Evangélikus Élet, 1996 (61. évfolyam, 1-52. szám)

1996-10-27 / 43. szám

Ei 'angélik:us Flet 1996. október 27. GYERMEKEKNEK BESZÉLJÜNK A GAZDAGSÁGRÓL, A SZEGÉNYSÉGRŐL... Ha ezt a két szót halljátok: gazdagság, szegénység, mindjárt az is eszetekbe juthat, vajon az én családom szegény vagy gazdag? Ezt elsősorban az anyagiakra értjük, arra, hogy mennyi vagyona van valakinek, mennyi a pénze, hogyan él, hogyan öltözködik stb. A gyerekek már egészen hamar, 5-7 éves korukban ész­reveszik, hogy la a gazdag, ki a szegény közülük. Per­sze, ezt leghamarabb a külső megjelenés alapján lehet eldönteni, de vajon mindig az a gazdag, aki annak lát­szik? Mindig az a szegény, aki nagyon egyszerűen él? A Bibliában a gazdagságról Jézus Krisztus is beszél, tanítja hallgatóit arra, hogyan is kell helyesen élni a vagyonnal. Arról is beszél, hogy az igazi gazdagság nem anyagi, hanem a lélek gazdagsága, és ez nem lát­szik azonnal mindenkin. Jelei azonban vannak, de er­ről majd később. Lukács evangéliumában olvashatunk Zákeusról, egy gazdag emberről, akiről kiderül, hogy gazdagsága egyáltalán nem jelentett boldogságot neki, mert senki sem szerette. Vámszedő volt, és bizony a maga hasz­nára dolgozva, lényegesen több pénzt kért az embe­rektől, mint amennyit kellett volna. Ezért megvetet­ték, lenézték, kellemetlenkedtek neki. Ma szerintetek hogyan viselkednek az emberek egy- egy gazdag ember társaságában? Hízelegnek neki, ked­veznek neki, keresik a barátságát? Vagy esetleg irigy­kednek rá, és nem barátkoznak vele? Hogyan látjátok? Na, de térjünk vissza Zákeus történetére. Életének nagy napja számára teljesen váratlanul jött el, amikor Jézus a városba, Jerikóba érkezett. Zákeus nagyon szerette volna látni Jézust, de mivel igen alacsony em­ber volt, a tömegben nem tudott sehogyan sem Jézus közelébe jutni. Ezért egy vadfügefára mászott, innen jól láthatott mindent. Ám ekkor váratlan dolog történt, Jézus észrevette Zákeust. Mit gondoltok, vajon azért, mert egy gazdag emberrel akart barátkozni? Nem a gazdagsága, ha­nem a bűnös, megvetett volta miatt vette észre. Jézus mindig azok felé fordul, akik bajban vannak, akik el­veszettek. Ezt akkor Zákeus még nem tudta. Nagyon meglepődött azon, hogy Jézus megszólította, és na­gyon megörült annak, hogy Jézus nála fog vacsorázni és megszállni. Jézust még a körülötte lévők sem értet­ték igazán, nem értették, miért kell Jézusnak egy min­denki által lenézett ember házába mennie. Jézus tud­ta, hogy Zákeus csak úgy gazdag, hogy nagyon sok pénze van, de egyébként egy szegény ember, mert szeretet nélkül él. Az igazi szegénység az, ha valaki nem tud szeretetet adni, vagy kapni senkitől. Egy könyvben olvastam egy Don Quijote nevű emberről, aki néhány ártalmatlan szélmalmot fenyegetőn hadonászó óriásnak nézett, és nekik rontott Ő húzta a rövidebbet: fennakadt a lapátokon. Hasonló dolgok néha velem is megtörténnek. Mármint, hogy ártalmatlan kicsinységekbe hatalmas ellenséges támadást képzelek: Társaim mosolyába - azt, hogy „kinevetnek”! Egy megérdemelt szidásba - azt, hogy „engem senki sem szeret”, de „mindenki bánt”! Egy kudarcba - azt: „nekem semmi se sikerül”! Óyj meg, Istenem, az ilyen képzelődéstől! Segíts a dolgokat nem eltúlozva, a maguk valójában látni! Zákeus életének ezen az estéjén először érezte, hogy valami nincs rendben körülötte. Hiába vagyo­nos, óriási hiánya van, szegény, mert senki sem szere­ti! Ahogy ezt felismerte, olyat tett, amit sohasem tett volna, ha nem találkozik Jézussal. Jóvá igyekezett tenni az általa okozott sérelmeket, a vagyonát szét­osztotta a szegények között. Úgy használta a földi kincseit, ahogy Jézus tanította. Ha valaki a gazdagsá­gát csak a maga céljaira használja, abban nem Tesz öröme. Gondolkozz! Hány gazdag ember él rettegve, hogy mikor rabolják ki, mikor törnek be hozzá? Őrzi a javait, pedig hány embert tehetne boldoggá, hányán örülnének, ha segítene azokon, akik éheznek, és alig van ruhájuk. Ez sajnos a legtöbb gazdag embert nem érdekli. Akik nem ismerik Jézust, nem tudják, mi a valódi gazdagság! Ti rátalálhattok! Kövessétek az Úr Jézus tanítását, segítsetek a rászorulókon, adjátok tovább a szerete­tet, amit kaptok! Révészné Tóth Erzsébet A KÜLMISSZIÓ HŐSI MÚLTJA A titokzatos Kína Krisztusra vár Éppen száz évvel Ziegenbalg Indiába vezető útja után indult el Kínába Robert Morisson, az a fiatalem­ber, aki hosszú évek óta, komoly munkával készült fel erre az útra. R. Morisson nagyon jó felfogású, nyetvérzékű gyer­mek volt. .Már 12. éves kora óta készült arra, hogy egész életét Isten dicsőségére szentelje. Egy angol tudós a londoni British Múzeumban ré­gi kéziratokat talált. Csak nagy nehezen tudták meg­állapítani, hogy kínai nyelvű evangéliumi szövegek azok. Morisson, amikor erről hallott, nagy érdeklő­déssel fordult Kína felé, és elkezdett valakit keresni, aki a kínai nyelvre tanítaná őt. Ez azonban nagy fel­adat volt, mert a kínaiaknak szigorúan tilos volt az idegenek részére megmutatni a kínai írás és nyelv for­télyait. Végre sikerült egy tanítóra szert tennie, és ezért már úgy indulhatott útnak, hogy az alapvető kí­nai szavakat ismerte. Héthónapos hajóút állt előtte. Indulásakor azt kér­dezte tőle egy ember, komolyan hiszi-e, hogy a nagy kí­nai birodalomban az ő hite hatással lesz valakire? Morisson így válaszolt: „Én nem, uram, de Isten igen!” Kínában el kellett rejtőznie az emberek elől. Segít­ségére volt Isten két kínai által, akik már hallottak Jé­FIATAL Lomtalanítás „Lomtalanítani a padlásokat!” - emlékezik vissza Zs. Tüdős Klára a bombázások idején kapott parancsra. „Jaj, mi minden került akkor napvilágra! Mennyi tö­rött holmi, amit persze senki sem tört el. Letűnt évek megrokkant tanúi. Mennyi lommá vált ereklyéje a múlt­nak! És kiderült, hogy abban a sejtelmes félhomályban nincs titok, nincs semmj, csak por, piszok, pókháló és pe­nész. Csak ki kellett nyitni a padlásablakot, hogy besüs­sön a Nap, befújjon a szél, s egyszeriben más tanyát ke­restek a denevérek, baglyok, de még az egerek- is. Vajon nem volna-e jó az életünk homályos zugaiban is elkezdeni a lomtalanítást, önként, nem várva meg egy külső, radikális parancsot? Ablakot nyitni, és szélnek ereszteni a gondokat, félelme­ket. Beengedni a világosságot a sok összevissza dobált lom közé. Mennyi ócska sérelem, rejtegetett szégyen, takarga­tott szenvedély. Mennyi tudott, vagy öntudatlan bosszúvágy, tartogatott harag gyűlt bennünk össze az idők folyamán, amit nem tisztáztunk, nem rendeztünk el, csak bedobáltunk a lelkünk lomtárába, hogy ott észrevétlenül meglapuljon. És az ábrándok, álmok, vágyak megfakult rongyait ugyan mi­nek őrizgetjük ereklyék gyanánt? Lesántult ambíciók, meg- penészedett csalódások ugyan minek szaporítják még min­dig a lomot? Ibié vagyunk jajjal, bajjal, panasszal úgy, hogy nincs hely a szívünkben jó meleg érzéseknek, az agyunkban biss új gondolatoknak, bátor, elszánt újrakezdéseknek, mert mindent betöltenek a lomok. Kicsi bosszúság tartós haraggá nő, ha idejében ki nem sepeijük. Kicsi csalódás sö­tét depresszióvá dagad, ha hagyjuk. A padlástakarítás sem kicsi dolog, de a szívünk kamrá­it rendbe, tisztába tenni még sokkalta nehezebb. Hogy hogyan kezdjünk hozzá? Hát először is: álljunk egyszer szóba önmagunkkal. Hozzuk napvilágra a rejtegetett gondolatainkat. Valljuk be magunknak mindazt, amit letagadtunk, s aztán valljuk be másnak, amit elhallgattunk. Mindenről lehet beszélni, ha azt a jóakarat diktálja. Az elhallgatott dolgokból falat rakunk magunk köré, amitől aztán elmagánosodunk, vagyis - hogy mai szóval éljek - elidegenedünk. Á falak téglánként rakódnak lenyelt, tisztázatlan félre­értésekből, tehát téglánként kell lebontani. Tisztázni kell a homályos, zavaros ügyeket, akkor is, ha ez a bontás ne­héz és fáradságos munka. Csak ezen az áron kap levegőt, fényt az életünk. Csak ezen az áron válunk elviselhetővé a magunk s a környezetünk számára is. zusról. Addig rejtőzött, míg a haja nem nőtt meg kí­nai módra, és amíg meg nem tanult tökéletesen be­szélni a nyelvükön. Akkor tolmácsként helyezkedett el, és így keresztül-kasul utazhatta a nagy birodalmat. Közben több keresztyén iratot, sőt a Bibliát is lefordí­totta. Nyilvános helyen nem prédikálhatott, csak egy­két emberrel beszélgetett egyszerre. Hat év elteltével keresztelhette meg az első kínait. Amikor 1834-ben meghalt, már sok misszionárius működött Kínában. Azóta is folyamatosan növekszik a keresztyének száma, bár a kommunizmus évtizedei óta - mind a mai napig - nem engedélyezik külföldről jövő misszionáriusok működését. De mint búvó patak él az egyház Kínában, ma már 20 millió keresztyénről beszélnek. Az evangélium terjedését szolgálta több magyar misszionárius is: Kunst Irén 30 évet, Hermann Adolf 11 évet, Kunos Jenő 10 évet töltött a kínaiak kö­zött. Ma pedig a Rádiómisszió munkája erősíti a ke­resztyének hitét Kínában. Ezt a munkát mi magyarok is támogatjuk adományainkkal. Morisson magvetése bőséges aratást hozott. Bencze Imréné A gyermekrovat készítői stábjának címe: Cselovszky Ferenc, 7064 Gyönk, Petőfi u. 359. A Biblia üzenete a művészet nyelvén Marc Chagall képei Budapesten \ár gyermekkorom legelső éveiben megragadott a Bib­____Ilia”- írja Chagall a „Musée du Méssage Biblique Ma rc Chagall" nizzai múzeumának egyik katalógus-előszavá­ban. „Mindig is hittem, és most is hiszem, hogy a Biblia min­den idők költészetének legfőbb forrása, mely kezdettől fogva ki­fejeződik az életben és a művészetben. A Biblia, mint az élet és a természet hangja... ezt a titkot kíséreltem meg továbbadni... Úgy hiszem, ezek a képek aligha egy egyén, egyetlen individuum álmát váltják valóra, inkább az egész emberiségét. ” A művész bibliai tárgyú műveinek hozzávetőlegesen teljes gyűjteményét a francia államnak ajándékozta. André Hermant francia építész a műalkotások jellegének, mértékének és tartal­mának ismeretében tervezte meg, és építették fel: Musée du Méssage Biblique Marc Chagall, azaz Marc Chagall „Bibliai üzenetéinek Francia Nemzeti Múzeumát". Ebben a csodálatos és tökéletes környezetben nem szól sem­mi más a látogatóhoz, mint Chagall alkotásai, festményekben, grafikákban, metszetekben, litográfiákban, plasztikákban, fali­szőnyegekben, színes üvegablakokban és más műfajokban. Az a kinyilatkoztatás, élmény, átélés szól mint művészeti ihletettségű újraalkotás, melyet a Könyvek Könyve jelentett hosszú évtizedeken át a művész számára. Chagall (Vityebszk, 1887-Vance Franciaország 1985) orosz- országi gyermekévei, szülőfalujában Jurij Pen festőnél, majd Szentpéterváron végzett tanulmányai, később mint Leo Bakst tanítványa ismerkedik a művészeti műfajokkal, technikákkal, és különösképpen az utóbbi mester mellett a színek világával. Párizsba megy, és az 1912-es Őszi Szalonban márkiállítják ké­peit. Két évvel később megrendezik Berlinben első önálló kiál­lítását, amit 1926-ban első New York-i kiállítása követ. Közben sok utazás az otthon, Párizs, Berlin, Olaszország, Spanyolor­szág Hollandia és más tájak között. 1931 - fordulópont pályaképében. Ekkora francia könyvki- ‘adó, Ambroise Vollard (1868-1939) bibliai témájú alkotáso­kat, illusztrációkat kér a művésztől Chagall Palesztinába uta­zik Első útja után ez az évtized nem Ids mértékben a történel­mi helyszínek a bibliai tájak hatására, bibliai tárgyú munkák jegyében telik el. Számos gouache-t készít, szinte előzetes váz­latként későbbi müveihez Németországban az 1930-as években „nem kívánatos” művész lett. Maimban elégetik képeit, s az „Elfajzott Művészet” müncheni kiállításán (Entartete Kunst, 1937) ötvenkét alkotását lefoglalják Párizs után ismét az Egye­sült Államokba látogat, áltól a Museum of Modem Art (New York) meghívására jelentős kiállítására került sor. Az 1940-es évek elején - a távoliét éveiben - egyre erősödik benne a zsidó nép szenvedéseinek visszhangja, és ezzel együtt a bibliai témák iránti intuíció és inspiráció. Az első békeévekben, 1947-ben tér vissza Párizsba, hogy egyre intenzívebben foglalkozzék a grafi­kai technikákkal 1950-ben a Cőte d’Azur-i Vance-ba költözik mely élete végéig alkotásának színtere lesz Egy év múlva újra a Biblia földjére, Izraelbe utazik majd visszatérve, kitartó, elmé­lyült, hatalmas munkába kezd, illetve folytatja bibliai témájú terveit. Vance (melletti) stúdiójában, liturgiái célra már nem használt kápolnában, műtermében dolgozik Befejezi 105 réz­karcból álló „La Bible" sorozatának ciklusát, 17 litográfiával kiegészítve, mely a Biblia férfialakjait jelenítik meg. Ezek külön könyvformában is megjelentek csakúgy, mint más litográfiái sorozatai Az 1950-es évek közepétől egy évtizeden át ,^4 Biblia üzene­te” című festményeken dolgozik miközben újabb utazást tesz a Biblia földjére. A „Dessins pour la Bible” 24 litográfiát tartal­maz, mely az előzők után, a Biblia nőalakjait fogalmazza meg Chagall jellegzetes stílusában. A teremtés témája, mítosza is ér­dekelni kezdi, valamint az Exodus, mely 1966-ban sorozattá válik 1969-ben Chagall és második felesége, Valentina Brodsky házasságkötésük után (1952) létrehozzák ,A Biblia üzenete" nevű alapítványukat. Hasonló nevű múzeumát Nizzában 1973-ban avatják fel, a mester 465 bibliai tárgyú al­kotásának állandó bemutatásával Mindennek ismeretében tehát kellőképpen tudjuk értékelni annak a Chagall-kiállításnak művészettörténeti jelentőségét, mely „Képek a Bibliához” címmel, 42 színes litográfiáját sora­koztatja fel német magángyűjtemény anyagából azokat, me­lyek a nizzai Chagall Múzeumban is megtalálhatók A Bálint Zsidó Közösség Ház (Bp. VI., Révay utca 16.) ki­tűnő építészeti adottságú nagy előadó- és kiállítási termében, a Németajkú Evangélikus Egyházközséggel és a Németajkú Re­formátus Egyházközséggel közös rendezésben látható e méltán kiemelkedő jelentőségű tárlat. Ritka alkalom ugyanis, hogy az egyetemes művészet e géniu­szának alkotásai megtekinthetők Magyarországon. Az épület és a kiállítás helye viszonylag talán kevéssé ismert a nagyközönség számára, de a kiállítás örök érvényű és értékű alkotásai min­denkihez szólnak valóban úgy, ahogy a mester fogalmazott: az egész emberiséghez. A mintegy ezer Chagall-litográfia közül e közel félszáz alkotás hű képet ad a mester alkotói lángelméjé­ről mind tematikai, mind képalkotói, mind pedig koloritjának egyedülálló szépségéről, sajátosságáról, érzéssel, humánum­mal, szeretettel, hitéhez való ragaszkodásáról Az alkotások során, festői megjelenítésében, a litográfia technikáját és műfaji szabályait követve látjuk a Biblia Genesis könyveinek jeleneteit, mint pl. a Paradicsom, a Tudás Fája, Ádám és Éva és a tiltott gyümölcs, Kiűzetés a Paradicsomból Káin és Abel Abrahám és Sára, Mózes a törvénykönyvvel és Mózes életének más jeleneteit, az Exodus történéseit A Prófé­ták Könyveiben megírt jelenetek alapján - többek között - Dá­vid király a hárfával David és Bathseba, Salamon király, Jere­miás siralmai Dániel az oroszlánok barlangjában, Esther stb. E bibliaképek Chagall sajátos alkotói stílusában jelennek meg. A figurális ábrázolások, a tárgyi motívumok egymásba fű­ződő, egymásba érő, szinte emlékképszerű, álomszerű megjele­nítése a sötétebb kontúrok, a vezérmotívumok által válik hang­súlyossá, a színes, többszínű háttéralapban, melynek színvilága messze túl a realitáson, Chagall lelkiállapotát, emocionális val­lomásait közli és rögzíti, valamiféle valóságon inneni vagy va­lóságon túli kifejezésben. Ezzel teremti meg a különböző képi alkotóelemek egymástól realitásban távoli kompozicionális és képi egységét, melyben színek, formák, figurák téren, időn és va­lóságon túl, új tér-idő-valóság egységének megteremtését hoz­zák létre. E jelentős kiállításhoz méltó kiadványok készültek. Az egyik német nyelvű, tanulmányokkal, katalógusrésszel, a 42 színes litográfia közreadásával és elemző szövegével. A másik katalógus magyar nyelven, a színes illusztrációk nélkül teszi a hazai mübarátok számára hozzáférhetővé a német nyelvű is­mertetőt. A kiállítás tartama alatt előadás-sorozat foglalkozik Chagall művészetével, bibliai, zenei, vallási és más összefüggésekben. Dr. Koós Judith QKNAk Ismeretlen testvér, aki ezt olvasod: láss hozzá lelked zugainak lomtalanításához! Meglátod: meg_ könnyebbülsz.” Istenem és mindenem! imádlak Tamással, én Uram és én Istenem, és ha előbb hitetlenség által vétkeztem, miként Ő, an­nál mélyebben imádlak most. Imádlak, mert Ife vagy egyedül imádásra méltó és dicsőséges, főkép­pen megaláztatásodban, az emberektől való meg- vettetésedben. Én Istenem és Mindenem! Téged bírni annyi, mint mindent bírni, ami bírható. Örök Atya, add nekem magadat. Nem meré­szelnék ilyen vakmerőséget kérni, ha Te magad nem bátorítottál volna rá, és magad nem adnád számba a szót Magadra vetted természetünket, testvéremmé lettél, halállal haltál, mint más em­berek, csak hasonlíthatatlanul borzasztóbb mó­don, hogy ne csak távolról, félve meijünk téged pá^ni, hanem bizalommal telten közeledhessünk hozzád. Úgy beszélsz velem, mint Tamással be­széltél, és magadhoz intesz, hogy illesselek, mint ő tette. Én Istenem és mindenem! Mit mondhatnék többet ennél, még ha egy örökkévalóságon át kel­lene is beszélnem? Szívem telve van, és túlárad minden jótól, ha téged bírlak. De nélküled semmi vagyok, elhervadok, széthullok és elpusztulok. Én Uram és én Istenem, add nekem magadat és sem­mi mást! Ámen. Ragaszkodik hozzád lelkem (Zsolt 63,9) Erősítsétek meg a szíveteket (Jak 5,8) Felemelte a kezét, és megáldotta őket (Lk 24,50) Okos istentiszteletként szánjátok oda testeteket (Róm 12,1) Reménykedjetek a kegyelemben (lPt 1,13) Megbocsátom bűneiket (Jer 31,34) Áldás leszel (lMóz 12,2) Cselekedjétek az Isten akaratát (Ef 6,6) Ijgalmasan bánok veletek (Jer 42,12) Oemberünk megfeszíttetett vele (Róm 6,6) Válaszaitokat, meglátásaitokat a következő címre várjuk: Bp.-Zuglói Lelkészi Hivatal - 1147 Budapest, Lőcsei út 32. ERŐFORRÁS a Jó, hogy van Isten. Boldog az az ember, aki az Ő gyer­mekének mondhatja magát. Sokan sokféleképpen élik át Isten jelenlétét életükben. Többször azon gondolkodom, hogyan vannak olyan emberek, akiknek nem jelent sem­mit Isten léte? Hiszen mindenkinek szüksége van Rá, , mert Isten velünk van cselekedeteinkben, egymáshoz va­ló viszonyunkban, szeretetünkben. Ezt éltük át idei 7. alkalommal megrendezett ifjúsági táborunkban Kölkeden, augusztus 26-30. között. Solde - tői érkeztünk szórványgyülekezetünk területéről, mégis rövid idő alatt összebarátkoztunk, és közvetlen, családias hangulatban töltöttük napjainkat harmincán. Magának a háznak is van valami varázsa, melyet szavakkal nem lehet igazán kifejezni, lényeg az, hogy odavonz minket műiden évben. Reggelente bibliakörönként tartottuk az áhítatokat; melyeket egyéni ötletekből állítottunk össze. Napközben jutott időnk az egymással való beszélgetésre, játékra is. Minden este volt bibliaverseny Máté evangéliuma alap­ján. Izgalomban, lelkesedésben nem tapasztaltunk hi­ányt! Jó volt látni a mósolyt egymás arcán a sok-sok éneklés közben. Tudjuk, aki szívből énekel, kétszeresen imádkozik. Éreztük: megvidámodik lelkünk! Új fiatalok lévén, új ba­rátságok is szövődtek a régiek mellett. Programunkban hajókirándulás is szerepelt Mohácson a Dunán, amely a kevésbé jó idő ellenére mégis jól sikerült. Utolsó nap kö­zösen vettünk úrvacsorát, utána tábortüzet gyújtottunk, amely körül mindhárom bibliakör egy-egy történetet adott elő dramatizálva Máté evangéliumából. (A napke-- leti bölcsek, A talentumok, A szőlőmunkások.) A tábor­tűz mellett ülve, mindenki elgondolkozott azon, mi volt számára a legemlékezetesebb a táborban. Előre, már dél­után le lehetett írni véleményünket egy lapra, s este eze-’ két felolvastuk. Volt közöttünk egy fiú, aki eddig még nem tartozott egyik egyházhoz, gyülekezethez sem, s azért jött el, hogy megtalálja a helyét, s megnézze, milyen egy ilyen együttlét. O volt az, aki számomra a legmegha- tóbban írta a lapra: „Nagyon jól éreztem magam, s kaptam valamit, amit nem szeretnék elveszíteni. Köszönöm ezt azoknak, akik segítettek.” Egymáson keresztül Istentől kaptunk mindnyájan valamit - lelki értelemben -, ami erőforrásunk lehet majd az új tanévben. Ez a néhány nap lelki felfrissülés volt mindenkinek. Hisszük, hogy ez a lel­kesedés nemcsak pillanatnyi, rövid ideig tartó lelkiállapot I lesz, hiszen az egymással való kapcsolattartás tovább erő- I síthet minket. Minden ilyen alkalom felejthetetlen marad I az embereknek! Bárcsak mindenki így látná ezt! Tárgyi I emlékünk egyike egy igéslap volt ezzel az igével: >yA te- I menység hitvallásához szilárdan ragaszkodjunk." (Zsid I 10,23) Valóban fontos, hogy hitünkben megmaradjunk, I hiszen mindig érnek minket különböző hatások a világ- I ban, de ha összetartozunk, és elfogadjuk Istent, nem kell I aggódnunk semmi felől, mert Ő velünk van. Közöttünk 1 van bármikor, cselekedeteinkben, az emberekhez való vi- I szonyulásunkban, a szeretetünkben. Hiszen Ő maga az erőforrás, a Szeretet! EVANGÉLIUM SZÍNHÁZ BM DUNA PALOTA November 2., 3. és 9., 10-én szombaton és vasárnap du. 4 órakor Márai Sándor: A KASSAI POLGÁROK Dráma két részben, hat képben. A dráma 1311 őszén játszódik Kassa városában. Rendező: Udvaros Béla

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom