Evangélikus Élet, 1996 (61. évfolyam, 1-52. szám)

1996-02-25 / 8. szám

Megkezdte működését az Evangélikus Gyógyszeralapítvány Az elmúlt évben határozta el az egyházi elnökség, hogy az egyhá­zak szociális felelősségének meg­felelően, a szociális gondok enyhí­tését célzó törekvések, intézkedé­sek sorában alapítványt létesít, melynek feladata a rohamosan nö­vekvő gyógyszerárak időszakában a rászorulók segítése. Azaz az ala­pítvány egyidejűleg szolgál egész­ségügyi és szociális célokat. A döntés mondhatni még idő­szerűbbé vált az 1996-os évben, amikor mint ismeretes, további je­lentős gyógyszerár-emelkedés kö­vetkezik be. Olyannyira, hogy a Kormány is szükségesnek látta az új árak bevezetését április 1-jére halasztani, addig a leginkább rá­szorulók részére kompenzációs mechanizmust kidolgozni. A szociális háló kialakításában, megerősítésében ma különösen hangsúlyos az állami felelősségvál­lalás szükségessége mellett a társa­dalom, benne az egyházak részvé­tele. Ennek jegyében hozta létre egyházunk a gyógyszeralapítványt. A szabályszerű bejegyzés meg­történte után megtartotta első ülé­sét az alapítvány kuratóriuma. En­nek tagjai: Lehelné dr. Gajdócsi Il­dikó, dr. Nagy Paula, dr. Frenki Ró­bert (elnök), iß. Kendeh György, Szemerei Zoltán (az alapító képvi­selője). A kuratórium legfontosabb fel­adataként azt jelölte meg, hogy a gyülekezetek, az egyház figyelmét ráirányítsa a segítségnyújtás szük­ségességére, jelen esetben sajáto­san a gyógyszerköltségek részbeni vagy egészbeni átvállalására azok­nál, akik erre rászorulnak. Az alapítvány felhívással fordul a gyülekezetek elnökségéhez, kérve őket, hogy maguk, vagy megbízottaik, esetleg egy munka- csoport révén derítsék fel, kik azok a gyülekezetben, akik segít­ségre szorulnak. Ha költségve­tésük lehetővé teszi, különítsenek el egy összeget erre a célra. Alap­vetően kétféle igény merülhet fel. Egyrészt egyszeri igény, például influenzajárvány esetén, több- gyermekes családoknál, amikor hirtelen nagy gyógyszerkiadás merül fel. Másrészt rendszeres gond azoknál, akik krónikus be­tegségben szenvednek, állandóan kell gyógyszert szedjenek, például magas vérnyomás ellen, és az ár­emelkedés miatt már nem képe­sek ezt fedezni. Azért is van szükség azon gyüle­kezetek áldozatkészségére, akik rendelkeznek ehhez forrással, mert maga az alapítvány bizonyo­san nem tud minden igényt kielé­gíteni. De az alapítvány is felada­tának tartja a közvetlen segítség- nyújtást. Ebben szintén a gyüleke­zeti elvre épít. Azaz azon gyüleke­zetek tagjai részére, amelyek ma­guk nem képesek a rászorulókon segíteni az alapítvány támogatást nyújt. Ezt a szerény alapítványi va­gyont elsősorban a kamatok teszik lehetővé. Miután április 1-jével in­dul az új gyógyszerárrendszer, az alapítvány április 30-i határidővel pályázatot ír ki gyülekezetek ré­szére gyógyszertámogatásra. A pá­lyázat konkrét személyek gyógy­szerköltségeinek részbeni vagy egészbeni fedezésére irányulhat. A beérkező igények alapján a kuratórium május 15-ig dönt a tá­mogatásról, melyeket a gyülekeze­teknek folyósít. A gyülekezetek fe­lelőssége, hogy a támogatás való­ban a gyógyszerköltségeket fedez­ze, az alapítványnál ezt a gyógy­szertári számlákkal kell igazolni. Ebben a pályázati ciklusban egy­millió forint odaítéléséről dönthet a kuratórium. Az alapítvány az evangélikus gyülekezeti tagokat kívánja támo­gatni. Jól ismert, hogy számos gyü­lekezetben vannak olyan akív ta­gok I például vegyesházasság ré­vén - akik formailag más feleke- zethez tartoznak. Az ökumeniz- mus jegyében is kizárólag a gyüle­kezeti elnökség felelőssége, hatás­köre a döntés, az alapítvány mind­azokat kész támogatni, akiket a gyülekezetek javasolnak. Az alapítvány tehát a gyülekeze­teket elsősorban saját tagjaik tá­mogatására buzdítja. Ugyanakkor természetesen lehetséges az ala­pítvány támogatása is a tőkét nö­velő befizetésekkel. Ezt azonban az alapítvány elsősorban külső támogatók - gyógyszergyárak, gyógyszerforgalmazók, biztosí­tók... - megnyerésével kívánja eszközölni. Reménységgel tekintünk az ala­pítvány működése elé. Elsősorban ami a konkrét tevékenységét illeti, ha feltehetőleg az igényekhez ké­pest szerény is a rendelkezésre ál­ló összeg. De abban is bízunk, hogy az alapítvány működése hoz­zájárul annak megértéséhez és gyakorlattá válásához, hogy segíte­nünk kell egymásnak. Dr. E R. Budapesti evangélikus templomok A Kelenföldi templom leírása három nyelven, kézírással készült, akár a kö­zépkori kódexek lapjai. A magyar szöveg a templom homlokzatáról szól, az angol szöveget a gyönyörű oltárról festett miniatűr festmény díszíti. A két nyel­vet zászló jelzi a templomba lépőknek, akiknek a bejárattal szemben, üveg alatt, keskeny aranykeretből hívja fel figyelmét a három nagyméretű lap. 3. A Kelenföldi evangélikus templom Története Már 1914-ben megalakult a Ke­lenföldi Evangélikus Templom­építő Egyesület, de a háborús évek ítéletnapjai s lelki dermedt­sége miatt csak 1924-ben ért be az építkezés gondolata. A főváros 1925-ben adományozta a jelenlegi telket az egyháznak. A tervek el­készítésével Schulek Jánost (a Ha­lászbástya és a Mátyás-templom építészének, Schulek Frigyesnek a fiát) bízták meg. Az alapkő leté­telét 1926. szeptember 19-én ün­nepelték, a templomot 1928-ban avatták fel. Leírása Ez az egyházi épület Magyaror­szágon az elsők között adott helyet egy épülettömbben a gyülekezeti munka különböző tevékenységei­nek. Schulek János egységes stílus­ban kialakított épületcsoportjának magva a templom, ehhez csatlako­zik kétoldalt 1-1 épületszárny. Eredeti módon, a tanácstermet a mellette levő templomtérrel két hatalmas ajtó köti össze, amelye­ket nagy ünnepeken kinyitnak. A templom neoromán stílusban épült, a bejárat kapubéléses meg­alkotásában és az ajtók, ablakok lezárásának félkörívében érezteti román jellegét. De a templomtér nem különül hajókra s a dongabol­tozat csak a karzati és a szentély- részre szorítkozik. Hármastago­lású főhomlokzata a mellékutcára néz. Középen emelkedik a harang­torony, mellette kétoldalt 1-1 hat­szög alapú, belül kerek alaprajzú melléktorony, karzatra vezető lép­csőkkel. A kétszer olyan magas fő­torony (31 m) harangházát széles kettős ablakok díszítik. Az előtér­ből néhány lépcső vezet le az 1989- ben kialakított kolumbáriumba. A belső teret ritmikusan tagoló vasbeton ívekhez kapcsolódik a fá­ból készült mennyezet. A karzat két vékony pilléren nyugszik. A Rieger- cég orgonáját 1934-ben avatta fel az legyházközséglbxiri b ( A templom belső berendezés^ magyaros jellegű - így a színes abla­kok virágmotívumai, a széles pa­dok és székek fafaragásai, az ajtók, az alacsony, nyolcszög alapú szó­széknek és a papi ülőhely támlájá­nak virág- és csillag alakzatai. A szentélytől balra áll a vörös­márvány keresztelőmedence (1932). Eredeti, szép megoldás, ahogy a szarkofág alakú, kétszínű már­ványoltár támlájának teteje lép­csőzetesen emelkedik. Raksányi Dezső oltárképe (1933) Hitetlen Tamás történetét eleveníti meg, amint Krisztus megmutatja sebeit a kételkedőnek. A bejárattól balra a falat vallási szimbólumok soro­zata díszíti: Andrássy Kurta János szobrászművész kovácsoltvas munkája (1957). A templom külső falán a cleve­landi Amerikai Magyar Evangéli­kus Konferencia ajándéka: már­ványtábla Kár Csaba szobrászmű­vész bronz domborművével. Az arckép az ötvenes években püs­pökségétől kétszer törvénytelenül megfosztott, koholt vádak alapján börtönbe zárt püspöknek állít em­léket: „Itt szolgált Ordass Lajos, 1941-1945”. Kovács Mária LUTHER PRÉDIKÁL A wormsi birodalmi gyűlés után Luthert barátai Wartburg várában rejtették el, mert élete forgott veszély­ben. 1521-ben történt ez, de a következő év tavaszán - 1522 márciusában - Luther elhagyta Wartburg várát, mert rajongók tevékenységéről kapott aggasztó híreket. Egy héten át tartotta úgynevezett Invocavit prédikációit. Ezekből közlünk részleteket böjti számainkban. (Szer­kesztő) Óvakodjunk tehát, hogy Wittenbergből nehogy Kapernaum legyen (Mt 11,23). Jól látom, hogy sokat tudtok beszélni arról a tanításról, melyet prédikáltak nektek a hitről és a szeretetről. Ez nem is csoda. Ha már egy szamár is bőgi a Biblia szövegét, hogyne tud­nátok ti is ezeket a tanokat és igéket hirdetni vagy ta­nítani? De, kedves barátaim, az Isten országa, mely mi vagyunk, nemcsak beszédből és szavakból áll, ha­nem cselekedetekből, tettekből, munkából és gyakor­latokból. Isten nem olyanokat akar, akik tétlenül hall­gatják és igéit utána szajkózzák, hanem akik követik Ót és teljesítik akaratát hitben, szeretettel. Mert a hit szeretet nélkül nem elég, nélküle valójában nem is hit, csak látszathit, mint amiképpen a tükörben látha­tó arc sem valóságos arc, hanem csak az arc látszata. (Jak 1,23) Első prédikáció, Invocavit vasárnapja: 1522. március 9. (Fordította: Szebik Zsófia) PÁLYÁZATI FELHÍVÁS IGAZGATÓI ÁLLÁSOKRA A Zsinat által elfogadott egyházi közoktatási törvény előírása­inak megfelelően pályázatot írunk ki a következő evangélikus középfokú oktatási intézmények igazgatói állásainak betöltésé­re: BERZSENYI DANIEL EVANGÉLIKUS GIMNÁZIUM (LÍCEUM) 9401 SOPRON, Széchenyi tér 11. LUTHER MÁRTON KOLLÉGIUM 4400 NYÍREGYHÁZA, Béla u. 1. Pályázhatnak olyan evangélikus vallású, konfirmált, erkölcsi­leg feddhetetlen, az egyházhoz hű pedagógusok, akik középisko­lai tanári végzettséggel rendelkeznek, s legalább tízéves oktatói gyakorlatuk van. A pályázat elbírálásánál előnyt jelent az idegen nyelv ismerete. A vezetői megbízás 1996. július 1-jei kezdettel 6 évre szól, eredményes tevékenység esetén meghosszabbítható. Külső pályázó az igazgatói kinevezéssel az intézmény rendes, határozatlan időre kinevezett tanárává válik. Az igazgató illetményét a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény megfelelő paragrafusai értelmében kell megállapítani. A pályázathoz mellékelni kell a pályázó szakmai önéletrajzát, a középiskolai tanári oklevél hitelesített másolatát, az esetleges egyéb végzettséget (nyelvvizsgát) igazoló iratokat, az iskola ve­zetésére vonatkozó szakmai programot és az intézmény tovább­fejlesztésével kapcsolatos elképzeléseket, valamint lelkészi aján­lólevelet. A jelenleg is evangélikus gimnáziumban tanító pályá­zók esetén elegendő az iskola vezetésével kapcsolatos elképzelé­sek megadása. A pályázatot 1996. április 15-ig a Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Irodájához (1085 BUDAPEST, Üllői út 24.) lehet benyújtani. Budapest, 1996. január 25. Magyarországi Evangélikus Egyház Evangélikus Élet 1996. február 25 MAGYAROK CSECSENFÖLDÖN A Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat a nemzetközi egyházi szeretet­szolgálatok feladatkörének elosztásánál a csecsenföldiek megsegítésére ka­pott megbízatást. Erről már hírt adtunk, de azt valószínűleg kevesen tudják, hogy ennek a feladatnak végrehajtását egy magyar fiatalasszony végzi. Groznijban van „hivatala ”, ahol egy munkatársával, Fekete Jánossal együtt szervezi a segélyek osztását. Az orosz ortodox egyházzal is felvették a kapcso­latot, mint helyi egyházzal és tőlük is van egy összekötő munkatársuk. Ezen­kívül fizetett alkalmazottak is dolgoznak velük. Egy mérnök, aki az újjáépí­tésben segédkezik és néhány konyhai dolgozó. Az év elején a csoport vezetője: Szabados Argentina itthon volt és akkor ültünk le beszélgetni munkájáról és az ottani tapasztalatairól. Szabados Argentína a romos grozniji ortodox templomban- Szerk.: Először néhány szót ké­rek önmagáról.- Sz. A.: Angol-orosz szakos ta­nárképzőt végeztem, nyelvi tudá­somat tudom most kamatoztatni. Nemzetközi irányító munkát vég­zek és tolmácsolok is. Férjem és két gyermekem itthon élnek, én utazom Budapest és Groznij kö­zött.- Szerk.: Hogyan indult ez a se­gélyezési munka?- Sz. A.: Múlt év áprilisában indítottuk el, akkor először Da- gesztánban volt a központunk. Júniusban költözhettünk át Groznijba. Eleinte szoknunk kel­lett a tankok zúgását, a lövöldö­zést. Lassan tért csak vissza az élet. Ez meglátszott azon, hogy kinyitott a piac, kezdték eltakarí­tani a romokat, megindult az új­jáépítés. Az élet kezdett vissza­térni. Egy évig szüneteltek az is­kolák, most már megindult a ta­nítás is.- Szerk.: Milyen fajta segélyezést folytatnak a csecsének között?- Sz. A.: A nemzetközi egyházi szeretetszolgálatok pénzküldemé­nyéből a helyszínen (Oroszország­ban) bevásárolunk, így adunk ru­ha- és élelemsegélyt, fenntartunk egy 300 személyes ingyen konyhát, 9 gyermekotthonban mintegy 150 gyermeket gondozunk. Kiosztot­tunk többek között 5000 pár cipőt és matracokat. Ahol fellángolnak a harcok, akárcsak a kezdéskor, gyorssegélyt osztunk: élelmiszer, gyógyszer, ruhacsomagokat. Ezen kívül vállaltuk 50 családi ház fel­építését, ehhez adunk mérnöki se­gítséget is. Itt a menekültekkel dolgozunk és az orosz kormány ad az újjáépítéshez pénzt. Különösen áll ez a legutóbb szétlőtt Pervo- marszkájára, ahol kompenzálják a rombolást. Mindent szétlőttek,,pil­lanatnyilag ez volt a legforróbb he­lye a térségnek.- Szerk.: Gondolom, hogy nem egyedül vannak a területen. Milyen más segélyszervekkel dolgoznak együtt?- Sz. A.: Nemzetközi szervekkel együtt vagyunk, a Nemzetközi Migrációs Hivatal, a Vöröskereszt is jelen van. Nekünk különösen jól jött, hogy EBESZ-képviselet is működött, és Mészáros Sándor sze­mélyében magyar vezetője volt. Sok jó információt kaptunk.- Szerk.: Milyen mértékű volt a segélyezés eddig?- Sz. A.: Az 1994-es esztendő­ben 750 ezer német márka, 550 ezer dán korona, és 286 ezer dollár segély futott át szervezetünkön. Ezt a német diakónia, a dán egy­házi segély és az EVT útján kap­tuk. Mindez tehát csak egyházi se­gély volt. Ezeknek szétosztásával bíztak meg bennünket.- Szerk.: Jellemezze pár szóban a csecsen embereket, milyen a lelki vi­láguk, személyes életük?- Sz. A.: A csecsének család­centrikus emberek. A férfiak dön­tenek a család dolgaiban, az asszo­nyok nevelik a gyermekeket. Álta­lában nagycsaládosak. Négy-öt gyermek van egy családban, de nem ritka a 10-12 sem. A felnőt­tekre hallgatnak, az időseknek kü­lönösen nagy a becsületük a csa­ládban. Szeretnek otthonaik körül ker­tészkedni. Ezt - tudva, most ta­vasszal vetőmagcsomagokat és kerti szerszámokat osztogatunk ki közöttük. Jó kereskedők is, a pia­con mindent lehet kapni, csak jó­val drágábban, mint a magyar pia­cokon. Munkánkat örömmel és hálával fogadják. Különösen, ha a lelki sé­rüléseikre is kapnak gyógyítást. Gyakori lövöldözések és veszélyek között, olykor a legforróbb helye­ken végezzük a szeretetszolgálatot, válogatás nélkül, ortodoxok, mu­zulmánok és más emberek között. A hatóságok nem tudják garantál­ni védelmünket. Egyedül Isten vé­dő és szerető kezében vagyunk.- Szerk. Köszönöm a beszélgetést és kívánom, hogy ez az oltalom le- 1 gyen mindig közel, amikor a szeren­csétlenek között önzetlenül végzik a szeretetszolgálatot. Tóth-Szöllős Mihály KÉSZÜLÜNK AZ 1996-OS NŐI VILÁGIMANAPRA Családi élet, nők és gyermekek Haitin „Van-e kiszolgáltatottabb a fejlő­dő országokban, mint egy éhező, alultápláltságtól szenvedő szegény ember?” - kérdezték Susan George szociológusnőtől. „Igen, a felesége és a gyermekei” - volt a válasz. Latin-Amerikában, Haitin a leg­magasabb a dolgozó nők aránya: 48,3%. Az egyedülálló anyák szá­ma is igen magas. Mindebből vilá­gos, milyen teher nehezedik rájuk: család és hivatás, a bizonytalan gazdasági körülmények között szinte teljes felelősségvállalás. Vidéken az asszonyoknak csu­pán 25%-a él törvényes házasság­ban, a 45% egy aránylag stabilnak mondható társas kapcsolatban, ami azonban jogilag teljesen ren­dezetlen, vagyis az élettárs nem örökölhet, anyagilag kiszolgálta­tott. Sok a gyerek, az átlag 6 saját, de gyakran nevelnek árván maradt rokongyermekeket is. Nagyszülők, nagynénik, más rokonok is tartoz­hatnak egy-egy családhoz, ahol az apa gyakran idegenben keres munkát, vagy elhagyja a családot, így egy-egy családfenntartó asz- szony átlag 15 személyről gondos­kodik. A háztartási munkában a gyerekek is segítenek, főleg a lá­nyok, akiknek ezért korán ki kell maradni az iskolából. Tüzelő- és vízhordás, főzés, mosás, a gyerme­kek ellátása, de a mezei munkában való részvétel és az állatok gondo­zása szinte egész napi elfoglaltsá­got jelent az asszonynak. Ez azon­ban munkájának csak egy része. Az a közmondás járja, hogy a haiti asszonyok a „fejükön hordják az Ország gazdaságát”! Ez szó szerint így van. A megtermelt árut maguk viszik a piacra és ott értékesítik. Ez sokszor 30 km-es utat jelent a legközelebbi város piacáig, nagyon rossz úton, fejükön kosárral, mely­ben 40-50 kiló gyümölcs, zöldség vagy egyéb áru van. A pénzen azu­tán megveszik a legszükségesebbet a család számára. A haiti asszo­nyok született kereskedők, szinte az egész kereskedelem az ő kezük­ben van. A férfiak megbíznak szakértelmükben és rájuk is hagy­ják azt. A város asszonyoknak még ne­hezebb a dolguk. Közülük kerül­nek ki a tehetős réteg háztartási alkalmazottjai. 14-16 órát kell dol­gozniuk nagyon alacsony bérért, sok család megkívánja, hogy ott is aludjanak. Semmiféle törvény nem szabályozza munkafeltételei­ket, betegbiztosítás nincs. Saját családjuk ellátását nem ritkán az idősebb gyerekekre vagy egy nagy­szülőre kell bízniuk. A gyári munkások nagy többsé­ge is asszony, a munkaadók előny­ben részesítik őket kézügyességük és nagyobb türelmük miatt. A nyersanyag-feldolgozó iparban, a népművészeti áruk előállításában is többnyire nők dolgoznak. A haiti asszonyok arra vágyód­nak, hogy emberibb körülmények között élhessenek! Harcoltak ed­dig is jogaik elismertetéséért, még­is a gyakorlatban a férfiakkal való egyenjogúság még várat magára. Elnyerték a választójogot, vannak már nők magas pozíciókban: van köztük miniszter, jogász, orvos, kutatómérnök, gazdasági szakem­ber. A művészetek minden ágában ismertek a nők, kiváló képviselői vannak a zenében, festészetben, kerámiában, táncművészetben. Egyre többen vannak, akik egész­ségügyi iskolát végeznek, és mint szakemberek dolgoznak a falusi egészségügyi központokban. Fia­tal anyáknak tartanak tanfolyamo­kat a gyermekgondozásról, egész­séges életről, az alapvető higiéniai követelményekről, hogy megelőz­hessék a járványos betegségeket. A városok nyomornegyedeiben is szakképzett szociális munkásnők dolgoznak, felvilágosító munkával, gyógyszerrel, egymást segítő cso­portok létrehívásával, sőt latrinák építésével, vagy az egészséges ivó­vízhez jutás feltételeinek megte­remtésével. Aristide elnök visszatérése óta a humánus rendeletek egész sora lá­tott napvilágot. A reménység jelei ezek: valami elindult Haitin. A ka­tonai diktatúra ütötte fájó sebek azonban nem gyógyulnak be máról holnapra. A szétdúlt családok, ut­cára került, lelkileg sérült, magá­nyos gyermekek jövője, emberibb élete megoldásért kiált. A haiti asszonyoknak olyan kö­rülményekre van szükségük, ame­lyek élethelyzetük felmérésére és javítására segítik őket. Egy kis se­gítség ehhez a nők világméretű szolidaritása is az idei Imanap kapcsán. Isten áldja meg haiti-i testvé­reinket és március 1-jén világszer­te a felelős, imádkozó rájuk gon­dolást! Keveháziné Czégényi Klára LUTHER PRÉDIKÁL Pál egykor Athénba ment, ApCsel 17, egy hatalmas városba, s a templomban réges-régen emelt oltárokat talált. S bizony egyiktől a másikig ment, mind­egyiket megnézte, de egyiket sem érintette még a lábával sem, ha­nem kiállt középre és azt mondta, hogy azok csupa istentelen dol­gok, kérte őket, hogy hagyják el a bálványokat, de senkit sem szakí­tott el tőlük erőszakkal. Amikor az Ige megragadta a szívüket, ma­guktól szaladtak el tőlük, majd magától széthullott pogányságuk. Éppen így: Ha láttam volna, hogy miséket tartanak, akkor prédikál­tam volna és figyelmeztettem vol­na őket. Ha erre föl megtértek volna, akkor enyém lenne a győ­zelem. Ha nem, akkor sem ragad­nám meg őket a hajuknál fogva és nem vonszolnám el őket erőszak­kal, hanem hagynám az Igét cse­lekedni és imádkoznék értük. Mert az Ige teremtette a mennyet és a földet, s minden dolgot, an­nak kell hát ezt végbevinnie, nem nekünk. Második prédikáció, Invocavit utáni hétfőn: 1522. március 10. (Fordította: Szebik Zsófia) \

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom