Evangélikus Élet, 1996 (61. évfolyam, 1-52. szám)

1996-06-02 / 22. szám

A \ Uj kezdet Dunaegyházán Evangélikus Élet 1996. június 2. BEIKTATÁS TORDASON ÉS GYÚRÓN Május 4-én verőfényes tavaszi időben kondultak meg a dunaegy- házi evangélikus templom ünnep­re hívó harangjai. A dunaegyházi j és a hozzá tartozó apostagi gyüle­kezet megválasztott lelkészét, Bá­csi Jánost iktatta be szolgálatába Káposzta Lajos esperes. A népes gyülekezettel együtt örült az előd, Szabó István, aki hosszú ideig hir­dette itt az igét, az egyházmegye több lelkésze, de más egyházme­gyéből is érkeztek néhányan, akik Bácsi János teológustársai voltak. Természetesen főként az igéjé­ben jelen lévő Úrra figyeltünk. Az esperes 2Kor 5,14-17 alapján hir­dette az igét. Krisztus szeretete szorongat minket - nem összerop­pant, hanem óvó, védő keretet ad az Egyház életéhez, amint a kun­sági vidéken oly jól ismert hordók dongái is erősítik, összefogják a hordót. Az egyházi élet külső kere­tei is ilyen erősítő, hordozó, lehe­tőséget adó keretek — de mit ér a hordó bor nélkül? Mit érnek az Egyház keretei krisztusi tartalom nélkül? Isten népe minden vasár­nap a templomból indulhat az új hétben, új, felülről való erővel, lendülettel, imádsággal. Az imád­ság mindig a jövőbe is tekint, sok­kal inkább, mint a múlt árnyékai­ra. A dunaegyházi és apostagi gyü­lekezet életében is voltak nehéz, árnyékkal terhes időszakok, de ahol valóban élik az egyház életé­nek tartalmát, a krisztusi megbo­csátást és szeretetet, bátran vall­hatják az apostollal: a régi elmúlt, és íme: új jött létre. Ezt az újat azonban nem csak a lelkésznek kell munkálnia, ápolnia, hanem a gyülekezet minden tagjának. An­nál is inkább, mivel egy olyan kor­ban élünk, amikor a hitről azt mondják még a világi törvények is, hogy magánügy. Ne legyen, nem lehet a gyülekezet tagjainak ma­gánügye, mert „magánügyes” em­berekből sosem lesz gyülekezeti közösség! Bácsi János, immár beiktatott lelkész, lKor 3,6rll alapján hir­dette, hogy az Egyház csak akkor Egyház, a gyülekezet csak akkor gyülekezet, ha nem a múlt emlé­keire és a korábbi eredményekre épül, hanem egyedül Jézus Krisz­tusra. A gyülekezet eddigi ered­ményeinek is az Istentől kapott te­hetség, lehetőség miatt örülhet. Lelkész és gyülekezet együtt épül­jön^ alázattal Krisztusra! Új kezdet I a gyülekezet életé­ben. Új kezdet - az egyházmegye lelkészi közösségének életében, hisz fiatal szolgatárssal gyarapod­tak. Új kezdet - a lelkész és felesé­ge, két gyermeke életében is. Isten áldása kísérje ezt az indulást, de a folytatást is! Erősítsd meg Iste­nünk, amit cselekedtél értünk! Kovács László Aprilis 20-án ünnepelhetett a két tradicionális gyülekezet. A dél­előtt során 10-órától Gyúrón, majd délután 3-órától Tbrdason került sor a beiktató istentisztelet­re. Lábossá Lajos Fejér-Komá­romi esperes iktatta be szolgálatá­ba Füke Szabolcs lelkésztestvérün­ket. Az iktatást végző esperes Jn 10,1-6 alapján, a szolgálatba lépő lelkész Mt 5, 6 alapján hirdette Is­ten igéjét. Az ünnepi istentisztele­tet mind két helyen közgyűlés kö­vette, mely egyben köszöntések­nek adott helyet. Elhangzott az es- peresi, meghívott lelkészek, más felekezetek képviselői és a fel­ügyelői köszöntők. Figyelemre méltó volt, hogy mindkét helyen külön műsorral ké­szültek a fiatalok és a köszöntők kö­zött előadták műsorszámaikat. Hallhattunk verseket, szóló és kó­rus éneket, több ifjúsági éneket. Köszönhető volt mindez annak, hogy az előző lelkészek munkája ré­vén egy megerősödő ifjúság fogadta az új lelkészt, illetve annak, hogy el­kísérték őt a fiatalok közül Vácról, Ősagárdról, Budapestről egyaránt. A két gyülekezet tagjai az ige­hirdetéseken keresztül Isten igéjé­nek gazdagságával, és azzal az örömmel térhettek haza ezen a na­pon, hogy pár év után ismét van beiktatott lelkészük. A. G. Gyúrói Nagy Lajos és felesége Ez volt olvasható a koporsón, amelyet elhelyeztek 1996. május 3-án a gyúrói evangélikus templom oltára előtt, ahol Nagy Lajos lelkész 42 éven keresztül imádkozott és szolgált. Egészen 1953 tavaszáig, amikor kény­szernyugdíjazták. Felesége, Fabinyi Erzsébet, tanító volt a gyúrói evangélikus, majd álla­mosított iskolában. A gyülekezetét kántorként szolgálta. E sorok írója tőle vette át a kántori szolgálatot. A nyugdíjazás után lányukhoz költöztek Budapestre. Ott is haltak meg. Előbb Erzsébet asszony, majd 1970-ben félje. Akkor a Farkasréti temetőben búcsúztunk tőlük és kísértük el utolsó földi útjukra. Azóta 25 év telt el. 1996. május 4-én templomi istentisztelet után a gyúrói evangélikus te­metőben édesanyja és két kisgyermekük sírjában találtak nyugalmat gyú­rói Nagy Lajos és felesége hamvai. LEGYEN ÁLDOTT EMLÉKÜK! Amire fel kell készülnünk MEGHÍVÓ Cigány nyelvű bibliafordítás készül A Román Orthodox Egyházat és kilenc más romániai egyházat (köztük a magyarnyelvű egyházakat) egybefogó Romániai Felekezetközi Bibliatársulat és a Magyar Bibliatársulat - amelynek tizenkét protestáns és ortodox tagegy­háza van, valamint munkájában megfigyelőként részt vesz a Magyar Római Katolikus Egyház - négynapos tudományos tanácskozásra és tapasztalatcse­rére találkozott Budapesten. Mindkét fél részéről előadások, ill. korreferátu­mok hangzottak el három témakörben: 1. Az etnikum jelentősége a Bibliá­ban, 2. Az egyházak, mint a népek közötti közeledést elősegítő tényezők, 3. Az ún. új evangéliumi mozgalmak, és az adott területen élő történelmi egyházak kapcsolata. Ezen túlmenően tájékoztatták egymást a két bibliatársulat képvi­selői az országukban folyó bibliafordítói, bibliakiadói és bibliaterjesztői mun­káról, valamint az egyházak szolgálatának új lehetőségeiről. Külön figyelmet szenteltek a tanácskozáson a romániai bibliatársulat ci­gány nyelvre fordított bibliai szövegei magyarországi terjesztésének lehetősé­gére. Örömmel állapították meg hogy a romániai magyar ajkú hívők Bibli­ával való ellátása zökkenőmentes. A két bibliatársulat képviselői ellátogat­tak Esztergomba, ahol a katolikus egyház képviselői fogadták őket, Szent­endrére a szerb ortodox püspökségre és felkeresték a budapesti Román Or­todox Egyházközséget. Hasonló találkozóra a jövőben évenként sor fog ke­rülni Romániában, illetve Magyarországon. * Ennyi a hivatalos összefoglaló, amit a két Bibliatársulat találkozó­járól kiadtak. A sajtóbeszélgetésen megtudtuk Adorjáni Dezső buka­resti magyar evangélikus lelkész­től, a Romániai Felekezetközi Bib­liatársulat elnökétől, hogy a múlt évben Bukarestben volt az első, hi­vatalos kapcsolatfelvétel, ez már a második találkozás és szeretnék ezt hagyományként folytatni, évenként. Egyházpolitikai jelentő­sége, hogy a román ökumené - va­lamennyi egyházzal - a Bibliatár­sulatban valósul. Politikai jelentő­sége is van, hiszen amit a politikai akarat nem tud megvalósítani, azt a „polgári kezdeményezések” ta­lán... Szükség van erre az egyhá­zak munkálkodásában is. A cigány nyelvű bibliafordítás bemutatása jelentős lépés a ci­gánymisszió területén. A különbö­ző egyházak és etnikumok egy kis téglát tettek le, megmutatva, hogy a nyelv lehet különböző, de az identitás megmarad. A fordításból átveszünk mi is, „tesztelni” kell, mert más a cigány nyelvjárás ná­lunk. Küldünk a cigány-önkor­mányzatnak is, hogy tudjanak az egyházak ezen kezdeményezéséről ' Az előző évi missziói offertorium el­osztására meghirdetett pályázaton a Missziói Bizottság döntése szerint a következők nyertek el támogatást missziói programok megvalósítására: Bakonycsemye 40 000 Ft Budai Egyházmegye 40 000 Ft Budavár 40 000 Ft Dabas-Gyón 40 000 Ft Gödöllő 20.000 Ft Kondoros 25 000 Ft Nagytarcsa 30 000 Ft Oroszlány 22 000 Ft Szarvas, Középhalmi Ev. Misszió 28 000 Ft Tés. 25 000 Ft Ezzel a különös címmel hirdette meg az Evangélikusok Közössége az Evangéliumért (EKE) tavaszi csendesnapját. Nincs-e ebben va­lami nyugtalanító? Tálán motosz­kál bennünk valami veszélyhely­zet, váratlan eseményektől való fé­lelem, vagy éppen világvége-han- gulat? És egyáltalán, milyen dolog nyugtalanítani híveinket? Mindennapi dolgainkhoz hozzá­tartozik a felkészülés, előkészület, készenlét: az emberek felkészül­nek a télre, a diák készül a vizsgák­ra, ki-ki előkészül a vendégei foga­dására. Nem idegen tőlünk a ké­szülődés. Nem tartjuk elfecsérelt időnek a felkészülés idejét. Sőt, ha nem készülnénk fel napi tenniva­lóinkra, akkor lehetnénk igazán nyugtalanok. Isten igéjében is sokszor olvas­hatunk a felkészülésről és készen­létről. Jézus is mondja: Legyetek készen! Mégis tapasztaljuk ma­gunkon, hogy a lélek sem kész, a test is erőtelen. Éldegélünk a má­nak: távlat é§' 'tudatöfe 'VátákoZáS, készülés néíkük Ezért is volt indo­kolt május 4-én a Kispesti Évangé- likus Templomban erről a témáról igeszolgálatokat hallgatnunk, be­szélgetnünk és elmélkednünk. Kedves Testvérem! Kérem, ol­vassa el az alábbi igéket, amelyek elhangzottak a csendesnapon. Elsőként a 2Tim 3,10-17 részét hallhattuk. Krisztus követőjét sok­féle nehézség érheti, sőt szenvedés és üldözés is. Még ha fel is készü­lünk a nehézségekre, váratlanul érhetnek, vagy olyan valakitől ér bántás, akitől nem számítottunk ilyenre. Meg kell látnunk azt is, hogy mi kinek okozunk nehézsé­get. Meglepően hangzott az a megfogalmazás is, hogy nemcsak kívülről jövő nehézségek lehetnek, hanem bennünk levők is: hitetlen­ség, türelmetlenség, szeretetlen- ség, állhatatlanság (a 1Ó. vers el­lentétei!). Ezek miatt valójában nem okolhatunk másokat. - Van azonban Szabadítónk! A második, olvasásra ajánlott igerész: 2Tim 2,1-5. Készüljünk tudatosan a szolgálatra, misszióra, megszentelt életre. Hangsúlyossá vált a szolgálat során, hogy a tanít- ványság nem elmélet, bölcselke­dés, hanem élet. Felkészülésünk sarokköve: engedelmeskedünk az Úrnak. Ugye, akarunk engedel­meskedni Neki, Őt követni? Fel­adatunk, hogy másokat Jézushoz vezessünk, amint András is ezt tet­te (Jn 1,41.). Hiszen Jézus erre szólítja fel az övéit. Szolgálat, misszió, megszentelt élet tehát azt is jelenti, hogy örömmel rendelem alá magamat az Ő akaratának. Aki felkészül az Úr szolgálatára, az nem magának akar gyűjteni. A harmadik ige 2Pt 3,3-14 volt, mely segíthet a Jézus Urunk vissza- jövetelére való felkészülésünkben. Má, amikor a világ mindent kigú- , nypl, kapaszkodjunk abba a Krisz­tusba, aki halálosan komolyan vesz minket. A világ ki akarja égetni belőlünk a szent istenfélelmet. Az Úr azonban nem akarja a vesztün­ket. Milyen jó látni azt, hogy az Ő időszemléletében nincs késés! Na­gyon jól tudja, mit tesz. Sosem ké­sik, hanem tűr. Hosszan tűr ér­tünk. Int, hogy a mi időszemléle­tünkben a MA legyen hangsúlyos. Mikor jön el Jézus? Nem tudjuk. Őt azonban MA ragadhatjuk meg. Éljünk kegyes és szent életet. Kér­dezzük meg magunkat: Szent va- gyok-e, azaz a Tied vagyok-e, Uram? Ebből következik minden. Bizony, minden. Őszi találkozónkat október 5-én szeretnénk megtartani. Göllner Pál Harmadszor hívjuk a pedagógusokat nyári konferenciára, miután 1994-ben Budapesten az Evangélikus Teológiai Akadémián, 1995-ben Sopronban a Hetvényi Lajos Evangélikus Líceumi Diákotthonban az egész országból és nem csak evangélikus intézményekből jöttek érdeklődő pedagógusok, és nem is csak evangélikusok. A konferencia célja, hogy az evangé­likus és nem evangélikus közoktatási intézményekben dolgozó pedagógu­soknak lehetőséget adjon olyan talál­kozásra, ahol hivatásunk és a keresz­tyén hit kérdéseit megbeszélhetjük, ezekben elmélyülhetünk és egymás hi­te által is épülhetünk. Úgy véljük ugyanis, hogy a nevelés és keresztyén nevelés területén kapott új lehetőségek olyan kihívásokat jelentenek, amelyek­kel tudatosan kell foglalkoznunk. Nagy örömünk, hogy előadást vállalt a konferencián dr. Gyapay Gábor gim­náziumi tanár (Budapest), D. dr. Prőhle Károly teológiai tanár (Buda­pest), Ribár János esperes (Orosháza), D. SCHOLZ LÁSZLÓT köszöntjbk 85. születésnapján. Bu­dapesten született 1911. május 29- én, Középiskolát a Fasori Gimnázi­umban végzett, m^jd a Soproni Teo­lógiai Fakultáson készült fel a lelké­szi pályára. 1933. december 24-én avatta lelkésszé D. Raffay Sándor Tóth Endre gimnáziumi tanár (Buda­pest). Rövidebb szakmai referátumok, illetve bevezetők tartását pedig külön­böző oktatási intézményekben dolgozó pedagógusok vállalták már az első fel­kérésre. Az ő nevük a mellékelt prog­ramban szerepel. Az idei konferencia helye Aszód, a Podmaniczky kastélyban működő kol­légium, amely a vasútállomástól 20 percnyire, a buszmegállótól 2 percnyi­re található. Időpontja 1996. augusztus 22-én, csütörtökön 17.00 órától augusztus 25-én, vasárnap 14.00 óráig. Ä konferencia étkezési (reggeli, ebéd, vacsora) költsége a három napra 1200,- Ft, a három éjszaka szállásdíja 1200,- Ft, így teljes részvételi költség: 2400,- Ft, amely a helyszínen fizeten­dő. A jelentkezéseket 1996. június 20-ig a következő címre kérjük elküldeni: Kollégium, Mikus Katalin igazgató 2170 Aszód, Szabadság tér 7. Jelentkezésüket szeretettel várjuk. Budapest, 1996. május 14. püspök. Külföldi tanulmányai után .üJfosori gimnáziumban, vallástanár,. rövid ideig püspöki másodlelkész, .majd a.Zuglói Gyülekezet hívja meg, lelkészének, ahonnan 18 évi szolgá­lat után kényszerből kellett távoz­nia. 1959-től a Hatvani Gyülekezet lelkésze egészen nyugdíjba menete­léig. Kora lelkész nemzedékének egyik kiváló teológusa. Különösen sokat foglalkozott Luther teológiájával. A Lelkészegyesület (MELE) elnöke volt egészen a feloszlatásig. Önálló művei, verses kötetei jelentek meg és még napjainkban is kapunk tőle ta­nítást és útmutatást legújabban megjelent írásaiban. Ezen az évfordulón hálás tanítvá­nyai és munkatársai szeretettel ál­lunk be a köszöntők sorába. Egyhá­zunk vezetői levélben tették meg, mi pedig lapunk olvasói nevében is kér­jük hitének útmutatását és életére Isten szeretetének további áldását, egészségben megtartó erejét. .1 MISSZIÓI PÁLYÁZAT EREDMÉNYE Egy nagy család: a soproni Líceumi Diákszövetség Emlékezés egy rendhagyó ballagásra Egyházi iskoláink igyekeznek hűséggel küldetésüknek és történelmi feladatuknak megfelelni. Hazai evangéli- • kus egyházunk legrégebbi iskolájában, a soproni Líce­umban (Berzsenyi Gimnázium) évszázadok óta nagy­tudású, széles látókörű és meggyőződéses evangélikus nemzedék nevelődik. Nemcsak „jó fejeket”, de olyan fiatalokat szeretnénk nevelni hazánknak és társadal­munknak, akik az élet ezer és ezer hívásában jézusi lé­lekkel és magatartással, érett keresztyén gondolkodással igyekeznek élni ebben a hazában. Az iskola immár nyolcosztályos gimnáziumában új, reméljük, hogy hívő nemzedék nő fel. De iskolánk nem feledkezik meg régi diákjairól sem. Mint lelki „anya ”, év­ről évre hazahívó, összetartó szeretettel, a Diákszövetség ölelésével várja ifjú és öreg diákjait. Ez a Diákszövetség 78 évvel ezelőtt alakult meg. Az országban elsőként jött létre olyan egyesület, amely a volt diákokat, a felnőtteket gyűjtötte össze az iskola mögé, annak támogatására. Amikor 1918-ban a Diákszövetség megalakult, ezt írták az alapítók: „a talaj nem szilárdult még meg alattunk... a jövendőnk sötét alapon még mindig nagy kérdőjel... ” De összefogtak egy korszerű Diákotthon építésének ter­vével, a tanulók erkölcsi és anyagi támogatásának válla­lásával, a diákoknak a Líceumhoz és egymáshoz kap­csolódó szeretetük elkötelezésével. A Diákszövetség jel­vénye is ezt példázza: nyitott könyv, bizonyára az Élet könyve fölött egybekulcsolt két kéz. Kézfogás, egymás szeretettel történő tartása a nyitott Biblia szellemében. Sokféle segítő, hiterősítő munka folyt a Diákszövet­ségben. Egyháztörténeti dolgozatokat olvastak fel, bib­liai témákról írtak a tanulók. Az állami erőszak zaklatá­sok és ellenséges hangulat szítása után megszüntette az egyházi iskolát és a Diákszövetséget is. Több mint négy évtizedig tartott a visszaszorító elnyomás. A volt diákok­nak az iskolához, egymáshoz és áldott emlékű tanáraik­hoz fűződő nemes érzelmeit, erős kötődéseit feloszlatni, betiltani nem lehetett! A hallgatás évei alatt is a volt diá­kok - ha már őszülő fejjel is, de - megőrizték a kapott lelki-szellemi kincseket. A nagycsalád tagjainak emléke­zetében éltek még a példás életű tanárok, a kedves osz­tály- és iskolatársak, a valamikori kis „mujkók”. Az öregdiákok visszaszálltak gondolataikban és álmaikban az öreg falak közé, az udvari öreg gesztenyefa alá. Lel­kűkben még összecsendült az udvari kisharang az evan­gélikus templom harangjainak zúgásával. Felejthetetle­nek maradtak az iskola és a templom közötti „ingajára­tok”. Iskolánk nemcsak oktatott, tanított, fegyelmezett élet­vitelre nevelt, de az érettségi után sem eresztette szélnek tanítványait. Az iskola szellemével, a szeretet leikével, a barátság melegével összetartja diákjait, így érezteti velük az iskola fészekmelegét. A Diákszövetség tagjai pedig hűségükkel a mai elmagányosodott világban példa sze­retnének lenni a mai fiataloknak. Áldott emlékű igazga­tónk, Németh Sámuel mondta egyszer: „...nem lehet is­kolának nagyobb öröme és jutalma, mint amikor a ta­nítványok ajkán a szív hálája szólal meg!” Igaza volt - és van! Az 1991-ben újjáalakult Diákszövetség évente tartja összejövetelét. Idén június első két napján találkozunk. Találkozunk egymással, meghallgatjuk a mai nemzedék, az „utódok” gálaműsorát, koszorúzunk, temetőt járunk, ünnepi istentiszteleten veszünk részt, diákszövetségi köz­gyűlést tartunk. Szeretettel hív az öreg iskola Diákszövetsége! Ha az ÚR Isten is úgy akarja és élünk - ott leszünk! Sümeghy József öregdiák Ezerkilencszázötvenhármat írtak. Ekkor, Sztálin ha­lálának évében már egy esztendeje nem működött az or­szágban evangélikus gimnázium. A feloszlatott Deák téri Evangélikus Leánygimnázi­um diákjait és tanárait szétszórták, más-más iskolákban helyezték el. A régi diáktársak megtartották kapcsolatai­kat Szeretett tanáraikat is rendszeresen meglátogatták A felejthetetlen Filarszky Erzsi nénit, a matematika és fizika tanárát továbbra is kérdéseikkel ostromolták, és Erzsi néni mindig készségesen elmagyarázta volt diákjai­nak azt, amit nem értettek a tananyagból. Közeledett a tanév vége. Megszületett az elhatározás. A „hivatalos” iskolai ballagások után az'érettségiző volt Deák tériek este, amikor üres már a Deák téri iskolaépü­let, titokban elbúcsúznak kedves iskolájuktól. Ez lesz az „igazi” ballagás - mondták Mint eddig minden búcsúzó osztály, ők is először is­tentiszteleten vettek részt. Ruzicska László hirdette az igét. Utána a Lutheránia nagyhírű karnagya, a melegszívű Weltler Jenő tanár úr kinyitotta az egyházi épületből az iskolába vezető folyosóajtót, és elindult a ballagó menet. Némán, nagy csöndben, nehogy kihal- latsszék, és az egyháznak és a tanár úrnak kellemetlen­sége legyen az engedély nélküli ballagásból. Végigjárták az osztályokat. Alkonyodon már, de még a díszteremben sem gyújtottak villanyt, bár lassan rájuk sötétedett. Apró zseblámpáikkal lefelé világítottak, és hazulról hozott sü­teményekkel mindjárt megrendezték az érettségi banket­tet is. Ki tudja, mikor jöhetnek össze ismét. Suttogva be­széltek, hogy az utcáról fel ne figyeljenek rájuk Akkor még csaknem teljes volt az osztálylétszám. Csak a legjobb tanuló hiányzott. Nem mert eljönni sze­gény. Elég „rossz pont” volt neki a kitelepítés. Félt, ha részt vesz a ballagáson a Deák téren, akkor nemcsak az egyetem kapuja záródik be előtte, hanem még az érettsé- , giről is eltiltják Soha olyan suttogva folytatott bankett nem esett, és soha olyan boldog cinkos és bizakodó tervezgetést nem folytattak mint akkor, ott, a Díszteremben. Egy életre szóló bátorítást adott. Mintha az 1956-os forradalom főpróbája lett volna. Azóta idén először ballagtak a Deák téri Evangélikus Gimnázium végzősei Hála Istennek hangosan dalolva! Dr. Berényi Zsuzsanna Ágnes AZ EVANGÉLIKUS EGYHÁZ LELKI SE­GÉLYSZOLGÁLATA, az EKE és a Tiszta Forrás Ala­pítvány szolgálóival 1996. június 10-15. között missziói hetet tart SZENVEDÉLY- ÉS LELKIBETEGEK részére a Szarvas Ótemplomi Evangélikus Egyházközség Közép­halmi Missziójában. Érkezés: 1996. június 10-én 11 órára Hazautazás: június 15-én 11 órától. Jelentkezni lehet: Evangélikus Ótemplomi Lelkészi és Gondnoki Hivatal. Szarvas, Vasút út 10. sz. címen, levélben; vagy a 66/313-423-as telefonszámon. Váijuk: alkoholisták, neurotikusok, gyógyszerfüggők, kényszerképzetektől gyötörtek jelentkezését, akik lelki és testi nyomorúságuktól szabadulni vágynak Jézus Krisztus ál­tal, valamint mindazokat, akik e hetet Isten Igéje mellett, hi­tükben épülve akarják eltölteni. Lehetőleg mindenki hozzon magával Bibliát, jegyzetfüze­tet, tisztálkodási eszközöket, ágyneműhuzatot. Étkezési hozzájárulás: 2500,- Ft/fő, amit a helyszínen kell rendezni. Ha ágyneműt nem hoznak, mi adunk, de a mosatási díjat felszámoljuk. Aki kéri és valóban rászoruló, annak mérsékelt anyagi se­gítséget nyújtunk, esetleg ingyenessé tesszük a héten való részvételét. Kéijük a gyülekezetek segítségét a küldésben és az imád­ságban. Az anyagi támogatásban való segítségüket az alábbi csekkszámlára kéijük: 11707024-20347257. A csekk hátsó oldalán kéijük feltüntetni: Lelki Segélyszolgálat és esetleg a missziói hétre küldött személy(ek) nevét.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom