Evangélikus Élet, 1996 (61. évfolyam, 1-52. szám)

1996-12-15 / 50. szám

közgyűlés a (Folytatás az 1. oldalról) Dr. Harmati Béla püspök jelenté­séből kivonatosan közöljük a követ­kezőket: „Tisztelt Egyházkerületi Presbi­térium és Közgyűlés! I. A millecentenáriumi évre és mai magyar egyházi és ökumeni­kus helyzetünkre emlékeztetve, hadd idézzem a más helyen már elhangzott felhívást, amelyik Or- szágos Evangélikus Múzeumunk Thököly Imre emlékkiállításának egyik találó jelmondata: »Magyar, ne veszesd a magyart!...« Az Urnák 1676. esztendejében Tblnai Mihály kolozsvári prédiká­tor »Vitézek tüköré« című művében vetette papirosra ezeket a soro­kat... Szóljon ez elsősorban a zsinat tagjainak, mert a legutóbbi hóna­pokban fölerősödtek azok a jelek, amelyek arra engednek következ­tetni, hogy egyházunk még nem érett minden tekintetben a de­mokratikus elveken nyugvó tár­gyalási formák elsajátítására. Lát­ványos és kevésbé látványos vádas­kodások, megfutamodások, a zsi­nat egészének és az egyházi elnök­ségnek, mint testületnek a meg­kérdőjelezése történt meg ún. »ke­resztyén igazság«, illetve találóbb megjelöléssel »keresztyén féligaz­ság« formájában... Legyen világos az álláspontom, ezért összefoglalom: 1. Nem a struktúra teszi az egy­házat egyházzá, hanem az ige, az evangélium és a gyülekezeti mun­ka, ahogyan azt az Ágostai Hitval­lás VII. cikke mondja... 2. A jelenlegi két kerület rendje nem akadálya és hátránya az egy­házi munkának, de a három sem előnye. Lehet a három kerület is akadály, de nem a külső szám a döntő, hanem a spirituális valóság. Nincs »bűnös« és »piszkos« struk­túra, ahogyan »tiszta« és »üdvözítő« struktúra sincs! Mindegyik struktúra lehet jó is és rossz is, igaz is és hamis is. A használat a döntő! Az emberek­nek kell megújulniuk, és a megújult gyülekezetek kialakítják az új struk­túrát, mint a folyó a medret... 3. A jelenlegi kettős kerületi be­osztás ellenzői nagyon is kifejezett egyházpolitikai személyes érdeke­ket képviselnek... 4. Minden struktúrában sor ke­rül időnként a vezetők cseréjére, néhol ciklikusan, másutt a vonat­kozó törvények alapján az élet ter­mészetes rendje szerint nyugdíjba vonulással vagy halállal. Újra meg­erősítem azt a bejelentésemet, hogy a hárómkerületes vagy terü- letes rendszer törvényi bevezetését nem vállalom... n. Egyházi életünk 'mai kérdései közül a hitoktatás problémáit sze­retném kiemelni. Közismert, hogy az 1948-ban történt egyházi iskolai államosítás után a hitoktatás is megnehezült. Bár elvileg a hitoktatásra az állam és az egyház között megkötött egyezmény szerint mindenütt le­hetőség volt, sok iskolából a lelké­szeket és a hitoktatókat lassan vagy gyorsabban kiszorították. A gyülekezetek ekkor vasárnapi is­DÉLI EGYHÁZKERÜLETBEN kola keretében, vagy külön a gyü- ,termekben végzett hittan­órák keretében igyekeztek eleget emu tanítási kötelezettségüknek. Voltak megyék, ahol az egyházügyi előadók és a helyi pártszervezetek szinte teljes egészében megszün­tették a hitoktatást, pl. Békés me­gye, másutt viszont folyamatosan volt hitoktatás az állami iskolák­ban, ha csökkent létszámmal is, mint pl. Pest megyében. Amikor a nyolcvanas évek vé­gén és a kilencvenes évek elején a magyarországi egyházak vissza­kapták szabadságukat, megindult újra sok iskolában a hitoktatás, de kevés hitoktatót tudtunk mun­kába állítani. A lelkészekre a szórványok miatt és egy-egy vá­rosban, nagyobb településen a sok iskola miatt óriási terhek ne­hezedtek. A többi magyarországi egyház­zal kapcsolatban is igaz az a meg­állapítás, hogy a hitoktatás kiter­jesztése, eredményessége és szín­vonala még sok kívánnivalót hagy maga után, tisztelet a kivételek­nek. Kevés a hittankönyv, a segéd­anyag és a hitoktató, hiányzik a rendszeres ellenőrzés. A következő intézkedések el­rendelését javaslom: 1. Az egyházunkban foglalkoz­tatott hitoktatókról külön nyilván­tartás készüljön, személyi lapok alapján. E lapok'a lelkészt nyilván­tartáshoz hasonlóan tartalmazzák a személyi, a családi adatokat, az iskolai végzettséget, a képzési és továbbképzési adatokat a hitokta­tásra vonatkozólag, valamint a gyülekezeti szolgálatot, évi lebon­tásban, megjelölve a heti óraszá­mot és a hitoktatás helyét... 2. A hitoktatók tevékenységük­ről szolgálati naplót kötelesek ve­zetni, megjelölve benne az órákat, a helyet, a csoport létszámát, az el­végzett anyagot. Heti bontásban az esperesi hivatal számára meg kell adniuk az órarendet, hogy az egyes órákat a hitoktatási ellenőr­zéssel megbízott espereshelyette­sek meglátogathassák. 3. A gyülekezeti lelkészek, ha hitoktatnak, ugyanolyan nyilvántar­tást, külön statisztikát kötelesek ve­zetni, mint a többi hitoktató. Az or­szágos egyházi rendelet szabályozni fogja majd azt is, hány órát hitok­tathat a gyülekezeti lelkész, és ma­ximum hány órát fog számukra fi­zetni az egyház. Akadnak ugyanis olyan lelkészek, akik a tanári köte­lező óraszámnál sokkal több hitok­tatási órát vállalnak, héti 25-30 órát is. Ilyen elfoglaltság mellett külön lelkészi szolgálatot nem lehet jól elvégezni, vagy a hitoktatási órá­kat nem képes a lelkész a gyüleke­zet mellett jól ellátni. 4. A gyülekezeti presbitériumok és közgyűlések kötelesek megfele­lő írásos munkaszerződést kötni a hitoktatókkal, meghatározva ab­ban ä feltételeket, a kötelessége­ket, a javadalmazást és jogaikat. Nagyobb településeken, városok­ban, a fővárosban több gyülekezet, esetleg egy egyházmegye is alkal­mazhat hitoktatókat, több gyüleke­zetben adódó munka elvégzésére. m. Egyházkerületünk statisztikai adataival kerületi felügyelőnk je­lentése foglalkozik. Itt most csak arra szeretném felhívni a figyel­met, hogy változatlanul nyomaszt a lelkészek hiánya. Jelenlegi üres helyek: püspöki titkár, kerületi lel­kész, Békéscsaba, Mezőtúr, Nagy­szénás, Budapest-Deák tér, Szol­nok, Thmási-Iblnanémedi, Nyu­gat-Békési egyházmegyei segédlel­kész, Somogy-Zalai egyházmegyei segédlelkész. Lehetne még említe­ni a gimnáziumok állandó kérését, hogy önálló hitoktató lelkészük le­gyen, valamint az új egyházi törvé­nyekben előírt külön egyházme­gyei tisztségeket, de ezek betölté­sére még éveket kell várnunk. Igaz az a mondás, amit emlegetni szok­tunk, hogy a hiány miatt most nem a gyülekezeteknek van lelkészvá­lasztó joguk, hanem a lelkészek­nek van gyülekezetválasztó joguk és ezzel élnek is. Ugyancsak nehéz helyzetben vagyunk szakemberek keresésé­nél. így az új törvény előírja, hogy a bíróságok tagjai fele részben jo­got végzett emberek lehetnek a lelkészek mellett. Kérem itt is a Presbitériumot és a Közgyűlést, segítsék a jelölés fáradságos mun­káját! IV. Beszámolóval tartozom az egy­ház és állam kérdéskörében azok­ról a tárgyalásokról, amelyeket a legutóbbi hónapokban folytattunk főleg anyagi és támogatási kérdé­sekről. Az iskolai közoktatási meg­állapodások kérdésében sikerült a nekünk járó, szerződésileg biztosí­tott összegek egy részét megkapni. Az egyházak általános támoga­tásáról szóló törvény előkészítő tárgyalásai megtörténtek, és ez azt jelenti a kormány tervei szerint, hogy az 1996-ban hitéleti támoga­tásra szóló összegek maradtak mint alaptámogatási összegek, és ezt egészítik ki évente bizonyos kulcs szerint... Küldöttségünk október folya­mán tárgyalt a bajor testvéregyhá­zakkal. Az eddigi támogatást kap­ni fogjuk a jövő évben is, a jelenleg 2000-ig érvényes szerződésünk alapján. Óriási dolog, hogy szór­ványautóinkat felújíthattuk és in­tézményeink és új templomaink építéséhez jelentős támogatást él­vezhetünk... V 1 Végül hadd térjek ki az'dkume- nikus kapcsolatok kérdésére, mind hazai, mind külföldi vonatkozás­ban. Belső ökumenikus kapcsolata­ink ebben az elmúlt időszakban is tovább épültek. Ebben különösen is szerepet játszott a millecen­tenáriumi év, valamint a magyar iskolák ezer éve és a Luther halá­lára való emlékezés jegyében meghirdetett Luther-év. Ä Pro­testáns Napok október végi ren­dezvénysorozatai keretében ke­rült sor első alkalommal az egyhá­zi iskolák találkozójára Mezőtú­ron. Ezen a református, katolikus és evangélikus iskolák mellett a zsidó gimnáziumok küldöttei is részt vettek. Pannonhalmán az elmaradt ka­tolikus-ortodox találkozó, a pápa és Alexij pátriárka megbeszélései Az ének a szomorú ember legjobb orvossága Iskolai kórusok találkozója Péteriben Istennek adunk hálát, amiért hagyománnyá vált az az öt éwfel ezelőtti kezdeményezés, hogy a Péteriben levő evangélikus temp­lomban általános és középiskolai kórusok adhatnak egymásnak ta­lálkozót. így történt ez idén is egy októberi szombat délutánon, ami­kor a hét Pest megyei iskola mint­egy kétszáz tanulója jött el peda­gógusaival bemutatni énektudását egymásnak, szüleiknek, hozzátar­tozóknak és persze a helyi gyüle­kezetnek, a falubeli érdeklődők­nek. Most is, mint eddig minden alkalommal, zsúfolásig megtelt a hatalmas, csodálatos akusztikájú klasszicista stílusban épült temp­lom. Kezdésként azt az éneket éne­kelték el közösen a résztvevők, amelyet a tavalyi kórustalálkozó befejezéseként tanultak meg együtt. Ezután következtek sorra a kórusok: a gyömrői II. Rákóczi Fe­renc Általános Iskolából, az üllői Árpád Fejedelem Általános Isko­lából, a monori Kossuth Lajos Ál­talános Iskolából, a monori József Attila Gimnáziumból, a vecsési I. számú Általános Iskolából, vala­mint az üllői Harmónia Zeneisko­lából és a helyi Pittner Dénes Álta­lános Iskolából. Mindegyik kórus négy-öt dalt énekelt, amelyek közt nemcsak egyházi énekek voltak, hanem szebbnél szebb népdalok is magyarul, szlovákul és németül is. A kánonokat tehetséges gyerme­kek szólói váltották föl, vagy ép­pen a zenepedagógusok hangsze­res számai tették változatosabbá. Az ötödik alkalommal megren­dezett színvonalas zenei esemény szépen beleillett a falu millecen­tenáriumi rendezvényeinek soro­zatába, amelyet gondosan készí­tett elő a községi emlékbizottság, élén dr. Foltin Brúnó lelkésszel. Hagyománnyá vált hát az iskolai kórusok találkozója Péteriben, s reménység szerint az éneklés is szeretett hagyománnyá válik azok­nak a gyermekeknek a szívében, akik rendszeresen részt vettek eze­ken a találkozókon. Nagy-nagy él­mény ugyanis minden alkalommal számukra a találkozóra való felké­szülés és persze a részvétel is. Csakúgy, mint ahogyan tanáraik­nak is, akiket öröm látni sikerél­ménnyel teli, ami bizony nem jel­lemző manapság a pedagógus tár­sadalomra. Ekkor érezzük át nagy reformátorunknak, Luther Már­tonnak azon gondolatait, misze­rint: >yAz ének a szomorú ember leg­jobb orvossága, melytől a szív újra megbékél, feléled és megújul. A.K. helyett szeptember 14-én, a katoli- I kus naptár szerint a Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepén ke­rült sor ökumenikus istentisztelet­re az egyiptomi kopt pátriárka és számos ortodox és protestáns egy­ház képviselője részvételével. Október 10-13. között Dobogó­kőn a jezsuiták központja adott otthont a világvallások európai szervezete konferenciájának. A vendéglátó az Ökumenikus Tanács volt a katolikus egyházzal együtt. A szokatlan rendezvény egyik al­kalma egy nyilvános meghallgatás, ún. »open hearing« volt a Deák té­ri gimnáziumunk dísztermében. Ezen mohamedánok, zsidók, ke­resztyének, hinduk mondták el a maguk álláspontját arról, hogyan lehetséges egymás megbecsülésé­ben és tiszteletében ma együtt élni Európában. Gondoljunk például arra, hogy sok millió mohamedán állampolgára van Franciaország­nak, vagy jelentős hindu és budd­hista közösségei Angliának a ko­rábbi gyarmatbirodalmaikból szár­mazva. A konferenciára felfigyelt magyar egyházi közvéleményünk, mert negyvenkét névvel alágépel­ve, 1996. október 7-én keltezve kaptam egy levelet, amelyikben ar­ra kértek, hogy tegyek hathatós lé­péseket azért, hogy evangélikus egyházunk elhatárolódjék ettől a »szinkretista« rendezvénytől. A hit­valló tiltakozás indoklása a misz- sziói parancsot hangsúlyozza, te­hát missziót kértek dialógus helyett. A levél mögött pontatlan infor­mációk húzódtak meg, mert nem »nyilvános imaest«, közös imád­ságban történő közösségvállalás történt, nem »communicatio in sacris«, hanem informatív-dekla-J ratív előterjesztésekkel mutatkoz­tak be a világvallások képviselői, az egyébként aránylag szerény lét­számú érdeklődő előtt. Ezt a kon­ferenciát nem lehet az »ökumeni­kus« jelzővel ellátni, mert ezt a ki­fejezést általában a keresztyén egyházak kapcsolataira használ­juk. Helyette a »vallásos« konfe­rencia megjelölés a helyes... Megköszönve az elmúlt idő­szakban a presbiterek, tisztségvise­lők, hivatali munkatársak segítsé­gét és támogatását, idézem Pál apostolt: »Testvérek, úgy éljetek, mint akik nem hiába kapták az Is­ten kegyelmét!« (2Kor 6,1).” Evangélikus Élet 1996. december is. Egy példaértékű konferencia A két jelentés után Szemerei Zol­tán az egyházkerület anyagi helyze- - térni adirti tájékoztatást. Két foritos bejelentése volt: 1.1997. évben megszűnik a sze-R mélyi állami támogatás (kongnia) Ennek pótlásáról a gyülekezetek­nek kell gondoskodnia. Részletes intézkedést majd az Országos Presbitérium fog hozni e tárgy­ban. 2. Ugyancsak az Országos Pres­bitérium fog majd intézkedni ar­ról, hogy ahol a gyülekezetek ada­kozó készségében nem mutatkozik a legalább 1%-os támogatás az egyházfenntartásban, ott nem kap­hatnak segélyt. A közgyűlés a továbbiakban két egyházkerületi bírót választott meg: Kondor Péter Szarvas-ótemplomi lelkész és dr. Rohály Tibor ügyvéd személyében. Thvaly nyáron Kecskeméten volt nemzetközi ökumenikus tanácsko­zás, amelyen az egyházakról és a nemzetiségi feszültségről volt szó Közép-Kelet-Európában. Annak a konferenciának a macedóniai kép­viselői között vetődött fel az az öt­let, hogy jó lenne, ha szerveznének egy kisebb, de hasonló célkitűzésű találkozót Macedóniában. Ennek az ötletnek volt az eredménye a Vallás és a béke keresése” című ta­nácskozás, amelyet a macedóniai Kalistában tartottak 1996. október 18-20-án. A konferencia célja elsősorban az volt, hogy a macedóniai vallási közösségek vezetői összejöjjenek, hogy beszélgessenek egymással. Jelen volt a macedón ortodox egy­ház érseke és az ő hívei, a macedó­niai római katolikus püspök, a ma­cedón metodista egyház képvise­lői, a macedóniai iszlám hitközös­ség képviselői, de nemzetközi kép­viselők is: amerikaiak, bolgárok, lengyelek. Magyarországról ketten mentünk: Kovács Attila ny. refor­mátus püspök az ökumenikus ta­nulmányi központ képviseletében és magam, egy amerikai poszt­graduális hallgató, aki most az Evangélikus Teológiai Akadémián Fulbright-ösztöndíjasként kutatok. Teológiai szempontból a konfe­rencia sokkal jelentősebb volt val­lásközi természetére nézve, mint akadémiailag. Macedóniában az első alkalom volt ez, amikor mozlimok és keresztények hivata­losan találkoztak egymással. Be­szélgethettek arról a feszültségről, amely létezik közöttük. Az előadá­sok egyetemesen szóltak békéről, és arról a tényről, hogy mind az or­todoxok, mind a protestánsok, mind pedig a mozlimok akarnak és igyekeznek békét teremteni. Fon­tos volt látni, hogy a különböző vallások között van alapja a párbe­szédnek, de akadémiai szempont; ból az én véleményem szerint ki­csit gyengék voltak az előadások. Mindig nehéz beszélni arról, hogy mindenki békét akar anélkül, hogy általánosságokat mondanánk és csöpögősek lennénk. A keresz­tények elismételték, hogy a krisz­tusi béke nagyon különleges,* és a mozlimok is arról értesítettek ben­nünket, hogy hisznek abban, hogy Allah ad isteni békét ajándékként őnekik. Persze ez a vallási béke fontos, de az ökumenikus béke, amelyről szó volt a tanácskozáson, nem vallási, hanem társadalmi és politikai. Azt lehet mondani, hogy ezen a világon sohasem lesz töké­letes béke. Ez nem csupán politi­kai realizmus, hanem teológiai ál­láspont: az emberiség bűnös ter­mészete miatt mindig volt és min­dig lesz konfliktus Ennek fényében mit jelenthet az, hogy kívánjuk a vallásközi bé­két? Nem azt jelenti, hogy próbál­juk elfedni a különbségeinket és beszéljünk a béke szépségéről, ha­nem azt, hogy elismerjük a kü­lönbségeinket, és elkötelezzük magunkat arra, hogy erőszak nél­kül eloszlassuk a feszültségeket, amelyeket a különbségeink okoz­nak. Az ökumenikus elkötelezett­ség azt jelenti, hogy részt Veszünk a párbeszédben, hajlandók va­gyunk beszélgetni a különbségek­ről és feszültségekről, de hajlan­dók vagyunk megérteni is egymást és megegyezésre jutni, hogy ne te­remtsenek társadalmi töréseket a különbségeink. Ha nem is voltak szájam íze sze­rint eléggé pontosak az előadások, világos volt, hogy a macedóniai résztvevők komolyan elkötelezik magukat a párbeszédre. Ezt bizo­nyítja a konferencia legjelentő­sebb eredménye: a tanácskozás vé­gén minden egyházi vezető aláírt egy nyilatkozatot, amiben kijelen­tették, hogy létre fognak hozni egy állandó vallásközi bizottságot a ma­cedóniai vallási közösségek, hogy folytonosan beszélgethessenek né­zeteltéréseikről. Tehát gyakorlati sí­kon az ökumenikus párbeszédnek egyik kitűnő teológiai példája volt ez a konferencia. Ez a konferencia példa lehet ar­ra, hogy hogyan lehet békésen be­szélni vallási és nemzetiségi fe­szültségekről más helyzetekben is, mint például Erdélyben és Szlová­kiában, sőt arra is, hogy hogyan le­het párbeszédet kezdeményezni eltérő álláspontok között még a Magyarországi Evangélikus Egy­házon belül is. David Baer Múlt és jövő Egyházunk, mint iskolafenntar­tó, igyekszik megragadni a lehető­ségeket, amikor eleven kapcsolat­ra léphet tanintézményeivel. En­nek szép példája volt D. dr. Nagy Gyula nyugállományú püspök ta­lálkozása a Berzsenyi Dániel Evan­gélikus Gimnázium (Líceum) diák­jaival és tanáraival. November 9-én délelőtt 10 órakor a soproni evan­gélikus templomban került sor erre az eseményre, ahol a vendég haj­dani teológúskorában első igehir­detését mondta el. Személyes han­gú visszaemlékezésében többek között líceumi kapcsolatairól, cser­késztiszti múltjáról is szólt. Majd előadást tartott arról, mit jelent evangélikusnak lenni Mondandó­Észt fiúk Óbudán November 16-án este a Tallinni Fiúkórus negyvenhárom tagú együttese hangversenyt adott óbu­dai templomunkban. A több nem­zetközi díjat nyert énekkar vezető­je Lydia Rahula. A műsorban klasszikusokat, kortárs észt szerző­ket, valamint spirituálékat hallot­tunk. Az észt kultúrának a kórus­éneklés köztudottan erős ága. Most egy nyolctól tizennyolc éve­sig teijedő életkorú együttes mu­zsikáját élvezhettük. A friss, tiszta gyermekhang önmagában is utá- nozhatatlanul szép. Csak a legfia­talabb szólistát, a nyolcéves Joonas Pajupuut említem név szerint, de a többieket is ugyanolyan dicséret il­leti. Egy alkalommal az egyik - tíz­évesforma I szólista méternyi tá­volságra volt tőlem. Külön élmény volt látni az arcon azt a becsületes gyermekizgalmat... A tiszta hangzáson kívül erőssé­gük még a humor, a játékosság, amint ezt különösen az afrikai bet­lehemesnél érzékelhettük. Jó volt őket hallani, látni; érthető, ha a közönség, a gyülekezet is igen há­lás volt. Ide kívánkozik még egy rövid töprengés. Közép-európai, magyar evangélikus lévén, nyomban sze­met szúrt, hogy kórusirodalmunk Luthertől Bachig terjedő nagy vo­nulata hiányzik a repertoárról. (Néhány skandináv kórusnál már tapasztaltam ugyanezt.) Ibdom, hogy a Tallinni Fiúkórus nem egy-, házi énekkar; de gyakran énekel­nek templomban és nagyszámú egyházi-vallásos művet adnak elő. Mindenképpen üdvös lenne, ha az északi keresztyénség legsajátabb zenei örökségét felvállalnák. Hi­szen ez a zenei nyelv egykor Tallinn - Reval - központi templo­maiban is otthon volt; másrészt pedig ezeket a műveket eredetileg is fiúkórusok számára írták. A régi lutheránus kórusirodalom - az észt szerzők alkotásai mellett - al­kalmas lehet arra, hogy egy azo­nosságtudatot erősítsen. Úgy vél­jük, hogy erre a - mélyebb - azo­nosságtudatra egy erősen szekulá- ris észt fiatalságnak is erős szüksé­ge lehet. M. J. ját egyaránt intézte evangélikus és nem evangélikus fiataloknak, mint olyan ember, aki tapasztalatból is­meri a vallási szórványlétet és a különböző felekezetek együttélé­sét, ahogy erre saját származásá­val, iskoláival kapcsolatban utalt. Elsőként sorra vette az evan- gélikussággal kapcsolatos tévesz­méket: sokan egy 450 éves vallás­ról és újításról neszéinek velünk kapcsolatban. Holott mi keresz­tyenek vagyunk, s a többi keresz­tyén között viseljük az evangélikus jelzőt. A 2000 éves keresztyénség részekre szakadásának pedig sajá­tos történeti okai és különböző szakaszai vannak, amit röviden és szemléletesen át is tekintett. Nem vagyunk tehát elszakadt testvérek, hanem visszatérők - az evangéli­umhoz. Majd következtek hitvallásunk alappillérei, amikből valóban meg­ismerhető egyházunk létének lé­nyege. S végül a legizgalmasabb kérdés: mit jelent ma evangélikus­nak lenni? Egyházhűség mellett ökumenikus elkötelezettséget - hangzott a válasza. A keresztyén­ség harmadik évezrede ne a továb­bi széttagolódás, hanem a Krisz­tus-követők egymásra találásának korszaka legyen, hangsúlyozta a jövő század majdani újainak, fel­nőttjeinek. Néhány érdeklődő kérdéseinek megválaszolásával, majd szűkebb körű beszélgetéssel zárult az együttlét, melynek összefoglaló alapigéje: .....Hogy mindnyájan eg yek legyenek a mint te énbennem, Atyám, én is benned, hogy ők is le­gyenek mi bennünk: hogy elhiggye a világ hogy te küldtél engem.” (Jn 17,21). Goór Judit FELHÍVÁS A LELKÉSZI HIVATALOKHOZ! Kérjük a lelkészi, gondnoki hivatalo­kat, akik OTP átuta­lással egyenlítik ki számláikat, hogy az átutalás címzésében írják ki a hivatal pon­tos nevét. Többször lemaradt a község neve az első sorból és nagyon nehéz utána­keresni és azonosíta­ni. Az alábbi mintát mellékeljük a kitöl­téshez! Köszönettel a Sajtóosztály könyvelése

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom