Evangélikus Élet, 1996 (61. évfolyam, 1-52. szám)

1996-11-10 / 45. szám

Evangélikus Elet 61. ÉVFOLYAM 45. SZÁM 1996. NOVEMBER 10. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁNI HUSZONHARMADIK VASÁRNAP Őszinte vajon az a hit, __ORSZÁGOS ev angéukus HETILAP amelyik nem cselekszik? Racine ARA: 35 FT A TARTALOMBÓL TESTVÉREK KÖZÖTT ERLANGENBEN TESTVÉRGYÜLEKEZETI KAPCSOLAT LÉTREJÖTTE JO AZ ÚR! MINDEN CSODA HÁROM NAPIG TART? Az Ökumenikus Könyvtár, az előtérben Pál apostol szobra AZ EVT JUBILEUMI VILÁGGYŰLÉSE - AFRIKÁBAN, 1998-ban II. A pénzügyi krízis és a szükségszerű belső és szerve­zeti megújulás mellett a harmadik főtéma az EVT kö­zeledő VIII. világgyűlése volt. Ezen ünnepli meg az egyházak ökumenikus világszervezete 50 éves jubile­umát, méri föl a megtett út pozitív és negatív tanulsá­gait és igyekszik fölkészülni a harmadik keresztyén évezredben rá váró nagy föladatokra. Megerősítette az ülés, hogy ezt a fontos világgyűlést a dél-afrikai Zimbabwe fővárosában, Hararéban tartják meg. Fő­témája ez lesz : „Térjetek meg Istenhez - örüljetek re­ménységben!” (Tűm to God - Rejoice in Hope!). Két feszült vita árnyékolta be a világgyűlés előké­szítését. Az egyik a közös úrvacsora/eucharisztia kér­désében alakult ki. Főleg a protestáns tagegyházak szerint a már eddig elért közeledés és a lényeges egy­ség alapján a jubileumi világgyűlésnek valamennyi egyház közös úrvacsorái istentiszteletével kellene kezdődnie. Az ortodox tagegyházak ezt nem tudták elfogadni, mivel szerintük egyházuk ősi tradíciója ezt nem engedi meg. Végül is a Központi Bizottság úgy döntött, hogy az egyes keresztyén egyházak nyitott vagy zárt úrvacsorái istentiszteletei meŰett legyen egy olyan úrvacsorai/eucharisztiai ünnep is, amelyre min­den egyház meghívást kap és ott minden keresztyén hívő részt vehet, ha ez nem ellenkezik lelkiismereté­vel. Vita folyt még - főleg a reformációi és az ortodox egy­házak küldöttei között - a homoszexualitás keresztyén­etikai megítélése kérdésében. Ez a vita előreláthatóan szerepel majd a világgyűlésen is. A vita erről az egyháza­kon belül és az egyházak között világszerte folyamatban van, még nem zárult le. Végül is az a nézet kerekedett fölül, hogy a keresztyének és egyházak lényeges végső egysége kell, hogy a jövőben is legyőzze az ilyen „szakí­tópróbákat” köztük, egyes, még vitatott kérdésekben. A közeledő harmadik keresztyén millennium közös megünneplése A hosszú tanácskozás peremén fölvetődött még a közeledő harmadik keresztyén évezred kezdetének méltó, közös ökumenikus megünneplésének kérdése. Mint Raiser főtitkár bejelentette, az Egyházak Világ­tanácsa itt „nem kíván versenyre lépni más egyházak­kal”. Ellenben közvetítő, segítő szerepet kíván betöl­teni a nagy keresztyén évforduló közös keresztyén megünneplése érdekében, helyi, regionális és globális szinteken egyaránt. Mert a 2000 éves keresztyén év­forduló ünneplésének nem a „megosztottság botrá­nyát”, hanem a keresztyénség és az egyházak „alapvető egységét” kell majd tanúsítania a világ előtt! Tárgyalá­sok folynak valamennyi egyház közös millenniumi ün­nepéről - talán Jeruzsálemben vagy Betlehemben. Ezeknek a terveknek a megvalósulása elé ma még sok politikai akadály is hárul. Ezenkívül az EVT főtitkára javasolta: még a nyáron egy minden egyház részvéte­lével történő, „valóban egyetemes keresztyén világzsi­nat” összehívásának előkészítését az új évezred kez­deti éveiben. A genfi ülés további témái között szerepeltek még a mai világ mintegy 20 millió AIDS-betege és családja­ik iránti keresztyén, egyházi segítő elkötelezettség vi­lágszerte, az erőszak sokféle mai formája elleni, világ­méretű keresztyén aktivitás , új föladatai, továbbá az EVT nyilatkozatai néhány időszerű kérdésben (az északír-kérdés és az egyházak közvetítő szerepe, a ciprusi megbékélés ügye, a közép-afrikai törzsi hábo­rú megfékezése és az egyházak, végül a Kuba és az Irak elleni amerikai szankciók és a lakosság sorsa). Az ülés végén az Egyházak Világtanácsa Konrad Raiser professzort megválasztotta újabb öt évre (1997-2002) a vezető, főtitkári tisztségre és két afrikai kis egyházat fogadott be az eddigi 330 tagegyház sorába. A krízis - válság, de alkalom is a megújulásra A fárasztó, kilencnapos tanácskozás végén úgy éreztük, hogy a sok nehéz gond és feszültség között, egy új keresztyén évezred küszöbén, Isten Lelke való­ban valami újat kezdett el az ökumenikus keresztyén világszervezet életében. „Az EVT keresztutak előtt áll. Döntő lesz majd, melyik úton indul tovább. A pénzügyi krízis - bármi­lyen gyötrelmes is - talán a legjobb pillanatban érke­zett. Mert a krízis - hallottuk - egyszerre jelent válsá­got, de alkalmat, lehetőséget is. Ragadjuk meg az al­kalmakat, amelyek előttünk állnak és alakítsuk őket építő módon! Híven közös elhivatásunkhoz és bízva Is­ten kegyelmében, dolgozzunk együtt azért, hogy fölépít­hessük a reménység új közösségét!” (A főtitkár jelenté­sének befejező szavai). Dr. Nagy Gyula REMENYIK SÁNDOR: Önmagamba falazva Mi ez? Hol vagyok én? Hogy kerültem ide Megint? Falak, falak: Égigérő falak lesznek körül Elrendelés szerint. Kéz nem nyúl rajtuk át. Hang nem hat rajtuk át. Egy csillag sem üzen. Tán vétkeimből nőttek e falak - Köztük vakon vergődöm, Némán és süketen. Tűrnék, Uram, tudod Békességgel más, nagy fájdalmakat - Csak ezeket elvennéd, Csak ezeket elvennéd! E vastagodó kripta-falakat. Adnál erőt elveszteni magam - Vám szabadulni: erőt a karomba. Voltam szabad, Most újra rab ­Élhetek-e tovább így, befalazva önmagamba? Voltam szabad ­Az egészség mámorát kortyolgattam, Szürcsölgettem a munka gyönyörét, A szeretet ős-ózonát. S falak, falak... Valakinek, aki szeret, Aki tiszta, aki szabad És aki lát: Add kezébe a jerikói trombitát. ISTENÉRT, HAZAÉRT MEGHÍVÓ A Déli Evangélikus Egyházkerület november 15-én, pénteken du. 2 órákor az Üllői úti imateremben (Üllői út 24.) közgyűlést tart. A közgyűlés istentisztelettel kezdődik. Igét hirdet: Szirmai Zoltán esperes Tárgysorozat: Felügyelői jelentés Püspöki jelentés Jelentés az anyagi ügyekről Személyi változások, választások. Egyéb ügyek. A közgyűlésre minden érdeklődő egyháztagot szeretettel hív és vár az Elnökség. Délelőtt 10 órakor a presbitérium ülésezik. Az Északi Evangélikus Egyházkerület Presbi­tériuma 1996. november 14-én, csütörtökön de. fél 11 órakor a XII., Szilágyi Erzsébet fasor 24. sz. alatti tanácsteremben tartja ülését Gyurátz Ferenc püspök történelmi regényének címében: Istenért, Hazá­ért, e két szóban össze lehet foglalni mindazt, ami Beleden 1996. szeptember 21-én, templomunk renoválási ünnepségén és Gyurátz Ferenc püspök em- léktáblaavatóján történt. Ünnepünkre sokakat hívtunk és vártunk. Vártuk D. Szebik Imre püspökünket, közel s távolban szolgáló lelkészeket és természete­sen vártuk Gyurátz Ferenc püspök rokonait. Együtt ünnepelni mind­azokkal, akik templomunkhoz kö­tődnek, és Gyurátz Ferenc püs­pökre emlékeztek. Ünnepi istentiszteletünk igehir­detési alapigéjét a püspök Náhum próféta könyvéből választotta, a 7. fejezet első versét. Igehirdetésé­ben számos szívhez szóló gondo­lat fogalmazódott meg. Legyenek áldottak a kezek! Akik akár mun­kájukkal, akár adakozó kezükkel vettek részt ebben a nemes mun­kában, tapasztalják meg, hogy Is­ten áldása kíséri életüket és mun­kájukat. „Vigasztalás”, ezt jelenti Náhum prófétának a neve. Aki Is­ten munkájában fáradozik, annak munkája nem hiábavaló. Hálát adunk a megszépült templomért. Akik átlépik a templom küszöbét, mutassanak példát hitben és élet­ben. Istentiszteletünket ünnepi köz­gyűlés követte, melyet Varga Lajos, egyházközségünk felügyelője e szavakkal nyitott meg: „Ünnepi év­fordulók alkalmával minden közös­ség, így egyházközségünk is szeretné oda tenni megszépült templomát, Gyurátz püspök emlékére készített emléktábláját a történelmi megem­lékezés ajándékai közé. ” A megszé­pült templomon végzett munkák értéke 1 200 000 Ft. Varga Lajos felügyelő szavait 14 köszöntés kö­vette. rátz Ferenc püspök, volt beledi lel­kész emlékére emléktáblát avat­tunk. Két előadás hangzott el, az egyiket dr. Fabiny Tibor professzor írta, melyet elfoglaltsága miatt a helybeli lelkész olvasott fel. Elő­adásában többek között elhang­zott: Személyében Beled nem lelkész urat, hanem „öttálentomos szolgát” kapott. Híveit mind személyesen is­merte, imádságaiban és gondolatai­ban hűségesen számon tartotta. Ünnepségünk kettős volt. Ün­nepeltük templomunkat és Gyu­... Tudása soha nem volt öncélú: gyülekezetének, egyházának, népé­nek akart vele szolgálni. A másik előadást D. Szebik Imre püspök tartotta. Idézte Gyurátz püspököt: ,Az evangélikus anyákon nyug­szik a mi evangélikus egyházunk boldogulása, jellemálló képessége, fennmaradása.” Az előadáson ke­resztül közel került hozzánk Gyu­rátz püspök élete: „Igényes volt ön­magával és ifjú kollégáival szem­ben. Mondják róla, hogy mindenki­nek készülni kellett vasárnapra, s csak a templomajtóban dőlt el, ki megy fel a szószékre. ” Meghatódva hallgattuk az előadásban azt a részt, amikor Gyurátz Ferenc püs­pöki látogatásra visszatért Beled­be. így köszöntötte a beledieket: „szeretetet vittem el akkor magam­mal, s ezt a régi szeretetet visszahoz­tam. ” Megszívlelendő volt az előadás záró gondolata: „Nem volt tele­fonja és írógépe, nem volt autója és számítógépe. Nem nézett televí­ziót és nem tudhatta, mi az Inter­net. De boldog volt, mert Urának s egyházának szolgálhatott. Egész életét, minden tehetségét az evan­gélium szolgálatába állította. Nem volt vér szerinti leszármazottja, de lelki családja volt dunántúli kerü­lete, sőt az egész magyar lutherá- nia. ” Az előadások után megálltunk Gyurátz püspök emléktáblája előtt, majd áldások mondásával és koszorúk elhelyezésével leleplez­tük az emléktáblát. Az ünnep megterített asztalok mellett folytatódott, ahol nem fe­lejtettük: Istenért és hazáért nem csak egy ünnepi napot kell áldoz­nunk, hanem egész életünket! Béres László Csendül-kondul víg harangszó Harangvillamosítási hálaadó istentisztelet Vásárosfaluban Öröm egy egyházközség életé­ben, amikor valami megszépül, va­lami elkészül. így voltunk mi is Vásárosfaluban, amikor harangja­ink villamosítási ünnepségét tar­tottuk. Egyházközségünk régi vágya volt, hogy harangjai villamosítva legyenek, hogy mindennap hall­hassuk szavát. Az év elején, ami­kor számba vettük terveinket, fő tervként, célként, egy akaratként a harangok villamosítása fogalma­zódott meg. Már munkálataink kezdetekor megtapasztalhattuk sokak jóságát, szeretetét. Segítő kezével nyúlt felénk a helyi önkor­mányzat. Munkálatainkat anyagi­akkal és munkával segítette. Sze­retetét mutatta a beledi anyagyü­lekezet adománygyűjtéssel. Öröm­mel újuk le, hogy a helyi katolikus egyházközség is adománnyal gon­dolt ránk, így segítve bennünket. A harangvillamosítás és a harangláb megszépítése fél év alatt készült el. A megszépült harangláb és a zen­gő harangok ünnepre hívtak ben­nünket. Harangjainkat megáldó isten- tisztelet igehirdetési szolgálatára Jankovits Béla esperest kértük fel, aki a 100. Zsoltár szavai alapján hirdette az evangéliumot. Igehir­detésében több gondolatot helye­zett a szívünkre: a hálaadást: egy­házért, gyülekezetért, harangok szaváért. Szívünkre helyezte a kegyelmet: Minden kegyelem! Ez az ünnep is az! Szívünkre helyezte a Krisztus­követést: hitben és életben. A ha­rangok szava is erre hív bennün­ket: hálaadásra és Krisztus-köve­tésre. Megható pillanat volt, amikor körbe állva a haranglábat, elhang­zottak az áldó igék, és ünnepélye­sen megszólaltak a harangok. Ünnepi közgyűlésünkön Balázs Gyula gondnok beszámolt a ha­rangvillamosítás munkálatairól. Köszöntőt mondott Jankovits Béla esperes, Zoltán László ny. lelkész, Böröcz Sándor ny. lelkész, Tóth Miklós plébános, Tompáné Balogh Mária polgármester-helyettes, Var­ga Lajos anyagyülekezeti felügye­lő. Mindegyik köszöntőben megfo­galmazódott a köszönet és a hála­adás. Istentisztelet után a faluházban folytatódott ünnepségünk, ahol meghitt légkörben, szívélyes be­szélgetéssel telt el az idő. Visszagondolva az ünnepségre, csak egyet mondhatunk: Isten ál­dása legyen a harangok szaván! BL.

Next

/
Oldalképek
Tartalom