Evangélikus Élet, 1996 (61. évfolyam, 1-52. szám)
1996-01-21 / 3. szám
Evangélikus Élet 1996. január 21. [gö| [He GYERMEKEKNEK A TÚRMEZEI ERZSÉBET Ővele célhoz érünk .. Hajózhatunk tükörsima vízen, vagy támadhat ránk váratlan vihar, i 111 vadul ostromolhat minden elem, ni' ^ v s lehet láthatatlan messze a cél... mért rettegtetné szívünket félelem, 4 JJv '3 V .' % ha Jézus van velünk, ha Jézus él, ha rosszban-jóban r i/l IV ott van a hajóban Ywtrr - ''fc Urunk, Megváltónk, Mesterünk, Vezérünk! 6 Parancsára lecsendesül a szél. Ővele célhoz érünk. TEMPLOMI SÉTA - KICSINYEKNEK Ami a templomban látható Amíg az istentisztelet elkezdődik, nyugodtan körülnézhetünk a templomunkban. Sőt társaloghatunk is, hisz a templomban nem kell mindig csak csendben üldögélni. Velünk szemben az oltártérben az oltár áll, a keresztelő- kúttal és a szószékkel. Ha megfordulunk, az orgonával találjuk szembe magunkat. Az orgona a karzaton található. Vannak templomok, amelyekben a karzat egészen körbe épült, és csak az oltártémél ér véget. A kántor, aki az orgonán játszik, várja, hogy végre elkezdhesse. A legutolsó pádon kis ládikó lóg. Jutka bekukucskál a tetején található kis résen. „Jé, pénz van benne!” A perselypénzt a gyülekezeti tagok dobják a perselybe. Nézzétek csak, épp ott jön Zsuzsa néni, a sekrestyés. „Kezicsókolom, Zsuzsa néni, elmondaná, hogy miket tetszik csinálni itt, a templomban?” „Várjatok egy percet, most harangoznom kell.” Amikor visszajön, mesél kicsit a munkájáról. „A sekrestyés arról gondoskodik, hogy rend legyen a templomban. Én legszívesebben az oltárt díszítem.” Az oltár nálunk úgy néz ki, mint egy fából készült asztal. „Vannak templomok, ahol az oltár kőből készült, de nekem a fa jobban tetszik, mert bútorfényezővel szép csillogóra tudom tisztítani”, vallja be Zsuzsa néni. „Az oltárt egy fehér terítővei takarjuk le. Gyakran kimosom, mert nagyon meglátszik rajta minden folt. A gyertyák is rácsöpöghetnek. Látjátok azokat a szép nagy gyertyatartókat? Ezüstből készültek és jó nehezek. Minden szombaton megpucolom őket, és ha elfogynak a gyertyák, újakat állítok a helyükbe. De a legfontosabbnak a virágokat tartom. Télen nem is olyan egyszerű mindig friss virágról gondoskodni. Ilyenkor nagy segítség, hogy vannak örökzöldek.” „Kár, hogy ezek a szép virágok elhervadnak” sajnálkozik Reni, „nem lenne jobb művirágot tenni az oltárra, hogy mindig szép legyen?” , A virágok”, feleli Zsuzsa néni, „ahogy a gyertyák is, épp arra emlékeztetnek bennünket, hogy Jézus odaajándékozta, odaáldozta magát értünk. A virág elhervad, a gyertya elég. Erre az áldozatra emlékeztet a kereszt is az oltáron. A keresztet, melyen a megfeszített Jézus is látható, feszületnek is nevezik, és azt ábrázolja, amikor Jézusnak szenvednie kellett.” Az istentisztelet hamarosan kezdődik. „Ne haragudjatok, ; most mennem kell”, mondja Zsuzsa néni. Tényleg, a karza- ton már meg is szólalt az orgona. FERI BÁCSI JÁTÉKAI „Ki-szű/w-oló” Már egy éve annak, hogy legutóbb ezt a játékot játszottuk. Talán közületek többen emlékeznek arra, hogy akkor Jónás könyvében kellett megtalálni számokat. Most egy másik ószövetségi könyvben, Dániel könyvében kell rábukkanni, hogy az általam megadott számok mivel kapcsolatban kerülÖrvendj és vigadj Bach Karácsonyi oratóriuma a Deák téren A várakozás és a beteljesülés öröme. „ Örvendj és vigadj, jer, áldd e nagy nápoij zengjed, mit ma tett a mennybéli Úr!” így kezdődik Bach egyik legismertebb müvének, a Karácsonyi oratóriumnak nagy kezdő kórusa. (Ezzel a magyar szöveggel énekelte sokáig a Lutheránia.) Túláradó öröm: ez a Karácsonyi oratórium, az egész mü alaphangulata. A karácsonyi öröm messzehangzó üzenetét fogalmazza meg Bach a barokk zene nyelvén a Lukács evangéliumából való karácsonyi történet, a teológiai tartalmat kifejtő szöveg és a korátok. A karácsony előtti idő kedves visszatérő alkalmai közé tartozik számomra, hogy a Lutherániával Bach Karácsonyi oratóriumának előadására készülünk. Szinte hihetetlennek tűnik, hogy immár több évtizede, 1963 óta lehetek részese az előadásoknak. Csaknem minden karácsonykor ezt a művet énekeljük. Nem véletlenül. Mint szinte mindig idén is a hat kantáta közül az első hármat adtuk elő. Mindig csak ismétlőnk? Néhányszor más kantátákat énekeltünk (I-I1-I1I-TV, II-V-VI). Mindig karácsony ünnepéhez legközelebb eső vasárnap van az előadás. Erre a vasárnapra a kifejezetten a karácsonyi ünnepnapokra készült kantáták illenek: ezek fejezik ki a Messiás-várás, a beteljesülés hangulatát. De nem szabad elfelejteni, hogy a befejező és ritkán hallható (Vízkereszt ünnepére készült) VI. kantáta zárókorálja Krisztus golgotái keresztjére mutat, ahol beteljesedett az ember megváltása. Ezt prédikálja Bach, aki mindig Krisztusra, a személyes Megváltóra mutat. Az egyházzenei áhítatra mindig sokan jönnek el. Idén is tele volt a Deák téri templom. (Nagyon érződött a helyhiány, minthogy az orgona karbantartása és bővítése miatt lezárt II. emeleti karzatra senki sem mehetett fel.) Igen sokan állva hallgatták a felemelő zenét. Mégis csak nagyon kevesen távoztak a befejezés előtt. A szólistákat-Pászthy Júlia, Takács Tamara, Marosvári Péter, Berczelly István -már jól ismeri a Deák téri gyülekezet. Stílusosan, szépen énekeltek. Mindannyian már sokszor szolgáltak templomunkban. (Berczelly István több évtizede rendszeresen énekel nálunk.) A kontinuó szinte észrevehetetlen, de zeneileg annál fontosabb alátámasztó, összefogó szólamát - most is, mint évtizedek óta - Trajtler Gábor játszotta. A Magyar Szimfonikus Zenekar is bizonyára már otthonosan érzi magát nálunk Szép játékuk, a szólistákkal és az énekkarral együtt-zenélésük egyre harmonikusabb összhanggal örvendezteti meg a hallgatót. Kórus, szólisták és zenekar hitelesen zenélt és prédikált. A zenehallgató, akinek háttal van a karmester, nem nek elő. A múlt. héten a 120-ast kerestük. Vigyázat, lehet, hogy egy-egy szám több helyen is előfordul az említett bibliai könyvben. Kérlek benneteket, hogy megfejtéseiteket a lap dátumát követő keddig adjátok postára a gyermekrovat szerkesztői stábjának címére. A keresett szám ez alkalommal a 70. Jó „ki-szám-olóst” kívánok! JÁTÉKTÁR A hajóskapitánynak a hullámzó, viharos tengeren kell megtalálnia a biztos, „száraz” pontot. No ne gondoljatok egyből valami veszedelmes tortúrára, inkább egy jó kis játékra! Nos, a kapitány a kör közepén áll, és úgy osztja a parancsokat, ez alkalommal nem a matrózoknak, hanem a „tenger hullámainak”: jobbra vagy balra! A hullámokat a többi játékos jeleníti meg úgy, hogy a kapitány körül ülve a kívánt irányba hullámoznak, azaz ki-ki folyamatosan a mellette levő székre ül át. A kapitánynak eközben meg kell próbálnia leülni egy épp gazdátlanul maradó székre. Amelyik „hullám” későn érkezik, és a kapitánynak sikerül előtte helyet foglalni, az áll a kör közepére. <=!•$•[=> Humorzsák A falu lelkipásztora híveit látogatja az egyik utcában. János gazda figyelmezteti:- Tisztelendő úr, az utolsó házhoz ne térjen be, mert az udvar tele van harapós kutyákkal! .,- Nem félek én azoktól! - feleli a lelkész. - Tudok egy itKáf j amit ha elmondok, nem bántanak a kutyák. Tíz perc múlva szakadt nadrágban, összevissza tépve ballag visszafelé.- Mi van, nem használt az imádság?- Az imádság használt volna - jajgat a kárvallott -, de a fenevadak nem hagytak időt, hogy elmondjam. A gyermekrovat készítői stábjának címe: Cselovszky Ferenc, 7064, Gyönk, Petőfi u. 359. érzékeli, amit mi, énekkari és zenekari tagok tudunk és érzünk, és a(z énekkari) próbákon számtalanszor átélünk: Kamp Salamon szíwel-lélekkeltudja-érzi-éli Bach zenéjét. Nem csupán zenéjét, hanem annak teológiai tartalmát, a bizonyságtevést. Ezért lehet meggyőző az előadás. A próbák (többször tevékeny) résztvevőjeként, az előadáson az énekkar egyik tógaként, a kottát otthon is elővéve, a szövegre, tehát a tartalomra is figyelve, alkalomról alkalomra belülről átélve, a zenében is találok mindig valami újat. Nem lehet megunni ezt a csodálatos zenét. Megújulni, elmélyedni segít. Az igehirdetést hallgatva ki-ki saját életfelfogásának megfelelően érezhette át az adventi várakozás jelentőségét. Egyik kolléganőm gondolatait idézem: „Nagyon örülök, hogy meghallgattam. Nagyon szép hangverseny volt. Tüdőd, hogy nem vagyok vallásos. De engem is megszólított a mindenkinek (hívőnek és nem hívőnek) szóló rövid meditáció. ” Gerőfi Gyuláné megtalálta igehirdetésével azt a közvetlen hangot, amely mindenkinek mondott valamit. Igehirdetéssel és Bach művének előadásával ennél többet nem is kívánhatunk és nem is adhatunk. Másoknak és magunknak, zeneszerető embereknek, ádventben a karácsonyi keresztyén lelkülettel váró hittestvéreinknek, minden embertársunknak. Ha valaki „benne van” a zenében, ha közreműködő, nagyon nehéz kívülről, csupán zenekedvelőként beszámolni az élményről. Ezért választottam belülről fakadó, személyes gondolatok leírását. A magam nevében is köszönöm mindenkinek az igazi zenei áhítatot, lelki felüdülést jelentő hangversenyt. Thiering Etelka Búcsú legrégebbi barátomtól Bojtos Sándor 1913-1995 Tízéves korunkban lettünk a győri bencés gimnázium diákjai. Hamar összemelegedtünk. A folyók árterületein csavarogtunk. A püspökerdőben lehullott fácánra bukkantunk. Nem törődtünk azzal, hogy vadász lőtte-e le, vagy kimúlt, Sanyi édesanyja megsütötte és jóízűen elfogyasztottuk. A harmadik, közellakó evangélikus osztálytársunk Groó Gyula. Serdülőként triumvirátusban hajnali hatkor gerelyt vetettünk a Du- na-parton, hogy leendő ohmpiai bajnokságunkat megalapozzuk. Sanyi apja lakatossegéd volt, szegénységben éltek. Az egyik bencés tanár szerencsétlennek tartotta hármunk barátságát, s közölte Sanyi anyjával, aki ezt cinkosan megmondta fiának, hogy az úri családoknál látható jólét (ahogy ő ezt képzelte?!) nem lesz FIATALOKNAK Hittan Mai számunkban a Békéscsabai Evangélikus Gimnázium diáklapjából, a Jó Hírmondóból közlünk szemelvényt. * Ami az idősebbek számára a világ legtermészetesebb szava volt a mögötte lévő tartalommal együtt - akár szerették, akár nem -, az a mai fiataloknak sok esetben ismeretlen, ízlelgetésre váró fogalom és hát gyakorlat is. A világ sokat változik, olykor sietősen, olykor lassan, olykor előrerohanva, olykor visszafordulva a múltba, visszanyúlva a magától kikopott, vagy erőszakkal kidobott értékekhez. így vagyunk az egyházi iskolákkal, a hitoktatással kötelező hittanórákon (egyházi iskolák) és fakultatív órákon (állami iskolák, gyülekezeti keret). Tény tehát, hogy itt az alkalom, valódi a jelenség. És ha van, hát tolulnak föl a kérdések, mint mindennel kapcsolatban, ami van. Mi a lét- jogosultsága? Mi a kitűzött célja? Hogyan lehet kötelezővé tenni? Mi az, hogy osztályzatot adunk rá? Milyen a jó hittanóra, a jó nittantanár, a jó diák? Ha valaki nem hívő, miért tanulja? Jaj, csak nem leszek én is keresztyénné, ha több éven át lökik nekem a keresztyén szöveget? Egyenértékű-e a többi tantárggyal? Lehet-e belőle érettségizni? Lenéznek vagy felnéznek rám, mert hittant tanulok, vagy abszolút közömbös a környezetem? Ez a csokor minden bizonnyal a kérdések kisebbik hányada, és tán a leghétköznapibbak is. Egy részére megkísérlem a válaszadást, de a zöme hadd maradjon a hittanórákra, a fölmerülő kérdésekkel szembesülni kényszerülő újabb évfolyamokra és remélhetőleg nemzedékekre. De ne felejtsük el: ha a világ változhat, hát változik. Most szerencsére olyan világot élünk, amikor lehetőség van hitoktatásra, azaz iskolai keretben a Bibliával való rendszeres foglalkozásra, az egyház tanításának, mindennapi életének a megismerésére, az egyháztörténet keresztyén szemszögű elemzesere, _a ke- resztyénségből kifejlődő európai civilizáció önkritikus vizsgálatára, a különböző művészetek produktumainak jobb megértésére, a jézusi etika magunkévá tételére és a jézusi életmű elfogadására, a lélek formálására, a bátran kérdező, de a titkok előtt meghajolni is tudó értelem kimunkálására. Lehetőség van, mondom - és egyben már válaszoltam is a feltett kérdések egy részere. De nem állhatom meg, éppen a lehetőséggel élni akarás és élni tudás érdekében, hogy egy kb. 10 évvel ezelőtti emlékemet ne mondjam el. Akkori keresztyénné lett, illetve a keresztyénség iránt érdeklődő Rózsás diákok egy csoportja evangélikus lelkészként meghívott az iskolába egy fórumra, és - akkori viszonyok!!, akkori félelmek!!, akkori ellenérzések!!, akkori óvatosság!! - az akkori vezetőség olyan feltételeket szabott, hogy nem fogadhattam el a meghívást. Most pedig heti két alkalommal minden osztályban „miénk a terepi Hínárnak, diáknak átadni és megismertetni az ELETET, fölkészülni az előttünk álló 20-80 évre és az örökkévalóságra, megtapasztalni Jézus hihetetlen gazdagságát, megtanulni mindazt, ami abból a 33 eves életut- ból kinőtt, figyelni egymásra és észrevenni a másik örömét, búját, fölfedezni a magam és a másik értékeit (nem csak fogyatékosságait). Ezek után egyértelmű, hogy hova helyezem a hittant a tantárgyak közti rangsorban. Ez a csúcs. Mindannyiunknak izgalmas, olykor izzasztó, de sikeres hegymászást kívánok! Bakay Péter Az I. „Szélrózsa” Országos Evangélikus Ifjúsági Találkozó beharangozója A találkozó szervezése már 1995 májusában megkezdődött. Az akkor még hat fős szervező gárda most már több mint harmincra bővült. A találkozó házigazdája és program- felelős Ócsai Zoltán váraljai lelkész. A szállás, étkezés biztosítása Oroszky Szabolcs bonyhádi fiatal feladata, a pénzügyekért Laborczi Géza nyíregyházi lelkész, míg az adminisztrációért Marton Thmás felel. A sajtó- és reklámfelada- tok koordinálása és összefogása Ónodi Szabolcs bonyhádi testnevelő tanár feladata, míg a segítőket Cserháti Sándor majosi lelkész gyűjti maga köré. A programokat összeállító munkacsoport tagjai: Andorka Eszter teológus, Pán- gyánszky Agnes egyetemi lelkész, Fabiny Tamás kőbányai lelkész, Smidéliusz Gábor teológus, Hafenscher Károly budavári lelkész, Lupták György kiskőrösi lelkész, Aradi András pécsi segédlelkész, Baranyay Csaba siófoki lelkész, Szabó Vilmos Béla paksi lelkész, Gáncs Péter nagytarcsai lelkész, Valamint Koczor Tamás gyóni lelkész. Avártíjai alkalmon célunk, hogy a közel ezer fiatal minél több munkaágat és ifjúsági csoportot ismerhessen meg, amire elsősorban a párhuzamosan, több helyszínen futó programok adnak lehetőséget. A napok keretét a reggeli csoportos és esti közös áhítatok alkotják. Speciális szolgálati ágak bemutatkozására és könyvárusításra az ún. lehetőségek piacán kerül sor. A találkozó előkészületeiről, a tudnivalókról a továbbiakban is igyekszünk tájékoztatni fiatal olvasóinkat. Kérjük testvéreink imádságát, hogy ezen az első országos találkozónkon és a szervezési előkészületi munkákon Isten áldása legyen. MT. HÍREK A Keresztyén Ifjúsági Egyesület újságíró és technikusi szemináriumot szervez Piliscsabán 1996. február 16-18. között. A képzés két külön csoportban folyik. Az újságíró szemináriumon a kis példányszámú ifjúsági és gyülekezeti lapok szerkesztésében, kivitelezésében szeretnénk segítséget adni, míg a technikusin az egyszerűbb hangtechnikai eszközök kezelését, karbantartását tervezzük oktatni A várható részvételi díj 1500,- Ft. Jelentkezni a KIÉ irodán lehet 1996. február 10-ig (1085 Budapest, Horánszky u. 26. TeL/fax 267-05-87). * Ismét tervezzük a Hang című evangélikus ifjúsági lap márciusi mellékleteként kiadni egy, a nyári ifjúsági konferenciákat tartalmazó naptárt. Elképzelésünk szerint ez az országos programokon kívül az egyházmegyei és gyülekezeti programokat is tartalmazná - esetleg csak tájékoztatásként. Kérjük, hogy aki igényli a közlést, az 1996. február 2-ig küldje meg Marton Tamás részére (1085 Budapest, Üllői út 24.) a konferencia idejét, helyét, a szervező nevét, illetve azt a címet, ahol érdeklődni lehet. * Az Ifjúsági Bizottság gondozásában megjelent az Ifjúsági Munkaprogram 1995. évi száma. Az eddigi hagyományokat követve, az ifjúsági vezetők számára igyekszünk segítséget adni többek között tanulmányokkal, programvázlatokkal, meditációkkal. A füzetet minden lelkész számára az esperesi hivatalba küldtük meg névre szólóan. Ezen felül természetesen minden érdeklődő számára küldünk, vagy személyesen átvehető az Országos Irodán, az Üllői út 24. alatt. rá jó hatással. Számunkra a társadalmi különbség érthetetlen kategória volt, s mit sem változtatott kapcsolatunkon. Önéletrajzában olvasom most: „Imre lova- gias volt: kidobta korcsolyabérletét a jégpályáról, amivel aztán én besétálhattam. ” Harmadik gimnazista korától nyolcadikig jelesen végzett, s oly sokat instruált, hogy felnőve, nem volt az a pénz, amiért buta diákok magánoktatására rá tudták volna venni akár csak falusi lelkész korában is. A soproni teológián leckekönyvében minden tárgy jeles, csak a különben kitüntetéses végbizonyítványába „két jót benyomtak, és elütöttek a már előkészített egyéves lipcsei tanulmányutamtól”. A hittudományi karon nem voltak különböző irányzatok, mint külföldön, s a tanári kar nem tudta őt elfogadni, mert a szabad kutatás és véleménynyilvánítás elvét gyakorolta. A Teológus Otthon intézeti életét nehezen szokta meg, álmatlansággal küzdött, a pietizmus idegen maradt tőle. Kapi Béla püspöknél megértésre talált, „ő bölcs és tág látóhatárú ember, akitől a lelkiismereti terror idegen. ”. Kapi püspök 1935 szeptemberében egy sereg fiatal pappal együtt őt is felszentelte. Teológiai felfogása eltért az enyémtől, ám soha nem vitatkoztunk. Még Sopronban a Lelkésznevelő Intézeti működésem során az egyik teológus tanítványom - ma köztiszteletben álló lelkész - megállapította rólam - csak mostanában tudtam meg -, hogy teológiámat a nyitottság jellemezte. Ezt a tulajdonságomat azóta is megőriztem. (Most a Credo, új folyóiratunk emblémája Dürer nyitott kapu metszete lett.) Bojtos Sándor Sátoraljaújhelyre került segédlelkésznek. Debrecenben nősült, Fancsalon és Sajóka- zan parókus lelkész. Szíve visszahúzza szülővárosunkba. Inkább újra segédlelkészi állást vállal. Majd másodlelkész, rendes lelkész és igazgató-lelkész lesz a győri gyülekezetben. 1948-1974-ig szolgált itt. 1950- ben veszi át gyülekezeti körzeteit. Fiatalos lendülettel nekidőlt e munkának. A három városrészt: Belvárost, Révfalut, Gyárvárost feltérképezi három füzetbe, amelyeket magával visz családlátogatásai alkalmával, így a rábízottaknak háromnegyed részét személyesen megismerte. Házi bibliaórákon sokan összejöttek, a szeretetvendégségeket az egyszerű réteg kedvelte. A nyugdíjas korhatárt elérve, 60 éves korában nyugdíjazza az egyházi vezetőség. Hírlapi polémiában szembekerült a megye mindenható tanácselnökével, és az Állami Egyházügyi Hivatal intézkedésére, püspöke nyugalomba helyezte. Lelkészhiányos egyházunkban ilyen luxust csak a pártot kiszolgáló vezetőség engedhetett meg magának. Nyelveket tudott. Latin, német, görög a bencés gimnáziumban komoly fokon ment neki. Később jól beszélt angolul, németül, franciául. Szépirodalmi stílussal írt. Bevontam az Új Harangszó munkatársi gárdájába. A Diakóniának sokat fordított, külföldi professzoroktól kért teológiai tanulmányokat. Otthonos volt szaktudományokban: művészettörténet, pszichoanalízis, belgyógyászat, gyógyszertan (kezdetben orvosnak készült). A kerté- szetlett utolsó tantárgya: Győr mellett a kicsi ménfői farmján írta: „dísznövényekből próbálom felépíteni álmaim arborétumát”. A természetszeretetet még apjától tanulta. Amikor műtét után Sopronban lábadozott, erdei sétája közben próbálta lekottázni a feketerigók füttyét (g, kétvonalas c, g, é - eddig 16-ok, azután á, á - 8-ad). Nagyon szerette a zenét. Egyházi szempontból legjelentősebb mint igehirdető volt. Keresztény önbecsérzettel (néhai id. Prőhle Károly kifejezése) írta le: prédikálni tudtam (noha egyébként szerény egyéniség volt). Túróczy Zoltán püspök - bár nem nézte őt jó szemmel a finn felébredtek kegyessége látószögéből - reá vonatkozólag mondotta: „Némelyek logikus beszédében úgy ülnek a mondatok, mintha vastraverzek tartanák”. A győri szószéken olyan nagynevű elődei voltak, mint Kapi Béla, Túróczy Zoltán, Szabó József. Ám Bojtos Sánaor prédikációi magával ragadták különösen a gyülekezet értelmiségi rétegét. Három igehirdetési kötet maradt utána. A legjellemzőbb az egyik címe: Öt szót értelemmel (lKor 14,19/ab). A másik egyházi beszédeit az Apostoli Hitvallás tételeinek sorára fűzte. Utolsó kötetét Brachna Gábor, az USA magyar evangélikus- ságának esperese ott jelentette meg. Idézek a másodlelkészi beiktatásán, 2Kor 4,5-7 alapján mondott, Prédikációs munkaterv című beszédéből: „Pál apostol célja Isten ismeretének világoltatása a Krisztus arcán (6. v.). A Krisztus-hit: kincs. Míg itt vándorlunk, míg nálunk vesz szállást, legdrágább kincse földi életünknek, mely annak értelmet és erőt ad. Ha így fogalmazom meg útiprogramomat: prédikálni a Krisztusban megjelent Istent, simán szólva Krisztus Istenét, akkor megtalálom a folyamatosság fonalát az evangélikus egyházi múlttal (sőt hihetőleg nem vétem el a jövő útját sem), az összetartozandóságot, az ökumenicitást a történelmi keresztény egyházakkal, a testvériség lánc-' szemét a világ istenhívő embereivel, megtalálom az osz- togatnivaló értéktöbbletet mindezek felé, a hívebb istenismeretet, és megszólaltatom az Isten kereső mozdulatát, a te életed felé is: a szabadosok felé igényét, a meg- törteknek biztató kegyelmét. ” (Bojtos Sándor: Abrak és ösztöke. 280-281. o.) Vakációiban bejárta autóval Európát, Londonnal es Oxforddal, meg Shakespeare szülímelyével együtt. Múzeumokat nézett, jelentős egyházi személyiségek- kel ismerkedett meg. Közülük nem egyet meghívott a győri szószékre. Rendhagyó pap, de rendkívüli, gazdag élet. És tanulságos IS. > e e Veöreös Imre
