Evangélikus Élet, 1996 (61. évfolyam, 1-52. szám)

1996-03-24 / 12. szám

MEGHALLGATTAM NÉPEM KIÁLTÁSÁT >s8uiorAm aeer vAá mÁuswöúa Evangélikus Elet 1996. március 24. Békéscsaba Ez a 2Móz 3,7 alapján megfo­galmazott mondat az LVSZ 1990. évi témájaként a világ evangélikus- ságának adott programot, s ugyan­akkor reménységet is. Most egy sokkal szerényebb régiónak, a két békési egyházmegye kis gyüleke­zeteinek kérését, gondját, de biza­kodását és meggyőződését szeret­né jelezni e három szó. Kiáltanak - a remélhetőleg nem csupán pusztába kiáltanak - a bé­kési kis gyülekezetek. Kiáltanak segítségért, de mindenekelőtt megértésért és szeretetért. Kiálta­nak, mert tény, hogy a történelem több évtizedes és több évszázados eseményei mély nyomokat hagy­tak az ország eme térségében. Po­litikai, nemzetiségi, gazdasági ese­mények tizedelték meg az egykor virágzó, ma már kisebbségi sorba került gyülekezeteket. Az országos átlagnál is nagyobb mértékben fo­gyatkozott meg ezen gyülekezetek lélekszáma. Amit a fentebb emlí­tett okokon kívül az is befolyásolt, hogy a korábban e térségre oly jel­lemző tanyasi életmóddal felha- gyók a nagyobb települések, főleg a városok felé vették az irányt, űrt hagyva maguk után a falusi gyüle- kezétekben. Szintén az országos mértéknél jobban csökkent az itt szolgáló lelkészek száma is. Míg korábban minden gyülekezetnek volt önálló lelkésze, addig ma már 2-3, sőt több gyülekezet kénytelen osztozni egy lelkész szolgálatán. Ennek az általános lelkészhiányon kívül az is oka, hogy egy elterjedt felfogás szerint „nem sikk” ma­napság békési lelkésznek lenni. Szintén gond, hogy a létszámmal arányosan megfogyatkozott a kis közösségek anyagi ereje is. Mivel az ősöktől örökölt templomok, épületek nagyméretűek, különö­sen a renoválási gondokkal birkóz­nak meg egyre nehezebben az egyébként áldozatkész gyülekeze­tek. Bár a segítségért kiáltás okai­nak felsorolása ezzel még koránt­sem teljes, most már mégis egy másik kifejezésre a „népem”-re szeretnénk koncentrálni. A nép, amelyet az Isten magáé­nak vall,, az Egyiptomban sínylődő izraeli nép. Mi itt élők és szolgálók azonban hisszük, hogy ennek a ki­jelentésnek a kis békési gyülekeze­tek is örökösei, éppen a fent emlí­tett, átlagosnál is „meglátogatot- tabb” sorsuk miatt. Sőt azt is hisszük, hogy Isten a korábban el- távolodottakat, a még gyülekeze­teken kívül élőket is népének tag­jává akarja tenni, szeretetébe akarja vonni. Azt akarja, hogy mindenki „feldolgozhassa”, elfe­lejthesse a korábbi évtizedek meg­aláztatásait, amelyből bőven kiju­tott az egykor itt élt hívő emberek­nek. Reménykedünk benne, hogy egyszer végleg lekopik rólunk a „viharsarok népe” bélyeg és akiket az Isten népének nevez, azok való­ban Isten népének is neveztetnek. Mi ugyanis naponta tapasztaljuk, hogy Isten nemcsak „meglátogat”, megpróbál, de meg is hallgat ben­nünket. Nekünk is szól a meghallgatás kijelentése. Ezért vannak öröme­ink és eredményeink is. Ha keve­sen is, de vannak hűséges híveink és nem ők tehetnek róla, hogy megfogyatkoztak. A legkisebb gyülekezetekben is vannak iskolai, helyenként óvodai hittanosaink. Ha lassan is, de szépülnek templo- matnk, s gyülekezeti épületeink, s bennük rendszeresen tartott isten­tiszteleteink, s egyéb igehirdetési alkalmaink. Ezek a kis gyülekeze­tek nem tűntek el a történelem vi­harában, s nem is akarják „felszá­molni” magukat, mert érzik, tud­ják, hogy az Isten sem „írta le” őket. Élnek és élni is akarnak! Szolgálnak, mert nagy szükség van a szolgálatukra. Ezek azok a gyüle­kezetek, ahol igazán van mit tenni, s ahol nem természetesnek tűnő Kondorosi Akármelyik égtáj felől is közele­dünk Kondoros felé, először min­denképpen az evangélikus temp­lom szinte valószínűtlenül kes­keny, égre törő tornyát pillantjuk meg. Az úton közlekedőket messziről csábítja a látvány: érde­mes közelebb menni, megismerni azt a templomot, amely ilyen ma­gasra emeli a tűhegyes tornyán ál­ló keresztet. Fiatal a templom, 90 éves, építészeti megoldása, ará­nyai az 10Q0 főt befogadó épületet kecsessé, széppé teszik. A gyüleke­zet már évek óta nagyon tudato­san, lépésről lépésre haladva végzi a teljes felújítását, mert az idő bi­zony nem múlik el nyomtalanul. A homlokzaton levő öt torony után - amelyek néhány éve kaptak vörös­réz borítást - ebben az évben a templomhajó elhasználódott bá­dogozását váltja föl a rézből készü­lő új. Évtizedekre reméljük ezzel ennek a gondnak megoldását., A külső megújulást azután majd kö­veti a belső is, talán az ezredfordu­lóra belülről is felöltözik pompás új ruhába a kondorosi lelki otthon. A templommal egy telken áll az egy éve ünnepélyesen felszentelt Nyugdíjasház. A gyülekezet köte­lességének érezte, hogy visszaka­pott ingatlanából az idősek, egye­dülállók részére építsen minden kényelmet biztosító otthont. Az épület kívülről igénytelen, szürke, nem sejteni, mit is takar. Belülről annál szebb. Egyszerű, de nagyon célratörően a lakók minden igé­nyét, kényelmét szolgálja. A 18 milliós beruházás alig fél év alatt készült el, de még van tennivaló. A tavaszi melegre várunk, s akkor végre elindul majd a nagy udvar parkosítása, sétálóutak, pázsitos felületek, árnyékot adó fás, bokros részek és virágágyások készülnek a gyülekezeti tagok bevonásával az idősek örömére. A fiatalok is terveznek. Két Tfen Sing csoport is dolgozik a gyüleke­zetben, a nagyok 40-en, a kicsik 30-an vannak. Énekes, zenés, tán­A békéscsabai nagytemplom és a gimnázium eredményekkel, hanem az Isten „csodáival” lehet találkozni. Ahol át lehet érezni Jézusnak a sze­gényasszony két fillérje feletti örömét. Ahol a heti sokadik hit­tanóra sem terhet, hanem felüdü­lést jelent a lelkésznek, amiatt a ma is újdonságnak ható öröm mi­att, hogy több évtizedes „kény­szerkihagyás” után, végre újra gyermekmunkát végezhet. Ahol Jézus „Ne félj, csak higgy” - biz­tatásával évtizedes szorongásokat kell és lehet feloldani. Ahol valódi „kihívás” a lelkészi szolgálat és a keresztyén élet, de éppen ezért valódi örömöt teremnek a nyomá­ban fakadó áldások is. Mert Isten odafigyel a békésiek kiáltó hang­jára. Ugye remélhetjük ezt testvé­reinktől is?! Lászlóné Házi Magdolna holnapok cos műsor készül a nyári nagy fesz­tiválra. Július 6-7-én az ország minden csoportját, sőt külföldi csoportot is vendégül lát Kondo­ros. Reméljük kb. 250 „tenszinges” lesz azon a két napon együtt. Egy­más műsorát nézzük meg, s persze barátkozunk, ismerkedünk. A sza­badtéri iljúsági istentiszteletre minden érdeklődőt várunk. A fiatal felnőttek baráti köre is a nyarat várja. Két évvel ezelőtt a német testvérgyülekezetet látogat­tuk meg, idén Érdélybe készülünk. Erdélyi testvéreinknél ez lesz első bemutatkozó látogatásunk. (Mindig a holnapot várjuk, arra készülünk. Mert a gyülekezetnek lehet érdekes a múltja, de legfon­tosabb a jövője!) Sztojanovics András A középkori Bé­késcsaba a török- dúlás idején a me­gye többi települé­séhez hasonlóan teljesen elpusztult. A törökök kiűzése után az elnép­telenedett vidék Hamickem János György birtoka lett. Az új földesúr Észak-Magyaror- szágon telepeseket toboroztatott, ne­kik jobb megélhetést, nagyobb sza­badságot, többek között vallássza­badságot ígért. 1718-ban a Felvidékről szlovák ajkú evangélikusok érkeztek hosszú kocsisorban Békéscsabára. A szabad ég alatt tartották meg el­ső istentiszteletüket, de csakha­mar templomot is építettek ma­guknak. Első rendes lelkészük Suhajda János volt. Sorrendben a második lelkészről feljegyezték, hogy „ő szarvasokat befogott ko­csijába, s Csabáról gyakran járt azokon szarvasi társaihoz”. 1745-ben id. Tessedik Sámuel lelkész buzgó fáradozása nyomán épült fel a csabaiak első szi­lárdanyagú temploma, az első téglából épült evangélikus temp­lom a törökök kiűzése után a Ti­szántúlon. Tessedik szigorú fe­gyelmet, rendet tartott, s fáradha­tatlanul pásztorolta és tanította híveit. Neki is köszönhető, hogy egyedül az evangélikus települé­seken nem volt boszorkánypör Békés megye területén a XVIII. században. Tessedik halála után néhány év­vel többszáz fős csapat indult a Nyírségbe, lelkészük, Vandlik Már­ton vezetésével. A hozzájuk csatla­kozott mezőberényi és szarvasi hí­vekkel ők alapították meg 1753- ban a mai Nyíregyházát, az ottani evangélikus gyülekezetét. A bé­késcsabai gyülekezet létszáma gyorsan növekedett, ezért szüksé­gessé vált a templom bővítése, ami 1773-ban történt meg, két oldal­szárny építésével. így lett a temp­lom görögkereszt alakú. Ma Kis- templom a neve. Ez a név megté­vesztő, mert több mint félezer ülő­hely van benne. 1807-ben tették le egy új temp­lom alapkövét, de a napóleoni há­borúk okozta gazdasági romlás mi­att csak 1824-ben tudták befejezni az építést. 1824. június 29-én, Pé­ter Pál napján nagy ünnepség ke­retében szentelték fel a Nagytemp­lomot, a történelmi Magyarország legnagyobb evangélikus templo­mát, amelynek három szintjén kö­zel 3500 ülőhely van. A Nagytemp­lom kitűnő akusztikája folytán al­kalmas arra is, hogy benne felhan­gozzanak a vokális és az instru­mentális zene örökbecsű remekei, passiók, oratóriumok, orgonamű­vek stb. Örömünkre szolgál, hogy ez gyakran megtörténik. 1876-ban a városközponttól messzebb fekvő városrészben, Jaminában épült fel a gyülekezet harmadik temploma. 1933-ban a gyülekezethez tartozó Újkígyóson, 1968-ban Mezőmegyeren és 1991- ben Telekgerendáson épült temp­lom. Jelenleg hat temploma van a bé­késcsabai anyagyülekezetnek. Ezek a gyülekezeti élet központjai. Ben­nük két nyelven, magyarul és szlo­vákul hangzik az ige, az imádság és ének. A templomok építése mellett a csabaiak sok gondot fordítottak is­kolák alapítására és fenntartására, valamint a szeretetszolgálatra. Az iskolák államosításakor közel har­minc népiskolája és egy főgimnázi­uma volt a gyülekezetnek. Ezenkívül két szeretetotthona, árvaháza, intemátusa, diakonissza anyaháza, könyv- és papírboltja volt. A békéscsabai gyülekezet sa­ját kiadású énekeskönyvét az or­szág több gyülekezetében használ­ták. Egy szeretetotthont a mögöt­tünk levő nehéz évtizedekben is sikerült megtartani, s az elmúlt években jelentősen bővíteni, kor­szerűsíteni. Az új épületszár­nyakban önálló, kényelmes lak­részekben élhetnek idős testvé­reink. Rendszeresek a gyülekezeti és ifjúsági bibliaórák. Eleven az élet és a munka a helyi KIÉ keretében. Különböző szakkörök és táborok adnak erre lehetőséget. Ez utóbbi­ak rendezésére kiválóan alkalmas a város közelében fekvő telekge- rendási konferenciaközpont. A békéscsabai gyülekezetnek igen gazdag a múltja. Nem zökke­nőmentes a jelene. Isten kegyel­mében bízva hisszük, hogy ígéretes a jövője. T.L. „Megépítik fiaid Istenünk mérhetetlen kegyel­méből Szarvason is átélhettük azt a csodát, hogy régi, államosított ingatlanaink közül eddig öt két- két tantermes, tanítói lakásos isko­laépületet kaptunk vissza. Ezen felbuzdulva, gyülekezetünk nagy lelkesedéssel látott neki a hatal­mas feladatnak: a Szarvas környé­ki tanyavilágban található épülete­ket célszerű volt napközi ottho­nokká átalakítani. Az egyik épü­letben már működött állami, ké­sőbb önkormányzati napközi ott­hon, amit a Szarvasi önkormány­zat berendezésekkel együtt az egy­házközség tulajdonába adott. Eb­ben az ún. Ezüstszőlői Napközi Ott­honban gondozásban részesülnek az idősek, a lelkészek pedig heti két alkalommal tartanak biblia­órát, s havonta egyszer és nagyün­nepeken vannak ünnepi istentisz­teletek. Ebben a körzetben 600 evangélikus él, közülök jelenleg 34 gondozott van. A másik tanyai épület az ún. si­ft régi romokat" ratói tanyasoron áll. Siralmas álla­potban volt a lakatlan épület, ren­geteg munkába, áldozatba került, mire sikerült át- és kialakítani. Fő­leg a fiatalok vették ki a részüket nagyon szorgosan a kemény mun­kából. Ebben az épületben a nap­közi 11 taggal működik. A lelkigondozás itt is rendszeres. Férőhelyeink arányában feltéte­lek nélkül fogadnak be rászoruló, idős, illetve rokkant embereket, meleg étkeztetésben is részesül­nek az odakerülök. Szarvas belterületén szintén az egykori iskolaépületből alakult ki a bentlakásos szeretetotthon, amit 1993. december 12-én szenteltek fel. Csodálatos volt ebben az eset­ben is a gyülekezet összefogása, szinte mindent társadalmi munká­val végeztek el. Ami anyagi fede­zetre szükség volt, szintén a gyüle­kezet teremtette elő, különösen is jelentős volt az otthonba jelentke­zők adakozása. Fájó érzés, mintha a közegyház magára hagyta volna a szarvasiakat erőfeszítéseikben, mert a kérés nem talált meghallga­tásra, pénz nem érkezett a célok megvalósítása érdekében. Az ott­hon teljes kényelmet kínál a két­személyes szobákban a 14 fő szá­mára. A gondozók keresztyén meggyőződésű szakápolók, akik a mindennapi munka mellett a lelkigondozást is végzik, természe­tesen a lelkészi szolgálatok mel­lett. Az otthonba való bekerülésnek nincs feltétele. Sem vallási, sem anyagi tekintetben nincsen kü­lönbségtétel, így többen is vannak az Otthonban, akik egyetlen fillér­rel sem tudtak hozzájárulni a fenntartáshoz, mert nyugdíjuk sincs. Természetesen a felvétel a férőhelyektől függ. Terv: mivel nagy az igény a kisebb létszámú otthonokra, a rendszert hálózattá kell bővíteni, s az újabb épület ugyancsak 14 férőhelyes lesz, át­adása Deo volente 1996. július 7- én lesz, amikor a templomszente­lés 99. évfordulóját ünnepli a gyü­lekezet. Deme Zoltán-Deme Zoltánná A SZENTLÉLEK ZENÉSZEI Orosházán évek óta tapasztaljuk az együttes zenélés közösségformáló ere­jét. A helyi evangélikus egyház ifjúsága a nagyobb egyházi ünnepek közeledté­vel1 átalakul a Páraklétosz nevet viselő ének- és zenekarrá. (Az elnevezés alapjá: Jn 14,16.) A csoport szíve a ze­neszerzői tálentummal és nagy-nagy türelemmel megáldott Győri Gábor lel­kész, akinek a vezetésével két év alatt immár az ötödik nagyobb lélegzetű, egységes mű előadására készülünk, a magunk lelkes amatőr módján. Alkal­manként 25-30 fiatal számára nyújt maradandó élményt a közös tanulás, készülés, előadás. Gyülekezetünk számára is sokat je­lentenek ezek a darabok, amelyek kö­zül az első 1994 tavaszára, Orosháza alapításának 250. évfordulójára ké­szült. A többi művet a főbb egyházi ün­nepekre írta Győri Gábor. A Karácso­nyi oratórium és a Passió és Anasztázis után tavaly ősszel a reformáció ünne­pére készültünk előadással, a legújabb mű pedig ismét Feltámadás ünnepére készül. Azt hiszem, mindannyiunk ne­vében mondhatom, hogy nagyon szíve­sen bemutatnánk ezeket a darabokat máshol is, bizonyságot téve arról, hogy Isten Szentlelke a zenén és a közössé­gen keresztül is munkálkodik. Nagy Ervin A Békéscsabai Evangélikus Gimnázium A Békéscsabai Evangélikus gimnázium története 1855-ben kezdődött. Ebben az esztendőben egy ala­csony, nádfedeles, kis ablakú házikóban kezdte meg működését az „alreál gymnasium” 42 tanulóval. Az indulást követő évtizedek során anyagiakban és szellemiekben egyaránt gyarapodott az iskola, amely az Evangélikus Rudolf Főgimnázium nevet vette fel. Jelenlegi helyére, a Nagytemplom mellett álló, két­emeletes épületbe 1899-ben költözött. Az evangélikus iskolák hagyományaihoz híven sok ezer, hazájához és egyházához hű diák került ki falai közül. Itt tanult az agrárszocialista Áchim L. András, a költő Gyóni Géza és a politikus-mártír Bajcsy-Zsi- linszky Endre -, hogy csak a legismertebbeket említ­sük. 1948-ban államosították az iskolát. Az egyházi ingatlanrendezés eredményeképpen 1993-ban kapta vissza az épületet eredeti tulajdonosa. Ugyanez év szeptemberében újra megnyitotta kapuit a Békéscsabai Evangélikus Gimnázium. Az iskola jelenéről és jövőjófői őr. Nánai László igazgató urat kérdeztük.- Mi történt azóta, hogy az egyház visszakapta az is­kolát?- 1993 szeptemberében öt osztállyál indult az isko­la. Az első évet még közös épületben töltöttük az itt élő Rózsa Ferenc Gimnáziummal. Ma már 17 osztály van, több mint 400 tanulóval. A következő tanévtől pedig még négy osztályt indítunk, amivel teljes lesz az iskola. Ez négy osztállyal több, mint a valamikori Ru­dolf életében volt. Az elmúlt két és fél év eredménye­ként az iskola megtalálta helyét a csabai palettán. Azt, hogy milyen az iskola, majd évek múlva lehet el­mondani, amikor nem egy, hanem több érettségizett osztály kerül ki a falai közül.- Milyen specialitásai vannak az iskolának?- Békés megyében először tűztük ki célul a művé­szeti képzés beindítását, dráma-irodalmi és képzőmű­vészeti tagozat keretében; az elmúlt évek tanulsága szerint mindkettő sikeresen működik.- Hallhatnánk ezekről a sikerekről?- Dráma-irodalmasok rengeteg rendezvényen, ver­senyen vettek már részt, hoztak is el díjakat. Hason­lóképpen voltak már társ- és önálló kiállításaik a képzőművészeknek, idén lesz kiállításuk Finnország­ban, Helsinkiben a testvériskolánkban.- Miben mutatkozik meg az iskola egyházi jellege?- Az egyházi iskola jellegét illetően mindenképpen igyekszünk úgy irányítani az iskolát, hogy a szeretet- élmény domináljon és ez jelenjen meg az oktatásban is. A tanári kar és a hitoktató lelkészek mindenkép­pen igyekeznek elültetni azt a magot, amelyből az egymás iránti elkötelezettség, tolerancia idővel nem­csak kis csoportokban, hanem iskolai szinten is kicsí­rázik. A gyerekek szerdánként reggeli áhítatokon vesznek részt és a munkanapot az Útmutató olvasásá­val, illetve imádkozással kezdik és fejezik be.- Mik az iskola céljai?- A művészeti képzés mellett nagy súlyt fektetünk a nyelvoktatásra is, célunk, hogy az érettségiig min­denki legalább egy középfokú nyelvvizsgát szerezzen, s még egy vagy néhány alapfokú nyelvvizsgát is le tud­jon tenni. Ennek érdekében a nyelvtanulás választé­kát szélesítjük. Igyekszünk gondot fordítani a termé­szettudományi oktatásra is. 1 Ennek segítésére milyen eszköztárán rendelkezésre?- Sajnos, nagy hátránnyal kell megküzdeni, mert az egyház az iskolát gyakorlatilag üresen, tehát de­monstrációs eszközök, felszerelt laborok nélkül kapta vissza, és ennek pótlása hihetetlen sok időt és még több pénzt kíván.- Hogy van megelégedve a személyi feltételekkel?- Úgy érzem, a tantestülettel elégedett lehetek, ab­ban az értelemben is, hogy az itteni hitoktatók nem különülnek el a tanári kartól, hanem részt vesznek az iskola mindennapi életében.- Milyen terveket tűztek ki a jövőt illetően?- A fent említett tárgyi feltételek hiánya talán aka­dályozza, hogy perspektivikusabb eredményeket érje­nek el a diákok, de ez nem jelenti azt, hogy bizonyos szakosodás a jövőben ne jöjjön létre. Tbvábbá szeret­nénk elérni, hogy az iskola elnyerje az alapfokú művé­szeti oktatási intézmény címet, és ennek összefüggése­ként azt, hogy a művészeti képzésben részesülők öt év­folyamon keresztül járjanak ide - ezáltal lehetővé té­ve, hogy teljes körű gimnáziumi közismereti képzést kapjanak a művészeti képzés mellett. Az iskola széle­síteni szeretné a nemzetközi-hazai kapcsolatait is, van­nak már visszaigazolt testvérkapcsolataink Finnor­szágban, Franciaországban. Úgy látszik, hogy Néme­tországgal, Pozsonnyal is lesz ilyen kapcsolat, szerve­zés alatt áll Araddal és talán belép ebbe a sorba az Egyesült Államok is. Nagy tervünk, hogy az oktatás és nevelés színvonalát olyan magasra emeljük, hogy az is­kola része lehessen a Nemzetközi Érettségi Hálózat­nak. Mindent megteszünk azért, hogy ennek megle­gyen az infrastrukturális és az informatikai háttere is. Németh Mihály és Zsíros András s. lelkész gimnazista Mezőtúr Templom épült, gyülekezet szerveződött áldott emlékű püspökünk elvei szerint, mert volt az Alföld e régi reformá­tus városában középiskola és kaszárnya. Evangélikusok ve­rődtek össze a szomszédos evangélikus városból, az ország több nagy gyülekezetéből, még az erőszakosan kialakított országhatár meghúzása után Erdélyből is. Az 1924-ben szer­vezett egyházközségben otthonra lelt a munkát itt találó budapesti-dunántúli-nógrádi luteránus értelmiségi és vas­utas és Tessedik városából jobb megélhetést remélő két ke­ze munkájából élő iparos, de a közigazgatásilag a város terü­letéhez tartozó Körösön inneni gazdálkodók tanyás népe is. Itt konfirmáltak a neves református gimnázium evangélikus kisdiákjai, ezt a templomot töltötték meg külön istentiszte­leten a kaszárnyák evangélikus katonái. A történelem nagy vihara ezt az akkor 20 éves gyülekeze­tei sem kímélte: a mérnökök, orvosok, tanárok, tisztviselők az ország más vidékére kényszerültek, a vasúti gócpont ve­szített jelentőségéből, a tanyák dolgos népe szövetkezetbe került, a terület mint Körösön túli rész szarvasi szövetkezet területe lett és az új generáció részben asszimilálódott a vá­ros lakói között. Jött még rosszabb is: elidegenítette a kor­szellem. Ma, ismereteink szerint 100-130 evangélikus él a húszez­res városban szerteszét. Egykor esperesi székhely, szórvány­gondozó lelkészek helyett idejár évek óta valahonnan a gyü­lekezetben szolgálatot végző. Az itt szolgálatot teljesítő ka­tonák nem rendszeres templomlátogatók már, a kisdiákok nem járnak hittanórára, vagy nincsenek közöttük evangéli­kusok: 40 év alatt minden megváltozott. Van azért Urunk kegyelméből ma is rendszeresen templomba járó, imádkozó evangélikus „magvacska”. Rendszeresen szól az ige, és rend­szeresen imádkozunk azokért, akiknek életében szerepe van és volt ennek a gyülekezetnek és azokért is, akiknek üres a helyük vasárnaponként. Szeretettel kérjük azokat, akiknek jelent; jelentett kincset ez az egyszerűségében is kedves templom, könyörögjenek velünk és értünk, hogy Krisztus népe erősödjön és országa terjedjen itt, ezen sivár tájon is.-r - a

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom