Evangélikus Élet, 1996 (61. évfolyam, 1-52. szám)

1996-12-22 / 51. szám

r------------------S I KA RÁCSONYI ÉNEKÜNK (Ekv. 161.) „...eljöttél értem vérzeni...” Úr Krisztus! - Gyönyörű világba érkeztél. A téli nap, nézd, hogy ragyog! S milyen pompásak a fák a dér csipkés öltözetében! És a kályha me­lege, az illatos vacsora mellé települő család han­gulata! A távolból érkező jókívánságok! Gyönyö­rű világba érkeztél. Hiszen Tiéd ez a világ. Te al­kottad, a Tfe szépségedet látjuk benne. Tiéd ez a világ, a Tiédbe érkeztél. De nem azért jöttél, hogy gyönyörködjél ben­ne. Te azért jöttél, „hogy vállalj terhet, vétket”. Azért jöttél, mert láttad nyomorúságunkat. Lát­tad, hogy gyönyörű világodat hogyan tesszük tönkre önös gondolkodásunkkal. Láttad, hogy kényelmességünk és mohóságunk vakká tesz ész­revenni mindazt, amit nekünk örömre adtál. Lát­tad az én bűneimet is, amelyek miatt sokan pa­naszkodnak, amelyek miatt gyakran szenvedek én is. Te láttad mindezt, Úr Krisztus, és „eljöttél értem vérzeni". Születésed emléknapján ezt köszönöm Neked. Bölcsődben is keresztedet látom; gyönge, töré­keny testedben a megtörtet. Azért jöttél a világ­ba, hogy a világ összes bűnét-baját magadra vedd. Köszönöm N :ed. Köszönöm, hogy az én terheimet is maga. a vetted. Köszönöm, hogy miközben e szenvedés másoktól eltávolít, mert senki sem érti, mi fáj nekem, miközben hibáim­mal és rossz tulajdonságaimmal sokakat elriasz­tok magamtól, miközben „minden elhagy, elfe­led”, Te velem vagy. Mert vétkem, terhem felvál­laltad. Köszönöm, hogy nemcsak együtt hordo­zod velem, hanem meg > szabadítasz tőlük. Sú­lyuk, terhük alól kimentettél. Karácsonykor én ezt ünneplem, a szabadságot, amelyet a szent próféták által kijelentett Atyád, amelyről Zakariás is énekelt. Karácsonykor én ezt ünneplem, az ígéret beteljesedését, hogy el­lenségeink kezéből, a Sátán és halál markából ki­mentettél. Köszönöm Neked És így, megszaba­dulva gyűlölettől, haragtól, a halál féléimétől, ér­zem, tudom, és hirdetem: valóban Te vagy a leg­nagyobb öröm! Valóban Te vagy a legnagyobb ajándék! És leborulok jászolod előtt: Ur Krisz­tus! Miattad és Érted gyönyörű ez a világ. Bencze András V______________________________________J Evangélikus Élet 1996. december 22. JUHÁSZ GYULA: Karácsonyi ének Szelíd, szép betlehemi gyermek. Az angyalok nem énekelnek S üvöltenek vad emberek. Boldog, víg betlehemi jászol: Sok börtön és kórház világot És annyi viskó bús, sötét. Jó pásztorok és böfrs királyok: Sok farkas és holli óvályog S nem látjuk azt a csillagot! Békés, derűs karácsony éjjel: A nagy sötét mikor száll széjjel S mikor lesz béke és derű? Karácsonyesti visszaemlékezés 60 év távlatából Kicsiny kis falunkban, ádvent utolsó vasárnapján régi szokás szerint, rokontestvérek megbeszélést tar­tottunk, hogy az idén is elmegyünk karácsony este ab­lak alá énekelni. Alig vártuk a szentestét, a megbeszélt helyen talál­koztunk, és elindultunk rokonainkat énekléssel kö­szöntem. Első állomásunk a nagyszülők háza volt, megáll­tunk az ablak alatt és a legjobb hangú, Annuska emí- gyen köszönt: Szabad a házat megvigasztalni?- Szabadi - hangzott belülről a válasz. „Krisztus Urunknak áldott születésén, Mondjunk angyali dalt megjelenésén. Mely Betlehemnek mezején nagy régen Zengett ekképpen: ” stb. Boldog karácsonyi ünnepeket kívánunk! Erre a nagy­mama beszólított bennünket, nézzük meg a szépen fel­díszített borókafenyőfát, megköszönte a szép éneklé­sünket és megajándékozott minden jóval; dió, szőlő, al­ma és aszalt gyümölcs volt a szakajtóban, telerakta a ta­risznyánkat, megköszöntük és továbbmentünk. Következett a keresztszülők háza. Itt ugyanúgy be­köszöntünk és énekeltünk: „Örömdalok hangozzanak Világszerte széjjel, Betlehemben Üdvözítőnk született az éjjel. Mindenki vigadjon, Hálára fakadjon, Ott fekszik a kisded Jézus a fagyon. ” Az éneklés után megkaptuk a sok, jó ajándékot. Utolsó ház volt a tanító úrék háza - no itt szépen énekeljünk - szólt Annuska, hogy majd az iskolában dicséretet kapjunk.- Szabad hirdetnünk Krisztus születését? - mindhár­man egyszerre beköszöntünk.- Szabad! - szólt ki a tanító úr. „Örvendjetek keresztyének, Örvendjetek szívetekből: . Krisztus leszállt a mennyekből. Örvendezve hirdessétek Szeret minket, nem büntet, El is jegyzett bennünket. Örvendezve száll zsolozsmánk, Drága vendég térj be hozzánk! Jőve! jőve! napként jöjj el Közénk örök igazság!” Itt is kaptunk ajándékot: mogyorót, ostyát meg pénzt is, megköszöntük és siettünk haza, mert a má­sodik harangsző már jelezte, hogy hamarosan beha­rangoznak, erről elmaradni, de késni sem voltfszabad! A templom zsúfolásig telve, a harsogó orgonaszó mellett örvendezve énekelt az ünneplő gyülekezet, „Dicsérd én lelkem a dicsőség örök királyát, Szállj fel trónja elé mondván néki buzgó hálát, Zúgó harang ének. és orgonahang Mind csak az ő nevét áldja!” Az istentisztelet végeztével nagy örömmel zúgtak az összes harangok. A véget nem érő tömegből össze- sereglett egy kis csoport, akik régi, ősi szokás szerint felmentek a 30 falépcsős toronyba, viharlámpa és gyertyafény mellett elénekelték boldog örömnap de­rült ránk, majd szlovák nyelven is énekeltek: Narodil se Kristus Pán: Veselme se Zruzse kvet vykvetl nám: Radujme se” stb. Ebben az időben még szlovák isten- tisztelet is volt, ma már nincs, kitelepültek, kihaltak, alig van egy-két személy, aki még szlovákul beszél. A mai fiatalság már nem emlékszik e szép szokások­ra, annyit azonban átvettek, hogy a nagykorú ifjúság karácsony estéjén minden evangélikus házban ének­léssel hirdeti: Krisztus megszületett! A hívek viszonzá­sul pénzadományt adnak, amit két fiatal pontosan ve­zetve, névaláírással rögzítve másnap az Égyház lelké­szének átadva, az Egyház pénztárába könyvelnek el. A lelkész a bejött pénzadományt kihirdeti és Isten áldását kéri az adakozókra és az adományra. Legyen példa ez a nemes, önfeláldozó munka más gyülekezetek részére is. Gerengay Vilma KARÁCSONYI ÉNEKÜNK (Ékv. 161.) „...tedd jászladdá szívemet...” Ez a költői egyszerűséggel megfogalmazott gondolat az életünk értelmét jelenti. És amilyen egyszerűen a miénk lehetne, olyan nehezen tud­juk elfogadni. Ez a mi tragédiánk, ez a mi böl­csességünk bolondsága, ez a mi gazdagságunk szegénysége. Nem kell az egyszerű, tiszta üzenet, helyette a méltóságunkat növelő magunk válasz­totta út kell Istenhez. Isten azonban ezt az együgyű utat választotta hozzánk. Ahogyan Jézus méltatlan körülmények között született meg, úgy kell ma is méltatlan emberi szívekben megszületnie. Beismerni és ki­mondani, hogy a szívem, gondolkodásom, érzé­seim, akaratom, az egész személyiségem úgy ahogy van, nem ér semmit, nincs abban semmi érték, bizony nem könnyű. Aki azonban nem lát­ja ilyennek önmagát, és nincs ezzel tisztában, an­nak a Kisded nem használ. Befogadni Jézust csak a jászollá alázkodott szív tudja. Ezért imádko­zunk így: „...tedd jászladdá szívemet...”. A karácsonyi Gyermek jelenléte indíthat min­ket is megalázkodásra, az életünk helyes értéke­lésére. Egyszerűen belülről azonosulni, kimon­dani, hogy igaza van Istennek. Az életünk az Úr Jézus nélkül üres, szegény, értéktelen és haszna­vehetetlen, mégha látványos díszekkel is van te­leaggatva. Minden, ami Karácsonykor és azután történt, csak a személyes életünkben otthonra lelt, befo­gadott Jézus által lesz valósággá. Az Úr kegyel­méből azért van ebben az évben is Karácsony, hogy ezt végre megtapasztald! Csak tedd jászladdá szívemet! Verasztó János v_ _______!__________________J Em lékezés Fancsalon •Ádvent 1. vasárnapján meglátogatta a gyüle­kezetét a Nyíregyháza-Kertvárosi gyülekezet egy csoportja. Igehirdetéssel szolgált Magyar László lelkész, a nyíregyházi gyülekezet ifjúsá­ga pedig Luther-emlékműsort adott, a refor­mátor halálának 450. évfordulója alkalmával. Péter Jenő helyi lelkész jeles évfordulóról szólt: a fancsali gyülekezet első lelkészét - Clementis Jánost - 277 évvel ezelőtt, 1719. november 30- án iktatták be Fancsalon. Felolvasta Clementis János saját kezűleg írt rövid önéletrajzát, me­lyet néhai dr. Schulek Tibor lelkész fordított le latinból magyar nyelvre, s ajándékul kapta tőle 30 évvel ezelőtt, fancsali beiktatása alkalmával. A gyülekezet hálát adott Istennek, hogy 277 év óta folyamatos az evangélikus igehirdetői szol­gálat a kis szórványgyülekezetben. P.J. OLVASÓI LEVÉL Győri evangélikusoknak nem szól a harang! Közeledik a karácsony, a szeretet ünnepe. Ady Endre „Karácsony” című versének első sora jut eszem­be: „Harangcsendül”,..., és én is szülőföldem kicsiny harangjának hangját hallom a lelkemben. De sajnos, Győrben nem hallom evangélikus templomunk tor­nyából a harangszót. A Győr-Nádorvárosi Újtemplom mellett van csalá­di házunk. Este ha lefekszem, ágyamból, az ablakon át látom Újtemplomunk karcsú, égbenyúló tornyát, némán hallgatva, harangszó nélkül. Imádságom el­mondása után úgy érzem, hogy ég felé magasodó tor­nya váija, hogy egyszer megszólaljon benne a harang szava, mely minden embert arra buzdítana, hogy há­lát adna a magasság Istenének és hangjával szívünkbe hatolna. Hűséges előfizetője vagyok az „Evangélikus Élet”- nek és szomorú szívvel olvastam 1996. évi 43. szám­ban Haniffel Sándor pontosan száz évvel ezelőtt, a ruszti evangélikus templom harangszentelő ünnepe alkalmából megírt versét >yA ruszti harangszentelőre” címmel. Avers sorait nem idézem, csupán lelkemben raktároztam, de egyúttal a szívemben uia sóvárgás: Miért nincs Győrben az evangélikusokat . sem az Öreg­templomban, sem az Újtemplomban harangjuk? Az Evangélikus Életben megjelent cikkek alapján még nem olvastam olyan gyülekezetről, ahol nincs ha­rang, főleg ha a település nagyságát összehasonlítom Győr városával. Istenem! tiszta szívvel fohászkodom, hogy a győri evangélikusoknak minél előbb legyen harangjuk. Molnár Rudolfné (Madár Vilma) KARÁCSONY 2. ÜNNEPÉNEK IGÉJE AZ ELET IGEJE! ljn 1,1-4 gél akar megajándékozni, amit az Istennel való közösség nyit meg előttünk. O már elkészítette ezt az ajándékot, hit által a miénk lehet, miért mennénk el mellette csukott kézzel és szívvel? Bálint László IMÁDKOZZUNK! KARÁCSONY ESTÉJÉNEK IGÉJE JOGAR ÉS PÁSZTORBOT Jel 12,10-11 Karácsony csodáját magunk előtt látva, Betlehem jelenik meg előttünk: Jézus, Mária, József, napkeleti bölcsek, örvendező pásztorok. Kicsiben az egész világ jelenik meg előttünk. Ott van Isten országának küldötte, Jézus. A napkeleti bölcsek a Föld uralko­dóinak hódolatát hozták el, a pász­torok bennünket egyszerű, földi halandókat, Isten gyermekeit jele­nítik meg a bölcső körül. A betlehemi bölcső körül nap­keleti bölcs és betlehemi pásztor jogarral és pásztorbottal hatalmat képvisel. E két jelvény hatalma Is­tentől kapott hatalmat jelez. A jo­gar evilági, a pásztorbot mennyei uralmat hordoz magában. E két hatalmi ág ott van Jézus bölcsője mellett. Miért van ott e két hata­lomjelképe Jézus betlehemi szüle­tési helyénél? Azért, mert Őbenne e két hatalmi ág egyesül. Kicsi gyermekként is Ő a világ URa. Övé a hatalom mennyen és Föl­dön. E csöpp gyermek, Jézus, egye­nesen Isten országából érkezett, ahol Isten és angyalok népesítik be az örökkévalóság honát. Ebben az országban van az angyalok között Mihály arkangyal is, aki az ünnep igéjének szereplője. Isten országában is ott volt a Sá­tán. Ott lehetett Isten közelében, de nem tudott élni Isten közelsé­gében és Isten szeretetéből. Fellá­zadt Isten ellen és ezért Isten or­szágából kivettetett. Amilyen nagy az öröm azon, hogy a Sátán csa­lárdságával nincs jelen Isten orszá­gában, olyan nagy az aggódó féle­lem az emberek iránt. A Sátánnak nincs hatalma Isten országában, de van az emberek felett. Ha Isten országában legyőzetett a Sátán, le kell győzni utolsó vég­várában is, itt a Földön. Ki lesz az, aki győzelmet arat a Sátán felett? Győzni nem Mihály arkangyal jött el nagy angyalseregével, hanem Jézus egymaga. Hatalmat, harcát mennyire szerényen kezdte, a leg­kiszolgáltatottabb formában, mint újszülött. A bűn ellen a legneme­sebb fegyverrel harcolt, a szeretet­tel. Jézus példát mutatott, hogyan lehet legyőzni a Sátánt. Legyőzte szelíd szavával, győzedelmeske­dett gyógyító irgalmával, halált le­győző erejével. Jézus, amikor meg­született Betlehemben, akkor nem azért született meg, hogy itt legyen egy napig és visszatérjen a menny­be. Azért jött, hogy győzedelmes­kedjen a Sátán felett. Ezt a külde­tését teljesítette, a Sátán végérvé­nyesen legyőzetett. Karácsony Húsvéttal együ I a győzelem nap­ja, a Sátán feletti győzelemé. Mi egyedül, saját erőnkből győzni nem tudtunk volna! Betlehemben a jászol körül tér­del mindenki. A világ Ura előtt térdelnek, aki váltságot hozott és bűnbocsánatot. A neve Jézus - bű­neinkből Szabadító! Béres László IMÁDKOZZUNK! Jézus Krisztus! Köszönjük Neked Karácsony ünnepét! Köszönjük, hogy megszülettél, hogy emberré lettél, hogy megváltsd a világot! Add, hogy szí­vünkből örömmel szóljon a Téged ma­gasztaló ének! Add a Te békességedet a világnak! Add, hogy ezen a napon min­denki megérezze, hogy Te szeretsz ben­nünket! Áldd meg karácsonyi ünneplé­sünket és pihenésünket! Ámen. ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1996. december 24. L, Bécsi kapu tér du. 4. (német) Dietrich Tiggemann; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. du. fél 5. Csizmazia Sándor; Csillaghegy, III., Mátyás kir. u. 31. du. 2. Bozóky Éva; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér du. 3. Bálint- né Varsányi Vilma; Újpest, IV., Lebstfick M. u. 36-38. de. 10. Blázy Lajos; V., Deák tér 4. du. 4. (úrv.) Zászkaliczky Péter; VII., Város­ligeti fasor 17. du. 4. Szirmai Zoltán; VIIL, Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VID., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; Vm., Vajda P. u. 33. de. fél 10. Fabiny Tamás; IX., Thaly Kálmán u. 28. de. 11. dr. Rédey Pál; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Fabiny lám ás; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. du. 5. Szeverényi János; du. 6. Szeverényi Já­nos; XI„ Németvölgyi út 138. du. 3. (gyerme­kek karácsonya) Ferenczy Erzsébet; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. du. 4. Szebik Imre; Budahegyvidék, XII., Thrcsay V. u. 11. du. 5. Kőszeghy Tamás; XIII., Kassák L. u. 22. de. 10. ifj. Kendeh György; XIV, Lőcsei út 32. du. 4. (úrv.) Tamásy Tamás; Pestújhely, XV, Templom tér du. S. Rafael József; Rákospalota, XV, Ju­hos u. 28. (kistemplom) du. S. Veperdi Zol­tán; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 11. du. 4. dr. Kamer Ágoston; Cinkota, XVL, Batthyány L u. este 11. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Ifessedik tér du. 5. Kósa László; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. du. 5. Péter Attila; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. (gyermekek karácso­nya) Havasi Kálmán; Kispest, XIX., Temp­lom tér 1. du. 3. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámu­el; Csepel, XXL, Deák Ur de. fél 11. Lehoczky Endre; Budafok, XXII., játék u. 16. du. 3. és du. 6. Solymár Gábor; Budaörs (ref. imaház) du. 5. Endreffy Géza. KARÁCSONY ESTÉJÉN a liturgi­kus szín: fehér. Az oltári ige: Lk 18,17; az igehirdetés alapigéje: Jel 12,10-11. Életünk során gyakran tapasz­taljuk, hogy minden műalkotásnak - legyen az képzőművészet vagy zene, irodalom vagy építészet - lelkülete van. Tükrözi alkotója lel­kiségét és hat a szemlélőre, a zenét hallgatóra vagy a verset, regényt olvasóra. De nemcsak egy-egy emberi al­kotásnak van lelkülete. Különös varázsa és vonzása van azoknak a szenthelyeknek, melyekhez vala­milyen csoda fűződik. S mind azok akik megfordultak a Szentföldön vallanak arról, hogy elmondhatat­lan és leírhatatlan az az érzés, amely^ott hatalmába keríti az em­bert. Évezredek elmúltával is azo­kon a helyeken járni, ahol az em­berré lett Isten, Jézus Krisztus is élte földi életét, kimondhatatlan élmény. János apostol amikor levelében megpróbál arról a titokról szólni, írni, ami az első karácsonykor tör­tént - az Ige testetöltéséről, Jézus Krisztus születéséről, az Isten em­berré léteiéről - csak dadogó, bo­nyolult körmondatokban kifejez­hető vallomásban tudja ezt meg­tenni. Mert a titkok titkáról szól. Mert a természeti, biológiai és a múlandóság törvényeivel körülha­tárolt emberrel szeretné megis­mertetni, és megértetni a végte­lent, és az örökkévalót. Szeretné elmondani, továbbadni, mit jelen­tett számára az élő Istennel való találkozás, aki elhozta a múlandó­ságba az örök életre jutás lehető­ségét. S ezekről a titkokról vallani másként ma sem tudunk, csak da­dogó, alig érthető szavakkal és mondatokkal. A Biblia szól arról, hogy Isten gondoskodó szeretetéből ezt a te­remtett világot úgy adta az ember tulajdonába, hogy benne „minden igen jó” volt. S amíg Istennel kö­zösségben élt az ember, addig bol­dog volt ebben a világban. De a kí­sértő csábításának engedve, meg­szakadt az Istennel való közösség, elvesztette a békességét is, és szemléletét, életét a múlandóság határozta meg. Azóta is magán hordja ez a világ, és az ember a kí­sértő, a bűn rontását, és keze nyomát. Olykor-olykor valamit fel­fedezünk Isten jelenlétéből is, va­lamit a teremtettség szépségében, a mindent oly csodásán megalko­tott világmindenségben. De ez nem képes elvezetni az Örökkéva­ló és az örökkévalóság megismeré­sére egyetlen embert sem. Ezért vállalta az Örökkévaló Is­ten, hogy az első karácsonykor el­jöjjön ebbe a világba az, aki kez­dettől fogva volt. Aki az Atyánál volt, de eljött, hogy emberi formá­ban megjelenve, emberi nyelven beszéljen és tanúskodjon az örök életről, és az örök életet ajándé­kozni akaró Istenről. Arról, aki szeret, aki nem büntetni és elítélni akar, hanem megmenteni. Ma is Ő, a Teremtő, bűneikből Megváltó Isten keres bennünket, szeretetével, szavával, hogy hitet­len és ellene lázadó szívünket meggyőzze és közösséget építsen. Mert csak ebben a közösségben ta­lálunk békességet. Csak ha ben­nünk ál - a Jézus Krisztusba vetett hit által - a közösséget teremtő Is­ten, tudunk embertársainkkal is békességben és szeretetben élni. Immánuel Kantról, a nagy böl­csészről és filozófusról sokak előtt ismert, hogy nem tartotta magát hívő embernek. De írásai között fennmaradt, amikor csodálatosan vall a csillagos ég végtelenségéről, vagy a benne (lelknsmeretében) megszólaló erkölcsi L,du sollst”- ról) követelményről. Ezt írja: „A több mint ezer könyv között, amit végigolvastam, nem találtam egyet­len szót, ami annyi vigasztalást és erőt adott volna a szívemnek, mint a 23. zsoltár egyik verse: „Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztó! ifiért Te ve­lem vagy: a Te vessződ és botod, azok vigasztalnak engem. "Isten igé­jében mindenki megérzi az örökélet illatát...,” Karácsony második ünnepén János apostol bizonyságtételén ke­resztül Isten szeretete velünk is meg akarja éreztetni már itt, és már most az „örök élet illatát”. Úgy akar vezetni földi életünk minden napján, hogy az Élet Igéje, az örök élet fénye ragyogja be ün­nep- és munkanapjainkat. Ben­nünket is azzal az óriási lehetőség­örökkévaló Isten! Mennyei Édes­atyánk! Köszönjük, hogy az idő teljes­ségében elküldted az élet Igéjét, Jézus Krisztust. Köszönjük, hogy általa utat nyitottál számunkra is az örökkévaló­ságba. Szentlelkeddel légy segítsé­günkre, hogy szeretetével és fényével élhessünk és így tanúskodjunk élet­mentő szeretetedről. AMEN ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1996. december 26. I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Madocsai Miklós; de. 10. (német) Dietrich Tigge­mann; de. 11. (úrv) Balicza Iván; du. 6. Ha­fenscher Károly; H., Modori u. 6. de. fél 10. Csizmazia Sándor; Pesthidegkút, H„ Ördög­árok u. 9. de. fél 11. Rihay Szabolcs; Békás­megyer, in., Víziorgona u. 1. de. 9. Missura Tibor; Csillaghegy, III., Mátyás kir. u. 31. de. 10. Görög Tibor; Óbuda, HL, Dévai Bíró M. tér de. 10. Fülöp Attila; Újpest, IV., Leb- síiick M. u. 36-38. de. 10. Blázy Lajos; V, I». ák tér 4. de. 9. (úrv.) Pintér Károly; de. 11. (úrv.) dr. Hafenscher Károly; du. 6. dr. Ha­fenscher Károly; VIL, Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Muntag Andorné; du. 6. Nagy Zoltán; VHL, Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII,, Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc; Vili., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VHL, Vajda P. u. 33. de. fél 10. Fabiny Tamás; IX., Thaly Kál­mán u. 28. de. 11. dr. Rédey Pál; Kőbányá, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Fabiny Thmás; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. Szeveré­nyi János; de. 11. Szeverényi János; du. 6. Ferenczy Zoltán; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. Ferenczy Erzsébet; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Balicza Iván; Bu­dahegyvidék, X3L, Tarcsay V. u. 11. de. 9. (úrv.) Kőszeghy Thmás; de. 11. (úrv.) Kő­szeghy Thmás; XUL, Itassák L. u. 22. de. 10. ifi’ Kendeh György, XUL, Frangepán u. 43. de. 8. ifj. Kendeh György; XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Thmásy Thmásné; XIV. Gyar­mat u. 14. de. fél 10. Thmásy Tamásné; Pest­újhely, XV., Templom tér de. 10. Rafael Jó­zsef; Rákospalota, XV, Juhos u. 28. (kis­templom) de. 10. Szabó István; Rákosszent­mihály, XVI., Hősök tere 11. de. 10. Börönte Márta; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Pro- dám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákos- hegy, XVU., Tessedik tér de. 9. Marschalkó Gyula; Rákoscsaba, XVH. Péceli út 146. de. 9. Kósa László; Rákoskeresztúr, XVH., Pesti út Ili. de. fél 11. Marschalkó Gyula; Rákos­liget, XVH., Gázon Gy. u. de. 11. Kósa Lász­ló; Pestszentlőrinc, XVHL, Kossuth tér 3. de. 10. Havasi Kálmán; Kispest, XIX., Temp­lom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sá­muel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Le­hoczky Endre; Budafok, XXU., Játék u. 16. de. 11. Solymár Gábor; Budaörs (ref. ima­ház) de. 9. (úrv.) Solymár Gábor. KARÁCSONY 2. ÜNNEPÉN a litur­gikus szín: fehér. A délelőtti istentisz­telet oltári igéje: Mt 11,25-30; az ige­hirdetés alapigéje: Un 1,1-4.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom