Evangélikus Élet, 1996 (61. évfolyam, 1-52. szám)

1996-01-21 / 3. szám

Találkozás (Folytatás az 1. oldalról) ból. Meglátogat az Isten, találkozik velünk. Legyen számunkra Karácsony legfontosabb szava a találko­zás. Istennel való találkozás. Hogy megvalósulhasson a másik, amiről igénk befejező szakasza beszél: az emberrel való találkozás, az egymással való találko­zás. Hogyan találkozhatom a másikkal? A másik em­berhez igénk szerint a békesség útja vezet. Nincs más út; emberhez másik út nem vezet. A többi áthatolha­tatlan fal, elnyelő mocsár, kietlen sivatag, aláaknázott út. A másikhoz csak a békesség útja vezet. Ezt kell megtalálnom, ha találkozni akarok a másikkal. Már­pedig akarok, mert tudom, hogy létfeltétel számomra a találkozás. Találkozás nélkül nem tudok életben maradni; találkozás nélkül rossz nekem; begubózom, elszigetelődöm, elvesztem a rugalmasságomat. Mu­száj elérnem a másikat. Ihlálkoznom kell vele. Igen. Pont ővele. Mert a békesség útja másik végén nem az idealizált, tökéletes ember van, hanem- az, aki szintén itt van a templomban, és egyálta­lán nem örülök neki, I aki otthon van, közel hozzám, de a legfelülete­sebb szavak és kérdések mélységénél tovább nem ju­tottam vele már hónapok óta, I ő, akit mindig ügyesen elkerülök,- akit lenézek s akire irigy vagyok, és mindkét ér­zést szégyellem,- akivel régen összevesztem,- akire most úgy érzem, joggal vagyok dühös,- aki nem érdekel,- aki nem jelent nekem semmit, I aki már majdnem az egyetlen maradt számomra, mégsem tudom úgy szeretni, ahogy kellene és ahogy szeretném. Létszükséglet találkoznom a másikkal. De hát ne­héz a békesség útja, ami őhozzá vezet, s annyi más út is van. Ma tömegek járnak más utakon:- a hideg megvetés,- a bizalmatlan gyanakvás,- a gonosz indulatok,- a durva szavak és érzések útján. A mi egyházunkban, a saját köreinkben is vannak „utak . Sajátos, egyházi utak. Szükséges hát megkér­deznünk: akarom-e járni a másikat, ahol nincs nagy tömeg, az Isten útját, a békesség útját? Jogos az aggo- dahnam is: de tudom-e járni? Es akarja-e a másik? rigyeljuiJc a szép, ismét csak karácsonyi finomsá- ®S5iíor<“°Zl^pre: azért jön, hogy ráigazítsa lábunkat a békesség útjára. A képnek az az ereje, hogy már a szemünk előtt van a jelenet:- gyengéd felnőttkéz terelgeti a kisgyermeket,- bölcs, finom, felnőttszó tanácsolja szinte észre­vétlen a lakli kamaszt,- erős felnőttkar támogatja a tipegő öreget. Isten terelget engem, aki tele vagyok keserűséggel, csalódottsággal; aki mindjárt megsértődöm; aki lené­zően beszélek a másikkal; akit idegesít a másik em­ber; aki egyszerűen rosszat akarok a másiknak. En­gem, aki nem és nem találom a békesség útját. Ráiga­zítja a lábamat - és ráigazítja a másikét is. Találko­zunk. Találkozhatunk. A találkozásból pedig mindig újulás, mindig élet fakad. Még az egyházban is ebből fakad az élet és ebből az újulás. Karácsony jön. A találkozás nagy ünnepe. Vegyük észre azt a szép, lefelé ívelő vonalat, az inkaijiáció vo­nalát - és látogasson meg minket az Isten. Es vegyük észre azt az ösvényt, a békesség útját, ahova terelget­ni akarna minket a találkozás Ura, ahova a lábunkat igazítja. Engedjük, hogy vezessen, irányítson, mert az o keze fényre visz és életre. Hozza el ez a Karácsony a találkozást mindnyájunk személyes életébe, közösségeink életébe és egyhá­zunk életébe. Mai napunk pedig úgy menjen végbe, hogy tanácskozásunk közben a békesség útján jár­junk. „Dicsőség Istennek” Nem mindennapi eseményre került sor 1995. november 25-én Kemenesalján. A zimankós, kö­dös, hideg idő ellenére sokan igye­keztek Kemenesmihályfán az Evangélikus Gyülekezet új Imahá­zának avató ünnepségére. Egy rég­óta várt álom vált valóra azzal, hogy ismét az egyház tulajdonába került az az épület, melyben régen sok kis nebuló sajátította el a betű­vetés és számolás tudományát. Ambrus Géza, a gyülekezet gondnoka köszöntötte az egybe­gyűlteket. D. Szebik Imre püspök beszédé­ben Istennek hálát adva, megkö­szönte a gyülekezet kitartó mun­káját, hivatkozva arra, hogy milyen jó érzés az, amikor még lelkiekben is gazdagodunk. Kovács Imre, a gyülekezet lelké­sze, sokat fáradozott, hogy az épü­let szépen felújítva, új köntösben szolgálja a konfirmációra készülő fiatalokat, épp úgy, mint a gyüle­kezet tagjait. Köszönetét mondott a falu polgármesterének, ifi. Borhy Ferencnek, hisz az Önkormányzat 800 000 Ft-tal járult hozzá az épü let helyrehozatalához, továbbá megköszönte a munkálatokban részt vevő mesteremberek, Hege düs Imre, Bolla Sándor, Vravuska Gyula közreműködését. Szép szín­foltja volt az ünnepségnek a hitta nos gyerekek kedves közreműkö dése, továbbá az iskola épekkará , nak Bíró Annamá ria kórusvezetővel nyújtott magas színvonalú műso ra. A gyülekezet asszonyai, lányai a meghitt együttlé- tet szeretetven- dégséggel tették meg emlékezete­sebbé. Árvái Hona Evangélikus Elet 1996. január 21. Nemzetközi rendezvény A Magyar Környezetvédelmi Egyesület a közelmúltban rendez­te meg Budapesten a Környezet­és Természetvédelmi Gyermekkö­zösségek és Tisztségviselőik nem­zetközi találkozóját, tapasztalat- cseréjét. A több napos rendez­vényt dr. Harmati Béla, a Magyar Evangélikus Egyház püspök elnö­ke, a Magyar Környezetvédelmi Egyesület alapító alelnöke nyitotta meg. Beszédében egyebek között ezeket mondta:- Az élet, az ember élete és a természet mindennél fölöttébb van. Nem a számítógép az úr, ha­nem az élet, az ember élete. Meg is kell tenni mindent az emberi élet és a természet védelme érde­kében. Ezt a régiek a biblia olda­láról úgy fogalmazták meg, hogy szeresd embertársadat, mint ma­gadat. Lehet, hogy ma ez furcsa, mert az ember ma már magát sem szereti, hiszen olyan önpusztító módon él, amely az egészsége ro­vására megy. A természet szerete- te, az élet szeretete, a másik em­ber megbecsülése hozzátartozik ahhoz az élethez, amelyikben ér­demes és amelyikben lehet egy boldogabb, egy jobb világot meg­álmodni - mondta befejezésül a püspök. Ezt követően kezdetét vette a színes, változatos program- sorozat. A pegagógusok és diákok szá­mára egyaránt hasznos, emlékeze­tes rendezvény emlékfaültetéssel ért véget. Kerékgyártó Mihály Tapolcafőn - Pápa városhoz csatolt községben - az alig 100 lel­kes gyülekezetben, ünnepi isten­tiszteleten Szebik Imre püspök a fenti igével hívott haálaadásra és imádságra. All a megújított temp­lom és van gyülekezet, amely ma is hálával emlékezik „levita taní­tóira”, akik évtizedeken át nevel­tek szeretetben és hitben való életre iskolában és templomban. Az Úr jóságának örök bizonysága a golgotái kereszt Ura, aki e temp­lomban is igéjével védelmet, út­mutatást, vigasztalást és erőt ad a bűn elleni harcban az embertelen­ség okozta félelmeink között. Re­formátorunk is az igében ismerte fel, hogy jóságos az Úr, Ő a mi erős várunk! Nyugodt-e a lelkiis­mereted, mindent megtettél-e családodért, embertársaidért, a közösségért. Isten igéje irányítson a naponkénti hálára és imádságra e megújult templomban, csalá­dodban. Az Úr jóságának ajándékáról szólt a keresztség is, amelyet a he­lyi lelkész szolgáltatott ki és a hit- tanos gyermekek éneke és vers­mondása, amelyet Görög Zsuzsa hitoktató vezetett. Emelte az ün­„Jóságos az Úr!” népi érzést Sági Eszter szólóéneke, aki a gecsei gyülekezet felügyelője és vendégként szolgált. Az istentisztelethez csatlakozó közgyűlésen Varga György esperes köszöntötte a gyülekezetét, majd Kiss Attila egyházmegyei felügyelő és Németh Tibor lelkész és e so­rok írója. Görög Zoltán lelkész is­mertette a felújítási munkálatokat és költségeket, megköszönte a hí­vek személyenként 5000 Ft-os adományát és az egyházkerület segélyét. Püspöki zárószó után a Him­nusz éneklésével ért véget az ün­nepség, amelynek kántori szolgá­latát Gabnai Sándor teológus vé­gezte. A felújítási munkálatokban nagy részt vállaló asszonyok, Ku­tasiné Zsuzsa asszony vezetésével terített asztalhoz hívták a vendé­geket. Itt is tájékoztatást adott püspökünk egyházunkat foglal­koztató feladatokról és gyülekeze­teink megújulásának szükségessé­géről. Tóth Sándor FELVÉTEL A NYOLC ÉVFOLYAMOS FASORI GIMNÁZIUMBA A Budapesti (Fasori) Evangélikus Gimnázium felvételt hirdet jelenleg, az általános iskola IV. osztályába járó, egyházához kötő­dő, jól tanuló és jó magaviseletű gyermekek számára. Jelentkezési lap az iskolában, valamint a budapesti evangélikus lelkészi hivatalokban kapható. A kitöltött lapot lelkészi ajánlással és keresztlevél-másolattal együtt 1996. január 31-ig kérjük az isko­lába eljuttatni. A felvételi ismerkedésre 1996. februárjában kerül sor. Vidéki tanulók kollégiumi elhelyezését biztosítani tudjuk. További infor­máció az iskolában telefonon, vagy személyesen: 1071 Budapest, Városligeti fasor 17-21., telefon: 32-11-200. Az igazgató fogadóórája: szerda-csütörtök 13-14 óra. Szerzetes és utcagyerek Egy iskolatörténeti pályázatról A Kőszegi Gyurátz Ferenc Evangélikus Gimnázi­um Volt Növendékeinek Egyesülete által meghirde­tett pályázat díjátadó ünnepsége 1995. október 31-én volt az Evangélikus Országos Múzeumban. Pályázatunkra két mű érkezett. Az egyik egy hosz- szabb lélegzetű írás - tulajdonképpen regényrészlet - mint személyes emlék egykori iskolánk és intézetünk életéről. A szerző lapunk olvasói előtt is jól ismert író: Lenhardtné Bertalan Emma, minden díjazást vissza­utasított. Tervezzük azonban a mű megjelentetését és közkinccsé tételét. Tálán olvasása segítheti fiataljaink érdeklődését a múlt iránt felébreszteni. Sajnálatos, hogy a több témát is megadó pályázatra fiataloktól nem érkezett be munka. Pedig érdekes lett volna feldolgozni a magyar nőnevelés történetét, vagy egy másik megadott témát -.„Miként szolgálták a múlt evangélikus asszonyai a magyar kultúrát?” Igényesebb kutatónak az európai nőnevelés története is izgalmas téma lehetett volna. A pályázat igazi nyertese Kőhegyi István dunavarsá- nyi nyugdíjas, aki az Országos Protestáns Árvaház története című témát választotta. Munkája szép emlé­ket állít a kedves árvaházi „Papának”: Brocskó Lajos­nak, aki a kiváló pedagógus példaképét valósította meg. Pályázatunkat szeretnénk a jövőben is meghir­detni - talán nagyobb eredménnyel. Fabiny Tiborné Monet napfényes Roue ni katedrálisával a bo­rítóján Francis Poulenc Glóriája és két versenyműve egy lemezen jelent most meg a Deutsche Grammophon ki­adónál, Seiji Ozawa, aTanglewoodi Fesztivál­kórus és a Bostoni Szimfonikus Zenekar előadásában. Zseniálisan kezdődik az Orgonaverseny, beveze­tése az igazán nagy zenei indítások eredeti evidenciáját hordozza magában. Az orgona mindeneknek a közepé­be vág, s akkor hirtelen elcsendesül minden, halk zene szól, és belül vagyunk, a templom és a dolgok közepé­ben. Itt aztán képek, események egész sora villan fel zök­kenőmentesfolyamatosságban. A templom - Isten háza - a teljességet foglalja magában, és ezt teszi harmonikus egységgé összekovácsolt változatosságával Poulenc rop­pant invenciózus templomi koncertje is. Simon Pres­ton esszenciális képet ad róla messzemenően kidolgo­zottjátékával. Poulenc 1939-ben, nem sokkal azután ír­ta, hogy zeneszerző barátja, Pierre-Octave Ferroud halálos autóbalesetének híre és Rocamadour temp­lomának istenélménye egész szemléletét megváltoztatta, hívő ember és hitvalló komponista lett. Századunk egyik nagy egyházi müve az 1959-ből szár­mazó Gloria. Van benne visszatekintés, ez a mű azon­ban minden, csak nem utánérzés. George Kubier meg­különböztetésével élve elsődleges mű, és nem má­sodlagos, nem replika. Másodlagos előfordulásai sosem hallott, elsődleges alkotássá rendeződve jelennek meg benne. Az 1899-ben született és 1963-ban elhunyt zene­szerző művészetének egyik középponti aspektusa teszi naggyá, a hagyományostól való csekély harmóniai elté­rés. Igazából azonban nagy eltérés ez, hiszen valami egészen új és sajátságos született általa. Ozawa hajszolt tempója mellett új erényei bontakoz­nak ki a mű első tételének-Dics ős ég a magasság­ban Istennek, és a földön békesség a jó- akaratú embereknek. Óriási, sodró erő rejlik ben­ne. A zenekar uralkodik az énekkaron: amit veszítünk a vámon, nyerjük a réven. Georges Pretre a nyitótétel klasszikusnak nevezhető megformálását adta két EMI- felvételén. Előadása nyugalmat, szilárdságot és áttekint­hetőséget fejezett ki. Ozawáé ezzel szemben felfokozott érzelmektől és extatikus hévtől teljes. A második tétel - Laudamus te - Dicsérünk téged - megütkö­zést keltett a mű bemutatóján. Szerzője két élményét kö­tötte hozzá: egyszer bencés szerzeteseket nézegetett lab­darúgás közben, máskor nyelvüket öltő angyalokra lett figyelmes Benozzo Gozzoli firenzei quattrocento festő freskóján. Jókedv, önfeledt boldogság és humor árad eb­ből a zenéből. Különösen nagy élmény Kathleen Battle pajkos, an­gyali tisztaságú hangján hallani Poulenc népdalokkal vetekedően egyszerű és megkapó dallamait. Egymástól veszi át a szót a kórus és a szoprán szólista, újra és újra ismétlik a hitvallás szavait. Egyén és közösség, ember és Isten beszélget. Nem akárhogyan. Domine Deus - Úr Isten. Szépen eső kis dallam, amolyan lazán oda­vetett vonal, amely egyszerűségével és szépségével a ter­mészet legszebb vonalaival kel versenyre. Magasság és mélység egyaránt benne foglaltatik, közelség és távolság szintúgy. Qui tollis peccata mundi - Aki el­veszed a világ bűneit. Örök nyitottságot fejez ki, az újrakezdés lehetősége, az egyszerűségre való rácsodál- kozás feletti örömöt. Ahogy apró kövek, kis virágok is tudnak örökkévalóságról, végtelenségről, végességről, re­lativitásról beszélni, úgy mutat túl önmagán egyszerűsé­gében és szépségében ez a két kis dallam is. Rajtuk is megcsillan az éltető centrum fénye, akárcsak a lemezbo­rítót díszítő Roueni katedrálison. Mégsem ezt a képet tettem volna a borítóra. Az 1927-28-ban írt csemballóverseny címe ugyanis - kár, hogy a kísérőfüzet nem említi-a Louvre híres, Gior- gionénak tulajdonított képére utal: Concert champetre - Koncert a szabadban. Trevor Pinnock az előadás szólistája, akit XX századi mű­ben ritkán hallani Játéka virtuóz, csembalójának hang­ja ezúttal is testes és kissé zöngés. Poulenc a kedvesen daloló csembalót érdekesen párosítja a fanfárszerűen kezelt fúvósokkal: ellentétesség és egymásmellettiség is van ebben. Azt hiszem, Poulenc csodálatosan rátapin­tott a reneszánsz életérzésre, az ember magáratalálásá- nak egyik szakaszára. A tiszta égen felhőket fúj a szél, ér­zések, hangulatok jönnek és mennek, ahogy múlik az idő - ugyanakkor antik szarkofág mellett, ruhátlan nő­alakok közt rrjuzsikálva a szabad ég alatt szinte már nincs is idő. Árkádiában vagyunk, akárcsak a Louvre- ban őrzött velencei festményen. A neoklasszicista ver­senymüvet a francia nyitány felelevenítése és a különbö­ző hangulatok, érzések elvonultatása az Orgonaverseny­hez kapcsolja, a felszabadultság és a természetesség kife­jezése pedig a Glóriához, amely átfogja a Koncert a sza­badban külső és az Orgonaverseny belső végtelenségét. Nem érdektelen ezzel kapcsolatban arra a sokat idézett mondatra gondolni - hogy magától a zeneszerzőtől szár- mazik-e vagy mástól, ezidáig nem tudtam kideríteni -, miszerint Poulenc félig szerzetes, félig utcagyerek volt. A Glóriában megbonthatatlan egységben áll előttünk a kettő, nyelvüket öltő angyalok és focizó szerzetesek di­csőítik Istent. Poulenc 1950-ben - ugyancsak kórusra, szopránszólóra és zenekarra - kontemplativ Stabat Matert írt. Félúton járt akkor a rocamadouri élmény és halála között. Elhunyta előtt néhány évvel a Koncert a szabadban felszabadultságának hangján komponálta meg a Glóriát. Zay Balázs A FÓTI ÖKUMENIKUS ÁLTALÁNOS ISKOLA az 1996-97. tanévre pályázatot hirdet:- I. osztályos tanító,- alsótagozatos napközis,- technika- bármely szakos pedagógus állás betöltésére. A pályázat benyújtásának határideje: 1996. február 15. Végzettség: főiskolai Bén megegyezés szerint. Étkezési hozzájá­rulás van. Lelkészi ajánlás előny. Megközelíthető a metró Újpest-központ vég­állomásától távolsági autóbusszal 20 perc alatt. Cím: Fóti Ökumenikus Általános Iskola 2123 Fót, Vörösmarty tér 2. Telefon: munkaidőben: 06-27/358-022/150 mellék. MEGHÍVÓ Szeretettel hívunk és várunk minden érdeklődőt - pedagógusokat, egyetemistákat (teológusokat különösképpen is) - az Evangélikus Értelmiségi Műhely legközelebbi alkalmára, amelyet 1996. január 24-én 1830/2030 között tartunk a Deák téri Evangélikus Gimnázium dísztermében. Témánk: Oktatás, nevelés piacgazdasági alapon? Előadónk: Dr. Magyar István A Keresztyén Értelmiségi Kör (Budahegyvidéki Evangélikus Egyház - Budapest XII., Tartsay Vilmos u. 11.) • legközelebbi ülésén 1996. január 22-én 18 óra 45 perckor MAKOVECZ IMRE Ybl-dyas építőművész diavetítéssel kísért előadást tart. Minden érdeklődőt szeretettel vár a Rendezőség.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom