Evangélikus Élet, 1996 (61. évfolyam, 1-52. szám)

1996-01-14 / 2. szám

Evangéln attö. JANUÁR 14. —NAPRÓL f0Z€S által adatott, a kegyelem és az Krisztus által jelent meg (Jn 1,17). NAPRA I A törvény igazság Jézu VASÁRNAP pál úja: Tüdőm kiben hiszek, és meg vagyok győződve, hogy neki van hatalma arra, hogy a rám bízott kincset megőrizze arra a napra. 2Tim 1,12 (Jer 17,5-7; Jn 2,1—11; Róm 12,4-16; Zsolt 89,20-38). A hétköznapok és a jövő bizonytalan­ságában életünk egyetlen biztos pontja maga Jézus Krisztus. Tüdjuk és legyünk meggyőződve arról, hogy a bizonytalanságban is van Bizonyosságunk. HÉTFŐ Nincsen üdvösség senki másban, mert nem is adatott az embernek az ég alatt más név, amely ál­tal üdvözölhetnénk. ApCsel 4,12 (Jóéi 3,5; Jer 14,2-9; lKor 1,1-9). Üdvösség: megmenekülés, megszabadítás a veszélyből. Jézus Krisztus halálával szabadít meg a bűn és halál hatalmából. Feltámadá­sával pedig üdvösséget adott minden embernek. Mindenki megmenekülhet és megszabadulhat, min­denkié lehet az üdvösség, ha elfogadja Jézus Krisz­tust az életében. KEDD Áraszd ránk kegyelmedet reggelenként, hogy vigadjunk és örüljünk egész életünkben! Zsolt 90,14 (Mk 10,14; Jer 17,13-17; lKor 1,10-17). Éle­tünk minden napja új lehetőség az Istennel való ta­lálkozásra. Ezek a találkozások az öröm és a hála forrásai és éltetői. Mert teljes öröm csak a bűnbo­csánat kegyelmében és az örök élet reményében van. SZERDA Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe, hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket. lPt 2,9 (lSám 12,22; Mt 19,3-9; lKor 1,18-25). Isten műiket is hív! Hiszen nekünk is szól a megbocsátás evangéliuma. Sötétben, félhomály­ban takargatjuk, rejtegetjük bűneinket. Halljuk meg Isten hívó szavát. Világosságával nemcsak meglát­tatni akaija bűneinket, hanem a fényben meg is tisztítja életünket. CSÜTÖRTÖK isten ugyanis Krisztusban megbékél­tette a világot önmagával, úgyhogy nem tulajdoní­totta nekik vétkeiket, és reánk bízta a békéltetés igéjét. 2Kor 5,19 (2Krón 30,9; Mt 5,17—20; lKor 1,26-31). Az embert az Istentől a bűn szakadéka tartja távol. Az ember nem tud átjutni ezen a sza­kadékon egyedül. De Isten épített egy hidat. A bé­kéltetés és bűnbocsánat hídját. Jézus golgotái ke­resztjét. PÉNTEK pál úja: Mindenütt szorongatnak minket, de nem szorítanak be, kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe, üldözöttek vagyunk, de nem elha­gyatottak. 2Kor 4,8-9 (Zsolt 23,4; 5Móz 4,5-13; lKor 2,1-9). Kétségek és kísértések vesznek körül minket, de ha engedjük, hogy Isten Leikével felvér­tezzen bennünket, akkor nem kell egyedül küzde- nünk. Nem maradunk magunkra, mert velünk az Isten. SZOMBAT Szeressétek a jövevényt, mint maga­tokat. 3Móz 19,34 (Zsid 13,2; Róm 3,19-22; lKor 2,10-16). Jézus is azt a parancsolatot hagyta ránk, hogy „szeresd felebarátodat, mint magadat”. Sokszor olyan nehéz szeretni a másikat gyengesége, erőtlensége miatt, vagy éppen mert dacos és gőgös. Urunk békéltess meg Magaddal, magunkkal és embertársainkkal. J. Védd a fákat! Egy környezetvédelmi plakáton láttam a következő felhívást: „ Védd a fákat! Ha az utolsót is kivá­god, te sem élhetsz. ” A plakát egyik felén gyönyörű erdők, hatalmas, egészséges faóriások, vakító zöld lombok, a piakát másik felén csu­pasz, kopár hegyek, kiégett kő- és homoksivatag. Mint a környezet­védelemhez alig-alig értő, de azt nagyon fontosnak, sőt kötelesség­nek tartó, s a fákat szerető ember, a szívem mélyén érzékelem a pia­kát igazságát. Ha az Isten ajándé­kozta természetet tönkretesszük, nem élhetünk tovább. Karácsony napjaiban az előbbi plakáthoz hasonlóval ragasztanám tele a városokat, falvakat az egész világon. A szöveg így szólna: „Védd a karácsonyfákat! Ha már nem látod az igazi jelentését,..." S a plakát egyik felén talán a betlehe­mi pásztorok arca lenne, amikor Istent dicsőítve térnek vissza a nyájhoz a betlehemi jászoltól. Vagy a napkeleti bölcseké, amint az Újszülött előtt hódolnak. Mind­egy, kik lennének, de a Jézusra ta­láltakat ábrázolnám. Nevető, bol­dog arcú emberek lennének az egyik felén, széles, önfeledt mo­sollyal a szájukon. A plakát másik részén fáradt, hajszolt, kedvetlen, ideges pillantású tömeg fotója len­ne, a nagyáruházak között höm­pölygő, zsúfolt utcák népe, akikből kiégett a karácsonyi - Krisztust váró - öröm. A karácsonyfákat védeni kell. Ha már ez a szimbólum teijedt el, őrizzük meg a jelentését. Az élet jelképe az örökzöld fenyő. Az el- múlhatatlan élet Ura és királya Jé­zus. Őt hirdetik a zöld ágak. Eljött közénk, mert éltetni akar mind­annyiunkat. Ha ezt az ajándékozó szeretetet nem látjuk már, elve­szítjük a lényegét az életünknek. Magunkat szegényítjük meg, noha a formák talán gazdagodnak, talán minden eddiginél csillogóbb a ka­rácsonyfa, újak a díszek, talán minden eddiginél nagyobb erőfe­szítéssel, de az ajándékok is ha­lomban állnak, s az ünnepi étkek sem hiányoznak. De az éltető leve­gő fogyott el, ha nem tudunk vála­szolni arra a kérdésre, hogy mit is ünnepelünk most? A karácsonyfákat védeni kell. Mert mágunkat védjük iriég, ha az ünnepünk most is Jézus eljövetelé­ről szól. Ha az Isten ajándékát is személyre szólóan várjuk és fogad­juk. Jézusnak örülünk, aki vállalta, s lám még most is vállalja a világot. Sokakat akar hitbeli életre hívni, s abban megtartani. Boldog élet az ajándéka. Benne hinni jó! Ő tudja, ezért van most is karácsony. Az igazi karácsonyi üzenetet védeni kell, magunkért és másokért. Sztojanovics András „Jövevény voltam és befogadtatok...” Múlt évi december havi igénk Jézusnak az ítéletkor kimondott szavát idézi: a kedvező ítélet sza­vát azokhoz, akik övéivel jót tet­tek, akik a jelentéktelenekben és kicsinyekben nem a visszaélés és hatalmaskodás lehetőségét látták, hanem gyöngédséggel, irgalom­mal fordultak hozzájuk. Jézus pél­dázatából az is kiderül, hogy az ál­tala nagyra értékelt jótettekben semmilyen hátsó szándék, számí­tás nincsen, hiszen akiket jutal­maz, azoknak fogalmuk sincs ar­ról, mit tettek, s főként, hogy ki­vel. Az Úr tehát e világ szegényei­vel, rászorulóival azonosítja ma­gát. A betlehemi istállóban ő maga is ilyen rászorulóként jelent meg. tyA szálláson már nem volt szá­mukra hely". A magyar népi bet- lehemesekben ez az esemény úgy jelenik meg, hogy dőzsölő, gaz­dag uraságok hetykén elutasítják szegény Józsefet, míg végül Má­riával együtt kiszorul az állatok közé. Természetesen a „jámbor magyar” teljes meggyőződéssel hiszi, hogy ő bizony el nem ker­gette volna az áldott állapotban lévő fiatalasszonyt a férjével - le­gyen az bárki fia is. },Miért nem Magyarországon jöttél a világra, Jézus? Mi bizony befogadtunk volna!” Ó, Uram! Bárcsak belénk hasí­tana ezen az estén a felismerés, hogy micsoda gőg és vakság van még „kegyes” gondolatainkban is! Kicsodák vagyunk mi, hogy Téged akarunk befogadni? Hát így vissza lehet élni a Te igéddel? Csak mert irgalomból sorsközösséget vállalsz a világ szegényeivel, mi már elhisszük rólad, hogy jövevény vagy? Urunk, Jézus! Egész világ bí­rája, mindenek Ura! Kérünk, fogadj be minket a Te örök országodba, mert nélküled elveszünk! ,^4z Umak nincs szüksége ránk, mégis Fiát küldte hozzánk” (135. ének). Bartha István DR. MALYA JANOS 1915-1995 Tótkomlóson született 1915. február 18-án. A Békéscsabai Evangélikus Rudolf Gimnázium­ban végezte középiskolai tanulmá­nyait, majd érettségi után az Er­zsébet Tbdományegyetem Hittu­dományi Karán szerzett végbizo­nyítványt 1939-ben, de tanulmá­nyait családi okok miatt nem fe­jezte be. 1941-ben a Kecskeméti Refor­mátus Jogakadémia magánhallga­tója lett és jogi tanulmányait a Kolozsvári Fakultáson fejezte be doktorátussal. Ugyanebben az év­ben megnősült, házasságukból há­rom gyermekük született: János, Gyöngyvér és Hedvig. Második jo­gi (államtudományi) diplomáját a Szegedi Egyetemen szerezte 1950- ben. Jogi végzettsége ellenére, az akkori politikai körülméhyek kö­zött nem kívánt jogi pályán elhe­lyezkedni. Éveken keresztül mint könyvelő, belső ellenőr; revizor, m^jd mint főkönyvelő dolgozott különböző szövetkezeteknél. 1978-ban súlyos műtéten esett át és csodának látta a halál szorí­tásából való megmenekülését. Ez döbbentette rá életének számba­vételével és ekkor döntött amel­lett, hogy visszatér oda, ahol 1939-ben kényszerűségből abba­hagyta. Jelentkezett a Teológiai Akadémiára — mivel a törvények szerint meg kellett ismételni a vizsgáit. 1979-ben szigorlatozott, majd a kecskeméti templomban avatták lelkésszé. Káldy Zoltán püspök a kecskeméti gyülekezetbe helyezte segédlelkészi szolgálatra, itt szolgált szíwel-lélekkel a gyü­lekezetben és kiteijedt szórvá­nyaiban. Szlovák nyelvismeretének kö­szönhette, hogy egy ideig helyet­tesként szolgálhatott a mezőberé- nyi gyülekezetben is. Utoljára 1991-ben hirdette az igét Kecskeméten, a szószéken lett rosszul és onnan vitték kórházba. A következő időben legnagyobb fájdalmát a testi gyötrelmek jelen­tették és bánkódott azon, hogy megrendült egészségi állapota mi­att nem szolgálhatott tovább. Hosszas betegség után 1995. no­vember 14-én hívta haza őt Terem­tő Ura. Temetése november 18-án volt Tótkomlóson, Kis János kecs­keméti és Gyekiczky János tót- komlósi lelkész szolgálatával. Élete utolsó szakaszában telje­sülhetett vágya, hogy lelkészként bizonyságot tehessen arról, mi­lyenjó az Úr mindenkihez, hirdet­hette Isten végtelen jóságát, irgal­mát és szeretetét. Legyen áldott emléke! A VASÁRNAP IGEJE AZ ARATÁS IDEJE ELÉRKEZETT Jn 4,31-38 Az evangélista nem tájékoztat arról, hogy válaszolt-e az asszony Jézus nyilatkozatára. Korsóját hát­rahagyva, fut a faluba, hogy min­denlat fellármázzon: Gyertek, itt van egy ember, aki mindent el­mondott, amit csak tettem... Köz­ben visszatérnek a tanítványok a vásárolt élelemmel és csodálkoz­nak. Nem azon, hogy egy samáriai- val állt szóba Jézus, hanem azon, hogy rabbi létére asszonnyal be­szélgetett. A zsidó rabbik ugyanis nem társalogtak asszonyokkal és nem is válaszoltak kérdéseikre. Ebbe a képbe illeszkedik Jézus és a tanítványok párbeszéde. János apostol tudósítása rend­kívül élesen kisarkítja az egyház missziós feladatát. A múltról be­szél, de a jelen feladatait is bele­foglalja. Miközben a tanítványok a hozott élelemmel kínálják, Jézus a természet síkjáról áttér a termé­szetfölöttire. Ennek értelmét ta­nítványai csak később fogták fel. Van eledelem, csak ti nem tud­tok róla... Küldőjének akaratát cselekedni - ez Krisztus igazi ele­dele! Vagyis Ő küldött, de nem áll semmiféle kényszer hatása alatt. Küldetésének teljesítése és fele­lőssége belülről jön, a leikéből. Ez olyan igény lett benne, amire éhe­zik és szomjazik, s ebben leli igazi örömét. Ő, a Fiú szeretettel és hó­dolattal keresi az engedelmességet és így dicsőíti meg az Atyát. Ez az engedelmesség a kereszten csú­csosodik ki, s ezzel engesztelte ki az ember engedetlenségét. Ezt vi­lágítja meg az aratás képe. Egyszerre kettős értelemben használja Jézus: egyrészt a termé­szetes megszokott földi aratásra gondol, másrészt az Isten aratására a hit területén. A szellemi aratást a samáriai lakosok érkezése jelképe­zi, az asszonyhoz intézett szavai már termést hoztak. Keleten na­gyon ismert mondás volt, hogy a ve­tés után négy hónapig kell várni az aratásra, vagyis az aratás követi azonnal a vetést... Most azonban egy egészen új, furcsa helyzetnek lehetnek szemtanúi. Emeljétek fel szemeiteket és nézzétek meg a szántóföldeket: már megértek az aratásra. Pedig ha közvetlenül hús­vét után voltak, a nyári aratás még igen messze volt. A szemeiket azért kellett felemelni, hogy valami olyat lássanak meg végre, ami teljesen szokatlan, ami egyedül Istentől jön. S ez nem más, mint éppen a sama- raiak hite. Jézus számára ez a gyors aratás a reményteljes jele az apos­tolok küldetésének. János evangé­liumában különben is igen sokszor felhangzik a jövő ígérete. Jézus örömét is kifejezi egyben, hogy itt nem kellett olyan sokáig várni az aratásra, mint a szántóföldön. Az aratón saját magát érti. Amikor az arató bérét és a termes betakarítá­sát említi — ez örömének és hálájá­nak a megnyilvánulása. Hiszen a bér nem más, mint a betakantás. Krisztus azzal kapta meg igazi ^fi­zetségét”, hogy már látja az aratást. Igaz, hogy az igazi, „nagy” aratás a kereszthalál és a feltámadás után következik, s azt követően az utol­só ítéletben, de Krisztusban a végső idő MAR ITT VAN! Az üdvösség napja elközelített, megérkezett, s ezzel együtt a végső nagy aratás is! A betakarítás már az örökéletre történik, hiszen Jézus nagy aratása éppen az, hogy az örökeletre „ta­karítja be” azokat, akik hisznek Őbenne. Isten a vető, Jézus az arató! Más az, aki vet és megint más az, aki arat. A tanítványok, a mindenkori Krisz- tust-követők is, talán mi is fogunk aratni, viszont soha nem szabad szem elől tévesztenünk azt, hogy a vetésben másnak is része volt. Min­denekelőtt a Mennyei Atyának, Krisztus Urunknak és talán olyan embereknek, akik előttünk hirdet­ték a megváltás evangéliumát. Bizony, szolgálatunk során na­gyon gyakran megtörténik, hogy mások aratják le azt, amit talán - nagyon alázatosan - mi vetettünk. De sokszor előfordul, hogy csak vetünk és majd más örül az aratás­nak. De semmi nem hiábavaló az Úrban! A nagy üzenet számunkra: aki vet és aki arat, mindenki bol­dog lehet azért, hogy Isten külde­tését teljesíti, de azt soha senki el ne feledje, hogy a növekedést egye­dül az Isten adja! Ebben az új év­ben, ma is elérkezett az aratás ideje! Solymár Péter IMÁDKOZZUNK! Urunk! Oly sokszor állunk a búza­mező szélén és sopánkodunk, hogy nincs kenyér... Döbbents rá, hogy sar­lót fogjunk és lássunk hozzá az aratás­hoz. De sokan várnak, hogy vessük, hintsük a drága magot, az Igét, s de sokszor nem tudjuk kinyitni markun­kat, s így a drága mag a tenyerünkben marad. Add, hogy boldogan vessünk és bízzuk Rád az aratást. Ámen. ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1996. Január 14. I. Bécslkapu tér de. 9. (úrv.) Madocsai Miklós; de. 10. (német) Dietrich Tiggemann; de. 11. (úrv.) Hafenscher Károly; du. 4. (családi) Szilas Attila du. 6. Szilas Attila; XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Hafenscher Károly; Modort u. 6. de. fél 10. Csizmadia Sándor; Pesthldegkút, II., Ördögárok ti. de. fél 11. Rihay Szabolcs; Békásmegyer, III., Víziorgona u. 1. de. 9. Verasztó János; Csillag, hegy, III., Mátyás klr. u. 31. de. 10. Bozóky Éva; Óbuda, III., Dévai B. M. tér de. 10. Bállntné Var­sányi Vilma; Ú|pest, IV., Lelbstück Márta u. 36-38. de. 10. Blézy La|os; V, Deák tér 4. de. 9. (úrv.); de. 11. (úrv.); du. 6.; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Bárdossy Tibor; du. 6. Muntag Andomé; Vili., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; Vili., Rákóczi út 57/b. de. 9.' (szlovák), Cselovszky Ferenc; Vili., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; Vili., Va|da P. u. 33. de. fél 10. Wnczler Irén; IX., Thaly Kálmán u. 28. de. 11. dr. Rédey Pál; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. (családi) Klnczler Irén; X., Kerepesi út 69. de. 8. dr. Szabó Lajos; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Szeverényi János; de. 11. (úrv.) Szeverényi János; du. 6. Ferenczy Erzsébet; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. (családi) Ferenczy Erzsébet; Budahegyvldék, XII., Tarcsay V. u. 11. de. 9. (úrv.) Köszeghy Tamás; de, 11, (úrv.) K6- szeghy Tamás; du. fél 7. Takács József, XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. if. Kendeh György; XIII. , Frangepén u. 43. de. 8. Ifj. Kendeh György; XIV, Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) dr. Szabó Lajos; XIV, Gyarmat u. 14. de. fél 10. dr. Szabó Lajos; Pestújhely, XV. Templom tér de. 10. Bízik László; Rákospalota, XV, Juhos u. 28. Klstemplom de. 10. Szabó István; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere de. 10. dr. Kamer Ágoston; Clnkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blat­niczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedlk tér de. 9. Fűké Szabolcs; Rákoscsaba, XVII., Pécell út 146. de. 9. (úrv.) Kósa László; Rákoskeresz­túr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Fűké Szabolcs; Rákosllget, XVII., Gázon Gyula u. de. 11. Kósa László; Pestszentlőrlnc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Havasi Kálmán; Pestazentlmre, XVIII., Rákóczi út 83. ref. templom de háromnegyed 8. Havasi Kálmán; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; Kispest, XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. Lehoczky Endre; Buda­fok, XXII., Játék u. 16. de. 11. Solymár Gábor; Budaörs, (ref. Imaház) de. *9. Solymár Gábor; Törökbálint, Szent István út du. 3. Solymár Gábor; VÍZKERESZT ÜNNEPE UTÁNI MÁSODIK VASÁRNAPON a liturgi­kus szín: zöld. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: lPt 4,1-5; az igehirdetés alapigéje; Jn 4,31-38. „ERŐS VÁR A MI ISTENÜNK” címmel evangélikus félórát közvetít a Magyar Rádió a Kossuth adó hullám­hosszán január 15-én, hétfőn 13.30 órakor. Előtte evangélikus korálismer- tetést hallhatunk 13.20 órakon Evangélikus Rádiómisszió: 17.00-től a 49 m-es rövidhullámon. Január 13. szombat: Missziói Hír­adó az „EMO” munkájáról; január 14. vasárnap: „Elő vízcseppek” (2 meditá­ció) Levelezési cím: 2142 Nagytarcsa, Pf. 19. HAZAI ESEMENYEI MEGHÍVÓ Szeretettel hívunk és várunk minden érdeklődőt - pedagógusokat, egyete­mistákat (teológusokat különösképpen is) - az Evangélikus Értelmiségi Mű­hely alkalmára, 1996. január 24-én fél 7 órára a Deák téri Evangélikus Gim­názium dísztermébe. Előadást tart: dr. Magyar István „Oktatás, nevelés piacgazdasági alapon?” címmel, Tájé­koztatásul közöljük, hogy az EEM to­vábbi alkalmait február 21., március 20., április 17. és május 22. napjára tervezzük. erőt a kudarcok elviseléséhez és növel­je bennünk a szeretetet. A Magyar Börtönpasztorációs Tár­saság imatémája január 14-én: Imád­kozzunk, hogy Isten Szentlelke adjon A Keresztyén-Zsidó Társaság Teoló­giai Napot tart Keszthelyen a Helikon kastélymúzeum konferenciatermében. A nap témája: A próféták. Előadók: Kú­ti Géza református, dr. Léber Mihály ka­tolikus és Nagyné Szeker Éva evangéli­kus lelkész, valamint Schönbeiger And­rás rabbi ___________ HALÁLO ZÁS Kósa Károlyné Lapu Ilona 1995. no­vember 18-án Mezőtúron elhunyt. Te­metése december 16-án volt Tiszaföld- váron, Bácsi János szolnoki lelkész szolgálatával. ,A szeretet soha el nem múlik” lKor 13,8. Használaton kívüli pianínóját jelképes összegért 8 éves kislányomnak megvenném. Tél.: 12-02-362. Megváltozott alapítványi szám; A Pest­szentlőrinci Evangélikus „Kék templomért” Alapítvány új száma: 11718000-20386795. Wrc so T0REL TORONYÓRÁK kon zenien világszínvonalon Kvarc- ét rádióvezérléssel. _._i peso lóó rák, harang villamosítás TORONYÓRAIPARI TÁRSULÁS 8000Székesfehérvár, Kossuth u. 6. TeL: (22) 312-235 BARATH JÓZSEF 1910-1995 Ismét egy olyan lelkészt veszí­tett el egyházunk, aki - bár már több mint egy évtizede nem szol­gált - egy életet áldozott Isten Igé­jének hirdetésére. Baráth József lelkésztestvérünk 1910. április 25-én született Sza- konyban, kisparaszti családban. Ketten voltak testvérek. Bátyját a második világháborúban veszítette el. A Soproni Evangélikus Líceum­ba járt gimnáziumba, és ott is érett­ségizett Közben internátusvezető volt Sopronban, ahol tizenhárom gyermekre kellett felügyelnie. Ké­sőbb a Budaker Oszkár által létesí­tett Népi Kollégiumban is volt fel­ügyelő. A teológiát a Pécsi Erzsébet Tüdományegyetem soproni teoló­giai fakultásán végezte. 1934 de­cemberében Kapi Béla püspök Győrben szentelte lelkésszé. Ezután több helyen is volt segédlelkész. Az akkori időket püspöke a következő szavakkal jellemezte: ,^4nnyi káplá­nom van, hogy egy kisebbfajta Rábcát tudnék velük rekeszteni!” Közel két évtizeden keresztül volt segédlel­kész, és mindig oda helyezték, ahol éppen szükség volt rá. Körmendre került Zongor Béla esperes mellé, imyd Szlovák-Komáromba helyez­ték átcsempészett káplánnak tíz hónapra. Innen Kőszegre került, m^jd Oriszentpéteren volt missziós lelkész vend telepesek között Gya­log járta a falvakat a missziói kör­zetét Muraszombatban, Szlovéniá­ban is volt káplán. A csetnikuralom idején gyalog menekült haza. Végül Celldömölkre került állami hitok­tatónak. 1951. december 15-én helyezték Uraiújfaluba, Rónai Béla Gyula esperes mellé. 1956-tól volt a gyü­lekezet önálló parókus lelkésze. 1958-ban nősült meg. Feleségül vette Boros Irént, aki Budapesten dolgozott a FÉBÉ-nél. Házassá­gukból egy gyermek született. Ak­koriban vasárnaponként egy is­tentiszteletet tartott Uraiújfalu- ban, de a filiákba, Jakfára, Felső- patyba, Vasegerszegre és Szent- ivánfára gyalog járt hittanórákra. 1983. m^jus 8-án - fél évszázad­nyi aktív lelkészi szolgálat után - innen ment nyugdíjba. Feleségét tíz évvel ezelőtt, fiát pedig fél évvel ezelőtt tragikus körülmények után veszítette el. Ez év novemberében a Gyenesdiási Evangélikus Szeretet­otthonba költözött Hét napot (!) tölthetett itt békességben, boldog­ságban. Innen készítette elő Iste­nünk örök elköltözését, amikor de­cember 1-én, 85 esztendős korában — ebéd közben, egy rosszul nyelt falat után — magához szólította. Temetése nagy részvét mellett december 8-án volt az uraiúj falui evangélikus templomból. Emléke ne csak a gyülekezet történetében, hanem az emberi szívekben örökké megmaradjon! Menyes Gyula GOMBOS LAJOS mnykoszonís harangöntő mester 2162’órboityán, Rákóczi út 119. Pf. 3. Telefon: 06/27/360-175. Budapesti iroda; XllMász u. ítO/B. Telefon: Q6/60-332-S22. OD IS Evangélikus Élet A Magyarországi Evangélikus Egyház hetilapja Felelős szerkesztő és kiadó: TOTH-SZÖLLŐS MIHÁLY Szerkesztőség é§ kiadóhivatal 1085 Budapest, Üllői út 24. Telefon: 133-6438; 134-3567 Árusítja a Kiadóhivatal és a Magyar Posta RT. Index: 25 211 ISSN 0133-1302 Szedés: Fényszedő Központ Kft. (960040/20) Nyomás: rotációs ofszetnyomás 92002-220053. Petőfi Nyomda RT, Kecskemét Felelős vezető; SEBESVÁRI LÁSZLÓ vezérigazgató Előfizethető az Evangélikus Élet Kiadóhivatalban közvetlenül vagy postautalványon. Előfizetési dij belföldön: fél évre 910 Ft, egész évre 1820 Ft Előfizetési dij külföldön: szomszédos országokban: egész évre 3400 Ft (postázással együtt), más országokban (nyugaton): egész évre 36 USD légipostával: 43 USD Csekkszámlaszóm: 11708001-20204127 Beküldött kéziratokat nem őrzünk meg és nem adunk vissza! É

Next

/
Oldalképek
Tartalom