Evangélikus Élet, 1996 (61. évfolyam, 1-52. szám)

1996-03-17 / 11. szám

Evangélikus Élet 1996. március m.

F I A T A L O K N A K

GYERMEKEKNEK Ä

„Hogy vagy?” - kérdi Anya, mikor hazaviharzok a suliból.

„Szörnyű volt ez a nap is!

A buszon nem volt ülőhelyem, ebédre már megint tökfőzeléket adtak, a kesztyűmet a padban felejtettem és hazafelé majd lefagytak az ujjaim!”

Bocsáss meg, Istenem, hogy megint

csak árad belőlem a méltatlankodó panasz,

és közben megfeledkezek azokról

akiknek nincs is rendes ruhájuk,

nincs otthonuk és egyáltalán nincs mit enniük.

TEMPLOMI SÉTA - KICSINYEKNEK

„Az ünnepek színei”

Tudjátok, hogy az egyházi esztendő nem január elsején kezdődik? Van polgári és van egyházi esztendő. No ne ijedjetek meg, annyira nem bonyolult a dolog. A polgári év január 1-től december 31-ig tart. Az egyházi esztendő viszont adventtel kezdődik. Ekkor készülődünk karácsonyra, Jézus születésére. Az egyházi esztendő az örök élet vasárnapjával fejeződik be, november vége felé. Az egész egyházi év Jézusról beszél. Persze az ember nem tud mindent egyszerre elmondani. Mint ahogy egy vastag könyvet sem lehet egyszerre elolvasni. Emlékeztek még arra, amikor arról beszélgettünk, mi minden van az oltáron?

„Gyertya, virág, kereszt, Biblia, és elöl lóg egy terítő!” sorolja Reni. „Sőt hasonló terítő lóg a szószékről is.” Ezt a térítőt hívják oltárterítőnek és ez segít tájékozódni az egyházi esztendőben. Figyeljetek csak! Yan öt szín: a lila, a fehér, a fekete, a piros és a zöld. Adventben, az év kezdetén a terítő lila az oltáron.

Karácsonykor, húsvétkor és mennybemenetel ünnepén a fehér szín is azt jelzi, hogy ezek örömteli, vidám ünnepek. A fehér a világosság és az öröm színe. Pünkösdkor a lángokra emlékeztető piros terítő kerül az oltárra és a szószékre. Ugyanez a szül jelzi a reformáció ünnepét.

Abban az időszakban, amikor Jézus szenvedésére és halálára gondolunk, lila, majd fekete térítőt használunk. Amikor nincsenek ilyen ünnepek, akkor általában zöld oltárterítő díszíti a templomot.

Gyakran jelképeket, mintákat varrnak az oltárterí- tőre. Például egy töviskoszorút, ami Jézus szenvedésére utal, hisz a tövisek szúrósak és fájdalmat okoznak. A hullámok hátán úszó hajó a gyülekezetét ábrázolja, amelyet Jézus tud viharos vizeken is biztosan a kikötőbe kormányozni. Sok más ilyen jelképet láthatunk a térítőkön. Ezek a képek és a váltakozó színek segítenek az ünnepek megtartásában.

FERI BÁCSI JÁTÉKAI

„Bibliai lapszemle”

Sokszor olvasható újságokban helyesbítés, ha mondjuk egy korábban megjelent cikkben valamit helytelenül, hibásan közölnek. Ebben a játékban rátok vár a feladat, hogy megtaláljátok a hibákat. Bibliai történeteket közlünk úgy, ahogyan az újságok tudósíthattak volna róluk akkor.. Beküldendők a melléfogások és azok helyesbítése. íme a harmadik cikk:

Merénylet a király ellen

A király közvetlen környezetéből származó hírek szerint az éjszaka rendkívüli események történtek Saul táborában. Az őrséget ügyesen kijátszva, ismeretlen személyek hatoltak be a király sátrába, és merényletet kíséreltek meg Saul ellen. Valószínűleg a sötétségnek és a merénylők sietségének köszönhetően a merénylet sikertelen volt, mert a lándzsa a király teste mellett fúródott az ágyba, de maga az uralkodó sértetlen maradt. A támadók elmenekültek, és magukkal vitték Saul lándzsáját, vizeskorsóját és arany ékszereit. A vezérkar körében erős a gyanú, hogy a merénylő azonos azzal a Dávid nevű fiatal földművessel, aki korábban legyőzte a filiszteus Góliátot.

Megfejtések

A „Nem fölösleges” című rejtvényben egy vicc poénját kerestük. A szöveget most már a csattanóval együtt közöljük: A lelkész családlátogatást | tart. Búcsúzáskor az édesanya megkérdezi Ferikét: „És mi szépet illik mondani, amikor a tisztelendő bácsi elmegy?” - „Jóistennek legyen hála!”

A megoldást Illés Adél (Egyházasdengeleg), valamint Mersva Ildikó és Gábor (Vácegres) küldték be a gyermekrovat címére.

*

„A titok nyitja” megfejtése pedig Luther Márton neve volt.

A megfejtők: Donáth Ferkó (Ózd); Fancsali Ifjúsági Kör; Gyóni ötödikes hittanosok: Boldizsár Csaba, Harmincz Judit, Koczor Kinga, Ludas Melinda, Rapcsák Viktória, Mersva Ildikó és Gábor (Vácegres); Novák Kinga (Veresegyháza); Zalán Péter (Budapest).

Ügyesek voltatok!

Humorzsák

A kántornak igen bő szőlőtermése lett, de nem volt hozzá elegendő hordója. Elkeseredve nézte a sok le- szedetlen fürtöt, és felsóhajtott:- Uram, minek adsz egyszerre ennyi áldást, mikor kevesebb is elég lett volna!

Eljött a jövő évi szüret is, de most a hordó volt sok a soványka terméshez. A kántor szomorúan emlékezett vissza a tavalyi fohászra:- Istenem, de hamar szavamon fogtál!

A gyermekrovat készítői stábjának címe: Cselovszky Ferenc, 7064, Gyönk, Petőfi u. 359,

BÖJT 4. Több mint ötszáz évvel ezelőtt így hangozhatott először magyarul Laetare vasárnapján a zsoltár, melyet az első, XV. századi magyar nyelvű fordítás alapján közlünk, amely a Döbrentei-kódexben maradt ránk:

„Örvendjenek és örüljenek te rajtad minden téLAETARE

ged keresők, és mondják mindenkor nagyojtassék úr, kik te idvösségedet szeretik. Én kedég koldjis vagyok és szegény úr és én nekem szorgalmas. En istenem én segedelmem és oltalmam te vagy, ne késsél.”

(Zsolt 40,17-1«)

Miből élünk?

Az anyagiakról, a pénzről és a haszonról

Ezekről a kérdésekről még böjtben sem beszélünk szívesen. Nem kellemes témák. A cím láttán sem biztos, hogy sokan elolvassák e sorokat, mert a „mit lehet erről még írni?” gondolat megelőz minden nekibuzdulást. Eszembe jutnak nagy, ifjúsági órai viták, késhegyig kiélezett ellentétek és látványos megsértődések. Jobb itt óvatosan néhány jó tanácsot elmondani, és azután Szépen elhallgatni. Mégis alapkérdés ez az életünkben. Jó lenne félretenni minden álszemérmes és álszent formát, és valahol keményen és őszintén megszólalni. Talán most nem a szépen megfogalmazott és alaposan átgondolt gyónó formákra van igazán szükségünk, hanem arra, hogy kimondjuk azt, ami ezen a téren megkeseríti az életünket.

Az se véletlen, hogy az emberi életnek kevés területén született annyi közhelyszerű mondás, mint éppen az anyagiakkal való bánás területén. De az örök nagy ellentétet a „van” és a „nincs” között természetesen ezek sem oldják fel. Ha van sok pénzem, az a bajom, hogy nem eleg. Ha nincsen, akkor pedig az dühösít, hogy úgy érzem, én vagyok a világ legszerencsétlenebb embere. Mennyi gyötrődést és eltévelyedést szül csak ez a két végletes érzés is! Nemcsak Móricz Zsigmond, Móra Ferenc vagy József Attila környezetében okoztak élet- re-halálra menő küzdelmeket a legegyszerűbb kis különbségek. De gyorsan robban ki ma is ugyanilyen háború. Elég egyetlen új tárgy vagy egy kicsit más külső, máris megszületett a feszültségforrás. Elgondolkodtató, hogy menynyivel gyorsabban vesszük észre a külső változást a mellettünk élőn, mint a belső üresedést vagy gazdagodást. Hányszor beszélünk egy- egy társunk nagy eredményéről a megszerzett dolgokat illetően, és milyen ritkán azokról az értékekről, amelyeket épp a szerzés folyamatában veszít el.

Előttem van néhány egészen fiatal élet. Csak szemlélem őket és figyelem a lépéseiket. Néhány évtized elválaszt ugyan tőlük, mégsem ez az oka annak, hogy értetlen szomorúsággal állok előttük. Egy fiatal fiú ma már csak néz maga elé, és senki sem tudja megmondani, hogy mi van vele, azt pedig elgondolni sem, hogy mi lesz vele. Pedig tíz éve, olyan hét-nyolc éves korában olyan kedves volt... A konfirmációján még minden olyan szépen zajlott le... Mára pedig már elfogyott a közvetlen környezet türelme is. A család tetőt még ad a feje fölé, de közösség vagy kommunikáció már nem születik ott sem többé. Néhány éve kezdődött: a pénzről, a haszonról kezdett el beszélni, ha kérdezték, ha nem. Nagy terveket szőtt, hatalmas ötletei voltak, kezdetben még nagy pénzeket szerzett, közben azonban teljesen egyedül maradt. A kérdés ennyi ma: mi lesz vele. Választ senki sem merne mondani.

Egy másik arc is elém vetül. A történet itt jóval rövidebb. A szülők, az otthon csak úgy öntötte rá a felnőtt korban is bőven elegendő zsebpénzt és értékeket. Ő pedig gyermekfejjel nagyon korán elhitte, hogy ért a pénzhez és képes vele bánni. A túl korán jött jólétben egyre többször és egyre keményebben ütközött tágabb környezetével. A kedves, nyitott arc egyre zártabbá és keményebbé vált. Ma naponkénti keserves küzdelmet folytat azért, hogy jusson neki egy kis hely a barátok és társak között. Bukások és kudarcok közepette zajlik az élete, de valahol a mélyben ott van egy kereső és kiáltó hang a megmenekülés után. Bízom benne, valaki egyszer tényleg meghallgatja.

„Az idő pénz!” „A pénz nem boldogít.” „A pénznek nincs szaga.” „A jólétbe még senki sem halt bele.” „Amíg másnak jut, addig nekem is.” „Mindegy, hogyan, csak legyen elegendő.” Mennyi mondatot tudnánk még felsorolni! „De mi, keresztyének, mások vagyunk.” Talán ezzel a mondattal el is intézhetnénk minden gondunkat. Csakhogy Jézus kevés olyan súlyú kérdést említett akadályként az üdvösség útján, mint éppen az anyagiakért való rajongást, a pénz szereimé^. Nem véletlenül. De már az Ószövetség könyvei is állandóan figyelmeztetnek arra, hogyan keseríti meg az ember életét a pénzbe, vagyonba vetett vak bizalom. Bár nem hallgathatjuk el azt az ószövetségi gondolkodás- módot sem, amelyik a tisztességes úton megszerzett gazdagságot egyértelműen áldásnak és az Úrtól valónak tekinti. „Emlékezzél meg az Úrról, mert ő az, aki erőt ad néked a gazdagságnak megszerzésére...” (5Móz 8,18) Ugyanígy olvashatjuk IKrón 29,12-ben: „A gazdagság és a dicsőség mind tetőled vannak... ” Az igazi kérdés mindig az marad a Bibliában, hogy mire használom és milyen szerepet játszik az életemben az anyagiak jelenléte. Ha képes

vagyok mások életét segíteni, ha jó szívvel adakozom, ha könnyedén látok vendégül embereket, akkor van igazán értelme a tulajdonnak a kezemben. Áldás és átok lehet az életünkben minden anyagi érték. Indíthat jó célok felé, de pillanatok alatt meg is kötözhet annyira, hogy menekülni képtelen rabjává válók. A legfőbb célként magunk elé tűzött gyors meggazdagodás nagyon könnyen teszi tönkre a normális életkereteket. Jó felidézni itt is a Példabeszédek könyvének tanítását: „Aki hirtelen akar meggazdagodni, büntetlen nem marad.” (Péld 28,20). De nem szabad elfelejtenünk Pál apostol híressé vált szavait sem: „Minden rossznak gyökere a pénz szerelme.” (lTim 6,10) A mi számunkra egészen máshogy jelentkezik minden anyagi kérdés - mondhatja egy ma élő fiatal. Hol van itt a meggazdagodás veszélye?! Miben jelentkezne az anyagiak túlzott szerepe, hiszen a leépülés idejét éljük ma Magyarországon, nem a kiteljesedését. Ha ez is a reális külső kép, akkor is látnunk kell, hogy megvan ennek az időszaknak is a maga sajátos veszélye. Soha annyit nem beszéltünk és hallgattunk inflációról, pénzszerzési módokról, adósságokról és hitelekről, mint ma. Jó lenne ettől függetlenedni, és valami igazi és mélyebb értékeket magunk elé tűzni! - sóhajtunk fel néha. Itt-ott szemünkbe ötlik, mekkora érték, ha egy apró kis ajándéknak örülni tud valaki, és milyen gyógyíthatatlan kór az, ha már csak a márkája és az ára számít. Aztán megint elsodor minket a kavargó, anyagiakra épülő, mindennapi élet...

Böjtben kereshetjük együtt a feleletet arra a kérdésre, hogy miből élünk. Jó lenne erre ifjúsági órán is őszintén válaszolni, egymás előtt is. Ne legyen rejtegetett tabu-téma, hanem valódi kérdésfelvetés. A feleletünk egy olyan világban fogalmazódik meg, ahol nem jutottunk messzire József Attila fájdalmas szavaitól:

„Retteg a szegénytől a gazdag s a gazdagtól fél a szegény.

Fortélyos félelem igazgat minket S nem csalóka remény. ”

Vajon nem lett-e nagyon halk az a krisztusi hang, amelyet Pál apostol egyszerűen így fejez ki: „Nagyobb boldogság adni, mint kapni.” Egy feszültséggel teli világban nincs hitelesebb perspektíva ennél, mert ez a mentalitás minden félelmet felszámol. Ebből lehet igazán megélni. Dr. Szabó Lajos

Készülődés a Millecentenáriumra

Illés próféta története

Országos rendezvényekkel készül hazánk az egész magyarság történetének bemutatására, a Kárpát-medencében élő és onnan elszakadt (kényszerből vagy saját akaratából), távoli földrészekre került magyarság eredményeinek, alkotásainak ismertetésére. Képeket láthatunk a honfoglalás 1100. esztendejében a magyarság eredetéről, honfoglalásáról, európai küldetéséről. Művészeti események sokasága, koncertek, kiállítások, helytörténeti és népművészeti bemutatók sportversenyek tudományos és szakmai konferenciák egyházi emlékezések teszik ünnepélyessé a történelmi évfordulót.

A Hadtörténeti Múzeum az elsők között nyitotta meg ez alkalomból rendezett kiállítását a „Magyarok őstörténete” címmel. Csányi Zoltán várpalotaifestőművész tíz esztendeje kezdte festeni népünk eredetét, vándorlásait, harcait bemutató sorozatát. A hatalmas tablók történelmi alakjaival, eleven színeivel méltán hívják fel azok figyelmét is történelmünk kezdeti koraira, akiknek eddig ennek megismerésére kevésbé volt lehetőségük. Csányi Zoltán természetesen a saját képzeletét megragadó, történelmi és mondabeli eseményeket emelte ki és ábrázolta sokatmondóan, időrendi sorrendben. Akik jól ismerik és nem felejtették el a történelmi órák tananyagát - gondolok az idősebb korosztályokra -, azoknak kedves felelevenítése a múltnak, a fiataloknak pedig alapot adó képes sorozat a magyar őstörténetből, hiszen történelmi ismereteiket is csak az alapokra építhetik.

A bemutatott anyag képsorozat külön értéke, hogy rövid, de a történéseket jól, érthetően elkészített magyarázó szövegeket ad a képekhez. Éppen azoknak fontos ez a világos, egyszerű szöveg, akik őstörténetünk folyamatát kevésbé ismerik.

A művész az első festmény alapjául azt a mondatot választotta, amely szerint az ősök Szkítia földjéről jöttek, a második már a csodaszarvas legendáját dolgozza fel, a következő a hunok és magyarok eredetére vezet vissza, majd a Duna menti Támokvölgyi csata, a Catalaunumi ütközet, Reims város bevétele, bevonulás Ravennába, Attila találkozása Leo pápával, Attila halála, Csaba a hadak útján következik. Látjuk a táltosokat, a fehér ló befogását. Érdekes Emese - fiának, Almosnak uralkodását jelző - álma, a végtelen sztyeppéken vándorló nép Álmos utódaival, Árpád vezér seregszemléje a honfoglalás előtt, amikor az új hazába, Pannónia földjére vezeti népét. Látszik az összeállításon, hogy mennyire ismeri a művész a történelmet, a forrásmunkákat.

A kiállítás a Speciális Szakiskolák Országos Egyesülete, a Hadtörténeti Múzeum és a XI. kér. Speciális Szakiskola közös rendezése. Nemcsak fővárosi, hanem vidéki iskolák is szépszámmal látogatták, amint ez az utóbbi években a Hadtörténeti Múzeumban rendszeressé vált.

Schelken Pálma

Felix Mendelssohn-Bartholdy nemcsak Bach Máté-passiójának újrafelfedezésével járult hozzá az oratórium műfajához, maga is írt két bibliai oratóriumot, előbb Pál apostolról, majd Illés prófétáról. Az utókor - jelentőségükhöz képest - elég mostohán bánik ezekkel az alkotásokkal. Az európai ember a felvilágosodás óta egyre kevésbé érzi sajátjának a keresztény hagyományt. E két műben is azt a némiképp megüresedett pátoszt látja, ami XIX. századi vallásos témájú képző- művészeti alkotásokon valóban nemegyszer felfedezhető. A hagyományoktól való elidegenedésnek messzemenő pszichikai következményei vannak, és szükségszerűen hárítással jár együtt: a veszteséggel összefüggő dolgokra nem tud nyugodtan gondolni az ember, ezért kerül mindent, ami csak kapcsolatban áll vele. A két Men- delssohn-oratóriumot minden bizonnyal közvetlensége miatt hárítja csaknem teljes egészében az ember, míg Beethoven, Brahms vagy Verdi nagy oratórikus műveit csak részben. Ezekét megfosztva szövegük eredeti értelmétől, úgymond, egyetemes emberi mondanivalóval ruházza fel, s így el tudja őket fogadni. Nem véletlen Bach két passiójának fogadtatása sem: a János-passió, amelyben több a drámai történés, jóval kevésbé népszerű, mint a Máté-passió, amellyel kapcsolatban ugyancsak gyakran hallani egyetemes humanizmusról. Mendelssohn két oratóriuma is azzal az intenzitással vonja be a hallgatót a bibliai cselekménybe, mint a János-passió.

Mendelssohn egyik fő művének tartotta az Illést. A mű német és angol változata egyaránt tőle származik. Rafael Frühbeck de Burgos 1968-ban az angol változatról készített lemezt. Erényeire nem a precíz kidolgozottság a finom hangsúlyozás terén lelünk, ebben- csak az angol változatról készült felvételekre gondolva- Sir Neville Marrineré jeleskedik 1991-ből. Frühbeck de Burgos előadását elevensége, dinamizmusa és spontaneitása teszi emlékezetessé. A két karmester megközelítésével szépen egybecseng a próféta szerepében fellépő két énekesé is. Dietrich Fischer-Dieskau szenvedélyesen és hevesen alakítja Illést. Spontán módon él át és formál meg mindent, elsősorban a kifejezés fontos számára, míg a Marriner-lemezen közreműködő

Thomas Allen egyforma jelentőséget tulajdonít a drámai és a szép zenei szempontoknak, sohasem veszít szem elől a finomabb arányok és zenei gondolat-formái támasztotta követelményeket sem. Mivel a mű jó néhán) pillanata keményebb és egyenesebb vonalú német sza- v(jkkal érvényesül igazán, Allen formai tökéletessége különösen nagy jelentőségű. Megközelíthetjük azonbat úgy is a kérdést, Fischer-Dieskau kötetlensége illik a; eleve esetlegesebb prozódiájú angol változathoz. A nyitány előtt elhangzó próféciában - Az élő Úrra, Izrael Istenére mondom, Akinek a színe előtt állok, nem lesz ezekben a; években sem harmat, sem eső, csak at én szavamra! -, a nyitány után felhangzó, száraz- ságot, éhínséget bemutató expresszív kórustételben, at ezt követő, énekkari imádsággal kombinált, kivételeset invenciózus duettben, valamint Illés szólamának néhánj elbeszélő jellegű részében több jut érvényre Mendelssohr gondolataiból Marriner és Allen részletekre jobban ügyelő megközelítése mellett, mikor is feszesebbek a formák, elesebbek a kontúrok. Frühbeck de Burgosnál és Fischer- Dieskaunál viszont nagyobb a lendület. Előadásuk c drámai epizódokban bontakozik ki igazán.

A lemez legkitűnőbb része a próféta és a sareptai özvegyasszony jelenete. Forró a levegő, feszült a hangulat. A kitűnő Wagner-szoprán, Dame Gwyneth Ionei igazán remekel ebben a szerepben erős, de sohasem tú. erős hangjával. Fiatal, energikus nő áll szemben Illéssel. A karmester és a két szólista tökéletes egységének vagyunk tanúi. Alkatánál fogva líraibb és visszafogottabb a két másik, ugyancsak kitűnő szólista, Dame Janet Baker és Nicolai Gedda.

Frühbeck de Burgos Illésén kívül több más egyházi rnü is megjelent az EMI két lemezt egy áráért kínált Forte sorozatában. Rossini Kis Ünnepi Miséje mellt Stabat Matere is odafért a második lemezre, Verd\ Requiemje mellé pedig Cherubini egyik Requiemje. Olyttn zenetörténeti jelentőségű előadások is napvilágot látták az új sorozatban, mint Csajkovszkij három zongoraversenye Emil Gilelsszel s mellette Prokofiev V. é: Bartók II. Zongoraversenye Szvjatoszláv Richterrel.

Zay Báláz: