­től egy „beemelő szerkezet” (ebből is alig található egy-kettő hazánkban!). Ebben a sportrészlegben rendszeres terápia folyhat a ház lakói között. Szauna is van, ahol testi fáradságtól szabadulhatnak, akik igénybe veszik. Gadó Pál örömmel számol be arról is, hogy nem­csak a testtel törődnek. A testi-lelki egészséghez igye­keznek hozzásegíteni a reájuk bízottakat. Személyiség- fejlesztésnek mondják, hogy nyelvtanulással, közös programok látogatásával, olykor színházi előadásokra menetellel segítik, hogy felszabadultabbak, a gátlása­iktól megszabadultak lehessenek az otthon lakói. He­tenként tartanak bibliaórákat, közösen járnak a Bé- thelben lévő templomba a gyülekezeti istentisztele­tekre. Valaki azt kérdezte egyszer - mondja séta köz­ben Gadó Pál - miért nem építenek a területen egy kis kápolnát? De ezt a tervet azzal utasították el, hogy nem elkülönülni akarnak, hanem beépülni a gyüleke­zetbe, a testileg egészségesek közé, a gyülekezettel keresik a közösséget. Közben azt is megtudom tőle, hogy ma már „száraz lábon”, borulás nélkül tudnak közlekedni a szomszéd utcában lévő Béthelbe, mert a két otthon közösen jó utat épített ki, hogy kerekes székeken is megérkezhessenek a templomba. Az otthonnak „kisugárzása” van. Önálló Életköz­pont - így szokták mondani. A környékből is bejárnak mozgáskorlátozottak, és mások dolgozni, segíteni. Az uszoda ideális tanmedence kis gyermekeknek. Óvo­dák érdeklődnek és kérik, hogy látogathassák. Úszó­mester is lesz később, hogy megtanítsa a kicsiket úsz­ni. Kisugárzik az a szeretet, mely a mozgásukban kor­látozottak segítését célozta meg és azt szeretnék elér­ni, hogy testi-lelki egész embereknek érezzék magu­kat. Ehihez a feladathoz szívesen adta segítségét a Jo­hannita Lovagrend, de Vannak holland, német, oszt­rák támogatóik is. November 15-én délután ünnepélyesen adták át rendeltetésének a házat. Ott volt a vendégek sorában Göncz Árpádné, a köztársasági elnök felesége, Nikolits István miniszter, a körzet országgyűlési képviselője, a FÉBÉ diakonisszái, élükön Túrmezei Erzsébet főnök­asszonnyal, és Gertrud Heublein főnökasszony, aki a FÉBÉ munkájában vesz részt. Jelen volt a község pol­gármestere Kasza Péter, a Licht házaspár és Hardeman asszony Hollandiából és a Fiedler házaspár az osztrák testvérintézménytől. Számos barát és ismerős vett részt az avatáson, melynek szertartását D. Szebik Imre püspök, a szeretetszolgálat felügyelő püspöke végezte. Ezs 60,18 verse alapján Isten országának elővétele- zéséről szólt. Milyen az Isten országa? Erőszak he­lyett irgalmasság, rombolás helyett építés, rabság he­lyett szabadulás, káromló szó helyett Isten dicsérete jellemzi. Ez a ház azért épült, hogy gyakorolják az ir­galmasságot, ennek nyomában épüljön emberek sze­mélyisége, megvalósulhasson Isten szabadítása és megtisztult, beszédében is megújult emberek talál­kozzanak egymással. A megnyitó alkalmával Gadó Pál az intézmény ve­zetője arról szólt, hogy arra törekszenek, hogy mozgá­sukban korlátozott emberek is tudjanak méltósággal élni. A kapott avatási programon mintegy 30 támo­gató közösség nevét sorolták fel. Ilyen segítséggel épült fel Piliscsabán a Johannita Ház. Tóth-SzöllSs Mihály

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom