Evangélikus Élet, 1996 (61. évfolyam, 1-52. szám)

1996-04-28 / 17. szám

Evangélikus Liet 1996. április 28. f^l jftj GYERMEKEKNEK O K N K Albert Schweitzer szerint: ,*4 világnak legin­kább olyan emberek hiányoznak, akik mások hiá­nyával törődnek. ” Ez a nagy tudású ember, híres orgonamű­vész nemcsak mondta, de komolyan meg is él­te ezeket a szavakat. Vagyonából kórházat épí­tett Afrikában a rászoruló bennszülöttek ré­szére. Én is naponta találkozom mások gondosko­dó, törűdű szeretetével. Most értük mondok köszönetét, Uram! A hiányaimmal, gyengesé­geimmel törődő emberekért, akiket tudom, lé küldtél hozzám. Tényleg rossz lenne nélkülük! FERI BÁCSI JATEKAI Megfejtők „Bibliai lapszemle”: 13 pontos - Donáth Ferkó (Ózd); Gyóni ötödike­sek; ülés Adél (Egyházasdengeleg). 12 pontos - Zalán Péter (Budapest). 11 pontos - Mersva Ildikó és Gábor (Vácegres). „Kösd össze”: Bundity Ede (Soltvadkert); Hibácskay Andrea (Bé­késcsaba); László Bálint (Pápa); Medveczki Csilla, Mersva Ildikó és Gábor (mindhárman Vácegres); Novák Kinga (Veresegyháza); Pintér György (Zomba); Sali Imréné (Rábapaty); Tóth Eszter (Za­laegerszeg). „Csak hasonló”: ülés Adél, Medveczki Csilla, Mersva Ildikó és Gá­bor. Minden megfejtőnek ezúton is gratulálok! Hol járunk? Harmadik, egyben utolsó alkalommal teszem most fel ezt a kérdést. A választ a következő leírás alapján adhatjátok meg: Az ősi város falai már az Ószövetség korában jelentős, csodálatos események tanúi voltak. Jézus is többször megfordulhatott itt. Két lakójának ne­ve különösen is ismertté vált azáltal, hogy a Jézussal va­ló találkozás nagy változást hozott életükben. Az egyik­nek az anyagiakhoz való viszonya változott meg gyöke­resen, a másik pedig kigyógyult betegségéből. Megfejté­seiteket a következő címre küldjétek, a lap dátumát követő keddig: Cselovszky Ferenc, 7064 Gyönk Petőfi u. 359. Humorzsák A lelkész találkozik borissza hívével:- Barátom, boldog vagyok, hogy végre jó útra tér! - köszönti. - Úgy örültem, amikor tegnap megpillantot­tam az istentiszteleten.-Aha - mormogja maga elé a megszólított. - Tehát ott is voltam? A gyermekrovat készítői stábjának címe: Cselovszky Ferenc, 7064, Gyönk, Petőfi u. 359. Lévén a magyar nyelv hete, álljon itt egy írás Karinthy Frigyestől, aki maga is kitűnő mestere volt a nyel k, pedig a Biblia sajátos költői eszközeivel játszik... KARINTHY FRIGYES: Gondolatritmusok MISSZIÓRÓL- DIÓHÉJBAN Kedves Gyerekek! Ha eddig az Evangélikus Életnek nemcsak a gyermek­rovatát nézegettétek, akkor már feltűnhetett nektek ez a szó: misszió - vagy: külmisszió. Most öt alkalommal egyenesen nektek írok, hogy megértsétek, mit is jelent. Ha elolvassátok, megtanulhattok talán egy pár új és ér­dekes dolgot; ha egy kis bibliakutató munkát is végeztek, felelhettek a kérdésekre; ha pedig be is külditek a feleleteket, megpályázhatjátok vele az Albertibe tervezett külmissziói gyermektábor egyik helyét június 30.—július 6-ig. Fogjatok hát hozzá, ígérem, nem lesz nehéz! Beküldési határidő: május 31. Mind az öt szám megfej­tése beküldhető egyszerre. Részletes tájékoztatót a Missziói Magazinban találtok, minden úgy van, ahogy ott leírtam, csak a határidőt hosszabbítottuk meg. Szeretettel várja leveleiteket: Bencze Agnes néni 1205 Budapest, XX. Mikszáth u. 7. A misszió a Bibliában A misszió latin eredetű szó, küldetést, megbízatást jelent. Naponta hallunk katonáink békemissziójáról, az idegen országokban dolgozó szakértők, politiku­sok kultúrmissziót teljesítenek. A szenvedélybetegek között mentőmisszió folyik. Mindezek alapját és ere­detét a Márk evangéliuma 16,15-től olvashatjuk. Ezek Jézus utolsó földön elhangzott szavai tanítvá­nyaihoz. Legenda szól arról, hogy amikor felment Jé­zus Krisztus a mennybe, körülvették őt az angyalok, és faggatni kezdték: „Mi tettél Jézus, hogy sok szép tanításod, gyógyításaid, szereteted, szenvedésed és kereszthalálod, a feltámadás csodája feledésbe ne menjen a Földön? Jézus így válaszolt: Mindezt rábíz­tam 12 barátomra. ” De ne gondoljátok, hogy ezek a barátok azonnal engedelmeskedtek. Félve húzódtak meg házaikban és - imádkozva vártak. Csak umikor e(ió'r? ossQda* akkor kaptak bátorságot a megszólalásra. Ettől kezdve gyorsan terjedt az evangélium először a zsidók, majd a pogányok között is. A „12 barát” misszionáriussá vált. A világ minden táján hirdették Jézus Krisztus ér­tünk való áldozatát. Közülük a legismertebb előttünk Pál apostol munkássága. Életét elolvashatjátok az egyik újszövetségi könyv 9. és 13—28. fejezetében. Ő lépett át Kis-Azsiából Európába, és levelei nemcsak akkor, de máig irányadóak a keresztyén gyülekezetek számára. A Kr. u. 3. század végére az akkor ismert egész vi­lágon elterjedt a keresztyénség. Kérdések: 1. Hogy szól Jézus missziói parancsa Márk evangéliuma szerint? 2. Ki volt Jézus 12 barátja? 3. Mi volt az a csoda, amely elindította a missziót? 4. Melyik könyvben olvashatunk Pál apostolról? Tegnap este, mint annyiszor, megint a Bibliát olvasgat­tam és az én szemeimet végigvezettem a Könyvek Köny­vének lapjain. És gyönyörködtem a Gondolatok szépségein és az én szívem örömmel telt el, béfogadva a szavak értelmét. És különösen megtetszett nekem ama költői forma, melyben az Ótestámentom könyvei írvák és a szavaknak azon művészete, mellyel kifejezik az ő elméjök szülötteit. A Gondolatritmus gyönyörű formája, mely egy dolgot, más szavakkal, kétszer fejez ki, és ugyanazt a beszédet el­mondja még egyszer, de változtatva a mondat összetevő részeit. És igen tetszett énnekem ez a dolog, és ama versektől főzve valék. Mert micsoda gyönyörű dolog az, hogy az embernek csak egy gondolata van, és nem jut az ember eszébe ket­tő, hanemha kettőnek a fele. S mindazonáltal két mondat lesz belőle, és egynél több sor lesz az egyből. Mert főleg újságírónak igen jó dolog ez, és megörven­dezteti szívét a hírlapok Csinálőjának. Főképpen pedig olyannak, akit soronként fizetnek, és aki az ő kenyerét megkeresi minden betűvonal után, me­lyet leírt az ő keze. És éreztem, hogy nekem nagyon megfelel ez az izé, és az én gondolataimnak ez tökéletes ritmusa. Azért reggel felvidult szívvel lementem a kávéházba, és hajnalban írányítám az én lépteimet a koffeintartalmú italok elárusítóhelyére. És mondám a pincérnek: „Hozzon nekem egy kávét”, és az én szájamtól meg ne tartóztassa a Barna Ital zamat­ját. De bár kétszer mondtam neki ugyanazt, ő egyszer se hozta a kávét, és ő nagyon jól tudta, hogy szóltam neki, hogy hozza. Es végre hozott egy pohár tejet, s nem hagyta a kony­hában ama poharat, melyben a tehén tőgyének az ő vála­déka lenne. Azaz hogy lenne, ha lenne, ha tej lenne és nem forrás­nak az ő vize. És szóltam az én szívemben: Csapjon a ménkű a hami­sítókba, és két felhő közti villamos idsülés történjen azon jó vezetőn keresztül, mely magát embernek nevezi, de csupán olyan gépezet, mely is mesterségesen változtatja a betevő falatok igaz természetét. Hogy abból neki haszna lenne és engem az orvosok Karlsbadba küldjenek. Ezután pedig végiglapoztam a folyóiratokat, és az én ujjaim pörgetik vala a lapoknak az ő hasábjokat. És olvastam egy szép képviselőházi beszédet, és az Or­szág Tanácsának az ő jegyzeteit meg nem tartóztatám az én szemeimtől. Hogy találnék benne Gondolatot, melyet ritmusban kifejezzek, és valamely mondanivalót a Haza Sorsáról. De nem találtam abban semmi Olyast, es gyönyör­ködtem vala.egy nagy ellenzéki beszéd költői szépségei­ben. És letevém ekkor az újságot, és az én kezemet kiürítém a papírok lemezétől, melyen nyomtatott betűk vágynak. Es ekkor asztalomhoz lépett egyik legjobb barátom, és odajött az én székemhez amaz ember, aki rosszakat szo­kott beszélni rólam a hátam megett. És mondám neki: „Hogy vagy mindig, és a te életed fo­lyása huzamosan minő körülmények közt történik?” És nézett ő reám csudálkozó szemekkel, és az ő arca vala hasonlatos a mezőnek az ő kicsiny birkáihoz. És mondám én neki: „Te ezt nem érted, és a te agyad bé nem fogadja az én beszédemet. Mert bizony mondom néked, ez a gondolatritmus, és ez azon beszédmód, midőn az ember egy dolgot kétszer mond.” És ekkor az ő arca felderüle, és az ő feje leve hasonla­tos egy villamos körtéhez, aminek az ő csapját elfordítják. És mondá nékem boldogan, most már értem, és az én lelkem bévette a te szavaid summáját. Azért hát megmondom neked, hogy miért jöttem ide, és te előtted el nem titkolom az én szándékomat. Mert bizony mondom néked, légy szíves, adjál nekem kölcsön tíz koronát, és öt forintot ajándékozzál a te leg­jobb barátodnak. És mondám neki: „Miért adjak kölcsön tízet es miért ajándékozzak még ötöt, hiszen az húsz korona, amiből te csak ötöt akarsz visszaadni.” És felelte ő: „Az csak olyan gondolatritmus volt, hogy tízet kölcsön adjál, - így fejezem ki más szóval, hogy az egészet nekem adjad.” Akiknek füleik vágynak, hallják, és akiknek szemeik vágynak, lássák. Ifjúsági munkatársképző tanfolyamok a KIÉ szervezésében Szeretettel ajánljuk tanfolyamunkat ifjúsági munkát vég­zők, illetve e szolgálat iránt érdeklődő fiatalok figyelmébe. Idén a négy évfolyam képzése párhuzamosan folyik. A helyszín és időpont: 1996. augusztus 4-13. Piliscsaba A résztvevők elsősorban protestáns fiatalok, akik ifjúsági munkát végeznek vagy szeretnének végezni. Az ifjúsági munkához szükséges elméleti és gyakorlati ismeretek átadá­sa mellett hangsúlyt helyezünk a résztvevők lelki erősödésé­re, az otthoni szolgálatra yaló felkészítésre. A tanfolyamok anyagát magyarországi igények szerint állítottuk össze, elő­adóink az ifjúsági munkában megfelelő tapasztalattal ren­delkező lelkészek és laikusok. A teljes képzés négy nyári kurzusból áll, melyek egymásra épülnek. A tantárgyak a kö­vetkező négy alaptéma köré csoportosulnak:- A munkatárs személye (pl. személyiség, lelkigondozás)- Háttérismeretek (pl. Bibliaismeret, felekezetismeret, szekták)- A KIÉ és az ifjúsági munka (pl. az ifjúsági munka célja)- Gyakorlat (ének, kézművesség, kirándulásszervezés, témafeldolgozási módszerek, programtervezés, adminisztrá­ció stb.) Részletesebb tájékoztatás a KIE-irodán (1085 Bp., Horánszky u. 26., tel.: 267-0587) vagy az esti órákban a 261- 3947-es budapesti telefonszámon kérhető. Jelentkezés a fenti címen, határidő: 1996. május 31. A KIÉ Munkatársképző Bizottsága „Hiszek a jövőnkben” címmel a magyar iskola újabb 1000 esztendejének kezdete alkalmából képzőművészeti pályázatot hir­detünk. A világ bármely pontján élő, a 20. életévét még be nem töltött magyar vagy magyar kultúrához kö­tődő fiatalok, tetszőleges technikával készült, leg­feljebb 70x50 cm-es méretű képzőművészeti alko­tásait váijuk 1996. augusztus 20-ig. A műalkotások hátuljára kérjük ráírni a mű cí­mét, alkotójának nevét, születési évét, iskolájának pontos címét és tanárának nevét. 1996 szeptemberében minden arra érdemes al­kotást bemutatunk. A kategóriánként (-1010-14,14-20 legjobbakat díjazzuk és vándorkiállításra küldjük. Az A. Tóth Sándor Alapítvány 100 000, - Ft-ot adott erre a célra. A pápai kiállítás megnyitására iskolánk egykori diákját, Csoóri Sándor költőt, a Magyarok Világ- szövetségének elnökét kértük föl. Címünk: Református Gimnázium H-8500 Pápa ’'tCZ' A magyar nyelv hete A magyar nyelv hete ebben az esztendőben április 18—24. között volt. Mi sajnos csak utólag tudunk hírt adni az eseményről, de az a reménységünk, hogy más csatornákon eljutottak Kedves Olvasóinkhoz a hírek és információk, amelyek a magyar nyelv hetéhez kapcso­lódtak. Anyanyelvűnkről azonban nemcsak ezen a hé­ten, hanem egész évben hallhatunk és olvashatunk Az érdeklődők figyelmébe ajánljuk a Magyar Rádió anya­nyelvi műsorait: a Tetten ért szavak adásai kéthetente hétfőnként hangzanak el a Kossuth adón (ismétlés ked­den ), vasárnaponként pedig a Magyar Rádió anyanyelvi ötpercét hallgathatják meg. Felhívjuk még a figyelmet az Anyanyelvápolók Szövetségének kéthavonta megjelenő folyóiratára, az Édes Anyanyelvűnkre, amely mindig iz­galmas és érdekes információkkal és hírekkel lepi meg olvasóit. * Magyarul beszélünk - magyarul beszéljünk Ma természetes, hogy Magyarországon magyarul be­szélünk beszélhetünk Anyanyelvűnkön értetjük meg magunkat a hivatalokban, az üzletekben, az utcán, ma­gyarul írják és olvassuk az újságokat. A reformkorban kezdődött az a harc, amelynek ered­ményeként 1844-ben a magyart nyilvánították a hivata­los nyelvnek Akkor ez politikai küzdelem volt, hiszen a Habsburg-birodalomban a monarchia politikai egysége­sítésének érdekében nyelvi egységesítést hajtottak végre, aminek következtében a latin, majd rövid időre a német nyelv volt a hivatalos nyelv. Akkor azt is be kellett bizonyítani, hogy a magyar nyelv alkalmas arra, hogy a törvénykezés, a közigazga­tás, az oktatás, a tudomány és a sajtó nyelve legyen. így a nyelvművelésnek igen nagy jelentősége lett. Abban az időben „divat” volt a magyar nyelvet magas szinten művelni Ma ezt sajnos már nem mondhatjuk el: így tűnik háttérbe szorult a magyar nyelv ügye. Észre em vesszük mennyire szennyeződik ez a tiszta forrás. Azok akiknek szívügyük anyanyelvűnk védelme és isztán tartása, állandóan figyelmeztetnek és intenek bennünket: figyeljünk erre a drága kincsünkre és ápol­juk azt. S hogy miért fontos mindez? Kölcsey Ferenc így fogal­mazza meg a választ: „Meleg szeretettel függj a hon nyelvén! mert haza, nemzet és nyelv, három egymástól válhatatlan dolog, s ki ez utolsóért nem buzog, a két elsőért ál­dozatokra kész lenni nehezen fog. ” * Gondolatok... Sokszor tűnődtem már azon: hogyan lehetne elma­gyarázni valakinek, miért fontos, hogy anyanyelvűn­ket ápoljuk, miért kell ügyelnünk arra, hogy helyesen és választékosán fejezzük ki magunkat, miért fontos, hogy amit mondunk, az érthető legyen, és hogy beszé­dünkkel gyönyörűséget okozzunk másoknak. Bármi legyen is a válasz, megérteni talán nem nehéz mind­ezt, de érezni fogja-e mindennek a súlyát az, akinek addig nem dobogott a szíve a magyar nyelvért? Mikor és hogyan plántálódik valakibe a lelkesedés és a sze­retet az anyanyelve iránt? Hova tűnt a reformkor nyelvharcosainak lángolása? Ha előveszem a Toldit, gyönyörűséggel ízlelgetem minden szavát. Ha bekapcsolom a televíziót, néhány perc múlva elkeseredetten vagy dühösen zárom el, mert jóérzésű ember nem bírja sokáig azt az éter­szennyezést, amelyet egy-egy hivatásos beszélő elkö­vet. Anyanyelvűnk leggyalázatosabb sárbatiprása, amikor jópofaságból beszél a műsorvezető nyeglén, idétlenül, helytelenül és érthetetlenül. (És ezzel rá­adásul még divatot is teremt!) Egy nyelvész „verbális érintésnek”, a szavakkal va­ló megérintésnek nevezte a beszédet. (Fülei-Szántó Endre: A verbális érintés) S hogy ez az érintés simo- gatás vagy arculcsapás formájában valósul-e meg, az attól is függ, mit és hogyan mondunk a másiknak. Egy kicsit figyelnünk kellene egymásra, s arra is, hogy a beszédünkkel is tudjunk simogatni... Sánta Anikó „Az észt az érzéssel remeken csatolod, A csapongó elmét szelíden oktatod...” (Berzsenyi Dániel: Kis Jánoshoz) Sopron Megyei Jogú Város, az Északi Evangélikus Egy­házkerület, a Soproni Evangélikus Egyházközség és a Ber­zsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium (Líceum) együtt em­lékezett meg Kis János költő és püspök halálának 150. évfor­dulójáról. Az istentisztelettel kezdődött megemlékezésen Balicza Iván budavári evangélikus lelkész hirdetett igét, majd Keveházi László esperes méltatta Kis János életművét. A Líceum klubjában Szála Erzsébet főiskolai tanár nyitotta meg azt az életművet bemutató tárlatot, amelyet Horváth Edit és Németh Lászlóné, az iskola tanár-könyvtárosai állí­tottak fel. A délutáni emlékülést dr. Gimesi Szabolcs polgár- mester nyitotta meg, az előadásokat, amelyek Kis János em­beri-alkotói pályáját értékelték, Balicza Iván budavári lel­kész, Szála Erzsébet, Kajcsa Krisztina, a Líceum tanulója és Szentpáli Csaba, a Soproni Magyar Társaság tanárelnöke tartották. A magyar felvilágosodás irodalmi életének Kis János egyik alakító tényezője volt. Kazinczy és Kölcsey elfogult ér­tékítélete a magyar költészet csúcspontjain jelölte ki helyét, kiegyensúlyozottságot és mértéktartást eszményként megfo­galmazó költészetét példaértékűnek tekintették kortársai. A széphalmi mester írta az előszót Kis János verseinek 1815. évi gyűjteményes kiadásához; ebben Berzsenyi és Kisfaludy Sándor munkássága mellett, Kist tartja a kor legjelentősebb poétájának. Az utókor főként Berzsenyi Dániel költészeté­nek felfedezését, valóban kiemelkedő irodalomszervező munkásságát, egységes irodalmat teremtő szándékát, a nyelvművelés ügyének szolgálatát emeli ki életművéből. Ka­zinczy Ferenc nyelvművelő programját Kis János költői gya­korlatként is magáénak vallotta: az írást Istentől való rende­lésnek, szolgálatnak, kötelezettségnek tekintette. A XVIII. század végétől Sopron városa és az evangélikus líceum a Kis János által kezdeményezett és négy másik tár­sával 1790. március 20-án alapított Soproni Magyar Társa­ság révén került be az egységesülő magyar irodalmi élet vér­keringésébe. 1808-tól soproni evangélikus lelkészként, ké­sőbb szuperintendensként szolgálta az egyházközség és a vá­ros ügyét. Az evangélikus líceum szellemi hagyományai, a felvilágo­sodás eszméi, amelyek ésszerűségen és szabadelvűségen ala­pultak, s mint ilyenek, egybevágtak a nemzeti öntudatra éb­redő, haladó szellemiségű diákság eszmerendszerével, sze­repet játszottak abban, hogy a soproni diákság kezdeménye­zuKcni lepjen iei, ieimuiassa a naiaaas zasziajat, olyan széles körű műveltségeszményt képviseljen demokratikusan szer­vezett keretek között, amelyet irodalmi életünkben a Társa­ság megalakulását megelőzően csupán Bessenyei György programja képviselt. Kis János és társai - Németh László, Potyondi László, Hrabovszky István, Halasy Mihály - a maguk korában az ak­kor még szórványos magyar értelmiség élvonalába tartoztak. Úttörő kezdeményezésük mindmáig legpontosabb értékelé­sét az 1840. évi ünnepi bejegyzés fogalmazza meg. Az alapí­tók „eszközt nyújtottak módot, ösztönt a művelődésre, mi pe­dig példájukon gyulladván, azokat magunkévá tevénk Művelő­dés volt a jelszavuk; s elöl mentek egy nemzet előtt útmutatá­sukkal telkesítésükkel ők s némely más rokonérzetű honfitár­saik. Ok voltak alkotói jelen századunk jelszavának mely min­denütt a buzgalom s lelkesedés hangjával kiáltja: Ébredjünk! Haladjunk! Művelődjünk! érezték ők már korán a tudományos műveltség méltóságát, fenségét s báját, azért kívánták azt száza­dunk leikébe s legközelebb a mi kebleinkbe becsepegtetni. Hív maradt társaságunk elvükhöz, hív jelszavukhoz (...), hogy ipar- jai,lankadatlanok voltak annak bizonyságát a mai nap mutat­ja, mely az ötvenéves intézetet még létezni látja. Nem is létezhet­ne ez, hacsak a művelődés vágya, amelyből csírádzott, folyvást nem övedzené.” Kis János irodalomszervező tehetségének bizonysága a Társaság akkori titkárának bejegyzése: a társa­sági élet olyat biztosított a benne tömörülő diákok számára, amit az iskola nem nyújtott, amivel a társasági tagok ki tud­ták egészíteni a hiányos és szigorúan kötött iskolai oktatást úgy, hogy az ifjúság maga volt a kezdeményező. így válhatott a diáktársaság a demokrácia iskolájává a diákok számára. Kis János elévülhetetlen érdeme a diáktársaság szerepének felismerése, az a törekvése, hogy minden befolyását latba vetve, támogassa a Társaság későbbi működését, értékte­remtő munkáját. Munkásságának elismeréseként 1846-ban Sopron városa lelkészsége ötvenéves jubileumára készült, de a nagyszabá­súra tervezett ünnep elmaradt. Kis János 1846. február 19- én meghalt. Az életmű rövid áttekintése óhatatlanul csalóka képet fest a roppant műveltségű, szerteágazó tevékenységű lel­kész-költőről, a kortársak magasztaló szavai, illetve a ro­mantikus ízlésű múlt századi elmarasztaló ítélkezések egya­ránt túlzóak, igaztalanok. A Pesti Hírlap 1846-ban, halálá- nak hírére végletektől mentes, pontos jellemzést nyújt rövid megemlékezésének zárósoraiban; tJA magyar irodalom egyik fő megalapozója, fél századnál jóval tovább lankadatlanul mű­ködő bajnoka. Szentpáli Csaba I i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom