Evangélikus Élet, 1996 (61. évfolyam, 1-52. szám)
1996-05-26 / 21. szám
Evangélikus Élet 1996. május 26. Szoboravatás A város főterén leplezték le Wal- laszky Pál szobrát, melyet a Szlovák Nemzeti Tanács nevében Miroslav Keller adott át és Juhász Pál polgár- mester vett át. Az ünnepségen szóltak még: dr. Éva Mitrova szlovák nagykövet és Ida Rapaiőova, a szlovák parlament embeijogi bizottsága tagja. Jelen volt még a külügyminisztérium képviseletében Ján Hovorka és Heléna Lako- sova. A magyar Művelődésügyi és Közoktatási Minisztérium nevében dr. lukéi Péter h. államtitkár beszélt. Délután a város tartotta megemlékező ülését és műsorát a Művelődési Házban. Ezen megjelent és beszédet mondott Göncz Árpád köztársasági elnök, valamint a terület képviselője dr. Vastagh Pál igazságügyi miniszter is. TÓTKOMLÓS 250 ÉVES JUBILEUMÁN KÖSZÖNTÖTTÜK A VÁROST ÉS A GYÜLEKEZETÉT Ünnepi istentisztelet a jubileumon A Tótkomlósi Evangélikus Egyház negyedik lelkésze 1769-1780-ig. Hont megyei Bagyan egyszerű földmíves szülők gyermeke. Selmecbányán, Rimaszombatban, majd Pozsonyban tanul. A németországi Lipcse, Halle (Franke árvaház), Wittemberg, Berlin egyetemein szerzi meg életét meghatározó teológiai ismereteit. A tótkomlósi egyház Németországból hívja meg lelkészének. 11 évi lelkészi szolgálata szinte új reformációt hozott Tótkomlósnak Lelkipásztor, aki nemcsak ébredési igehirdető, de korának orvosa gyülekezetében. Szegények gyámotítója, szegényháza egészen 1945-ig fennállt. Tudós és magyar történész, Kazinczy jó barátja, aki azt írja róla: „a nemzeti becsület szerencsés védője". 1768-ban De Stephano Werbőczyo jurisconcult... könyvében a magyar nemzet ócsárlóit rendreutasúja. Magyar irodalomtörténete a Conspectus az első rendszeres irodalomtörténet. Horváth János és Zsilinszky Mihály irodalomtörténészek megbecsülő tisztelettel emlékeznek irodalmi munkásságáról Korunk egyháztörténete adós Wallaszky értékelésével Egészségi állapotát aláásta az Alföld akkori klímája. Egészségi állapota miatt Cinkotára távozott, majd a Gömör megyei Jolsva papja lett Lelkészi szolgálatát megbecsülve, a Tiszai Egyházkerület 1822-ben szuperintendenssé (püspökké) választotta, amelyet nem fogadott el Tudományos életét 1824-ben fejezte be. A jolsvai temetőben várja Ura feltámasztó szavát. így kezdődött a nap - Isten házában! A hatalmas templom zsúfolásig megtelt, mert a helyieken kívül részt kért az ünneplésből Nagybánhegyes és Csanádalberti gyülekezete, akik ebből a gyülekezetből szakadtak ki egykor. Eljöttek Szlovákiából többen azok közül, alak kitelepültek a 2. világháború után. Képviseltette magát az egyházmegye, de egész Békés megye evangéli- kussága is, sőt Nyíregyháza gyülekezetéből is voltak vendégek, hiszen 20 család Tótkomlósról indult el és alapította egykor a várost. Az istentisztelet kétnyelvű volt. Magyarul és szlovákul hangzottak az énekek, imádságok, kettős volt a liturgia menete és két prédikáció hangzott el. D. dr. Harmati Béla püspök és Ivan Osusky, a Szlovák Evangélikus Egyház Nyugati Egyházkerületének püspöke látogatta meg az ünnepen a gyülekezetei és hirdette az igét. Kíséretében jött el Ján Rejtők esperes is Léváról. térj Istenhez! - hangzik. A jövő távlatai arra mutatnak, hogy egymásra vagyunk bízva. Ihnuljunk egymástól magyarok és szlovákok. Találjunk mindkét oldalon lelkészeket, akik anyanyelven tudják hirdetni az igét. Istenben bízunk, egymásra bízattunk, hogy erősítsük egymást, mint család és mint gyülekezet, különböző egyházak, a haza és Európa javára. Ivan Osusky püspök igehirdetését lKor 3,11 alapján tartotta. Bevezetésben megemlékezett azokról, akik 250 éve ide érkeztek, hogy új életet kezdjenek. Jó, hogy a letelepedés 250. évfordulójának megünneplése ebben a templomban történik - mondta, ez a legáldásosabb kezdet. Magyarországot is, a Felvidéket is és a mai Szlovákiát is megviselték a történelem viharai. Nyomokat, sírokat, gyűlöletet hagytak maguk mögött, de meghagyták annak felismerését is, hogy akkor ember az ember, ha megőrzi magában a tolerancia, a kölcsönös tisztelet, a megértés szellemét... A történelem sok mindent elsodorhat, de nekünk ma, amikor közösen adunk hálát Istennek, nemcsak a beállt változásokat kell figyelembe vennünk, hanem azt, hogy nem kiégett tűzhelyek felett állunk a- családokban. Európa ma más, mint 250 évvel ezelőtt volt, a 20. század embere is teljesen más. De igényeink, vágyaink egyformák, örömre, békességre vágyunk... Nem akarunk testvérgyilkos harcokat, hogy ember emberre támadjon, nem akarjuk, hogy ellenségeskedést váltson ki, ha valaki más nyelven beszél és Harmati püspök Jel 3,1-3 alapján fordította a gyülekezet figyelmét az emlékezésre. Arra a 80 családra, akik 250 éve alapították a várost és arra a két vezetőre, akik elkísérték népüket, hogy itt is vezessék őket: Szarkóczy János lelkészre és Mravik Péter tanítóra. Emlékezni kell ezen a napon Wallaszky Pálra, a negyedik lelkészre, aki nemcsak erkölcsökre tanított, de a mezőgazdaság magasabb ismereteire is. Emlékezni kell arra, hogy e gyülekezet hagyománya a kétnyelvűség és itt kezdettől fogva ápolták a szlovák hagyományokat is, amint ez e mostani istentiszteleten is megvalósult. Ebben az erőtérben lett virágzó a város: templom, iskola, óvoda, öregotthon és a gazdaság összehangoltsága eredményezte ezt. Isten ismeri cselekedeteinket, de ma arra figyelmeztet az ige, hogy amink van Tőle, azt adjuk át az ifjúságnak, hogy vigyék tovább. A jövő felé nézzünk! Téij meg imádja Istent... Jézus Krisztus egyértelműen megmutatta egyházának, hogyan kell alakítani életünket. Fogadjuk be Őt, hogy alakítsa életünket, hogy legyen bizalom a szívekben. Tótkomlós népe és velük együtt mindnyájan vágyunk a kölcsönös bizalomra. Elveszítünk mindent, ha szívünkből irigység, bizalmatlanság fakad. Ami minket, testvéreket a Krisztusban ösztönöz, az, hogy hűek maradjunk Istenhez, hűek a saját népünkhöz, ki-ki a maga helyén - fejezte be igehirdetését a püspök. Az istentisztelet befejező oltári szolgálata keretében a templom belső falára elhelyezett emléktáblát áldotta meg a két püspök, majd az ünnepi közgyűlésen ismertette a gyülekezet 250 évének lefolyását Gyekiczky János, a gyülekezet lelkésze. Különös tekintettel volt Wallaszky Pál lelkész munkásságára, akinek megbecsüléseképpen a Szlovák Nemzeti Tanács a város főterére egy mellszobrot ajándék kozott. (Róla lapunk más helyén írunk.) Két gondolat köré fonta a gyülekezet történetét: mindig nagy figyelemmel voltak arra, hogy minden iteremtmény a saját nyelvén hallgassa az evangéliumot, ezért volt erős a nevelés és tanítás az egyházban, szlovákul is. A másik annak megmutatása volt, hogy Isten mindig hűséges volt itt lakó népéhez. Megtartó erő volt a szlovák Tranoszciusz-kegyesség. Nagy veszteség volt a több mint 3000 ember áttelepülése, de ma már újra éled a gyülekezet és tovább visz- szük kapott értékeinket. Sokan köszöntötték a jubiláló gyülekezetét. Juhász Pál, a város polgármestere e nép szorgalmának és nagy munkabírásának tulajdonította azt, hogy ma újra városi rangban, megerősödve él a település. A kétszáz éves barokk templom az egész város szimbólumává lett. Nagybánhegyes és Csanádalber- • ti gyülekezete nevében dr. Gombos András képviselő és Lászlóné Házy Magdolna lelkész mondott köszönetét a volt anyagyülekezetnek. Ribár János esperes hangsúlyozta, hogy „két nyelven egy üzenet” hangzott ma. Egy határkőnél magunkba szállunk és továbbadunk -, hitünket és az evangéliumot. Rókusi Albert helyi presbiter magyar és szlovák nyelven köszöntött, Táborszky László esperes a szomszéd egyházmegye részéről, Nobik Erzsébet a szarvas-ótemplomi, Laborczi Géza lelkész a nyíregyházi gyülekezet nevében szólt. Harmati Béla püspök összefoglalásában kiemelte, hogy a millecen- tenárium évében jelentős ez a jubileum. Tótkomlós jó példa a tolerálásra és az együttélésre. Egy nyelven beszélők között is lehet meg nem értés, de íme lehet békességben élni. Tóth-Szöllfis Mihály Az Isten áldotta békési földre települt elődök természetesnek tartották, hogy az Evangélikus Egyház gazdasági helyzete szilárd legyen. A helyi adottságokhoz mérten, amikor egy-egy elérhető földdarab bővítésre került, természetes, hogy abból az egyház számára is bővítettek. Ebből eredően 200 év alatt jelentős egyházi földingatlan alakult ki. Egyházi, iskolai, lelkészi, tanítói javadalmazást szolgáló ingatlanok. Emberileg ezekkel való sáfárkodás „biztos” alapot jelentett. De a gyülekezet is változó, a szükségleteknek megfelelő támogatással részt vett a fenntartásban. Az 1944-ben bekövetkezett társadalmi változás következtében ez a „biztos” alap elveszett. A Tótkomlósi A Tótkomlósi Evangélikus Egyház anyagi helyzete Egyházat is megfosztották összes ingóságaitól. 300 kh szántóföld, valamint a gazdálkodó egységek az első lépésben új tulajdonosok kezébe kerültek. Intézményeink, épületeink fenntartása lehetetlenné vált. Még a háború által enyhén károkat szenvedett központunkat, a Luther házat sem tudtuk rendbe hozni. Le kellett bontani. Ma csak a fényképe emlékeztet egyházi központunkra. Súlyos idők következtek ezután. Ez abban jelentkezett, hogy amikor a 2. lelkészi állás megüresedett, már nem tudta a gyülekezet betölteni. Teljesen a gyülekezet önkéntes teherhordozására alapozott egyházunk anyagi helyzete. A megmaradt beltelki ingatlan jó kiegészítés volt ugyan, de jelentős felújítási és beruházási szükségleteket nem tudtunk fedezni. Még a rendszerváltozás előtt, a súlyos állapotban lévő templomunkat rendbehoztuk ugyan, de ez jelentős külső segítség eredménye. Az 1992-ben megindult egyházi ingatlanok kárpótlása eredményeként létrehoztuk egyházi óvodánkat, modern, minden tekintetben ízlésesen berendezett épületben, 75 gyermekkel, 10 nevelővel, nemzetiségi óvodaként működik. A további ingatlanok kárpótlásának eredményeként építjük Szeretetotthonunkat. Pályázat útján nyert beruházási összeg juttatással együtt az első üteme július végére elkészül. Az elvándorlás, az ittmaradtak korosodása, a kialakult magánosság késztetett a szenvedések enyhítésére. Gyülekezetünk idős tagjai, akik hazafelé tartanak ma is példásan járulnak hozzá anyagi terheink hordozásához. Nem vagyunk földi értelemben gazdag gyülekezet, de mindig jutott a szükségletekre, sajátunkra és a kívülállók, járulékok tisztességes fizetésére. A Tótkomlósi Egyházat Isten megtanította az elmúlt évek során az Ő kezéből élni. Oktatás és nevelés a tótkomlósi gyülekezetben A reformáció egyházainak örökébe lépve, az idetelepültek már magukkal hozták a következő évek egyházi oktatásának biztosítékát, Mravik Péter tanítót. A gyülekezet tagjainak szaporodásával arányosan nőtt a gyermekek és tanítók száma is. Tknítóik mindegyike *a később megnyíló Evangélikus Tanítóképzőben végezte a felkészülést és csak kántori oklevéllel rendelkező tanító működhetett. Az 1944. évi „választó” évig 12 tanító összesen 1145 gyermeket tanított szlovák nyelven. 1948-ban iskoláinkat is államosították. Még kevés ideig taníthattak, majd szétszóródtak. Fájdalmas volt látni keserves szenvedésüket. Az idők alakulásával még a fakultatív hitoktatást is kitiltották az iskolából. Felnőtt két nemzedék, amely semmiféle egyházi oktatást nem kapott. A konfirmáció oktatás sem pótolta a szűkre szabott és sokszor elszabotált anyag hiányát. Az 1990. évi rendszerváltás után legelső teendőnk az oktatás újraindítása volt. Egyházi óvodánk elindítása után az iskolai oktatás újrakezdése komoly gondokat jelentett. Egyrészt a nevelőhiány, másrészt a korszerű körülmények. A Jankó János Általános Iskola és Gimnázium igazgatójának ajánlatát fogadtuk el. Fokozatosan a jelenlegi tantestületből önként jelentkező, Istenben hívő nevelők vezetésével egyházi tagozat indult. Létszáma 24-26 fő. Az osztály vallásos szelleme a nevelő személyében adott. Tanterve is ezen nyugszik. Heti rendszeres hitoktatás a hitoktatást végző tanító-nevelő munkája. Jelenleg három egyházi tagozatos osztályunk van, most folyik a jelentkezés a következő évre. így az óvodánkban megkezdett egyházi nevelés reménység az elkövetkezendő évekre is. Rendszeresen közel 160 gyermek részesül egyházi nevelésben. Missziói céljaink állandóan előttünk vannak a kívülállók felé is, hívunk, jönnek és örülnek az együtténeklésnek szülők és gyermekek együtt. Isten vigasztaló szava nagyon sok szülőt és gyermeket örvendeztetett meg. Egyházi ünnepeink előtt pedig a nyilvános karácsonyi, vagy más öröm egyaránt vonzza a gyülekezetét, szülőket. Telt ház a városi kultúrotthon nagytermében ékesen bizonyítja: várják sokan Isten vigasztaló szavát. Nemzetiségi óvoda és tagozatos intézmény lévén, a szlovák nyelv oktatása magától értetődő. Felsőfokú végzettséggel, szlovák nyelvű nevelők végzik a nyelvi oktatást. 250 év után így lépünk Istenben boldogult Mravik Péter első tanítónk örökébe. Bajcer Jánosné hitoktató tanár DEJINY SLOVENSKÉHO KOMLÓBA DO ROKU 1946. Nase mesto zalozili tie 80 evanjelické slovenské rodiny, ktoré sa 24-ého aprüa v roku 1746. presídlili z osady Békésszentandrás na vtedy neosídlenú pustatinu Komlói. V prvom postupe prisli na Szentandrás z Barskej, Hontianskej, z Nógtádskej, ale najmä Gemerskej stoliéi. Po 10-15 rocnom pobyte prosili majitela, baróna Jozefa Rudnánskébo, aby sa mohli osídlit v Komlóik Totiz nastali napatia medzi poddanymi rímsko katolíkmi madarskym materinskym jazykom a evanjelikmi slovenskou matercinou. Ked dostali povolenie vydali sa na cestu, aby si zalozili novy domov na puitatine Komlói. Bolo to dobre organizovaná spolocnost, volenym sudcom, porotcami, zápiscom. S nimi priiiel farár Ján Szarkóczy a u'citel Peter Mravik. Takto 24-ého aprüa v roku 1746 (na svatého Júra) sa zalofüo nielen sídlisko ale aj evanjelické zhromazdenie. Ich prvou prácou bolo, aby postavili prístreiie Bohu. Z blata postavili modlitebny dóm, ktory vnedelu a na sviatky pouzivali ako kostol a cez tyfden ako ikolu. Evanjelická cirkev od prvej chvüi maik na starosti úlohu vynky, vychovy, povzbudzovania a ietrenia dusí. V prvych 30-tich rokoch cirkev a obec hospodárili spolu. Stvrty knaz zhromazdenia, Pavel Walasky oddelil hospodárstvo cirkvi zo zisku cirke vnych zemí a z príspeykov kúpil mlyn. Veriacich nahovoril, aby pestovali hrozno, on ich napomáhal odbomymi radami. Zhromazdenie sa zosil- novalo ked sa priblizovalo pätdesiate vyroéie z tehál postaveny modlitebny dóm sa zdal maly, Komlói mai viac ako 3000 obyvatelov. Vedenún farára Juraja Szextyho sa rozhodli postavit’ novy kostol. Boziou pomocou v roku 1793. zlozili základy a 8-ého novembra v roku 1795. posvatili najkrajií evanjelicky chrám regúpnu. Kostol stoji a mi.sírte vdacny nasim raedkom. Cirkev si nadalej zachovala hospodárske, organizátorské, lúd napomáhajúce úcinkovanie. Sámuel Horváth spolu s obcou dal postavit’ pamy mlyn. Poeas bojov za slobodu v roku 1848. sa postavil na celo komlóiskej národnej strázi, potom ich aj domov doviedol. Zo svojich vlasteneckych prejavov jeden na svoju stratu dal vytlaéit a preto sa dostal do falára. Komlóiania fbierali peniaze a tak vymenili svojho oblúbené- ho knaza. Jeho práca pocas dochodku bola bezpríkladná. Eite za 20 rokov podporoval svojich veriacich annymi radami. Pavel Gajdács bol tym farárom Slovenského Komlóia, kto svojon viestrannou aktiviton mnoho pomáhal zhromaz- deniu a obce. Jeho literáma cirmost je vynikájúca, pisai básen, baladu a napísal 150 rocnú históriu cirkvi a obce. Bol úéastnikom spolocenskéhoz zivota v Komlóik falosil Citatelsky Klub; Casinó, pomáhal nákup pozemkov v obce Gábortelep. Cize naii farári a ucitelia vídy viade zili spolu so svojimi veriacimi, poznali rodiny. Zúéastnili sa na rodinnych svi- atkoch, napomáhali ich kultúmy priebeh. Tie prekrásne svadobné rozlúckové prejavy mladych vietke napísali farári, uéitelia samozrejme v slovenőine. Viucovanie v cirkevnych ikolách bolo stále v popredí. Z lavíc ikol vysli bohabojné, veriace generácie, naucili ich milovat’ vlast, pilno pracovat pre rozvaj osady. Za stároéia z naiich ikol vyili vedúci hospodárstva, spolocenského zivota a cirkevného zhromazdenia naiej osady. Nás prekrásny chrám sme viac krát za rok napi nil i tak, ze nielen na prízemi ale aj na galérii boli plné lavice. Stále sa rozvíjajúce a zosilnujúce zhromazdenie za 250 rokov prefilo aj viac búrlivych rokov. Choroby, pofiar, suchota a voda jednak pustosili. Dve svetové vojny fiadali mnoho obetí. Oplakali a smútili sme ich úctivo. Hoci v roku 1946. úz bol mier, ali v Slovenskom Komlósi eite museli nan cakat. Vyména obyvatelstva nám zapriéinila veiké traty, 3150 ludí odiilo na Slovensko. Straty sa objavili, nielen v pocte abyvatelov, vacsia bola morálna bolest’, ved rodiny sa roztrhli a hroby predkov zostali tu zanedbané. Konecne prosún, aby Pán Boh viedol a napomáhal toto zhromazdenie eite za dalsie stárocia. Evanjelická cirkevná materská skolka v Slovenskom Komlóéi Evanjelická cirkev v Slovenskom Komlóii od 24-ého áprfla roku 1746. od éasu presídlenia drcala základnon úlo- hou falozit vysoko stavné uéenie. Prvym uéitelom bol Peter Mravik, ktory podla vtedajiich pofiadavkách zalofil evan- jelickú ikolu. V roku 1948. od evanjelickej cirkvi Slovenského Komlóia zobrali a zostátnili desat evanjelickych ikol. Za vymenu sústavy dokladne zniéená evanjelická cirkev pokladala za prvú a najdolefitejsiu uéenie znovapohnút. I miestna samospráva uvlastnila si a pödporovala zalofenie cirkevnej materskej ikolky. V roku 1991. samopráva znovu dala k dispozícü byvalú evanjelickú ikolu na ulici Aradi cisli 2. Premena tejto ikoly na materskú ikolku sa hned zaéala. Tief vtedy sa zaéal beh osobného a veéného ustavinenia Evanjelickej cirkevnej materskej ikolky. Premena ikoly na materskú ikolku stálo osem a pol millión forintov. Z tohto súcetu 2 millióny pre v fial a na seba samospráva a ostatné bolo z tych finanéü, ktoré sme dostali za cirkevné nehnutelnosti ako náhradu skody. Popri tóm nás podporila Madarská Evenjelická Cirkev zo súéetu zahranic- nych príspevkov. Materská ikolka svoje posobenie zaéala 1- ého septembra roku 1992. Pred tymto 29-ého augusta roku 1992. na slávnostnych Bohoslufbách evanjelicky biskup Dr. Béla Harmati uvidel v materskej ikolke do slufbe vychová- vatelky a potom posvatíl budovu materskej ikolky. Poéet deti materskej ikolky je 75 v troch skupinách sa zaéala vynka v malej, v itrednej a vo veFkej ikupine s drufinnou starostlivostou. V mat’erskej ikolke pracujú 4 pestunky a 6 ucitelick. Vynka prebicha podTa vydanom V ychovávatelskom programé v materskych ikolkach z roku 1989. a doplní sa krestanskon vychovon. Okrem tyzdennom programé deti oboznámime biblicky- mi pribehmi, nábofnami, piesnami a motlitbami. Pred jedením a po jedení povieme stolové pozehnanie. Priebehom troch rokov sa snazime deti oboznámit dvadsiatimi biblic- kymi pribehmi zo Starého a z Nového zákona. T nám napo- mofu farebné prostriedky, obrazy, videofilm. Cielom naiej vychovy je, aby sme v príbehoch sa skryvajúce krest’anské hodnoty: Bohabojnost’, pravdomhuvnost’, dobrosrdecnost’, vzájomná láska, úcta a láska voéi rodicom, ochotnost’ na pomoc éím skor poufili v záujme telesného a dusevného rozvoja deti. Cielom nasej vychovy je prostredkovat’ hodnoty. Naie mesto je slovenskej národnosti. Od falozenia mat’erskej skolky vyuéujeme slovenéinu. Vyucbu konajú dve odbome klasifikované vychovávatelky. V tyzdeünom programé je národnostny den, ked vo viafanej a neviaíanej forme ucime slovensky jazyk. Pri vzorov viet’ deti sa uéia po slovensky báine, povedanky, spevové khry. Na cviéenie slovenskéhoz jazyka vyuíijeme vietke moznosti. Napríklad, ked sa oblekajú, jedia, hrajú. V naiej materskej skolke pri uéiacej vychovávacej práce na dolefitom mieste stoja materská skolské slávnosti. Medzi tym vyvysené miesto dostávajú cirkevné slávnosti. Uí je tradíción, fe v zhorovej sieni drzime slávnost na Vianoce i záverecnú slávnost ikolského roku, tatíez, na Turice. Aj tieto pnleíitosti zabezpecujú srdecny vztach medzi detmi, rodié- mi a ckcleumi zhromazdenia. Rodicia tych deti, ktoré chodia do naiej materskej ikolky maju moínost na to, aby si svoje deti zapísali do macfarskej vieobecnej skoly na cirkevné oddelenie. Finanénú ohradu naiej skolky zabezpeéuje itátna normatíva na vyucovanie a podla zmluvy podpora samosprávy. Anikó Imrová poverená vedúca uőitelka materskej gkolkv
